Népszabadság, 1966. április (24. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-19 / 91. szám
4 A IX. KONGRESSZUS TISZTELETÉRE Az ÉM 43. számú Építőipari Vállalat múlt ősszel a Budakeszi úton hat 11 emeletes lakóház és egy üzletház építését kezdte el. A munkások fele 30 éven aluli, s ezért a KISZ kezdeményezésére „ifjúsági építkezésnek” nyilvánították munkájukat. A IX. pártkongresszus tiszteletére vállalták, hogy még a tél beállta előtt három épületen befejezik a külső munkákat. Elhatározták, hogy az eredeti tervtől eltérően az üzletházat építik fel elsőnek, s ezzel mintegy 200 ezer forintot megtakarítva, feleslegessé teszik a felvonulási épületet. A munka minőségének javítására az építkezésen műszaki brigádokat alakítottak, amelyek egyes szakipari munkák dolgozóit patronálják. A Danuvia Központi Szerszám- és Készülékgyárban is sorra csatlakoznak a brigádok a kongresszusi versenyhez. A Petőfi hétszeres ifjúsági szocialista brigád tagjai a kongresszus tiszteletére felajánlották, hogy a hidraulikus esztergázokmány felszerszámozásához szükséges készülékeket és szerszámokat ütemesen szállítják, és ezt a fontos munkát a határidő előtt egy héttel befejezik. Képünkön: Sebők Árpád, Bürger László, Pugymer Imre és Klemm János, a Petőfi brigád tagjai. A MÁV Északi Járműjavító dolgozói felajánlásukban vállalták, hogy a IX. pártkongresszusig terven felül elvégzik egy villamos mozdony és egy Diesel-jármű nagyjavítását, valamint az év végéig öt-öt futójavításos villamos, illetve Diesel-mozdonyt adnak át a forgalomnak. A felajánlást műszaki fejlesztéssel, a munkaidő jobb kihasználásával, fokozottabb üzem- és munkaszervezéssel kívánják elérni. Képünkön: Egy Kandó villamos mozdony főmotorját javítják a Sárvári brigád tagjai. .. . (Váradi Ibolya és Mikó László felvételei.) NÉPSZABADSAG A magyar—osztrák vizsgáit* bizottság alakuló ülésszaka lett(la|)«*st«‘n A magyar—osztrák közös államhatáron előforduló eseményeket kivizsgáló bizottság április 13 és 13 között tartotta első alakuló ülésszakát Budapesten. A szívélyes, barátságos légkörben lezajlott tárgyalásokon megállapodtak a vizsgáló bizottság ügyrendjében, és megbeszéléseket folytattak egyéb, a tárgyaló feleket kölcsönösen érdeklő kérdésekről. Az ülésszak közös jegyzőkönyvét hétfőn magyar részről dr. Tatai József külügyminisztériumi főosztályvezető, osztrák részről dr. Joseph Jurkowitsch miniszteri tanácsos írta alá. Az aláírásnál jelen volt: Szilágyi Béla külügyminiszter-helyettes és dr. Simon Koller, az Osztrák Köztársaság budapesti nagykövete. I. magyar geoelektromos berendezés Sok különleges feladatot oldottak meg az Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet szakemberei, amíg sikerült elkészíteniük azt a geoelektromos berendezést, amellyel — a szeizmikus kutatóeszközökhöz hasonlóan — kéthárom kilométeres mélységből tudnak adatokat szerezni a felszín alatti rétegek szerkezetéről. A módszernek az a lényege, hogy két, elektródán át 590—1000 voltos feszültséggel 20—70 aviperes áramot bocsátanak a talajba, s a felszínen mért potenciálkülönbségből olvassák ki a különböző mélységű rétegek elektromos ellenállását, ebből viszont az illető réteg anyagára tudnak következtetni. j__1938. április 19. kedd Több mint ezer dokumentum először jelent meg az új Lenin-kiadásban Tudományos ülésszak Moszkvában Moszkvában tudományos ülésszakot rendezett az SZKP Központi Bizottságának Marxizmus -Leninizmus Intézete, a Társadalomtudományi Akadémia és a pártfőiskola abból az alkalomból, hogy kiadták Lenin valamennyi művét. Pjotr Poszpelov akadémikus, a Marxizmus—Leninizmus Intézet igazgatója a lenini örökség nemzetközi jelentőségéről szólva megemlítette, hogy az UNESCO adatai szerint Lenin művei foglalják el a legnagyobb helyet a nemzetközi irodalomban, több mint száz nyelvre fordították le ezeket a műveket. A Szovjetunióban az októberi forradalom óta 327 millió 475 ezer példányban adták ki Lenin műveit. Gennagyij Obicskin, a történettudományok doktora elmondotta, hogy az új kiadás 55 kötetében közölt 8900 dokumentum közül 1073 most jelenik meg első ízben. (MTI) Legközelebb Budapesten ül össze az európai kerekasztal-konferencia Az MTI jelenti Párizsból: Párizsban véget ért az európai kerekasztal-konferencia, amelyen 17 ország képviselői a kelet-nyugati kapcsolatok és az európai biztonság kérdését vitatták meg. Az értekezleten részt vett egyebek között Henri Roln belga államminiszter, Hja Ehrenburg, La Pira volt firenzei polgármester, Jules Moch volt francia miniszter, Francois Mitterrand, valamint több francia kormánypárti képviselő, továbbá Noel Baker és Zilliacus brit munkáspárti képviselők. Hazánkat Sík Endre volt külügyminiszter képviselte a tanácskozáson. A kerekasztal-konferencia egyik jellemző vonása volt, hogy a nyugat-európai közvélemény jelentős részét képviselő politikusok, a francia kormányhoz hasonlóan, idejétmúltnak tartják a NATO jelenlegi szervezetét. A legtöbb felszólaló úgy vélte, hogy a feszültség enyhülése, a kelet-nyugati kapcsolatok javulása feleslegessé teszi az integrált nemzetközi katonai szervezetet. Az atlanti szerződés és a Varsói Szerződés tagállamai közti megnemtámadási egyezmény csak siettetheti ezt a folyamatot. A konferencia ezért egyhangúlag állást foglalt ilyen egyezmény megkötése mellett. Ezenkívül azt javasolta, hogy az atomhatalmak az atomfegyverek elterjedését megakadályozó egyezményen túlmenően mondják ki: még háború esetén sem nyúlnak a tömegpusztító fegyverekhez. A kerekasztal- értekezlet rámutatott a német militarizmus veszélyére, a határozat a német újraegyesítés egyik fontos feltételét látja abban, hogy a két Németország között közeledés történjék. Külön határozatban szögezte le álláspontját az értekezlet a vietnami háború kérdésében. A kerekasztal-konferencia a VDK bombázásának azonnali beszüntetését és a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front tárgyaló félként való elismerését követeli. Az európai kerekasztal-konferencia elhatározta, hogy legközelebbi tanácskozását 1967-ben március végén Budapesten tartja. imnitroi megemlékezés a náci konkorációs táborok felszabadulásának évfordulóján A náci koncentrációs táborok felszabadulásának 21. évfordulója alkalmából vasárnap a vasasszakszervezet dísztermében emlékünnepélyt rendezett a Magyar Partizán Szövetség és a Nácizmus Üldözötteinek Bizottsága. Török János, az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének alelnöke mondott ünnepi beszédet, majd az emlékest műsorában neves előadóművészek antifasiszta költők műveit tolmácsolták. Egységtörekvések a nemzetközi szakszervezeti mozgalmakban A SZAKSZERVEZETI MOZGALOM nemzetközi egységének, közös fellépésének és harcának kérdése évek óta foglalkoztatja a nemzetközi munkásosztály közös érdekeit féltő magyar dolgozókat. Tudnak arról a sok egységkezdeményezésről, amelyek eddig mind a Szakszervezeti Világszövetségtől, a világszövetség szakmai tagozataitól vagy egyes országokban működő tagszervezeteitől származtak. Legutóbb Varsóban, a VI. szakszervezeti világkongresszuson fejezte ki készségét a Szakszervezeti Világszövetség egy kerekasztal-világkonferencián való részvételre. Van-e folytatásuk, hatásuk, visszhangjuk ezeknek a becsületes és türelmes kezdeményezéseknek? A válasz nem teljesen egyértelmű. Akaratlanul is nemzetközi feltűnést keltett például a múlt év decemberében a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségéhez (CISL) tartozó Belga Általános Munkaszövetség kongresszusa ajánlotta a Szakszervezeti Világszövetséghez csatlakozott legnagyobb francia és olasz szakszervezetek bebocsátását a Közös Piac fórumaira, majd a közös fellépés kiterjesztését az érdekelt hat országban működő valamennyi irányzatú szakszervezetre, beleértve a keresztényeket is. 1949, a Szakszervezeti Világszövetség jobboldali kezdeményezésű szétszakítása óta nem fordult elő hasonló eset a „szabadok” internacionáléjában. Természetesen nem szabad valamiféle politikai balrafordulást keresni mögötte, mégis munkásosztályérdekek felismeréséről van szó, még akkor is, ha a Közös Piac fórumain a CISL szervezetei tudvalevőleg csak vendégek, különösen amíg nem mondhatják, hogy mind a hat ország dolgozóinak többségét képviselik. Ilyesmit pedig semmi esetre sem mondhatnak, amíg a CGT és a CGIL — miattuk is — még csak az ajtókon belül sem kerülhet. DE VAJON AKAR-E a két baloldali vezetésű szakszervezeti szövetség valamilyen módon részt venni a Közös Piac szakszervezeti képviselettel is rendelkező szerveiben? Igen, akar. Közvetlenül a Varsóban rendezett VI. szakszervezeti világkongresszus után, 1965 novemberében, hosszú és alapos tanácskozás eredményeként közös nyilatkozatot fogadtak el, amely — egyebek között — ilyen passzust is tartalmaz: „A CGIL és a CGT, fenntartva véleményszabadságukat a Közös Piacot érintő minden kérdésben — és ugyanezt elismerik a többi szakszervezeti központ részére is —, követelik a közösség szerveiben való képviseleti jogukat, hogy ott... tevékenykedhessenek a dolgozók érdekeinek védelmében.” Erre a kopogtatásra mondott igent a belga szakszervezetek kongresszusa, bár aligha hihette azt, hogy partnereit egyik napról a másikra meggyőzheti álláspontjáról, és támogatást szerezhet ahhoz. Maga a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége tavalyi amszterdami kongresszusán nem oldotta fel a tilalmat, amelyet a Szakszervezeti Világszövetséggel és tagszervezeteivel való minden érintkezés megakadályozására régebben hozott. Még így is végig kellett hallgatni az amerikai Meany vádjait és fenyegetéseit amiatt, hogy — úgymond — a CISL kedvez a kommunistáknak, tűri azok befolyásának erősödését. Egyszóval „legfelül” hivatalosan nincs változás, bár a legtöbb európai „szabad szakszervezeti” vezető halkan mozgott Meany féktelen háborús uszítása és kommunistafalása ellen. AMSZTERDAMBAN MÉG AZ „AMERIKAI IRÁNYZAT” győzött, és ez a kifejezés messze túlmutat a szakszervezeti kereteken, az amerikai imperializmus agresszív külpolitikájának támogatása, belpolitikailag pedig a burzsoáziával való szinte feltétlen együttműködés irányába. Hogyan vélekednek ugyanerről a Német Szövetségi Köztársaság szakszervezeteinek vezető körei, amelyeknek az amerikaik után ma a legerősebb a befolyásuk a CISL-ben? A leginkább hivatalos megnyilatkozásnak — bár csak a szocialista országok szakszervezeteivel való érintkezést tárgyalja — a Welt der Arbeit című lap egyik novemberi számában megjelent cikket tekinthetjük. A cikk elmélkedik az ilyen „párbeszéd” célszerűségéről, tárgyilagosan megállapít.