Népszabadság, 1966. szeptember (24. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-08 / 212. szám
1966. szeptember 8. csütörtök NÉPSZABADSÁG A KÖZÉLET NEKEI Nagykövetek bemutatkozó Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára bemutatkozó látogatáson fogadta Szon Za Rjongot, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság nagykövetét. A párt látogatása Kádár Jánosnál KB első titkára ugyancsak fogadta Dumitru Turcust, a Román Szocialista Köztársaság új magyarországi nagykövetét. A nagykövetek a közelmúltban adtákát megbízólevelüket. Fogadás a brazil nemzeti ünnep alkalmából Milton Faria, a Brazíliai Egyesült Államok budapesti követe hazája nemzeti ünnepe — a függetlenség napja — alkalmából szerda este fogadást adott rezidenciáján. Megjelent a fogadáson Karádi Gyula, a külkereskedelmi miniszter első helyettese, Szarka Károly külügyminiszter-helyettes, Demeter Sándor, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének alelnöke. Ott volt társadalmi, gazdasági, kulturális életünk sok ismert személyisége. Részt vett a fogadáson a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja. tja: az újságírók nemzetközi szolidaritásának napja Julius Fucik, a hős cseh forradalmár újságíró kivégzésének évfordulóján, szeptember 8-án, világszerte ünnepi megemlékezést tartanak a haladó sajtó dolgozói. A Nemzetközi Újságíró Szervezet szeptember 8-át az újságírók nemzetközi szolidaritási napjává nyilvánította. A hagyományos emlékünnep alkalmából a Magyar Újságírók Országos Szövetsége táviratban köszöntötte a fennállásának 20. évfordulójára és egyúttal VI. kongresszusára készülő Nemzetközi Újságíró Szervezetet, a világszervezet több mint 110 000 tagját, a földkerekség valamenynyi demokratikus érzelmű, a békéért, a népek szabadságáért és függetlenségéért harcoló újságíróját. A szolidaritási nap alkalmából a Nemzetközi Újságíró Szervezet szerdán Prágában felhívást bocsátott ki. A felhívás hangsúlyozza, milyen nagy felelősség hárul a világ újságíróira a jelenlegi nemzetközi helyzetben, amikor az Egyesült Államok agressziót folytat a vietnami nép ellen. A nuirizmus üldözötteinek tiltakozása volt NN-ek nyugat-németországi találkozói ellen Volt SS-ek két újabb találkozóját rendezik Nyugat-Németországban; szeptember 18-án a schleswig-holsteini Rendsburgban jönnek össze az egykori SS-ek, az úgynevezett „Hitlerische Alte Garde” égisze alatt, s ugyanezen a napra a bajorországi Windsheimben a volt 6-os számú SS hegyivadász hadtest tagjainak találkozóját készítették elő. A Nácizmus Üldözötteinek Bizottsága ezzel kapcsolatban szerdán tiltakozó táviratot küldött a rendsburgi polgármesternek, a schleswig-holsteini szövetségi állami belügyminiszternek Kielbe, Windsheim polgármesterének, valamint Münchenbe, Bajorország belügyminiszterének. A táviratok kifejezik a nácizmus magyarországi üldözötteinek mélységes felháborodását a tervezett SS-összejövetelek miatt. Rámutatnak annak veszélyére, hogy több mint két évtizeddel a hitleri rezsim szétzúzása után az egykori kínzók és hóhérok a Német Szövetségi Köztársaságban, a hivatalos szervek tudtával és engedélyével, újra összejöhetnek, felvonulásokat, demonstrációkat rendezhetnek. E provokációval továbbra is gyalázzák a békét követelő emberiséget, a nácizmus borzalmainak áldozatul esettek emlékét. „Valamennyi magyar náciüldözött nevében követeljük, vonják vissza a találkozókat engedélyező határozatot, szerezzenek érvényt az SS betiltására vonatkozó nürnbergi ítéletnek!” — hangzik a távirat. érzelmi töltéssel átköltött történelem. Gyula bácsi tanítványaié ... Művésznek indult, közigazgatási ember lett, majd rajztanár. S most, túl életének derekán, fejezte ki azt, ami mindig is benne volt: a színek és a formák nyelvén elmondott történelmet. Az évfordulóra kiírt pályázaton rangos művészek között ő nyerte el az első helyet monotípiasorozatával. Műveiben a grafika dominál, erős vázú, realista tollkezelés, de a színek a mese és a rege hímporával borítják be. Zrínyi, Radovoj, Deli Vid, Szulejmán. Szakállas, mélyen ülő szemű, csontos jobbágyok, csapzott vitézek, férfias harag és férfias fáradtság, lőporfüst és robusztus alakok. Valóságos történelmi folyam. Simul a nép heroizáló képzeletéhez, s ő vállalja is, hogy tükrözze azt. Azáltal eredeti, hogy nem akar mindenáron eredetit. Úgy költői, hogy a romantikus köntösben kemény mondanivalót takar. Van abban az életnek valami igazságosztó szerepe, hogy szigetvári szerény tanárember nyerte a Zrínyi-pályázatot, a későn kivívott elismerést. Munkái most ott vannak a jubileumra megnyílt képzőművészeti kiállításon. Nélküle szegényebb lenne az, amit e napon Szigetvár mutat önmagából. Tinusz Jánost megtalálni ezekben a napokban — nem kis vállalkozás. A községi tanács elnöke, mert egyelőre még a régi tanács működik, a várossá fejlesztő munka egyik apostola. Telefonon üldözik, futárok riasztják, egyik feketét a másik után issza. Tinusz fiatal ember, de öreg közigazgatási. Harminckilenc esztendejéből tizenhatot ezekben a sáncokban harcolt végig. S itt aztán tudni kell a fortélyokat. Szigetvárra ő is akkor került, amikor a déli területeket szándékosan kihagyták a fejlesztési tervekből. Talán azért is volt oly erős a hitetlenség a város lakóiban a kezdet kezdetén, amikor először ismertették a fejlesztési terveket. „Hogy mi város leszünk? Igazi város? Hát az csak fantázia” — mondták neki nem is egyszer. De nem is a státus volt a lényeg, hanem hogy azzá legyen Szigetvár, amivé lehet. Most már konzervgyára van, cipőgyára, gépjavító állomása. Lakóinak 38 százaléka az iparban dolgozik. S ehhez már lehet a jövőt is igazítani. Így most Tinusz lett Szigetvár hírnöke, beszerzője, kijárója és minden egyéb. Amikor felmegy Pestre valamelyik tervezőirodához tárgyalni, a portástól az igazgatóig mindenki úgy köszönti, mint régi ismerőst. De persze ő hangsúlyozza: ami történik, nem egy-két személy érdeme. Legfeljebb csak annyiban, hogy sikerült felkelteniük az emberek érdeklődését városuk múltja és jövője iránt, s olyan mozgást teremteni, amilyet azelőtt még nem ismertek itt Ez a nyugodt, energikus ember csak annyiban különbözik sok más földijétől, hogy évekkel ezelőtt elindult egy látomás után, amin akkor még több volt a mosolyognivaló, mint a komoly. De ő komolyan vette. Szépnek képzelte el Szigetvár nagyközséget, amely akkor csúnya és fáradt volt. Jövőt képzelt neki. De az m£r a jelen. Rózsa László A mezőkövesdi kezdeményezés i év májusában a Népszabadság — az új gazdaságirányítási rendszer elveit népszerűsítve — cikket közölt a tsz-ek gazdasági tevékenységének a kibővítéséről. A mezőkövesdi járás szövetkezeti vezetői, a járási pártbizottság és a járási tanács illetékes vezetői úgy érezték: választ kaptak sok vitás kérdésre, és eljött az ideje annak, hogy nyomban munkához lássanak. A nagy nyári dologidőben is találtak módot arra, hogy a járás minden tszében a helyi vezetők számba vegyék falujuk adottságait, termelési hagyományait, hajdani bevált jövedelemforrásait. Kitűnő elgondolások születtek. A járási tanács összegyűjtötte, összesítette a gazdasági tevékenység bővítésére vonatkozó elképzeléseket. Most még aránylag kicsi dossziéban elférnek ezek a feljegyzések, de az már bizonyos, hogy egy mindenképpen elismerésre méltó, időszerű, igen hasznos kezdeményezés elindítója lett a mezőkövesdi járás. Az öntevékenység gyümölcsei — Bátorítást és ösztönzést nyertünk az új mechanizmussal foglalkozó irányelvekből — emlékezik vissza Bucskó Mihály, a járási tanács elnöke. — Velünk együtt a szövetkezeti vezetők is megértették, hogy öntevékenyen kell dolgoznunk, nem kell mindig mindent felülről várnunk. Ennek az öntevékenységnek a gyümölcsei igen ígéretesek. A mostani helyzet szerint a járás 23 termelőszövetkezete már a közeljövőben 21 új, a mezőgazdasági termeléssel szorosan összefüggő melléküzemágat létesít, és 18 új, más jellegű, a helyi adottságokból adódó melléktevékenységhez fog hozzá. Előzetes számítások szerint ezáltal jövőre legalább 17 millió forinttal — tavalyhoz képest mintegy 14 százalékkal — növekszik a járás tsz-einek az összbevétele. A legutóbbi zárszámadásokból megállapítható, hogy a 23 tsz 1965-ben 122 millió forintos bevételre tett szert, és ebből mintegy 10 millió forint származott melléküzemági tevékenységből. Ebben az évben már — becsült adat — 11 millió forintnál valamivel többet adnak a tsz-ek melléküzemágai. Jövőre viszont — ha a mai tervek megvalósulnak — meg fogja közelíteni a 30 millió forintot a melléküzemági tevékenységből adódó bevétel. A változást, a gyökeres fordulatot jelzi, hogy két évvel ezelőtt még csak 3 millió forintnyi melléküzemági bevételhez jutottak a szövetkezetek. Nem véletlen a mezőkövesdi járás nagy buzgalma. Ezen a vidéken sok olyan falu van, melynek lakói régtől fogva foglalkoztak különféle „melléktevékenységgel” , mészégetéssel, kőbányászattal, fakitermeléssel, fuvarozással, fafeldolgozással, az aszszonyok csipkebogyót, gombát, gyöngyvirágot, gyógynövényt gyűjtöttek. A táj ezeket a lehetőségeket kínálta, és az emberek éltek is velük. Nem volt így se könnyű a Bükk lábánál boldogulni, de a melléktevékenységek nélkül még nehezebb lett volna. Kevés a munkaalkalom A bükkalji szövetkezetek a megalakulásuk után a nehezebb úton indultak el. Kevesen gondoltak kezdettől fogva arra, hogy ezek a tsz-ek éljenek továbbra is a régi, hagyományos jövedelemforrásokkal, és ne szűkítsék le tevékenységüket növénytermesztésre és állattenyésztésre. A járás déli sík és északi hegyes, lejtős része között nagy a különbség. A déli tsz-ek kedvezőbb körülmények között gazdálkodnak, és többet termelnek, jobb jövedelmet tudnak a tagjaiknak biztosítani. Míg délen egy dolgozó tagra átlagosan évi 13 ezer forint jövedelem jut, addig az északi tsz-ekben csak hatezer forint. Tévednek azonban, akik azt hiszik, hogy a nyári felmérés idején csak az északi tsz-ek törekedtek gazdasági tevékenységük bővítésére. Megtették ezt a fej- s lett növénytermelést és állattenyésztést folytató erős déli tsz-ek is. Hiszen a különféle melléktevékenység révén ott is egyenletesebb lenne a tagok foglalkoztatása, és növekedne a jövedelem. Most a 23 tsz-ben mintegy 6300 dolgozó tag van, és közülük mintegy 4000 a nő. Eléggé pontos adatok szerint, most a női tagok egy évben csak 120—125 napot tudnak dolgozni a közösben. Elég nagy tehát az időszakos munkanélküliség. Jó hatása lenne annak, ha a különféle termények válogatásával, feldolgozásával, csomagolásával kapcsolatosan, valamint más megfelelő melléktevékenység révén a tsz-ekben több munkaalkalom teremtődne. Az állandóbb elfoglaltság, a biztonságosabb jövedelem pedig bizonyára az elvándorolt fiatalok közül is többet visszahódítana. Nyissuk ki a kis dossziét, mely a tsz-ek elképzelését őrzi, és nézzünk szét a járás egy-két szövetkezetében is: mit terveznek a gazdasági tevékenység bővítésére? Regilis elgondolások Sály községben a Szabad Föld Tsz-nek van kőbányája, most ezt bővíteni akarják, hiszen 5000 köbméter kőre van előzetes megrendelésük. Ugyancsak ennek a szövetkezetnek halastava is van. Hamarosan teljesen termőre fordul itt 231 kát. holdnyi új őszibarackos és a 150 hold új telepítésű csemegeszőlő. Sok túlérett, törődött és sok szabvány alatti gyümölcsöt nem tudnak majd eladni, ezért már most elhatározták, hogy gyümölcslékészítő üzemet létesítenek, a viszszamaradó csemegeszőlőből pedig szénsavval dúsított italt kívánnak készíteni. A sályiak számítanak arra, hogy a szomszédos borsodgeszti tsz is betársul e két üzembe, hiszen ott is van 110 hát. hold új őszibarackos és 47 hold friss telepítésű szilva. A borsodgesztiek nincsenek ellene ennek, sőt hajlandók arra is, hogy a sályiakkal együtt, a budapesti miskolci főútvonal mellett, modern, az idegenforgalom számára is érdekes „autóscsárdát” létesítsenek. A borsodgeszti tsz vezetői előrelátóak, és már most szilvaaszaló berendezést akarnak előteremteni, akár a föld alól is. Könynyen ugyanis valóban nem lehet hozzájutni. Szeretné a tsz saját kezelésbe venni a megyei tanácsi vállalathoz tartozó, a faluban levő szeszfőzdét. A borsodivánkai tsz halastó létesítését, a bükkábrányi tsz lakatos- és építőrészleg megszervezését tervezi. A cserépváraljiak arra gondolnak, hogy kőbányát nyitnak. Mezőnagymihályban fejleszteni kívánják az építőbrigádot, és bele kívánnak kezdeni a fuvarozásba. A szentistváni tsz a többi között lehetővé kívánja tenni, hogy a lakosság is igénybe vehesse a szövetkezet javítóműhelyeinek — főleg a lakatos- és kovácsrészlegek — szolgáltatásait, ugyanis a községben rengeteg új kerítés készül. A mezőkövesdi Búzakalász Tsz ezen a nyáron két zöldség-gyümölcs üzletet nyitott a Diósgyőri Gépgyár 1-es és 3-as kapujánál, ezenkívül — társulás formájában — savanyítóüzem és szőlőfeldolgozó létesítését is tervezi. A szomolyai tsz bognárműhelyt szándékszik életre hívni, fűrészüzemmel párosítva. A tiszavalkiak savanyítóüzem megszervezésére gondolnak. A vattaiak gépjavító műhelyt kívánnak üzemeltetni a saját és idegen gépek javítására A tibolddaróciak hozzá akarnak kezdeni a szőlőtelepítéshez szükséges betonoszlopok elkészítéséhez. Mit terveznek a tardiak? A tardiak az 1965-ös évben munkaegységenként 20 forintot tudtak csak osztani. Ha a lehetőségeiket alaposabban kihasználnák — többek véleménye szerint —, a tagság jövedelmét hamarosan meg lehetne duplázni. A tardi adottságok a következő tevékenységek bevezetését, illetve bővítését indokolnák: málnaszörpüzem, savanyítóüzem, fűzfatelepítés, kosárfonás, finom minőségű, vakoláshoz alkalmas homok (sank) kitermelése, gumibelső, -tömlő és gumicsizma javítása, tej- és juhtejfeldolgozás, a kertészet 120 kat. holddal való bővítése. Mindez — kivéve a tejfeldolgozó üzemet — fokozatosan 1967 végéig megvalósítható. Figyelemre méltó kapcsolat alakult ki a mezőkeresztesi tsz és az Egri Gépjavító Vállalat között. A tsz műhelyében különböző mezőgazdasági gépalkatrészeketkészítenek az egriek megbízásából, évi 700—800 ezer forint értékben. Hasonló kapcsolatok más üzemekkel ugyancsak hasznosak lennének. A járások sok munkaerővel rendelkező tsz-ei szívesen vállalnának — főképpen könnyűipari üzemektől — feladatokat, bedolgozó jelleggel. Méltó a követésre A mezőkövesdi járásban sgan kell félni attól, hogy a sokféle melléküzemági tevékenység árt majd a mezőgazdasági munkák végzésének, csökkenti azok eredményességét.Ez a veszély nem fenyeget azért sem, mert a melléküzemágakból származó jó bevételből a szövetkezet nagyobb összegeket tud fordítani a mezőgazdasági termelésre is. Olyan baj azonban adódhat, hogy valamelyik tsz kellő megfontolás nélkül nekikezd valaminek, és kudarc éri. Éppen ezért helyes, ha egy-egy melléküzemági tevékenység megindítása előtt a tsz szakemberei gazdaságossági számításokat végeznek. Nem árt, ha követik más tsz-ek is a cserépváraljiak és a mezőkövesdi Búzakalász Tsz vezetőinek a példáját: az előbbiek Egerbe látogattak el egy kőbánya működését megtekinteni, az utóbbiak pedig a savanyítóüzemük megszervezése előtt öt tsz-ben voltak tapasztalatcserén. Ez a helyes, így el lehet kerülni sok hibát, és biztosabb a siker. Ennek jó biztosítéka az öntevékenység, a kezdeményezés. De az is szükséges, hogy az illetékes felettes szervek se fukarkodjanak a támogatással, a segítséggel. A mezőkövesdiek nem kérnek lehetetlent, azt szeretnék, ha kezdeményezésük elől minden bürokratikus akadály elhárulna. A mezőkövesdi járás termelőszövetkezetei jó útra léptek. Tévednek, akik azt hiszik, hogy a tsz-ek gazdasági tevékenységének a kibővítése csak afféle divat. Az élet, a mai falusi helyzet és a jövő követeli a változásokat. A mezőkövesdi járásban idejében megértették ezt. Nekik lesz igazuk. Tóth Benedek 5 SZÖVET VEGYTISZTITÁST 6 MUNKANAP ALATT MINDENNEMŰ FELSŐRUHAFESTÉST 6 MUNKANAP ALATT KILÓS PIPERE MOSÁST 10 MUNKANAP ALATT VÉGEZ A RUHATISZTÍTÓ KTSZ E SZOLGÁLTATÁSOK EXPRESSZBEN IS Felvevőhelyek Budapesten mindenütt