Népszabadság, 1966. június (24. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-10 / 136. szám

1868. június 10. péntek N E I’ S­Z A B A D S A Mongólia eredményei példázzák a nem kapitalista fejlődés lehetőségeit Folytatja munkáját a Mongol Népi Forradalmi Párt kongresszusa Kocsis Tamás a Népszabadság és az MTI kiküldött munkatársa jelenti. Történelmi feladatot állít a mongol nép elé a Mongol Népi Forradalmi Párt most folyó XV. kongresszusa: az ipari-agrár Mongólia megteremtését, a szo­cializmus teljes felépítését abban az országban, amelyet néhány év­tizeddel ezelőtt méltán emleget­tek az elmaradottság példájaként — hangoztatták a mongol párt­­kongresszus küldöttei és a kül­földi testvérpártok képviselői csütörtökön a kongresszus tanács­kozásának harmadik napján. A küldöttek szinte kivétel nélkül hangsúlyozzák azt is, hogy mi­lyen nagy jelentőségű Mongólia számára a szocialista országok­kal való tervszerű és sokoldalú gazdasági együttműködés, a szo­cialista országoktól kapott segít­ség. Csütörtökön újabb külföldi pártküldöttségek képviselői szó­laltak fel a kongresszuson, s be­szédeikben gyakran visszatért az a fontos megállapítás: a mongol népnek az elmúlt 45 évben elért sikerei egyértelműen példázzák, milyen nagy lehetőségek állanak azok előtt a gyarmatosítók által elmaradottságba kényszerített or­szágok előtt, amelyek a fejlődés nem kapitalista útját választják. Üdvözölte a kongresszust Va­sile Patilinet, a Román Kommu­nista Párt Központi Bizottságá­nak titkára, M. Sabolcik, a Cseh­szlovák Kommunista Párt elnök­ségének póttagja, M. Marinko, a Jugoszláv Kommunisták Szövet­sége Központi Bizottsága végre­­ható bizottságának tagja. Lazza­­rino, a Francia Kommunista Párt­­ Központi Bizottságának tagja, Miana, az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának tag­ja. Óriási tapssal fogadta a kong­resszus Dang Quang Minhnek, a Dél-vietnami Nemzeti Felszaba­­dítási Front központi bizottsága tagjának felszólalását, aki han­goztatta, hogy az SZKP XXIII., a Csehszlovák Kom­munista Párt XIII. és most a Mongol Népi Forradal­mi Párt XV. kongresszusa meg­mutatta, hogy a szocialista orszá­gok népei milyen figyelemmel kí­sérik a vietnami nép helyzetét, és szolidaritást tanúsítanak har­ca iránt. Köszönetet mondott a Szovjetuniónak, a szocialista or­szágoknak, a kommunista pártok­nak, a nemzeti felszabadító moz­galmaknak, a világ népeinek a vietnami nép harcához nyújtott támogatásért.­ségek nevében Fehér Lajos mon­dott beszédet. A többi között ki­jelentette: — úgy hiszem, nincs túlzás abban, ha azt mondom: ez a gyár is szimbóluma a mongol nép for­­r­radalmi eredményeinek, annak a történelmi 45 esztendőnek, ami a Mongol Népi Forradalmi Párt ve­zetésével kivívott népi forradalom győzelme óta eltelt. S egyben szimbóluma a gyár a szocialista országok napról napra fejlődő együttműködésének is. Lelkesedéssel és büszkeséggel tölt el valamennyiünket, hogy a Mongol Népköztársaság dolgozó népe, pártja vezetésével eredmé­nyesen építi a szocializmust, és olyan célt tűz maga elé, mint a szocializmus építésének betető­zése. A mongol nép­­munkájának sok sikere önmagáért beszél, s a Mongol Népi Forradalmi Párt helyes marxista—leninista politi­kájának fényes bizonyítéka. A szocialista országok — közöttük Magyarország — számára is öröm és természetes kötelesség, hogy ebben a munkában lehetőségeik­hez mérten együtt­működnek a mongol néppel, és segítik a Mon­gol Népköztársaságot. A kommunista és munkáspár­tok abszolút többsége — folytatta Fehér Lajos —, közöttük a Mon­gol Népi Forradalmi Párt is — a szocialista országok és a nemzet­közi kommunista mozgalom egy­ségéért küzd, mert úgy véli, hogy ez elengedhetetlen feltétele a kö­zös ellenség, az imperializmus el­leni eredményes harcnak. Mongol elvtársainkkal együtt kommunis­ta meggyőződéssel valljuk, mi is, hogy minden olyan cselekedet, ami az egységet gyengíti, ellen­kezik a marxizmus-leninizmus tanításaival és a népek érdekei­vel. Ennek szellemében ma vala­mennyi szocialista országnak és valamennyi marxista-leninista pártnak proletár internacionalista kötelessége az amerikai imperia­lista agresszió ellen harcoló viet­nami nép tettekben kifejezett, egybehangolt támogatása. Őszinte örömünkre szolgál, hogy a mon- r gol kommunisták is ezt vallják. Fehér Lajos beszéde az ulánbátori textilgyárban A Fehér Lajos elvtárs vezette magyar pártdelegáció csütörtök délelőtt, a kanadai, a görög és a venezuleai testvérpárt küldöttsé­gével együtt, látogatást tett a mongol kisipari szövetkezetek országos szövetségének gyermek­ruhakészítő üzemében. A magyar küldöttség az üzemben találko­zott azokkal a mongol fiatalok­kal, akik korábban budapesti textilgyárakban dolgoztak. Ké­sőbb a delegáció megtekintette az épülő ulánbátori ruhagyárat. Az építkezés magyar segítséggel, ma­gyar szakemberek közreműködé­sével folyik. Délután az MSZMP küldöttsé­ge — három kontinens hét testvérpártjának delegátusaival együtt — az ulánbátori ipari kombinát textilgyárát látogatta meg. A külföldi vendégeket el­kísérte Dugerszuren miniszter­elnök-helyettes és Damdin ipar­ügyi miniszter. A gyárban — amely termékeinek harmadát­­ex­portálja — három magyar mér­nök, dr. Aczél Györgyné, Gerhát Zoltán és Halasi Sándor közre­működésével most kísérletezik ki a műszállal kevert gyapjúszövet termelésének módszereit. Dam­din iparügyi miniszter nagy el­ismeréssel szólt a magyar szak­emberek munkájáról. A gyárban rendezett munkás­gyűlésen a külföldi pártküldött­ tudtak megegyezni. Az ügy any­­nyira izgalmassá vált, hogy Mac­­neton amerikai hadügyminiszter­helyettes és Brosio, a NATO fő­titkára is sürgősen a görög fővá­rosba repült. Végül is elérték, hogy Grivasz a szigeten marad­hasson. De milyen áron? A Grivasz-ügy kis híján meg­torpedózta a Sztefanopulosz-kor­­mány egész konszolidációs prog­ramját. A szélsőjobboldali úgy­nevezett Progresszív Párt ve­zére, Markezinisz kijelentette, hogy ha Grivasz távozik, akkor pártja megvonja a kormánytól a támogatást. Ez egyet jelentett volna a kormány bukásával. A másik oldalról Cirimokosz kül­ügyminiszter és hívei vették tűz alá a miniszterelnököt. Az ügy Cirimokosz lemondásával vég­ződött. Néhány napra megszűnt a kormány parlamenti többsége. Ismét működésbe lépett a meg­vesztegetési gépezet: ötmillió drachmát és miniszteri tárcát ajánlottak a Papandreu-féle Cent­rum Unió bármelyik képviselőjé­nek, ha hajlandó megfordítani a köpönyegét, így szereztek nagy keservesen újabb három disszi­­denst, és állították helyre a mind­össze két lelket számláló kor­mánytöbbséget a parlamentben. Héthónapos parlamenti szünet ki gondolta volna még egy fél évvel ezelőtt is, hogy Sztefano­­pulosz, aki sohasem tartozott a jobboldali szélsőségesekhez, s fő­leg­­ a Papandreuval szembeni személyi elfogultsága vitte az el­lentáborba, oda jut, hogy a Mar­­kezinisz-féle félfasisztákkal kol­laborál? Sőt a Grivasz-ügy óta mindinkább nyilvánvaló, hogy a kormány függőségbe került a szélsőjobboldaltól, és ma már Markezinisz jobban tudja érvé­nyesíteni akaratát, mint akár a miniszterelnök. Ez visszatükröző­dött a májusi kormányátalakítás­ban is, amikor hat tárca cserélt gazdát. A mérsékelt Ci­imokosz helyét a külügyminisztérium élén a hírhedten jobboldali Tombasz, a ciprusi kérdés NATO-megoldá­­sának szószólója foglalta el. Markezinisz stílusára ismerhe­tünk abból is, hogy a kormány — példátlan módon — hét hó­napban állapította meg a par­lament „nyári szünetét”. (Az in­tézkedés megszavaztatásának pil­lanatában a kormány mindössze egy szavazattöbbséggel rendelke­zett a parlamentben.) A jobbol­dal nem csinál titkot belőle, hogy miért akarja ily hosszú időre ki­vonni a kormányt a törvényho­zás mindenféle ellenőrzése alól. A héthónapos szünetet tervezik felhasználni a demokratikus szer­vezetekkel való leszámolásra. A sajtójuk megírja, hogy minde­nekelőtt a Lambrakisz nevét vi­selő ifjúsági mozgalom van az útjukban. Ez a harcos, dinamikus szervezet áll a diákmegmozdulá­sok élén. A „Damoklesz-hadművelet" A kormányból kivált Ch­imo­kosz lapja, a Machi pedig izgal­mas leleplezést közöl a fegyveres testületekben zajló jobboldali szervezkedésről. A görög vezér­kari főnökség különleges irodát hozott létre, amely a „Kommu­nizmus elleni harc” nevet viseli. Hivatalosan azt állítják, hogy a haladó mozgalmak elleni pszicho­lógiai hadviselés az iroda felada­ta, a Machi azonban úgy tudja, hogy máris kidolgoztak egy „Da­­moklesz-hadművelet” elnevezé­sű akciótervet, amelynek a fel­adata a haladó szervezetekkel való erőszakos leszámolás, és a Karamanlisz-időkre emlékeztető újfasiszta rend létrehozása len­ne. Jellemző a légkörre, hogy a kormány betiltotta a Tömb című film bemutatását: a film a görög ellenállási mozgalomnak állított emlékművet. Papandreu egyik nyilatkozatában ellenállási moz­galomnak nevezte azt a mai tö­megmozgalmat is, amely július óta a disszidens kormány ellen folyik, mert szerinte „mindin­kább szükségessé válik, hogy az ellenállás formái hasonlítsanak a náci megszállás elleni harcra”. A nyugati NATO-politikusokat érthető módon ismét nagy izga­lomban tartja a görög helyzet. Alig van olyan hét, hogy ne ér­kezzen egy-egy magas állású amerikai személyiség Athénba. Legutóbb Raymond A. Hare kül­ügyminiszter-helyettes járt ott, s nyíltan meg is mondta az újság­íróknak: „Az Egyesült Államo­kat nyugtalanítja a NATO dél­keleti szárnyának helyzete." Köz­ben Cipruson Makariosz óvatos, de félreérthetetlen kezdeménye­zéseket tesz a görög és a török lakosság ellentétének felszámo­lására (például 800 000 font se­gélyt szavaztatott meg a harcok­ban megsérült török lakóházak helyreállítására), nyilatkozatai­ban nem olvasunk az Enoziszról, de annál többet Ciprus nemzeti függetlenségéről. Kezdenek tehát kibontakozni a tavaly júliusi ki­rályi puccs távolabbi következ­ményei. Egy görög válság he­lyett ma már kettő van: az egyik a görögországi reakció és a de­mokratikus tömegek konfliktusa, a másik pedig az új arcot öltő ciprusi válság, amely mind ke­vésbé a görög többség és török kisebbség, s mindinkább a hala­dó ciprusiak és az Athénban kor­mányzó reakció konfliktusa. A két görög válság együtt pedig a NATO általános bomlásának egyik igen lényeges eleme. Szabó L. István E­rdei Ferenc felszólalt a Jugoszláv d­olgozók Szocialista Szövetségének kongresszusán (Belgrádi tudósítónktól.) A Jugoszláv Dolgozók Szocia­lista Szövetsége VI. kongresszusá­nak csütörtöki ülésén felszólalt Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, a magyar küldöttség vezetője. Hang­súlyozta, hogy a két ország törté­nelmi fejlődése a különböző vo­nások ellenére sokban hasonlít. Ez lehetővé teszi, hogy tapaszta­lataik kölcsönösen értékesek és tanulságosak legyenek egymás számára. A tapasztalatcsere akkor is értékes, ha eltérő tapasztala­tokkal ismerkedünk meg, mert ez gondolkodásra ösztönöz, és akkor is, ha hasonlóságukkal már alá­támasztják egyes törekvéseink megalapozottságát. Erdei Ferenc megállapította, hogy a két ország állami, társa­dalmi és gazdasági kapcsolatai ör­vendetesen bővülnek, majd a falu és a mezőgazdaság kérdéseiről szólt, ami a kongresszusnak egyik központi témája. Lengyel pártm­unkásküldötség érkezett Budapestre A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának meghívására Ferdricc­d Haber­­nak, a Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottsága osz­tályvezető-helyettesének vezeté­sével csütörtökön lengyel párt­munkásküldöttség érkezett Bu­dapestre. A küldöttség fogadására a Fe­rihegyi repülőtéren megjelent Balló István, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának osztályveze­tő-helyettese. Jelen volt Jan Kil­­janczyk budapesti lengyel nagy­követ is. ( 3 A KÖZÉLET HÍREI A kubai nagykövet búcsúfogadása Dr. Juan José Fuxa Sanz, a Kubai Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, aki a közeljövőben végleg eltávozik Magyarországról, csütörtök este búcsúfogadást adott a városligeti Gundel Étteremben. A fogadáson megjelent Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Párttörté­neti Intézet főigazgatója, Czinege Lajos vezérezredes, a Politikai Bizottság póttagja, honvédelmi miniszter, dr. Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter, dr. Szabó Zoltán, egészségügyi miniszter, Mód Péter, a külügyminiszter el­ső helyettese, Pója Frigyes, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője. Ott volt a Budapesten akkreditált diplomáciai képvise­letek sok vezetője és tagja. Az úttörő-találkozó részvevőinek tisztelgése a hősi halottak emlékművénél A IV. országos úttörő-találkozót ünneplő pajtások csütörtökön or­szágszerte tisztelegtek történel­münk és munkásmozgalmunk nagy halottainak emlékművei előtt. Koszorúzási ünnepséget rendez­tek Budapesten a haza szabadsá­gáért és függetlenségéért elesett hősök emlékművénél. Sok száz úttörő és kisdobos állt sorfalat, amikor elhelyezték a Magyar Út­­törők Országos Szövetsége, és a szomszédos országokban tevé­kenykedő testvérszervezetek ko­szorúját, majd az egyes kerüle­tek küldöttei rótták le kegyele­tüket. Hasonló megemlékezésre került sor a szovjet hősök Sza­badság téri emlékművénél, ahol ugyancsak népes gyereksereg adó­zott tisztelettel és hálával a fel­szabadító harcokban a magyar haza szabadságáért hősi halált halt katonáknak. A főváros va­lamennyi kerületében és az or­szág minden városában és köz­ségében megkoszorúzták az út­törők küldöttei az emlékműveket és az emléktáblákat. Úttörők koszorúznak a Hősök terén. (Tormai Andor felvétele / MTI Fotó.) 3£agtjar—saovjvt htsztíisútfi gt/űrvs­ít Ssiffol­i Un­hagytírban Csütörtök délután magyar— szovjet barátsági gyűlés volt a Szegedi Ruhagyár művelődési termében. A közvetlen hangulatú összejövetelen szép számban meg­jelentek azok a munkások és munkásnők, akik s­zoros baráti kapcsolatot tartanak fenn az odesszai és a jereváni ruhagyá­rak dolgozóival. Részt vett a gyű­lésen Győri Imre, az MSZMP Csongrád megyei Bizottságának első titkára, s ott volt F. J. Tyi­tov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete is. A gyűlésen Perjési László, a Szegedi Városi Pártbizottság első titkára méltatta a szocialista or­szágok közötti együttműködés és a magyar—szovjet barátság je­lentőségét, majd F. J. Tyitov szó­lalt fel. A gyűlésen részt vett vendégek megtekintettek néhány üzemrészt és elbeszélgettek a munkásokkal.

Next