Népszabadság, 1966. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-27 / 49. szám

_ Azt mondja a közmondás: ma­darat tolláról, embert barátjáról. A jelen esetre alkalmazva így mondanánk: jómadarat Tollasról, Törököt barátjáról. Most ugyanis, amikor a jelek szerint már a bonni állam hivatalosan is kezdi megérteni, hogy a Tel Aviv-i nagykövetség első tanácsosává ki­nevezett volt nyilas Török Sándor személyében törököt fogott, je­lentkezik a legszélsőjobboldalibb disszidens szennylap, a München­ben megjelenő Nemzetőr, s hosz­­szú cikkben hazugságok halmaza­­tával védelmére próbál kelni. Ezen nem csodálkozunk. Tudni­illik, a lap tulajdonos-főszer­kesztője az ugyancsak München­ben élő Kecské­si-Tollas Tibor. Hogy ő kicsoda? Lássuk előbb a közelmúltat és a jelent. „Diadalát" a detroiti díszpolgárságig A háborús bűnös börtönajtaját az 1956-os ellenforradalom nyit­ja ki, s Kecskési Tibor Ausztrián és Nyugat-Németországon át meg sem áll Amerikáig. A határon túl­jutva, útját már a CIA szervezi, s mire a tengerentúlra érkezik, a városokban több nyelvű plakátok hirdetik Tollas Tibor magyar „szabadsághős” és „nagy költő” előadóestjeit. Az USA után Ka­nadába, Latin-Amerikába és Afri­kába visz a diadalát, mindenütt tisztes fellépti díj vár a szónokra, s üdvözlő beszéd, virágfüzér és díszebéd. A csúcspont Detroit — az USA ötödik legnagyobb városa, a nácizmussal kacérkodó Fordék fellegvára —, amely díszpolgárrá választja (Szent-Györgyi Albertet, Kodály Zoltánt vagy Szilárd Leót ottjártakor nem találták erre ér­demesnek ...). New Yorkba érkezvén, a legna­gyobb példányszámú lap, a Daily News egész oldalas, fényképes magasztaló cikkben üdvözli; ő a tüntetően megrendezett Szent István-nap díszszónoka, s 80 ezer dollár tiszteletadományban része­sül a „kiváló író-költő”. Lassan ő maga is elhiszi, hogy tud írni. Vaskos könyvben kiadja amerikai és afrikai élményeit, s nagy fejezetben ír arról, hogy a Vatikánban az akkori pápa mi­lyen pompás külsőségek között fo­gadta őt magánkihallgatáson. Tol­lasnak ezt a könyvét, valamint több mást, az illetékes bonni mi­nisztériumnak e célra, az emig­ránsszervezetek támogatására létesített hatalmas sajtóalapja se­gít kiadni németül és egyéb nyel­veken. Nem kevésbé bőkezű az az amerikai „magán”-pénzalap sem, amelynek Szabad Európa Bizott­ság a neve, s amely az általa fenntartott Szabad Európa rá­dióban gyakran sugároztatja Tol­las „költeményeit”. De hogy Kecs­kési tovább tollasodhassék, min­denütt, ahol megfordul, megszer­vezi a „Szabadságharcos Világ­­szövetség” fiókját és „A Nemzet­őr Barátainak Társaságát”, ezeket mecénások finanszírozzák, többek között abból a célból, hogy Tollas irományait terjesszék. („Felül­­fizetéseket köszönettel elfoga­dunk.’’) E két kompánia központja Münchenben van, éspedig „För­­derer Vérein Nemzetőr e. V.” né­ven hivatalosan bejegyezve. Amikor Kecskési még nem emlékezet!­... A jelenből most ugorjunk visz­­sza a múltba. Hangsúlyozzuk, hogy — mint Török Sándor ese­tében is — minden állításunkat eredeti okmányokkal bizonyítjuk. 1920. december 21-én a Borsod megyei Nagybarca községben szü­letett Kohlmann Tamás nyugál­lományú ezredesnek és feleségé­nek, Kecskési Jolánnak gyerme­keként. Tanuláshoz nem fűlött a foga, kadettiskolába adták. 1941- ben Kohlmann Tibort hadnaggyá avatták. Kétévi csapatszolgálat után — amikor ezredét a keleti frontra vezényelték — gyorsan csendőrtiszti tanfolyamra jelent­kezett, hogy otthon maradhasson. 1944. április 1-én, önkényesen fel­véve anyja családi nevét, Kecs­kési Tibort csendőr főhadnagy szakaszparancsnokká léptették elő. _ „­ „ 1945. április 29-én, az újonnan alakult demokratikus magyar hadsereg miskolci, 7. honvédke­rületi parancsnoksághoz beadott igazoló nyilatkozatban, továbbá az 1945. július 18-án, az akkor alakuló demokratikus államrend­őrséghez intézett felvételi kérel­méhez csatolt Nyilatkozatában szemérmesen hallgat kétévi csendőrködéséről. A Nyilatkozat­ban például ilyeneket mond: „1944. április 1-től hadi beosztás­ban a 117. őrzászlóaljnál (a csendőr szó kimaradt. — A szerk.) szakasz­­i parancsnokként szolgáltam ... Áp-­­­rilis 11-ével az új demokratikus hadsereg VII. kerületénél a 21/1. zászlóaljnál voltam beosztva.” A 21. pontbeli kérdésre, hogy „a zsidókra vonatkozó jogszabá­lyok alkalmazásával, illetőleg végrehajtásával kapcsolatban fej­tett-e ki tevékenységet” — ezt vallotta: semmit! E nyilatkozata és az ahhoz csa­tolt, a felszabadulás zűrzavaros idejében ellenőrizhetetlen papí­rok alapján 1946. december 1-én a rendőrség kötelékébe felvették (Igazolványszám: F 569). ...s amikor már­­ emlékeztették De jelentkezett a múlt! Többen felismerték, vizsgálat indult el­lene. Kecskési csakhamar a Markó utcai börtönbe került. Vizsgálati fogságban írott „Élet­­leírás”-a már sokkal bőbeszé­dűbb, mint 1945-ös nyilatkozata. Ebben, illetve a Népügyészségen 1947. december 11-én tartott ki­hallgatása alkalmával beismerte: „1944 április vége felé a 117. tá­bori csendőr­újj­al kerültem Bereg­szászra.” Kecskési beszél a gettó-tégla­gyárról, majd így folytatja: „... én a vagonírozáshoz egy szakasz erővel lettem kirendelve ... A bevagonírozást kizárólag a 117. zíj-tól kirendelt és általam kiveze­tett szakasz végezte . ..” Kecskési megnevez volt csend­őröket, akik — úgy véli — ártat­lanságát tanúsíthatják. A hatósá­gok az ő kérésére ez irányba ki­terjesztik a vizsgálatot. De Kecs­kési balszerencséjére volt cimbo­rái ellene vallanak. Sőt 1948. ja­nuár 19-én Mezőkövesdről, Sze­­menyei János, egy volt csendőr aláírással feljelentés érkezett a belügyminiszterhez: „Kecskési Tibor, jelenlegi rendőr főhadnagy, 1941 áprilisától hóna­pokig a beregszászi gettó parancs­noka volt, s ott súlyos cselekmé­nyeket követett el. Október 15-e után nyilas karszalaggal a karján és géppisztollyal a nyakában, mon­i­torján Budapest utcáin száguldo­zott.” Kecskési-Tollast a 223 085/1943. B. M. sz. rendelettel azonnal el­távolították a rendőrség kötelé­kéből. A beregszászi gettó tragikus sorsa már régebben ismeretes. Az Endre László részére készített hi­vatalos beszámoló szerint 10 000 embert zsúfoltak össze két tégla­gyárba, ivóvizük nem volt, s dü­höngött a kiütéses tífuszjárvány. Ezt a téglagyárgettót vezette te­hát Kecskési-Tollas. A Budapesti Népügyészség 1668/348. szám alatt dr. „Ágostol­ Pál népügyész által lefolytatott vizsgálata tanúk tömegét hall­gatta ki. A dr. Kertész Endre népügyész által készített vádirat, s az annak alapján 1948. június 18-án megtartott nyilvános főtár­gyalás jegyzőkönyve hitelesen örökíti meg a beregszászi gettó rémnapjait. Dr. László Dezső el­nökletével a népbíróság is sorra kihallgatta a gettó néhány élet­ben maradt egykori lakóját, va­lamint sok volt csendőrt, aki Kecskési alatt szolgált, és szemta­núja volt súlyos bűntényeinek. E vallomásokat és ténymegállapítá­­­­sokat sűríti össze az ítélet indoko­lása. A beregszászi rémtettek Álljon itt ebből az ítéletindo­kolásból egy részlet: „1941 május havában kezdődött meg az ország történetének egyik legszomorúbb és k­gszégyentelje­­sebb eseménye, ártatlan emberek százezreit küldték deportációba, a német gázkamrákba és égetőke­mencékbe. Beregszászon állították fel talán legelőször a gettót. Ez a legborzalmasabb körülmények kö­zött történt és ennek egyik fősze­replője Kecskési Tibor csendőr fő­hadnagy volt, aki a 117-es tábori csendőrzászlóaljjal 1944. április 25-én került Beregszászra. 1944 má­jus első napjaiban a deportálandó­kat a hitközség épületében gyűjtöt­ték össze, ahová rövidesen Kecs­kési Tibor vádlott vezetésével egy csendőrszakasz vonult be, és négy géppuskát helyeztetett tüzelőállás­ba. Az udvarra terelték ezután a férfiakat, s ott Kecskési kiadta a rendelkezést, hogy főbelövés terhe alatt minden értéket be kell szol­gáltatni. Ugyanezen idő alatt fent, az emeleti helyiségben a csendőrök nőket motoztak meg és őket testi vizsgálat alá vetették. A templom kiürítése napján újból megjelent Kecskési csendőreivel, és az egybe­­gyűjtötteket a téglagyárakba ker­­gettette.” A bíróság e tényállás megálla­­­­pítása után kitér a bizonyítási el­járás folyamán kiderült körülmé­nyekre : „A tanúvallomásokból kitűnően Kecskési május 15 és 17 között sze­mélyesen irányította — korbáccsal a kezében — a deportálandók va­gonokba való begyömöszölését. Ezen rendelkezése folyományakép­pen ,a nőket újból a vagonok előtt, mindenki szeme láttára, meztelenre vetkőztette, és a bevagonírozás előtt csendőreivel a legbrutálisabb testi motozásban részesítette. Vád­lott adta ki a rendelkezést, hogy mindenkitől mindent el kell venni. Egy állapotos asszony az izgalmak­tól összeesett. Miközben orvosért kiáltoztak, Kecskési kiadta az uta­sítást: az asszonyt dobják a va­gonba.” A bíróság az ítélet indokolásá­ban sok súlyos esetet sorol fel ar­ról, hogy Kecskési bántalmazta is az öreg és tehetetlen deportálan­dókat. Ezen élményeiről a bereg­szászi Fedák-kastélyban (Fedák Sári primadonna és fivére tulaj­dona volt) rendezett mulatozásaik alkalmával rendszeresen beszá­molt. Ilyenkor a csendőrtiszt urak a gettóból kényszerítettek be fia­tal lányokat... Néhány hónappal ezelőtt, ami­kor amerikai lapokban már ki­mutattam, hogy a híres „szabad­ságharcos” háborús bűnös, Tol­las azt állította, hogy a népbíró­ság téves ítéletet hozott. Azóta rábukkantam a 117. csendőr­­i zászlóalj irományaiban Tollas je­lentésére ,a beregszászi deportá­lásra. A jelentéshez mellékelte saját kezű vázlatrajzát is, amelyet itt közlünk. Nemcsak azért, mert minden kétséget kizáróan bizo­nyít, hanem mert — tudomásunk szerint — eddig ez az egyetlen hasonló dokumentum, amely e szomorú időszak szégyenletes ese­ményéről előkerült. Tíz év fegyház helyett Bonn oltalmában A bíróság végső megállapításai: „Vádlott cselekményei kimerítik a törvényben meghatározott testi és lelki megkínzás tényálladéki ele­meit, ezért bűnösségét meg kellett állapítani.” Az ítélet: nyolcévi f­egyház, hivatalvesztés és politikai jogai gyakorlásának 10 évi felfüggeszté­se mint főbüntetés, valamint va­gyonelkobzás mint mellékbünte­tés. (A nürnbergi genocidtörvé­­nyek akkor még nem voltak ná­lunk érvényben, és így a depor­tálás bűntettéért, mint gyilkos­ságban való bűnrészességért járó halálbüntetéstől Kecskési csak ezért szabadult meg!) Az ügyészség súlyosbításért fel­lebbezett. A Népbíróságok Orszá­gos Tanácsa 1949. december 8-án dr. Pálosi Béla elnökletével tar­tott nyilvános főtárgyalásán a fő­büntetést tízévi fegyházra emel­te fel. * Kecskési Tibor, akit 1956-ban hajdani nyilastársai szabadítot­tak ki, érthető sietséggel elhagy­ta az országot. Mint ahogyan az is érthető, miért és hogyan lett Kohlmann-Kecskési-Tollas a ma­gyar fasiszta emigráció egyik, ve­zéralakja, s miért védelmezi oly buzgón Török Sándort, az ugyan­csak hajdani nyilast. Tollas ba­rátsága és irománya ily módon nem egyéb, mint voltaképpen vádirat mindkettőjük ellen, s azok ellen is, akiknek a börtön­ből szökött háborús bűnös és a volt Szálasi-diplomata ma egy­ként zsoldosuk. Pedig ha Bonnban és Mün­chenben tudnák, hogy Kecskési- Tollas, ez a csúszómászó költőcs­­ke miket írt össze egyetlen itthon fennmaradt versében! Ezt ő ma­ga nyújtotta be annak igazolá­sául, mennyire németellenes ér­zelmű. A vers címe: Elveszett üzenetek. Azt írja, hogy „apám hűvös germán vitéz” (Kohlmann), „anyám tüzes hun leány” (Kecs­kési), ő maga keverék („Nyugat­tal kevert keleti vérem”), s „Ke­letről várom a feltámadást”. Még cifrább 1945. június 18-i nyilatkozatának saját kezűleg ki­töltött néhány pontja: 28. „A Ju­goszláv felszabadító frontot a németek ellen aktívan tá­mogattam.” 35. „Antifasiszta, németellenes röplapokat szerkesztettem.” 36. „Beszédeket tartottam a né­­metek ellen.” 37. „A német brutalitásnak és makacs gőgnek ránk nézve szörnyű következményeit hirdettem.” 42. „Támadást színlelve, szolgálat­helyemről önállóan, századommal átmentem az oroszokhoz, ott né­met hadifoglyok kíséretével bíztak meg, akiket táborokba eszkortál­­tam.” A zsák megtalálta a foltját, Bonn Törököt és Tollast, s ők is egymást. Kölcsönösen nem válnak egymás díszére. Lévai Jenő Tollas, aki védi Törököt Kecskési-Tollas saját kezű rajza a beregszászi deportálás helyszí­néről. A rajz alsó részének közepén az Én jelzés azt tünteti fel, hol állt a csendőr főhadnagy szakaszparancsnok a kritikus és tra­gikus esemény idején, miközben nyolcvananként bevagonírozták a deportálandókat. N­LI’SZAB­ADIÁG 1­986. február 21. vasárnap Sok kárt okozott a vihar A múlt héten szokatlanul heves vihar tombolt az országban, kü­lönösen a dunántúli megyékben. Az Állami Biztosító fiókjainál néhány nap alatt több ezer vihar­kárt jelentettek be. A legnagyobb károkat Győr- Sopron megyében okozta a szél; itt eddig 850 kárbejelentés tör­­­tént Magyarkeresztúron a szél­vész ledöntött egy gépszínt, az épület ráomlott a mezőgazdasági gépekre, és többet megrongált kö­zülük. Az előzetes becslések sze­rint a kár megközelíti a 150 000 forintot. A Rába-közi kapuvári termelőszövetkezet istállójának teteje ráomlott az állatokra, s emiatt öt hízó marhát le kellett vágni. Vas megyében több mint 500, Veszprémben 150, Zalában 100 viharkárt jelentettek a bizto­sítónak. Különösen a tetőket ron­gálta meg a szél, de sok istálló­ban, pajtában egyéb károkat is okozott. Budapesten, elsősorban Csepelen, továbbá Pesterzsébeten, Lőrincen és Kispesten rongált meg a vihar sok kéményt, tetőt és melléképületet. A kárbecslést az Állami Biz­tosító kárszakértői megkezdték; a Győr-Sopron megyei igazgatóság­tól kapott felvilágosítás szerint az ottani károk felbecsülését is befejezik a jövő hét végéig. Árad a Fehér- és a Fekete-Körös A Tarna völgyében, Jászdózsa térségében szombaton meggyorsí­tották az előző napon kiáradt Ágói-patak vizének visszavezeté­sét. Most már nemcsak a korábbi vízkitörés helyén, hanem a patak torkolati szakaszán készített új vízlevezető árok segítségével is apasztják az elöntést. Péntektől szombatig a Berettyó vize mindössze 4—6 centiméter­rel emelkedett, de a Fehér- és a Fekete-Körös 44—70 centiméter­rel áradt. A Fekete-Körös árhul­láma mintegy 30 centiméterrel meghaladta volna a folyó bal parti töltésén nyitott víztelenítő kapu küszöbét, ezért szombat délelőtt ideiglenesen elzárták a kaput. A Fekete-Körös torkola­tánál nyitott másik kapu küszö­bét nem éri el az árhullám, óva­tosságból azonban ott is folytat­ják az elzárás előkészületeit. A Bodrog, a Hernád és a Sajó felső szakaszán már tetőzött az árhul­lám, megkezdődött az apadás. A mellékfolyók áradása a Tisza fel­ső és középső szakaszát is meg­­duzzasztotta. Az újabb kis árhul­lám Szolnok térségében utoléri az előzőt, így a vártnál néhány centiméterrel magasabb és tartó­­sabb tetőzésre kell számítani. Ezért pénteken késő délután az utolsónak védett vezsenyi nyári gátat is megnyitották, és been­gedték a Tisza vizét a hullám-­ térre, a fő védelmi töltésig. A Nagykunságban az utóbbi napokban 86 ezer katasztrális holdat árasztott el a belvíz. A Szolnoki Vízügyi Igazgatóság területén harmadfokú belvízvédelmi készültséget rendeltek el, s mindenütt dolgoznak a szivattyúk. A legsürgősebb a munka Karcag külső részén, ahol házak állnak a vízben.

Next