Népszabadság, 1966. június (24. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-10 / 136. szám

VILÁG P­ÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 1966. június 10, péntek A N­AVYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXIV. évfolyam, 136. szám Ara 60 fillékr Illést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hi­vatala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Fock Jenő, a kor­mány elnökhelyettese a gazdasá­gi mechanizmus reformjával kap­csolatos kormányzati teendőkre, az Országos Árhivatal elnöke az 1968. évi árreform irányelveire és előkészítésének ütemtervére tett javaslatot. A kormány az előter­jesztéseket megvitatta, elfogadta és a további munkára határoza­tokat hozott. A Minisztertanács megtárgyal­ta és elfogadta az Országos Terv­hivatal elnökének a népgazdaság első negyedévi fejlődéséről és a munkaügyi miniszternek az első negyedévi munkaügyi és bér­helyzetről szóló jelentését. A pénzügyminiszter jelentést tett a múlt évi állami költségvetés végrehajtásáról; a kormány­­az erre vonatkozó törvényerejű ren­delet tervezetét az Elnöki Tanács elé terjeszti. A kormány megvitatta és tu­domásul vette a földművelésügyi miniszter beszámolóját a mező­­gazdasági munkák menetéről, az aratásra történt előkészületekről. A SZÖVOSZ elnöke a burgonya, a zöldség és a gyümölcs felvá­sárlására és értékesítésére tett előkészületekről tájékoztatta a kormányt. A SZOT főtitkárának és az igazságügy-miniszternek együttes javaslata alapján a Miniszterta­nács úgy határozott, hogy a dol­gozók betegségi biztosításáról szóló törvényerejű rendelet mó­dosítására előterjesztést tesz az Elnöki Tanácsnak. A kormány az egészségügyi miniszter javas­lata alapján határozatot hozott a gümőkórban megbetegedett termelőszövetkezeti tagok foko­zott anyagi támogatására. (MTI) De Gaulle 20-án érkezik Moszkvába A szovjet fővárosban bejelen­tették, hogy De Gaulle francia elnök június 20-án érkezik hiva­talos látogatásra a Szovjetunióba. A francia államfő Moszkván kí­vül ellátogat Novoszibirszkbe, Leningrádba,­­Kijevbe és Volgog­­rádba. (TASZSZ) Huéban élő barikádok állják az amerikaiak útját A saigoni buddhista intézet ve­zetője, Tam Chau­bonc csütörtö­kön felkereste Cabot Lodge ame­rikai nagykövetet, és csaknem két órán át tárgyalt vele — nem is­meretes, hogy miről. Huéban, 24 órán belül másod­ízben, élő barikád akadályozta meg egy amerikai gépkocsioszlop átvonulását. A városon át vezető útra öt sűrű sorban telepedtek le a buddhista hívek, férfiak, nők, gyermekek vegyesen. Az ameri­kai gépkocsioszlop több mint egy kilométer hosszúságban torló­dott össze, azután a kocsik egyen­ként megfordultak és visszamen­tek a Phu Ba-i amerikai támasz­pontra. Saigonból érkezett Reuter-je­­lentés szerint a dél-vietnami ve­zetőség átszervezte a 45 főnyi ka­tonai juntát, és ennek keretében azt a tábornokot, aki a múlt hó­napban a Da Nang-i buddhista felkelést véresen leverte, új, kulcsfontosságú feladattal bízta meg. Le Nguyen Khang amellett, hogy megtartja az elit tengerész­­gyalogos-hadtest parancsnoki tisztségét — ennek a bevetésével verték le a Da Nang-i felkelést —, átvette a Saigon és környé­kének ellenőrzésére szolgáló harmadik hadtest parancsnoksá­gát is. A saigoni hadügyminisztérium­ban bejelentették, hogy kötelező katonai szolgálatra hívják be Tran Quang Thuant, a buddhista intézet világi vezetőjét, aki fon­tos szerepet játszott az utóbbi na­pok eseményeiben, és közel áll Thich Tri Quanghoz, a huei ellen­állás vezetőjéhez. Az amerikai kongresszus re­publikánus ellenzékének vezetői, Dirk­sen szenátor és Ford kép­viselő csütörtökön sajtóértekez­letet tartottak Washingtonban. Dirksen kijelentette: Az ameri­kai kormány tudatlanságban tart­ja a népet arra vonatkozóan, hogy mit csinál az Egyesült Álla­mok Vietnamban, milyen messzi­re ment el és mik a céljai. Tra­gikusan végződhet — jelentette ki Dirksen —, hogy az amerikai nép nincs meggyőződve a kor­mánypolitika helyességéről. A szenátor azt követelte az elnök­től, hogy hívja össze mind a de­mokrata párt, mind a köztársa­sági párt vezetőinek értekezletét a vietnami politika megvitatá­sára. ENSZ-zeszióval akarják leplezni az amerikaiak vietnami agressziójukat — írja a Pravda .Washingtonnak az a kísérlete, hogy elérje ENSZ-megfigyelők jelenlétét a katonai junta által­­szeptemberre kilátásba helyezett dél-vietnami »választásokon« csak úgy értékelhető, hogy az Egye­sült Nemzetek Szervezetét rá akarják bírni a vietnami problé­mába való törvénytelen beavat­kozásra, s ily módon akarják az ENSZ zászlajával ’valamennyire leplezni az Egyesült Államok vietnami agresszióját” — írja csütörtöki vezércikkében a Prav­da, s rámutat: A kialakult hely­zet megköveteli, hogy a szocialis­ta országok, minden kommunista és munkáspárt még szorosabban hangolja össze a vietnami né­pet támogató akcióit. A Szovjet­unió véleménye szerint a vietna­mi kérdés megoldásának csak egyetlen útja van: El kell ismer­ni a VDK és a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítása Front jo­gos követeléseit. Az Egyesült Ál­lamoknak haladéktalanul be kell szüntetnie bombatámadásait, és a VDK ellen irányuló egyéb agresszív cselekményeit. Az Egye­sült Államok és szövetségesei fegyveres erőit ki kell vonni Dél- Vietnamból. A Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Frontot el kell ismerni a dél-vietnami la­kosság egyetlen törvényes kép­viselőjének. Az Egyesült Államok kormányának meg kell szüntetnie minden beavatkozást Vietnam belügyeibe, és csorbítatlanul tisz­teletben kell tartania az 1954-es genfi megállapodásokat — han­goztatja a Pravda. (MTI) A BRÜSSZELI KOMPROMISSZUM UTÁN IS folytatódik a vita Bush villámlátogatása Bonnban és Londonban . További tárgyalásokat készítenek elő A NATO-országok szerda este véget ért brüsszeli drámai tanácskozássorozata, amelynek végeredmé­nyeként kompromisszumos egyezmény született Franciaország és NATO-beli partnerei között, rendkívül élénk visszhangot váltott ki természete­sen elsősorban az érintett nyugati fővárosokban. Még érezhetők a tanácskozások utórezgései; az amerikai külügyminiszter villámlátogatást tett Bonnban, majd Londonba érkezett holland kollé­gájával együtt. A francia minisztertanács máris megtárgyalta Couve de Murville jelentését. A Franciaország és a NATO közötti együttműködés politikai problémáit a NATO állandó tanácsára, a katonai problémákat az atlanti és a francia főpa­rancsnokság közti tárgyalásokra bízó kompromisz­­szumot eltérően ítélik meg az egyes nyugati fővá­rosokban. Az alábbiakban tudósítóink, illetve az MTI bonni tudósítója számol be a brüsszeli tárgya­lások visszhangjáról. Párizsban a féleredményt is a francia külpolitika sikerének tartják A NATO Brüsszelben lezajlott 37. minisztertanácsi ülésével hi­vatalosan is véget ért e hideg­­háborús katonai szervezet törté­netének az a szakasza, amelyben az Egyesült Államok az integrá­ció és a központosított irányítás segítségével kizárólagosan ural­kodhatott a nyugat-európai or­szágokon. A folyamatot a francia kormánynak az a döntése indí­totta el, hogy kilép az Atlanti Szövetség integrált katonai szer­vezetéből, a NATO-ból. Francia­­ország az Atlanti Szövetségnek azonban továbbra is tagja ma­rad. A francia kormánynak ez a terve a brüsszeli NATO-minisz­­tertanácsi ülésen mint a legille­tékesebb fórumon elfogadott ténnyé vált,­­ segítségével­­ továbbra is integ­rációs megoldásra fog törekedni. A csütörtökön De Gaulle el­nökletével megtartott francia minisztertanács elégedettségét fe­jezte ki a brüsszeli eredménnyel kapcsolatban, hiszen az a lénye­gét tekintve megegyezik a fran­ciák által kívánt döntésekkel. Francia részről a leglényegesebb eredménynek azt tartják, hogy felszámolták az integrációt, amely Franciaországot az Egyesült Álla­moknak alárendelt szerepre kény­szerítette, s ezentúl a francia ve­zérkari főnök a NATO-főparancs­­nok egyenrangú partnerének te­kinthető. Bár sajnálatos, hogy a francia külügyminiszter Brüsszelben csatlakozott azokhoz, akik a je­lenlegi helyzetben szükségtelen­nek ítélték egy európai konferen­cia megtartását Európa biztonsá­gának kérdéseiről, üdvözlendő viszont, hogy kormánya külpoli­tikájának megfelelően sürgette a Kelet—Nyugat közötti kapcsola­tok normalizálását mint az euró­pai béke és biztonság előfeltéte­lét Ez a törekvés egyirányú a szocialista országoknak a békés együttélés elvén alapuló politikai irányával, így — De Gaulle el­nök moszkvai és Couve de Mur­ville prágai és budapesti útjának előestéjén — újabb lehetőségeket nyithat a Kelet—Nyugat közötti közeledésre és mindenekelőtt az európai kérdések rendezésének előkészítésére. Kovács István Vita nélkül döntöttek a NATO-főparancsnokság és a közép-európai parancs­nokság, valamint a NATO katonai főiskola Franciaországból való el­­költöztetéséről. O októberig elhalasztották a döntést abban a kérdésben, hogy a NATO politikai köz­pontját francia kívánság szerint meghagyják, vagy amerikai, angol, nyugatnémet kívánság szerint elvi­gyék Párizsból; O elfogadták, hogy július 1- vel kivonják a francia csa­patokat — beleértve a Nyu­­gat-Németországban állomásozó két francia hadosztályt is — az integrált NATO-parancsnokság irányítása alól; O a francia fél kompromisz­­szumként elfogadta, hogy az Atlanti Szövetség állan­dó tanácsa foglalkozzon a NATO és Franciaország együttműködésének kérdéseivel, a „tizennégyek” vi­szont lemondtak arról, hogy a N­yugat-Németországban állomásozó francia csapatok jövőbeni státusáról a most hétfőn kezdődő francia—­­nyugatnémet kétoldalú tárgyalá­sok mellett egy ötös NATO-bizottság is tárgyaljon a francia kormánnyal. s a tizennégyek elfogadták, hogy Franciaország és a NATO katonai együttműkö­dését a NATO szuperparancsnokság és a francia vezérkari főnök hatá­rozza meg. A viharos brüsszeli tanácsko­zásokon született döntések, mint látható, egyrészt a francia felté­telek elfogadásából, másrészt azoknak az eljárásoknak megha­tározásából állnak, amelyekkel a jövőben szabályozzák Franciaor­szág és a „hadirokkant” NATO együttműködését. De, mert jelen­leg — a teljes szakítástól félve — csak az együttműködés formáiról, az eljárási kérdésekről döntöttek, kompromisszum ezekben a kér­désekben született, a konkrét és lényegbeli kérdések kapcsán — mint például az amerikai támasz­pontok felszámolása és elköltözé­se, a Nyugat-Németországban állomásozó francia csapatok jö­vőbeni státusa, a franciák és a NATO kzatonai együttműködése — még igen heves vitákra számí­tanak. Párizsban felkészültek rá, hogy különösen a két utóbbi kér­désben az Egyesült Államok — Anglia és Nyugat-Németország Washington örül a szakítás elkerülésének Az amerikai fővárosban meg­könnyebbüléssel fogadták a brüsz­­szeli hírt, hogy az utolsó pilla­natban elért kompromisszummal sikerült megakadályozni a nyílt szakítást Franciaország és a töb­bi NATO-szövetséges között. Wa­shingtonban ezt igyekeznek az amerikai diplomácia győzelmé­nek feltüntetni. Azt állítják, hogy a NATO-válság drámai formában való kirobbanásának elhárítása az amerikai erőfeszítéseknek köszön­hető, mert sikerült Franciaor­szággal szemben egységet felso­rakoztatni, s ez végül is a komp­romisszumos megoldás elfogadá­sára késztette Couve de Mur­­ville-t. Washingtoni hivatalos körök pozitívumként értékelik, hogy a megbeszélések több síkon folyta­tódnak Franciaország és NATO- szövetségesei között. A követ­kező tíz napban francia—ameri­kai tárgyalások kezdődnek Pá­rizsban a franciaországi amerikai támaszpontok kiürítésének kér­déseiről. Szeptemberben Rush (Folytatás a 2. oldalon.) A „félelem elleni menet”! A faji megkülönböztetés ellen küzdő főbb amerikai szervezetek vezetői, köztük dr. Martin Luther King, vették át a „féle­lem elleni menet” irányítását, amelyet James Meredith néger diák indított el Mississippi álla­mon keresztül, Memphisből Jacksonig. A kezdetben 50 tagú csoport 400 főnyi tömeggé növe­kedett, és a menet a faji meg­különböztetés elleni nagyszabású tüntetéssé vált. Meredith-t, akire útközben egy merénylő rálőtt, rövid ideig tartó kezelés után elengedték a memphisi kórházból. Meredith visszatért New Yorkba, s egy röv­­­vid sajtóértekezleten bejelentet* t te, hogy hamarosan vissza akar­­ térni Mississippi államba. King (balról a második) és a menet eleje.

Next