Népszabadság, 1966. június (24. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-10 / 136. szám
VILÁG PÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 1966. június 10, péntek A NAVYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXIV. évfolyam, 136. szám Ara 60 fillékr Illést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Fock Jenő, a kormány elnökhelyettese a gazdasági mechanizmus reformjával kapcsolatos kormányzati teendőkre, az Országos Árhivatal elnöke az 1968. évi árreform irányelveire és előkészítésének ütemtervére tett javaslatot. A kormány az előterjesztéseket megvitatta, elfogadta és a további munkára határozatokat hozott. A Minisztertanács megtárgyalta és elfogadta az Országos Tervhivatal elnökének a népgazdaság első negyedévi fejlődéséről és a munkaügyi miniszternek az első negyedévi munkaügyi és bérhelyzetről szóló jelentését. A pénzügyminiszter jelentést tett a múlt évi állami költségvetés végrehajtásáról; a kormányaz erre vonatkozó törvényerejű rendelet tervezetét az Elnöki Tanács elé terjeszti. A kormány megvitatta és tudomásul vette a földművelésügyi miniszter beszámolóját a mezőgazdasági munkák menetéről, az aratásra történt előkészületekről. A SZÖVOSZ elnöke a burgonya, a zöldség és a gyümölcs felvásárlására és értékesítésére tett előkészületekről tájékoztatta a kormányt. A SZOT főtitkárának és az igazságügy-miniszternek együttes javaslata alapján a Minisztertanács úgy határozott, hogy a dolgozók betegségi biztosításáról szóló törvényerejű rendelet módosítására előterjesztést tesz az Elnöki Tanácsnak. A kormány az egészségügyi miniszter javaslata alapján határozatot hozott a gümőkórban megbetegedett termelőszövetkezeti tagok fokozott anyagi támogatására. (MTI) De Gaulle 20-án érkezik Moszkvába A szovjet fővárosban bejelentették, hogy De Gaulle francia elnök június 20-án érkezik hivatalos látogatásra a Szovjetunióba. A francia államfő Moszkván kívül ellátogat Novoszibirszkbe, Leningrádba,Kijevbe és Volgográdba. (TASZSZ) Huéban élő barikádok állják az amerikaiak útját A saigoni buddhista intézet vezetője, Tam Chaubonc csütörtökön felkereste Cabot Lodge amerikai nagykövetet, és csaknem két órán át tárgyalt vele — nem ismeretes, hogy miről. Huéban, 24 órán belül másodízben, élő barikád akadályozta meg egy amerikai gépkocsioszlop átvonulását. A városon át vezető útra öt sűrű sorban telepedtek le a buddhista hívek, férfiak, nők, gyermekek vegyesen. Az amerikai gépkocsioszlop több mint egy kilométer hosszúságban torlódott össze, azután a kocsik egyenként megfordultak és visszamentek a Phu Ba-i amerikai támaszpontra. Saigonból érkezett Reuter-jelentés szerint a dél-vietnami vezetőség átszervezte a 45 főnyi katonai juntát, és ennek keretében azt a tábornokot, aki a múlt hónapban a Da Nang-i buddhista felkelést véresen leverte, új, kulcsfontosságú feladattal bízta meg. Le Nguyen Khang amellett, hogy megtartja az elit tengerészgyalogos-hadtest parancsnoki tisztségét — ennek a bevetésével verték le a Da Nang-i felkelést —, átvette a Saigon és környékének ellenőrzésére szolgáló harmadik hadtest parancsnokságát is. A saigoni hadügyminisztériumban bejelentették, hogy kötelező katonai szolgálatra hívják be Tran Quang Thuant, a buddhista intézet világi vezetőjét, aki fontos szerepet játszott az utóbbi napok eseményeiben, és közel áll Thich Tri Quanghoz, a huei ellenállás vezetőjéhez. Az amerikai kongresszus republikánus ellenzékének vezetői, Dirksen szenátor és Ford képviselő csütörtökön sajtóértekezletet tartottak Washingtonban. Dirksen kijelentette: Az amerikai kormány tudatlanságban tartja a népet arra vonatkozóan, hogy mit csinál az Egyesült Államok Vietnamban, milyen messzire ment el és mik a céljai. Tragikusan végződhet — jelentette ki Dirksen —, hogy az amerikai nép nincs meggyőződve a kormánypolitika helyességéről. A szenátor azt követelte az elnöktől, hogy hívja össze mind a demokrata párt, mind a köztársasági párt vezetőinek értekezletét a vietnami politika megvitatására. ENSZ-zeszióval akarják leplezni az amerikaiak vietnami agressziójukat — írja a Pravda .Washingtonnak az a kísérlete, hogy elérje ENSZ-megfigyelők jelenlétét a katonai junta általszeptemberre kilátásba helyezett dél-vietnami »választásokon« csak úgy értékelhető, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetét rá akarják bírni a vietnami problémába való törvénytelen beavatkozásra, s ily módon akarják az ENSZ zászlajával ’valamennyire leplezni az Egyesült Államok vietnami agresszióját” — írja csütörtöki vezércikkében a Pravda, s rámutat: A kialakult helyzet megköveteli, hogy a szocialista országok, minden kommunista és munkáspárt még szorosabban hangolja össze a vietnami népet támogató akcióit. A Szovjetunió véleménye szerint a vietnami kérdés megoldásának csak egyetlen útja van: El kell ismerni a VDK és a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítása Front jogos követeléseit. Az Egyesült Államoknak haladéktalanul be kell szüntetnie bombatámadásait, és a VDK ellen irányuló egyéb agresszív cselekményeit. Az Egyesült Államok és szövetségesei fegyveres erőit ki kell vonni Dél- Vietnamból. A Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Frontot el kell ismerni a dél-vietnami lakosság egyetlen törvényes képviselőjének. Az Egyesült Államok kormányának meg kell szüntetnie minden beavatkozást Vietnam belügyeibe, és csorbítatlanul tiszteletben kell tartania az 1954-es genfi megállapodásokat — hangoztatja a Pravda. (MTI) A BRÜSSZELI KOMPROMISSZUM UTÁN IS folytatódik a vita Bush villámlátogatása Bonnban és Londonban . További tárgyalásokat készítenek elő A NATO-országok szerda este véget ért brüsszeli drámai tanácskozássorozata, amelynek végeredményeként kompromisszumos egyezmény született Franciaország és NATO-beli partnerei között, rendkívül élénk visszhangot váltott ki természetesen elsősorban az érintett nyugati fővárosokban. Még érezhetők a tanácskozások utórezgései; az amerikai külügyminiszter villámlátogatást tett Bonnban, majd Londonba érkezett holland kollégájával együtt. A francia minisztertanács máris megtárgyalta Couve de Murville jelentését. A Franciaország és a NATO közötti együttműködés politikai problémáit a NATO állandó tanácsára, a katonai problémákat az atlanti és a francia főparancsnokság közti tárgyalásokra bízó kompromiszszumot eltérően ítélik meg az egyes nyugati fővárosokban. Az alábbiakban tudósítóink, illetve az MTI bonni tudósítója számol be a brüsszeli tárgyalások visszhangjáról. Párizsban a féleredményt is a francia külpolitika sikerének tartják A NATO Brüsszelben lezajlott 37. minisztertanácsi ülésével hivatalosan is véget ért e hidegháborús katonai szervezet történetének az a szakasza, amelyben az Egyesült Államok az integráció és a központosított irányítás segítségével kizárólagosan uralkodhatott a nyugat-európai országokon. A folyamatot a francia kormánynak az a döntése indította el, hogy kilép az Atlanti Szövetség integrált katonai szervezetéből, a NATO-ból. Franciaország az Atlanti Szövetségnek azonban továbbra is tagja marad. A francia kormánynak ez a terve a brüsszeli NATO-minisztertanácsi ülésen mint a legilletékesebb fórumon elfogadott ténnyé vált, segítségével továbbra is integrációs megoldásra fog törekedni. A csütörtökön De Gaulle elnökletével megtartott francia minisztertanács elégedettségét fejezte ki a brüsszeli eredménnyel kapcsolatban, hiszen az a lényegét tekintve megegyezik a franciák által kívánt döntésekkel. Francia részről a leglényegesebb eredménynek azt tartják, hogy felszámolták az integrációt, amely Franciaországot az Egyesült Államoknak alárendelt szerepre kényszerítette, s ezentúl a francia vezérkari főnök a NATO-főparancsnok egyenrangú partnerének tekinthető. Bár sajnálatos, hogy a francia külügyminiszter Brüsszelben csatlakozott azokhoz, akik a jelenlegi helyzetben szükségtelennek ítélték egy európai konferencia megtartását Európa biztonságának kérdéseiről, üdvözlendő viszont, hogy kormánya külpolitikájának megfelelően sürgette a Kelet—Nyugat közötti kapcsolatok normalizálását mint az európai béke és biztonság előfeltételét Ez a törekvés egyirányú a szocialista országoknak a békés együttélés elvén alapuló politikai irányával, így — De Gaulle elnök moszkvai és Couve de Murville prágai és budapesti útjának előestéjén — újabb lehetőségeket nyithat a Kelet—Nyugat közötti közeledésre és mindenekelőtt az európai kérdések rendezésének előkészítésére. Kovács István Vita nélkül döntöttek a NATO-főparancsnokság és a közép-európai parancsnokság, valamint a NATO katonai főiskola Franciaországból való elköltöztetéséről. O októberig elhalasztották a döntést abban a kérdésben, hogy a NATO politikai központját francia kívánság szerint meghagyják, vagy amerikai, angol, nyugatnémet kívánság szerint elvigyék Párizsból; O elfogadták, hogy július 1- vel kivonják a francia csapatokat — beleértve a Nyugat-Németországban állomásozó két francia hadosztályt is — az integrált NATO-parancsnokság irányítása alól; O a francia fél kompromiszszumként elfogadta, hogy az Atlanti Szövetség állandó tanácsa foglalkozzon a NATO és Franciaország együttműködésének kérdéseivel, a „tizennégyek” viszont lemondtak arról, hogy a Nyugat-Németországban állomásozó francia csapatok jövőbeni státusáról a most hétfőn kezdődő francia—nyugatnémet kétoldalú tárgyalások mellett egy ötös NATO-bizottság is tárgyaljon a francia kormánnyal. s a tizennégyek elfogadták, hogy Franciaország és a NATO katonai együttműködését a NATO szuperparancsnokság és a francia vezérkari főnök határozza meg. A viharos brüsszeli tanácskozásokon született döntések, mint látható, egyrészt a francia feltételek elfogadásából, másrészt azoknak az eljárásoknak meghatározásából állnak, amelyekkel a jövőben szabályozzák Franciaország és a „hadirokkant” NATO együttműködését. De, mert jelenleg — a teljes szakítástól félve — csak az együttműködés formáiról, az eljárási kérdésekről döntöttek, kompromisszum ezekben a kérdésekben született, a konkrét és lényegbeli kérdések kapcsán — mint például az amerikai támaszpontok felszámolása és elköltözése, a Nyugat-Németországban állomásozó francia csapatok jövőbeni státusa, a franciák és a NATO kzatonai együttműködése — még igen heves vitákra számítanak. Párizsban felkészültek rá, hogy különösen a két utóbbi kérdésben az Egyesült Államok — Anglia és Nyugat-Németország Washington örül a szakítás elkerülésének Az amerikai fővárosban megkönnyebbüléssel fogadták a brüszszeli hírt, hogy az utolsó pillanatban elért kompromisszummal sikerült megakadályozni a nyílt szakítást Franciaország és a többi NATO-szövetséges között. Washingtonban ezt igyekeznek az amerikai diplomácia győzelmének feltüntetni. Azt állítják, hogy a NATO-válság drámai formában való kirobbanásának elhárítása az amerikai erőfeszítéseknek köszönhető, mert sikerült Franciaországgal szemben egységet felsorakoztatni, s ez végül is a kompromisszumos megoldás elfogadására késztette Couve de Murville-t. Washingtoni hivatalos körök pozitívumként értékelik, hogy a megbeszélések több síkon folytatódnak Franciaország és NATO- szövetségesei között. A következő tíz napban francia—amerikai tárgyalások kezdődnek Párizsban a franciaországi amerikai támaszpontok kiürítésének kérdéseiről. Szeptemberben Rush (Folytatás a 2. oldalon.) A „félelem elleni menet”! A faji megkülönböztetés ellen küzdő főbb amerikai szervezetek vezetői, köztük dr. Martin Luther King, vették át a „félelem elleni menet” irányítását, amelyet James Meredith néger diák indított el Mississippi államon keresztül, Memphisből Jacksonig. A kezdetben 50 tagú csoport 400 főnyi tömeggé növekedett, és a menet a faji megkülönböztetés elleni nagyszabású tüntetéssé vált. Meredith-t, akire útközben egy merénylő rálőtt, rövid ideig tartó kezelés után elengedték a memphisi kórházból. Meredith visszatért New Yorkba, s egy rövvid sajtóértekezleten bejelentet* t te, hogy hamarosan vissza akar térni Mississippi államba. King (balról a második) és a menet eleje.