Népszabadság, 1966. november (24. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-01 / 258. szám

4 Rhodesia és a brit külpolitika bizalmi válsága A britek rhodesiai politikája, a legutóbbi napok eseményeit is fi­gyelembe véve, két részleges és egy, általános jelentőségű „ered­ménnyel” járt. Az első: Smith és a fajüldözők vérszemet kaptak Rhodesiában. Smith terrorlegényei, a Daily Mail riporterének helyszíni tudó­sítása szerint, a Zambezi partján lévő, úszómedencével, bárral fel­szerelt főhadiszállásukon szinte „szóralkozásszerűen folytatják az embervadászatot” a rhodesiai el­lenállási mozgalom tagjai ellen. Smith maga 29-én rádióbeszédet mondott, amelyben kijelentette: a függetlenségből nem enged, de szívesen eljön Londonba, hogy megmagyarázza az angoloknak, miért neki van igaza. Ami a gaz­dasági szankciókat illeti, azt mon­dotta: „Rhodesia ma többet ex­portál, mint­ amennyi a behozata­la. Gazdaságilag erősebbek va­gyunk, mint tavaly november­ben.”­­ A másik „eredmény”: a Rhode­sia elleni , gazdasági szankciók csőddel fenyegetik Zambiát. Még a brit gyarmati közigazgatás gondoskodott arról, hogy a fehér telepesek kezén levő Dél-Rhode­­siában maradjanak a hajdani Észak-Rhodesia (ma Zambia) élet­fontosságú energiaforrásai, a réz­bányákat ellátó erőművek, a vasút stb. Zambia a britek felké­résére komolyan alkalmazta a szankciókat. Rhodesia ellen, el­vásta kapcsolatait Smith-szel, s azóta nincs elég szene, angol re­pülőgépekkel kell benzint és ola­jat hozatnia stb., stb. Ám az an­golok a mai nappal beszüntetik a Zambiának olajat szállító légi hi­dat, mert nem tudtak megegyezni a költségek megtérítésében. E „részeredmények” mellett a britek elvtelen manőverezésének általános jelentőségű következ-­­ ménye, hogy alapjaiban ingott­­ meg a harmadik világ országai­­ többségének bizalma az angol­­ ígéretek, hivatalos állásfoglalások­­ hitelében, megbízhatóságában. Az ENSZ-be küldött angol tudósítók szerint ma az Angliába vetett biz­­­zalom alacsonyabb árfolyamon­­ áll, mint a szuezi kaland idején­­ vagy az azóta eltelt tíz esztendő­ben bármikor. A nemzetközösség államfőinek óriási többsége személyes tapasz­talatból győződött meg arról, hogy a brit politikusok Rhodesiá­val kapcsolatos kijelentéseinek nem lehet hinni. Ez év tavaszán maga Wilson miniszterelnök mondotta a lagosi konferencián, hogy a Smith-rezsim megdöntése „inkább hetek, mint hónapok kérdése”. Ezután a brit külpoli­tika megakadályozta a soron kö­vetkező nemzetközösségi konfe­rencia időbeni megtartását és a szeptemberi ülésen újabb ígére­tekkel állott elő. Szeptemberben a nemzetközösségi államfők til­takoztak az ellen, hogy a britek tovább tárgyaljanak Smith­­szel. Ennek ellenére, azóta egy­mást váltják a rhodesiai Salis­­bury-ben a hivatalos brit delegá­ciók, akik az „utolsó” és a „leg­utolsó” megegyezési javaslatokat hozzák Londonból. E javaslatok­ra azonban hiába várja a választ az angol közvélemény. Ennyi ígéretszegés helyrehoz­hatatlan csorbát ütött az angol külpolitika megbízhatóságába vetett hiten. Patkó Imre Egy jobboldali szervezet nagyszabású terrorcselekményekre készült az Egyesült Államokban Washingtoni tudósítónk jelenti. Mint a New York-i rendőrség vezetői vasárnap bejelentették, tízhónapos nyomozás után le­leplezték a Minutemen elneve­zésű jobboldali szervezet tag­jainak összeesküvését. A szerve­zet, amely katonai kiképzésben részesíti tagjait ,és azt hirdeti, hogy a „kommunista felkelés az Egyesült Államokban” vagy a „külső invázió” a közeljövőben bekövetkezhet, New York állam­ban több­­fegyveres terrorakcióra készült. E terrorhullám első so­rozataként géppisztolyokkal, gépágyúkkal és bombákkal tá­madást akartak intézni három New York államban fekvő ifjú­sági tábor ellen, amelyet haladó klubok tartanak fenn. A rendőrség több mint száz tagja vett részt a jobboldali ter­roristák elleni akcióban, s húszat letartóztatott, s több tonnányi fegyvert és lőszert foglalt le tő­lük. Az összeesküvés tagjai a rend­őri közlés szerint tanulmányoz­ták a Worker, az Egyesült Ál­lamok Kommunista Pártja elle­ni bombamerénylet lehetőségeit. Így jogos az a gyanú, hogy ők szervezték a Worker elleni szep­temberi bombamerényletet. A New York-i Minutemen nem véletlenül időzítette a ter­vezett terrorakciót egy héttel az ameri­kai kongresszusi választá­sok elé. E terrorakciókkal nyil­vánvalóan meg akarták félemlí­teni a választókat, s elriasztani attól, hogy a „liberálisabb” gon­dolkodású jelöltekre adják szava­zatukat. FÉNYKÉPEZZEN SZOVJET FÉNYKÉPEZŐGÉPPEL! 1­0 ' 1 ' Arleszállítás folytán 40 százalékkal olcsóbbak, mint a más márkájúak Kiváló minőségű, tartós, modern készülékek, melyek az egész világon elismertek. MOST NYUGODTAN VÁLOGATHAT! Ne várja meg a csúcsforgalmat. Boltjaink minden darabot bemutatnak, tanácsot adnak. OTP HITELLEVÉLRE már 280,— Ft-tal átvehető a F E D 4 Industar 1­2,8 tokkal már 480,— Ft-tal átvehető a K I E V 4 Jupiter 12 tokkal már 360,— Ft-tal átvehető a Z E N I T 3 M Helios 1­2 tokkal már 340,— Ft-tal átvehető a Z O R K I J 4 Jupiter 1­2 tokkal Egyet fizet, kettőt kap, ha most nagyíthatja felvételeit az OFOTÉRT - nál. 13x18-tól 30x 40-es nagyításig minden második nagyítás díjtalan. FÉNYKÉPEZZEN FORTE FILMMEL! ­­L­­P­S­Z­A­B­A­D­­S­Á­G Habsburg Ottó Ausztriában járt­ Az osztrák belügyminisztériu­m közölte, hogy Habsburg Ottó, 40 év után, a hétfői nap folyamán Volkswagen gépkocsin, egy oszt­rák detektív kíséretében átlépte az osztrák határt. Habsburg Ottó bécsi szóvivője szerint Ottó „a kö­­zelgő mindenszentek alkalmából” Jenő főherceg emlékművét láto­gatta meg. Körülnézett Inns­bruckban, majd tiroli „villámlá­­togatása” befejeztével visszauta­zott a bajorországi Pöckingbe, lakhelyére. Habsburg Ottó júniusban a néppárti kormánytól kapott Ausztriára is érvényes útlevelet. (MTI) Az Early Bírd 2. nem tért rá pályájára Az Early Bírd 2. (magyarul: Koránkelő) jelzésű mesterséges hold, amelyet október 26-án lőt­tek fel a Csendes-óceán fölé, nem tért rá az eredetileg kijelölt pá­lyára. Washingtonban bejelentet­ték, hogy földi parancsra bekap­csolódott a távközlési szputnyik hajtóműve, de nem sikerült a manőver, amelynek az lett volna a célja, hogy az Early Bird „álló helyzetet” foglaljon el 35 689 ki­lométer magasban, a vasárnapi hétfő vonal (nemzetközi dátum­vonal) fölött. A tervezők abban reménykedtek, hogy ily módon a szputnyik állandó televíziós telé­állomásként működhet. Ha a to­vábbiakban sem sikerül a meg­adott ponton „megállítani”, vagyis keringését összhangba hozni a Föld keringésével, akkor az Early Bird 2-őt csak kísérleti távközlési szputnyiknak használhatják fel. A televízióvétel a Föld távoli pontjairól tehát csak akkor válik lehetségessé, ha az adott napszak­ban a szputnyik a földi vevőállo­más látószögébe ér. (MTI) 1966. november 1. kedd Könyvek falun Negyedik éve rendezi meg a Kossuth Kiadó a falusi politikai könyvheteket. Mindig sikerrel jártak, s várhatóan az idei ér­deklődés még nagyobb lesz. És ennek nagyon egyszerű magya­rázata van: az utóbbi időben a falvakban is örvendetesen meg­nőtt a politikai aktivitás. S ez mindenekelőtt a párt IX. kong­resszusának előkészületeivel függ össze: a taggyűlések és a párt­­értekezletek mérleget készítet­tek a megtett útról és állást fog­laltak a teendők dolgában. Az egész ország a kongresszusra ké­szül — s erre készült már jó elő­re — a­­ maga eszközeivel: a könyvvel a párt könyvkiadója is. Idei termése még változato­sabb, még gazdagabb, mint az előző években. Hogy csak az őszi könyvújdonságok közül említ­sünk néhányat: Marx—Engels: Művészetről, irodalomról; Lenin: A szocialista és tőkésállamok bé­kés egymás mellett éléséről; Föl­­deáki Béla: Mezőgazdaságunk és a világszínvonal; Szakasits Ár­pád: Válogatott beszédek és írá­sok; S. Fox: A Kennedy-gyilkos­­ság rejtelmei; Dernői Kocsis László: Bajcsy-Zsilinszky: Világ­történet utolsó, 10. kötete — tör­ténelmi, filozófiai, szociológiai, közgazdasági, szépirodalmi mű­vek egész serege­i, ebben az év­ben 224 mű, 7 millió 177 ezer példányban (az átlagos példány­szám 32 ezer!). Rekordokat dön­tött meg a kiadó: ennyi művet és ennyi példányban még soha­sem jelentetett meg. A könyvfor­galom pedig előreláthatólag 4 százalékkal nagyobb lesz, mint tavaly volt. Ebben a nagy termésben és aratásban igen fontos szerepe van a kiadó 15 ezer főt számlá­ló önkéntes könyvterjesztő­ gár­dájának. Róluk is szó lesz a mostani politikai könyvhónapon: kb. kétezren kapnak lelkes mun­­kájukért emlékjelvényt és okle­velet. Ez a könyvhónap legfőképpen arról nevezetes, hogy elsősorban a vidéknek, a falunak szól. Ezekben a napokban, hetekben mintegy másfél ezer községben rendeznek ünnepséget; igen, ünnepséget, ki­állításokat, író-olvasó találkozó­kat szerveznek, előadásokat tar­tanak. Az indítás ezúttal Nyír­egyházán lesz: a Móricz Zsig­­mond Színházban ma tartják a politikai könyvhónap országos és megyei megnyitóját. A politikai könyvek ünnepi hónapja szerte az országban a pártbizottságok pártszervezetek irányítása, lelkes közreműködése mellett zajlik le. Kívánjuk, hogy minél több helyre jusson el a po­litikai könyvek útján is a párt szava, politikája, a műveltség, a szellem világossága. Meghalt Végh­ Lajos, a Vasutasok Sz­a­kszer­vezet­ének elnöke Végh Lajos elvtárs, a Vasuta­sok Szakszervezetének elnöke, a SZOT tagja, nyugdíjas vasútigaz­­gató. 62 éves korában, tragikus hirtelenséggel vasárnap elhunyt. Végh elvtárs 1922-ben került a MÁV szolgálatába, az Északi Fő­műhelybe, ahol 1945-ig mint gép­lakatos dolgozott. A dolgozók ér­dekében már abban az időben is aktívan tevékenykedett. A felsza­badulás után az Északi Jármű­javítóban az üzemi bizottság tag­jává, a szakszervezet helyi cso­portjának elnökévé választották. Később a Vasutas Szakszervezet elnöke, majd nyugalomba vonu­lásáig a KPM 1/3. szakosztályá­nak vezetője. 1958-tól tagja a SZOT-nak, a Vasutasok Szak­­szervezete központi vezetőségé­nek és elnökségének, s mint a szakszervezet elnöke, aktívan ki­vette részét a szakszervezet irá­nyító munkájából. A Vasutasok Szakszervezete és a KPM I. vasúti főosztálya Végh Lajost saját halottjának tekinti. Temetése csütörtökön 11 órakor lesz a Rákoskeresztúri új közte­metőben. HUSZONÖT ÉVE TÖRTÉNT Tiltakozás a hitlerista háború ellen 1941. NOVEMBER 1., szombat: halottak napja. A Kerepesi te­metőben talán csak a gyertyák kisebb száma, az emberek arcán jobban kiütköző gondok jelzik, hogy háború van. A déli órák­ban még minden jel arra mutat, hogy ez a halottak napja is a hagyományos módon zajlik le. De nem! Három óra után sűrű csoportokban lépik át a temető kapuját micisapkás munkások, fedetlen fejű ifjúmunkások, diá­kok és a baloldali értelmiség jól ismert tagjai. Mind egy irány­ba tartanak, s a Kossuth-mau­­zóleum­ körül tömörülnek. Máso­kat, akik a temetőben sétáltak, talán csak a kíváncsiság hozott ide. Négy órakor már több ezres tömeg veszi körül a mauzóleu­mot. A levegő sűrűsödik, s mire koszorúzásra­ kerül sor, minden jelenlevő tudja, hogy háborúel­lenes, antifasiszta demonstráció részvevője. Ki kezdeményezte, ki szervez­te ezt a fasizmus elleni demonst­rációt? A megmozdulás szervezője is­mét a Kommunisták Magyaror­szági Pártja volt. A Batthyány­­emlékmécsesnél lezajlott meg­emlékezés sikere és kedvező fo­gadtatása után határozta el a Központi Bizottság, hogy no­vember 1-én koszorúzással egybekötött háborúellenes tö­megdemonstrációt szervez Kos­suth és­­Jancsics sírjánál. Az akció előkészítése a féllegális Függetlenségi Bizottságra hárult, amelynek egyik tagja volt Kál­lai Gyula is. A legfőbb cél — szemben október 6-tal —, hogy a megmozdulás legális keretek kö­zött, minél nagyobb tömegek részvételével történjen, s a kü­lönböző nézeteket valló, külön­böző pártállású, de a Hitler-el­lenes harcban egyetértő embe­rek egységdemonstrációja le­gyen. A kommunisták az Országos Ifjúsági Bizottság, a szervezett munkások, munkásfiatalok moz­gósítása mellett megnyerték a de­monstráció ügyének a népi írók balszárnyát, s a függetlenségi gondolattal rokonszenvező írók, újságírók népes táborát. Fehér Lajos a Bolyai-kollégisták, a pa­­rasztfőiskolások mozgósításán fáradozott. Az akció sikeres elő­készületeihez — akaratlanul­— a belügyminiszter is hozzájárult azzal, hogy engedélyezte a Szo­ciáldemokrata Pártnak a Kere­pesi temetőben nyugvó halottai sírjának megkoszorúzását. Bár az SZDP vezetői Kossuth sírjá­nak megkoszorúzását nem ter­vezték — valószínű, hogy erre engedélyt sem kaptak volna —, az alkalom adva volt, a legális szervezés útjából az akadályok elhárultak. Nem véletlen, hogy a kommu­nisták Kossuth és Táncsics sír­jának együttes megkoszorúzását tűzték ki célul. Ez a két név a magyar társadalom előtt álló kettős feladat megoldásának volt akkor jelképes kifejezője. Kos­suth neve a szabadságot és füg­getlenséget, a Hitler-ellenes harc szükségességét jelképezte, Tán­csicsé a dolgozó tömegek társa­dalmi felemelkedésének a sza­­badsággal-függetlenséggel való összeforrottságát, elválasztha­­tatlanságát szimbolizálta. Erre hívta fel a magyar közvélemény figyelmét a koszorúzási ünnep­ségre toborzó Magyar Nemzet november 1-i cikke is. „Kossuth és Táncsics neve együtt jelenti a haladó magyar programot. A szabadság és függetlenség ma­gukban csak üres fogalmak, tar­talmukat a széles néprétegek szo­ciális problémáinak megoldása adja.” DÉLUTÁN 4 ÓRAKOR, az ak­ció kezdetén, a szervezett mun­kások és ifjúmunkások tömegei mellett ott találjuk a mauzó­leumnál mindazoknak a pártok­nak, szervezeteknek, csoportok­nak a képviselőit, akik később is fontos szerepet töltenek be a magyar ellenállási mozgalom­ban. Ott vannak a kommunista, a szociáldemokrata párt, a Nem­zeti Parasztpárt képviselői, az OIB, a parasztfőiskolások, a szakszervezetek, a csepeli ifjú­munkások küldöttei, a Népszava, a Szabad Szó, a Magyar Nemzet, az Újság, a Független Magyar­­ország és más fasizmusellenes lapok szerkesztőségének tagjai. Az írók közül ott találjuk Rad­nóti Miklóst, Illyés Gyulát, a Magyar Csillag című irodalmi fo­lyóirat szerkesztőjét, Darvas Jó­zsefet, Ortutay Gyulát, a Magyar Rádió osztályvezetőjét, továbbá Tolnai Gábort és még sok mást. „Valami csöndes-ünnepélyes zsibongással várakozott a tö­meg — írja Sípos Gyula, a tüntetés egyik részvevője, akkor főiskolai hallgató —, s egyszer­re, mintha a világ legtermé­szetesebb dolga volna... a tér egyik szegletében felhangzott a munkáskórus éneke ... Szólni kellene valakinek az egybe­gyűltekhez. Ha csak néhány szót is, ha csak annyit is, hogy szabadságharcunk, nemzeti füg­getlenségünk hősének sírjára hoztuk ezt a koszorút. Kállai Gyula és az egyik falukutató író buzdított, szóljak én. És megin­dultunk a koszorúval... Elcsen­desült a zsibongás, a kórus sem

Next