Népszabadság, 1966. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-01 / 50. szám

4 Sok ezren vettek részt vasárnap a vietnami műszakban A szabadságáért küzdő vietna­mi nép iránti szolidaritás nagy­szerű megnyilvánulásai voltak a vasárnapi szolidaritási műszakok. Budapesti és vidéki üzemekben dolgozók ezrei álltak a munka­­padok mellé, hogy szabad idejük­ben végzett munkájuk ellenérté­kével is támogatást nyújtsanak vietnami testvéreiknek. A vasár­napi műszakot tartó üzemek többségében a munkásokkal együtt ott voltak a gazdasági s műszaki vezetők és az adminiszt­ratív dolgozók is. Győr megyében az első vietna­mi műszakra az Élelmiszeripari Berendezés- és Gépgyártó Válla­lat győri, Kisalföldi Gépgyárá­ban került sor, ahol a festőbrigá­dok tagjai dolgoztak vasárnap. A következő vasárnapokon tart vietnami műszakot a Magyar Vagon- és Gépgyár több száz fiatalja és a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár KISZ- szervezete. A szombathelyi MÁV Jármű­javító Vállalatnál ezren tartottak vasárnapi vietnami műszakot. A Szegedi Ruhagyár szentesi telepén ezen a vasárnapon a gyár fél­ezer dolgozója közül 243-an vet­tek részt az önként vállalt mun­kában. Benépesültek a Pécsi Kesz­tyűgyár, valamint a hozzá tar­tozó siklósi és dombóvári üzem szabász- és varróműhelyei. Borsod megye öt üzemében csaknem kétezer fiatal vett részt a vietnami műszakban. A diósgyő­ri Lenin Kohászati Művek és a Diósgyőri Gépgyár több üzemré­szében vették kezükbe a szerszá­mot a kohász, esztergályos és szerelő ifjúmunkások, s napi ke­resetüket a vietnami nép szabad­ságharcának megsegítésére aján­lották fel. A Borsod megyei Me­zőgazdasági Gépjavító Vállalat fiataljai sok tartalék alkatrészt készítettek a vasárnapi műszak­ban. A szolidaritási műszak után járó bérüket ők is a vietnami nép megsegítésére ajánlották fel, miként a Szerencsi Gépjavító Vállalat fiataljai is. Pihenés he­lyett a munkát választotta az Erdei Terméket Feldolgozó Vál­lalat miskolci szörpüzemében öt­ven fiatalasszony és leány is, akik szintén a vietnami nép meg­segítésére vállalták a vasárnapi műszakot. A Dunai Vasmű lemezfeldolgo­zó üzemében a kokszvegyészet, a hengermű és az igazgatóság fia­taljai dolgoztak; ott voltak a vietnami műszak részvevői kö­zött a szénszárító üzem Ho Si Minh brigádjának szabad­napos tagjai is. Esztergomban a Labor Műszeripari Művek dolgo­zói a vasárnapi műszak bérét — mintegy ötvenezer forintot — fizették be a szolidaritási alap­ra. Debrecenben a Medicor Mű­vek négyszáz dolgozója vett részt a vietnami műszakban. A Dunai Vasmű lemezfeldolgozó gyáregységében vasárnapi mű­szakban készítették a munkások a Békéscsabai Konzervgyár meg­rendelését. Munkabérüket felajánlották a vietnami nép megse­gítésére. Képünkön: Jobbágy Sándor, Fehérvári Ferenc és Cs. Nagy András anyagot szab az ollónál. (Szilágyi Pál felvétele / MTI Fotó.) Biológiai kísérlet a világűrben Automata berendezés táplálja a két kutyát Moszkva, február 28. (TASZSZ) Világszerte nagy érdeklődés kí­séri azt a biológiai kísérletet, amelyet a Kozmosz 110. szovjet mesterséges hold segítségével vé­geznek. Ez a kísérlet elsősorban a szív és az egész vérkeringési rendszer kozmikus viszonyok kö­zötti működésének alapos tanul­mányozását szolgálja. A február 22-én két kutyával felbocsátott mesterséges holdon két kabin van, az egyikben a fő kísérleti állat, a Vetyerok nevű kutya, a másikban pedig a kontrollkísér­leti kutya, Ugoljok. A kutyák a kabinokban különböző helyzete­ket foglalhatnak el. A rögzítést különleges fűzőruha, a kísérletek lebonyolítását és a táplálást pe­dig megfelelő közlőműszerek és vezetékek biztosítják. A TASZSZ számára írt cikk szerzője, N. Sziszakjan akadémi­kus, valamint a társszerzők, Vla­­gyimir Praveckij szakember és Borisz Jegorov űrorvos szerint a kísérlet eredményesen folyik. Automata berendezés időről időre pépes anyagokból álló táp­lálékot „szivattyúz” közvetlen az állatok gyomrába. Az előre kikí­sérletezett étrend húsból, burgo­nyából, lisztből és vitaminokból, továbbá elegendő mennyiségű vízből áll. A szív és a véredényrendszer neuroreflektorikus szabályozása állapotának tanulmányozása cél­jából a kutyáknál mérik a verő­eres vérnyomást, beépített elekt­ródák segítségével rögzítik a szív bioelektromos áramát, a bőrle­benybe vezetett artéria cariotis verését, valamint a szív és a lég­zés mechanikus működését. A mesterséges holdon ezenkívül ra­­diobiológiai, sugárvédelmi és su­gármérési kísérletek is folynak. I NÉPSZABADSÁG 1966. március 1. kedd Javultak a bérarányok, növekedtek a keresetek a Borsodnádasdi Lemezgyárban Már elcsitultak a bérintézkedé­sekkor szokásos izgalmak a Bor­sodnádasdi Lemezgyárban: min­denki pontosan tudja, mennyi órabérjavításra számíthat, s aki­nek lemaradt a neve a listáról, annak is megindokolták, hogy ez­úttal miért nem emelkedik a bé­re. Közmegelégedésre, széles kö­rű kollektívák véleménye alap­ján, hozták meg a végső döntést. A véleményezők aláírásukkal szentesítették álláspontjukat. 1 631 000 forint — Az évek során krónikus fe­szültségek alakultak ki egyes munkakörök bérezése között — mondja Varga László elvtárs, az üzemi bizottság termelési felelő­se, aki mindvégig részt vett a rendelkezésre bocsátott összeg fel­osztásában. Sehogy sem tudtuk például kielégítő szintre hozni a rakodók­ és a platinanyírók fize­tését. Lehetőségek hiányában azt sem tudtuk megoldani, hogy a kar­bantartók keresete közelebb ke­rüljön a vállalati átlaghoz. Ha nem is állíthatjuk, hogy tökélete­sen rendeződött valamennyi aránytalanság, de érezhetően megjavult a gyár bérezési hely­zete. Dolgozóink 75 százalékát érintik az intézkedések, bérük 5,67 százalékkal emelkedett átla­gosan. Vállalati szinten egy koor­dináló bizottság irányította az 1 631 000 forint felosztását. Ez a bizottság csak a különböző kate­góriák közti arányok betartását követelte meg, a részletes terv kidolgozását az üzemekre bízta. Petróczy Jenő munkaügyi osz­tályvezető ezt mondja a lebonyo­lításról : — Itt-ott bizony megesett, hogy félreértett jóindulatból fel akar­ták aprózni az összegeket. Néhá­­nyan úgy vélekedtek, inkább jus­son kevesebb, de mindenkinek. Ez lett volna a legkönnyebb, de nem a legigazságosabb. Ha ezt a ta­nácsot követjük, akkor egy-egy dolgozó havi alapbére legfeljebb 1­60—70 forinttal növekedett volna, a kialakult rossz arányok pedig semmit nem változnak. Ezért elv­ként szögeztük le: akit számba vesznek a besorolásnál, annak legalább 4 százalékos javítást kell adni. Amelyik részlegnél alacsonyabb átlag jött ki, annak visszaadtuk a javaslatot, hogy ké­szítsen új besorolást. Ami a régi aránytalanságok kiegyenlítését illeti, elég széles skálán kellett mozogni. Például az acélműben, ahol eddig is vi­szonylag magas, több mint 80 fo­rint volt a műszakonkénti átlag­­kereset, 4,05 százalékot javítot­tunk. Viszont a karbantartók, akik régen rászolgáltak órabérük emelésére, 8,68 százalékot kap­tak. Egyenként, érdem szerint Sokoldalú mérlegelésre volt szükség az üzemekben, ahol min­den dolgozóról külön-külön kel­lett dönteni. A felelősség súlyá­hoz mérten népes bizottság kép­viselte a munkások érdekeit: az üzemvezető, a pártalapszervezet titkára, a műhelybizottsági tit­kár, a KISZ-titkár, a művezetők és a szakszervezeti bizalmiak. Egyenként mérlegelték az embe­rek szakmai tudását, a gyárban eltöltött idejét, munkakörülmé­nyeit, munkafegyelmét. Még a gondos latolgatás ellenére is akadt javítanivaló a besoroláso­kon. A készáruraktárban például sehogy nem jött ki a minimális 4 százalék, mert minden raktá­rosnak juttatni szerettek volna valamit. Végül Liktor Alajos le­maradt a listáról, mert noha ki­fogástalanul végzi a munkáját, mindössze két esztendeje dolgo­zik jelenlegi beosztásában, szem­ben társai több évtizedes gya­korlatával. Liktor Alajos nevé­­­­ben is beszélhetett Farkas Pál segédmunkás, aki szintén nem részesült fizetésjavításban. — Az én béremet tavaly ren­dezték. 6,60-ról 7,50-re emelke­dett az órabérem. Nem állítom, hogy szívesen maradtam ki, de tudom, hogy nem ez volt az utolsó alkalom a fizetésemelésre. Olyan üzem is akadt, ahol a legteljesebb egyetértéssel állítot­ták össze a javasoltak lajstromát, mégis változtattak rajta az utolsó órában. — Mi nem féltünk 90 fil­léres órabér javítást adni a le­mezvágóknak — mondja Érsek József, a szerelőüzem vezetője. — Mert itt kötelesek voltunk a tényleges hiányt pótolni. Viszont az egész üzem azzal is egyetért, hogy a köszörűsök, árnyitok bé­rét egyelőre változatlanul hagy­tuk. Ők ugyan jöttek reklamál­ni, hogy miért határozott így a bizottság, de aztán belátták: a többi munkakör díjazásához ké­pest egyáltalán nem kevés az ő 8,50-es és 9 forintos órabérük. Igaza van a párttitkárnak — Érdekesen alakult az elő­­munkások helyzete — folytatja Érsek elvtárs. — Két műszak ese­tében úgy határoztunk, hogy minden előmunkás egyforma arányban kap órabéremelést. Amikor aztán sorra került a har­madik műszak, szóvá tette Pataki Géza, a műszak pártalapszerve­­zetének titkára, hogy így nem igazságos. Mert ha azonos is a beosztás, a munka nehézségi fo­ka különböző. Nem mindegy, hogy 8 órán át 32 kilós vagy 70 kilós lemezeket forgat az elő­munkás. Beláttuk, hogy igaza van a párttitkárnak. Még inkább sze­mélyekre szabottan módosítottuk az előmunkások besorolását. Van, akinek 60 forinttal, van, akinek 200 forinttal emelkedett Borsodnádasdon a havi alapke­resete. De akár a minimumot, akár a maximumot kapták a munkások, afelől megbizonyosod­tak, hogy a döntés igazságos. G. M. Összhangban, segítő együttműködéssel A gazdasági és a partmunka sikerei a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet a felszabadulás után létesült. Erre az időre esik magának a hidrológia tudomá­nyának hazai megalapozása és felvirágzása is, melyben azóta világhírnevet szereztünk. S ez annak a felkészült, odaadó tudós kutatógárdának köszönhető, me­lyet az intézet képzett tovább, illetve nevelt fel alig másfél évtized alatt. Az intézet mintegy hétszáz dolgozója között a tudományok doktorától az aspiránsokon, mér­nökökön, technikusokon és szak­munkásokon át a segédmunká­sokig bezárólag minden réteget megtalálunk. Ez az összetétel már önmagában is jelzi, meny­nyire bonyolult, differenciált munkát kell végeznie itt az in­tézeti pártszervezetnek. A párt­munka szempontjából érthetően az a legizgalmasabb kérdés: ho­gyan tudja a pártszervezet át­itatni a kutatómunkát a mar­xista világszemlélettel, meny­nyire tudja a kutatókat közel vinni a saját tudományágukon belül a marxista világszemlélet­hez. Ebben az igyekezetben két­ségkívül a propagandamunkának van a legnagyobb szerepe. A pályázatoktól a tudományos klubig Hét esztendővel ezelőtt az in­tézetben a pártoktatás hagyo­mányos, mindenütt alkalmazott keretei között tanultak. Magá­tól értetődő, hogy az alapvető marxista alapismeretek meg­szerzése után nemcsak a maga­sabb szintű képzés igénye lépett előtérbe, hanem az a követel­mény is, hogy szorosan kapcsol­ják össze a pártoktatást a szak­­tudományokkal. E törekvésük­ben már az első lépéseknél sem alkalmaztak szokványos formá­kat. Meghirdettek egy pályázatot ezzel a címmel: A marxista fi­lozófia és a tudományos kutatás kapcsolata — mindenekelőtt ter­mészetesen a vízgazdálkodás tu­dományára alkalmazva. A pá­lyázatokat nyilvánosan megvi­tatták, s ezek tapasztalataira, tanulságaira támaszkodva dol­gozták ki a két esztendőre szóló oktatási tervet. Miután a tanfo­lyamot többen elvégezték, tar­talmában és formájában is új megoldást választottak. Létre­hozták a műszaki klubot, majd nemrégiben az úgynevezett tu­dományos klubot. „Kötetlenül, szabadon, tulajdonképpen min­denről vitatkozni akarunk” — ezt a kívánságot fogalmazta meg az alakuló ülés hatvan részve­vője. Érdemes néhány program­pontot idézni abból a kis köny­vecskéből, amely tagsági iga­zolványként is szolgál: tudomá­nyos és műszaki viták az inté­zet munkáját érintő kérdések­ről; viták aktuális ideológiai, gazdasági, politikai, művészeti, irodalmi kérdésekről. S lesznek olyan klubestek is, amelyeken kötetlen témákról vitatkoznak, beszélgetnek majd a klub tag­jai. Más tudományos kutatóinté­zetek számára is tanulságos lesz nyomon követni, hogyan sike­rült kialakítani az intézetben a szocialista munkaverseny szelle­mét. Gazdaságosság és munkaverseny Az intézet feladatkörébe tarto­zik a víz ipari, mezőgazdasági, kommunális hasznosításával kap­csolatos minden tudományos fel­adat. Éves tervükben alapku­tatások, alkalmazott kutatások, a víz gazdaságos felhasználásával kapcsolatos témák szerepelnek. Természetes tehát, hogy a gazda­ságosság magában a kutatásban, és azok eredményeinek gyakor­lati alkalmazásában is elsőrendű kívánalom. Meg kell tanítani, rá kell szoktatni a kutatókat a gaz­daságosság szemléletére — ez az elv vezérelte az intézet vezetőit, amikor a kutatók, a mérnökök közül jó néhányat mérnök-köz­gazdász szakra küldtek to­vábbképzésre. Csakhogy a gaz­daságosság nem lehet reszort­feladat, annak át kell hatnia min­den kutató munkáját — vélték az intézet vezetői. Ezért alakították ki a munka értékelésének egy olyan formáját, melyet bár egy­szerűen munkamozgalomnak ne­veztek, már akkor is a szocialista verseny vonásait viselte magán. A verseny az egyes főosztályok között folyt három területen: Ho­zott-e újat a kutatási téma, és milyen mértékben? Alkalmaz­ható-e a gyakorlatban? Mi a gaz­dasági haszna, egyáltalán gazda­ságos volt-e a kutatás, milyen eredményt hoz a bevezetése? A kutatók a versenynek ebben a formájában közelebb kerültek a gyakorlathoz, eltűnt az a szemlé­let, miszerint „letettem a témát az asztalra, a többi — azaz a gya­korlati alkalmazás — már nem az én dolgom”. A versenyben per­sze érvényesítették az anyagi ér­dekeltség elvét: a jutalomkeret 50 százalékát a főosztályok között osztották el a versenyben elért helyezések alapján. Néhány évvel ezelőtt ezen a formán is továbbléptek: szocia­lista brigádok alakultak. Ma már

Next