Népszabadság, 1966. december (24. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-01 / 283. szám

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT IX. KONGRESSZUSÁNAK TANÁCSKOZÁSAI (Folytatás a 3. oldalról.) Mába született, s ez alapvetően meghatározza életkörülményeit. Számára a szocializmus a jövő ideálja volt, mint eszme létezett és hatott. A ma ifjú nemzedéké­nek viszont a szocialista termelé­si és tulajdonviszonyok jelentik a társadalmi valóságot, amelybe beleszületett, amelyek társadalmi élményeit­ adják, amelyek gondo­latvilágát formálják, míg a kapi­talizmus egyre inkább elvont fo­galommá válik számára. Mindeh­hez az is hozzátartozik, hogy tár­­­sadalmunk az átmenet időszaká­ban van, a szocializmus új hajtásai mellett még sok a régi, és sok olyan ellentmondás léte­zik, amely feloldásra vár. Ez az a valóság, ez az a lét,­­ amely ha nem is automatikusan, de mégis­csak döntően hat ifjúságunk fej­lődésére. A valósághoz jobban igazodó nevelőmunkában a közoktatás te­rületén két jelentős változást is hozott a legutóbbi négy esztendő. Az első a származás szerinti ka­tegorizálás eltörlése az egyetemi és főiskolai felvételeknél. Ez az intézkedés helyes volt, mert az osztályviszonyokban, társadalmi valóságunkban végbement válto­zásokkal állt volna ellentétben a régebben jogos megkülönböztetés fenntartása. A származás szerinti kategorizálás fenntartása különö­sen az ifjúság soraiban váltott volna ki értetlenséget. Ugyanak­kor, amikor a megkülönböztetés eltörlésének szükségességét ismé­telten bizonyítjuk, a KISZ köz­ponti bizottsága hangsúlyozza azt a véleményét, hogy a jövőben na­gyobb gondot kell fordítani a középiskolákban a fizikai dolgo­zók gyermekeinek segítésére, az egyetemi felvételeknél pedig a felkészültség mellett jobban fi­gyelembe kell venni a többi kö­vetelményt, különösen az erköl­csi-politikai magatartást. A másik fontos intézkedés, amely helyzetünk reális megítélé­sét tükrözi, azt célozza, hogy közoktatásunkat jobban összhang­ba hozzuk a népgazdaság szük­ségleteivel, hogy minél több, az iparhoz és a mezőgazdasághoz jól értő szakmunkást, technikust, mérnököt képezzünk ki. Ez első­rendű követelménye népgazdasá­gunknak, és teljes mértékben megfelel az ifjúság érdekeinek is. A jövőben mindenütt, minden vonatkozásban még jobban figye­lembe kell vennünk a valóság, a szocialista célok és az ifjúság ér­dekeinek, sajátosságainak , össz­hangját. Itt van például az a di­vatos kérdés, hogy könnyű-e vagy nehéz a mai fiatalok helyzete. Sokan azt mondják, hogy könnyű. Félreértések elkerülése végett rögtön szeretném kijelenteni, hogy ez az állítás bizonyos érte­lemben feltétlenül igaz, gondolok itt a rendszerünk nyújtotta széles lehetőségekre, a szociális bizton­ságra. De azt is hangsúlyoznunk kell, hogy az életre felkészülni, a munkáséletet elkezdeni ma sem könnyű feladat, ez nálunk is, most is nagy társadalmi és egyéni felelősséget, erőfeszítéseket igé­nyel. Sőt véleményünk szerint a felnövekvő generáció nehézsége mindenekelőtt éppen abban van, hogy sok tekintetben nagyobb, bonyolultabb, igényesebb felada­tok megoldására kell felkészülnie, mint korábban. Méhes elvtárs kijelentette: a gazdaságirányítás reformja még inkább lehetővé teszi, hogy az ifjúság megtalálja egyéni boldo­gulását is.­­ Ahhoz, hogy ezt a célt ered­ményesen megvalósítsuk, ahhoz, hogy nevelőmunkánk még inkább a valósághoz igazodjék, érdemes szemügyre venni az ifjúság egy részének magatartásában mutat­kozó nem kívánatos tüneteket is. Ilyen például a közömbösség a társadalmi kérdések iránt, a túl­zott kritikai hajlam, a cinizmus, az álobjektivitás. Ezek okait ku­tatva, gyakran hallani olyan vá­laszt, hogy a káros jelenségek azért ütik fel a fejüket, mert az ifjúság nem értékeli eléggé, hogy honnan indultunk, milyen nagy utat tettünk meg. Azt is mond­ják, hogy e tekintetben gyenge a mi nevelőmunkánk. Ami ebből a bírálatból bennünket, KISZ- vezetőket érint, azt elfogadjuk. De szerintünk bármilyen fontos, mégsem vezethet kellő ered­ményre, ha csak a múlt ismer­tetésére fordítjuk erőnket. Ezzel együtt nagyobb energiát kell fordítanunk arra, hogy a mát és a holnapot tegyük érthetőbbé az ifjúság számára. Szerintünk ez most ifjúsági szövetségünk neve­­lőmunkájának legfontosabb fel­adata, s e feladat végrehajtása közben mutatkoznak meg legin­kább gyengeségeink is, amikor a fiatalember az élet ellentmondá­saival találkozik, amikor össze­veti a valóság tényeit a szocia­lizmusról az iskolában kialakított képpel és kérdez tőlünk. Vála­szaink pedig gyakran végletesek. Egyesek az élet érdes oldalait bagatellizálják, a mai állapotokat a megvalósult eszményként idea­lizálják, mások viszont a fogya­tékosságokra úgy adják meg a magyarázatot, mintha a hibák kizárólag az átmeneti korból fa­kadnának, ellentmondások, fogyatékosságok leküzdésére. Csakis a gyakorlati harcban, az építőmunkában való részvétel­­ fokozásával érhetjük el, hogy az ifjúság tömegei naponta érezzék: számítanak rájuk, szerepük van társadalmunk értékeinek fejlesz­tésében. Csak harcban és munka közben lehet megszüntetni az if­júságban szükségszerűen jelent­kező egyoldalúságot. Csakis a harc, az építőmunka ösztönöz bá­tor cselekvésre, formál új, szocia­lista erkölcsöt, erősíti ifjúságunk ragaszkodását, hűségét szocialista hazánkhoz. Ez a felismerés szülte ez évi jelszavainkat is. A Tervezzünk és cselekedjünk együtt! jelszóval ar­ra buzdítjuk tagságunkat, hogy tevékenyen vegyen részt a közös­ség előtt álló feladatok megoldá­sában. E helyről is kérjük a párt­­szervezeteket, hogy segítsék eb­ben fiatalságunkat. Állítsanak eléjük világos, lelkesítő célokat, bízzák meg olyan feladatokkal, amelyek végrehajtása során ere­jüket újból és újból lemérhetik! A legutóbbi hónapokban a Vá­doljuk az imperializmust! politi­kai akcióban a magyar fiatalok szerte az országban kifejezték harcos szolidaritásukat a hősiesen küzdő vietnami néppel. A forró tiltakozó gyűlések ezred, a béke­menetek és az őrtüzek, a vietna­mi őrségek és műszakok egy nagy érzés, egy nemes akarat százfajta megnyilatkozásai voltak. A ma­gyar fiatalok hitet tettek amellett, hogy barátainkkal, testvéreinkkel vagyunk és leszünk a jövőben is örömben, bánatban, munkában, harcban egyaránt. (Taps.) Tisztelt kongresszus! Befejezé­sül engedjék meg, hogy elmond­jam: a fiatalok nagy várakozással figyelik pártunk IX. kongresszu­sának munkáját. Úgy érezzük, hogy a kongresszus állásfoglalá­sai, útmutatásai gazdag progra­mot adnak az egész magyar ifjú­ság, a KISZ számára is. Ifjúsá­gi szövetségünk mindent elkövet­­ majd, hogy a kongresszus hatá­­­­rozatainak szellemében nevelje, s a határozatok végrehajtására­­ mozgósítsa az ifjú nemzedéket. (Nagy taps.) Méhes Lajos felszólalása után Németh József, a Nagykanizsai Gépgyár pártszervezetének titká­ra kapott szót. Állítsunk lelkesítő célokat a fiatalok elé Amikor az ifjúság választ ke­res fejlődésünk különböző kérdé­seire, amikor kritikusan szemléli egyik vagy másik gazdasági, tár­sadalmi jelenséget, fel kell is­mernünk, hogy ez az ő társadal­mi aktivitásának első megnyil­vánulása. Ezt az érdeklődést, kez­dődő aktivitást fojtja el az, aki a problémákat kisebbíti, de az is, aki felnagyítja azokat, vagy minden hibát a társadalmi fej­lődés szükségszerű következmé­nyeként állít be. Igaz, hogy az ifjúság kritikai állásfoglalása csaknem mindig magában hor­dozza az egyoldalúságot A ta­pasztalatok hiányából fakad, hogy kevés konstruktív javasla­ta van, és életkorából eredően türelmetlen. De észrevételei, bí­rálatai többnyire valóságos fo­gyatékosságokat ostoroznak. Zö­mében olyan hibákat tesznek szó­vá, amelyek a párt­taggyűléseken, sőt itt a pártkongresszuson is szóba kerülnek. Ezért ezt a kri­tikai készséget nem visszaszorí­tani, hanem fejleszteni kell. Okos szóval és türelemmel le kell fa­ragni a túlzásokat, de azt az energiát, ami a kritikák mögött feszül, még jobban fel kell használni a ténylegesen meglevő Nagy figyelemmel hallgatják a küldöttek a felszólalásokat. J­ Tomovík Józszef, a Nagykanizsai Gépgyár pártszervezetének titkára A szocialista brigádok rangot vívtak ki maguknak — El kívánom mondani, hogy gyárunk kommunistái helyesnek tart­ják a Központi Bizottság ed­digi politikáját, mivel az a mun­kásosztály és az egész dolgozó nép érdekeit szolgálja — kezdte felszólalását. — Kommunistáink az alapszervezeti vezetőségválasz­tó taggyűléseken, a gyári kül­döttértekezleten ezt kifejezték. Egyben az volt a kérésük, hogy az eddig követett irányvonalat a IX. pártkongresszus is erősítse meg. A Nagykanizsai Gépgyár kol­lektívája két ízben elnyerte a megyei pártbizottság vándorzász­laját, megszerezte az élüzem cí­met, és az idén miniszteri dicsé­rő oklevelet kapott. Részletesen szólt a gyár szocialista brigádjai­nak életéről.­­ A brigádok munkájuk során keresik az újat, kezdeményeznek, javaslataikkal tekintélyt, rangot vívtak ki maguknak. Ezek a bri­gádok ténylegesen magukénak ér­zik a munkahelyüket, környeze­tük minden örömét, gondját, ba­ját Ezért fokozottabb megbecsü­lésükkel, népszerűsítésükkel töb­bet kellene foglalkozni. Érezzék brigádjaink, hogy a nekik kijáró módon tisztelik, szeretik és be­csülik őket. Bírálta a felszólaló a kritikai szellemmel kapcsolatos helytelen jelenségeket. — Egyes vezető személyeknél, sajnos nálunk is, bajok vannak a kritikai szellemmel. Sokszor nem mernek szólni a hanyag, a rossz minőségű munka miatt. Nem akarnak úgynevezett rossz fiúk lenni. Az ilyen szemléletet sür­gősen fel kell számolnunk, az ilyen szemléletet nem lehet meg­tűrni. Befejezésül Nagykanizsa lakos­ságának kérését tolmácsolta. — Kádár elvtárs beszámolójá­ban foglalkozott az ipar vidékre telepítésének kérdésével is. Ná­lunk, Nagykanizsán, a női mun­kaerő elhelyezése nagy gond. Az Egyesült Izzó egy gyárrészleget telepített le, de mintha valami történt volna, az utóbbi időben nincs kellő mozgás. Szeretném kérni, hogy nézzünk elébe a dol­goknak, s ne utána, mert általá­ban az szokott történni, hogy ké­sőbb kritikák, önkritikák hang­zanak el. Kérjük az illetékeseket, hogy segítsenek városunk dolgo­zó asszonyainak ezen a gondján, baján. Robert Dubowski, az Osztrák Kommunista Párt Politikai Bi­zottságának tagja lépett ezután az emelvényre. tribiki 99 n bet­űs/i­. Slz Osztrák Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja Az osztrák semlegesség az európai biztonság lényeges eleme Felszólalása elején Dubowski elvtárs hangsúlyozta, hogy az osztrák nép széles rétegeiben egyre inkább erősödik a felisme­rés: az osztrák semlegesség az európai biztonság lényeges alko­tóeleme, s ennek legfőbb táma­sza a Szovjetunió és a szocialista országok. Podgornij elvtárs auszt­riai látogatása különösen meg­erősítette ezt a felismerést. — Nem szabad azonban elfelej­teni — folytatta —, hogy demok­ráciánkat és semlegességünket veszélyek fenyegetik. Az egyik veszély Habsburg Ottó. Tíz évvel ezelőtt, amikor Magyarországon az ellenforradalom megkísérelte lerombolni a munkásosztály ha­talmát, és megszervezni saját vé­res uralmát, Habsburg Ottó azon­nal jelentkezett, és mint magyar állampolgár felajánlkozott az el­lenforradalomnak. A reakciós kö­rök most őt mint osztrák ál­lampolgárt szemelték ki, hogy Ausztriában forgassa vissza a történelem kerekét. Ismeretes, hogy a mögötte álló személyek nemcsak őt szándékoznál­ Auszt­riába hozni. Országunk függetlenségét és semlegességét veszély fenyegeti a nyugatnémet revansizmus részé­ről is. Az a tény, hogy a bonni kormány nem hajlandó elismerni a második világháború következ­ményeit, mélységes aggodalom­mal tölt el bennünket Európa bé­kés fejlődését illetően. Az a kö­vetelésük, hogy lássák el őket atomfegyverrel, továbbá az az igényük, hogy őket tekintsék Né­metország egyedüli képviselőjé­nek, Nyugat-Németországot Euró­pa legnyugtalanítóbb tényezőjévé teszi. Annál nagyobb a másik né­met állam, a következetes béke­politikát folytató Német Demok­ratikus Köztársaság fennállásá­nak jelentősége. Ezért követeljük kormányunktól e szocializmust építő német munkás-paraszt ál­lam elismerését. Beszéde végén Dubowski elv­­társ elítélte az amerikai impe­rialisták vietnami szennyes hábo­rúját, és követelte az 1954-es gen­fi egyezmény megtartását. Mély­séges aggodalmát fejezte ki a kí­nai vezetők magatartását ille­tően és elítélte szovjetellenes kampányukat, amely csak az im­perialisták malmára hajtja a vi­zet. Utána Albert de Coninck elv­társ, a Belga Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára lépett a szónoki emelvényre. il Ibert rffi­a'tHllatoíi, a Belga Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára Nem engedhetünk tovább a kínai vezetők zsarolásának Albert de Coninck elvtárs fel­szólalásának elején tolmácsolta a Belga Kommunista Párt Közpon­ti Bizottsága szívből jövő, testvé­ri üdvözletét, eredményes mun­kát kívánva a kongresszusnak és teljes sikert az ország szocialista építésében kitűzött célok elérésé­hez. — A Belga Kommunista Párt néhány nap múlva tartja XVII. kongresszusát — folytatta. — Ez a kongresszus új és eléggé sajá­tos politikai keretben zajlik majd. Országunk uralkodó osztálya va­lóban zsákutcába jutott a külpo­litikai és belpolitikai problémák egész sorában. A belga gazdasági élet megtorpant, és bizonyos munkanélküliség következett be az ország nehézipari vidékein. Az uralkodó osztály bebizonyította, hogy képtelen megfelelő megol­dást találni országunk nemze­ti kérdéseire. A felszólaló elmondta, hogy a NATO vezérkara székhelyének az­(Folytatás az 5. oldalon.)

Next