Népszabadság, 1966. június (24. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-01 / 128. szám
Provokációsorozat Kuba ellen A legutóbbi napokban a karib-tengeri térségben végbement események sora joggal keltett felháborodást világszerte. Május 21-én a kubai területen fekvő guantánamói amerikai támaszpontról agyonlőttek egy, kubai területen tartózkodó határőrt. Az amerikai külügyminisztérium tagadó jegyzékében burkolt fenyegetéseket intézett Kuba ellen ... Nyolc nappal később hat ellenforradalmárt próbáltak partra tenni Havanna közelében, a kísérlet kudarcba fulladt. A foglyul ejtett banditák most bevallották, hogy céljuk Fidel Castro meggyilkolása volt, és — ezzel — egy Kuba elleni agresszió számára kedvező atmoszféra előkészítése ... Megbízójuk: az amerikai titkosszolgálat. E tények azoknak a köröknek szándékairól tanúskodnak, amelyek szemmel láthatóan mit sem tanultak az eddigi kudarcok kemény leckéiből. Teljesen elképzelhetetlen, hogy a CIA saját szakállára dolgozta volna ki a merénylettervet. Nehéz szavakat találni azoknak az elítélésére, akik — miközben a szabadság és a demokrácia védelmezőinek pózában tetszelegnek — az orgyilkosságot is a hivatalos politika rangjára emelik. A haladó erők világszerte elégedetten vettek tudomást arról, hogy a kubai nép éberen, nyugodtan és határozottan reagált az imperializmus új provokációsorozatára. Latin- Amerika népei — amelyek saját történelmi tapasztalataik alapján ítélnek az amerikai imperializmusról — harcos szolidaritásukat fejezték ki. A TASZSZ nyilatkozata határozott és egyértelmű figyelmeztetés volt azokhoz, akik gazda nélkül csinálnak számadást: „Aki agresszív terveket sző a Kubai Köztársaság ellen, ne feledkezzék meg arról, hogy Kubának hű és megbízható barátai vannak.” Budapestet sok ezer kilométer választja el Havannától, de mi is Kuba hű barátai vagyunk, s együttérzésünk egész melegével e testvéri köztársaság hős népe mellett állunk. Kubai barátainkkal együtt követeljük: szűnjenek meg a provokációk, a beavatkozási kísérletek, és tartsák végre tiszteletben az ország szuverenitását, népének akaratát, amely a szocializmus építésének útját választotta. Kubai közlemény a Castro ellen tervezett CIA-merényletről A kubai belügyminisztérium kedden közleményben ismertette a vasárnap esti partraszállási kísérlet hátterét. A közlemény elmondja, hogy vasárnap az éjszakai órákban hat személlyel a fedélzetén egy motoros bárka kísérelt meg kikötni Havanna egyik külvárosánál. A kubai fegyveres erők a kísérletet azonnal észrevették és beavatkoztak. Két személy, akit már partra tettek, a tűzharcban életét vesztette. Kubai őrhajók és repülőgépek űzőbe vették a menekülő bárkát, és tizenhat kilométernyire a parttól elsüllyesztették. A fedélzetén tartózkodó négy személy közül kettő meghalt, kettőt élve fogtak el. Ezek vallomást tettek. Egyikük, a csoport vezetője, elmondotta, hogy az amerikai központi hírszerző hivatal, a CIA utasítására indultak el Floridából, ahol a kubai ellenforradalmárok központi csoportja tevékenykedik. Ők az úgynevezett „L-különítményhez” tartoztak. Utasításuk és céljuk az volt, hogy meggyilkolják Fidel Castro kubai miniszterelnököt, és így olyan helyzetet teremtsenek Kubában, amely kedvező lenne egy agresszív támadás szempontjából. A kubai belügyminisztérium közleménye, amely mind a hat ellenforradalmár nevét is megadja, közli, hogy a hatóságok fegyvereket, kézigránátokat és robbanóanyagot is lefoglaltak. (Reuter) Busk elutazott Európába Az amerikai akciópogram a Washingtoni tudósítónk jelenti: Kedden Rusk amerikai külügyminiszter Európába repült, hogy a június 6-án kezdődő brüsszeli NATO-tanácskozás előtt megbeszéléseket folytasson több európai országban. Az amerikai külügyminiszter útjának első állomása Helsinki. Busk a tervek szerint két napon tanácskozik a finn vezetőkkel, majd rövid látogatást tesz Norvégiában is, mielőtt szombaton Brüsszelbe repül. Washingtonban az amerikai külügyminiszter helsinki útját kapcsolatba hozzák azzal a ténnyel, hogy a finn kormányban részt vesznek a kommunisták is. Egyes szélsőséges amerikai politikai körök „riadót” fújnak emiatt, s Rush, a hírek szerint, a helyszínen kíván tájékozódni a helyzetről. A norvégiai látogatás kétségtelenül azzal függ össze, hogy az utóbbi időben a NATO e kissé ingatag szárnyáról nyugtalanító hírek érkeztek Washingtonba arról, hogy erősödik a semlegességi irányzat a közvéleményben. Bush elutazása előtt hétfőn még részt vett a Fehér Házban Johnson elnökletével megtartott szűk körű tanácskozáson, melyen McNamara hadügyminiszter, valamint Meyers és Bostow, az elnök különleges tanácsadói áttekintették a világproblémákat. Bár elsősorban a vietnami kérdés volt napirenden, de megbízható források szerint végső formába öntötték és jóváhagyták a Bush által előterjesztett irányelveket arról, hogy milyen magatartást képviseljen az amerikai küldöttség a brüsszeli NATO-értekezleten. Az amerikai küldöttség eszerint három elvet követ: brüsszeli NATO-értekezleten Meg akarják szilárdítani a régy NATO egységét azzal, hogy igyekezzen meggyőzni a katonai szövetség tagállamait, nem csökkent a háborús veszély Európában, s ezért szükség van egy erős katonai szervezetre. A NATO-n belül növelni szeretnék az Egyesült Államok tekintélyét és vezető szerepét, s figyelmeztetni a tagországokat, milyen veszélyes az Amerika-ellenesség, amely Nyugat- Európában éledezik. Nagyobb támogatást próbálnak szerezni a NATO- tagállamoktól az Egyesült Államok dél-vietnami háborújához. Brüsszelben az amerikai kormányzat rövidebb távra azt szeretné, ha a tagállamok gyors intézkedéseket szavaznának meg De Gaulle június 20-ra tervezett moszkvai látogatása előtt, amelyekkel elébevághatnának a várható francia kezdeményezéseknek, s kiragadva a kezdeményezést Párizs kezéből, összezavarhatnák De Gaulle esetleges terveit. Az Egyesült Államok, itteni hírek szerint, a következő javaslatokat teszi a brüsszeli NATO- tanácskozáson: " Indítványozza, hogy' Párizsból Brüsszelbe helyezzék a NATO főhadiszállását. Elfogadja azt a tervet is, hogy a NATO politikai tanácskozó testületének székhelyét máshova helyezzék át Párizsból, annak ellenére, hogy a francia kormány e szerv eltávolítását nem követelte. Jóváhagyja azt az elgondolást, hogy szüntessék meg a NATO úgynevezett állandó bizottságát Washingtonban és új katonai bizottságot hozzanak létre a 14 tagállam részvételével, brüsszeli székhellyel. Az amerikai fővárosban bizonyos derűlátás uralkodik abban a tekintetben, hogy ezeket a rövid távú terveket megvalósíthatják, de mint hozzáteszik, ez még egymagában nem jelenti a három vezérelv érvényesülését. Árkus István / 1 1966. június 1. szerda s NÉPSZABADSÁG A kommunista munkastílusról, a demokráciáról és a korszerűsítésről Beszélgetés két gyulai vezetővel A Gyulai Városi Pártbizottság első titkárával, Jámbor Istvánnal és a város tanácsának vb-elnökével, Engedi C. Sándorral beszélgettünk a vezetés néhány különösen időszerű problémájáról, nevezetesen arról, hogy a mai társadalmi helyzet milyen feladatokat, változásokat követel abban, amit röviden (de nem eléggé pontosan!) személyzeti politikának nevezünk. A beszélgetés lényegét megpróbáljuk összefoglalni az alábbiakban. — Mindinkább nyilvánvalóvá lesz — mondották —, hogy az új gazdasági mechanizmus nemcsak gazdasági változásokat jelent. Törvényszerűen megköveteli, hogy a társadalmi életben, a politikai munkában is változzanak bizonyos eszközök, formák és módszerek. Erre a változásra nem elég számítani és hajlandónak lenni, meg kell próbálni idejében felkészülni rá, hogy az idők szavának ne csak meghaljok hanem első kimondói is legyünk. Ez a szó, úgy gondoljuk, a korszerűsítés. Ennek pedig, véleményünk szerint, a személyzeti politika vonatkozásában különösen fontos feltétele és része: szüntelenül gazdagítani és mindinkább elterjeszteni a kommunista munkastílust. — Mit értenek korszerűsítésen? — Mi igen sokat beszélünk a korszerű vezetésről és ennek alapvető feltételéről, a korszerű gondolkodásról, de valószínű, hogy e felismerésnél hamarosan előbbre kell lépnünk, meg kell határoznunk a korszerű gondolkodás ismérveit, s az ebből fakadó gyakorlati követelményeket, tennivalókat. Még egy ilyen kisváros életében is előfordulhat, hogy a vezetés valamilyen kérdésben holtpontra jut. Mit lehet ilyenkor tenni? Lehet világos aggyal és őszintén szemlélni az élet bonyolultságát, s eltűnődni azon, hogy milyen messziről jutottunk idáig, s mennyi érdekeset, váratlant produkálhat még a valóság. De ha ez a tűnődés nem csap át tennivalók meghatározásánál, igényébe, ha nem társul melléje a szándék, hogy a váratlant lehetőség szerint várhatóvá tervezze, hogy határozott koncepció jegyében a szükséges elvégzendőket megjelölje, akkor a legőszintébb tűnődés sem sokat ér. — Miben látják önök ma konkrétan a vezetés korszerűsítését? — A vezetők korszerűsítésében. Először is azt a tapasztalatunkat szeretnénk leszögezni, hogy a szakmai kiválóság és a politikai megbízhatóság nem elég ahhoz, hogy valaki jó vezető legyen. Szükség van politikai érzékre is. Rendkívül értékes dolog a nagy tapasztalat, a sokévi gyakorlat, de elengedhetetlen az is, hogy a vezető eleve rendelkezzék nélkülözhetetlen vezetői tulajdonságokkal és képességekkel, vezetői tehetséggel. A korszerű vezető kelléktárába tartozik a bátorság, az egészséges biztonságérzet, a szelektálóképesség, a fogékonyság az új iránt, a szerénység, a közösség hangjait jól halló fül, a gyors helyzetfelismerés, az emberismeret, a perspektívában való gondolkodás képessége és a személyes meggyőződés erejéből fakadó szuggesztivitás. .. — Nincs helyünk, hogy az önök által felsorolt valamennyi tulajdonságról külön is beszéljünk. Talán válasszanak ki közülük egyet, amely magyarázatra szorulhat. Tapasztalatunk szerint a legzseniálisabb koncepció sem hozhat eredményt a tömegek nélkül. A tömegek pedig rendkívül kifinomodott politikai érzékkel hallják ki a vezető szavai mögül, hogy az illető személyes meggyőződésből beszél-e vagy csak „hivatalból”. A személyes meggyőződés persze nem különös adottsága a vezetőnek, azért neki is, mindig meg kell küzdenie, ahányszor csak újabb problémákat vet fel számára az élet. A vezető sohase feledkezzen meg arról a nélkülözhetetlen belső, lelkiismereti és gondolati küzdelemről, amelynek eredménye a meggyőződés. — Hogyan sikerült ezeket a követelményeket Gyulán érvényesíteni? — Azt nem állíthatjuk — bizonyára mások sem —, hogy a gyulai vezetők egytől egyig, minden-ben tökéletes emberek, de úgy hisszük, hogy többségük képes rá, hogy a felsorolt követelményeknek mindinkább megfeleljen. Ezt azért szeretnénk hangsúlyozni, mert gyakran hallani szélsőséges véleményeket arról, hogy most valamiféle őrségváltásra lesz szükség, ha azt akarjuk, hogy a gazdasági mechanizmus meghozza a várt sikert. Ez nevetséges álláspont. Gyula fejlődése és az ebből származó sok tapasztalat jól bizonyítja, hogy általában eddig is rendelkeztünk az eredményes munka alapvető lehetőségeivel, és a kétségkívül meglevő gátló körülményekre kenni minden bajt — ez a gyenge vezetők jellemzője volt. Még akkor is így van ez, ha időről időre a legkülönbözőbb helyeken előfordul, hogy egyikmásik ember már valóban nem tud helytállni a fokozott követelmények között. — Ez a jelenség Gyulán nem okoz nehézségeket? — Dehogynem. De mi abból indultunk ki, hogy a mi társadalmunkban minden embernek helye van. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ember és hely azonnal, zökkenő és próbálkozás nélkül egymásra talál, sem a fiatalok, sem az idősek esetében. A helyet vagy a helyhez az embert néha nagyon szívósan keresni kell. Ez a vezetés fontos feladata. Hiszen a vezetésben mit sem ér a személycsere, ha az nem jelent feltétlenül minőségi változást is. És bár sok türelmetlen hangot hallani különböző gyulai vezetőkkel kapcsolatosan is, azért az a tapasztalatunk, hogy néhány helyen nem valami nagy számban tolong a megfelelő utánpótlás. Igaz, ez kicsit a jelenlegi vezetés bírálata is, mert véleményünk szerint a korszerű vezető mindig nevel mag'', mellett legalább egy teljes értékű helyettest vagy utódot. — A vezetők nevelése valamilyen átgondolt terv szerint történik? — Őszintén szólva nálunk nem az olyan káderfejlesztési terv a legfontosabb, amit az asztalfiókból tudnánk előhúzni. Állíthatjuk, hogy a város többi vezetőjével együtt minden városi vezetőt és vezetőjelöltet jól ismerünk és számon tartunk. A túlzásba vitt statisztika a káderfejlesztés rovására megy, ezt tapasztaltuk. A káder nem születik, hanem feladatok közben nevelődik, ezt a nevelést pedig nem lehet statisztikailag kimutatni. Azt azért büszkén mondhatjuk el, hogy városunk vezetése átlagéletkort tekintve is igen fiatal. Alig akad városi vezető, aki ne tanulna ma is. És a vezetők kiválasztásánál nincsenek antidemokratikus korlátok. — Befejezésül azt kérem, hogy az elmondottakon túl is szóljanak még néhány szót a korszerű kommunista munkastílusról. — Az emberek számára a hatalom birtoklásának tudata mindenekelőtt a hatalom gyakorlásából adódik, például abból, hogy az élet különböző területein nemcsak formálisan, hanem valóságosan részt vesznek a döntések előtti tanácskozásokban, hogy véleményükre igényt tartanak, szavuknak súlya és hatása van. Szószaporítás helyett, most az egyik legfontosabb dolgunk, hogy feladatainkat, gondjainkat mindinkább demokratikus módszerekkel oldjuk meg. Ennek nemcsak igénye és lehetősége áll fenn, hanem kikerülhetetlen szükségessége is. Ezt naponként érezzük a várospolitikában és pártszervezeteink életében egyaránt. A fokozottabban demokratikus légkörben még sok „tartalékban” rejtőző alkotóenergia bontakozhat ki, és sokkal inkább érvényesülhet a dolgozó tömegek jogos ellenállása olyan bajaink ellen, mint a bürokrácia vagy a naplopás. Persze a helyes vezetési stílusnak az is szerves része, hogy a vezető hogyan viselkedik az utcán vagy a szórakozóhelyen. És sok más mellett ide tartozik az is, hogy azt valljuk: nem szabad elhinni egyeseknek, hogy csak a magánéletükben hazugok, csak családapának felelőtlenek, a munkahelyükön és politikailag nem ... És a végére hagytuk a talán legfontosabbat. A korszerű munkastílus csak olyan politizálásban válik közérvényűvé, melyet át- meg átsző a bizalom, a szenvedélyes hivatás- és emberszeretet. Befejezésül szeretnénk megemlíteni, hogy eredményeinkkel nem lehetünk és nem is vagyunk teljesen elégedettek. Hogy itt városunknak elsősorban eredményeiről s nem gondjairól esett szó, az a tárgyalt témából következik, meg abból, hogy véleményünket példákkal szerettük volna illusztrálni. Cserhalmi Imre AMI KÉSZÜLNEK AZ ARATÁSRA A Komnáll Állami Gazdaság géptelepén befejezéshez közeledik a kombájnok javítása. (Rév Miklós felvétele.) 3