Népszabadság, 1966. november (24. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-01 / 258. szám
2 NÉPSZABADSÁG 1966. november 1. kedd Megnyílt az AESZ miniszteri tanácsa (Folytatás az 1. oldalról.) közben letartóztatott 19 guineai személyiséget. Mint a Reuter közli, Ankrah tábornok hétfői sajtóértekezletén megismételte: a letartóztatott guineai személyiségeket mindaddig nem bocsátják szabadon, amíg a szerinte Guineában viszszatartott ghánaiakat nem engedik eltávozni onnan. Halié Szelasszié etiópiai császár — az AESZ-értekezlet házigazdája — vasárnap délelőtt Accrába küldte Tadesze igazságügyminisztert, hogy a botrányos ügyet rendezze a ghanai vezetőkkel. A miniszter, aki vasárnap este érkezett Accrába, hétfőn az elnöki palotában tárgyalt Ankrahhal. A megbeszélésről nem adtak ki jelentést. Több afrikai ország tett lépést a kialakult helyzet megoldására. Az EAK külügyminisztériuma utasította accrai nagykövetségét, lépjen közbe a guineai küldöttség szabadon bocsátása érdekében. Közben a hétfői Al Ahram feltűnést keltő kommentárt közölt: Minden jel arra vall — írta —, hogy az incidenst külföldi kezek készítették elő az afrikai csúcsértekezlet felrobbantása céljából. 11. Hasszán marokkói király az értekezleten való részvételét le is mondta — e döntést azonban mással indokolta: a Spanyolországgal és Algériával fennálló határviszállyal. U Thant ENSZ-főtitkár hétfőn külön-külön fogadta Ghána és Guinea ENSZ-nagykövetét. A főtitkárság szóvivője ezt követően bejelentette: U Thant jó szolgálatokat tesz a Ghana és Guinea közötti viszályban. Afrikai Egység Szervezete miniszteri tanácskozása. II. Hailé Szelasszié megnyitójában hangoztatta a külügyminiszteri értekezlet döntő fontosságát a sorra kerülő csúcstalálkozó sikere szempontjából. Kiemelte az egység fontosságát, szemben a regionális érdekekkel és a megosztás erőivel. Röviden szólt a felszabadítandó afrikai területekről — Rhodesiáról, Délnyugat-Afrikáról, Dél-Afrikáról stb. — Fokozni kell az erőfeszítéseket e területek felszabadítása érdekében — mondotta. — Felhívta Ghánát és Guineát ellentéteik rendezésére. Az AESZ titkársága bejelentette, hogy a háromtagú bizottságban, amely Ghánát, majd pedig Guineát keresi fel, Libéria, Sierra Leone és Tanzánia képviselője kapott helyet. Az ügyben „semleges” országok diplomatáinak — a közlés szerint — azt a feladatot szánták, hogy először is eszközöljék ki a letartóztatott guineai külügyminiszternek és társainak a szabadon bocsátását, másodszor pedig hassanak oda, hogy javulás álljon be a ghánai—guineai viszonyban. Mihelyt technikailag lehetségessé válik, a delegáció útnak indul. A külügyminiszteri értekezlet részvevői közfelkiáltással jóváhagyták Botswana és Lesotho felvételi kérelmét. Ezzel az Afrikai Egység Szervezete tagállamainak száma harmincnyolcra emelkedett. (MTI) Tanácskozások az etiópiai fővárosban A küldöttségvezetők hétfő délelőtt zárt ajtók mögött nem hivatalos ülést tartottak. A megbeszélést Diallo Telli, a szervezet főtitkára kezdeményezte. Az előkészítő ülés — tudósítások szerint rendkívül feszült, légkörben, s a tanácsadók kizárásával — a guineai delegáció önkényes fogvatartásáról tárgyalt. Nem hivatalos forrásból származó, de egybehangzó jelentések közlik, hogy az AESZ több tagállama javasolta vegyes bizottság kiküldését Ghánába. AzEAK, Szomália és néhány más ország azt szorgalmazta, hogy a küldöttség kizárólag a guineai miniszternek és társainak azonnali szabadon bocsátását követelje az AESZ nevében. A ghánai küldöttség azonban értésre adta, hogy be sem engedi az országba a delegációt, ha az egyszersmind Guineát is nem keresi fel. Végül közölték, hogy az AESZ-küldöttség mindkét országba ellátogat. Hétfőn délután megnyílt az Dél-Vietnamban megtartották a partizánmozgalom országos értekezletét A VSA jelenti: Dél-Vietnam egyik felszabadított körzetében a közelmúltban megtartották a dél-vietnami partizánmozgalom harmadik országos értekezletét. Megállapították, hogy a partizánok, akik eleinte csak az ellenséges egységek szétszórt kis erőit támadták sikerrel, később már a bábkormány és az amerikai csapatok növekvő létszámú erőivel is felvették a harcot, s megsemmisítettek kisebb egységeket is. A partizánok nem csupán egyre több amerikai és kormánykatonát tettek harcképtelenné, de sok száz repülőgépet lőttek le és sok ezer páncélozott járművet semmisítettek meg. A partizánok először csupán néhány elszigetelt ellenséges állást kerítettek be, majd képesnek bizonyultak nagyobb ellenséges állások, sőt katonai övezetek megostromlására is," elvágták az ellenség utánpótlását hosszú időre nagy területeken. " Ezerötszáz tengerészgyalogosból álló zászlóalj szállt partra a Tonkini-öbölben cirkáló 7. flotta hajóiról, hogy csatlakozzék a demilitarizált övezet hosszában működő dél-vietnami csapatokhoz és amerikai tengerészgyalogosokhoz. Az amerikai légierő vasárnap folytatta a VDK elleni bombatámadásokat. A gépek Vinh város térségében támadtak különböző célpontokat és az amerikai szóvivő beismerése szerint heves légelhárító tűzbe ütköztek. Amerikai B-52-es légierődök hétfőn a kambodzsai határ mentén fekvő területeket bombáztak. Ezen a vidéken pénteken a szabadságharcosok súlyos csapásokat mértek az amerikai csapatokra. Kínában fokozzák a szovjetellenes propagandát A Pravda vasárnapi számában közli pekingi tudósítójának jelentését, aki azt írja: a „vörösgárdisták” által terjesztett anyagokból legutóbb ismeretessé vált Lin Piaónak, a KKP Központi Bizottsága elnökhelyettesének, honvédelmi miniszternek egy zártkörű összejövetelen elmondott beszéde. Kijelentette, hogy „Mao elnök sokkalta fölötte áll Marxnak, Engelsnek, Leninnek és Sztálinnak”, eszméi pedig „egyet jelentenek a legmagasabb szintű marxizmussal,leninizmussal”. A Pravda tudósítója rámutat: a „kulturális forradalom” egész menete azt mutatja, hogy a ,,vörösgárdistáknak” azok ellen irányuló kritikáját, akik nem értenek egyet a jelenlegi bel- és külpolitikai irányvonallal, a fiatalok politikai éretlenségét kihasználó tapasztalt karmesterek irányítják. A „kulturális forradalom” szervezői most még az eddiginél is makacsabban folyamodnak szovjetellenes koholmányokhoz, az SZKP, a Szovjetunió ellen irányuló rágalmazó kirohanásokhoz. Ebben nagy szerep jut a „vörösgárdistáknak”, akik újra garázdálkodtak a szovjet nagykövetség épülete előtt. Rendkívül sajnálatos, hogy ezekbe a huligánkilengésekbe gyerekeket is bevontak, akik közül még sokan iskolába sem járnak. A nagykövetség kapujánál a „vörösgárdisták” Mao Ce-tung arcképeinek egész garmadáját állították ki, s hangszórókat szereltek fel, amelyeken a Szovjetuniót gyalázó sértéseket kiáltoztak. Autókon megérkeztek a garázda cselekmények vezetői, akiket a „vörösgárdisták” lelkesen üdvözöltek. Világos, hogy a „vörösgárdisták” hasonló cselekményeit gondosan előkészítették, mégpedig olyan személyek, akiknek tetemes hatáskörük van. Megjegyzendő az is, hogy az utóbbi napokban a kínai sajtó mindjobban támadja a szocialista országoknak azokat a megnyilatkozásait, amelyek közös akciókra hívnak fel az amerikai agresszió megfékezéséért küzdő Vietnam megsegítésére. A lapok azt hajtogatják, hogy erről „szó sem lehet” , hogy még csak gondolni sem szabad a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való akcióegységre. Grigorij Glezerman professzor a hétfői Pravdában megjelent Társadalom és személyiség című cikkében a többi között megállapítja: A Kínában lezajló úgynevezett kulturális forradalom, amiben nincsen semmi sem a forradalomból, sem a kultúrából, szemléletesen mutatja, hogy mire jó a gyakorlatban ez a felfogás. A „vörösgárdisták” tevékenységében a kulturális értékek megsemmisítése összefonódik az állampolgárok személyi szabadságának korlátozásával, emberi méltóságuk lebecsülésével, minden önálló gondolat elnyomásával. A kínai vezetők, miközben ,,ultraforradalmároknak” adják ki magukat, arra vetemednek, hogy rágalmazóan „elpolgáriasodással” vádolják a Szovjetuniót és a többi szocialista országot. Az ,,elpolgáriasodás” jele számukra az, hogy emelkedik a dolgozók keresete, növekedik jólétük, ami állítólag a forradalmi szellem megszűnéséhez vezet. Pedig valójában az anyagi jólét növekedésének szembeállítása a forradalmi tisztaság megőrzésével azt jelenti, hogy * értelmetlennek nyilvánítják azt a harcot, amelyet a dolgozók a szocializmusért és a kommunizmusért vívnak, azért, hogy mindenki~~~számára biztosítani lehessen a gazdag és kulturált élet körülményeit, nem pedig azért, hogy örökössé tegyék a szegénységet. (MTI) Johnsont amerika-ellenes tüntetők fogadták Malaysiában Johnson elnök és kísérete vasárnap Thaiföldről Malaysia fővárosába, Kuala Lumpurba érkezett. Napokkal előbb 70 baloldali személyiséget letartóztattak. A Johnson-látogatás napján megerősített őrjáratok cirkáltak az utcákon. Különösen nagy erőket vontak össze az úgynevezett Lincolnközpontban, az amerikai tájékoztatási hivatal, az USIA székházának környékén. Mindez azonban nem volt elég a tüntetések megakadályozására. Több száz tüntető vonult az USIA-hoz. Letépték az amerikai zászlókat, s ilyen feliratokat mutattak fel: „Johnson, te háborús bűnös, takarodj!” „Gyilkos Johnson!” A tüntetők motorkerékpárokat, gépkocsikat állítottak keresztbe az úton, hogy megakadályozzák a forgalmat. Ekkor a rendőrség brutálisan közbelépett. Könnygázgránátokkal, gumibotokkal támadtak a tüntetőkre, akik mégsem tágítottak. Végül a tömegbe lőttek. Több tüntető megsebesült. Egyikük holtan maradt az utcakövön. Malaysia más városaiban is tüntettek Johnson látogatása ellen és a vietnami agresszió beszüntetéséért. Johnson hétfőn Dél-Koreába érkezett. (MTI) . VEZETŐK JOBBRA, TÖMEGEK BALRA Vasárnap délelőtt a római olimpiai sportpalotában összeült az Olasz Szocialista Párt és az Olasz Szociáldemokrata Párt egyesülését szentesítő úgynevezett „alkotmányozó nagygyűlés”. A régen látott, pompázatos körülmények között megrendezett nagygyűlésen mintegy 18—20 ezer ember vett részt. A részvevők vita nélkül megszavazták a két párt „egyesülését”, és megválasztották az új párt „vezetőségét”. Az egyesülés és a vezetőség szót idézőjelbe tettük, mert egyelőre az új pártnak nincs sem neve, sem egységes vezetősége, sem programja. Az új párton belül ugyanis máris akkorák a nézeteltérések, hogy a pártalapítók még a névben sem tudtak megegyezni. Így hát egyelőre az új pártot így nevezik: „Egyesített Olasz Szocialista és Szociáldemokrata Párt." Tényleges vezetőség megválasztása pedig még csak szóba sem került. Mindössze az történt, hogy az eddigi két vezetőséget mechanikusan összeadták, így hát az új pártnak pillanatnyilag két főtitkára, két főtitkárhelyettese, két központi bizottsága van. Az egyetlen személy, aki nem osztozik mással, az Pietro Renni, akit az új párt elnökévé kiáltottak ki. Az új pártnak egyelőre programja sincs. De Martino, a párt egyik társfőtitkára bejelentette, hogy a párt programját csak az 1968-ban esedékes parlamenti választások után és e választások eredményétől függően fogják megállapítani. A most formálisan egyesített két párt valódi egyesítési kongresszusára is csak 1968 végén kerül majd sor, így hát a nagy hírharanggal bejelentett új olasz szociáldemokrata párt tényleges megteremtése egyelőre még várat magára. Mindenesetre annyi tény, hogy az olasz munkásmozgalmon belüli erőviszonyok tovább komplikálódtak. Az olasz munkásmozgalom jelenlegi erőviszonyait — tájékoztató jelleggel — körülbelül így vázolhatjuk: Az olasz munkásosztály továbbra is legerősebb és vitathatatlanul vezetőereje az Olasz Kommunista Párt, amelynek 1 millió 600 ezer tagja és 7 millió 800 ezer szavazója van. A most „egyesített” új párt tagjainak száma 600 ezerre, várható szavazóinak száma 5 és fél millióra becsülhető. A Proletár Egység Olasz Szocialista Pártja (baloldali marxista párt) jelenleg körülbelül 200 000 tagot és körülbelül egymillió szavazót számlál. Az olasz munkásmozgalom negyedik osztaga jelenleg azokból a volt szocialista vezetőkből és munkásokból áll, akik nem voltak hajlandók egyesülni, kiléptek a pártból, de pillanatnyilag még nem döntöttek, hogy új pártot alapítanak-e, vagy csatlakoznak a kommunistákhoz vagy a proletár szocialistákhoz. Fel kell figyelnünk azonban arra a tényre, hogy a szocialista —szociáldemokrata egyesülés, az általános várakozás ellenére, nem osztotta meg a forradalmi CGIL szakszervezet egységét, sőt azt mondhatjuk, hogy a szociáldemokratizálódás veszélye láttán ennek a szakszervezetnek az egysége tovább erősödött. A CGIL erősebb, mint valaha, sőt az utóbbi időben igen sok kérdésben közös nevezőre jutott az olasz munkások másik nagy szakszervezetével, a katolikus CISL-vel is. Olyannyira, hogy felelős olasz munkásmozgalmi körökben ma már egyre többet beszélnek „az olasz munkások egységes szakszervezetének” megteremtése közeli lehetőségéről. Minden arra mutat, hogy miközben Nenni és társai jobbra akarják vinni az olasz munkásmozgalmat, a tömegek határozottan baloldali fordulatot kívánnak. Ezzel magyarázható az a tény, hogy az új szociáldemokrata párt csupán formálisan alakult meg Itáliában és hogy ez az új párt egyelőre nem tudott programot adni. Egy ilyen jobboldali szociáldemokrata párt és program ugyanis szöges ellentétben áll az olasz dolgozó milliók érdekeivel és harcaival. Róma, október 31. Buzási János Újabb letartóztatások Indonéziában Suharto, az indonéz hadsereg vezetője hétfőn kijelentette, hogy november közepén állítják katonai bíróság elé Omar Danit, a légierők volt parancsnokát. Azzal vádolják, hogy részt vett a Szeptember 30. akcióban. Sutopo Juwono dandártábornok hétfőn közölte a sajtó képviselőivel, hogy a djakartai helyőrség csapatai elfogtak két baloldali személyiséget. Arkant és Achadiaiot egy fővárosi razzia során hurcolták el, és állítólag tetten érték, amint röplapokat állítottak elő. (MTI)* Újra csak aggasztó hírek érkeznek Indonéziából, ahonnan a haladó világ immár több mint egy éve mind riasztóbb újságokról értesül. A reakció, mintha kevesellné a barbár módon legyilkolt ártatlan haladó emberek ijesztő számát, újabb áldozatokat követel! Az indonéz szélsőjobboldal már hetek óta tüzel, s érve sem új, amivel a terror fokozására buzdít:a kommunisták állítólagos „fenyegetése”. Az ellenforradalmi rezsim nemcsak hogy nem tudott stabilizációt teremteni, de nyugtalanító és rettentő örökséget is halmozott fel magának a százezrek tetemével. Gyilkosságokról, letartóztatásokról jönnek megint hírek. Legutóbb az egyik indonéz kommunista vezető, Sakirman elvtárs haláláról szólt a tudósítás. „Szökés közben ölték meg” — így hangzik a hivatalos magyarázat, amely — különösen itt, Európában — olyan sokatmondó és egyértelmű gondolattársításra készteti az embert ... A djakartai vezetők néhány hete még erélyt látszottak tanúsítani az antikommunizmusban velük szövetséges, de a taktikában velük egyet nem értő csoportokkal szemben. A friss hírek alapján viszont osztoznak minden szélsőségessel — a haladó erők elleni terrorban. A haladó világ csak a tények alapján ítélheti meg a hivatalos Djakarta váltig bizonygatott elhatárolódását e szélsőjobboldali és nyíltan irmperialistabarát csoportok céljaitól. Az antiimperializmus lehet — persze jellemzően — divatos szólam, s lehet külpolitikai realitás. De a valóságos antiimperializmus nem fér össze az antikommunizmussal, ezt számtalan példa bizonyítja. Különösképpen aktuális ez a figyelmeztetés Indonézia esetében, amely iránt — ugyancsak a hírek tanúsága szerint — az imperializmus mindjobban „érdeklődik”. A. J. Katonai puccskísérlet Venezuelában Vasárnap katonai hatalomátvételi kísérlet hiúsult meg Venezuelában. Clemente Pacheco Ochoa ezredes megkísérelte kormányellenes zendülésre bírni a fővárostól húsz kilométernyire fekvő Los Tegues-i tiszti iskola növendékeit. Többségük azonban nem csatlakozott a mozgalomhoz. Heves szóváltás kerekedett, majd eldördültek az első lövések. Rövid tűzharc után a lázadók megadták magukat. Maga az ezredes a tűzharcban életét vesztette. A közlemény hírül adja azt is, hogy letartóztatták Antonio Perez Hernandezt, a puccskísérlet másik vezetőjét. (MTI)