Népszabadság, 1966. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-30 / 101. szám

19456. április 30. szombat Megh­alt Hegyi Barnabás Kossuth-díjas kiváló művész Hegyi Barnabás, Kossuth-díjas kiváló művész, sok nagy sikerű magyar film operatőre hosszú betegség után, 52 éves korában elhunyt. Az eredeti látásmódról tanús­kodó európai hírű operatőr gaz­dag életművet hagyott hátra. Nemzedékek tanulják majd mun­káiból a film fényképezésének művészetét, a formagazdag ábrá­zolásmódot. Csaknem 60 filmet forgatott, ő volt az operatőre 1947-ben a világsikert aratott Va­lahol Európában című filmnek, amely életművének egyik legki­emelkedőbb alkotása. Emlékeze­tesek a Körhinta drámai erejű képei, a sokat emlegetett bravú­ros körhintaepizód. Ő volt az ope­ratőre a többi között a Forró me­zők, a Díszmagyar, a Ludas Ma­tyi, a Különös házasság, a Feltá­­madott a tenger, az Éjfélkor, az Alba Regia és az Új Gilgames cí­mű filmeknek. Művészetét meg­őrzi a filmszalag, emlékezetét a közönség, a szakma, kollégái és tanítványai, az egész magyar mű­vésztársadalom, amely mély megrendüléssel gyászolja. Hegyi Barnabást a Magyar Filmművészek Szövetsége és a Magyar Filmgyártó Vállalat sa­ját halottjának tekinti. Temeté­séről később intézkednek. Megkezdődtek a keszthelyi Helikon-ünnepségek Keszthelyen pénteken megkez­dődtek a Helikon-ünnepségek. Az ország 31 egyetemének, főiskolá­jának és felsőfokú intézményének több mint 1500 hallgatója vesz részt a KISZ ének- és zenefeszti­­válján, amelyet a Helikon-ünnep­ségek programjaként tartanak meg. A hagyományos kulturális se­regszemlét az agrártudományi fő­iskola dísztermében nyitották meg, ahol dr. Láng Géza rektor köszöntötte a megjelenteket, majd Szabó János, a KISZ köz­ponti bizottságának titkára mon­dott ünnepi beszédet. A háromnapos ének-zenei fesz­tivál és ünnepség másfél ezer részvevője megemlékezett Bartók Béláról is, akinek ott-tartózkodá­­sa emlékére fát ültettek a Heli­kon-parkban. Az ünnepségen részt vett a merseburgi felsőfokú technikum, a hallei Luther Már­ton Egyetem és a drezdai műszaki egyetem mintegy 130 diákja is. (MTI) & SZABÓ PÁL: égi május, régi gyermekkor A­z első politikai, de inkább forradalmi lendületű íráso­kat már gyermekkoromban, a Szabad Szóból és kalendáriumá­ból olvastam. Ezeknek az írások­nak, képeknek a hitele, íze, mind­máig benne él a lélekben. Nagyon a gyermek szívére, ér­telmére hatók voltak ezek az írá­sok, már csak azért is, mert me­rőben másmilyen vágyakat és re­ményeket ébresztgettek, mint amineket adhatott vagy adott a falu s a táj. Ezekben az írásokban benne voltak soha nem látott városok, völgyek, hegyek, bányák, gyárak, mind­az, amit önmagától soha nem tudott volna bejárni a kép­zelet. Hiszen... a mi falunk még mindég jobbágyfalu volt (később is, igen sokáig), aminek a létezé­sét az egymással határos s így összefüggő nagybirtokrendszer határozta meg , tartotta féken, bezápulva a jellegét, egyrészt. Másrészt meg a talaj törvénye és minősége. Szikes legelő, és mo­csár, és nádas és legkevesebb volt a szántó. A java földek merevül urasági földek voltak. S ráadá­sul: a­ dűlőkön, de bent, a falu utcáin is néha por és néha sár. Mégpedig olyan nagy sár, hogy szinte feneketlen. Mikor mentünk ősszel iskolába, úgy lépegettünk, hogy hol egyik, hol másik lábun­kon fogtuk két kézzel fent, a csiz­maszárat, mert másképp a szu­rokszerű sár lehúzta volna a lá­bunkról. Nemcsak az utcákon, kihajtó utakon, hanem az udva­rokon is éktelenül mélyre vágta a sárt a jószág és a kerék. Aztán urasági igák oda és visszában végig s keresztbe a falun! Négy ló, hat ló befogva az igásszeke­­rekbe, és a kocsisok ostora olyan annyira cserdül, hogy cseng belé a falu, s csattog a lábak s kere­kek alatt a sár... De az ökör­­igák is legkevesebb négy darab. Jöttek az igák keresztül-ka­­sul a falun, egy sor emerről, másik sor amarról az ostorok cserdítettek, az első lóiga első nyergeslovának a nyakában ve­zércsengő csengett, ma autó zúg meg traktor dübörög? Hallották volna meg csak az akkori zajt! Kint meg... harangok kolom­­poltak a gulyával a réteken... Hát emígy és ó,­beh másként is meg ismerkedtünk mi, gyer­mekkorunkban a táguló élettel és jövendőnkkel, amikor aztán isko­lába adtuk s megtanultuk az ábécét, majd olvasni kezdtünk. Egyelőre azt, amit az iskolaköny­vek adtak, de hamarosan azt is, amit a felnőttektől kaptunk. Jó néhány családot hamarosan megismertem, de jó kis cimbo­­rámékhoz, Dékány Lajosékhoz, aki mellettem ült mindvégig, te­hát hat évig az iskolában, a Sza­bad Szó, ez az eléggé követelős agrárszocialista szellemű hetilap járt, és ennek a kalendáriuma minden esztendőben! Ebből, ezek­ből olvastam én először május elsejéről, nem tudom, hogy azon időkből csendül-e még ma is visz­­sza néha a lélekbe, vagy későbbi időkből: ,,... Majd, ha felkel a hegy, a völgy, a bányakatlan!’' De ábrázolások, képek is be­széltek hasonlókról, nemcsak a szövegek. Szívet dobogtatok voltak olvasni sztrájkokról, be­börtönzésekről ... A gyermek nő, mind több betű jut el hozzá, amíg végre valósággá válik szinte min­den, amiről csak hallott vagy ol­vasott. Tizenkét éves elmúltam, tizen­háromba jártam, ami elsősorban is azt jelenti, hogy gyerünk csak azonnal napszámra! Határrende­zés, árokásásók, de persze, én nem ásós vagyok, csak lapátos. Ami délelőtt még csak megjár, de estefelé már egyszerűen megfor­dul a lapát a kézben, s a föld le­borul. Nem elejti az ember vagy hogy nem bírja, csak egyszerűen fordul egyet a lapát és nincs raj­ta semmi. Nem érzi az ember, hogy nehéz, csak egyszerűen ki­fordul. Mintha esze volna és kí­mélni akarná a gyermeket. De ezt a hasonlót soha nem olvas­tam semmilyen újságban vagy könyvben. De arról már igen, hogy itt és itt, ekkor és ekkor sztrájkoltak a parasztok. Mint ahogyan mi is sztrájkba léptünk egy hajnalon, inkább, mint reggelen a kastély előtt. Ezt tudtuk, hogyan kell. Mert olvastuk. Tehát tanultuk. Persze a sztrájkot az emberek mondták ki, és mi, gyermekek úgy izgultunk, örültünk, hogy majd megvesztünk, hiszen eddig az emberek napszámra negyven krajcár, a mienk meg húsz és több lesz ezután! Zaj, beszéd, zsibongás, a kul­csár, számtartó, csőszök, jönnek­­mennek, de hallgatnak a kastély ablakai. És egyszer csak fergeteges, gyorsuló csattogás, lovas csend­őrök vágtatnak erre és bele a népbe egyenest. De milyen kár, hogy én semmit, de semmit nem láttam többet, mert csak tudom, de érzem is, hogy mint a béka, ott kucorgok a széles, lapos árok közepén, ami tele van fiatal, ta­vaszi vadvízzel, de nem kuruty­­tyolok. Azt nem. Lehet, hogy akkor kuruttyol­­tam volna, ha tudtam volna, hogy majd, valaha én leszek an­nak a lapnak a tulajdonosa és felelős szerkesztője, amiből annyi mindent tanult a falu. Meg aztán azt is, ha tudtam volna, hogy... a kastélyból iskola lesz majd, az idők sodrán, s hogy jelenleg pedig pedagógusok lakják. Micsoda szédületesen nagy ív-t öleli át az időt akkori május el­sejétől mostanig! Ez, alig kifejezhető. KULTURÁLIS HÍREK MAGYAR—JUGOSZLÁV ÜN­NEPSÉGEKET rendeznek Szom­bathelyen és Muraszombaton Pá­­vel Ágoston, a magyar és a szlo­vén nép kulturális kapcsolatainak elmélyítésén fáradozó költő és tudós filológus halálának 20. év­fordulóján. A II. DÉL-ALFÖLDI KIÁLLÍ­TÁS május 1-én nyílik meg a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban. OLASZORSZÁGI VENDÉG­­SZEREPLÉSRE indul május 28-án a sárospataki népi együttes. Mű­sorukat a többi között Torinóban is bemutatják.* ZEN­AIDA MANFUGAS kubai zongoraművésznő a Kulturális Kapcsolatok Intézete vendégeként Budapestre érkezett. Egyhetes itt - tartózkodása idején ismerkedik a magyar zenei élettel és jövő évi fellépéséről tárgyal. NÉPSZABADSÁG A történelemtudományok népszerűsítői Beszélgetés a Hadtörténelmi Intézetben Hadtörténelmi kutatások ha­zánkban a honvédség tudományos intézményénél, a Hadtörténelmi Intézetben folynak. A múzeum az ország egyik leglátogatot­tabb múzeuma, a levéltárban pedig értékes dokumentumo­kat őriznek, dolgoznak fel. A hadtörténeti osztályon Tóth Sándor történész vezetésével a második világháború anyagán dolgoznak, s az osztály munká­jának része a hadtörténelmi tu­dományok népszerűsítése is. A múlt évben kiadták A szovjet hadsereg felszabadító harcai Ma­gyarországon című munkát, leg­újabban pedig a MAFILM nép­szerű-tudományos stúdiójában a katonai stúdióval közösen egy nagy, négy részből álló film­alkotás készül a második világ­háború történetéről Mementó címmel. De mi az oka annak, hogy a történelemtudományok e fontos területén a népszerűsítő munka viszonylag ilyen későn, a háború után húsz évvel hozza meg gyümölcseit? A második világháború dokumentumai — Az ötvenes évek végén ke­rülhetett arra sor — mondotta Tóth Sándor őrnagy —, hogy ere­deti dokumentumok alapján fog­hassunk hozzá a második világ­háború történeti kérdéseihez. Ek­kor váltak hozzáférhetővé azok a szovjet levéltári anyagok és azok a részmonográfiák, amelyeket a szovjet történészek a Nagy Hon­védő Háború egyes periódu­sairól készítettek. Munkájuk jelentősen megkönnyítette a baráti országok történészei szá­mára a történelmi események mé­lyebb elemzését. Ennek részered­ményeként született meg egy do­kumentumkötet a magyar in­ternacionalistáknak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom­ban való részvételéről. Ezt köve­tően sokoldalúbban foglalkozhat­tunk újabb dokumentumok alap­ján Magyarország második világ­­háborús szerepével és a szovjet hadsereg hazánkat felszabadító harcaival. Alapvető célunk a tu­dományos munka, de a tudomá­nyos munka eredményeinek nép­szerű feldolgozását is fontos fel­adatnak tartjuk. A történelmi dokumentumok kutatása és gyűjtése, feldolgozá­sa és értékelése során merült fel az a gondolat, hogy dokumentum­filmet készítsünk a szovjet had­sereg felszabadító harcairól úgy, hogy az egyben Magyarország második világháborús szerepét is a lehető legpontosabban és az igazságnak megfelelően doku­mentálja. Ebből az elgondolásból fejlesztettük ki további célunkat, hogy meg kellene mutatni a má­sodik világháború történetét ere­detétől, a háborút kiváltó okok­tól egészen addig, ,amíg a háborús felelősség kérdését mindazon is­mereteknek a birtokában a filmen ábrázolni lehet, amelyeknek meg­szerzésére az elmúlt két évtized adott lehetőséget. Hogy ez a té­ma bizonyára érdekli az embere­ket, azt már az amerikai ítélet Nürnbergben, a szovjet Hétköz­napi fasizmus és más filmek is megmutatták. Egymillió méter filmdokumentum — Történelmi események fil­men ugyanis mindig nagy él­ményt jelentenek, azonban ha be­csületesen akarjuk a nézők elé vin­ni a történelmi igazságot, a tu­dományosan megállapított össze­függéseket, igen nagy archiváló- és feltárómunkát kell végezni. La­katos Vincével és Vitéz Gáborral, a MAFILM népszerű-tudományos stúdiójának rendezőjével és tör­ténész dramaturgjával ponto­san egymillió méter eredeti dokumentumot néztünk végig, s ilyen hatalmas anyagból válogattuk össze készülő fil­münk nyersanyagát. Először Berlinben néztük meg a potsdami filmarchívum második világhá­borús teljes anyagát, a korabeli híradóktól kezdve a nyilvánosan nem vetített titkos filmekig, ame­lyeket az SS és Hitler közvetlen környezetébe tartozó kivételesek készítettek a fasiszta vezetők magánéletéről. Láttuk Hitlert fil­men, civilben, amikor elejtette a megszokott pózokat, polgári ruhá­ban, csapott vállúan, meggör­nyedt tartásával, farkaskutyájá­val, és azzal a néhány emberrel, akik bizalmasai voltak. Egy gyá­roscsaládnak volt egyedüli en­gedélye, hogy a privát Hitlerről felvételeket készítsen. Ez Vöglein volt, Braun Éva rokona. Olyan filmeket is láttunk a fasizmus borzalmairól, a szisztematikus népirtásról, amelyeket talán nem is lehetne vetíteni, annyira bor­zalmasak; számunkra nagyon fontosak voltak azok az anyagok, amelyekből világosan kitűnik a háború előkészítésének számos oldala. Kutatásokat folytattunk Romá­niában, a román csapatok ma­gyarországi harcairól gyűjtöttünk anyagot. Bulgáriában megkaptuk a szeptember 9-i felkelés történe­tének csodálatosan szép, izgalmas és megrázó anyagát, amely igen gazdag, s feltárja egy ízig-vérig népi forradalom nagyszerűségét. A legnagyobb munkát természe­tesen a Szovjetunióban végeztük el. Teljes tárgyilagosságra töre­kedtünk, napi nyolc órán keresz­tül néztük a filmeket minden hadműveletről, minden politikai eseményről, ami a második világ­háború történetében akár a leg­kisebb szerepet is kapta. Film Európa felszabadításáról A tudományos történelmi mű­vek megalkotása — a dokumentá­ció összegyűjtése, értékelése és feldolgozása már magában véve is — bizonyos időt és távlatot igényel. Milyen új munkák ké­szülnek a második világháború­ról? — Az elmúlt húsz év alatt sok könyv jelent meg és különböző filmek is íródtak a második vi­lágháború eseményeiről. Ezeket a műveket az jellemzi, hogy korunk nagy kérdéseihez a legkülönfé­lébb szempontok alapján nyúl­nak, de éppen a dokumentumok, a távlat hiánya miatt nem mindig azt adják, amit a tudományosan kialakított történeti szemlélet megkívánna. Dokumentumfilmek serege készült a német fasizmus­ról, a német kispolgár felelőssé­géről. Egyszóval sok műben szá­mos fontos, de végeredményben mégiscsak részletkérdésről van szó. A legfontosabb feladat azon­ban — nekem úgy tűnik —, a má­sodik világháború hiteles történe­tének feldolgozása és bemutatása még megoldatlan. Szükség van a második világháború történeté­nek minél hitelesebb kidolgozásá­ra azért is, mert kereteiben le­het igazi jelentőségében megmu­tatni és megérteni a Nagy Hon­védő Háború történetét. Felfo­gásom szerint ezen az úton még világosabb, megdöbbentőbb képet kapunk a német, imperializmus és a fasizmus, s a vele kapcsolatos angol—amerikai politikai koncep­ciók szerepéről is. Ezen az úton történettudományos művek még nemigen közelítették meg a má­sodik világháború témáját. Ezért tartom igen nagy jelentőségűnek a legújabb szovjet filmvállalkozást, amely Európa felszabadítását vi­szi vászonra. Bár a film játék­film lesz, de a valóságra épülő já­tékfilm, amely hiteles történel­mi eseményeket elevenít fel, tu­dományos elemzések alapján író­dik. Azokon a helyeken forgatják majd egész Európában, ahol a második világháború harcai dúl­tak. A film katonai szakértői so­rában a legkiválóbb történészek mellett ott találjuk majd a má­sodik világháború egyes hadve­zéreit is. Tudomány és honvédelmi nevelés A hadtörténeti tudományok népszerűsítésével milyen célokat követ a Hadtörténelmi Intézet. — Intézetünkben alkotói kol­lektívánk, amely történészekből és muzeológusokból áll, erőtelje­sen törekszik a honvédelmi neve­lés elősegítésére és alátámasztá­sára a tudomány eredményeire. Bár ez bizonyos túlterhelést okoz nekünk, mégis szívesen felkaro­lunk és támogatunk e téren min­den olyan kezdeményezést, amely elsősorban történelmileg pontos ismeretek terjesztésére irányult Ezzel kapcsolatban meg kell ál­lapítanunk, hogy gyakran bizo­nyos felelőtlenséggel kezelik a hadtörténelem, főként a máso­dik világháború témáit, különbö­ző, nem eléggé ellenőrzött doku­mentumokat használnak fel. Így például sokszor nem veszik fi­gyelembe, hogy a háború alatt számos jelentést, harcparancsot, az ellenség félrevezetése céljából tendenciózusan adtak közre. Az is gyakran előfordul, hogy a had­történelmi eseményeket fontos összefüggések vizsgálata nélkül és jelentőségüket tekintve olykor fel­nagyítva ábrázolnak és népszerű­sítenek. Magától értetődik, hogy a történelemtudományok népsze­rűsítéséért nemcsak tárgyi doku­mentumokra van szükség, hanem azoknak az intézeteknek együttes munkájára is, amelyek történe­lemtudományi kutatással foglal­koznak. Egy-egy téma keretében érvényre kell jutnia a tudomá­nyos eredményeknek általában is. Például a magyar ellenállási moz­galommal és a magyarok részvé­telével az antifasiszta ellenállási mozgalmakban intézetünkben tu­dományosan foglalkozunk, évek óta gyűjtjük és rendszeresen fel­dolgozzuk a dokumentumokat, tárgyi emlékeket, visszaemlékezé­seket; együttműködünk a Parti­zán Szövetséggel, a Párttörténeti Intézettel és külföldi tudományos intézményekkel is. Szluka Emil 7

Next