Népszabadság, 1966. december (24. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-01 / 283. szám

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT IX. KONGRESSZUSÁNAK TANÁCSKOZÁSAI (Folytatás a 3. oldalról.) Mába született, s ez alapvetően meghatározza életkörülményeit. Számára a szocializmus a jövő ideálja volt, mint eszme létezett és hatott. A ma ifjú nemzedékének viszont a szocialista termelési és tulajdonviszonyok jelentik a társadalmi valóságot, amelybe beleszületett, amelyek társadalmi élményeit adják, amelyek gondolatvilágát formálják, míg a kapitalizmus egyre inkább elvont fogalommá válik számára. Mindehhez az is hozzátartozik, hogy társadalmunk az átmenet időszakában van, a szocializmus új hajtásai mellett még sok a régi, és sok olyan ellentmondás létezik, amely feloldásra vár. Ez az a valóság, ez az a lét, amely ha nem is automatikusan, de mégiscsak döntően hat ifjúságunk fejlődésére. A valósághoz jobban igazodó nevelőmunkában a közoktatás területén két jelentős változást is hozott a legutóbbi négy esztendő. Az első a származás szerinti kategorizálás eltörlése az egyetemi és főiskolai felvételeknél. Ez az intézkedés helyes volt, mert az osztályviszonyokban, társadalmi valóságunkban végbement változásokkal állt volna ellentétben a régebben jogos megkülönböztetés fenntartása. A származás szerinti kategorizálás fenntartása különösen az ifjúság soraiban váltott volna ki értetlenséget. Ugyanakkor, amikor a megkülönböztetés eltörlésének szükségességét ismételten bizonyítjuk, a KISZ központi bizottsága hangsúlyozza azt a véleményét, hogy a jövőben nagyobb gondot kell fordítani a középiskolákban a fizikai dolgozók gyermekeinek segítésére, az egyetemi felvételeknél pedig a felkészültség mellett jobban figyelembe kell venni a többi követelményt, különösen az erkölcsi-politikai magatartást. A másik fontos intézkedés, amely helyzetünk reális megítélését tükrözi, azt célozza, hogy közoktatásunkat jobban összhangba hozzuk a népgazdaság szükségleteivel, hogy minél több, az iparhoz és a mezőgazdasághoz jól értő szakmunkást, technikust, mérnököt képezzünk ki. Ez elsőrendű követelménye népgazdaságunknak, és teljes mértékben megfelel az ifjúság érdekeinek is. A jövőben mindenütt, minden vonatkozásban még jobban figyelembe kell vennünk a valóság, a szocialista célok és az ifjúság érdekeinek, sajátosságainak , összhangját. Itt van például az a divatos kérdés, hogy könnyű-e vagy nehéz a mai fiatalok helyzete. Sokan azt mondják, hogy könnyű. Félreértések elkerülése végett rögtön szeretném kijelenteni, hogy ez az állítás bizonyos értelemben feltétlenül igaz, gondolok itt a rendszerünk nyújtotta széles lehetőségekre, a szociális biztonságra. De azt is hangsúlyoznunk kell, hogy az életre felkészülni, a munkáséletet elkezdeni ma sem könnyű feladat, ez nálunk is, most is nagy társadalmi és egyéni felelősséget, erőfeszítéseket igényel. Sőt véleményünk szerint a felnövekvő generáció nehézsége mindenekelőtt éppen abban van, hogy sok tekintetben nagyobb, bonyolultabb, igényesebb feladatok megoldására kell felkészülnie, mint korábban. Méhes elvtárs kijelentette: a gazdaságirányítás reformja még inkább lehetővé teszi, hogy az ifjúság megtalálja egyéni boldogulását is. Ahhoz, hogy ezt a célt eredményesen megvalósítsuk, ahhoz, hogy nevelőmunkánk még inkább a valósághoz igazodjék, érdemes szemügyre venni az ifjúság egy részének magatartásában mutatkozó nem kívánatos tüneteket is. Ilyen például a közömbösség a társadalmi kérdések iránt, a túlzott kritikai hajlam, a cinizmus, az álobjektivitás. Ezek okait kutatva, gyakran hallani olyan választ, hogy a káros jelenségek azért ütik fel a fejüket, mert az ifjúság nem értékeli eléggé, hogy honnan indultunk, milyen nagy utat tettünk meg. Azt is mondják, hogy e tekintetben gyenge a mi nevelőmunkánk. Ami ebből a bírálatból bennünket, KISZ- vezetőket érint, azt elfogadjuk. De szerintünk bármilyen fontos, mégsem vezethet kellő eredményre, ha csak a múlt ismertetésére fordítjuk erőnket. Ezzel együtt nagyobb energiát kell fordítanunk arra, hogy a mát és a holnapot tegyük érthetőbbé az ifjúság számára. Szerintünk ez most ifjúsági szövetségünk nevelőmunkájának legfontosabb feladata, s e feladat végrehajtása közben mutatkoznak meg leginkább gyengeségeink is, amikor a fiatalember az élet ellentmondásaival találkozik, amikor összeveti a valóság tényeit a szocializmusról az iskolában kialakított képpel és kérdez tőlünk. Válaszaink pedig gyakran végletesek. Egyesek az élet érdes oldalait bagatellizálják, a mai állapotokat a megvalósult eszményként idealizálják, mások viszont a fogyatékosságokra úgy adják meg a magyarázatot, mintha a hibák kizárólag az átmeneti korból fakadnának, ellentmondások, fogyatékosságok leküzdésére. Csakis a gyakorlati harcban, az építőmunkában való részvétel fokozásával érhetjük el, hogy az ifjúság tömegei naponta érezzék: számítanak rájuk, szerepük van társadalmunk értékeinek fejlesztésében. Csak harcban és munka közben lehet megszüntetni az ifjúságban szükségszerűen jelentkező egyoldalúságot. Csakis a harc, az építőmunka ösztönöz bátor cselekvésre, formál új, szocialista erkölcsöt, erősíti ifjúságunk ragaszkodását, hűségét szocialista hazánkhoz. Ez a felismerés szülte ez évi jelszavainkat is. A Tervezzünk és cselekedjünk együtt! jelszóval arra buzdítjuk tagságunkat, hogy tevékenyen vegyen részt a közösség előtt álló feladatok megoldásában. E helyről is kérjük a pártszervezeteket, hogy segítsék ebben fiatalságunkat. Állítsanak eléjük világos, lelkesítő célokat, bízzák meg olyan feladatokkal, amelyek végrehajtása során erejüket újból és újból lemérhetik! A legutóbbi hónapokban a Vádoljuk az imperializmust! politikai akcióban a magyar fiatalok szerte az országban kifejezték harcos szolidaritásukat a hősiesen küzdő vietnami néppel. A forró tiltakozó gyűlések ezred, a békemenetek és az őrtüzek, a vietnami őrségek és műszakok egy nagy érzés, egy nemes akarat százfajta megnyilatkozásai voltak. A magyar fiatalok hitet tettek amellett, hogy barátainkkal, testvéreinkkel vagyunk és leszünk a jövőben is örömben, bánatban, munkában, harcban egyaránt. (Taps.) Tisztelt kongresszus! Befejezésül engedjék meg, hogy elmondjam: a fiatalok nagy várakozással figyelik pártunk IX. kongresszusának munkáját. Úgy érezzük, hogy a kongresszus állásfoglalásai, útmutatásai gazdag programot adnak az egész magyar ifjúság, a KISZ számára is. Ifjúsági szövetségünk mindent elkövet majd, hogy a kongresszus határozatainak szellemében nevelje, s a határozatok végrehajtására mozgósítsa az ifjú nemzedéket. (Nagy taps.) Méhes Lajos felszólalása után Németh József, a Nagykanizsai Gépgyár pártszervezetének titkára kapott szót. Állítsunk lelkesítő célokat a fiatalok elé Amikor az ifjúság választ keres fejlődésünk különböző kérdéseire, amikor kritikusan szemléli egyik vagy másik gazdasági, társadalmi jelenséget, fel kell ismernünk, hogy ez az ő társadalmi aktivitásának első megnyilvánulása. Ezt az érdeklődést, kezdődő aktivitást fojtja el az, aki a problémákat kisebbíti, de az is, aki felnagyítja azokat, vagy minden hibát a társadalmi fejlődés szükségszerű következményeként állít be. Igaz, hogy az ifjúság kritikai állásfoglalása csaknem mindig magában hordozza az egyoldalúságot A tapasztalatok hiányából fakad, hogy kevés konstruktív javaslata van, és életkorából eredően türelmetlen. De észrevételei, bírálatai többnyire valóságos fogyatékosságokat ostoroznak. Zömében olyan hibákat tesznek szóvá, amelyek a párttaggyűléseken, sőt itt a pártkongresszuson is szóba kerülnek. Ezért ezt a kritikai készséget nem visszaszorítani, hanem fejleszteni kell. Okos szóval és türelemmel le kell faragni a túlzásokat, de azt az energiát, ami a kritikák mögött feszül, még jobban fel kell használni a ténylegesen meglevő Nagy figyelemmel hallgatják a küldöttek a felszólalásokat. J Tomovík Józszef, a Nagykanizsai Gépgyár pártszervezetének titkára A szocialista brigádok rangot vívtak ki maguknak — El kívánom mondani, hogy gyárunk kommunistái helyesnek tartják a Központi Bizottság eddigi politikáját, mivel az a munkásosztály és az egész dolgozó nép érdekeit szolgálja — kezdte felszólalását. — Kommunistáink az alapszervezeti vezetőségválasztó taggyűléseken, a gyári küldöttértekezleten ezt kifejezték. Egyben az volt a kérésük, hogy az eddig követett irányvonalat a IX. pártkongresszus is erősítse meg. A Nagykanizsai Gépgyár kollektívája két ízben elnyerte a megyei pártbizottság vándorzászlaját, megszerezte az élüzem címet, és az idén miniszteri dicsérő oklevelet kapott. Részletesen szólt a gyár szocialista brigádjainak életéről. A brigádok munkájuk során keresik az újat, kezdeményeznek, javaslataikkal tekintélyt, rangot vívtak ki maguknak. Ezek a brigádok ténylegesen magukénak érzik a munkahelyüket, környezetük minden örömét, gondját, baját Ezért fokozottabb megbecsülésükkel, népszerűsítésükkel többet kellene foglalkozni. Érezzék brigádjaink, hogy a nekik kijáró módon tisztelik, szeretik és becsülik őket. Bírálta a felszólaló a kritikai szellemmel kapcsolatos helytelen jelenségeket. — Egyes vezető személyeknél, sajnos nálunk is, bajok vannak a kritikai szellemmel. Sokszor nem mernek szólni a hanyag, a rossz minőségű munka miatt. Nem akarnak úgynevezett rossz fiúk lenni. Az ilyen szemléletet sürgősen fel kell számolnunk, az ilyen szemléletet nem lehet megtűrni. Befejezésül Nagykanizsa lakosságának kérését tolmácsolta. — Kádár elvtárs beszámolójában foglalkozott az ipar vidékre telepítésének kérdésével is. Nálunk, Nagykanizsán, a női munkaerő elhelyezése nagy gond. Az Egyesült Izzó egy gyárrészleget telepített le, de mintha valami történt volna, az utóbbi időben nincs kellő mozgás. Szeretném kérni, hogy nézzünk elébe a dolgoknak, s ne utána, mert általában az szokott történni, hogy később kritikák, önkritikák hangzanak el. Kérjük az illetékeseket, hogy segítsenek városunk dolgozó asszonyainak ezen a gondján, baján. Robert Dubowski, az Osztrák Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja lépett ezután az emelvényre. tribiki 99 n betűs/i. Slz Osztrák Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja Az osztrák semlegesség az európai biztonság lényeges eleme Felszólalása elején Dubowski elvtárs hangsúlyozta, hogy az osztrák nép széles rétegeiben egyre inkább erősödik a felismerés: az osztrák semlegesség az európai biztonság lényeges alkotóeleme, s ennek legfőbb támasza a Szovjetunió és a szocialista országok. Podgornij elvtárs ausztriai látogatása különösen megerősítette ezt a felismerést. — Nem szabad azonban elfelejteni — folytatta —, hogy demokráciánkat és semlegességünket veszélyek fenyegetik. Az egyik veszély Habsburg Ottó. Tíz évvel ezelőtt, amikor Magyarországon az ellenforradalom megkísérelte lerombolni a munkásosztály hatalmát, és megszervezni saját véres uralmát, Habsburg Ottó azonnal jelentkezett, és mint magyar állampolgár felajánlkozott az ellenforradalomnak. A reakciós körök most őt mint osztrák állampolgárt szemelték ki, hogy Ausztriában forgassa vissza a történelem kerekét. Ismeretes, hogy a mögötte álló személyek nemcsak őt szándékoznál Ausztriába hozni. Országunk függetlenségét és semlegességét veszély fenyegeti a nyugatnémet revansizmus részéről is. Az a tény, hogy a bonni kormány nem hajlandó elismerni a második világháború következményeit, mélységes aggodalommal tölt el bennünket Európa békés fejlődését illetően. Az a követelésük, hogy lássák el őket atomfegyverrel, továbbá az az igényük, hogy őket tekintsék Németország egyedüli képviselőjének, Nyugat-Németországot Európa legnyugtalanítóbb tényezőjévé teszi. Annál nagyobb a másik német állam, a következetes békepolitikát folytató Német Demokratikus Köztársaság fennállásának jelentősége. Ezért követeljük kormányunktól e szocializmust építő német munkás-paraszt állam elismerését. Beszéde végén Dubowski elvtárs elítélte az amerikai imperialisták vietnami szennyes háborúját, és követelte az 1954-es genfi egyezmény megtartását. Mélységes aggodalmát fejezte ki a kínai vezetők magatartását illetően és elítélte szovjetellenes kampányukat, amely csak az imperialisták malmára hajtja a vizet. Utána Albert de Coninck elvtárs, a Belga Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára lépett a szónoki emelvényre. il Ibert rffia'tHllatoíi, a Belga Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára Nem engedhetünk tovább a kínai vezetők zsarolásának Albert de Coninck elvtárs felszólalásának elején tolmácsolta a Belga Kommunista Párt Központi Bizottsága szívből jövő, testvéri üdvözletét, eredményes munkát kívánva a kongresszusnak és teljes sikert az ország szocialista építésében kitűzött célok eléréséhez. — A Belga Kommunista Párt néhány nap múlva tartja XVII. kongresszusát — folytatta. — Ez a kongresszus új és eléggé sajátos politikai keretben zajlik majd. Országunk uralkodó osztálya valóban zsákutcába jutott a külpolitikai és belpolitikai problémák egész sorában. A belga gazdasági élet megtorpant, és bizonyos munkanélküliség következett be az ország nehézipari vidékein. Az uralkodó osztály bebizonyította, hogy képtelen megfelelő megoldást találni országunk nemzeti kérdéseire. A felszólaló elmondta, hogy a NATO vezérkara székhelyének az(Folytatás az 5. oldalon.)