Népszabadság, 1966. március (24. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-01 / 50. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜL NÉPSZABADSÁG 1966. március 1. kedd A MAGYAR SZOCIALISTA MIJA KÁSPÁIST KÖZPONTI LAPJA XXIV. évfolyam, 50. szám Közös törekvések jegyében jól emlékszünk, milyen súlyos megrázkódtatások érték a legutóbbi hónapokban Indiát. A hadüzenet nélküli kasmíri háború, majd pedig Sasztri miniszterelnök tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halála felett természetesen máig sem tudott India napirendre térni. De a politikai élet alaphangja a megrázkódtatások ellenére pozitív, bizakodó. A parlamentben, a sajtóban, a diplomáciai véleménycserékben a leggyakrabban visszatérő fogalom, a taskenti szellem egyebek között az államok közti békés kapcsolatokra való törekvést, az együttműködés fejlesztését, a vélemények és érdekek kölcsönös megértetését és tiszteletben tartását idézi. Kállai Gyula és a magyar kormányküldöttség látogatása magától értetődően illeszkedett ebbe a légkörbe. Nagy jelentősége van annak, hogy India éppen most látta vendégül egy szocialista ország kormányfőjét és ennyire szívélyes, meleg fogadtatásban részesítette. A látogatás időpontja és eredményei sokat kifejeznek abból, hogy a taskenti szellem jegyében hogyan kívánja India erősíteni nemzetközi kapcsolatait. S kifejezi azt is, hogy a szocialista Magyarország és a súlyos gyarmati örökség felszámolásán eredményesen munkálkodó India alapvető törekvései közösek és kölcsönösek: a népek közötti béke és együttműködés erősítése. Ez a magyarázata annak, hogy a tízmilliós Magyarország és a 475 milliós India, a föld második legnépesebb országa, gyümölcsözően tudja építeni kapcsolatait. Most Kállai Gyula miniszterelnökünk látogatása újabb fejezetet írt a magyar—indiai jó viszony fejlődésének könyvébe. A kormányfői tárgyalások, a szakértői megbeszélések, a most kötött egyezmények és megállapodások még közelebb hozták egymáshoz a két országot, elmélyítették az együttműködést és a barátságot. Tapasztalatokban és élményekben gazdag látogatás volt ez. Miniszterelnökünk és a kíséretében utazó magas rangú magyar küldöttség bejárta a hatalmas ország sok városát Delhitől, majd a Himalája lejtőinél fekvő Chandigarhtól a dél nagy ipari központjáig, Bangaloréig, a tengerparti Bombaytől az ország belsejében levő ősi Agráig. Beszéltek politikusokkal, munkásokkal, tudósokkal. Látták a gyarmati uralom súlyos örökségeit, és megismerkedtek a szabad India nagy alkotásaival is. Köztük a nagyszerű bhakrai erőművel és öntözési rendszerrel, amelyet huszonnyolc hónappal ezelőtt még Nehru miniszterelnök avatott fel. Semmi sem pótolhatja ezeket a személyes tapasztalatokat a két ország kapcsolatában. Mint ahogy semmi sem helyettesítheti azokat a tartalmas és őszinte megbeszéléseket, amelyek Indira Gandhi indiai miniszterelnök-asszony és a magyar kormányfő találkozásait kitöltötték. Mint a látogatásról kiadott közös közlemény rámutat, a delegációk áttekintették egyrészt a két ország kapcsolatának sokrétű kérdéseit, másrészt a nemzetközi helyzet problémáit. Örömünkre szolgál, hogy India kormánya, akárcsak a mienk, országaink kapcsolatainak elmélyítésére és kiszélesítésére törekszik. Nem kevésbé nyugtázható megelégedéssel, hogy a nemzetközi politikai helyzet legtöbb kérdésében a két kormány nézetei vagy azonosak,vagy igen közel állnak egymáshoz. Ezen túlmenően, a tárgyalásokon alkalom nyílott, hogy a kormányfők tisztázzák, milyen nemzetközi kérdésekben van mód a közös fellépésre, az erőfeszítések jobb egybehangolására. Az érintett problémák középpontjában a különböző országok közötti egyenrangú kapcsolatok, a béke, a sokoldalú együttműködés biztosításának problémái álltak. Mind Magyarország, mind India a békés építés megbízható feltételeinek megteremtését tartja nemzetközi tevékenységében a legfontosabbnak. Elleneznek minden olyan cselekedetet, ami ezzel ellentétes. A Vietnamban kialakult súlyos helyzetet értékelve például mindkét fél az 1954. évi egyezménynek megfelelő békés megoldást tartja kívánatosnak. Sürgetik az általános és teljes leszerelés megvalósítását, szolidaritásukról biztosították a gyarmati rabság ellen harcoló népeket, elítélték az ultimátumok és a fenyegetések módszerét, és az erőszak alkalmazását a nemzetközi életben. A magyar—indiai államközi kapcsolatok terén a mostani látogatás eredményei közül a gazdasági együttműködés új okmánya emelkedik ki. India, akárcsak Magyarország, 1970- ben fejezi be mostani ötéves tervét. Nagy jelentősége van annak, hogy hosszú lejáratú kereskedelmi egyezményünket a kölcsönös igények alapján kiterjesztettük eddig az időpontig. A legutóbbi öt esztendőben a magyar—indiai kereskedelmi forgalom megháromszorozódott és elérte az évi harmincötmillió devizaforint értéket. A mostani egyezmény nyomán tovább növekszik gazdasági együttműködésünk, szélesedik árucserénk választékai, és megvalósul néhány fontos cikk gyártási kooperációja. Értékes nyersanyagokat vásárolunk, és teljes gyári berendezések indiai megrendelésére is számíthatunk. Ugyancsak jelentős a két ország tudományos együttműködése, amelynek a most aláírt megállapodás új lehetőségeket biztosít. Egyezményes államközi kapcsolatainkat légügyi szerződéssel is kiegészítettük. Ezek a gyakorlatias eredmények igen fontos összetevői egy kormányfői látogatás sikerének, de ha most, az út végén, viszszapillantunk az Indiában töltött nyolc nap élményeire, a legmaradandóbbnak a látogatás erkölcsi-politikai értékét érezzük. Nehéz szavakkal kifejezni, mit éreztek a magyar vendégek, a delhi utcák lelkesen tapsoló embersorfalai között haladva, a nagygyűlésen, a Vörös Erődben, a bangalorei nagyüzemi munkások között, mindenütt. Az a sok-sok ezer ember, akivel a hatalmas ország egymástól messze fekvő pontjain a magyar kormányfő találkozott, bizonyára hasonló élménnyel gondol majd ezekre a napokra, s egy távoli baráti szocialista országra, amelynek küldöttei az őszinte barátság üzenetét hozták el Indiába. A magyar nép pedig, szintén örülve népeink jó viszonya további erősödésének, örömmel értesült arról, hogy Indira Gandhi miniszterelnök-asszony elfogadta a magyarkormányfő meghívását, s egy későbbi időpontban hazánkba látogat. Bizonyos, hogy a magyar nép nem kevésbé szíve teljes melegével várja és köszönti majd őt, miként a magyar delegáció a hatalmas Indiában mindenütt érezte a baráti szeretetet. Szabó L. István Kállai Gyula, Indiából hazafelé, Ciprusra érkezett Vasárnap Kállai Gyula és kísérete megtekintette a bombayi öbölben Elephanta szigetén az ezerháromszáz éves híres sziklatemplomokat, majd hajóval Trombába utazott, ahol az indiai atomkutató intézetet látogatta meg. A miniszterelnök és a magyar kormányküldöttség hétfő reggel, befejezte indiai látogatását, és az afrikai—ázsiai körút utolsó állomására, Ciprus szigetére utazott. Bombay Santa Cruz repülőterén Maharashtra állam és a város vezetői, valamint a konzuli testület és a magyar kolónia tagjai búcsúztatták Kállai Gyulát. Ott volt Nagy János, hazánk újdelhi nagykövete is. Hétfő délután Kállai Gyula, felesége és a magyar kormányküldöttség tagjai, útban hazafelé, Makariosz elnök meghívására Ciprus szigetére érkeztek rövid baráti látogatásra. A repülőtéren Kállai Gyulát Szpirosz Kiprianu külügyminiszter és Kleridesz, a nemzetgyűlés elnöke, valamint a kormány tagjai köszöntötték. A himnuszok elhangzása és a díszalakulat megszemlélése után Kállai Gyula a repülőtéren összesereglett ciprusi és külföldi újságírók előtt rövid nyilatkozatot tett. Kijelentette: örömmel fogadtuk el Makariosz elnök meghívását. Ciprus földjére lépve szeretném a küldöttség minden tagja nevében kifejezni köszönetünket a meghívásért és a szívélyes fogadtatásért, szeretnénk átadni kormányunk és népünk üdvözletét és jókívánságait a Ciprusi Köztársaság vezetőinek és népének. Remélem, rövid látogatásunk sikeres lesz, eredményesen járul hozzá országaink kapcsolatainak fejlesztéséhez — fejezte be Kállai Gyula. A küldöttség gépkocsioszlopa motoros rendőri díszkísérettel az elnöki palotába indult. Makariosz érsek, a köztársaság elnöke szívélyes, baráti beszélgetést folytatott Kállai Gyulával. A kora esti órákban megkezdődtek a magyar—ciprusi kormányközi megbeszélések. Este Makariosz elnök vacsorán látta vendégül Kállai Gyulát és a küldöttség tagjait. Magyar-indiai közös közlemény Kállai Gyula, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Indira Gandhi asszonynak, India miniszterelnökének meghívására 1966. február 20 és 28 között hivatalos látogatást tett az Indiai Köztársaságban. Kállai Gyula miniszterelnök és a magyar kormányküldödség indiai tartózkodása sor,... meglátogatta Delhi, Chandigarh, Ágra, Bangalore és Bombay városokat, felkeresett létesítményeket, tudományos intézményeket és történelmi műemlékeket. Ezek a látogatások bepillantást engedtek az indiai nép életébe, alkotó munkájába és ősi kultúrájába. A magyar miniszterelnököt fogadta dr. Sz. Radhakrisnan, az Indiai Köztársaság elnöke. Kicserélték nézeteiket a kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdésekről. Kállai Gyula miniszterelnök és a magyar küldöttség tagjai a barátság és a kölcsönös bizalom légkörében megbeszéléseket folytattak Indira Gandhi miniszterelnökkel és az indiai kormány több miniszterével a két ország kapcsolatai fejlesztésének kérdéseiről, valamint időszerű nemzetközi problémákról. A Magyar Népköztársaság részéről a tárgyalásokon részt vett: Bíró József külkereskedelmi miniszter, Kiss Árpád miniszter, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke, Szarka Károly külügyminiszter-helyettes, Rónai Rudolf közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes, dr. Sághy Vilmos, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, dr. Rosta Endre, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének ügyvezető elnöke, Nagy János, a Magyar Népköztársaság indiai nagykövete, dr. Kós Péter, a Külügyminisztérium főosztályvezetője. Indiai részről a tárgyalásokon részt vett: Szardar Szvaran Szingh külügyminiszter, Dines Szingh államminiszter, C. S. Dzsha külügyi államtitkár, S. V. Patel India magyarországi nagykövete, Rukmini Menen asszony, a külügyminisztérium európai főosztályának vezetője. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke nagyraértékelte az indiai kormány és nép állhatatos erőfeszítéseit a társadalmi és gazdasági haladásért, a béke fenntartásáért és a nemzetközi problémák békés megoldásáért. India miniszterelnöke ugyancsak nagy elismeréssel szólt azokról a sikerekről, amelyeket a Magyar Népköztársaság a szocialista építés során elért, valamint a magyar külpolitikáról, mely a világbékét szolgálja, minthogy a különböző társadalmi berendezkedésű országok békés egymás mellett élésén alapul. Mindkét miniszterelnök megelégedéssel állapította meg, hogy a Magyar Népköztársaság és India kapcsolatai eredményesen fejlődnek. Egyetértettek abban, hogy a két ország vezető személyiségeinek találkozásai sikerrel járulnak hozzá a kölcsönös megértésen alapuló baráti kapcsolatok erősödéséhez. A látogatás során a két fél megvitatta a két ország közötti gazdasági kapcsolatok fejlesztésének kérdéseit. Mindkét miniszterelnök annak a nézetének adott kifejezést, hogy a Magyar Népköztársaság és az Indiai Köztársaság együttműködése jól szolgálja a két ország gazdaságfejlesztési céljainak sikeres megvalósítását. A két miniszterelnök kifejezte hő óhaját, hogy a két ország* kö(Folytatás a 2. oldalon.) Sukarno az ellenforradalom időszakának bélyegezte a legutóbbi négy hónapot Nagygyűlés Djakartában az elnök és más vezetők beszédével Bochkor Jenő, az MTI Djakartába kiküldött tudósítója jelenti: s hétfe délelőtt a djakartai sportcsarnokban az Indonéz Nemzeti Párt ifjúsági szervezete nagygyűlést tartott, és ezen felszólalt az ország több vezetője, közöttük Sukarno elnök. Ez a gyűlés igen jelentős esemény Indonézia belpolitikájában, jeladásnak tekinthető a haladó erők összefogására a reakció egyre dühödtebb támadásai ellen. Sastroamidjojo, a nemzeti párt vezetője rövid felszólalásában kiemelte: az utóbbi időben mind erősebben érződött a jobboldalnak az a törekvése, hogy Indonéziát letérítse a forradalom útjáról, és végül is megsemmisítse az indonéz forradalmat. Határozottan kell fellépni az ilyen törekvésekkel szemben és ehhez szilárd szervezeti egységre van szükség — hangoztatta. — Az ország valamennyi forradalmi erejének a Sukarno Frontban kell tömörülnie. Felhívta a figyelmet a legutóbbi kormányátalakításra, amely — mint mondotta — bizonyság a világ haladó erői számára, hogy Indonézia a jövőben sem szándékozik letérni a baloldali forradalom útjáról, hű marad korábbi elveihez. Saleh harmadik miniszterelnök-helyettes beszédében az indonéz forradalmi ifjúság harci szellemének megőrzését jelölte meg parancsolóan szükséges feladatnak. Kijelentette, hogy elszaporodtak az olyan jobboldali kísérletek, támadások — a belső és külső reakció részéről egyaránt —, amelyeknek az volt a céljuk, hogy megbuktassák a jelenlegi rendszert Indonéziában. Szólt arról, hogy az imperialista és neokolonialista hatalmak világszerte akcióba kezdtek a felszabadult országok ellen, és felforgató politikájuk következményeként az utóbbi időben számos afrikai országban az ő embereik kerültek államcsíny révén hatalomra. Ezt példázza — mondotta — a legutóbbi ghánai államcsíny is, ahol Nkrumah elnököt fosztották meg hatalmától. Nyilvánvaló, hogy ki örül ennek, és nyilvánvaló, hogy ezeket az államcsínyeket a CIA amerikai kémszolgálat szervezte — hangoztatta Saleh. Sabandiio első miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter igen heves szavakkal ítélte el a legutóbbi hónapokban megnyilvánult ellenforradalmi terrort. Ez a terror arra számított, hogy a jó szándékú emberek elhallgatnak, nem mernek beszélni — mondotta. Aki Sukarno elnököt éltette, az könnyen börtönbe került, és sajátos módon azok tevékenykedhettek a legszabadabban, akik az elnök ellenségei voltak — állapította meg. — Elérkezett az ideje annak, hogy a (Folytatás a 3. oldalon)