Népszabadság, 1966. június (24. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-28 / 151. szám
4 TÖBB ÜZLETET NYITNI GAZDASÁGOSABBAN KNEB-vizsgálat a hálózatfejlesztésről A lakosság jobb ellátásának egyik legfőbb feltétele az üzlethálózat gyarapítása, korszerűsítése. Az utóbbi tervidőszak ilyen irányú hasznosítható tapasztalatairól s a harmadik ötéves tervben előirányzott hálózatfejlesztési programok előkészítéséről a közelmúltban fejezte be országos vizsgálatát a napi ellenőrzés. Ennek a vizsgálatnak az eredményéről, megállapításairól kértünk tájékoztatást a KNEB-nél. Kilencezer új bolt, vendéglátóhely A második ötéves tervben a tanácsi kiskereskedelem és a földművesszövetkezetek első ízben készítettek részletes, átfogó hálózatfejlesztési programot. Az árutermelés mindenkori színvonala és a kereskedelmi hálózat között fennálló aránytalanság megszüntetésére négymilliárd forint állt rendelkezésükre. Ezzel az összeggel általában jól gazdálkodtak, amit az új boltok, vendéglátóhelyek számának és alapterületének gyors növekedése, a berendezések korszerűsítése, valamint az új kiszolgálási formák bevezetése, elterjesztése bizonyított. Az állami és a szövetkezeti bolti kiskereskedelem és a vendéglátóipar területén több mint 9000 új egység épült fel 620 ezer négyzetméternyi területen, ugyanakkor csaknem 6700 üzletet kellett megszüntetni használhatatlan, elavult állapotuk miatt. A modern kiszolgálási formákat 1965 végén már mintegy 5000 üzletben, áruházban alkalmazták. Új lakásokhoz — új üzletet! A számszerű eredmények mellett meg kell említeni azokat a fogyatékosságokat is, amelyek akadályozták a tervszerű hálózatfejlesztést. Elsősorban az új építkezések, lakótelepek járulékos beruházásairól van szó. Az ország sok pontján csak késve, gyakran két-három évnyi késéssel épültek fel az új lakótelepeken a különböző élelmiszerboltok, iparcikküzletek, felvevőhelyek. Az okok között szerepelt a pénzügyi eszközök, az építési kapacitás, a tervek és telkek hiánya. A járulékos beruházások hiányának mintapéldáját Komló szolgáltatta, itt 1949—1965 között 5000-nél is több lakás épült fel, ezekhez 7000 négyzetméternyi kereskedelmi egységet, írtak elő a normatívák. Mégis alig 4000 négyzetméternyi épült meg, s még a múlhatatlanul szükséges bolthelyiségeket is kényszerűségből lakások, sőt mosókonyhák átalakításával nyithatták csak meg. Ilyen és ehhez hasonló jelenséget másutt is lehetett tapasztalni. Az ok: a lakások műszaki átvétele után az építkezéseket már befejezettnek nyilvánítják, s a földszinten tervezett üzletek építésére az építők és a tanácsok már nem fordítanak elég gondot. Több ízben előfordult az is, hogy az fmsz-ek az alapvető cikkeket árusító egységek építése helyett jelentéktelenebb vagy éppen nagyobb bevételt jelentő üzletek kialakítására fordították pénzüket. A dunaszekcsői földművesszövetkezet kisáruházat, kisvendéglőt és iparcikkboltot tervezett Dunafalvára — ehelyett a halászcsárdát bővítette, jóllehet a lakosság ellátása szempontjából korántsem ez volt a legfontosabb. Igaz, ebben közrejátszott az is, hogy a tanács a szükséges helyiségeket nem bocsátotta az fmsz rendelkezésére. A „fehér foltok“ megszüntetéséért A szövetkezetek céltudatos hálózatfejlesztését gátolja, hogy boltjainak 44 százaléka — 10 ezer üzlethelyiség — ma is magántulajdonban levő épületben van. Ezek megvásárlására részint nincs mód, részint nem is érdemes megvenni azokat, mert túlságosan drága lenne a felújításuk, átalakításuk. A kereskedelem egyik legfontosabb feladata az ellátatlan területek, a „fehér foltok” megszüntetése. Jelenleg 500 ilyen körzet van az országban, s a harmadik ötéves terv előirányzatai ellenére is — az állandóan növekvő lakásépítkezések, az anyagi és műszaki nehézségek miatt — csupán a szövetkezeti szektorban még mintegy 200 ellátatlan körzetre számítanak 1970-ben. Ilyen körülmények között a lakosság érdekében célszerűnek tűnik az a javaslat, hogy ahol a tanácsi vállalatoknak, fmsz-eknek nincs lehetőségük új boltok építésére, ott meghatározott időre iparengedélyeket adjanak ki magánosoknak — esetleg OTP-hitel folyósítása mellett — üzletek létesítésére, üzemeltetésére. A fehér foltok megszüntetésében mindenesetre előrelépést jelentett az az elhatározás, hogy országszerte ki kell jelölni a kereskedelmi központokat, alközpontokat, alapvető ellátási körzeteket. A belkereskedelem és a SZÖVOSZ ragaszkodik 241 település kereskedelmi központként történő kialakításához, a pénzügyi szervek azonban túlzottnak, gazdaságtalannak ítélik a nagyszámú központ üzemeltetését. A népi ellenőrzés ugyancsak arra az álláspontra jutott, hogy egyes tervezett kereskedelmi központok feleslegesek. Például Bács megyében a tervezett 20 kereskedelmi központ helyett legfeljebb tíznek a kialakítását elegendőnek tartja. 1966—1970 között ötmilliárd forintot szánnak a hálózatfejlesztésre, ebből több mint 3 milliárddal a tanács és a szövetkezeti szektor részesedik. A népi ellenőrzés ezért azt is vizsgálta: vajon valóban a lakosság ellátása szempontjából legszükségesebb boltok építését, felújítását tervezik-e? A tapasztalatok szerint — nem mindenütt. Előbb italbolt, aztán vegyesbolt? Eger magánerőből épült lakónegyedében például nem terveztek alapvető cikkeket árusító üzletet, Zala megye városaiban sem oldja meg a jelenlegi program a bolthálózat hiányát. Utóbbinál a helyes tervezést — csakúgy, mint az ország több más pontján — a városrendezési tervek hiánya hátráltatja. Heves megyében Tarnaörsön több százezer forintért italboltot terveznek 1967-re, viszont a vegyesboltot csak 1969-re szándékoznak megnyitni. Több Borsod megyei községben feleslegesnek, gazdaságtalannak tűnik egyes régi, viszonylag kis forgalmú boltnál az átalakítás — az önkiszolgáló forma bevezetésére. A vizsgálat tapasztalatai alapján a KNEB több javaslatot tett az illetékes szerveknek. Indítványozta például, hogy a megyei tanácsok az áruforgalom fejlődésének és a várható demográfiai változásoknak 10—15 éves távlatát figyelembe véve, mérjék fel a hálózatfejlesztéshez szükséges beruházási összegeket. Javasolta: a Belkereskedelmi Minisztérium és a SZÖVOSZ — a gazdaságirányítási reform részeként — dolgozza ki azokat az eszközöket, amelyekkel elérhető lenne, hogy a hálózatfejlesztésben a vállalatoknál a lakosság ellátási érdekei ne szoruljanak háttérbe a jövedelmezőség mögött. Fekete Gábor A Bektonlellei KTSZ Csónaképítő Üzeme magánszemélyeknek soron kívül vállal csónakjavítást és új csónak építését 14 napos szállítási határidővel, tetszés szerinti színben. Csónakárak: Peibott (1 pár evezős) 5200,— Ft Egypár evezős 5290,— Ft Kétpár evezős 6740,— Ft Úttörő vitorlás 14 750,— Ft Kalóz vitorlás 24 000,— Ft Egyévi jótállás, kiváló minőség! Balatonlellei VEGYESIPARI KTSZ Balatonlelle. Telefon: 250. Egyévi jótállás NÉPSZABADSÁG 1966. .június 28. kedd Félidő a Borsodi Ércelőkészítő Mű építkezésén Hazánk összes nyersvastermeléséből kétharmad a borsodi kohókra jut. Ózd, illetve Diósgyőr tehát kulcsfontosságú acél- és gépgyártásunk szempontjából. A világ valamennyi kohászatilag számottevő országában nyersérc helyett darabosítványt adagolnak a vasolvasztókba, hogy jobban kihasználva a kohók térfogatát, kevesebb fűtési költséggel nagyobb mennyiségű vasat olvasszanak. Nálunk csak a Dunai Vasmű rendelkezik korszerű ércelőkészítő művel. Diósgyőrben és Ózdon is állítanak ugyan elő kis menynyiségű darabosítványt, de ez elenyésző a szükséglethez képest, a technológia pedig teljesen elavult. Mivel népgazdaságunk számára nélkülözhetetlen a nehézipari alapanyaggyártás fejlesztése, az illetékesek végül is úgy határoztak, hogy meg kell építeni Borsodban az ércelőkészítő művet, a jelenlegi legfejlettebb technika színvonalán. Noha eddig kevés szó esett a nyilvánosság előtt erről a beruházásról, mégis egyik legjelentősebbje az építés alatt álló létesítményeinknek. 1963 szeptemberében tették meg az első kapavágást és 1968. november elsején kell kezdődnie a próbaüzemelésnek, egyelőre fél kapacitással. Az építésre szánt idő fele lejárt, ehhez mérten kezdenek kibontakozni az 1,3 milliárd forintba kerülő alkotás körvonalai. Miskolc mellett, összesen 424 holdnyi területen helyezkednek el a különböző üzemi építmények. Már látszik a betétkészítő bunkersor, ahol majd elegyíteni fogják az őrölt ércet, a mészkőkeveréket és a kokszport. Elkészült a hűtőtorony, épül a koksz- és mészkőőrlő csarnok, a koksz- és mészkőtárolóban pedig már a génszerelés folyik. A Borsodi Ércelőkészítő Mű kivitelezéséhez költözött át a Ganz-MÁVAG 45 méter magas, 25 tonnás óriás daruja is, amely az Erzsébet-híd építésekor a budapesti látkép tartozéka volt. Jelenleg a darabosítócsarnok elemeit segíti a helyükre illeszteni. Ami a korszerűség követelményeit illeti, semmi okunk nem lesz a szégyenkezésre. Új kohászati létesítményük központi vezérléssel fog működni és az automatikus folyamatszabályozás kiterjed majd az üzem egész tevékenységére. Az ércelőkészítő mű szerves része lesz a Lenin Kohászati Műveknek, amely beruházóként vesz részt az építkezés irányításában. Sípos Sándor kohómérnök a főépítésvezető, az ő hatáskörében találkoznak a nagy építkezés különböző szálai. Rangja hasonlít a hajóskapitányéra, a kapitány is részt szokott venni leendő hajója építésében, hogy minden apró részlettel tisztában legyen a majdani üzemeltetés közben. Sípos Sándor már évek óta gyáregységvezető, felettesei kinevezték a megépítendő mű irányítójának, így többszörös érdek fűződik ahhoz, hogy minél gyorsabban és minél hibátlanabbul haladjon a munka. Mind nyugodtabb a főépítésvezető: sok segítséget kap az országos szervektől, mindenütt fontosnak tartják a határidők tiszteletben tartását. Jellemző az építkezés gyorsuló ütemére, hogy csupán az idén ugyanakkora összeget ruháznak be, mint az előző években együttvéve. Mint említettük, kezdetben két szalag működik majd, s ez a szálasnál évenként másfél millió tonna, 48,5 százalékos vastartalmú darabosítványt fog termelni a diósgyőri Lenin Kohászati Művek és az Ózdi Kohászati Üzemek számára. A teljes kapacitás az újabb két szalaggal 1970 után épül ki. Technológiai korszerűsége egyúttal kedvező gazdaságossági tényező is: a darabosított érc olvasztása esetén 341 forinttal él- k előbb egy-egy tonna nyersvas önköltsége. Ez évenként 492 millió forint megtakarítás, vagyis néhány éven belül mesterül a Borsodi Ércelőkészítő Mű építési költsége. Gerencsér Miklós Ünnepi záróüléssel befejeződött a budapesti ENSZ-szeminárium A budapesti ENSZ-szeminárium, amelyen 24 ország 70 küldötte vett részt, hétfőn a Tudományos Akadémián megrendezett ünnepélyes záróüléssel ért véget. Eduard Schiller rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, az osztrák küldöttség vezetője a záróülés előtt beterjesztette a szeminárium zárójelentését, amelyet a részvevők egyhangúlag elfogadtak. A jelentés a többi között hangsúlyozza, hogy a szemináriumon elhangzott előadások és viták hosszú ideig befolyást gyakorolnak majd az európai országokban a helyi igazgatás rendszerének alakítására. Az ünnepi záróülésen Dallos Ferenc, a Minisztertanács Tanácsszervek Osztályának vezetője mondott köszönetet a szeminárium részvevőinek munkájukért. Sarlós István, a Fővárosi Tanács végrehajtó bizottságának elnöke Budapest lakossága nevében köszöntötte a szeminárium részvevőit, az ENSZ főtitkárának üdvözletét pedig Edward Lawson, az ENSZ Emberi Jogok Bizottságának helyettes igazgatója tolmácsolta. Az ünnepi záróülésen felszólalt még a Szovjetunió, Belgium, Hollandia, a Német Szövetségi Köztársaság, Törökország és Ciprus képviselője. Valamenynyien egybehangzóan megállapították, hogy a szeminárium sikerében nagy része van annak, hogy a tanácskozást magyar részről oly gondosan előkészítették. A budapesti ENSZ-szeminárium dr. Szabó Imre akadémikusnak, az MTA Állam- és Jogtudományi Intézete igazgatójának, a szeminárium elnökének zárszavával fejeződött be. AZ IDEGEN ELNÖK Sok igazság van abban, hogy abból az emeberből válik igazán jó szövetkezeti elnök, aki egyéni korában a mai szövetkezeti tagokkal együtt taposta a sarat, együtt köszöntötte a hajnalt, s búcsúztatta a napot; egyszóval, aki munkájában és tapasztalataiban mindig is egy volt a mai közösség tagjaival. Mert az elnöknek ismernie kell a földet, a dombhátak és ezek tulajdonságait, de még inkább az embereket, nyílt és rejtett tulajdonságaikkal együtt. Mégis vannak kivételek. Néha az idegen elnök megértő, jó közösséget talál egy számára azelőtt ismeretlen falu lakóiban, s azok is benne találják meg emberüket, akivel együtt nagyra nő alkotókészségük. Ilyenkor aztán az idegen elnök már nem idegen. Valami ehhez hasonló történt a nagymágocsi Viharsarok Tsz és elnöke, dr. Papp Sándor elvtárs viszonyában is. Papp elvtárs messziről és hoszszú út után került ide. Jó meszsze esik ide Füzesgyarmat, ahol a hajdani Blaskovics-uradalomban cselédeskedett családjával együtt. Amikor az uraság földjét felosztották, és mindenki megkapta az ősi jussot, akkor kezdett először szabadon lélegzeni, szólni, akarni az ember Gyarmaton is, mint máshol. Az akkor javakorabeli Papp Sándor már nemcsak magának élt, kommunista lett az elsők között. 1947 szeptembere soha nem remélt fordulatot hozott Papp Sándor életében: a népi hatalom Békés megye főispáni székébe ültette. A tanácsválasztások után a szomszédos Csongrád megye tanácsának elnöke lett. Mindkét megye élén nagy-nagy akarással, emberséges türelemmel, szorgalommal dolgozott. S ami az elején hiányzott tudásban és vezetői tapasztalatokban, időközben azt is megszerezte. Ötvenéves fejjel végezte el a jogi egyetemet. Tizenöt év után, 1962-ben mégis felmentését kérte megbízatása alól, majd más megyei munkája mellett elvállalta az akkor nagy gondokkal küzdő nagymágocsi Viharsarok Tsz elnökségét. Hamar kiderült, hogy ezt a munkát nem lehet másodállásban ellátni, egész embert kíván az. Lemondott főállásáról, hogy teljes erejével elnöki feladatait láthassa el. Három év telt el azóta szorgos munkával, vitákkal, gondokkal, bajokkal és számottevő eredményekkel. Kétmillió forintos mérleghiánynyal küzdött a Viharsarok, amikor az előző elnököt felmentették, s idegenből kértek segítséget. Azóta nagyot lépett előre ez a 3166 holdas szövetkezet. Hogy csak néhány adatot említsünk: tavaly csaknem 21 millió forintot tett ki évi termelésük értéke a két évvel korábbi 10 millió forinttal szemben. A közös gazdaság tiszta vagyona 6,9 millióról 13,2 millióra emelkedett ez idő alatt. S míg a munkában részt vevő tagok átlagos évi részesedése 1963-ban 9331 forint volt, a múlt évben kevés híján már 23 ezer forint. Egész nap együtt jártuk Papp elvtárssal a szemet gyönyörködtető gazdaság területét. Tábláról táblára megnéztük a répa-, a hagyma-, a kukorica- és a gabonaföldeket. Szépen fejlődnek, tiszták a vetések. Ahol a tavaszi belvíz kiölte az őszieket, már szépen sorol a kukorica, a napraforgó, nagy gonddal kezelik fejlődő állatállományukat is. Ebben a határban Sáfrány Jánossal, aki családjával együtt másfél hold dughagymát munkál meg.