Népszabadság, 1966. március (24. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-01 / 50. szám
4 Sok ezren vettek részt vasárnap a vietnami műszakban A szabadságáért küzdő vietnami nép iránti szolidaritás nagyszerű megnyilvánulásai voltak a vasárnapi szolidaritási műszakok. Budapesti és vidéki üzemekben dolgozók ezrei álltak a munkapadok mellé, hogy szabad idejükben végzett munkájuk ellenértékével is támogatást nyújtsanak vietnami testvéreiknek. A vasárnapi műszakot tartó üzemek többségében a munkásokkal együtt ott voltak a gazdasági s műszaki vezetők és az adminisztratív dolgozók is. Győr megyében az első vietnami műszakra az Élelmiszeripari Berendezés- és Gépgyártó Vállalat győri, Kisalföldi Gépgyárában került sor, ahol a festőbrigádok tagjai dolgoztak vasárnap. A következő vasárnapokon tart vietnami műszakot a Magyar Vagon- és Gépgyár több száz fiatalja és a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár KISZ- szervezete. A szombathelyi MÁV Járműjavító Vállalatnál ezren tartottak vasárnapi vietnami műszakot. A Szegedi Ruhagyár szentesi telepén ezen a vasárnapon a gyár félezer dolgozója közül 243-an vettek részt az önként vállalt munkában. Benépesültek a Pécsi Kesztyűgyár, valamint a hozzá tartozó siklósi és dombóvári üzem szabász- és varróműhelyei. Borsod megye öt üzemében csaknem kétezer fiatal vett részt a vietnami műszakban. A diósgyőri Lenin Kohászati Művek és a Diósgyőri Gépgyár több üzemrészében vették kezükbe a szerszámot a kohász, esztergályos és szerelő ifjúmunkások, s napi keresetüket a vietnami nép szabadságharcának megsegítésére ajánlották fel. A Borsod megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat fiataljai sok tartalék alkatrészt készítettek a vasárnapi műszakban. A szolidaritási műszak után járó bérüket ők is a vietnami nép megsegítésére ajánlották fel, miként a Szerencsi Gépjavító Vállalat fiataljai is. Pihenés helyett a munkát választotta az Erdei Terméket Feldolgozó Vállalat miskolci szörpüzemében ötven fiatalasszony és leány is, akik szintén a vietnami nép megsegítésére vállalták a vasárnapi műszakot. A Dunai Vasmű lemezfeldolgozó üzemében a kokszvegyészet, a hengermű és az igazgatóság fiataljai dolgoztak; ott voltak a vietnami műszak részvevői között a szénszárító üzem Ho Si Minh brigádjának szabadnapos tagjai is. Esztergomban a Labor Műszeripari Művek dolgozói a vasárnapi műszak bérét — mintegy ötvenezer forintot — fizették be a szolidaritási alapra. Debrecenben a Medicor Művek négyszáz dolgozója vett részt a vietnami műszakban. A Dunai Vasmű lemezfeldolgozó gyáregységében vasárnapi műszakban készítették a munkások a Békéscsabai Konzervgyár megrendelését. Munkabérüket felajánlották a vietnami nép megsegítésére. Képünkön: Jobbágy Sándor, Fehérvári Ferenc és Cs. Nagy András anyagot szab az ollónál. (Szilágyi Pál felvétele / MTI Fotó.) Biológiai kísérlet a világűrben Automata berendezés táplálja a két kutyát Moszkva, február 28. (TASZSZ) Világszerte nagy érdeklődés kíséri azt a biológiai kísérletet, amelyet a Kozmosz 110. szovjet mesterséges hold segítségével végeznek. Ez a kísérlet elsősorban a szív és az egész vérkeringési rendszer kozmikus viszonyok közötti működésének alapos tanulmányozását szolgálja. A február 22-én két kutyával felbocsátott mesterséges holdon két kabin van, az egyikben a fő kísérleti állat, a Vetyerok nevű kutya, a másikban pedig a kontrollkísérleti kutya, Ugoljok. A kutyák a kabinokban különböző helyzeteket foglalhatnak el. A rögzítést különleges fűzőruha, a kísérletek lebonyolítását és a táplálást pedig megfelelő közlőműszerek és vezetékek biztosítják. A TASZSZ számára írt cikk szerzője, N. Sziszakjan akadémikus, valamint a társszerzők, Vlagyimir Praveckij szakember és Borisz Jegorov űrorvos szerint a kísérlet eredményesen folyik. Automata berendezés időről időre pépes anyagokból álló táplálékot „szivattyúz” közvetlen az állatok gyomrába. Az előre kikísérletezett étrend húsból, burgonyából, lisztből és vitaminokból, továbbá elegendő mennyiségű vízből áll. A szív és a véredényrendszer neuroreflektorikus szabályozása állapotának tanulmányozása céljából a kutyáknál mérik a verőeres vérnyomást, beépített elektródák segítségével rögzítik a szív bioelektromos áramát, a bőrlebenybe vezetett artéria cariotis verését, valamint a szív és a légzés mechanikus működését. A mesterséges holdon ezenkívül radiobiológiai, sugárvédelmi és sugármérési kísérletek is folynak. I NÉPSZABADSÁG 1966. március 1. kedd Javultak a bérarányok, növekedtek a keresetek a Borsodnádasdi Lemezgyárban Már elcsitultak a bérintézkedésekkor szokásos izgalmak a Borsodnádasdi Lemezgyárban: mindenki pontosan tudja, mennyi órabérjavításra számíthat, s akinek lemaradt a neve a listáról, annak is megindokolták, hogy ezúttal miért nem emelkedik a bére. Közmegelégedésre, széles körű kollektívák véleménye alapján, hozták meg a végső döntést. A véleményezők aláírásukkal szentesítették álláspontjukat. 1 631 000 forint — Az évek során krónikus feszültségek alakultak ki egyes munkakörök bérezése között — mondja Varga László elvtárs, az üzemi bizottság termelési felelőse, aki mindvégig részt vett a rendelkezésre bocsátott összeg felosztásában. Sehogy sem tudtuk például kielégítő szintre hozni a rakodók és a platinanyírók fizetését. Lehetőségek hiányában azt sem tudtuk megoldani, hogy a karbantartók keresete közelebb kerüljön a vállalati átlaghoz. Ha nem is állíthatjuk, hogy tökéletesen rendeződött valamennyi aránytalanság, de érezhetően megjavult a gyár bérezési helyzete. Dolgozóink 75 százalékát érintik az intézkedések, bérük 5,67 százalékkal emelkedett átlagosan. Vállalati szinten egy koordináló bizottság irányította az 1 631 000 forint felosztását. Ez a bizottság csak a különböző kategóriák közti arányok betartását követelte meg, a részletes terv kidolgozását az üzemekre bízta. Petróczy Jenő munkaügyi osztályvezető ezt mondja a lebonyolításról : — Itt-ott bizony megesett, hogy félreértett jóindulatból fel akarták aprózni az összegeket. Néhányan úgy vélekedtek, inkább jusson kevesebb, de mindenkinek. Ez lett volna a legkönnyebb, de nem a legigazságosabb. Ha ezt a tanácsot követjük, akkor egy-egy dolgozó havi alapbére legfeljebb 160—70 forinttal növekedett volna, a kialakult rossz arányok pedig semmit nem változnak. Ezért elvként szögeztük le: akit számba vesznek a besorolásnál, annak legalább 4 százalékos javítást kell adni. Amelyik részlegnél alacsonyabb átlag jött ki, annak visszaadtuk a javaslatot, hogy készítsen új besorolást. Ami a régi aránytalanságok kiegyenlítését illeti, elég széles skálán kellett mozogni. Például az acélműben, ahol eddig is viszonylag magas, több mint 80 forint volt a műszakonkénti átlagkereset, 4,05 százalékot javítottunk. Viszont a karbantartók, akik régen rászolgáltak órabérük emelésére, 8,68 százalékot kaptak. Egyenként, érdem szerint Sokoldalú mérlegelésre volt szükség az üzemekben, ahol minden dolgozóról külön-külön kellett dönteni. A felelősség súlyához mérten népes bizottság képviselte a munkások érdekeit: az üzemvezető, a pártalapszervezet titkára, a műhelybizottsági titkár, a KISZ-titkár, a művezetők és a szakszervezeti bizalmiak. Egyenként mérlegelték az emberek szakmai tudását, a gyárban eltöltött idejét, munkakörülményeit, munkafegyelmét. Még a gondos latolgatás ellenére is akadt javítanivaló a besorolásokon. A készáruraktárban például sehogy nem jött ki a minimális 4 százalék, mert minden raktárosnak juttatni szerettek volna valamit. Végül Liktor Alajos lemaradt a listáról, mert noha kifogástalanul végzi a munkáját, mindössze két esztendeje dolgozik jelenlegi beosztásában, szemben társai több évtizedes gyakorlatával. Liktor Alajos nevében is beszélhetett Farkas Pál segédmunkás, aki szintén nem részesült fizetésjavításban. — Az én béremet tavaly rendezték. 6,60-ról 7,50-re emelkedett az órabérem. Nem állítom, hogy szívesen maradtam ki, de tudom, hogy nem ez volt az utolsó alkalom a fizetésemelésre. Olyan üzem is akadt, ahol a legteljesebb egyetértéssel állították össze a javasoltak lajstromát, mégis változtattak rajta az utolsó órában. — Mi nem féltünk 90 filléres órabér javítást adni a lemezvágóknak — mondja Érsek József, a szerelőüzem vezetője. — Mert itt kötelesek voltunk a tényleges hiányt pótolni. Viszont az egész üzem azzal is egyetért, hogy a köszörűsök, árnyitok bérét egyelőre változatlanul hagytuk. Ők ugyan jöttek reklamálni, hogy miért határozott így a bizottság, de aztán belátták: a többi munkakör díjazásához képest egyáltalán nem kevés az ő 8,50-es és 9 forintos órabérük. Igaza van a párttitkárnak — Érdekesen alakult az előmunkások helyzete — folytatja Érsek elvtárs. — Két műszak esetében úgy határoztunk, hogy minden előmunkás egyforma arányban kap órabéremelést. Amikor aztán sorra került a harmadik műszak, szóvá tette Pataki Géza, a műszak pártalapszervezetének titkára, hogy így nem igazságos. Mert ha azonos is a beosztás, a munka nehézségi foka különböző. Nem mindegy, hogy 8 órán át 32 kilós vagy 70 kilós lemezeket forgat az előmunkás. Beláttuk, hogy igaza van a párttitkárnak. Még inkább személyekre szabottan módosítottuk az előmunkások besorolását. Van, akinek 60 forinttal, van, akinek 200 forinttal emelkedett Borsodnádasdon a havi alapkeresete. De akár a minimumot, akár a maximumot kapták a munkások, afelől megbizonyosodtak, hogy a döntés igazságos. G. M. Összhangban, segítő együttműködéssel A gazdasági és a partmunka sikerei a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet a felszabadulás után létesült. Erre az időre esik magának a hidrológia tudományának hazai megalapozása és felvirágzása is, melyben azóta világhírnevet szereztünk. S ez annak a felkészült, odaadó tudós kutatógárdának köszönhető, melyet az intézet képzett tovább, illetve nevelt fel alig másfél évtized alatt. Az intézet mintegy hétszáz dolgozója között a tudományok doktorától az aspiránsokon, mérnökökön, technikusokon és szakmunkásokon át a segédmunkásokig bezárólag minden réteget megtalálunk. Ez az összetétel már önmagában is jelzi, menynyire bonyolult, differenciált munkát kell végeznie itt az intézeti pártszervezetnek. A pártmunka szempontjából érthetően az a legizgalmasabb kérdés: hogyan tudja a pártszervezet átitatni a kutatómunkát a marxista világszemlélettel, menynyire tudja a kutatókat közel vinni a saját tudományágukon belül a marxista világszemlélethez. Ebben az igyekezetben kétségkívül a propagandamunkának van a legnagyobb szerepe. A pályázatoktól a tudományos klubig Hét esztendővel ezelőtt az intézetben a pártoktatás hagyományos, mindenütt alkalmazott keretei között tanultak. Magától értetődő, hogy az alapvető marxista alapismeretek megszerzése után nemcsak a magasabb szintű képzés igénye lépett előtérbe, hanem az a követelmény is, hogy szorosan kapcsolják össze a pártoktatást a szaktudományokkal. E törekvésükben már az első lépéseknél sem alkalmaztak szokványos formákat. Meghirdettek egy pályázatot ezzel a címmel: A marxista filozófia és a tudományos kutatás kapcsolata — mindenekelőtt természetesen a vízgazdálkodás tudományára alkalmazva. A pályázatokat nyilvánosan megvitatták, s ezek tapasztalataira, tanulságaira támaszkodva dolgozták ki a két esztendőre szóló oktatási tervet. Miután a tanfolyamot többen elvégezték, tartalmában és formájában is új megoldást választottak. Létrehozták a műszaki klubot, majd nemrégiben az úgynevezett tudományos klubot. „Kötetlenül, szabadon, tulajdonképpen mindenről vitatkozni akarunk” — ezt a kívánságot fogalmazta meg az alakuló ülés hatvan részvevője. Érdemes néhány programpontot idézni abból a kis könyvecskéből, amely tagsági igazolványként is szolgál: tudományos és műszaki viták az intézet munkáját érintő kérdésekről; viták aktuális ideológiai, gazdasági, politikai, művészeti, irodalmi kérdésekről. S lesznek olyan klubestek is, amelyeken kötetlen témákról vitatkoznak, beszélgetnek majd a klub tagjai. Más tudományos kutatóintézetek számára is tanulságos lesz nyomon követni, hogyan sikerült kialakítani az intézetben a szocialista munkaverseny szellemét. Gazdaságosság és munkaverseny Az intézet feladatkörébe tartozik a víz ipari, mezőgazdasági, kommunális hasznosításával kapcsolatos minden tudományos feladat. Éves tervükben alapkutatások, alkalmazott kutatások, a víz gazdaságos felhasználásával kapcsolatos témák szerepelnek. Természetes tehát, hogy a gazdaságosság magában a kutatásban, és azok eredményeinek gyakorlati alkalmazásában is elsőrendű kívánalom. Meg kell tanítani, rá kell szoktatni a kutatókat a gazdaságosság szemléletére — ez az elv vezérelte az intézet vezetőit, amikor a kutatók, a mérnökök közül jó néhányat mérnök-közgazdász szakra küldtek továbbképzésre. Csakhogy a gazdaságosság nem lehet reszortfeladat, annak át kell hatnia minden kutató munkáját — vélték az intézet vezetői. Ezért alakították ki a munka értékelésének egy olyan formáját, melyet bár egyszerűen munkamozgalomnak neveztek, már akkor is a szocialista verseny vonásait viselte magán. A verseny az egyes főosztályok között folyt három területen: Hozott-e újat a kutatási téma, és milyen mértékben? Alkalmazható-e a gyakorlatban? Mi a gazdasági haszna, egyáltalán gazdaságos volt-e a kutatás, milyen eredményt hoz a bevezetése? A kutatók a versenynek ebben a formájában közelebb kerültek a gyakorlathoz, eltűnt az a szemlélet, miszerint „letettem a témát az asztalra, a többi — azaz a gyakorlati alkalmazás — már nem az én dolgom”. A versenyben persze érvényesítették az anyagi érdekeltség elvét: a jutalomkeret 50 százalékát a főosztályok között osztották el a versenyben elért helyezések alapján. Néhány évvel ezelőtt ezen a formán is továbbléptek: szocialista brigádok alakultak. Ma már