Népszabadság, 1966. november (24. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-01 / 258. szám

2 NÉPSZABADSÁG 1966. november 1. kedd Megnyílt az AESZ miniszteri tanácsa (Folytatás az 1. oldalról.) közben letartóztatott 19 guineai személyiséget. Mint a Reuter közli, Ankrah tábornok hétfői sajtóértekezletén megismételte: a letartóztatott guineai személyiségeket mind­addig nem bocsátják szabadon, amíg a szerinte Guineában visz­­szatartott ghánaiakat nem enge­dik eltávozni onnan. Halié Szelasszié etiópiai csá­szár — az AESZ-értekezlet házi­gazdája — vasárnap délelőtt Acc­rába küldte Tadesze igazságügy­­minisztert, hogy a botrányos ügyet rendezze a ghanai vezetők­kel. A miniszter, aki vasár­nap este érkezett Accrába, hétfőn az elnöki palotában tárgyalt Ankrahhal. A megbeszélésről nem adtak ki jelentést. Több afrikai ország tett lépést a kialakult helyzet megoldására. Az EAK külügyminisztériuma utasí­totta accrai nagykövetségét, lép­jen közbe a guineai küldöttség szabadon bocsátása érdekében. Közben a hétfői Al Ahram feltű­nést keltő­ kommentárt közölt: Minden jel arra vall — írta —, hogy az incidenst külföldi kezek készítették elő az afrikai csúcsér­tekezlet felrobbantása céljából. 11. Hasszán marokkói király az értekezleten való részvételét le is mondta — e döntést azonban mással indokolta: a Spanyolor­szággal és Algériával fennálló ha­tárviszállyal. U Thant ENSZ-főtitkár hétfőn külön-külön fogadta Ghána és Guinea ENSZ-nagykövetét. A főtitkárság szóvivője ezt kö­vetően bejelentette: U Thant jó szolgálatokat tesz a Ghana és Guinea közötti viszályban. Afrikai Egység Szervezete mi­niszteri tanácskozása. II. Hailé Szelasszié megnyitójá­ban hangoztatta a külügyminisz­teri értekezlet döntő fontosságát a sorra kerülő csúcstalálkozó si­kere szempontjából. Kiemelte az egység fontosságát, szemben a regionális érdekekkel és a meg­osztás erőivel. Röviden szólt a felszabadítandó afrikai területek­ről — Rhodesiáról, Délnyugat-Af­rikáról, Dél-Afrikáról stb. — Fo­kozni kell az erőfeszítéseket e te­rületek felszabadítása érdekében — mondotta. — Felhívta Ghánát és Guineát ellentéteik rendezésére. Az AESZ titkársága bejelen­tette, hogy a háromtagú bizott­ságban, amely Ghánát, majd pe­dig Guineát keresi fel, Libéria, Sierra Leone és Tanzánia képvi­selője kapott helyet. Az ügyben „semleges” országok diplomatái­nak — a közlés szerint — azt a feladatot szánták, hogy először is eszközöljék ki a letartóztatott guineai külügyminiszternek és tár­sainak a szabadon bocsátását, má­sodszor pedig hassanak oda, hogy javulás álljon be a ghánai—gui­neai viszonyban. Mihelyt tech­nikailag lehetségessé válik, a de­legáció útnak indul. A külügyminiszteri értekezlet részvevői közfelkiáltással jóvá­hagyták Botswana és Lesotho fel­vételi kérelmét. Ezzel az Afrikai Egység Szervezete tagállamainak száma harmincnyolcra emelke­dett. (MTI) Tanácskozások az etiópiai fővárosban A küldöttségvezetők hétfő dél­előtt zárt ajtók mögött nem hi­vatalos ülést tartottak. A meg­beszélést Diallo Telli, a szervezet főtitkára kezdeményezte. Az elő­készítő ülés — tudósítások sze­rint rendkívül feszült, légkörben, s a tanácsadók kizárásával — a guineai delegáció önkényes fog­­vatartásáról tárgyalt. Nem hivatalos forrásból szár­mazó, de egybehangzó jelentések közlik, hogy az AESZ több tag­állama javasolta vegy­es bizottság kiküldését Ghánába. Az­­EAK, Szomália és néhány más ország azt szorgalmazta, hogy a küldött­ség kizárólag a guineai minisz­ternek és társainak azonnali sza­badon bocsátását követelje az AESZ nevében. A ghánai kül­döttség azonban értésre adta, hogy be sem engedi az országba a delegációt, ha az egyszersmind Guineát is nem keresi fel. Végül közölték, hogy az AESZ-küldött­­ség mindkét országba ellátogat. Hétfőn délután megnyílt az Dél-Vietnamban megtartották a partizánmozgalom országos értekezletét A VSA jelenti: Dél-Vietnam egyik felszabadított körzetében a közelmúltban megtartották a dél-vietnami partizánmozgalom harmadik országos értekezletét. Megállapították, hogy a parti­zánok, akik eleinte csak az el­lenséges egységek szétszórt kis erőit támadták sikerrel, később már a bábkormány és az ame­rikai csapatok növekvő létszá­mú erőivel is felvették a har­cot, s megsemmisítettek kisebb egységeket is. A partizánok nem csupán egy­­re több amerikai­ és kormány­katonát tettek harcképtelenné, de sok száz repülőgépet lőttek le és sok ezer páncélozott jár­művet semmisítettek meg. A partizánok először csupán néhány elszigetelt ellenséges állást kerítettek be, majd ké­pesnek bizonyultak nagyobb el­lenséges állások, sőt katonai öve­zetek megostromlására is," el­vágták az ellenség utánpótlását hosszú időre nagy területeken. " Ezerötszáz tengerészgyalogosból álló zászlóalj szállt partra a Ton­­ki­ni-öbölben cirkáló 7. flotta ha­jóiról, hogy csatlakozzék a de­­militarizált övezet hosszában mű­ködő dél-vietnami csapatokhoz és amerikai tengerészgyalogosokhoz. Az amerikai légierő vasárnap folytatta a VDK elleni bomba­­támadásokat. A gépek Vinh vá­ros térségében támadtak külön­böző célpontokat és az amerikai szóvivő beismerése szerint heves légelhárító tűzbe ütköztek. Amerikai B-52-es légierődök hétfőn a kambodzsai határ men­tén fekvő területeket bombáztak. Ezen a vidéken pénteken a sza­badságharcosok súlyos csapáso­kat mértek az amerikai csapa­tokra. Kínában fokozzák a szovjetellenes propagandát A Pravda vasárnapi számában közli pekingi tudósítójának je­lentését, aki azt írja: a „vörös­gárdisták” által terjesztett anya­gokból legutóbb ismeretessé vált Lin Piaónak, a KKP Központi Bizottsága elnökhelyettesének, honvédelmi miniszternek egy zártkörű összejövetelen elmon­dott beszéde. Kijelentette, hogy „Mao elnök sokkalta fölötte áll Marxnak, Engelsnek, Leninnek és Sztálinnak”, eszméi pedig „egyet jelentenek a legmagasabb szintű marxizmussal,leni­niz­mussal”. A Pravda tudósítója rámutat: a „kulturális forradalom” egész menete azt mutatja, hogy a ,,vö­rösgárdistáknak” azok ellen irá­nyuló kritikáját, akik nem érte­nek egyet a jelenlegi bel- és kül­politikai irányvonallal, a fiata­lok politikai éretlenségét kihasz­náló tapasztalt karmesterek irá­nyítják. A „kulturális forradalom” szer­vezői most még az eddiginél is makacsabban folyamodnak szov­jetellenes koholmányokhoz, az SZKP, a Szovjetunió ellen irá­nyuló rágalmazó kirohanásokhoz. Ebben nagy szerep jut a „vörös­gárdistáknak”, akik újra garáz­dálkodtak a szovjet nagykövetség épülete előtt. Rendkívül sajnála­tos, hogy ezekbe a huligánkilen­gésekbe gyerekeket is bevontak, akik közül még sok­an iskolába sem járnak. A nagykövetség kapujánál a „vörösgárdisták” Mao Ce-tung arcképeinek egész garmadáját állították ki, s hangszórókat sze­reltek fel, amelyeken a Szovjet­uniót gyalázó sértéseket kiáltoz­tak. Autókon megérkeztek a garázda cselekmények vezetői, akiket a „vörösgárdisták” lelke­sen üdvözöltek. Világos, hogy a „vörösgárdistá­k” hasonló cselek­ményeit gondosan előkészítették, mégpedig olyan személyek, akik­nek tetemes hatáskörük van. Megjegyzendő az is, hogy az utóbbi napokban a kínai sajtó mindjobban támadja a szocialis­ta országoknak azokat a meg­nyilatkozásait, amelyek közös ak­ciókra hívnak fel az amerikai agresszió megfékezéséért küzdő Vietnam megsegítésére. A lapok azt hajtogatják, hogy erről „szó sem lehet” , hogy még csak gon­dolni sem szabad a Szovjetunió­val és a többi szocialista ország­gal való akcióegységre. Grigorij Glezerman professzor a hétfői Pravdában megjelent Társadalom és személyiség című cikkében a többi között megál­lapítja: A Kínában lezajló úgy­nevezett kulturális forradalom, amiben nincsen semmi sem a forradalomból, sem a kultúrából, szemléletesen mutatja, hogy mi­re jó a gyakorlatban ez a felfo­gás. A „vörösgárdisták” tevé­kenységében a kulturális értékek megsemmisítése összefonódik az állampolgárok személyi szabad­ságának korlátozásával, emberi méltóságuk lebecsülésével, min­den önálló gondolat elnyomásá­val. A kínai vezetők, miközben ,,ultraforradalmároknak” adják ki magukat, arra vetemednek, hogy rágalmazóan „elpolgáriaso­­dással” vádolják a Szovjetuniót és a többi szocialista országot. Az ,,elpolgáriasodás” jele számukra az, hogy emelkedik a dolgozók keresete, növekedik jólétük, ami állítólag a forradalmi szellem megszűnéséhez vezet. Pedig való­jában az anyagi jólét növekedé­sének szembeállítása a forradal­mi tisztaság megőrzésével azt jelenti, hogy * értelmetlennek nyilvánítják azt a harcot, ame­lyet a dolgozók a szocializmu­sért és a kommunizmusért vív­nak, azért, hogy mindenki~~~szá­­mára biztosítani lehessen a gaz­dag és kulturált élet körülmé­nyeit, nem pedig azért, hogy örö­kössé tegyék a szegénységet. (MTI) Johnsont a­merika-ellenes tüntetők fogadták Malaysiában Johnson elnök és kísérete va­sárnap Thaiföldről Malaysia fő­városába, Kuala Lumpurba érke­zett. Napokkal előbb 70 baloldali személyiséget letartóztattak. A Johnson-látogatás napján meg­erősített őrjáratok cirkáltak az utcákon. Különösen nagy erőket vontak össze az úgynevezett Lincoln­­központban, az amerikai tájékoz­tatási hivatal, az USIA székházá­nak környékén. Mindez azonban nem volt elég a tüntetések meg­akadályozására. Több száz tüntető vonult az USIA-hoz. Letépték az amerikai zászlókat, s ilyen feliratokat mu­tattak fel: „Johnson, te háborús bűnös, takarodj!” „Gyilkos John­son!” A tüntetők motorkerékpá­rokat, gépkocsikat állítottak ke­resztbe az úton, hogy megakadá­lyozzák a forgalmat. Ekkor a rendőrség brutálisan közbelépett. Könnygázgránátokkal, gumibo­­tokkal támadtak a tüntetőkre, akik mégsem tágítottak. Végül a tömegbe lőttek. Több tüntető megsebesült. Egyikük holtan ma­radt az utcakövön. Malaysia m­ás városaiban is tüntettek Johnson látogatása el­len és a vietnami agresszió be­szüntetéséért. Johnson hétfőn Dél-Koreába érkezett. (MTI) . VEZETŐK JOBBRA, TÖMEGEK BALRA V­asárnap délelőtt a római olimpiai sportpalotában összeült az Olasz Szocia­lista Párt és az Olasz Szociálde­mokrata Párt egyesülését szente­sítő úgynevezett „alkotmányozó nagygyűlés”. A régen látott, pom­pázatos körülmények között meg­rendezett nagygyűlésen mintegy 18—20 ezer ember vett részt. A részvevők vita nélkül megszavaz­ták a két párt „egyesülését”, és megválasztották az új párt „ve­zetőségét”. Az egyesülés és a vezetőség szót idézőjelbe tettük, mert egye­lőre az új pártnak nincs sem ne­ve, sem egységes vezetősége, sem programja. Az új párton belül ugyanis máris akkorák a nézet­­eltérések, hogy a pártalapítók még a névben sem tudtak meg­egyezni. Így hát egyelőre az új pártot így nevezik: „Egyesített Olasz Szocialista és Szociálde­mokrata Párt." Tényleges veze­tőség megválasztása pedig még csak szóba sem került. Mindössze az történt, hogy az eddigi két vezetőséget mechanikusan össze­adták, így hát az ú­j pártnak pil­lanatnyilag két főtitkára, két fő­titkárhelyettese, két központi bi­zottsága van. Az egyetlen sze­mély, aki nem osztozik mással, az Pietro Renni, akit az új párt elnökévé kiáltottak ki. Az új pártnak egyelőre prog­ramja sincs. De Martino, a párt egyik társfőtitkára bejelentette, hogy a párt programját csak az 1968-ban esedékes parlamenti vá­lasztások után és e választások eredményétől függően fogják megállapítani. A most formálisan egyesített két párt valódi egye­sítési kongresszusára is csak 1968 végén kerül majd sor, így hát­ a nagy hírharanggal bejelentett új olasz szociáldemok­rata párt tényleges megteremté­se egyelőre még várat magára. Mindenesetre annyi tény, hogy az olasz munkásmozgalmon be­lüli erőviszonyok tovább kompli­­kálódtak. Az olasz munkásmoz­galom jelenlegi erőviszonyait — tájékoztató jelleggel — körülbe­lül így vázolhatjuk: Az olasz munkásosztály to­vábbra is legerősebb és vitatha­tatlanul vezetőereje az Olasz Kommunista Párt, amelynek 1 millió 600 ezer tagja és 7 millió 800 ezer szavazója van. A most „egyesített” új párt tagjainak száma 600 ezerre, várható szava­zóinak száma 5 és fél millióra becsülhető. A Proletár Egység Olasz Szocialista Pártja (balol­dali marxista párt) jelenleg kö­rülbelül 200 000 tagot és körül­belül egymillió szavazót számlál. Az olasz munkásmozgalom ne­gyedik osztaga jelenleg azokból a volt szocialista vezetőkből és munkásokból áll, akik nem vol­tak hajlandók egyesülni, kilép­tek a pártból, de pillanatnyilag még nem döntöttek, hogy új pár­tot alapítanak-e, vagy csatlakoz­nak a kommunistákhoz vagy a proletár szocialistákhoz. Fel kell figyelnünk azonban arra a tényre, hogy a szocialista —szociáldemokrata egyesülés, az­ általános várakozás ellenére, nem osztotta meg a forradalmi CGIL szakszervezet egységét, sőt azt mondhatjuk, hogy a szociál­­demokratizálódás veszélye láttán ennek a szakszervezetnek az egy­sége tovább erősödött. A CGIL erősebb, mint valaha, sőt az utóbbi időben igen sok kérdés­ben közös nevezőre jutott az olasz munkások másik nagy szakszervezetével, a katolikus CISL-vel is. Olyannyira, hogy felelős olasz munkásmozgalmi körökben ma már egyre többet beszélnek „az olasz munkások egységes szakszervezetének” megteremtése közeli lehetőségé­ről.­­ Minden arra mutat, hogy mi­közben Nenni és társai jobbra ak­arják vinni az olasz munkás­­mozgalmat, a tömegek határo­zottan baloldali fordulatot kí­vánnak. Ezzel magyarázható az a tény, hogy az új szociálde­mokrata párt csupán formálisan alakult meg Itáliában és hogy ez az új párt egyelőre nem tudott programot adni. Egy ilyen jobb­oldali szociáldemokrata párt és program ugyanis szöges ellentét­ben áll az olasz dolgozó milliók érdekeivel és harcaival. Róma, október 31. Buzási János Újabb letartóztatások Indonéziában Suharto, az indonéz hadsereg vezetője hétfőn kijelentette, hogy november közepén állítják katonai bíróság elé Omar Danit, a légi­erők volt parancsnokát. Azzal vá­dolják, hogy részt vett a Szep­tember 30. akcióban. Sutopo Juwono dandártábornok hétfőn közölte a sajtó képviselői­vel, hogy a djakartai helyőrség csapatai elfogtak két baloldali személyiséget. Arkant és Acha­­diaiot egy fővárosi razzia során hurcolták el, és állítólag tetten érték, amint röplapokat állítottak elő. (MTI)* Újra csak aggasztó hírek érkez­nek Indonéziából, ahonnan a ha­ladó világ immár több mint egy éve mind riasztóbb újságokról ér­tesül. A reakció, mintha kevesell­né a barbár módon legyilkolt ár­tatlan haladó emberek ijesztő számát, újabb áldozatokat köve­tel! Az indonéz szélsőjobboldal már hetek óta tüzel, s érve sem új, amivel a terror fokozására buzdít:a kommunisták állítólagos „fenyegetése”. Az ellenforradalmi rezsim nemcsak hogy nem tu­dott stabilizációt teremteni, de nyugtalanító és rettentő öröksé­get is halmozott fel magának a százezrek tetemével. Gyilkosságokról, letartóztatá­sokról jönnek megint hírek. Legutóbb az egyik indonéz kom­munista vezető, Sakirman elvtárs haláláról szólt a tudósítás. „Szökés közben ölték meg” — így hang­zik a hivatalos magyarázat, amely — különösen itt, Európában — olyan sokatmondó és egyértelmű gondolattársításra készteti az em­bert ... A djakartai vezetők né­hány hete még erélyt látszot­tak tanúsítani az antikommuniz­­musban velük szövetséges, de a taktikában velük egyet nem értő csoportokkal szemben. A friss hí­rek alapján viszont osztoznak minden szélsőségessel — a hala­dó erők elleni terrorban. A hala­dó világ csak a tények alapján ítélheti meg a hivatalos Djakar­­ta váltig bizonygatott elhatároló­dását e szélsőjobboldali és nyíl­tan irmperialistabarát csoportok céljaitól. Az antiimperializmus lehet — persze jellemzően — di­vatos szólam, s lehet külpolitikai realitás. De a valóságos antiim­perializmus nem fér össze az an­­tikommunizmussal, ezt számta­lan példa bizonyítja. Különöskép­pen aktuális ez a figyelmeztetés Indonézia esetében, amely iránt — ugyancsak a hírek tanúsága szerint — az imperializmus mind­jobban „érdeklődik”. A. J. Katonai puccskísérlet Venezuelában Vasárnap katonai hatalomát­vételi kísérlet hiúsult meg Ve­nezuelában. Clemente Pacheco Ochoa ezre­des megkísérelte kormányellenes zendülésre bírni a fővárostól húsz kilométernyire fekvő Los Tegues-i tiszti iskola növendé­keit. Többségük azonban nem csatlakozott a mozgalomhoz. Heves szóváltás kerekedett, majd eldördültek az első lövések. Rö­vid tűzharc után a lázadók meg­adták magukat. Maga az ezredes a tűzharcban életét vesztette. A közlemény hírül adja azt is, hogy letartóztatták Antonio Pe­rez Hernandezt, a puccskísérlet másik vezetőjét. (MTI)

Next