Népszabadság, 1966. október (24. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-19 / 247. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! FIPSZABADSM 1966. október 1 9. szerda A MAGYAR SZOCIALISTA HIMNIKÁS 30. II I KOZIOXTI LAPJA XXIV. évfolyam, 217. szám Reklám és márka Sok éve olvastam arról, hogy valahol, a világ másik felén, a moziban a játékfilm kockái közé egy bizonyos cukorkafajta hirdetését csempészték be. Szó szerint véve becsempészték, mert a hirdetés szabályos időközönként csak olyan rövid ideig villant fel, hogy a reklám látszólag el sem hatolhatott a nézők tudatáig. A szünetben mégis valósággal megostromolták a mozi büféjét, és az utolsó csomagig elkapkodták azt a cukorkafajtát, amely addig csak alig fogyott. Reklámok között élünk. Hatásuk alól nem vonhatjuk ki magunkat, néha még akkor sem, ha nem vesszük észre őket. Valljuk meg, a mi reklámaink nem fenyegetnek azzal, hogy úgy ránk tukmálnak valamilyen árut, mint a fenti példában. Másfajta „veszéllyel” azonban igen, mégpedig egyebek közt a szürkeség, a jellegtelenség és a semmitmondás veszélyével. Az értelmező szótár szerint a reklám „szocialista gazdaságban a közönség, a fogyasztók tájékoztatása, nevelése, figyelmüknek új árucikkekre, kereskedelmi vállalkozásokra vagy művelődési intézményekre való felhívása”. Az itt felsorolt tevékenység széles kört ölel fel. Ha ezen belül a plakátművészetet vizsgáljuk, elmondhatjuk, hogy művészi színvonal tekintetében kétségtelenül megfelelnek a követelményeknek, s tömegességüknél fogva a jó ízlés fejlesztésében is szerepet játszanak. Csakhogy a reklám sok eszköze közt a plakát csupán egy, habár most talán a legáltalánosabb. Ha hozzávesszük a sajtóban megjelenő, a rádióban és a televízióban elhangzó, a moziban, neonfényben és prospektusokban látható reklámot, már kevésbé dicséretes a reklámhelyzet. Sok tekintetben igazuk van azoknak, akik szürkeséggel és jellegtelenséggel illetik. Az utcákat reklám szempontjából két nagyhatalom, az Országos Takarékpénztár és az Állami Biztosító uralja. E két szerv új meg új reklámjai között sok ötletes van, jeléül annak, hogy az üzleti tevékenység fontos részeként kezelve, tapasztalt szakemberekre bízták a propagandát, s a bőven visszatérülő befektetést sem sajnálják tőle. Szép számmal vannak persze egyéb reklámok is, de ezek többsége valóban túl általános („Fogyasszon több édességet”) vagy bőbeszédű és hivatalos („Árusítással egybekötött kávékészítmény-bemutató, helyszíni kávépörkölés és árusítás”). A hivatalos íz pedig idegen a jó reklámtól, amelyet éppenséggel a bensőséges közvetlenség jellemez. A reklámszakemberek érthetően kifogásolják, hogy hirdetést nem a kelendő holmik, hanem a nehezen eladhatók kapnak, s egyre gyakrabban emlegetnek egy régi bűvös szót, amely így hangzik: márka. Igazuk van. Emlékszem, gyerekkoromban, ha anyám leküldött vásárolni, sohasem azt kérte, hogy hozzak egy fekete cipőpasztát, mindig így mondta: egy fekete Schmollt. És azt mondta: hozzak egy negyedes Franckot, s nem kellett hozzátennie, hogy cikária kávét. A mai gyerek meg tudná-e mondani, milyen pasztával fényesíti a cipőjét? S a névtelen kávéról is legfeljebb annyit tudni, hogy milyen osztályú. A márka tartós, jó minőséget és állandóan megfelelő választékot feltételez. Másképp a márkának és a márkát feltüntető hirdetésnek nincs értelme. Jelenleg ebben a tekintetben nem vagyunk elkényeztetve. Akadnak kivételek, mint például az Opera vagy újabban a Camea illatszermárka, és nem véletlen, hogy a reklám — elsőrangú művész kidolgozásában — éppen ezeknél talált friss ötletekre, hatásos kivitelre. Ahol azonban nem állandó a jó minőség és nincs megfelelő választék, ott a reklám is tehetetlen: az ötlet, ha van, gyakran mesterkélt. Ilyen esetekben kár a pénzért. A jó reklámhoz jó márka kell — ez alapigazság. Ezért lehet egyetérteni a kereskedelemhez és a reklámhoz értő szakemberekkel abban, hogy a gazdaságirányítás új rendszerétől ilyen tekintetben is sokat várnak. Máris tapasztalható, hogy több üzem a saját jól felfogott érdekében ki akar törni az iparági névtelenségből, jövendő piaci jó híre, versenyképessége, azaz nyeresége érdekében. Az egyik ruhagyár megállapodott a Ruházati Bolttal, hogy termékei számára külön üzletet nyit Budapesten, a Szombathelyi Lakástexstilgyár szintén külön boltot szorgalmaz a RÖLTEX-nél, s egyes bútorgyárak is törekednek ilyesmire. Ez csak a kezdet, de általános és természetes lesz majd akkor, ha minden ipari vállalatnak közvetlen érdeke fűződik ahhoz, hogy termékeit ismerjék, elismerjék és név szerint kérjék a fogyasztók. A majdan kialakuló egészséges versenyben bizonyosra vehető, hogy legalábbis a nagyobb vállalatok önálló reklámrészlegeket szerveznek, és fokozottabban támaszkodnak majd a hirdetővállalatra. De a fogyasztónak is érdeke lesz a jó reklám, amely ízlésesen és megbízhatóan tájékoztatja egyes cikkek tulajdonságáról, ily módon sajátos eszközeivel elősegíti a kereslet és a kínálat egymásra találását. A szakemberek már készülnek az új helyzetre. Az egyik szakmai folyóirat októberi számában érdekes eszmecsere indult A reklám az új mechanizmusban címmel, s más jelek is azzal biztatnak, hogy a reklámszakma — mert igenis, szakma ez is — fejlődés előtt áll. Jobban hozzá fog tartozni mindennapi életünkhöz; színesebb, ötletesebb, gyorsabb lesz, megőrizve igazmondó, tisztességes jellegét. Ellenkező esetben eggyel lejjebb kell nézni a már említett értelmező szótárban, mert ott a reklám szó alatt ez áll: reklamáció. Árkus József Lelőtték az 1500. amerikai gépet Az észak-vietnami Ghe An megyében október 14-én a vietnami néphadsereg katonái lelőttek egy F-105-ös típusú amerikai repülőgépet. Ez a gép volt a VDK légiterében elpusztított 1500. amerikai repülőgép. A New York Times melléklete hosszú cikket közöl arról, hogy az elmúlt időben rohamosan megnőtt a VDK légelhárításának hatékonysága. Veterán pilóták tapasztalata szerint — írja a lap — sem a második világháborúban, sem pedig Koreában nem találkoztak ilyen jól szervezett és pontos elhárítással. Hanoi — e pilóták szerint — a legjobban védett város minden eddigi légi háború történetében. A pilóták külön beszámoltak arról, hogy nehéz kijátszani a szovjet gyártmányú elhárítórakéták tüzét, ehhez alacsonyra kell ereszkedniük, ekkor pedig a hagyományos ágyúk tüzét vonják magukra. (MTI) A Vietnam elleni amerikai agresszióról a harmadik világ helyzetéről az európai biztoságról az Péter János külügyminiszter felszólalása a közgyűlés politikai vitájában Péter János magyar külügyminiszter kedd délelőtt — magyar idő szerint a délutáni órákban — felszólalt az ENSZ-közgyűlés általános politikai vitájában. — A háború és a béke nyomasztó kérdése foglalkoztat bennünket ismét ebben a közgyűlési vitában — kezdte felszólalását Péter János. — A háború és a béke kérdése forog kockán a jelenlegi nemzetközi helyzet növekvő válsága közepette. A hosszú hetek óta tartó közgyűlési vitában tárgyalt kérdések négy döntő fontosságú problémára vezethetők vissza. Ezek a következők: a vietnami háború, a harmadik világ perspektívái, az európai biztonság és az Egyesült Nemzetek Szervezetének szerepe. A háború és a béke tragikus dilemmájával ma nagy remények és súlyos aggodalmak időszakában nézünk szembe. A hagyományos gyarmati rendszerek felszámolását követően, és amikor a termonukleáris világégés megakadályozása az ös.. '' nagy- és kishatalmak hivatalosan hirdetett programjává vált, biztató remény született arra, hogy a világ különböző részein felmerülő, összes égető nemzetközi vitás kérdések békésen megoldhatók. Ezekkel a reményekkel szemben a vietnami agresszió fokozása nemcsak aTávol-Kelet népeit veszélyezteti, hanem beárnyékolja és gyengíti a világ más részein jelentkező biztató lehetőségeket és konstruktív kezdeményezéseket is. Az újonnan függetlenné vált országok ellen irányuló neokolonialista beszivárgások, mesterkedések és támadások, valamint a gyarmati uralom letűnt világának feltámasztását célzó kísérletek kiszámíthatatlan fenyegetéseket és veszélyeket jelentenek nemcsak a harmadik világra, hanem az egész földkerekségre nézve is. Péter János a továbbiakban a vietnami ..kérdésről beszélt. Hangoztatta: " Ma minden jóakaratú ország legfontosabb feladata, hogy közreműködjék a Vietnam elleni agresszió megállításában és olyan megoldás keresésében, amely egyaránt javát szolgálja a vietnami népnek, Délkelet-Ázsia népeinek, az egész emberiségnek, egész világ békéjének érdekei is az amerikai beavatkozás eszkalációjának megszüntetését és az egész folyamat visszafordítását követelik. A tárgyalások és a béke érdekében megfelelő módon kell szavatolni az Egyesült Államok katonai támaszpontjainak és csapatainak kivonását. Minden olyan javaslat, amely ezt a kivonást bizonytalanná teszi, az igazi békeszándékok hiányát mutatja. Dél-Vietnam népének ismét szabad kezet kell kapnia, hogy maga alakíthassa saját sorsát,a genfi egyezmények szigorú megtartása mellett — szögezte le Péter János. — Azt is hallottuk a vitában, hogy a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front képviselői részvételének kérdését tárgyalás esetén meg lehet oldani. Minden olyan javaslat, amely nem veszi kellően figyelembe a Nemzeti Felszabadítási Front programját, Dél-Vietnam népének igazi érdekei ellen irányul —■ folytatta a szónok, majd rámutatott: — Amíg az agresszió és az intervenció folyik, addig minden békeszerető népnek kötelessége, hogy támogassa a vietnami nép hősies harcát. Vietnam népe ezzel a segítséggel biztosan képes lesz arra, hogy visszaverje a támadásokat minden eszkaláció ellenére. Világosan meg kell érteni, hogy a hadműveletek és propagandamanőverek eszkalációja sohasem fog a tárgyalóasztalhoz vezetni, viszont kétségtelenül elvezethet egy nagyobb háborúhoz és csak fokozhatja azokat a károkat, amelyeket már eddig is okozott az általános nemzetközi helyzetben. Ha és amennyiben az Egyesült Államok javaslatai megközelítik a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának és a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Frontnak javaslatait, és találkoznak azokkal, akkor a békét helyre lehet állítani, és Délkelet-Ázsia népei újra kezdhetik a genfi egyezmények rendelkezéseinek végrehajtását »- állapította meg. (Folytatás a 2. oldalon.) Péter János a szónoki emelvényen. Mögötte az ülésszak elnöke, Pazhwak és Narasimha indiai főtitkárhelyettes. Az Egyesült Államok eddig nem tett igazi békekezdeményezést A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya és a Délvietnami Nemzeti Felszabadítási Front véleményének teljes és igaz ismeretében és azzal teljes egyetértésben kijelenthetem, hogy az Egyesült Államok részéről mind ez ideig semmilyen valódi, érvényes békeajánlat nem történt — mondta ezután a magyar külügyminiszter. — Más szóval: az úgynevezett békejavaslatok, beleértve a mostani általános vitában elhangzottakat is, megkerülik a lényeget. Olyan alapvető fogyatékosságaik vannak, amelyek a javaslatokat érvénytelenné teszik. Hallottuk a vita során — mondta ezután Péter János —, hogy az Egyesült Államok hajlandó Észak-Vietnam bombázását beszüntetni, ha ez az intézkedés nem marad egyoldalú engedmény, vagyis, ha megfelelő intézkedéssel találkozik a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának részéről. A Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen olyan folyamatos agresszió folyik, amely példa nélkül áll a nemzetek egész történelmében. Ennek az agressziónak feltétel nélküli megszüntetése nem minősülhet egyoldalú engedménynek. Ellenkezőleg, az Észak- Vietnam bombázásának abbahagyására tett minden ajánlat, ha az bármiyen feltételhez van kötve, az igazi békés szándékok hiányát mutatja. A tárgyalások és a béke érdekében Észak-Vietnam bombázását haladéktalanul és az esetleges felújítással való mindennemű fenyegetés nélkül be kell szüntetni. Azt is hallottuk a vita során, hogy az Egyesült Államok hajlandó lenne megegyezésre jutni támaszpontjainak és katonai személyzetének visszavonásában, ugyancsak bizonyos katonai és politikai feltételek mellett. Az Egyesült Államok támaszpontjainak és katonáinak puszta jelenléte Vietnamban a genfi egyezmények súlyos megsértése. Ennek a visszás helyzetnek a megszüntetése nem tekinthető egyoldalú engedménynek. A külügyminiszter rámutatott, hogy az Egyesült Államok délvietnami intervenciója egészen 1954-ig nyúlik vissza, amikor az amerikai hivatalos szervek minden érvet és eszközt latba vetettek arra, hogy rábírják a franciákat, ne fogadják el a tűzszüneti egyezményt, hanem folytassák indokínai háborújukat. Ezt követően az Egyesült Államok beavatkozása lépésről lépésre fokozódott, menynyiségi és minőségi tekintetben egyaránt intervencióból agresszióba csapott át. Az amerikai beavatkozás kiszélesedése az az alapvető tényező, amely a jelenlegi délkelet-ázsiai helyzetet okozza. Nemcsak a vietnami nép érdekei, hanem a többi délkeletázsiai nép és általában az