Népszabadság, 1966. szeptember (24. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-08 / 212. szám

1966. szeptember 8. csütörtök NÉPSZABADSÁG A KÖZÉLET N­­E­KEI Nagykövetek bemutatkozó Kádár János, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára bemutatkozó látogatáson fogadta Szon Za Rjon­­got, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság nagykövetét. A párt látogatása Kádár Jánosnál KB első titkára ugyancsak fogad­ta Dumitru Turcust, a Román Szo­cialista Köztársaság új magyaror­szági nagykövetét. A nagykövetek a közelmúltban adták­­át megbízólevelüket. Fogadás a brazil nemzeti ünnep alkalmából Milton Faria, a Brazíliai Egyesült Államok budapesti kö­vete hazája nemzeti ünnepe — a függetlenség napja — alkalmá­ból szerda este fogadást adott rezidenciáján. Megjelent a foga­dáson Karádi Gyula, a külke­reskedelmi miniszter első helyet­tese, Szarka Károly külügymi­niszter-helyettes, Demeter Sán­dor, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének alelnöke. Ott volt társadalmi, gazdasági, kulturális életünk sok ismert személyisége. Részt vett a fogadáson a bu­dapesti diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja. tja: az­ újsá­gírók nem­zetkö­zi szolidaritásának napja Julius Fucik, a hős cseh forra­­­­dalmár újságíró kivégzésének év­fordulóján, szeptember 8-án, vi­lágszerte ünnepi megemlékezést tartanak a haladó sajtó dolgozói. A Nemzetközi Újságíró Szerve­zet szeptember 8-át az újságírók nemzetközi szolidaritási napjá­vá nyilvánította. A hagyományos emlékünnep alkalmából a Magyar Újságírók Országos Szövetsége táviratban köszöntötte a fennállásának 20. évfordulójára és egyúttal VI. kongresszusára készülő Nemzet­közi Újságíró Szervezetet, a vi­lágszervezet több mint 110 000 tagját, a földkerekség valameny­­nyi demokratikus érzelmű, a békéért, a népek szabadságáért és függetlenségéért harcoló új­ságíróját. A szolidaritási nap alkalmá­ból a Nemzetközi Újságíró Szer­vezet szerdán Prágában felhí­vást bocsátott ki. A felhívás hangsúlyozza, milyen nagy fele­lősség hárul a világ újságírói­ra a jelenlegi nemzetközi hely­zetben, amikor az Egyesült Ál­lamok agressziót folytat a viet­nami nép ellen. A nuirizmu­s üldözötteinek tiltakozása volt NN-ek nyugat-németországi találkozói ellen Volt SS-ek két újabb találko­zóját rendezik Nyugat-Németor­­szágban; szeptember 18-án a schleswig-holsteini R­endsburg­ban jönnek össze az egykori SS-ek, az úgynevezett „Hitleri­­sche Alte Garde” égisze alatt, s ugyanezen a napra a bajorországi Windsheimben a volt 6-os számú SS hegyivadász hadtest tagjainak találkozóját készítették elő. A Nácizmus Üldözötteinek Bi­zottsága ezzel kapcsolatban szer­dán tiltakozó táviratot küldött a rendsburgi polgármesternek, a schleswig-holsteini szövetségi állami belügyminiszternek Kiel­be, Windsheim polgármesterének, valamint Münchenbe, Bajorország belügyminiszterének. A táviratok kifejezik a nácizmus magyaror­szági üldözötteinek mélységes fel­háborodását a tervezett SS-össze­­jövetelek miatt. Rámutatnak an­nak veszélyére, hogy több mint két évtizeddel a hitleri rezsim szétzúzása után az egykori kínzók és hóhérok a Német Szövetségi Köztársaságban, a hivatalos szer­vek tudtával és engedélyével, újra összejöhetnek, felvonulásokat, de­monstrációkat rendezhetnek. E provokációval továbbra is gyaláz­­zák a békét követelő emberiséget, a nácizmus borzalmainak áldoza­tul esettek emlékét. „Valamennyi magyar náciüldözött nevében kö­veteljük, vonják vissza a találko­zókat engedélyező határozatot, szerezzenek érvényt az SS betil­tására vonatkozó nürnbergi ítélet­nek!” — hangzik a távirat. érzelmi töltéssel átköltött törté­nelem. Gyula bácsi tanítvá­nyaié ... Művésznek indult, közigazgatá­si ember lett, majd rajztanár. S most, túl életének derekán, fejez­te ki azt, ami mindig is benne volt: a színek és a formák nyel­vén elmondott történelmet. Az évfordulóra kiírt pályázaton ran­gos művészek között ő nyerte el az első helyet monotípiasoroza­­tával. Műveiben a grafika domi­nál, erős vázú, realista tollkeze­­lés, de a színek a mese és a rege hímporával borítják be. Zrínyi, Radovoj, Deli Vid, Szulejmán. Szakállas, mélyen ülő szemű, csontos jobbágyok, csapzott vité­zek, férfias harag és férfias fá­radtság, lőporfüst és robusztus alakok. Valóságos történelmi fo­lyam. Simul a nép heroizáló kép­zeletéhez, s ő vállalja is, hogy tükrözze azt. Azáltal eredeti, hogy nem akar mindenáron eredetit. Úgy költői, hogy a romantikus köntösben kemény mondanivalót takar. Van abban az életnek valami igazságosztó szerepe, hogy sziget­vári szerény tanárember­ nyerte a Zrínyi-pályázatot, a későn kiví­vott elismerést. Munkái most ott vannak a jubileumra megnyílt képzőművészeti kiállításon. Nél­küle szegényebb lenne az, amit e napon Szigetvár mutat önmagá­ból.­ ­ Tinusz Jánost megtalálni ezek­ben a napokban — nem kis vál­lalkozás. A községi tanács elnöke, mert egyelőre még a régi tanács működik, a várossá fejlesztő munka egyik apostola. Telefonon üldözik, futárok ri­asztják, egyik feketét a másik után issza. Tinusz fiatal ember, de öreg közigazgatási. Harminckilenc esz­tendejéből tizenhatot ezekben a sáncokban harcolt végig. S itt az­tán tudni kell a fortélyokat. Szi­getvárra ő is akkor került, ami­kor a déli területeket szándéko­san kihagyták a fejlesztési ter­vekből. Talán azért is volt oly erős a hitetlenség a város lakói­ban a kezdet kezdetén, amikor először ismertették a fejlesztési terveket. „Hogy mi város leszünk? Igazi város? Hát az csak fantázia” — mondták neki nem is egyszer. De nem is a státus volt a lényeg, hanem hogy azzá legyen Sziget­vár, amivé lehet. Most már kon­zervgyára van, cipőgyára, gépja­vító állomása. Lakóinak 38 szá­zaléka az iparban dolgozik. S ehhez már lehet a jövőt is igazí­tani. Így most Tinusz lett Szigetvár hírnöke, beszerzője, kijárója és minden egyéb. Amikor felmegy Pestre valamelyik tervezőirodá­hoz tárgyalni, a portástól az igaz­gatóig mindenki úgy köszönti, mint régi ismerőst. De persze ő hangsúlyozza: ami történik, nem egy-két személy érdeme. Legfel­jebb csak annyiban, hogy sikerült felkelteniük az emberek érdeklő­dését városuk múltja és jövője iránt, s olyan mozgást teremteni, amilyet azelőtt még nem ismertek itt Ez a nyugodt, energikus ember cs­a­k annyiban különbözik sok más földijétől, hogy évekkel ez­előtt elindult egy látomás után, amin akkor még több volt a mo­­solyognivaló, mint a komoly. De ő komolyan vette. Szépnek kép­zelte el Szigetvár nagyközséget, amely akkor csúnya és fáradt volt. Jövőt képzelt neki. De az m£r a jelen. Rózsa László A mezőkövesdi kezdeményezés­ i­ év májusában a Népszabad­ság — az új gazdaságirányítási rendszer elveit népszerűsítve — cikket közölt a tsz-ek gazdasági tevékenységének a kibővítéséről. A mezőkövesdi járás szövetkeze­ti vezetői, a járási pártbizottság és a járási tanács illetékes veze­­­tői úgy érezték: választ kaptak sok vitás kérdésre, és eljött az ideje annak, hogy nyomban mun­kához lássanak. A nagy nyári dologidőben is találtak módot arra, hogy a já­rás minden tsz­ében a helyi ve­zetők számba vegyék falujuk adottságait, termelési hagyomá­nyait, hajdani bevált jövedelem­­forrásait. Kitűnő elgondolások születtek. A járási tanács össze­­­­gyűjtötte, összesítette a gazdasá­gi tevékenység bővítésére vonat­kozó elképzeléseket. Most még aránylag kicsi dossziéban elfér­nek ezek a feljegyzések, de az már bizonyos, hogy egy minden­­­­képpen elismerésre méltó, idő­szerű, igen hasznos kezdeménye­zés elindítója lett a mezőköves­di járás. Az öntevékenység gyümölcsei — Bátorítást és ösztönzést nyer­tünk az új mechanizmussal fog­lalkozó irányelvekből — emléke­zik vissza Bucskó Mihály, a já­rási tanács elnöke. — Velünk együtt a szövetkezeti vezetők is megértették, hogy öntevékenyen kell dolgoznunk, nem kell min­dig mindent felülről várnunk. Ennek az öntevékenységnek a gyümölcsei igen ígéretesek. A mostani helyzet szerint a járás 23 termelőszövetkezete már a közel­jövőben 21 új, a mezőgazdasági termeléssel szorosan összefüggő melléküzemágat létesít, és 18 új, más jellegű, a helyi adottságok­ból adódó melléktevékenységhez fog hozzá. Előzetes számítások szerint ezáltal jövőre legalább 17 millió forinttal — tavalyhoz ké­pest mintegy 14 százalékkal — növekszik a járás tsz-einek az összbevétele. A legutóbbi zárszámadásokból megállapítható, hogy a 23 tsz 1965-ben 122 millió forintos be­vételre tett szert, és ebből mint­egy 10 millió forint származott melléküzemági tevékenységből. Ebben az évben már — becsült adat — 11 millió forintnál vala­mivel többet adnak a tsz-ek mel­léküzemágai. Jövőre viszont — ha a mai tervek megvalósulnak — meg fogja közelíteni a 30 millió fo­rintot a melléküzemági tevé­kenységből adódó bevétel. A vál­tozást, a gyökeres fordulatot jel­zi, hogy két évvel ezelőtt még csak 3 millió forintnyi mellék­üzemági bevételhez jutottak a szövetkezetek. Nem véletlen a mezőkövesdi járás nagy buzgalma. Ezen a vi­déken sok olyan falu van, mely­nek lakói régtől fogva foglalkoz­tak különféle „melléktevékeny­séggel” , mészégetéssel, kőbányá­szattal, fakitermeléssel, fuvaro­zással, fafeldolgozással, az asz­­szonyok csipkebogyót, gombát, gyöngyvirágot, gyógynövényt gyűjtöttek. A táj ezeket a lehetőségeket kínálta, és az emberek éltek is velük. Nem volt így se könnyű a Bükk lábánál boldogulni, de a melléktevékenységek nélkül még nehezebb lett volna. Kevés a munkaalkalom A bükkalji szövetkezetek a megalakulásuk után a nehezebb úton indultak el. Kevesen gon­doltak kezdettől fogva arra, hogy ezek a tsz-ek éljenek továbbra is a régi, hagyományos jövedelem­­forrásokkal, és ne szűkítsék le tevékenységüket növénytermesz­tésre és állattenyésztésre. A járás déli sík és északi he­gyes, lejtős része között nagy a különbség. A déli tsz-ek kedve­zőbb körülmények között gazdál­kodnak, és többet termelnek, jobb jövedelmet tudnak a tag­jaiknak biztosítani. Míg délen egy dolgozó tagra átlagosan évi 13 ezer forint jövedelem jut, ad­dig az északi tsz-ekben csak hat­ezer forint. Tévednek azonban, akik azt hi­szik, hogy a nyári felmérés ide­jén csak az északi tsz-ek töre­kedtek gazdasági tevékenységük bővítésére. Megtették ezt a fej- s lett növénytermelést és állatte­nyésztést folytató erős déli tsz-ek is. Hiszen a különféle mellékte­vékenység révén ott is egyenle­tesebb lenne a tagok foglalkozta­tása, és növekedne a jövedelem. Most a 23 tsz-ben mintegy 6300 dolgozó tag van, és közülük mint­egy 4000 a nő. Eléggé pontos ada­tok szerint, most a női tagok egy évben csak 120—125 napot tud­nak dolgozni a közösben. Elég nagy tehát az időszakos munka­­nélküliség. Jó hatása lenne an­nak, ha a különféle termények válogatásával, feldolgozásával, csomagolásával kapcsolatosan, valamint más megfelelő mellék­­tevékenység révén a tsz-ekben több munkaalkalom teremtődne. Az állandóbb elfoglaltság, a biz­tonságosabb jövedelem pedig bi­zonyára az elvándorolt fiatalok közül is többet visszahódítana. Nyissuk ki a kis dossziét, mely a tsz-ek elképzelését őrzi, és néz­zünk szét a járás egy-két szövet­kezetében is: mit terveznek a gazdasági tevékenység bővítésé­re? Regilis elgondolá­sok Sály községben a Szabad Föld Tsz-nek van kőbányája, most ezt bővíteni akarják, hiszen 5000 köbméter kőre van előzetes meg­rendelésük. Ugyancsak ennek a szövetkezetnek halastava is van. Hamarosan teljesen termőre for­dul itt 231 kát. holdnyi új őszi­­barackos és a 150 hold új tele­pítésű csemegeszőlő. Sok túlérett, törődött és sok szabvány alatti gyümölcsöt nem tud­nak majd eladni, ezért már most elhatározták, hogy gyümölcslé­­készítő üzemet létesítenek, a visz­­szamaradó csemegeszőlőből pedig szénsavval dúsított italt kíván­nak készíteni. A sályiak számítanak arra, hogy a szomszédos borsodgeszti tsz is betársul e két üzembe, hi­szen ott is van 110 hát. hold új őszibarackos és 47 hold friss te­lepítésű szilva. A borsodgesztiek nincsenek ellene ennek, sőt haj­landók arra is, hogy a sályiakkal együtt, a budap­esti miskolci fő­útvonal mellett, modern, az ide­genforgalom számára is érdekes „autóscsárdát” létesítsenek. A borsodgeszti tsz vezetői elő­­relátóak, és már most szilvaasza­ló berendezést akarnak előterem­teni, akár a föld alól is. Köny­­nyen ugyanis valóban nem lehet hozzájutni. Szeretné a tsz saját kezelésbe venni a megyei tanácsi vállalathoz tartozó, a faluban le­vő szeszfőzdét. A borsodivánkai tsz halastó lé­tesítését, a bükkábrányi tsz laka­tos- és építőrészleg megszervezé­sét tervezi. A­­ cserépváraljiak arra gondolnak, hogy kőbányát nyitnak. Mezőnagymihályban fej­leszteni kívánják az építőbrigá­dot, és bele kívánnak kezdeni a fuvarozásba. A szentistváni tsz a többi között lehetővé kívánja tenni, hogy a lakosság is igénybe vehesse a szövetkezet javítómű­helyeinek — főleg a lakatos- és kovácsrészlegek — szolgáltatá­sait, ugyanis a községben renge­teg új kerítés készül. A mezőkö­vesdi Búzakalász Tsz ezen a nyá­ron két zöldség-gyümölcs üzletet nyitott a Diósgyőri Gépgyár 1-es és 3-as kapujánál, ezenkívül — társulás formájában — savanyí­tóüzem és szőlőfeldolgozó létesí­tését is tervezi. A szomolyai tsz bognárműhelyt szándékszik élet­re hívni, fűrészüzemmel párosít­va. A tiszavalkiak savanyítóüzem megszervezésére gondolnak. A vattaiak gépjavító műhelyt kíván­nak üzemeltetni a saját és ide­gen gépek javítására A tibold­­daróciak hozzá akarnak kezdeni a szőlőtelepítéshez szükséges be­tonoszlopok elkészítéséhez. Mit terveznek a tardiak? A tardiak az 1965-ös évben munkaegységenként 20 forintot tudtak csak osztani. Ha a lehe­tőségeiket alaposabban kihasz­nálnák — többek véleménye sze­rint —, a tagság jövedelmét ha­marosan meg lehetne duplázni. A tardi adottságok a következő tevékenységek bevezetését, illet­ve bővítését indokolnák: málna­szörpüzem, savanyítóüzem, fűzfa­telepítés, kosárfonás, finom mi­nőségű, vakoláshoz alkalmas ho­mok (sank) kitermelése, gumi­­belső, -tömlő és gumicsizma ja­vítása, tej- és juhtejfeldolgozás, a kertészet 120 kat. holddal való bővítése. Mindez — kivéve a tej­­feldolgozó üzemet — fokozatosan 1967 végéig megvalósítható. Figyelemre méltó kapcsolat alakult ki a mezőkeresztesi tsz és az Egri Gépjavító Vállalat kö­zött. A tsz műhelyében különbö­ző mezőgazdasági gépalkatrésze­ket­­készítenek az egriek megbí­zásából, évi 700—800 ezer forint értékben. Hasonló kapcsolatok más üzemekkel ugyancsak hasz­nosak lennének. A járások sok munkaerővel rendelkező tsz-ei szívesen vállalnának — főképpen könnyűipari üzemektől — fel­adatokat, bedolgozó jelleggel. Méltó a követésre A mezőkövesdi járásban sgan kell félni attól, hogy a sokféle melléküzemági tevékenység árt majd a mezőgazdasági munkák végzésének, csökkenti azok ered­ményességét.­­Ez a veszély nem fenyeget azért sem, mert a mel­léküzemágakból származó jó be­vételből a szövetkezet nagyobb összegeket tud fordítani a mező­­gazdasági termelésre is. Olyan baj azonban adódhat, hogy vala­melyik tsz kellő megfontolás nél­kül nekikezd valaminek, és ku­darc éri. Éppen ezért helyes, ha egy-egy melléküzemági tevékeny­ség megindítása előtt a tsz szak­emberei gazdaságossági számítá­­sok­at végeznek. Nem árt, ha kö­vetik más tsz-ek is a cserép­váraljiak és a mezőkövesdi Bú­zakalász Tsz vezetőinek a példá­ját: az előbbiek Egerbe látogat­tak el egy kőbánya működését megtekinteni, az utóbbiak pedig a savanyítóüzemük megszervezé­se előtt öt tsz-ben voltak tapasz­talatcserén. Ez a helyes, így el lehet ke­rülni sok hibát, és biztosabb a siker. Ennek jó biztosítéka az ön­­tevékenység, a kezdeményezés. De az is szükséges, hogy az ille­tékes felettes szervek se fukar­kodjanak a támogatással, a se­gítséggel. A mezőkövesdiek nem kérnek lehetetlent, azt szeretnék, ha kezdeményezésük elől minden bürokratikus akadály elhárulna. A mezőkövesdi járás termelő­­szövetkezetei jó útra léptek. Té­vednek, akik azt hiszik, hogy a tsz-ek gazdasági tevékenységének a kibővítése csak afféle divat. Az élet, a mai falusi helyzet és a jö­vő követeli a változásokat. A me­zőkövesdi járásban idejében meg­értették ezt. Nekik lesz igazuk. Tóth Benedek 5 SZÖVET VEGYTISZTITÁST 6 MUNKANAP ALATT MINDENNEMŰ FELSŐRUHAFESTÉST 6 MUNKANAP ALATT KILÓS­ PIPERE MOSÁST 10 MUNKANAP ALATT VÉGEZ A RUHATISZTÍTÓ KTSZ E SZOLGÁLTATÁSOK EXPRESSZBEN IS Felvevőhelyek Budapesten mindenütt

Next