Népszabadság, 1966. június (24. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-01 / 128. szám

Provokációsorozat Kuba ellen A legutóbbi napokban a ka­­rib-tengeri térségben végbe­ment események sora joggal keltett felháborodást világszer­te. Május 21-én a kubai terüle­ten fekvő guantánamói ameri­kai támaszpontról agyonlőttek egy, kubai területen tartózkodó határőrt. Az amerikai külügy­minisztérium tagadó jegyzéké­ben burkolt fenyegetéseket in­tézett Kuba ellen ... Nyolc nap­pal később hat ellenforradal­márt próbáltak partra tenni Ha­vanna közelében, a kísérlet ku­darcba fulladt. A foglyul ejtett banditák most bevallották, hogy céljuk Fidel Castro meggyilko­lása volt, és — ezzel — egy Kuba elleni agresszió számá­ra kedvező atmoszféra előké­szítése ... Megbízójuk: az ame­rikai titkosszolgálat. E tények azoknak a köröknek szándékairól tanúskodnak, ame­lyek szemmel láthatóan mit sem tanultak az eddigi ku­darcok kemény leckéiből. Tel­jesen elképzelhetetlen, hogy a CIA saját szakállára dolgozta volna ki a merénylettervet. Ne­héz szavakat találni azoknak az elítélésére, akik — miközben a szabadság és a demokrácia vé­delmezőinek pózában tetsze­legnek — az orgyilkosságot is a hivatalos politika rangjára emelik. A haladó erők világ­szerte elégedetten vettek tudo­mást arról, hogy a kubai nép éberen, nyugodtan és határozot­tan reagált az imperializmus új provokációsorozatára. Latin- Amerika népei — amelyek sa­ját történelmi tapasztalataik alapján ítélnek az amerikai im­perializmusról — harcos szo­lidaritásukat fejezték ki. A TASZSZ nyilatkozata hatá­rozott és egyértelmű figyelmez­tetés volt azokhoz, akik gazda nélkül csinálnak számadást: „Aki agresszív terveket sző a Kubai Köztársaság ellen, ne fe­ledkezzék meg arról, hogy Ku­bának hű és megbízható bará­tai vannak.” Budapestet sok ezer kilomé­ter választja el Havannától, de mi is Kuba hű barátai va­gyunk, s együttérzésünk egész melegével e testvéri köztársa­ság hős népe mellett állunk. Kubai barátainkkal együtt kö­veteljük: szűnjenek meg a pro­vokációk, a beavatkozási kísér­letek, és tartsák végre tisztelet­ben az ország szuverenitását, népének akaratát, amely a szo­cializmus építésének útját vá­lasztotta. Kubai közlemény a Castro ellen tervezett CIA-merényletről A kubai belügyminisztérium kedden közleményben ismertette a vasárnap esti partraszállási kí­sérlet hátterét. A közlemény el­mondja, hogy vasárnap az éjsza­kai órákban hat személlyel a fe­délzetén egy motoros bárka kísé­relt meg kikötni Havanna egyik külvárosánál. A kubai fegyveres erők a kísérletet azonnal észre­vették és beavatkoztak. Két sze­mély, akit már partra tettek, a tűzharcban életét vesztette. Ku­bai őrhajók és repülőgépek űző­be vették a menekülő bárkát, és tizenhat kilométernyire a parttól elsüllyesztették. A fedélzetén tar­tózkodó négy személy közül ket­tő meghalt, kettőt élve fogtak el. Ezek vallomást tettek. Egyikük, a csoport vezetője, elmondotta, hogy az amerikai központi hír­szerző hivatal, a CIA utasítására indultak el Floridából, ahol a kubai ellenforradalmárok köz­ponti csoportja tevékenykedik. Ők az úgynevezett „L-különít­­ményhez” tartoztak. Utasításuk és céljuk az volt, hogy meggyilkol­ják Fidel Castro kubai minisz­terelnököt, és így olyan helyzetet teremtsenek Kubában, amely ked­vező lenne egy agresszív támadás szempontjából. A kubai belügyminisztérium közleménye, amely mind a hat ellenforradalmár nevét is megad­ja, közli, hogy a hatóságok fegy­vereket, kézigránátokat és rob­banóanyagot is lefoglaltak. (Reu­ter) Busk elutazott Európába Az amerikai akcióp­ogram a Washingtoni tudósítónk jelenti: Kedden Rusk amerikai külügy­miniszter Európába repült, hogy a június 6-án kezdődő brüsszeli NATO-tanácskozás előtt megbe­széléseket folytasson több euró­pai országban. Az amerikai kül­ügyminiszter útjának első állo­mása Helsinki. Busk a tervek szerint két napon tanácskozik a finn vezetőkkel, majd rövid láto­gatást tesz Norvégiában is, mi­előtt szombaton Brüsszelbe repül. Washingtonban az amerikai kül­ügyminiszter helsinki útját kap­csolatba hozzák azzal a ténnyel, hogy a finn kormányban részt vesznek a kommunisták is. Egyes szélsőséges amerikai politikai kö­rök „riadót” fújnak emiatt, s Rush, a hírek szerint, a helyszí­nen kíván tájékozódni a helyzet­ről. A norvégiai látogatás kétségte­lenül azzal függ össze, hogy az utóbbi időben a NATO e kissé in­gatag szárnyáról nyugtalanító hí­rek érkeztek Washingtonba ar­ról, hogy erősödik a semlegessé­­gi irányzat a közvéleményben. Bush elutazása előtt hétfőn még részt vett a Fehér Házban Johnson elnökletével megtartott szűk körű tanácskozáson, melyen McNamara hadügyminiszter, va­lamint Meyers és Bostow, az el­nök különleges tanácsadói átte­kintették a világproblémákat. Bár elsősorban a vietnami kérdés volt napirenden, de megbízha­tó források szerint végső formá­ba öntötték és jóváhagyták a Bush által előterjesztett irányel­veket arról, hogy milyen maga­tartást képviseljen az amerikai küldöttség a brüsszeli NATO-ér­­tekezleten. Az amerikai küldöttség eszerint három elvet követ: brüsszeli NATO-értekezleten Meg akarják szilárdítani a régy NATO egységét azzal, hogy igyekezzen meggyőzni a katonai szövetség tagállamait, nem csökkent a háborús veszély Európá­ban, s ezért szükség van egy erős katonai szervezetre.­­ A NATO-n belül növelni szeretnék az Egyesült Ál­lamok tekintélyét és vezető szerepét, s figyelmeztetni a tag­országokat, milyen veszélyes az Amerik­a-ellenesség, amely Nyugat- Európában éledezik.­­ Nagyobb támogatást pró­bálnak szerezni a NATO- tagállamoktól az Egyesült Államok dél-vietnami háborújához. Brüsszelben az amerikai kor­mányzat rövidebb távra azt sze­retné, ha a tagállamok gyors in­tézkedéseket szavaznának meg De Gaulle június 20-ra tervezett moszkvai látogatása előtt, ame­lyekkel elébevághatnának a vár­ható francia kezdeményezések­nek, s kiragadva a kezdeménye­zést Párizs kezéből, összezavar­hatnák De Gaulle esetleges ter­veit. Az Egyesült Államok, itteni hí­rek szerint, a következő javasla­tokat teszi a brüsszeli NATO- tanácskozáson: " Indítványozza, hogy­' Pá­rizsból Brüsszelbe helyez­zék a NATO főhadiszállását.­ Elfogadja azt a tervet is, hogy a NATO politikai ta­nácskozó testületének szék­helyét máshova helyezzék át Párizs­ból, annak ellenére, hogy a francia kormány e szerv eltávolítását nem követelte.­­ Jóváhagyja azt az elgondo­lást, hogy szüntessék meg a NATO úgynevezett ál­landó bizottságát Washingtonban és új katonai bizottságot hozzanak létre a 14 tagállam részvételével, brüsszeli székhellyel. Az amerikai fővárosban bizo­nyos derűlátás uralkodik abban a tekintetben, hogy ezeket a rö­vid távú terveket megvalósíthat­ják, de mint hozzáteszik, ez még egymagában nem jelenti a három vezérelv érvényesülését. Árkus István / 1 1966. június 1. szerda s NÉPSZABADSÁG A kommunista munkastílusról, a demokráciáról és a korszerűsítésről Beszélgetés két gyulai vezetővel A Gyulai Városi Pártbizottság első titkárával, Jámbor Istvánnal és a város tanácsának vb-elnö­­kével, Engedi C. Sándorral be­szélgettünk a vezetés néhány különösen időszerű problémájá­ról, nevezetesen arról, hogy a mai társadalmi helyzet milyen feladatokat, változásokat követel abban, amit röviden (de nem eléggé pontosan!) személyzeti po­litikának nevezünk. A beszélge­tés lényegét megpróbáljuk össze­foglalni az alábbiakban. — Mindinkább nyilvánvalóvá lesz — mondották —, hogy az új gazdasági mechanizmus nem­csak gazdasági változásokat je­lent. Törvényszerűen megköve­teli, hogy a társadalmi életben, a politikai munkában is változ­zanak bizonyos eszközök, formák és módszerek. Erre a változásra nem elég számítani és hajlan­dónak lenni, meg kell próbálni idejében felkészülni rá, hogy az idők szavának ne csak meghal­jok hanem első kimondói is le­gyünk. Ez a szó, úgy gondoljuk, a korszerűsítés. Ennek pedig, vé­leményünk szerint, a személyzeti politika vonatkozásában különö­sen fontos feltétele és része: szüntelenül gazdagítani és mind­inkább elterjeszteni a kommunis­ta munkastílust. — Mit értenek korszerűsítésen? — Mi igen sokat beszélünk a korszerű vezetésről és ennek alap­vető feltételéről, a korszerű gon­dolkodásról, de valószínű, hogy e felismerésnél hamarosan előbb­re kell lépnünk, meg kell hatá­roznunk a korszerű gondolkodás ismérveit, s az ebből fakadó gya­korlati követelményeket, tenniva­lókat. Még egy ilyen kisváros éle­tében is előfordulhat, hogy a ve­zetés valamilyen kérdésben holt­pontra jut. Mit lehet ilyenkor tenni? Lehet világos aggyal és őszintén szemlélni az élet bonyo­lultságát, s eltűnődni azon, hogy milyen messziről jutottunk idáig, s mennyi érdekeset, váratlant produkálhat még a valóság. De ha ez a tűnődés nem csap át tennivalók meghatározásánál, igényébe, ha nem társul melléje a szándék, hogy a váratlant lehe­tőség szerint várhatóvá tervezze, hogy határozott koncepció jegyé­ben a szükséges elvégzendőket megjelölje, akkor a legőszintébb tűnődés sem sokat ér. — Miben látják önök ma konk­rétan a vezetés korszerűsítését? — A vezetők korszerűsítésében. Először is azt a tapasztalatunkat szeretnénk leszögezni, hogy a szakmai kiválóság és a politikai megbízhatóság nem elég ahhoz, hogy valaki jó vezető legyen. Szükség van politikai érzékre is. Rendkívül értékes dolog a nagy tapasztalat, a sokévi gyakorlat, de elengedhetetlen az is, hogy a vezető eleve rendelkezzék nél­külözhetetlen vezetői tulajdon­ságokkal és képességekkel, veze­tői tehetséggel. A korszerű veze­tő kelléktárába tartozik a bátor­ság, az egészséges biztonságérzet, a szelektálóképesség, a fogékony­ság az új iránt, a szerénység, a közösség hangjait jól halló fül, a gyors helyzetfelismerés, az em­berismeret, a perspektívában va­ló gondolkodás képessége és a személyes meggyőződés erejé­ből fakadó szuggesztivitás. .. — Nincs helyünk, hogy az önök által felsorolt valamennyi tulajdonságról külön is beszél­jünk. Talán válasszanak ki kö­zülük egyet, amely magyarázat­ra szorulhat.­­ Tapasztalatunk szerint a legzseniálisabb koncepció sem hozhat eredményt a tömegek nél­kül. A tömegek pedig rendkívül kifinomodott politikai érzékkel hallják ki a vezető szavai mö­gül, hogy az illető személyes meggyőződésből beszél-e vagy csak „hivatalból”. A személyes meggyőződés persze nem külö­nös adottsága a vezetőnek, azért neki is, mindig meg kell küzde­nie, ahányszor csak újabb problé­mákat vet fel számára az élet. A vezető sohase feledkezzen meg arról a nélkülözhetetlen belső, lel­kiismereti és gondolati küzdelem­ről, amelynek eredménye a meg­győződés. — Hogyan sikerült ezeket a kö­vetelményeket Gyulán érvényesí­teni? — Azt nem állíthatjuk — bizo­nyára mások sem —, hogy a gyu­­­lai vezetők egytől egyig, minden-­­­ben tökéletes emberek, de úgy­­ hisszük, hogy többségük képes­­ rá, hogy a felsorolt követelmé­­­­nyeknek mindinkább megfelel­jen. Ezt azért szeretnénk hang­súlyozni, mert gyakran hallani szélsőséges véleményeket arról, hogy most valamiféle őrségvál­­tásra lesz szükség, ha azt akar­juk, hogy a gazdasági mecha­nizmus meghozza a várt sikert. Ez nevetséges álláspont. Gyula fejlődése és az ebből származó sok tapasztalat jól bizonyítja, hogy általában eddig is rendel­keztünk az eredményes munka alapvető lehetőségeivel, és a két­ségkívül meglevő gátló körülmé­nyekre kenni minden bajt — ez a gyenge vezetők jellemzője volt. Még akkor is így van ez, ha idő­ről időre a legkülönbözőbb he­lyeken előfordul, hogy egyik­másik ember már valóban nem tud helytállni a fokozott követel­mények között. — Ez a jelenség Gyulán nem okoz nehézségeket? — Dehogynem. De mi abból in­dultunk ki, hogy a mi társadal­munkban minden embernek helye van. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ember és hely azonnal, zök­kenő és próbálkozás nélkül egy­másra talál, sem a fiatalok, sem az idősek esetében. A helyet vagy a helyhez az embert néha nagyon szívósan keresni kell. Ez a veze­tés fontos feladata. Hiszen a ve­zetésben mit sem ér a személy­­csere, ha az nem jelent feltétle­nül minőségi változást is. És bár sok türelmetlen hangot hallani különböző gyulai vezetőkkel kap­csolatosan is, azért az a tapasz­talatunk,­ hogy néhány helyen nem valami nagy számban to­long a megfelelő utánpótlás. Igaz, ez kicsit a jelenlegi vezetés bírá­lata is, mert véleményünk szerint a korszerű vezető mindig nevel mag'', mellett legalább egy teljes értékű helyettest vagy utódot. — A vezetők nevelése valami­lyen átgondolt terv szerint törté­nik? — Őszintén szólva nálunk nem az olyan káderfejlesztési terv a legfontosabb, amit az asztalfiók­ból tudnánk előhúzni. Állíthatjuk, hogy a város többi vezetőjével együtt minden városi vezetőt és vezetőjelöltet jól ismerünk és szá­mon tartunk. A túlzásba vitt sta­tisztika a káderfej­lesztés rovására megy, ezt tapasztaltuk. A káder nem születik, hanem feladatok közben nevelődik, ezt a nevelést pedig nem lehet statisztikailag kimutatni. Azt azért büszkén mondhatjuk el, hogy városunk vezetése átlagéletkort tekintve is igen fiatal. Alig akad városi veze­tő, aki ne tanulna ma is. És a ve­zetők kiválasztásánál nincsenek antidemokratikus korlátok. — Befejezésül azt kérem, hogy az elmondottakon túl is szóljanak még néhány szót a korszerű kom­munista munkastílusról. — Az emberek számára a hata­lom birtoklásának tudata min­denekelőtt a hatalom gyakorlásá­ból adódik, például abból, hogy az élet különböző területein nem­csak formálisan, hanem valóságo­san részt vesznek a döntések előtti tanácskozásokban, hogy vé­leményükre igényt tartanak, sza­vuknak súlya és hatása van. Szó­szaporítás helyett, most az egyik legfontosabb dolgunk, hogy fel­adatainkat, gondjainkat mindin­kább demokratikus módszerekkel oldjuk meg. Ennek nemcsak igé­nye és lehetősége áll fenn, hanem kikerülhetetlen szükségessége is. Ezt naponként érezzük a város­­politikában és pártszervezeteink életében egyaránt. A fokozottab­ban demokratikus légkörben még sok „tartalékban” rejtőző alkotó­­energia bontakozhat ki, és sokkal inkább érvényesülhet a dolgozó tömegek jogos ellenállása olyan bajaink ellen, mint a bürokrácia vagy a naplopás. Persze a helyes vezetési stílusnak az is szerves ré­sze, hogy a vezető hogyan visel­kedik az utcán vagy a szórakozó­helyen. És sok más mellett ide tartozik az is, hogy azt valljuk: nem szabad elhinni egyeseknek, hogy csak a magánéletükben ha­zugok, csak családapának felelőt­lenek, a munkahelyükön és politi­kailag nem ... És a végére hagy­tuk a talán legfontosabbat. A korszerű munkastílus csak olyan politizálásban válik közérvényű­vé, melyet át- meg átsző a biza­lom, a szenvedélyes hivatás- és emberszeretet. Befejezésül szeret­nénk megemlíteni, hogy eredmé­nyeinkkel nem lehetünk és nem is vagyunk teljesen elégedettek. Hogy itt városunknak elsősorban eredményeiről s nem gondjairól esett szó, az a tárgyalt témából következik, meg abból, hogy vé­leményünket példákkal szerettük volna illusztrálni. Cserhalmi Imre AMI KÉSZÜLNEK AZ ARATÁSRA A K­omnáll Állami Gazdaság géptelepén befejezéshez közeledik a kombájnok javítása. (Rév Miklós felvétele.) 3

Next