Népszabadság, 1966. június (24. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-28 / 151. szám
1968. június 28. kedd NÉPSZABADSÁG Végcéljához érkezett az amerikai polgárjogi harcosok menete Vasárnap végcéljához, Mississippi állam fővárosába, Jacksonba érkezett a Meredith-menet, amelyhez az amerikai négerek ezrei csatlakoztak. Huszonkét nappal ezelőtt James Meredith vezetésével mindössze öt ember indította meg ezt a tiltakozó felvonulást a „félelem ellen” jelszóval. Tegnapelőtt már 25 000 részvevő — élén James Meredith-szel Martin Luther Kinggel és a mozgalom más vezetőivel — vonult fel a város utcáin és rendezett tömeggyűlést a törvényhozó gyűlés épülete előtt, nem törődve a nemzeti gárda szuronyos katonáinak jelenlétével. (A helyi hatóságok végül is meghátráltak, s engedélyezték a gyűlést.) A gyűlésen Meredith felszólalásában elítélte a faji megkülönböztetést, és felszólította az Egyesült Államok valamennyi néger lakosát, hogy harcoljon polgárjogainak védelméért. Ugyanebben az időben az Egyesült Államok fővárosában, Washingtonban, a Fehér Házzal szemben levő parkban, mintegy ezer ember részvételével tüntetést rendeztek. (MTI) Meredith (jobbról) Martin Luther King mellett újra a menet élén, Jackson előtt. A brit hadügyminiszter kínos elszólása Healey brit hadügyminiszter hétfőn az alsóházban kénytelen volt személyes nyilatkozatban bocsánatot kérni De Gaulle francia elnökre tett sértő megjegyzéseiért, amelyek hét végi lapokban óriási sajtónyilvánosságot kaptak. A hadügyminiszter egy szombati gyűlésen a többi között kijelentette, hogy De Gaulle nem beszélhet Európa nevében, szó szerint a következőképpen: „Európában senki sem bízik benne, s ezért nem beszélhet nevünkben. A francia elnököt rossz szövetségesnek tekintik a NATO-ban és rossz partnernek a Közös Piacban. Egy rossz szövetséges és egy rossz partner nem tárgyalhat a többiek nevében.” Az, hogy a brit kormány rangidős kabinetminisztere ilyen hangnemben beszéljen egy szövetséges ország államfőjéről, rendkívül kínos diplomáciai helyzetet teremtett, különösen, hogy a francia elnök éppen hivatalos látogatást tesz a Szovjetunióban, továbbá, hogy a jövő szerdára várják Londonba Pompidout és Couve de Murville-t. Wilson hétfő reggel magánkihallgatáson fogadta a hadügyminisztert, s állítólag ekkor adott utasítást a bocsánatkérésre. (MTI) A két párt még az előző parlament idején, tehát az ellenzékben kezdte megvalósítani együttműködését. A választások időszakában a szociáldemokraták nyolcpontos reformprogramja megteremtette a pozitív együttműködés egyik alapját. Nagyon fontos, hogy a szociáldemokraták nem kommunistaellenes választási platformmal léptek fel (részint ennek tulajdonítható előretörésük is). A kommunista párt január végi, február eleji kongresszusán kifejezte, hogy kész együttműködni valamennyi haladó erővel a finn közélet demokratikus megújításának és a gazdaságfejlesztési terveknek a kidolgozásában és megvalósításában. A párt a más munkáspártokhoz való viszonya kritériumának azt tekinti, hogy azok gyakorlati tetteikben menynyire szolgálják a munkásosztály érdekeit. A kommunista párt tulajdonképpen több mint egy évtizede törekszik az együttműködésre. Most a munkáspárti parlamenti többség lehetővé és szükségessé tette ezt a koalíciót. E nélkül az összefogás nélkül a szociáldemokraták sem egyedül, sem pedig egy polgári koalíciós partner szövetségében nem remélhették volna fő választási érvük, a reformprogram megvalósítását. Ha azonban összehasonlítjuk a szavazatok számát, és a miniszteri tárcák elosztását, megállapíthatjuk, hogy a Népi Demokratikus Unió nincs kellő súllyal képviselve a kormányban. A Centrum Párt, amely 503 ezer szavazatot gyűjtött össze (21,3 százalék), öt miniszteri bársonyszéket kapott, a Nép Demokratikus Unió 502 ezer szavazó (21,2 százalék) után csupán három tárcához jutott. Az FNDU mégis, tekintettel a kormány munkáspárti jellegére, a rá váró feladatokra, s a kormányban való együttműködésnek a munkásmozgalomra való hatására, vállalta a részvételt. Nemzetközi jelentőségű precedens Ez a finn kísérlet nemcsak nagyon fontos belpolitikai változás, de ha azt tekintjük, hogy a hidegháború óta Nyugaton ez az első kommunista-szociáldemokrata kormánykoalíció, akkor értjük meg igazi jelentőségét, amely hatással lehet más országok munkáspártjainak útkeresésére is. Ezt Ele Alenius, a Népi Demokratikus Unió főtitkára így értékelte: " A hidegháború utáni éra végét jelzi, s esetleg olyan korszak kezdetét, amelyben állandósul a munkáspártok parlamenti többsége. Ennek feltétele azonban a pártjaink közötti jó együttműködés. A munkáspártok közeledése, amely Nyugaton tendencia, nálunk már gyakorlati eredményre vezetett. A Finn Kommunista Párt legutóbbi kongresszusán leszögezte: Finnországban a szocializmus győzhet békés, parlamentáris úton is, olyan parlamenttel, amely többpártrendszeren alapul. A kommunisták és a szociáldemokraták együttműködése kihatással lesz a szakszervezeti mozgalom egységének rég áhított helyreállítására is. A szakszervezeti egység a szociáldemokrata pártban bekövetkezett szakadás után, az ötvenes évek végén bomlott meg, helyreállítása nemcsak a munkásosztály bérharcaihoz teremtene kedvezőbb pozíciót, hanem a koalíciós kormány politikai bázisát is erősítené. Máté Sándor Öt esztendő munkaprogramja Az országgyűlés szombaton véget ért ülésszakán törvénybe iktatta a harmadik ötéves tervet, népgazdaságunk 1970-ig szóló munkaprogramját. A terv hosszú távú társadalmi célunk, a szocializmus teljes felépítését szolgálja, előirányozza a termelőerők továbbfejlesztését, a munkatermelékenység gyors emelését, a tudomány és a kultúra felvirágoztatását, az életkörülmények lényeges javítását. S e messzire mutató nemes célokhoz igazodnak az eszközök is. Olyan időszak tennivalóit vázolja az új ötéves terv, amelyben megvalósul a gazdasági mechanizmus átfogó reformja, a követelményeknek megfelelően fejlődnek a társadalmi viszonyok, növekszik a helyi szervek önállósága és felelőssége, széles körben kibontakozik a kezdeményező-vállalkozó készség és létrejönnek a hatékony vezetés és általában a kommunista alkotómunka kedvező feltételei. Népgazdaságunk harmadik ötéves tervét a mértéktartás, a szolidság, a sokoldalú megalapozottság jellemzi. Bátran támaszkodik a második ötéves,terv elért eredményeire, a ma lehetőségeire, s okul a múlt tapasztalataiból, hibáiból is. E realitást és józanságot szemléletesen mutatja, hogy nem a látványos mennyiségi, hanem az intenzív minőségi fejlődésen van a hangsúly, s a terv a műszaki haladás gyorsítását, a társadalmi munka hatékonyságának emelését állítja a gazdasági tevékenység és az érdeklődés középpontjába. A feladatok végrehajtása céltudatos anyagi érdekeltséggel párosul. Lényegében nem változik a felhalmozás és a fogyasztás eddig kialakult aránya. Vagyis a terv céljainak megvalósulásával egyidejűleg és arányosan bővülnek majd a termelés alapjai, illetve a magasabb életszínvonal fedezetét jelentő fogyasztói árualapok. •Az új ötéves terv gazdasági életünk reformjával összhangban, a társadalmi munka hatékonyságának jelentős emelését irányozza elő. A tervező szervek a szakemberek széles körét bevonva mérték fel hazai adottságainkat, s elemezték a szükségletek, a tudományos és technikai fejlődés alakulásának várható irányait. Mindezek figyelembevételével, a terv további arányváltozásokat ír elő az ipar és a népgazdaság termelési szerkezetében. Néhány figyelemre méltó adatot, számarányt érdemes idézni. A népgazdaság fűtőanyagmérlegében tovább növekszik a kőolaj és a földgáz — az úgynevezett szénhidrogének — felhasználási aránya. Az elképzelések szerint a hazai földgáztermelés két és félszeresére növekszik. Az ötéves terv utolsó esztendejében, 1970-ben, négymillió tonna kőolajat és hárommilliárd kilowattóra villamos energiát importálunk a Szovjetunióból. A hazai erőművi kapacitás korszerű, jó hatásfokú, nagy teljesítményű, 100—150 és 300 megawattos gépegységekkel bővül. Mintegy ötmilliárd forintot fordítunk a vasúti vonóerő korszerűsítésére, így a gazdaságos — villamos és Diesel- — vontatás aránya a gőzmozdonyéhoz képest az 1965. évi 35-ről 75—80 százalékra növekszik 1970-ben. A vaskohászat termelésében lényegesen növekszik az értékes, magas minőségű termékek aránya: a hidegen alakított acélok termelése 30—35, az ötvözött hengerelt árué 60—65 százalékkal növekszik. A vegyipar, népgazdaságunk legdinamikusabb ágazata, termelése korszerű petrolkémiai alapon, átlagosan évi 10 százalékkal növekszik, jelentősen bővítve a hazai anyagbázist. A nitrogénműtrágya-gyártás a szén illetve koksz helyett teljes egészében földgáz feldolgozására tér át, s egymillió tonnával növeli termelését. A tervek szerint a műanyaggyártás több mint háromszorosára, a műszál termelés több mint két és félszeresére növekszik 1970-ig. Az építési munkákra mindinkább az ipari szerv"-" -----kenység lesz a jellemző. Az ipari, a közlekedési és a raktárcsarno- s koknak legalább a fele, a mezőgazdasági épületek vázszerkezeté nek mintegy 70 százaléka előregyártott elemekből készül majd 1970-ben. Öt év alatt öt szovjet és egy nyugati házépítő kombinát létesül, s a nagyelemek felhasználási aránya az 1965. évi hatról 60 —70 százalékra növekszik az állami lakásépítkezéseken. Az új ötéves terv a hatékonyságnövelés fontos tényezőjének tekinti a hazai adottságok jobb hasznosítását, a népgazdaság exportképességének fokozását. Az 1966—1970-es időszakban két kiemelkedő jelentőségű ipari progam szolgálja egyebek között e célok elérését. Az egyik az alulmíniumiparban, a másik a közúti- j jármű-gyártásban. A harmadik ötéves tervben megkezdődik a szovjet—magyar timföld-alumínium egyezmény végrehajtása, amely áthidalja egyetlen nagy ásványi kincsünk, gazdag bauxitvagyonunk ésszerű hasznosításának útjában álló fő akadályt: a nagy mennyiségű, olcsó villamos energia hiányát. Timföldtermelésünk öt év alatt csaknem 200 000 tonnával növekszik. A Szovjetunió a rendelkezésére bocsátott 120 000 tonna timföldből, olcsó vízi energiával kohósított 60 000 tonna alumínium teljes egészét visszaszállítja, s a hazai termeléssel együtt összesen 120 000 tonna tömbalumínium korszerű feldolgozására kell felkészülnünk 1970-ben. Az alumínium öntött-, prés- és hengereltáru egyik nagy felhasználója lesz az igen gyorsan fejlődő közútijármű-gyártás. E másik nagyszabású ipari program keretében egyebek között 7000 autóbusz gyártásával számol a terv 1970-ben, így a gépipari export 30 százalékát már a járműipar adja a harmadik ötéves terv utolsó esztendejében. A feladat végrehajtása széles körű nemzetközi kooperációra épül — elsősorban a Szovjetunióval és Lengyelországgal —, a részegységek gazdaságos nagy sorozatú gyártásában. De feltételezi a hazai kohászat, gépgyártás és más kapcsolódó népgazdasági ágak gyors fejlesztését, összehangolt, együttes erőfeszítését is. A mezőgazdaság hazai adottságai szintén igen kedvezőek. A lakosság életszínvonalának emelése és az ország exportképességének fokozása egyaránt indokolja a kedvező hazai lehetőségek még jobb hasznosítását. A célok szerint a mezőgazdasági termelés az előző öt év átlagához képest 13— 15 százalékkal növekszik. E látszólag szerény fejlődés valójában igen nagy követelményeket támaszt, megfeszített munkát igényel. Ilyen ütemű termelésnövekedésre több év átlagában nem volt példa a felszabadulás óta, azt megelőzőleg pedig még kevésbé. Népgazdaságunk és szocialista nagyüzemeink azonban rendelkeznek mindazokkal a feltételekkel, amelyek e nagy feladatok hiánytalan teljesítéséhez szükségesek. Tovább növeljük a mezőgazdasági beruházásokat, s ezen belül emeljük a szőlő-, a gyümölcs- és a szőlőtermesztés, illetve az állattenyésztés járulékos befektetéseinek arányát, fokozzuk a parasztság anyagi érdekeltségét, a tsz-ek melléküzemágainak fejlesztésével egyenletesebbé tesszük a tagok foglalkoztatását stb. Meggyőzően bizonyította az országgyűlés vitája is, hogy fokozott részvételünket a nemzet kiíd munkamegosztásban nem egyszerűen eszmei-politikai indítékok, hanem jól felfogott gazdasági érdekeink diktálják. Harmadik ötéves tervünk realitását, megalapozottságát mutatja, hogy messzemenően épít a kölcsönös előnyökön alapuló nemzetközi munkamegosztásra. Az ötesztendős előirányzatokat egyeztették a KGST-országokkal, s a kölcsönös áruszállítások gyors növelését konkretizálták az időközben már megkötött hosszú lejáratú államközi megállapodások. A Szovjetunió és a testvéri szocialista országok szállítják a népgazdaságunk tervéért fejlesztéséhez nélkülözhetetlen energiahordozókat, nyersanyagokat, gépeket, s egyben feldolgozóiparunk és mezőgazdaságunk exportcikkeinek elhelyezéséhez nyújtanak szilárd piacot. A szocialista országokhoz fűződő kapcsolataink elmélyítésén túl a jövőben is változatlanul azon munkálkodunk, hogy bővüljenek gazdaságikapcsolataink azokkal a nem szocialista országokkal, amelyek a kölcsönös előnyök alapján készek erre. A terv valamennyi termelési, műszaki, gazdasági célja végső soron népünk szebb, jobb, örömtelibb életét szolgálja. Életszínvonal-politikánknak megfelelően elsősorban az egyéni és kollektív munka eredményességétől függő személyes jövedelmek növelését irányozzuk elő. A terv szerint a reálbérek 9—10 százalékkal emelkednek öt év alatt, megközelítve a reáljövedelmek növekedési ütemét. A tsz-parasztság jövedelmének és társadalombiztosítási ellátásának színvonala pedig várhatóan közelebb kerül majd a munkás-alkalmazott népességé- hez. A tervezett életszínvonal- emelés is a reális lehetőségek számbavételén alapul. A termelési célok biztosítják a mainál jobb áruellátást, a fogyasztói igények differenciáltabb kielégítését. A nemzeti jövedelem 19—21 százalékkal s a fogyasztási alap 18—20 százalékkal növekszik öt év alatt. Ha a nemzeti jövedelem a tervezettnél gyorsabbütemben emelkedik, lehetőség nyílik az életszínvonal előirányzatának túleljesítésére is. Ilyen értelemben azt mondhatjuk, hogy a tervezett életszínvonal-emelés minimális programnak tekinthető, a gazdasági fejlődés nagyobb eredményeivel tovább javulhatnak a lakosság életkörülményei. Az életszínvonal nemcsak országos méretekben, hanem az egyes vállalatoknál és szövetkezeteknél is a gazdasági fejlődés eredményeivel összhangban emelkedik majd. Az új gazdasági mechanizmusban, mint ismeretes, bizonyos különbségek lesznek a kiválóan, jól és kevésbé jól gazdálkodó vállalatok, szövetkezetek dolgozóinak keresete között. Azzal, hogy a dolgozók a jelenleginél jobban érdekeltté válnak személyesen is az egyéni és kollektív teljesítmények javításában, nyilvánvalóan az életszínvonal nemcsak függvénye, eredménye lesz a nemzeti jövedelem alakulásának, hanem egyben megalapozójává, növelésének aktív ösztönzőjévé is válik, így az új gazdasági mechanizmus előkészítésének és majdani alkalmazásának eredményei jelenleg még pontosan fel nem mérhető és számba nem vehető tartalékokat tárhatnak fel a társadalmi munka hatékonyságának emelésében, a nemzeti jövedelem gyarapításában. Az új ötéves terv a reform szellemének megfelelően a részfeladatok helyett már a nagy népgazdasági összefüggések, a fejlődés fő irányainak meghatározására törekszik. Az idén és jövőre — bár mind kevesebb számban — még kötelező tervmutatókat kapnak a vállalatok, 1968-tól azután már jóváhagyási kötelezettség nélkül állítják össze terveiket, s nagy önállósággal gazdálkodhatnak, még hatékonyabban tevékenykedhetnek a lakosság és a népgazdaság szükségleteinek rugalmas kielégítésén, álló- és forgóeszközeik, szellemi erőik és munkástapasztalataik eredményes hasznosításán. Ezzel elhárulnak a szocializmus gyorsabb építése útjában álló akadályok, zöld jelzést kap a vezetők vállalkozókészsége, a dolgozók kezdeményezése. Az új gazdasági mechanizmus előkészítésének időszaka harmadik ötéves tervünk első két esztendeje. Gazdálkodjunk korszerűen a reform szellemében, a mai körülmények között is! — ez napjaink követelménye. A jól szervezett, hatékony munka, a helyi feladatok hiánytalan, jó minőségű, gazdaságos teljesítése, a piaci igények rugalmas kielégítése, a műszaki fejlesztés meggyorsítása, az új gazdasági mechanizmus előkészítésének, a harmadik ötéves terv eredményes megvalósításának legfőbb biztosítéka. 3