Népszabadság, 1966. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-27 / 49. szám

1966. február 27. vasárnap Az 'hAcfiAHt Az öngól akkor is öngól, ha szépen rúgják.* Van, aki rózsákat nevel, de csak a tövisek miatt. Sok lány már azt is nagy ered­ménynek tartja, ha olyan fiatalnak látszik, mint a mamája — olvassuk egy nyugatnémet lapban. * Saját magunkat vállon vere­getni anatómiailag nehéz, és né­ha nevetséges.* A jó férj hajlandó órákon át kivárni, amíg a felesége két perc alatt elkészül.* Éppen csak annyi tudása van, hogy meghamisítsa, amit hall. * Néha az a gyanúm, hogy van­nak utcák, amelyek nem a lakos­ság számára épülnek, hanem el­lenére.* Már egy félórája beszél, de még nem tudjuk, hogy mit akar mondani. Lehet, hogy ő sem. # Nagyon fiatal házasok. Tavasszal lesz az esküvőjük. Nem nehéz hősnek lenni, ha nincs szükség hősökre. * Fogas kérdésekben csak attól kérj jó tanácsot, akiről tudod, hogy teljesen egyetért majd ve­led.*­­ Egy beküldött bölcsesség: „A kis­gyereknél az a legjobb, hogy mos­ható­’* Annyira sohasem pesszimista, hogy meg ne látná a kollégák baklövésének a jó oldalát. * Egy hónap az a rettenetesen hosszú időszak, ami két fizetés között eltelik. * Nemcsak rózsaszínű vagy fekete szemüveg létezik. * Orránál fogva csak azt lehet vezetni, akinek rossz a szimata. * A humorista eredetisége az, hogy megjegyzi, amit olvas, és elfelejti, hol olvasta. V. J. ítélet az államosított ingatlant visszakövetelő volt földbirtokos ügyében A Balassagyarmati Megyei Bíró­ság ítéletet hozott Pillér Jenő bűnügyében. Pillér a háború alatt gazdag családba nősült, amelynek De­­bercsényben több mint hétszáz holdas birtoka volt. Az 1945-ös földreform után 100 holdat hagy­tak meg Pillérének. 1945 decem­berében Pillér a feleségétől meg­vásárolt 35 holdat, a rajta levő lakó- és gazdasági épületekkel, a többit az asszony felajánlotta az államnak. Pillér földjén 1950-ig apja gazdálkodott. Ekkor Pillér Jenő az ingatlant a két hold és a rajta levő épületek kivételével — az államnak ajánlotta fel, s egyidejűleg a megmaradt ingat­lant is elhagyták. 1952-ben az in­gatlant államosították, s az erről szóló határozatot Pillér Jenő is megkapta. A határozat az épület telekkönyvi számát tévedésből nem jelölte meg, ezért az a te­lekkönyvben továbbra is Pillér nevén maradt. Az ingatlant azóta is a Magyarnándori Állami Gaz­daság használja, a lakóépületet termelőszövetkezeti tagok bérlik. Pillér 1965 októberében meg­tudta, hogy az államosítás ellené­re tévedésből még most is a ne­vén áll az ingatlan, s ezt akarta felhasználni visszaszerzésére. Megjelent az épületben lakóknál, közölte, hogy az ő tulajdonában laknak, azt az állami gazdaság jogtalanul bitorolja, s a lakbért a jövőben neki fizessék. Az in­gatlan visszaszerzésére különböző állami szerveknél is eljárt, a köz­ségben pedig elhíresztelte, hogy az ingatlant el akarja adni. Fel­lépése — amely azt a látszatot keltette, hogy a volt földbirtoko­sok visszaszerezhetik ingatlanai­kat — a környékbeli dolgozó pa­rasztok körében nyugtalanságot, nagy felháborodást váltott ki. A bíróság Pillér Jenőt bűnös­nek mondta ki a demokratikus államrend elleni izgatásban, s ezért egy év és kéthónapi sza­badságvesztésre ítélte, a közügyek gyakorlásától pedig három évre eltiltotta. Ítéletében megállapí­totta, hogy Pillér Jenő szocialista államrendünk egyik alapintézmé­nye, a társadalmi tulajdon szi­lárdsága ellen izgatott. Az ítélet nem jogerős. (MTI) Befejeződött a vizsgálat az aggteleki szerencsétlenség ügyében A Borsod megyei Rendőr-főka­pitányság befejezte a nyomozást az aggteleki Baradla-barlangban 1965. december 31-én, az éjjeli órákban bekövetkezett három ha­láleset körülményeinek tisztázá­sára. A nyomozás adatai és a szakértői vélemények alapján megállapították, hogy Pásztori György Walter, a pannonhalmi Szent Benedek-rendi Gimnázium tanára december 28-án 10 főből álló csoportot vezetett a barlang­ba, hétnapos túrával egybekötött, föld alatti tartózkodásra. A cso­port öt gimnazista, egy egyete­mista hallgató fiúból, egy tanár­nőből és három diáklányból állt. A csoport tagjai naponta túráz­tak a barlangban, ahol december 31-én a kora délutáni órákig ösz­­szesen 35 kilométer utat tettek meg, részben sáros, vizes, nehéz terepen. December 31-én, közvetlenül egy hosszabb vizestúra befejezése után, félórás pihenővel, a három diáklány nélkül elindultak a vég­zetes túrára. A Styx-barlangpa­­tak vizében két kilométeres utat kellett megtenniük, egyes helye­ken a vízben való teljes merülés­sel. E túra közben Brückner Em­őd 17 éves, Wettstein Antal 17 éves és Haader Pál 18 éves diákok rosszul lettek, eszméletü­ket vesztették, majd rövid időn belül meghaltak. A túravezető, a csoport moz­gásképes tagjainak segítségével, a szerencsétlen diákokat a vizes partra vonszolta. A kialakult ve­szélyes helyzetben a túravezető az eszméletlen és a még eszmé­letnél levő, de teljesen elgyengült fiúkat magukra hagyta, és a ta­nárnővel együtt a barlangot el­hagyta. A szerencsétlenség szín­helyén, az aggteleki turistaszál­lóban tartózkodó határőrök a barlangba siettek, és három fiút már holtan, három fiút pedig esz­méletlen állapotban a felszínre hoztak. Az igazságügyi orvosszak­értők egybehangzó megállapítása szerint a hét napra tervezett ne­héz, vizestúrákkal egybekötött barlangi táborozás negyedik nap­ján beállt halálesetek és eszmé­letvesztések a fiatal szervezetek tartós lehűlése és túlerőltetése miatt következtek be. A vizsgálat adatai alapján Pásztori György Walter, a pannonhalmi Szent Be­nedek-rendi Gimnázium tanárát súlyos felelősség terheli Brückner Em­őt, Wettstein Antal és Haader Pál diákok elhalálozásáért, vala­mint a csoport többi tagja testi épségének veszélyeztetéséért. Ezért a bűnügy iratait vádemelési javaslattal átadták az ügyészség­nek. (MTI) , . . . NÉPSZABADSÁG I­I fxtimmt, m­in ! igazuk van — szerintünk — azoknak az olvasóknak, akik sze­rint nekünk igazunk van. Igazuk van továbbá azoknak az olvasók­nak is, akik szerint gyakran nincs igazunk. Végtére is senki­nek sem lehet mindig mindenben igaza. Igaz viszont, hogy nálunk gyakran előfordul: valakinek va­lamiben igaza van, még sincs igaza. Fejlett igazságérzettel rendel­kező ország vagyunk. A héten ismételten bebizonyítottuk ezt: egy emberként tiltakoztunk az Inter két lesgólja és Horváth ki­állítása ellen. Még néhány ilyen igazságtalanság és ... Félreértés ne essék: kiestünk volna mi az Európa Kupából ak­kor is, ha a játékvezető nem „az olaszok szája íze szerint vezeti a mérkőzést”. (Új szakkifejezés a sportújságírásban.) Mi el tudjuk viselni a rossz játékvezetőt is, ha győzünk. Igaz viszont, hogy ha a magyar csapat győz, akkor csak jó lehet a játékvezető. Igazság­érzetünk fejlettsége még labda­rúgásunk fejlettségét is felül­múlja. Azért van az, hogy a ma­gyar bajnokság legjelentősebb mérkőzéseire is külföldi bírót hívnak. Ha a huszonkét magyar játékos gyengébb teljesítményt is nyújt a pályán, legalább mutas­sa meg szakértelmét az a külföl­di bíró. Nem ártana a külföldi döntőbírók rendszerét néha a vállalatoknál is alkalmazni. Per­sze csak akkor, ha az érdekeltek­nek nincsenek külföldi rokonai. Az igazságos döntés érdekében az sem rossz, ha a feleknek itt­honi rokonaik sincsenek. Nem buta dolog olyan főnöknél dol­gozni, aki árvaházban nevelke­dett, s nem nősült meg. Ez persze csacska elképzelés: ha valakinek nincsenek rokonai, hogyan lett főnök belőle? Nálunk még az is sűrűn előfor­dul, hogy valakinek vannak ro­konai, s még sincsenek rokonai. Például azoknak a kisiparosok­nak, gebineseknek, akik párat­lan áldozatkészségű külföldi ro­konokkal rendelkeztek. S lám, kiderült: nincs igazuk azoknak, akik úgy vélik, hogy a családi kör szeretetét senki és semmi nem pótolhatja. Kiderült, hogy némi készpénzzel és egy­két ügynökkel megy azért a do­log. Szerencsére, nem volt iga­zuk azoknak, akik azt gondolták: bizonyosfajta jegenyefák az égig nőnek. S lapunknak is igaza volt, hogy visszautasított egy hirde­tést: „A Puhony szerint tovább dolgozik. Gyors, olcsó, megbíz­ható.” Persze az ügyben nyakig benne levő s letartóztatott Pu­hony családjának igaza van, hogy hirdetésben akarja közölni az ügyfelekkel, hogy csak a tu­lajdonost csukták be, a műhelyt nem. Hogy a megrendelők tud­ják: nincs igaza annak a logiká­nak, hogy akit többször becsuk­nak,­annak be kell csuknia a műhelyét is. Kíváncsiak va­gyunk: vajon igazunk van-e, amikor úgy gondoljuk, a hatósá­gok felülvizsgálják az ügyet, s­ megállapítják, igazuk volt-e azokn­ak,­­akik­ mindeddig nem intézkedtek az iparengedélyek ügyében. Pedig a hatóságok gyakran szigorúak. Mármint a vendéglá­tóipari hatóságok. A héten ismét panaszt hallottunk: egy grill por­tása nem engedett be egy orvos­nőt, mivelhogy nő, s férfitársaság nélkül nők nem látogathatják a bűnre csábító szórakozóhelyeket. A kitessékelt dolgozó nőknek (akik szórakozni s nem pénzt ke­resni járnának a bárba) viszont kétségtelenül igazuk van abban, hogy létezik egyenjogúság is a világon, beleértve olyan alapve­tő állampolgári jogokat, mint egy fekete vagy egy konyak, sőt két konyak elfogyasztása egy bárban, uram bocsá’, férfiak nél­kül. Még akkor is, ha az illető egyén történetesen az erkölcs­telen női és nem az erkölcsös férfinemben született. A lapokban már évek óta ol­vasható, hogy az ilyen tilalma­kat elrendelőknek nincs igazuk, a vendéglátóipar illetékesei azon­ban oda sem figyelnek az új­ságcikkekre, s igazuk van. Miért figyelnének oda, ha a végén úgy­is nekik van igazuk? Mert nálunk — sajnos — gyakran nem annak van a vé­gén igaza, akinek igaza van, ha­nem annak, akinek hivatalból igaza lehet. Igazuk van azoknak, akik az Ifjúsági Magazint meg­indították, mert kiderült, hogy óriási olvasótáborra számíthat­nak. Igazuk van a fiataloknak is: a lap nekik készül, miért ne ol­vassák? Az Ifjúsági Magazin ki­­adóhivatalának is igaza van, amikor azzal érvel: azért nem olvashatják, mert több olvasó lenne, mint papír, az olvasók szá­mát nem akarják csökkenteni, több papír híján viszont nem tudnak több példányt nyomatni. Igazuk van azoknak is, akik sze­rint a papír devizába kerül, vi­gyázni kell rá. De igazuk van viszont azoknak a hangoknak, amelyek azt mondják: néhány képeslap, amelyet ugyanolyan papírra nyomnak, mint az Ifjú­sági Magazin, eladatlanul hever az újságosstandokon, tehát le­hetne emelni a sikeres és kere­sett lap példányszámát. Aligha­nem nincs igazuk azoknak, akik nem veszik figyelembe az igé­nyeket, csak a kereteket. Azt hisszük, igazunk van, ami­kor ismét szóvá tesszük: ha né­mely igazság csak a hivatali szo­bában látszik annak, de az élet­ben nem, az nem igazság. • Úgy tűnt, hogy igazuk volt az illeté­keseknek, amikor elmagyaráz­ták, miért csak a Filmmúzeum­ban mutatnak be némely filmet, másutt miért nem. A gyakorlat­ban azonban mégsem lett iga­zuk. Végeredményben azoknak a mozinézőknek van igazuk, akik azt mondják: ha játsszák Buda­pesten az Egy szobalány napló­ját és a Vörös sivatagot, akkor miért ne nézhetnék meg ők is? A Filmmúzeum vezetősége a hétköznap estékre a tagok szá­mára tartja fenn a helyeket, és igaza van. De az is igaz, hogy az egyszerű mozinéző hétköznap délelőtt nem ér rá moziba járni. Valami megoldás biztos lehet, már csak azért is, mert az is igaz: néha egy-egy fél vagy har­madházat hozó film öt-hat hétig is elmegy egy-egy központi fek­vésű moziban. Igazuk van azok­nak, akik azokat az időket idé­zik, amikor azokat a filmeket prolongálták, amelyeket prolon­gálni kellett, s nem azokat, ame­lyeket kell prolongálni. Ha nem megyünk moziba, nézzük a televíziót. Igazuk van azoknak, akik a televíziótól so­kat várnak, s igazuk van azok­nak is, akik többet vártak a te­levíziótól. Igaza van a televízió­nak, amikor előveszi a régi jó filmeket. Abban azonban nem­igen van igaza, hogy egy-egy ré­gi film előtt néhány szóval meg­­magyaráztatja a dolgot. Megértjük mi, ha úgy van, filmesztéta nélkül is, hogy a ív­nek igaza volt, amikor ezt a fil­met bemutatta. De hiába mond­ja a filmtörténész, hogy a film jó, amikor a film rossz. Bizony, gyakran igazuk van a nézőknek, amikor bosszankod­nak: olyasmit látnak a képer­nyőn, amit jobb lett volna kise­lejtezni. Lapunknak abban volt igaza a héten, hogy szóvá tette: olyasmit selejteztek ki a tv-ben, amit nem lett volna szabad ki­selejtezni. Általában, ki vitat­hatná azok igazát, akik előbb gondolkoznak, s csak azután in­tézkednek. Mert aki nem gondol­kozik, csak intézkedik, annak csak véletlenül lehet igaza. Per­sze igazuk van azoknak, akik azt mondják: munka közben el le­het követni tévedéseket. Viszont még inkább igazuk van azok­nak, akik szerint, ha valaki té­ved, még nem biztos, hogy dol­gozik is. Az új mechanizmusról szóló vitában sok szó esik ezek­ről a hibákról, s arról, hogy ad­dig is szabad gondolkozni, amíg majd muszáj lesz. Néhány em­bernek a maga szempontjából igaza van, amikor fél az ilyen eljövendő időktől. Annak a ren­geteg embernek viszont, aki alig várja ezt az időszakot, valóban igaza van. Igazuk van azoknak, akik le­bontatják a régi cirkuszt, s új, szebb, korszerűbb épületet épít­tetnek­ a régi helyén. Felesleges viszont bizonyos régi helyeken régi, korszerűtlen cirkuszokat csinálni. Mert amit nem lehet kapni, az hiánycikk és kész. Persze azoknak van leginkább igazuk, ak­ik szerint ne bosszan­kodjunk folyton, hiszen az élet nemcsak bosszúságokból áll. S igazuk van azoknak is, akik hoz­záteszik: azért mégis mindinkább azoknak van igazuk,, akiknek igazuk van. Még akkor is, ha közben sokszor úgy tűnik, hogy nincs igazuk. Igazunk van? Írta: Pintér István Rajzolta: Mészáros Andriás

Next