Népszabadság, 1966. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-27 / 49. szám
1966. február 27. vasárnap Az 'hAcfiAHt Az öngól akkor is öngól, ha szépen rúgják.* Van, aki rózsákat nevel, de csak a tövisek miatt. Sok lány már azt is nagy eredménynek tartja, ha olyan fiatalnak látszik, mint a mamája — olvassuk egy nyugatnémet lapban. * Saját magunkat vállon veregetni anatómiailag nehéz, és néha nevetséges.* A jó férj hajlandó órákon át kivárni, amíg a felesége két perc alatt elkészül.* Éppen csak annyi tudása van, hogy meghamisítsa, amit hall. * Néha az a gyanúm, hogy vannak utcák, amelyek nem a lakosság számára épülnek, hanem ellenére.* Már egy félórája beszél, de még nem tudjuk, hogy mit akar mondani. Lehet, hogy ő sem. # Nagyon fiatal házasok. Tavasszal lesz az esküvőjük. Nem nehéz hősnek lenni, ha nincs szükség hősökre. * Fogas kérdésekben csak attól kérj jó tanácsot, akiről tudod, hogy teljesen egyetért majd veled.* Egy beküldött bölcsesség: „A kisgyereknél az a legjobb, hogy mosható’* Annyira sohasem pesszimista, hogy meg ne látná a kollégák baklövésének a jó oldalát. * Egy hónap az a rettenetesen hosszú időszak, ami két fizetés között eltelik. * Nemcsak rózsaszínű vagy fekete szemüveg létezik. * Orránál fogva csak azt lehet vezetni, akinek rossz a szimata. * A humorista eredetisége az, hogy megjegyzi, amit olvas, és elfelejti, hol olvasta. V. J. ítélet az államosított ingatlant visszakövetelő volt földbirtokos ügyében A Balassagyarmati Megyei Bíróság ítéletet hozott Pillér Jenő bűnügyében. Pillér a háború alatt gazdag családba nősült, amelynek Debercsényben több mint hétszáz holdas birtoka volt. Az 1945-ös földreform után 100 holdat hagytak meg Pillérének. 1945 decemberében Pillér a feleségétől megvásárolt 35 holdat, a rajta levő lakó- és gazdasági épületekkel, a többit az asszony felajánlotta az államnak. Pillér földjén 1950-ig apja gazdálkodott. Ekkor Pillér Jenő az ingatlant a két hold és a rajta levő épületek kivételével — az államnak ajánlotta fel, s egyidejűleg a megmaradt ingatlant is elhagyták. 1952-ben az ingatlant államosították, s az erről szóló határozatot Pillér Jenő is megkapta. A határozat az épület telekkönyvi számát tévedésből nem jelölte meg, ezért az a telekkönyvben továbbra is Pillér nevén maradt. Az ingatlant azóta is a Magyarnándori Állami Gazdaság használja, a lakóépületet termelőszövetkezeti tagok bérlik. Pillér 1965 októberében megtudta, hogy az államosítás ellenére tévedésből még most is a nevén áll az ingatlan, s ezt akarta felhasználni visszaszerzésére. Megjelent az épületben lakóknál, közölte, hogy az ő tulajdonában laknak, azt az állami gazdaság jogtalanul bitorolja, s a lakbért a jövőben neki fizessék. Az ingatlan visszaszerzésére különböző állami szerveknél is eljárt, a községben pedig elhíresztelte, hogy az ingatlant el akarja adni. Fellépése — amely azt a látszatot keltette, hogy a volt földbirtokosok visszaszerezhetik ingatlanaikat — a környékbeli dolgozó parasztok körében nyugtalanságot, nagy felháborodást váltott ki. A bíróság Pillér Jenőt bűnösnek mondta ki a demokratikus államrend elleni izgatásban, s ezért egy év és kéthónapi szabadságvesztésre ítélte, a közügyek gyakorlásától pedig három évre eltiltotta. Ítéletében megállapította, hogy Pillér Jenő szocialista államrendünk egyik alapintézménye, a társadalmi tulajdon szilárdsága ellen izgatott. Az ítélet nem jogerős. (MTI) Befejeződött a vizsgálat az aggteleki szerencsétlenség ügyében A Borsod megyei Rendőr-főkapitányság befejezte a nyomozást az aggteleki Baradla-barlangban 1965. december 31-én, az éjjeli órákban bekövetkezett három haláleset körülményeinek tisztázására. A nyomozás adatai és a szakértői vélemények alapján megállapították, hogy Pásztori György Walter, a pannonhalmi Szent Benedek-rendi Gimnázium tanára december 28-án 10 főből álló csoportot vezetett a barlangba, hétnapos túrával egybekötött, föld alatti tartózkodásra. A csoport öt gimnazista, egy egyetemista hallgató fiúból, egy tanárnőből és három diáklányból állt. A csoport tagjai naponta túráztak a barlangban, ahol december 31-én a kora délutáni órákig öszszesen 35 kilométer utat tettek meg, részben sáros, vizes, nehéz terepen. December 31-én, közvetlenül egy hosszabb vizestúra befejezése után, félórás pihenővel, a három diáklány nélkül elindultak a végzetes túrára. A Styx-barlangpatak vizében két kilométeres utat kellett megtenniük, egyes helyeken a vízben való teljes merüléssel. E túra közben Brückner Emőd 17 éves, Wettstein Antal 17 éves és Haader Pál 18 éves diákok rosszul lettek, eszméletüket vesztették, majd rövid időn belül meghaltak. A túravezető, a csoport mozgásképes tagjainak segítségével, a szerencsétlen diákokat a vizes partra vonszolta. A kialakult veszélyes helyzetben a túravezető az eszméletlen és a még eszméletnél levő, de teljesen elgyengült fiúkat magukra hagyta, és a tanárnővel együtt a barlangot elhagyta. A szerencsétlenség színhelyén, az aggteleki turistaszállóban tartózkodó határőrök a barlangba siettek, és három fiút már holtan, három fiút pedig eszméletlen állapotban a felszínre hoztak. Az igazságügyi orvosszakértők egybehangzó megállapítása szerint a hét napra tervezett nehéz, vizestúrákkal egybekötött barlangi táborozás negyedik napján beállt halálesetek és eszméletvesztések a fiatal szervezetek tartós lehűlése és túlerőltetése miatt következtek be. A vizsgálat adatai alapján Pásztori György Walter, a pannonhalmi Szent Benedek-rendi Gimnázium tanárát súlyos felelősség terheli Brückner Emőt, Wettstein Antal és Haader Pál diákok elhalálozásáért, valamint a csoport többi tagja testi épségének veszélyeztetéséért. Ezért a bűnügy iratait vádemelési javaslattal átadták az ügyészségnek. (MTI) , . . . NÉPSZABADSÁG II fxtimmt, min ! igazuk van — szerintünk — azoknak az olvasóknak, akik szerint nekünk igazunk van. Igazuk van továbbá azoknak az olvasóknak is, akik szerint gyakran nincs igazunk. Végtére is senkinek sem lehet mindig mindenben igaza. Igaz viszont, hogy nálunk gyakran előfordul: valakinek valamiben igaza van, még sincs igaza. Fejlett igazságérzettel rendelkező ország vagyunk. A héten ismételten bebizonyítottuk ezt: egy emberként tiltakoztunk az Inter két lesgólja és Horváth kiállítása ellen. Még néhány ilyen igazságtalanság és ... Félreértés ne essék: kiestünk volna mi az Európa Kupából akkor is, ha a játékvezető nem „az olaszok szája íze szerint vezeti a mérkőzést”. (Új szakkifejezés a sportújságírásban.) Mi el tudjuk viselni a rossz játékvezetőt is, ha győzünk. Igaz viszont, hogy ha a magyar csapat győz, akkor csak jó lehet a játékvezető. Igazságérzetünk fejlettsége még labdarúgásunk fejlettségét is felülmúlja. Azért van az, hogy a magyar bajnokság legjelentősebb mérkőzéseire is külföldi bírót hívnak. Ha a huszonkét magyar játékos gyengébb teljesítményt is nyújt a pályán, legalább mutassa meg szakértelmét az a külföldi bíró. Nem ártana a külföldi döntőbírók rendszerét néha a vállalatoknál is alkalmazni. Persze csak akkor, ha az érdekelteknek nincsenek külföldi rokonai. Az igazságos döntés érdekében az sem rossz, ha a feleknek itthoni rokonaik sincsenek. Nem buta dolog olyan főnöknél dolgozni, aki árvaházban nevelkedett, s nem nősült meg. Ez persze csacska elképzelés: ha valakinek nincsenek rokonai, hogyan lett főnök belőle? Nálunk még az is sűrűn előfordul, hogy valakinek vannak rokonai, s még sincsenek rokonai. Például azoknak a kisiparosoknak, gebineseknek, akik páratlan áldozatkészségű külföldi rokonokkal rendelkeztek. S lám, kiderült: nincs igazuk azoknak, akik úgy vélik, hogy a családi kör szeretetét senki és semmi nem pótolhatja. Kiderült, hogy némi készpénzzel és egykét ügynökkel megy azért a dolog. Szerencsére, nem volt igazuk azoknak, akik azt gondolták: bizonyosfajta jegenyefák az égig nőnek. S lapunknak is igaza volt, hogy visszautasított egy hirdetést: „A Puhony szerint tovább dolgozik. Gyors, olcsó, megbízható.” Persze az ügyben nyakig benne levő s letartóztatott Puhony családjának igaza van, hogy hirdetésben akarja közölni az ügyfelekkel, hogy csak a tulajdonost csukták be, a műhelyt nem. Hogy a megrendelők tudják: nincs igaza annak a logikának, hogy akit többször becsuknak,annak be kell csuknia a műhelyét is. Kíváncsiak vagyunk: vajon igazunk van-e, amikor úgy gondoljuk, a hatóságok felülvizsgálják az ügyet, s megállapítják, igazuk volt-e azoknak,akik mindeddig nem intézkedtek az iparengedélyek ügyében. Pedig a hatóságok gyakran szigorúak. Mármint a vendéglátóipari hatóságok. A héten ismét panaszt hallottunk: egy grill portása nem engedett be egy orvosnőt, mivelhogy nő, s férfitársaság nélkül nők nem látogathatják a bűnre csábító szórakozóhelyeket. A kitessékelt dolgozó nőknek (akik szórakozni s nem pénzt keresni járnának a bárba) viszont kétségtelenül igazuk van abban, hogy létezik egyenjogúság is a világon, beleértve olyan alapvető állampolgári jogokat, mint egy fekete vagy egy konyak, sőt két konyak elfogyasztása egy bárban, uram bocsá’, férfiak nélkül. Még akkor is, ha az illető egyén történetesen az erkölcstelen női és nem az erkölcsös férfinemben született. A lapokban már évek óta olvasható, hogy az ilyen tilalmakat elrendelőknek nincs igazuk, a vendéglátóipar illetékesei azonban oda sem figyelnek az újságcikkekre, s igazuk van. Miért figyelnének oda, ha a végén úgyis nekik van igazuk? Mert nálunk — sajnos — gyakran nem annak van a végén igaza, akinek igaza van, hanem annak, akinek hivatalból igaza lehet. Igazuk van azoknak, akik az Ifjúsági Magazint megindították, mert kiderült, hogy óriási olvasótáborra számíthatnak. Igazuk van a fiataloknak is: a lap nekik készül, miért ne olvassák? Az Ifjúsági Magazin kiadóhivatalának is igaza van, amikor azzal érvel: azért nem olvashatják, mert több olvasó lenne, mint papír, az olvasók számát nem akarják csökkenteni, több papír híján viszont nem tudnak több példányt nyomatni. Igazuk van azoknak is, akik szerint a papír devizába kerül, vigyázni kell rá. De igazuk van viszont azoknak a hangoknak, amelyek azt mondják: néhány képeslap, amelyet ugyanolyan papírra nyomnak, mint az Ifjúsági Magazin, eladatlanul hever az újságosstandokon, tehát lehetne emelni a sikeres és keresett lap példányszámát. Alighanem nincs igazuk azoknak, akik nem veszik figyelembe az igényeket, csak a kereteket. Azt hisszük, igazunk van, amikor ismét szóvá tesszük: ha némely igazság csak a hivatali szobában látszik annak, de az életben nem, az nem igazság. • Úgy tűnt, hogy igazuk volt az illetékeseknek, amikor elmagyarázták, miért csak a Filmmúzeumban mutatnak be némely filmet, másutt miért nem. A gyakorlatban azonban mégsem lett igazuk. Végeredményben azoknak a mozinézőknek van igazuk, akik azt mondják: ha játsszák Budapesten az Egy szobalány naplóját és a Vörös sivatagot, akkor miért ne nézhetnék meg ők is? A Filmmúzeum vezetősége a hétköznap estékre a tagok számára tartja fenn a helyeket, és igaza van. De az is igaz, hogy az egyszerű mozinéző hétköznap délelőtt nem ér rá moziba járni. Valami megoldás biztos lehet, már csak azért is, mert az is igaz: néha egy-egy fél vagy harmadházat hozó film öt-hat hétig is elmegy egy-egy központi fekvésű moziban. Igazuk van azoknak, akik azokat az időket idézik, amikor azokat a filmeket prolongálták, amelyeket prolongálni kellett, s nem azokat, amelyeket kell prolongálni. Ha nem megyünk moziba, nézzük a televíziót. Igazuk van azoknak, akik a televíziótól sokat várnak, s igazuk van azoknak is, akik többet vártak a televíziótól. Igaza van a televíziónak, amikor előveszi a régi jó filmeket. Abban azonban nemigen van igaza, hogy egy-egy régi film előtt néhány szóval megmagyaráztatja a dolgot. Megértjük mi, ha úgy van, filmesztéta nélkül is, hogy a ívnek igaza volt, amikor ezt a filmet bemutatta. De hiába mondja a filmtörténész, hogy a film jó, amikor a film rossz. Bizony, gyakran igazuk van a nézőknek, amikor bosszankodnak: olyasmit látnak a képernyőn, amit jobb lett volna kiselejtezni. Lapunknak abban volt igaza a héten, hogy szóvá tette: olyasmit selejteztek ki a tv-ben, amit nem lett volna szabad kiselejtezni. Általában, ki vitathatná azok igazát, akik előbb gondolkoznak, s csak azután intézkednek. Mert aki nem gondolkozik, csak intézkedik, annak csak véletlenül lehet igaza. Persze igazuk van azoknak, akik azt mondják: munka közben el lehet követni tévedéseket. Viszont még inkább igazuk van azoknak, akik szerint, ha valaki téved, még nem biztos, hogy dolgozik is. Az új mechanizmusról szóló vitában sok szó esik ezekről a hibákról, s arról, hogy addig is szabad gondolkozni, amíg majd muszáj lesz. Néhány embernek a maga szempontjából igaza van, amikor fél az ilyen eljövendő időktől. Annak a rengeteg embernek viszont, aki alig várja ezt az időszakot, valóban igaza van. Igazuk van azoknak, akik lebontatják a régi cirkuszt, s új, szebb, korszerűbb épületet építtetnek a régi helyén. Felesleges viszont bizonyos régi helyeken régi, korszerűtlen cirkuszokat csinálni. Mert amit nem lehet kapni, az hiánycikk és kész. Persze azoknak van leginkább igazuk, akik szerint ne bosszankodjunk folyton, hiszen az élet nemcsak bosszúságokból áll. S igazuk van azoknak is, akik hozzáteszik: azért mégis mindinkább azoknak van igazuk,, akiknek igazuk van. Még akkor is, ha közben sokszor úgy tűnik, hogy nincs igazuk. Igazunk van? Írta: Pintér István Rajzolta: Mészáros Andriás