Népszabadság, 1966. május (24. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-06 / 106. szám
1966. május 6, péntek A legutóbbi hangversenyek műsorán, talán a végéhez közeledő évad utolsó erőgyűjtéseként, egyszerire megsokasodtak a magyar kompozíciók, bemutatók és felújítások egyaránt. A Budapesti Fúvósötös bemutatta Tardos Béla Fúvósnégyesét. Az eredetileg fejlettebb zenetanulók számára készült formás alkotás tömör, színes és dallami ötletekben gazdag tételei azonban a pódiumirodalmat is gazdagítják. Járdányi Pál kéttételes Hegedűconcertinójának első előadására a Magyar Kamarazenekar estjén Pallagi János szólójával került sor. Járdányi Pál új műve is azt tanúsítja, hogy a zeneszerző, egyéniségét és muzikalitásának népi gyökereit megőrizve, törekszik zenéje kifejezési körének kiszélesítésére A hét legnagyobb érdeklődéssel várt bemutatója Sárai Tibor oratóriuma, a Változatok a béke témájára című kompozíció volt. A Rádiózenekar, a Budapesti Kórus, népes szólistagárda vállalkozott arra, hogy Lehel György irányításával előadja ezt a rendkívül nehéz és igényes 50 perces alkotást, három esztendő alkotómunkájának eredményét. A László Zsigmond szövegére készült oratórium nemes és tiszta szándéka: az emberi történelem egyes kiragadott pillanatain keresztül, a művészi és politikai meggyőzés eszközeivel szólni legnagyobb értékünkről, a békéről. Ezt a szándékot a zeneszerzőnek szinte mindvégig sikerült is megvalósítania. Sárai rengeteg ötletet, effektust alkalmaz az újabb zene eszköztárából, s ezeket egy drámai zenei nyelv egységes koncepciójába ágyazva, konkrét jelentéssel ruházza fel. Nyilvánvaló, hogy az újabb technika elsajátítása nem problémamentes, automatikus folyamat: Sárai Tibor néhány régebbi kompozíciójának (Tavaszi Concerto, Hat jelenet a János vitéz című táncjátékból, Vonósnégyes) kitárulkozó, spontán dallamosságát hiába keresnék az oratóriumban. Igen nagy szó, hogy a mű — különösen annak első kétharmadában — gazdagon kitölti az időbeli taitam kereteit. Bakkhülidész Békedala megzenésítésének erőteli, táncos lejtése, az Ézsaiás könyvéből vett idézet drámai szenvedélye, a kínai versek zenei ábrázolása, mind-mind kompozitorikus telitalálat. A mű csúcspontja a középkor szellemi és politikai vezetőinek felvonultatása. Ebben a jelenetben a zeneszerző gazdagon él a zenei elidegenítés eszközeivel. Gyönyörű az altária, a csatatéren altatódalt éneklő anya dallama (ez a részlet utal leginkább Sárai korábbi műveinek hangjára). E részekhez képest azonban veszít erejéből a Nagy Októberi Forradalom és korunk ábrázolása. Igaz, a szöveg sem adhatott szárnyakat a zeneszerzői munkához: igazi költőiség helyett jobbára sablonos képek halmaza zsúfolt, szecessziós fordulatok köntösében. A kórus, a zenekar és a karmester építő együttműködésének eredményeképpen lelkes előadásban ismerkedhettünk meg az új oratóriummal. A szólisták: László Margit, Barlay Zsuzsa, Réti József, Bende Zsolt és Kovács Péter teljesítménye elismerést érdemel. A rendező szervek rossz együttműködésének eredményeképpen ugyanezen az estén, a Fészek Klubban rendezték meg Szabó Ferenc szerzői estjét. A rendkívül tanulságos kamarahangversenyen az 1926-ban keletkezett I. Vonósnégyes ábrázolta a pályakezdést, az elhangzott többi négy művet Szabó Ferenc a legutóbbi 20 esztendő terméséből válogatta össze, két kompozíció (Klarinét-zongora szonáta, Három Radnóti-dal) meg éppen ezúttal került a közönség elé. A hangverseny egy töretlen, egységes életút néhány állomásával ismertetett meg, az elkötelezett alkotó portréjával. „Elsősorban a dallamból indulok ki, mert a realista zene csak dallamos lehet” — mondotta egy alkalommal Szabó Ferenc, s ezt a gondolatot mottóként vonatkoztathatjuk a szerzői estre. Az I. és a II. vonósnégyest csaknem négy évtized választja el, mégis, lehetetlen észre nem venni a két mű összetartozását. A Felszabadult melódiák képszerűségét egyenes vonalban folytatja a lírai alaptartású klarinétszonáta; a Három Radnóti-dal finom lélektani rajza, kifejezésének ereje is az életmű egységét szemlélteti. A hangversenyen a Tátrai vonósnégyes, Balassa György, Bächer Mihály, Sziklai Erika és Szűcs Lóránt működött közre. A régebben bemutatott magyar művek felújításai közül ki kell emelni Mihály András III. szimfóniájának az előadását. A rendkívül bonyolult szövésű kompozíciót példás lelkiismeretességgel sajátította el az Állami Hangversenyzenekar, a koncerten Lukács Ervin felszabadultan foghatott hozzá a zene mondanivalójának ábrázolásához. A mű nagyívű formai világának szépségét könnyedén tárták fel az előadók, úgy tűnt, maguk is örömöt leltek a muzsikálásban, s ezért fel tudták kelteni a közönség érdeklődését is. Az évad végéhez közeledve mind több az énekkari hangverseny. Kórusaink egy teljes esztendő szorgos munkájának eredményét tárják a nyilvánosság elé. Megkülönböztetett figyelmet érdemelt a gimnáziumok kórushangversenye, könnyű, hiszen idén még csak a gimnáziumok első osztályaiban tarthatott énekórát (jövőre a helyzet javul, mert a zenetanítást kiterjesztik). Kilenc kórus mutatkozott be, megannyi önálló egyéniség. Nehéz lenne itt bármelyik együttest is kiemelni, olyan hatalmas a fejlődés. A tiszta intonáció már alig okoz gondot, s így most már fokozott figyelemmel fordulhatnak a kórusvezetők a művek kifejezésvilágának mind teljesebb feltárásához. A hangverseny legnagyobb eseménye az Andor Ilona vezette Leövey Klára Gimnázium kórusához fűződik. Új Kodály-művet mutattak be, a Shakespeare-szövegre írott Fancyt, amelynek harmóniagazdagsága, csodálatos dallamvonala magával ragadja a hallgatót. Breuer János mivel arról tanúskodott, hogy a középiskolákban is jelentősen növekedett a zenei nevelőmunka értéke, tartalma. Pedig a kórusvezető dolga itt nem éppen Iskolák, intézmények kirándulócsoportjainak ÉTKEZTETÉSÉT VÁLLALJUK (Reggeli, ebéd, vacsora.) Székesfehérváron: Szabadság tér 9. Telefon: 14—75. Dunaújvárosban: Vasmű út 41. Telefon: 71—35. A megrendeléseket írásban kérjük. Dunavidéki üzemi Vendéglátó Vállalat. NÉPSZABADSÁG KönyvszBMi stMMi Néhány ismeretterjesztő könyv szemlézésével kezdem a mai beszámolót, előrebocsátva, hogy a behatóbb kritika a szakemberek feladata, például a biológia birodalmában. Tíz, talán már tizenkét napja is lehet, hogy a ragadozó vadállatokról nem jelent meg könyv. Ez a késedelmesség érthető felháborodást keltett az oroszlánvadászok népes hazai táborában. Joy Adamson hangulatos könyve, az Elza és kölykei kárpótolhat bennünket a mulasztásért. Az Oroszlánhűség folytatását tartalmazó állatéletrajz a Kesselig és Kiplingig visszanyúló romantika, s a tudományos megfigyelés tetszetős szintézise. Megható színekkel ecseteli az írónő az oroszlánmama okos gondoskodását, s a kicsinyek serdülését, sok-sok kalandját, és — anyjuk pusztulása után — eltűnését az afrikai vadonban. Kitűnő fényképek sora élénkíti a kötetet. A Gondolat Könyvkiadó másik újdonsága: a neves német biológus, Hans Gradmann munkája. Az élet rejtélye a sokrétű problémavilág számtalan jelenségét és törvényszerűségét világítja meg; különösen fontosak az élő anyag tulajdonságaira és fejlődésére vonatkozó fejtegetései. Módszere azonban nem egy lényeges ponton vitatható, akár az emberi faj sajátságainak megragadásában, akár a természeti és erkölcsi törvények viszonyításában vagy a tudománytörténeti értékelésekben. Az ismeretek állandó bővülése indokolja — a kézikönyvek és általános lexikonok mellett — új szaklexikonok kiadását. Közülük nagyon jó — valóságos igényeket kielégítő, tömör és szellemes — politikai kislexikon a Kossuth Könyvkiadó kötete. Akik a hírekben szerepelnek, 250 aktív politikus életrajzát, s munkássága értékelését tartalmazza. Elképesztő azonban, hogy mennyi ideig tartott ennek az egyszerű nyomású könyvecskének az átfutása. Két hétig, négy hétig? Ördögöt — öt hónapig! Ilyen körülmények között természetes, hogy nem teljesen felel meg a mai — egyébként is gyorsan módosuló — valóság fényeinek, s ezen egy kurta pótlappal csak részben lehetett segíteni. Óriási szerepe van a frisseségnek éppen a politikai témák feldolgozásában, ahol a könyvkiadóknak szinte a hetilapok gyorsaságával kellene versengeniük. Hogy ez mennyire nem boszorkányos óhaj, arra a Magvető Könyvkiadó leleményes aktuális sorozata lehet a példa. Az emberként is, riporterként is nagyszerű francia asszony, Madeleine Riffaud megrázó kötete jelent meg most itt, a Vietnam lángokban. Az 1964 és 1965 fordulóján ott töltött két hónap élményeit írja le — azt, hogy mit tapasztalt, s élt át Dél-Vietnam dzsungeljeiben s városaiban, „a tükör foncsorozott háta mögött”. Tartok tőle, hogy lelkendezésnek vagy szólamnak tűnnék, ha pár sorban próbálnám jellemezni ezt a szívbe markoló munkát. Jelentős tettnek és irodalmi remekműnek tartom. A szemlélet biztonsága s a lelkiismeretes forráskutatás teszi rokonszenvessé Fülöp János vállalkozását: Rendületlenül című regényében, az ellenforradalmár banditák által meggyilkolt Sziklai Sándor életútját írta meg. Jól fonja össze a személyes vonatkozásokat az általánosabb társadalmi-politikai mozzanatokkal — irodalmilag azonban nem mindenütt meggyőző sikerrel. (Zrínyi.) Társadalmi létünk is, egyéni sorsunk is bővelkedik izgalmakban (néha túlontúl is), ami az egyik — korántsem egyedüli — oka a „krimik“ világméretű divatozásának. Történetileg is érdekes tárgyat dolgozott fel Norman Lewis angol író A tiszteletre méltó társaság című könyvében: a hírhedt szicíliai maffia világát eleveníti meg a múltra vonatkozólag hiteles dokumentumok, a közelmúlt és a jelen ábrázolásában pedig személyes élmények alapján. A második világháború idején angol hírszerzőként került a szigetre, s módja nyílt rá, hogy hosszabb időt szenteljen e sirkalmas múltú és sötét érdekek szolgálatába szegődött „társaság” tanulmányozására. Riportsorozatokból ugyan már a magyar olvasó is megismerhette ennek a félelmetesen szervezett bandának a tevékenységét, de Lewis munkája — a történeti fejlődés vázolásával — mélyebben tárta fel az összefüggéseket: azt, hogy a betyárromantikát, majd a Mussolinival is ujjat húzó szeparatista törekvéseket miképpen váltotta fel a reakciós nagytőke gyilkos szolgálata. (Kossuth.) A legigényesebb krimirajongók igényeit is kielégíti Szabó László huszonnyolc izgalmas története, a Bűnügyi panoptikum. A század legizgalmasabb históriáiból válogatta ki azokat, amelyek politikai s erkölcsi vonatkozásban is tanulságosak lehetnek. A szerző csakugyan avatott művelője ennek a műfajnak. (Minerva.) Egy külföldi, s egy magyar regény tartozik még a friss érdekességek közé. A nemzeti büszkeség bocsánatos túlzásával nevezik honfitársai „dán Balzacnak” Pontoppidant, de most kiadott, A halottak országa című regénye is a világhír megalapozottságát tanúsítja. Dánia századfordulós világáról fest tablót az író. A liberális és klerikálisreakciós politikai csoportok mérkőzése adja a cselekmény gerincét, a széles markolású szerkezetbe azonban a főváros és a falu sok típusának sorsát ágyazta be Pontoppiban, nagy emberismerettel igazolva a cím jelképes értelmét. A regényt Hajdú Henriknek az eredeti mű teljes illúzióját keltő, sodró erejű fordításában olvashatjuk. (Európa.) Tehetséges, de erejét sokáig vagánytémákra fecsérlő írónk, Moldova György új regénye a Magányos pavilon. Művészi görbéjét így vázolhatnám: remekül indul, fokozatosan laposodik el, s ideggörcsökben végződik. Az ellenforradalom napjaiban kezdődik a történet, amikor Zsófia — egy budai kórház vezető nővére — befogad egy üldözött és sebesült férfit. Maga a férfi, Flórián, kommunista Pimpernelként menti társait, a leánnyal szövődő szerelme pedig emberséggel bontakozik ki, immár közös megpróbáltatásukban. A mellékalakok némelyike már halványabb, a helyzethez semmiddig illő monológok pedig zavarosak: nem szolgálják kellő hitellel az ellenpontozást. Még sajnálatosabb, hogy a további két évet ábrázoló rövid fejezetekben, a hős visszahúzódásának,s politikai ingerültségének értelmét az író nem képes meggyőző művészi logikával feltárni. Tényleges bajainkat nem utópiával és nem önemésztő keserűséggel, hanem tudatos és cselekvő forradalmisággal lehet s kell orvosolni. Ezt a tanulságot nemcsak a regényhősnek szükséges levonnia, hanem Moldovának is, hogy írói fejlődését szemléleti kölöncök ne késleltessék. (Magvető.) Falus Róbert Madeleine Riffaud VIETNAM Sei&A.iJsl'•"-A lángokban KULTURÁLIS HÍREK SOLOHOV a Japán írószövetség meghívására feleségével együtt három hetet tölt Japánban. ■& INDIAI ZENEMŰVÉSZEK érkeztek a Kulturális Kapcsolatok Intézetének vendégeként Budapestre. Május 8-án este fél nyolckor az Országos Filharmónia Semmelweis utcai kamaratermében tartják koncertjüket. A MARGITSZIGETI MŰVÉSZLIGETBEN augusztus 20-ig helyezik el 18 művész bronzból, mészkőből, márványból készült mellszobrát. RENATA SCOTTO, a New York-i Metropolitan és a milánói Scala művésze ismét Budapesten vendégszerepel. Június 10-én a Lammermoori Lucia, 13-án a Traviata, 16-án a Pillangókisaszszony címszerepében hallhatja az Erkel Színház közönsége. * GARAI GÁBOR KÖLTŐI ESTJÉT május 26-án és 28-án rendezi meg az Irodalmi Színpad. A műsort Vas István vezeti be. NÉPMŰVÉSZETI ALKOTÓMŰHELYT és bemutatótermet építenek Karcagon. A műhelyben Rusai Istvánnak, a népművészet mesterének vezetésével készítik az agyagipari népművészeti szövetkezet híres termékeit. A ROZSDATEMETŐ NYOLCADIK KÜLFÖLDI KIADÁSA német nyelven jelent meg, a müncheni Cárl Hanser Verlag gondozásában. Fejes Endre regénye ezt megelőzően francia fordításban látott napvilágot. A RÁKÓCZI-VÁRKASTÉLY emeleti szárnyát stílszerűen helyreállították és járási könyvtárnak és klubnak rendezték be Szerencsen. A LENINGRÁDI ZSDANOV EGYETEM kórusa, amely az Eötvös Loránd Tudományegyetem meghívására érkezett hazánkba, szerdán megtartotta bemutatkozó hangversenyét a Zeneakadémián. A nagy sikerű koncerten főként klasszikus orosz szerzők, Liszt és Kodály műveit tolmácsolták.