Népszabadság, 1966. július (24. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-01 / 154. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!V /l/L/ Ára Go JUit'r 1966. július 1. péntek A MAGYAR SZOCIALISTA MLAKÁSS­ÁGÁT KÖZPONTI LAPJA XXIV. évfolyam, 151. szám ü­lés­­tak­or a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hiva­tala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. A kormány elnö­kének és a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa főtitkárának kö­zös előterjesztése alapján megvi­tatta és jóváhagyta azt a megál­lapodást, amely a kormány veze­tői és a SZOT titkárságának tag­jai között jött létre az állami gazdasági szervek és a szakszer­vezetek munkakapcsolatáról, a soron levő gazdasági feladatok megoldásában való együttműkö­désről. A földművelésügyi miniszter tá­jékoztatta a kormányt a nyári mezőgazdasági munkákról, a ga­­bonabetak­arításról. A művelődés­­ügyi miniszter beszámolt a szo­cialista országok felsőoktatási, illetve művelődésügyi miniszterei­nek Moszkvában tartott tanács­kozásáról. A kormány a tájékoz­tatókat tudomásul vette. A Minisztertanács megtárgyal­ta és elfogadta a kormány, vala­mint a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság második félévi munka­tervét. (MTI) Mától a francia csapatok nem tartoznak a NATO-parancsnokság alá (Tudósítónktól.) A francia kormány korábbi határozata értelmében mától, jú­lius 1-től kezdve a francia csapa­tok nem tartoznak többé a NATO integrált parancsnoksága alá, s már meg is kezdődött az integ­rációs kapcsolatok gyakorlati fel­számolása, hogy a valóságban is ténnyé váljon Franciaország ki­s lépése a NATO katonai szerveze­téből. Csütörtök délután a Francia­­ország elhagyására kötelezett közép-európai NATO-parancs­­nokság eddigi vezetője, Jean Crépin francia tábornok hivata­­l­­osan is átadta posztját Fontaine-­­ bieu-ban Von Kielmansegg nyu­­ gatnémet tábornoknak. Ugyancsak július elsejével lép életbe a NATO valamennyi integ­­­rált szerve — a fontainebleau-i parancsnokság mellett a rocquen­­court-i NATO-főparancsnokság és a párizsi katonai főiskola — el­költöztetésének gyakorlati végre­hajtása. Július elsejétől kezdve nem tartoznak a NATO integrált pa­rancsnokság alá a Nyugat-Német­­országban állomásozó francia csapatok sem — 72 000 katona. Mivel az új státusról még nem állapodtak meg, e csapatok egyelőre nem integrált ideiglenes státus, alapján továbbra is ott maradnak, kivéve a NATO atom­haderejéhez tartozó francia re­pülőegységeket, amelyeknek visz­­szahívásáról már intézkedtek. A Franciaországban levő ame­rikai támaszpontok elköltözéséről folyó jelenlegi francia—amerikai tárgyalásokon az Egyesült Álla­mok kísérletezik a francia állás­­i pont megváltoztatásával. Ez a kí­sérlet azon­ban úgy tűnik, teljes­­ kudarcot vall, amit jelez az a­­ csütörtök délutáni bejelentés is, hogy az amerikai légibázisokról máris megkezdődött a harcolko­­dás. Moszkvában aláírták a szovjet-francia közös nyilatkozatot Európai problémák álltak a tárgyalások középpontjában — Rendszeres konzultáció a két ország között — „Forró drót" a Kremltől az Elysée-palotáig Nyikolaj Podgornij és Charles de Gaulle a Kremlben csütörtö­kön aláírta a szovjet—francia nyilatkozatot. Aláírták továbbá a Szovjetunió kormányának és a "Francia Köz­társaság kormányának megálla­podását a világűr békés célú ta­nulmányozása és meghódítása te­rületén megvalósítandó együtt­működésről, valamint aláírták a tudományos-műszaki és gazdasági együttműködési egyezményt. A szovjet—francia dokumentu­mok ünnepélyes aláírásánál je­len voltak a szovjet kormány és az SZKP vezetői. Francia részről a De Gaulle elnök kíséretéhez tartozó személyiségek voltak je­len. •'­' A közös nyilatkozat hangsú­lyozza: a megbeszélések, ame­lyek a két ország baráti viszo­nyának és történelmi kapcsola­tainak megfelelő nagy szívélyes­ség légkörében folytak, lehetővé tették, hogy a két fél hasznos és beható eszmecserét folytasson a nemzetközi politikai­ élet nagy problémáiról, valamint a szov­jet—francia viszony kérdéseiről. A szovjet államférfiak és De Gaulle tábornok figyelmét min­denekelőtt az európai problémák kötötték le. E problémák termé­szetesen elsőrendű fontosságúak mind a Szovjetunió, mind pedig Franciaország számára, minthogy megoldásuktól függ a normális légkör és ennélfogva az igazi és tartós béke megteremtése az egész földrészen. Számukra min­denekelőtt az európai biztonság és a német kérdés a legfonto­sabb, és e kérdésekről a felek eszmecserét folytattak. A két kormány egyetért abban, hogy az európai problémákat mindenekelőtt európai keretek között kell megvizsgálni. Síkra­­száll azért, hogy a földrész álla­mai tegyenek erőfeszítéseket a megkötendő egyezményekhez szükséges feltételek megterem­téséért, és ezen belül azért, hogy kialakuljon a nyugati és ke­leti országok közötti viszonyban az enyhülés légköre, mert az ilyen légkör kedvezne az orszá­gok közeledésének, egyetértésük megteremtésének és ennélfogva elősegítené , a felmerült problé­mák megvizsgálását és rendezé­sét. Mind a Szovjetunió, mind pe­dig Franciaország számára e te­kintetben az első cél az európai országok közötti viszony norma­lizálása, majd fokozatos fejlesz­tése, éspedig minden ország füg­getlenségének tiszteletben tartá­sa, a belügyekbe való be nem avatkozás elvei alapján. Ezt a te­vékenységet minden területen ki kell bontakoztatni: a gazdasági élet, a kultúra és a technika te­rületén és magától értetődően a politika területén is. A két fél megelégedéssel álla­pította meg, hogy máris jelentős haladás történt az európai hely­zet normalizálásában. Ezt to­vább kell folytatni és arra kell törekedni, hogy végre megnyíljék egész Európa előtt a gyümölcsö­ző együttműködés útja. A Szovjetunió és Franciaország egyetért abban, hogy a két or­szág közötti együttműködés dön­tő jelentőségű hozzájárulás lehet az ilyen fejlődéshez. A két fél megelégedéssel mutat rá: ami a két országot illeti, az utóbbi években már fontos haladás ta­pasztalható, és ezt még jobban megszilárdította De Gaulle tá­bornok moszkvai utazása, vala­mint azok a megbeszélések, ame­lyeket ebből az alkalomból a szovjet vezetőkkel folytatott. Mindkét fél eltökélt szándéka, hogy tovább halad ezen az úton és arra törekszik, hogy fokoza­tosan minden európai országot megnyerjen erőfeszítéseinek tá­mogatására. Megvitatásra került a délkelet­ázsiai helyzet. Megállapítást nyert, hogy az indokínai félszi­geten kialakult helyzet egyre na­gyobb aggodalomra ad okot a vietnami háború kiéleződése miatt. Ez a háború fokozza Viet­namban a szenvedéseket és a pusztulást, és mindjobban meg­nehezíti a szomszédos államok, nevezetesen Kambodzsa és Laosz helyzetét. A szovjet kormány és a fran­cia kormány továbbra is úgy vé­lekedik, hogy ebből a békét ve­szélyeztető helyzetből a kiutat az 1954. évi genfi egyezmények alapján történő rendezés jelen­tené. Ez a rendezés mindenfajta külföldi beavatkozást kizár Viet­namban. A felek egyetértenek abban, hogy ilyen értelemben to­vábbra is kicserélik információi­kat és egybevetik nézeteiket. A két fél megvitatta a lesze­relés problémáját. Sajnálkozás­sal állapították meg, hogy mind ez ideig nem született olyan egyezmény, amelynek alapján az általános és ellenőrzött leszere­lés útjára léphetnének. A felek hangsúlyozták azt a veszélyt, amelyet az atomfegyverek elter­jedése jelent a világra. Minthogy a nukleáris problémák nemcsak az atomfegyverek terjedésével összefüggésben válnak elsőrendű fontosságú problémákká, hanem az ilyen fegyverek gyártásának betiltása és a meglevő készletek (Folytavás a 3 oldalonA De Gaulle és Podgornij aláírja a szovjet—francia közös nyilatkozatot. Világszerte hevesen tilt®köznek az újabb amerikai háborús lépések ellen A szovjet kormány nyilatkozata elítéli az agresszorokat, teljes támogatásáról biztosítja a VDK-t Megdöbbenést, felháborodást keltett a hír világszerte: az ame­rikai légierő egységei szerdán olyan térséget támadtak, ahová eddig nem hullottak meg ameri­kai bombák. A Hanoi és Haip­­hong elővárosai ellen intézett tá­madásoknak egyébként több pol­gári áldozatuk is van. Csütörtökön az amerikai légierő ismételten terrortámadásokat intézett Hanoi környéke ellen, a fővárosban, ahol ismét hallatszott a bombák robbanása, négy ízben volt légi­riadó. Hanoiból keltezett VNA-jelen­­tés arról számol be, hogy csü­törtökön a Hanoi környéke ellen intézett légitámadás során a lég­védelmi tüzérség két támadó re­pülőgépet lelőtt, s ezzel az ame­rikaiak a VUK fölött összesen 1143 repülőgépet veszítettek. Az erőteljes nemzetközi tiltako­zás ellenére Johnson csütörtökön bejelentette, hogy a VCK nagy­arányú légibombázását tovább folytatják. A Vietnami Demokratikus Köz­társaság külügyminisztériuma csütörtökön nyilatkozatot tett közzé a Hanoi és Haiphong lakó­negyedei és ipari létesítményei ellen intézett szerdai amerikai bombatámadások ügyében. A nyilatkozat az amerikai ka­tonai ö­pezet barbár cselekmé­ny -a'-h­­épésnek minősíti 'a VDK elleni agresszív háború ki­terjeszt­ésében. „A Hanoi és H­aip­­hong ellen végrehajtott szégyen­letes amerikai akció a vietnami nép szuverenitásának és nemzeti függetlenségének rendkívül dur­va megsértése, leplezetlen provo­káció a szocialista tábor és a vi­lág valamennyi békeszerető népe ellen” — hangzik a nyilatkozat. A nyilatkozatban a VDK kor­mánya végül felszólítja a szocia­lista országok és az összes többi békeszerető állam kormányait és népeit, az igazság valamennyi harcosát, hogy fokozottan támo­gassák és segítsék a honvédő harcot vívó vietnami népet és emeljék fel tiltakozó szavukat az amerikai imperialisták vietnami háborúja ellen. A csütörtök reggeli hanoi lapok nagy teret szenteltek a szerdán Hanoi ellen intézett barbár bom­batámadásoknak. Mélységesen el­ítélik az eszkaláció újabb kiter­jesztését és általában úgy érté­kelik, mint az amerikai kormány vad, tehetetlen dühének megnyil­vánulását a Dél-Vietnamban el­szenvedett katonai és politikai vereségekért. A Vietnami Dolgo­zók Pártja központi napilapja a Nhan Dán erről­ szóló vezércikké­ben felhívja a világ haladó köz­véleményét: emelje fel tiltakozó szavát, indítson újabb tiltakozó mozgalmakat az amerikaiak újabb gaztette ellen, az amerikai kormány vezetőit pedig minősít­se háborús bűnösöknek. MOSZKVA A szovjet kormány nyilatkoza­tot adott ki a szerdai amerikai terrortámadással kapcsolatban. A nyilatkozat megállapítja: Hanoi és Haiphong kerületeinek bom­bázása különösen súlyos lépés. Azt mutatja ez a bombázás, hogy az Egyesült Államok kormánya a Vietnami Demokratikus Köztár­saság és az egész vietnami nép ellen folytatott szégyenletes há­ború további kiterjesztésének út­jára lépett. Vannak olyan jelenté­sek, hogy Washingtonban barbár terveket készítettek az észak­vietnami duzzasztógátak lerombo­lására, ami veszélybe sodorhatja százezrek életét, megfoszthatja őket táplálékuktól és hajlékuktól. Ezek a bűntettek — amelyeket az Egyesült Államok kormányá­nak közvetlen utasítására hajtot­tak végre — világszerte mélysé­ges felháborodást keltettek. A szovjet nép, a világ békeszerető népei megbélyegzik az Egyesült Államok agresszív köreit a viet­nami nép ellen elkövetett rémtet­teikért. Az amerikai nép fiatal ameri­kaiak ezreinek életével fizet az Egyesült Államok kormánykörei­nek bűnös vietnami politikájáért. A Vietnam elleni agresszív há­ború folytatása és kiterjesztése csak újabb, semmivel sem indo­kolható emberveszteségeket okoz az amerikai népnek. A háború semmiféle kiterjesz­tése nem kényszerítheti térdre a vietnami népet, nem bírhatja rá arra, hogy lemondjon szuverén jogáról, arról, hogy saját maga döntsön sorsáról. A vietnami probléma megoldását csak a Viet­nami Demokratikus Köztársaság (Folytatás a 3. oldalon.)

Next