Népszabadság, 1966. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-19 / 91. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGY**"­­Ára 60­­illír 1966. április 19, kedd A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXIV. évfolyam, 91. /am Nem elég meghallgatni Az Egyesült Villamossági Gép­gyárban történt. Taggyűlésen fel­állt egy munkás, és meglehetősen éles, nyers szavakkal hibáztatta a műszaki vezetőket, mert — mint mondta — „kidobtunk egy Tra­bantot az ablakon”. A taggyűlé­sen jelen volt a vezérigazgató. Ugyanis ebben a gyárban az a szokás, hogy minden taggyűlésen részt kell vennie egy felelős gaz­dasági vezetőnek. Mi több, az ott felvetett ügyeknek végére kell járnia, meg kell tennie a szüksé­ges intézkedéseket. Így történt ebben az esetben is. A műszakiak azonban azt állították, hogy a munkásnak nincs igaza, s az, amit a taggyűlésen művelt, nem volt más, mint demagógia. A ve­zérigazgató felkereste a munkást (a taggyűlésen részt vevő gazda­sági vezető ugyanis köteles beszá­molni a javaslattevőnek vagy bí­rálónak a szóban forgó ügy sorsá­ról), és közölte vele a műszakiak ellenvéleményét. A munkás azon­ban bebizonyította igazát. A foly­tatás: felelősségre vonás, a hiba megszüntetése, tájékoztatás mind­ezekről a taggyűlésen. Hétköznapi epizódot mondtunk el egy gyár életéből. Sokszor azonban egy mindennaposnak tű­nő eset a legalkalmasabb arra, hogy általános tanulságokat von­junk le belőle. Íme, az első: a munkás nem­csak megmondhatja a magáét, Hanem szavának foganatja is van. Nem új követelmény, vagy gya­korlat ez, de ha figyelembe vesz­­szük, hányszor és hányszor hall­juk­ a munkásoktól: „Megmonda­ni a magunkét megmondhatjuk, de nem történik semmi”, az EVIG-ben tapasztalt következe­tességet nagyra kell értékelni. Nem akarjuk most részletesen elemezni a munkásjavaslatokkal, -bírálatokkal szembeni Vétkes nemtörődömség káros hatását. De egyvalamit érdemes hangsúlyoz­ni: az a légkör, amelyben falra hányt borsó marad az okos szó, nem egy öntudatos munkást is közömbösségbe, tétlenségbe ta­szíthat. Az imént ismertetett jó gyakorlat éppen ellenkezőleg: bá­torít a bíráló szóra, még akkor is, ha netán szembe kell nézni a megbíráltak elfogultságával, az­zal, hogy visszautasítják a bírá­latot, el akarják tussolni a hibát. A következetesség a szóvá tett hibák kijavításában, jelentősen emeli a taggyűlések és általában a pártszervezetek tekintélyét, bi­zalmat ébreszt irántuk az egész gyárban. Ez a második tanulság az említett példából. Akik meg­hallgatják, feljegyzik a munkások szavait, olyan emberek, akik be­osztásuknál fogva tudnak is in­tézkedni. S mert a tagság legfőbb fóruma előtt hangzik el a bírálat, a javaslat, az kötelez, azt tiszte­letben kell tartani. Mennyire megnő ezzel a taggyűlések rang­ja, becsülete! Az ott elhangzott szó messzire hallatszik, hatása végiggyűrűzik a gyáron, hat, ala­kít, javít. A felelősség következetes érvé­nyesítése — ez a harmadik tanul­ság. A gazdasági vezető felelős azért, hogy részt vegyen a kom­munisták tanácskozásán, hogy pontosan számba vegye az ott el­hangzottakat, kivizsgáljon, mér­legre tegyen, és azután intézked­jék, majd visszatérjen a munkás­hoz és beszámoljon neki, mi tör­tént bírálata nyomán, mi lett ja­vaslatának sorsa. Felelős egysze­mélyisg mint kommunista, és mint gazdasági vezető is, így nem lehet eltussolni a szóvá tett hibá­kat, másra hárítani a felelősséget. Ez a szigorú egyszemélyi felelős­ség — hozzátehetjük, kommunis­ta felelősség is — szimpatikus minden munkás előtt, szókimon­dásra, beleszólásra, cselekvésre ösztönöz, egyszóval felbecsülhe­tetlen értékű kezdeményező, al­kotóerőt szabadít fel. A bírálat megszívlelésének, a hibák kijavításának, az egysze­mélyi felelősségnek ezt a gya­korlatát alkalmazni kellene min­denütt, nemcsak a kommunisták tanácskozásain, hanem például a termelési értekezleteken, sőt egyéb munkahelyi tanácskozáso­kon is. Kötelezzen a munkás jo­gosan bíráló vagy hasznos javas­latot sugalló szava, hangozzék el az akár pártszervezeti fórumokon, akár kisebb kollektívákban, vagy személyes beszélgetéseken. Mi­nősítsük főbenjáró véteknek a nemtörődömséget, a munkások véleményének semmibe vevését, a mulasztásokat a szükséges intéz­kedések megtételénél. Ha mintegy törvénnyé válik a munkások szavának nemcsak meghallgatása, hanem a gyors, felelős intézkedés kötelezettsége is, akkor mind kevesebb lesz a panasz, a bírálat a pártszerve­zeti és egyéb fórumokon, és mind több az olyan megnyilatkozás, amely a hibák megelőzésére hív fel, és arra ad választ: miként le­hetne még többet, még jobbat produkálni. A bevezetőben ismertetett gya­korlat erősíti a munkásokban a beleszólás felelősségét is. A bele­szólás ugyanis nemcsak jog, ha­nem felelősség és kötelezettség is. Felelősség a bírálat megalapo­zottságáért, és kötelezettség arra, hogy ha már a hiba kijavításá­nál tartunk, a bírálók teljes igye­kezettel vegyenek abban részt, és ne mondják: hozza helyre a hi­bát, aki azt elkövette. Az EVIG-ben alkalmazott módszert jellemezhetjük úgy is, mint életrevaló kezdeményezést, jó munkastílust. Valójában azon­ban több ennél: olyan légkört te­remt az üzemben, amely fokozza a munkások cselekvő részvételét a munka jó megszervezésében, az irányításban. S hogy ez a szocia­lista tulajdonoshoz méltó maga­tartás minél több munkás jellem­zője legyen, ehhez az kell, hogy a kötelezettséget a munkások he­lyes javaslatainak megvalósításá­ra, a felelősséget az általuk jogo­san követelt intézkedésekért, ter­jesszük ki a taggyűlések fórumán túlra is. Magyarán szólva, az, ami ma már gyakorlat a kommunis­ták között, váljék vérévé minden­kinek, akin valamilyen mérték­ben is múlik, hogy mi lesz a ha­tása a munkások szavának, mi lesz a sorsa javaslataiknak. Faragó Jenő Apró Antal elutazott a KGST végrehajtó bizottságának XXII. ülésére Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese, hétfőn Moszkvá­ba utazott a KGST végrehajtó bi­zottságának XXII. ülésére. Búcsúztatására a Ferihegyi re­pülőtéren megjelent dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter, Erdélyi Károly kül­ügyminiszter-helyettes, valamint F. J. Tyitov, a Szovjetunió ma­gyarországi nagykövete. Felbomlott az osztrák koalíció Ellenzékbe vonult a szocialista párt Heltai András, az MTI tudósí­tója jelenti: A bel- és a külföldi közvéle­mény, az osztrák sajtó általános várakozásával ellentétben kedden — a második osztrák köztársaság történetében először — kizárólag az Osztrák Néppárt képviselőiből álló kormány alakul. Hétfőn végül is nem vezettek eredményre a néppárt és a szo­cialista párt vezetőinek ismételt tárgyalásai, amelyek — a pénteki rendkívüli szocialista pártkong­resszus után — a hét végén is folytatódtak. A kongresszus, mint ismeretes, úgy határozott, hogy a párt — amennyiben a márciusi választásokon abszolút többséget szerzett néppárt teljesít néhány feltételt — ismét vegyen r­észt a kormányban. A szocialista párt­vezetőség hétfői feszült hangula­tú egész napos ülésezése után Pit­­termann pártelnök telefonon kö­­­­zölte Klaus kancellárral, a nép­párt elnökével: a párt vezető tes­tülete nem tartotta kielégítőnek a néppárt feltételeit, s szavazás­sal, 30:10 arányban az ellenzékbe vonulás mellett döntött. (A döntés a szocialisták bal­szárnya álláspontjának felülkere­­kedését jelenti. Több szocialista párti politikus a párt erejének visszanyerését, a néppárttal szem­ben folytatott ellenzéki politiká­tól várja. ( A szerk.) Klaus ezután tájékoztatta Jó­nás köztársasági elnököt a fejle­ményekről. Az esti órákban foly­tatja tanácskozásait a néppárt vezetősége, hogy kijelölje a kor­mány tagjait, akiket Klaus ma délben mutat be az államfőnek. A polgári párt egyeduralmát rendkívül jelentős fejleményként értékelik bécsi politikai körök­ben. Wilhelm, a néppárt főtitká­ra hétfő esti rögtönzött sajtóér­tekezletén óvta a szocialistákat a „radi­kalizálódástól ”. Hétfőn a késő esti órákban közzétették az új kormány név­sorát. A kabinet élén — mint ko­rábban — Josef Klaus kancellár áll. Külügyminiszter Lujo Ton­­cic-Sorinj, aki az utóbbi években a néppárt képviseletében az Euró­pa Tanács tagja volt. Belügymi­niszter Franz Hetzenauer, volt igazságügyi államtitkár. Az új kormánylista legnagyobb meglepetése Karl Grubnernek, a volt külügyminiszternek, majd hosszú éveiken át madridi, jelen­leg bonni osztrák nagykövetnek kinevezése a kancellári hivatal államtitkárává. A néppárt szél­sőjobb szárnyához tartozó politi­kusnak az ötvenes években a Figl-kormányból távoznia kellett a többi között bizonyos amerikai körökhöz fűződő szoros kapcsola­tai miatt. Az amerikaiak bombázták Mami külvárosát Megkezdődött az újab­b „vietnami vita" az amerikai szenátus külügyi bizottságában Az amerikai katonai repülőgé­pek vasárnap egy légitámadás során 24 kilométerre megközelí­tették Hanoit. A VN­A űrügynök­ség pedig vasárnap azt jelentette, hogy amerikai gépek Hanoi kül­városát bombázták. A dél-vietnami belpolitikai helyzet új vonása, hogy a vallási vezetők­ bizonyos mértékben visz­­szavonultak. Thich Tri Quang buddhista főpap, a legutóbbi he­tek kormányellenes mozgalmá­nak egyik vezetője hétfőn a Kö­­zép-Vietnamban­ fekvő Da Nang városában kijelentette: nem kö­veteli a Ky-kormány azonnali le­mondását. A buddhisták lehetősé­get kívánnak nyújtani a kor­mányzatnak arra, hogy teljesítse a választások megszervezéséről szóló ígéretét. Thich Tri Quang felhívta a hívőket, szüntessék be a kormányellenes tüntetéseket. Ugyanakkor a vallási vezető hangoztatta, hogy egyáltalán nem táplál illúziókat a Ky-kormány­zattal szemben. Kijelentette, hogy a Ky-kormány az Egyesült Álla­mok bábja. (MTI) Washingtoni tudósítónk jelenti: Hétfőn az amerikai szenátus külügyi bizottságában megkez­dődtek a „tanúkihallgatások” az amerikai kormányzat által meg­szavazásra előterjesztett külföldi segélyprogramról. A szenátusi bi­zottság hétfőn Bush amerikai külügyminisztert hallgatta meg, s intézett hozzá kérdéseket. A kihallgatások, amelyek nem­egyszer heves szócsatává is fej­lődnek, az érdeklődés homlokte­rében állnak. A legtöbb ameri­kai televíziótársaság közvetítést ad a nyilvános kihallgatásokról. Kilátás van ezúttal is for­ró, szenvedélyes felszólalások­ra, mert éppen a kihallgatások megkezdése előtt terjedt el az amerikai fővárosban a hír, hogy amerikai repülőgépek Hanoi köz­vetlen közelében hajtottak végre bombatámadást, s ezt az ameri­kai fővárosban sokan értékelik úgy, hogy a kormányzat teljesí­tette azoknak a katonai köröknek a követelését, amelyek — mint már azt korábban jelentettük , arra szólítottak fel, hogy a VDK elleni bombázások kiterjesztésé­vel próbáljanak kivezető utat ta­lálni a saigoni zűrzavarból. Bush amerikai külügyminiszter először nyilatkozatot olvasott fel a bizottság előtt, amelyben elfo­gadásra ajánlotta a kormányzat által külföldi segélyprogramra kért 3,4 milliárd dolláros össze­get. Fulbright, a bizottság elnöke azt fejtegette, hogy véleménye szerint helyesebb volna ha két­oldalú megállapodások helyett, amelyek a segélyező és a segélye­zett között jönnek létre, nemzet­közi szervre bíznák a segélyek szétosztását, mert ilyenképpen az Egyesült Államok nem bonyolód­na bele más országok belügyeibe. A szovjet hmiontii eleberrúció vidéki programja Malinovszkij marsall hevesi látogatása A Malinovszkij marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisz­tere által vezetett szovjet katonai delegáció vasárnap — Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter társaságában — Heves megyébe látogatott. Felkeresték Heves községet, ahonnan annak idején Malinovszkij a 2. Ukrán Front csapatainak az ország fel­szabadításáért vívott harcait irá­nyította. Ezután Egerbe utaztak, ahol hétfő reggel a pártszékházban meghallgatták Oláh Györgynek, a megyei pártbizottság első tit­kárának tájékoztatóját Heves me­gye fejlődéséről, eredményeiről, gondjairól és jövő terveiről. A szívélyes, baráti hangulatú talál­kozó után a szovjet katona­­vendégek Eger nevezetességeivel ismerkedtek. A szovjet katonai küldöttség egri látogatása után a néphad­sereg egyik gépkocsizó lövészala­kulatát kereste fel. A laktanya bejáratánál a delegációt és a tár­saságukban levő Czinege­ Lajos vezérezredes, honvédelmi minisz­tert katonai tiszteletadással fo­gadta a zászlókkal, üdvözlő fel­iratokkal díszített udvaron felso­rakozott díszegység. A laktanya- épületekhez vezető út két olda­lán a helyi dolgozók, diákok, út­törők, KISZ-fiatalok tapssal, él­jenzéssel köszöntötték a szovjet hadsereg küldötteit. Úttörők vi­rágcsokrokat nyújtottak át a ked­ves vendégeknek. Az ünnepélyes fogadtatásnál — a magas rangú magyar katonai vezetőkön kívül — jelen voltak a megyei, a já­rási és a helyi párt-, tanácsi, valamint tömegszervezeti veze­tők is. Részt vett a látogatáson I. V. Tutarinov vezérezredes, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek magyarországi képviselő­je is. A küldöttséget a helyőrség pa­rancsnoka tájékoztatta az alaku­lat életéről, a kiképzésben elért eredményeiről, majd a katonák egy csoportja nagy sikerű torna­bemutatót tartott a delegáció és a magyar katonai vezetők tisztele­tére. Az ebédnél a helyőrség pa­rancsnoka pohárköszöntőt mon­­­dott. Szavaira válaszolva R. J. Malinovszkij egyebek közt kije­lentette: — Nagyon örülünk, hogy meg­látogathattuk az önök alakula­tát, s megismerkedhettünk a ka­tonák elhelyezésével, életével, ki­képzési eredményeivel. Jóleső ér­zéssel töltenek el bennünket az itt szerzett tapasztalatok. Ez a lá­togatás is egyik megnyilvánulása erősödő fegyverbarátságunknak. A békés élet, a békés munka biz­tosításához az szükséges, hogy országaink védelmi képességét, hadseregeinket állandóan erősít­sük. Ezért fő feladatunk a Varsói Szerződésben tömörült országok hadseregei közötti barátság és együttműködés további szorosab­bá tétele, elmélyítése. Ez a bizto­sítéka a békés munkának és az ebből fakadó sikereknek. A szovjet katonai küldöttség a délutáni órákban visszaérkezett Budapestre.

Next