Népszabadság, 1966. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-01 / 50. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜL NÉPSZABADSÁG 1966. március 1. kedd A MAGYAR SZOC­IALISTA MIJA KÁSPÁIST KÖZPONTI LAPJA XXIV. évfolyam, 50. szám Közös törekvések jegyéb­en jól emlékszünk, milyen súlyos megrázkódtatások érték a leg­utóbbi hónapokban Indiát. A hadüzenet nélküli kasmíri há­ború, majd pedig Sasztri minisz­terelnök tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halála felett ter­mészetesen máig sem tudott In­dia napirendre térni. De a poli­tikai élet alaphangja a megráz­kódtatások ellenére pozitív, biza­kodó. A parlamentben, a sajtó­ban, a diplomáciai véleménycse­rékben a leggyakrabban vissza­térő fogalom, a taskenti szellem egyebek között az államok közti békés kapcsolatokra való törek­vést, az együttműködés fejleszté­sét, a vélemények és érdekek kölcsönös megértetését és tiszte­letben tartását idézi. Kállai Gyula és a magyar kor­mányküldöttség látogatása magá­tól értetődően illeszkedett ebbe a légkörbe. Nagy jelentősége van annak, hogy India éppen most látta vendégül egy szocialista ország kormányfőjét és ennyire szívélyes, meleg fogadtatásban részesítette. A látogatás időpontja és eredményei sokat kifejeznek abból, hogy a taskenti szellem jegyében hogyan kívánja India erősíteni nemzetközi kapcsolatait. S kifejezi azt is, hogy a szocia­lista Magyarország és a súlyos gyarmati örökség felszámolásán eredményesen munkálkodó India alapvető törekvései közösek és kölcsönösek: a népek közötti béke és együttműködés erősítése. Ez a magyarázata annak, hogy a tízmilliós Magyarország és a 475 milliós India, a föld második legnépesebb országa, gyümölcsö­zően tudja építeni kapcsolatait. Most Kállai Gyula miniszterelnö­künk látogatása újabb fejezetet írt a magyar—indiai jó viszony fejlődésének könyvébe. A kor­mányfői tárgyalások, a szakértői megbeszélések, a most kötött egyezmények és megállapodások még közelebb hozták egymáshoz a két országot, elmélyítették az együttműködést és a barátságot. Tapasztalatokban és élmények­ben gazdag látogatás volt ez. Mi­niszterelnökünk és a kíséretében utazó magas rangú magyar kül­döttség bejárta a hatalmas or­szág sok városát Delhitől, majd a Himalája lejtőinél fekvő Chandigarhtól a dél nagy ipari központjáig, Bangaloréig, a ten­gerparti Bombaytől az ország belsejében levő ősi Agráig. Be­széltek politikusokkal, munká­sokkal, tudósokkal. Látták a gyarmati uralom súlyos öröksé­geit, és megismerkedtek a szabad India nagy alkotásaival is. Köz­tük a nagyszerű bhakrai erőművel és öntözési rendszerrel, amelyet huszonnyolc hónappal ezelőtt még Nehru miniszterelnök ava­tott fel. Semmi sem pótolhatja ezeket a személyes tapasztalato­kat a két ország kapcsolatában. Mint ahogy semmi sem helyette­sítheti azokat a tartalmas és őszinte megbeszéléseket, amelyek Indira Gandhi indiai miniszter­elnök-asszony és a magyar kor­mányfő találkozásait kitöltötték. Mint a látogatásról kiadott kö­zös közlemény rámutat, a dele­gációk áttekintették egyrészt a két ország kapcsolatának sokrétű kérdéseit, másrészt a nemzetközi helyzet problémáit. Örömünkre szolgál, hogy India kormánya, akárcsak a mienk, országaink kapcsolatainak elmélyítésére és kiszélesítésére törekszik. Nem kevésbé nyugtázható megelége­déssel, hogy a nemzetközi politi­kai helyzet legtöbb kérdésében a két kormány nézetei vagy azono­sak,­vagy igen közel állnak egy­máshoz. Ezen túlmenően, a tárgyalásokon alkalom nyí­lott, hogy a kormányfők tisz­tázzák, milyen nemzetközi kér­désekben van mód a közös fellé­pésre, az erőfeszítések jobb egy­behangolására. Az érintett prob­lémák középpontjában a külön­böző országok közötti egyen­rangú kapcsolatok, a béke, a sokoldalú együttműködés biztosí­tásának problémái álltak. Mind Magyarország, mind India a békés építés megbízható feltéte­leinek megteremtését tartja nemzetközi tevékenységében a legfontosabbnak. Elleneznek minden olyan cselekedetet, ami ezzel ellentétes. A Vietnamban kialakult súlyos helyzetet ér­tékelve például mindkét fél az 1954. évi egyezménynek megfele­lő békés megoldást tartja kí­vánatosnak. Sürgetik az általá­nos és teljes leszerelés megva­lósítását, szolidaritásukról biz­tosították a gyarmati rabság el­len harcoló népeket, elítélték az ultimátumok és a fenyegetések módszerét, és az erőszak alkal­mazását a nemzetközi életben. A magyar—indiai államközi kapcsolatok terén a mostani lá­togatás eredményei közül a gazdasági együttműködés új ok­mánya emelkedik ki. India, akárcsak Magyarország, 1970- ben fejezi be mostani ötéves tervét. Nagy jelentősége van an­nak, hogy hosszú lejáratú ke­reskedelmi egyezményünket a kölcsönös igények alapján ki­terjesztettük eddig az időpon­tig. A legutóbbi öt esztendőben a magyar—indiai kereskedelmi forgalom megháromszorozódott és elérte az évi harmincötmillió devizaforint értéket. A mos­tani egyezmény nyomán tovább növekszik gazdasági együttmű­ködésünk, szélesedik árucse­rénk választékai, és megvalósul néhány fontos cikk gyártási kooperációja. Értékes nyers­anyagokat vásárolunk, és teljes gyári berendezések indiai meg­rendelésére is számíthatunk. Ugyancsak jelentős a két ország tudományos együttműködése, amelynek a most aláírt meg­állapodás új lehetőségeket biz­tosít. Egyezményes államközi kapcsolatainkat légügyi szer­ződéssel is kiegészítettük. Ezek a gyakorlatias eredmé­nyek igen fontos összetevői egy kormányfői látogatás sikerének, de ha most, az út végén, visz­­szapillantunk az Indiában töl­tött nyolc nap élményeire, a leg­maradandóbbnak a látogatás er­kölcsi-politikai értékét érezzük. Nehéz szavakkal kifejezni, mit éreztek a magyar vendégek, a delhi utcák lelkesen tap­soló embersorfalai között ha­ladva, a nagygyűlésen, a Vörös Erődben, a bangalorei nagy­üzemi munkások között, min­denütt. Az a sok-sok ezer em­ber, akivel a hatalmas ország egymástól messze fekvő pont­jain a magyar kormányfő talál­kozott, bizonyára hasonló él­ménnyel gondol majd ezekre a napokra, s egy távoli baráti szo­cialista országra, amelynek kül­döttei az őszinte barátság üze­netét hozták el Indiába. A magyar nép pedig, szintén örülve népeink jó viszonya to­vábbi erősödésének, örömmel ér­tesült arról, hogy Indira Gandhi miniszterelnök-asszony elfogadta a magyar­­kormányfő meghívását, s egy későbbi időpontban ha­zánkba látogat. Bizonyos, hogy a magyar nép nem kevésbé szíve teljes melegével várja és köszönti majd őt, miként a magyar dele­gáció a hatalmas Indiában min­denütt érezte a baráti szeretetet. Szabó L. István Kállai Gyula, Indiából hazafelé, Ciprusra érkezett Vasárnap Kállai Gyula és kí­sérete megtekintette a bombayi öbölben Elephanta szigetén az ezerháromszáz éves híres szikla­templomokat, majd hajóval Trombába utazott, ahol az indiai atomkutató intézetet látogatta meg. A miniszterelnök és a magyar kormányküldöttség hétfő reggel, befejezte indiai látogatását, és az afrikai—ázsiai körút utolsó ál­lomására, Ciprus szigetére uta­zott. Bombay Santa Cruz repülőte­rén Maharashtra állam és a vá­ros vezetői, valamint a konzuli testület és a magyar kolónia tag­jai búcsúztatták Kállai Gyulát. Ott volt Nagy János, hazánk új­delhi nagykövete is. Hétfő délután Kállai Gyula, felesége és a magyar kormány­­küldöttség tagjai, útban hazafelé, Makariosz elnök meghívására Ciprus szigetére érkeztek rövid baráti látogatásra. A repülőtéren Kállai Gyulát Szpirosz Kiprianu külügyminisz­ter és Kleridesz, a nemzetgyűlés elnöke, valamint a kormány tag­jai köszöntötték. A himnuszok el­hangzása és a díszalakulat meg­szemlélése után Kállai Gyula a repülőtéren összesereglett ciprusi és külföldi újságírók előtt rövid nyilatkozatot tett. Kijelentette:­­ örömmel fogadtuk el Maka­riosz elnök meghívását. Ciprus földjére lépve szeretném a kül­döttség minden tagja nevében ki­fejezni köszönetünket a meghí­vásért és a szívélyes fogadta­tásért, szeretnénk átadni kormá­nyunk és népünk üdvözletét és jókívánságait a Ciprusi Köztár­saság vezetőinek és népének. Re­mélem, rövid látogatásunk sike­res lesz, eredményesen járul hoz­zá országaink kapcsolatainak fej­lesztéséhez — fejezte be Kállai Gyula. A küldöttség gépkocsioszlopa motoros rendőri díszkísérettel az elnöki palotába indult. Maka­­riosz érsek, a köztársaság elnöke szívélyes, baráti beszélgetést foly­tatott Kállai Gyulával. A kora esti órákban megkezdődtek a ma­gyar—ciprusi kormányközi meg­beszélések. Este Makariosz elnök vacsorán látta vendégül Kállai Gyulát és a küldöttség tagjait. Magyar-indiai közös közlemény Kállai Gyula, a Magyar Nép­­köztársaság Minisztertanácsának elnöke Indira Gandhi asszony­nak, India miniszterelnökének meghívására 1966. február 20 és 28 között hivatalos látogatást tett az Indiai Köztársaságban. Kállai Gyula miniszterelnök és a magyar kormányküldödség in­diai tartózkodása sor,... megláto­gatta Delhi, Chandigarh, Ágra, Bangalore és Bombay városokat, felkeresett létesítményeket, tudo­mányos intézményeket és törté­nelmi műemlékeket. Ezek a láto­gatások bepillantást engedtek az indiai nép életébe, alkotó mun­kájába és ősi kultúrájába. A magyar miniszterelnököt fo­gadta dr. Sz. Radhakrisnan, az Indiai Köztársaság elnöke. Ki­cserélték nézeteiket a kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdé­sekről. Kállai Gyula miniszterelnök és a magyar­ küldöttség tagjai a ba­rátság és a kölcsönös bizalom légkörében megbeszéléseket foly­tattak Indira Gandhi miniszter­­elnökkel és az indiai kormány több miniszterével a két ország kapcsolatai fejlesztésének kér­déseiről, valamint időszerű nem­zetközi problémákról. A Magyar Népköztársaság ré­széről a tárgyalásokon részt vett: Bíró József külkereskedelmi mi­niszter, Kiss Árpád miniszter, az Országos Műszaki Fejlesztési Bi­zottság elnöke, Szark­a Károly külügyminiszter-helyettes, Rónai Rudolf közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes, dr. Sághy Vil­mos, az Országos Tervhivatal el­nökhelyettese, dr. Rosta Endre, a Kulturális Kapcsolatok Intézeté­nek ügyvezető elnöke, Nagy Já­nos, a Magyar Népköztársaság in­diai nagykövete, dr. Kós Péter, a Külügyminisztérium főosztály­vezetője. Indiai részről a tárgyalásokon részt vett: Szardar Szvaran Szingh külügyminiszter, Dines Szingh államminiszter,­ C. S. Dzsha külügyi államtitkár, S. V. Patel India magyarországi nagy­követe, Rukmini Menen asszony, a külügyminisztérium európai fő­osztályának vezetője. A Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsának elnöke nagyra­­értékelte az indiai kormány és nép állhatatos erőfeszítéseit a tár­sadalmi és gazdasági haladásért, a béke fenntartásáért és a nem­zetközi problémák békés megol­dásáért. India miniszterelnöke ugyan­csak nagy elismeréssel szólt azok­ról a sikerekről, amelyeket a Ma­gyar Népköztársaság a szocialista építés során elért, valamint a ma­gyar külpolitikáról, mely a világ­békét szolgálja, minthogy a kü­lönböző társadalmi berendezkedé­sű országok békés egymás mellett élésén alapul. Mindkét miniszterelnök meg­elégedéssel állapította meg, hogy a Magyar Népköztársaság és In­dia kapcsolatai eredményesen fejlődnek. Egyetértettek abban, hogy a két ország vezető szemé­lyiségeinek találkozásai sikerrel járulnak hozzá a kölcsönös meg­értésen alapuló baráti kapcsola­tok erősödéséhez. A látogatás során a két fél meg­vitatta a két ország közötti gaz­dasági kapcsolatok fejlesztésének kérdéseit. Mindkét miniszterel­nök annak a nézetének adott ki­fejezést, hogy a Magyar Népköz­­társaság és az Indiai Köztársaság együttműködése jól szolgálja a két ország gazdaságfejlesztési céljai­nak sikeres megvalósítását. A két miniszterelnök kifejezte hő óhaját, hogy a két ország* kö­(Folytatás a 2. oldalon.) Sukarno az ellenforradalom időszakának bélyegezte a legutóbbi négy hónapot Nagygyűlés Djakartában az elnök és más vezetők beszédével Bochkor Jenő, az MTI Djakar­­tába kiküldött tudósítója je­lenti: s hétfe délelőtt a djakartai sport­­csarnokban az Indonéz Nemzeti Párt ifjúsági szervezete nagygyű­lést tartott, és ezen felszólalt az ország több vezetője, közöttük Su­karno elnök. Ez a gyűlés igen jelentős esemény Indonézia bel­politikájában, jeladásnak tekint­hető a haladó erők összefogására a reakció egyre dühödtebb táma­dásai ellen. Sastroamidjojo, a nemzeti párt vezetője rövid felszólalásában ki­emelte: az utóbbi időben mind erősebben érződött a jobboldal­nak az a törekvése, hogy Indo­néziát letérítse a forradalom út­járól, és végül is megsemmisítse az indonéz forradalmat. Határo­zottan kell fellépni az ilyen tö­rekvésekkel szemben és ehhez szilárd szervezeti egységre van szükség — hangoztatta. — Az or­szág valamennyi forradalmi ere­jének a Sukarno Frontban kell tömörülnie. Felhívta a figyelmet a legutóbbi kormányátalakításra, amely — mint mondotta — bi­zonyság a világ haladó erői szá­mára, hogy Indonézia a jövőben sem szándékozik letérni a balol­dali forradalom útjáról, hű ma­rad korábbi elveihez. Saleh harmadik miniszterel­nök-helyettes beszédében az in­donéz forradalmi ifjúság harci szellemének megőrzését jelölte meg parancsolóan szükséges fel­adatnak. Kijelentette, hogy el­szaporodtak az olyan jobboldali kísérletek, támadások — a bel­ső és külső reakció részéről egyaránt —, amelyeknek az volt a céljuk, hogy megbuktassák a jelenlegi rendszert Indonéziában. Szólt arról, hogy az imperialista és neokolonialista hatalmak vi­lágszerte akcióba kezdtek a fel­szabadult országok ellen, és fel­forgató politikájuk következmé­nyeként az utóbbi időben számos afrikai országban az ő embereik kerültek államcsíny révén ha­talomra. Ezt példázza — mon­dotta — a legutóbbi ghánai ál­lamcsíny is, ahol Nkrumah elnö­köt fosztották meg hatalmától. Nyilvánvaló, hogy ki örül en­nek, és nyilvánvaló, hogy ezeket az államcsínyeket a CIA ameri­kai kémszolgálat szervezte — hangoztatta Saleh. Sabandiio első miniszterel­nök-helyettes és külügyminiszter igen heves szavakkal ítélte el a legutóbbi hónapokban megnyil­vánult ellenforradalmi terrort. Ez a terror arra számított, hogy a jó szándékú emberek elhall­gatnak, nem mernek beszélni — mondotta. Aki Sukarno elnököt éltette, az könnyen börtönbe ke­rült, és sajátos módon azok te­vékenykedhettek a legszabadab­ban, akik az elnök ellenségei voltak — állapította meg. — El­érkezett az ideje annak, hogy a (Folytatás a 3. oldalon)

Next