Népszabadság, 1966. június (24. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-28 / 151. szám

4 TÖBB ÜZLETET NYITNI­­ GAZDASÁGOSABBAN KNEB-vizsgálat a hálózatfejlesztésről A lakosság jobb ellátásának egyik legfőbb feltétele az üzlet­­hálózat gyarapítása, korszerűsíté­se. Az utóbbi tervidőszak ilyen irányú hasznosítható tapasztala­tairól s a harmadik ötéves terv­ben előirányzott hálózatfejleszté­si programok előkészítéséről a kö­zelmúltban fejezte be országos vizsgálatát a napi ellenőrzés. En­nek a vizsgálatnak az eredmé­nyéről, megállapításairól kértünk tájékoztatást a KNEB-nél. Kilencezer új bolt, vendéglátóhely A második ötéves tervben a ta­nácsi kiskereskedelem és a föld­művesszövetkezetek első ízben készítettek részletes, átfogó háló­zatfejlesztési programot. Az áru­termelés mindenkori színvonala és a kereskedelmi hálózat között fennálló aránytalanság megszün­tetésére négymilliárd forint állt rendelkezésükre. Ezzel az összeg­gel általában jól gazdálkodtak, amit az új boltok, vendéglátóhe­lyek számának és alapterületének gyors növekedése, a berendezé­sek korszerűsítése, valamint az új kiszolgálási formák bevezeté­se, elterjesztése bizonyított. Az állami és a szövetkezeti bolti kis­kereskedelem és a vendéglátó­­ipar területén több mint 9000 új egység épült fel 620 ezer négy­zetméternyi területen, ugyanak­kor csaknem 6700 üzletet kel­lett megszüntetni használhatat­lan, elavult állapotuk miatt. A modern kiszolgálási formákat 1965 végén már mintegy 5000 üz­letben, áruházban alkalmazták. Új lakásokhoz — új üzletet! A számszerű eredmények mel­lett meg kell említeni azokat a fogyatékosságokat is, amelyek akadályozták a tervszerű hálózat­­fejlesztést. Elsősorban az új épít­kezések, lakótelepek járulékos be­ruházásairól van szó. Az ország sok pontján csak késve, gyakran két-három évnyi késéssel épültek fel az új lakótelepeken a külön­böző élelmiszerboltok, iparcikk­üzletek, felvevőhelyek. Az okok között szerepelt a pénzügyi esz­közök, az építési kapacitás, a ter­vek és telkek hiánya. A járulé­kos beruházások hiányának min­tapéldáját Komló szolgáltatta, itt 1949—1965 között 5000-nél is több lakás épült fel, ezekhez 7000 négyzetméternyi kereskedel­mi egységet, írtak elő a normatí­vák. Mégis alig 4000 négyzetmé­ternyi épült meg, s még a múlha­tatlanul szükséges bolthelyisége­­ket is kényszerűségből lakások, sőt mosókonyhák átalakításával nyit­hatták csak meg. Ilyen és ehhez hasonló jelenséget másutt is le­hetett tapasztalni. Az ok: a laká­sok műszaki átvétele után az építkezéseket már befejezettnek nyilvánítják, s a földszinten tervezett üzletek építésére az épí­tők és a tanácsok már nem for­dítanak elég gondot. Több ízben előfordult az is, hogy az fmsz-ek az alapvető cikkeket árusító egységek épí­tése helyett jelentéktelenebb vagy éppen nagyobb bevételt jelentő üzletek kialakítására fordították pénzüket. A dunaszek­­csői földművesszövetkezet kisáru­­házat, kisvendéglőt és iparcikk­boltot tervezett Dunafalvára — ehelyett a halászcsárdát bővítet­te, jóllehet a lakosság ellátása szempontjából korántsem ez volt a legfontosabb. Igaz, ebben köz­rejátszott az is, hogy a tanács a szükséges helyiségeket nem bo­csátotta az fmsz rendelkezésére. A „fehér foltok“ megszüntetéséért A szövetkezetek céltudatos há­lózatfejlesztését gátolja, hogy boltjainak 44 százaléka — 10 ezer üzlethelyiség — ma is ma­gántulajdonban levő épületben van. Ezek megvásárlására részint nincs mód, részint nem is érde­mes megvenni azokat, mert túl­ságosan drága lenne a felújítá­suk, átalakításuk. A kereskedelem egyik legfonto­sabb feladata az ellátatlan terü­letek, a „fehér foltok” megszün­tetése. Jelenleg 500 ilyen körzet van az országban, s a harmadik ötéves terv előirányzatai ellené­re is — az állandóan növekvő la­kásépítkezések, az anyagi és mű­szaki nehézségek miatt — csupán a szövetkezeti szektorban még mintegy 200 ellátatlan körzetre számítanak 1970-ben. Ilyen körül­mények között a lakosság érdeké­ben célszerűnek tűnik az a ja­vaslat, hogy ahol a tanácsi vál­lalatoknak, fmsz-eknek nincs le­hetőségük új boltok építésére, ott meghatározott időre iparengedé­lyeket adjanak ki magánosoknak — esetleg OTP-hitel folyósítása mellett — üzletek­­ létesítésére, üzemeltetésére. A fehér foltok megszüntetésében mindenesetre­­ előrelépést jelen­tett az az elhatározás, hogy or­szágszerte ki kell jelölni a ke­reskedelmi központokat, alköz­pontokat, alapvető ellátási körze­teket. A belkereskedelem és a SZÖVOSZ ragaszkodik 241 tele­pülés kereskedelmi központként történő kialakításához, a pénz­ügyi szervek azonban túlzottnak, gazdaságtalannak ítélik a nagy­számú központ üzemeltetését. A népi ellenőrzés ugyancsak arra az álláspontra jutott, hogy egyes ter­vezett kereskedelmi központok­­ feleslegesek. Például Bács me­gyében a tervezett 20 kereskedel­mi központ helyett legfeljebb tíz­nek a kialakítását elegendőnek tartja. 1966—1970 között ötmilliárd forintot szánnak a hálózatfej­lesztésre, ebből több mint 3 mil­­liárddal a tanács és a szövetke­zeti szektor részesedik. A népi ellenőrzés ezért azt is vizsgálta: vajon valóban a lakosság ellátá­sa szempontjából legszükségesebb boltok építését, felújítását terve­zik-e? A tapasztalatok szerint — nem mindenütt. Előb­b­ italbolt, aztán vegyesbolt? Eger magánerőből épült lakó­negyedében például nem tervez­tek alapvető cikkeket árusító üz­letet, Zala megye városaiban sem oldja meg a jelenlegi program a bolthálózat hiányát. Utóbbinál a helyes tervezést — csakúgy, mint az ország több más pontján — a városrendezési tervek hiánya hátráltatja. Heves megyében Tarnaörsön több százezer forin­tért italboltot terveznek 1967-re, viszont a vegyesboltot­­ csak 1969-re szándékoznak megnyitni. Több Borsod megyei községben feleslegesnek, gazdaságtalannak tűnik egyes régi, viszonylag kis forgalmú boltnál az átalakítás — az önkiszolgáló forma bevezeté­sére. A vizsgálat tapasztalatai­ alap­ján a KNEB több javaslatot tett az illetékes szerveknek. Indítvá­nyozta például, hogy a megyei tanácsok az áruforgalom fejlődé­sének és a várható demográfiai változásoknak 10—15 éves távla­tát figyelembe véve, mérjék fel a hálózatfejlesztéshez szükséges beruházási összegeket. Javasolta: a Belkereskedelmi Minisztérium és a SZÖVOSZ — a gazdaság­­irányítási reform részeként — dolgozza ki azokat az eszközöket, amelyekkel elérhető lenne, hogy a hálózatfejlesztésben a vállala­toknál a lakosság ellátási érdekei ne szoruljanak háttérbe a jöve­delmezőség mögött. Fekete Gábor A Bektonlellei KTSZ Csónaképítő Üzeme magánszemélyeknek soron kívül vállal csónakjavítást és új csó­nak építését 14 napos szállítási határidővel, tetszés szerinti szín­ben. Csónakárak: Peibott (1 pár evezős) 5200,— Ft Egypár evezős 5290,— Ft Kétpár evezős 6740,— Ft Úttörő vitorlás 14 750,— Ft Kalóz vitorlás 24 000,— Ft Egyévi jótállás, kiváló minőség! Balatonlellei VEGYESIPARI KTSZ Balatonlelle. Telefon: 250. Egyévi jótállás NÉPSZABADSÁG 1966. .június 28. kedd Félidő a Borsodi Ércelőkészítő Mű építkezésén Hazánk összes nyersvasterme­­léséből kétharmad a borsodi ko­hókra jut. Ózd, illetve Diósgyőr tehát kulcsfontosságú acél- és gépgyártásunk szempontjából. A világ valamennyi kohászatilag számottevő­ országában nyersérc helyett darabosítványt adagol­nak a vasolvasztókba, hogy job­ban kihasználva a kohók térfo­gatát, kevesebb fűtési költséggel nagyobb mennyiségű vasat ol­vasszanak. Nálunk csak a Dunai Vasmű rendelkezik korszerű ércelőkészí­tő művel. Diósgyőrben és Ózdon is állítanak ugyan elő kis meny­­nyiségű darabosítványt, de ez el­enyésző a szükséglethez képest, a technológia pedig teljesen elavult. Mivel népgazdaságunk számára nélkülözhetetlen a nehézipari alapanyaggyártás fejlesztése, az illetékesek végül is úgy határoz­tak, hogy meg kell építeni Bor­sodban az ércelőkészítő művet, a jelenlegi legfejlettebb technika színvonalán. Noha eddig kevés szó esett a nyilvánosság előtt erről a beru­házásról, mégis egyik legjelentő­sebbje az építés alatt álló létesít­ményeinknek. 1963 szeptemberé­ben tették meg az első kapavá­gást és 1968. november elsején kell kezdődnie a próbaüzemelés­nek, egyelőre fél kapacitással. Az építésre szánt idő fele lejárt, eh­hez mérten kezdenek kibonta­kozni az 1,3 milliárd forintba kerülő alkotás körvonalai. Miskolc mellett, összesen 424 holdnyi területen helyezkednek el a különböző üzemi építmé­nyek. Már látszik a betétkészítő bunkersor, ahol majd elegyíteni fogják az őrölt ércet, a mészkő­keveréket és a kokszport. Elké­szült a hűtőtorony, épül a koksz- és mészkőőrlő csarnok, a koksz- és mészkőtárolóban pedig már a génszerelés folyik. A Borsodi Érc­előkészítő Mű kivitelezéséhez költözött át a Ganz-MÁVAG 45 méter magas, 25 tonnás óriás da­ruja is, amely az Erzsébet-híd építésekor a budapesti látkép tar­tozéka volt. Jelenleg a darabosí­­tócsarnok elemeit segíti a he­lyükre illeszteni. Ami a korszerűség követelmé­nyeit illeti, semmi okunk nem lesz a szégyenkezésre. Új kohá­szati létesítményük központi vezérléssel fog működni és az automatikus folyamatszabályozás kiterjed majd az üzem egész te­vékenységére. Az ércelőkészítő mű szerves része lesz a Lenin Kohászati Mű­veknek, amely beruházóként vesz részt az építkezés irányításában. Sípos Sándor kohómérnök a fő­építésvezető, az ő hatáskörében találkoznak a nagy építkezés különböző szálai. Rangja hason­lít a hajóskapitányéra, a kapi­tány is részt szokott venni le­endő hajója építésében, hogy minden apró részlettel tisztában­­ legyen a majdani üzemeltetés­­ közben. Sípos Sándor már évek­­ óta gyáregységvezető, felettesei­­ kinevezték a megépítendő mű­­ irányítójának, így többszörös ér­dek fűződik ahhoz, hogy minél gyorsabban és minél hibátlanab­­­­bul haladjon a munka. Mind nyugodtabb a főépítésvezető: sok segítséget kap az országos szer­­­­vektől, mindenütt fontosnak tart­­j­­ák a határidők tiszteletben tar­tását. Jellemző az építkezés gyor­suló ütemére, hogy csupán az idén­­ ugyanakkora összeget ruháznak­­ be, mint az előző években együtt­­­­véve. Mint említettük, kezdetben két szalag működik majd, s ez a szá­lasnál­ évenként másfél millió tonna, 48,5 százalékos vastartal­mú darabosítványt fog termelni a diósgyőri Lenin Kohászati Mű­vek és az Ózdi Kohászati Üze­mek számára. A teljes kapacitás az újabb két szalaggal 1970 után épül ki. Technológiai korszerűsé­ge egyúttal kedvező gazdaságos­­sági tényező is: a darabosított érc­­ olvasztása esetén 341 forinttal él- k előbb egy-egy tonna nyersvas­­ önköltsége. Ez évenként 492 mil­­­­lió forint megtakarítás, vagyis­­ néhány éven belül mesterül a Bor­­­­sodi Ércelőkészítő Mű építési­­ költsége. Gerencsér Miklós Ünnepi záróüléssel befejeződött a budapesti ENSZ-szemináriu­m A budapesti ENSZ-szeminá­­rium, amelyen 24 ország 70 kül­dötte vett részt, hétfőn a Tudo­mányos Akadémián megrende­zett ünnepélyes záróüléssel ért véget. Eduard Schiller rendkívüli kö­vet és meghatalmazott minisz­ter, az osztrák küldöttség veze­tője a záróülés előtt beterjesztet­te a szeminárium zárójelentését, amelyet a részvevők egyhangúlag elfogadtak. A jelentés a többi kö­zött hangsúlyozza, hogy a szemi­náriumon elhangzott előadások és viták hosszú ideig befolyást gyakorolnak majd az európai or­szágokban a helyi igazgatás rendszerének alakítására. Az ünnepi záróülésen Dallos Ferenc, a Minisztertanács Tanács­szervek Osztályának vezetője mondott köszönetet a szeminá­rium részvevőinek munkájukért. Sarlós István, a Fővárosi Tanács végrehajtó bizottságának elnöke Budapest lakossága nevében kö­szöntötte a szeminárium részve­vőit, az ENSZ főtitkárának üd­vözletét pedig Edward Lawson, az ENSZ Emberi Jogok Bizottsá­gának helyettes igazgatója tol­mácsolta. Az ünnepi záróülésen felszólalt még a Szovjetunió, Bel­gium, Hollandia, a Német Szö­vetségi Köztársaság, Törökország és Ciprus képviselője. Valameny­­nyien egybehangzóan megállapí­tották, hogy a szeminárium si­kerében nagy része van annak, hogy a tanácskozást magyar rész­ről oly gondosan előkészítették. A budapesti ENSZ-szeminá­­rium dr. Szabó Imre akadémi­kusnak, az MTA Állam- és Jog­­tudományi Intézete igazgatójá­nak, a szeminárium elnökének zárszavával fejeződött be. AZ IDEGEN ELNÖK Sok igazság van abban, hogy abból az emeberből vá­lik igazán jó szövetkezeti el­nök, aki egyéni korában a mai szövetkezeti ta­gokkal együtt taposta a sarat, együtt köszön­tötte a hajnalt, s búcsúztatta a napot; egyszó­val, aki mun­kájában és ta­pasztalataiban mindig is egy volt a mai kö­zösség tagjai­val. Mert az elnöknek is­mernie kell a földet, a domb­hátak és ezek tulajdonságait, de még inkább az embereket, nyílt és rejtett tulajdonságaikkal együtt. Mégis vannak kivételek. Néha az idegen elnök megértő, jó közösséget talál egy számára azelőtt ismeretlen falu lakóiban, s azok is benne találják meg em­berüket, akivel együtt nagyra nő alkotókészségük. Ilyenkor aztán az idegen elnök már nem idegen. Valami ehhez hasonló történt a nagymágocsi Viharsarok Tsz és elnöke, dr. Papp Sándor elvtárs viszonyában is. Papp elvtárs messziről és hosz­­szú út után került ide. Jó mesz­­sze esik ide Füzesgyarmat, ahol a hajdani Blaskovics-uradalom­­ban cselédeskedett családjával együtt. Amikor az uraság földjét felosztották, és mindenki meg­kapta az ősi jussot, akkor kez­dett először szabadon lélegzeni, szólni, akarni az ember Gyarma­ton is, mint máshol. Az akkor ja­vakorabeli Papp Sándor már nemcsak magának élt, kommu­nista lett az elsők között. 1947 szeptembere soha nem re­mélt fordulatot hozott Papp Sán­dor életében: a népi hatalom Bé­kés megye főispáni székébe ül­tette. A tanácsválasztások után a szomszédos Csongrád megye tanácsának elnöke lett. Mindkét megye élén nagy-nagy akarással, emberséges türelemmel, szorga­lommal dolgozott. S ami az ele­jén hiányzott tudásban és veze­­tői tapasztalatokban, időközben azt is megszerezte. Ötvenéves fej­jel végezte el a jogi egyetemet. Tizenöt év után, 1962-ben mégis felmentését kérte megbízatása alól, majd más megyei munkája mellett elvállalta az akkor nagy gondokkal küzdő nagymágocsi Viharsarok Tsz elnökségét. Ha­mar kiderült, hogy ezt a munkát nem lehet másodállásban ellátni, egész embert kíván az. Lemon­dott főállásáról, hogy teljes ere­jével elnöki feladatait láthassa el. Három év telt el azóta szorgos munkával, vitákkal, gondokkal, bajokkal és számottevő eredmé­nyekkel. Kétmillió forintos mérleghiány­nyal küzdött a Viharsarok, ami­kor az előző elnököt felmentet­ték, s idegenből kértek segítséget. Azóta nagyot lépett előre ez a 3166 holdas szövetkezet. Hogy csak néhány­ adatot említsünk: tavaly csaknem 21 millió forin­tot tett ki évi termelésük értéke a két évvel korábbi 10 millió fo­rinttal szemben. A közös gazda­ság tiszta vagyona 6,9 millióról 13,2 millióra emelkedett ez idő alatt. S míg a munkában részt vevő tagok átlagos évi részesedé­se 1963-b­an 9331 forint volt, a múlt évben kevés híján már 23 ezer forint. Egész nap együtt jártuk Papp elvtárssal a szemet gyönyör­ködtető gazdaság területét. Táb­láról táblára megnéztük a répa-,­ a hagyma-, a kukorica- és a ga­bonaföldeket. Szépen fejlődnek, tiszták a vetések. Ahol a tavaszi belvíz kiölte az őszieket, már szépen sorol a kukorica, a napra­forgó, nagy gonddal kezelik fej­lődő állatállományukat is. Ebben a határban Sáfrány Jánossal, aki családjával együtt másfél hold dughagymát munkál meg.

Next