Népszabadság, 1966. december (24. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-25 / 304. szám
(Folytatás a 28. oldalról.) És akkor Bobo Sugár rontott be MacFoxhoz. — Idegen üzenetet fogtam fel. Más a rejtjelzése, mint a mienk, de könynyű megfejteni, a számítógépek számrendszere a megoldás kulcsa. MacFox elkerekedett szemmel olvasta : „AYZE ULTIONLISZON ANDIANTIOTT A NYEVMA ÉJHETEJEÜIK. HIÓBA AGYODNIYE YLARGÜYE INOBRAGYODNIYEL HÁT NACS ? IZSOMIÉRT MEGLŐNNE A MIENGE!“ * Négyen ültek MacFox szobájában. A főnök jobbján Bobo, kezében az elfogott üzenet, velük szemben két alvezér. — Áruló van köztünk! — mondta ■ötéten MacFox. — Áruló, aki egy konkurrens bandának dolgozik. És mivel minden titkunkat ismeri, a térképet, a számkulcsot, az eddig megtalált tárgyakat, ez a gengszterbanda ugyanott tart, ahol mi. Pedig mi dolgoztunk, ők csak vártak a készre. Áruló van köztünk, de én már azt is tudom, hogy ki. Ha van egy kis logikátok, ti is rájöhettek. — Honnan tudhatnánk, Főnök? — Hát onnan, hogy valaki hiányukt most közülünk! Idióták! — Óriási!! Nagy vagy, Főnök! De te miből jöttél rá? — Mi sem egyszerűbb, figyeljetek, elmagyarázom. — És egy papírra jegyzetelni kezdett: 1. Az akció a főnök vállalkozása. 2. Bobo Sugár elfogta és bejelentette a megfejtett üzenetet. 3. Bill és Joe állandóan rádióval dolgozik!! Viszont, a) egymást ellenőrzik, b) ha rendszeresen másnak adnának, szünetelt volna velük az állandó összeköttetés. 4. Tshoekoett, Cantor és Newlsey felettébb gyanús lehet. Mert: a) Tshoekoett kapzsi, könnyen eltesz láb alól egy embert. De: köztudottan hülye. Nem tudhat rejtjelezni. b) Cantor túlságosan sokat jár a bárszekrényhez, mégis mindig józan. De: ő javasolta, hagyjuk abba a kutatást, amikor a rabszolgaszállító hajóra bukkantunk. c) Newssey is gyanús, mert vigyorgó pofájáról soha nem tudni, mit gondol. De szinte egy másodpercre sem józan! — Látjátok, hetünk közül csak egy volt, aki kétségkívül alaposan gyanúsítható! — Nézd csak! Nem is gondoltam, hogy ilyen aljas ez a . . . — Megyek és elintézem a gazembert! — Lassan a testtel, barátaim. Bizonyítékokra is szükségünk van! Csapdát állítunk neki. Ha megtaláljuk az utolsó tárgyat, bizonyára jelentést ad róla. És akkor nyakon csípjük. * A Diogenes 2. akció a végéhez közeledett. Az expedíció hatvanharmadik napján Bili és Joe a SKORPIÓ— Vll-es négyzetet fésülte át. Két óra hosszat Bill úszott elöl és Joe ellenőrizte. Aztán cseréltek. Négyórai munka után a hordóban pihentek és ebédeltek, délután még két órán át a vízben kellett lenniük — akkor szolgáltatták a Főakadémia tudósainak a tudományos adatokat. Bili óvatosan tapogatta végig a sziklákat. Egy tintahal húzott el sietve, szépiaszínű felhőt hagyva maga mögött, aztán a festék eloszlott és Bili egy repedésben megpillantotta a keresett, várva várt tizenötödiket ... Ez volt a: D Ü H + N Helyes. OROSZLÁN—VIII. mező. — Ma még maradjatok lent — üzente MacFox a békáknak. — Ne fogjanak gyanút a tojásfejűek. — Mi pedig ünnepelünk. Kezünkben a siker kulcsa. — Várj még az ünnepléssel! — MacFox hangja fagyos volt. — Bobo, halljam hát, melyik tárgy mutatja meg a kincseshajó irányát? — Figyelj, Főnök! Itt a négyzetrács, ha ebbe a bejgli szerinti sorrendben beírom a talált tárgyak nevét, a térkép alján levő rajzos számkulcs alapján máris olvashatod a döntő tárgy nevét. — Ahá! Tehát ettől a tárgytól másfél tengeri mérföldnyire északra találjuk meg a kincseshajót. Most már ihatunk! — Helyes — szólalt meg az egyik alvezér. — Van nekem egy 1860-as évjáratú Napóleon konyakom. Mindjárt hozom. A többiek némán összenéztek, aztán a távozó után lopakodtak. Az áruló az étterem bárszekrényéhez lépett. Kinyitotta az ajtót, aztán becsukta, kinyitotta, becsukta, hoszabb-rövidebb ideig lengette az ajtószárnyat, majd elégedetten nyúlt a konyakosüveg után. — Most megvagy! — ordította MacFox. — A bárszekrénybe építetted a rádióadót. Ezzel adtál jelzéseket a konkurenciának. A rajtakapott alvezér homlokán verejtékcseppek jelentek meg. Néry kés meredt rá, és a helyzet nem látszott túl biztatónak. — Várjatok! — kiáltotta. — Ha meghalok, soha nem szerzitek meg a kincset. Tengeralattjárójuk van és én már leadtam a jelentést. Elindultak. Ha azonban jelzek nekik, a választ be tudjátok mérni és vízi bombával elintézhetitek őket. — Rendben — vette el a kést MacFox alvezére torkáról. — Életben maradhatsz. Jelezz! A kapitány és a hajó személyzete mit sem értett az egész zűrből, ami ezután következett. A Főakadémia tudósai hasztalan dörömböltek kajütjuk bezárt ajtaján. — Indulás, azonnal! — üvöltötte MacFox. — Ne beszéljen vissza! Maga a kapitány, de én parancsolok . . . S. O. S. jelzést kaptunk, indulás, meg kell menteni ... a hordóért visszajövünk . . . Gyerünk, gyerünk! — kiabálta zavarosan. A Diogenes csavarja felkavarta a vizet, az ebédlőben egy verejtékében úszó, kegyvesztett alvezér lengette szomorúan a bárszekrény ajtaját. Bobo pedig szorgalmasan adta meg a koordinátákat. Aztán három hatalmas dördülés hangzott fel, a hajó teste megremegett, Bobo pedig már nem tudott újabb adatokat adni. A tengeralattjáró elnémult. A tenger felszínén egyre növekvő olajfolt úszott. — Eddig rendben vagyunk! — lélegzett mélyet MacFox. — Visszafordulhatunk a békákért. Halló Bili! Hallotok? Azonnal gyertek föl! Két óra múlva a fedélzeten volt Bill is, Joe is, teljes épségben és frissen borotválva. — Egy cáparaj támadta meg őket — magyarázta MacFox a bombázás okát. A kapitány furcsán nézett rá, de egy szót sem szólt. A három tudós, a Főakadémia tojásfejei lelkesen ugráltak a két könnyűbúvár körül, mérték a vérnyomásukat, súlyukat, lélegzetüket, meg mindent, ami ilyenkor szokás. Elvégre világrekordról van szó. Eltelt egy örömteli nyugtalan éjszaka, és másnap a békák új helyen ereszkedtek le a tengerbe. Másfél mérföldnyire északra. Bili úszott elöl és azonnal megpillantotta egy hatalmas gálya körvonalait. „Ad Dei Glóriám” — olvasta el a hajó nevét. Meglepődött. Ez a név nem szerepelt a kincsesflotta hajónévsorában. Joe-val együtt behatolt az egyik repedésen. A hajótérben nyoma sem volt pénzesládáknak. Korhadt evezők és rozsdás bilincsek hevertek a padlón. És fél mérföldes távolságban köröskörül kincseshajónak se híre, se hamva.* Elkeseredett társaság csapdosta a legyeket egy floridai luxusvilla teraszán. — Nem értem — morfondírozott MacFox. — Amikor többrendbeli hulla árán megszereztem a térképet, biztos voltam benne, hogy halálbiztosak az adatai. — Mi ez? — ordított fel hirtelen, céklavörösen a kezében tartott újságra pillantva. — „Megtalálták a kincsesflotta leggazdagabban megrakott gályáját. Sajtóértekezleten mutatták be a mesés kincseket. Egy gengszterbanda orra elől kaparintották meg egy konkurrens banda segítségével. Többet ésszel, mint erővel. Tengeri csata a két banda között. A tengeralattjáró egy hordó olajjal csapta be a támadókat!” — Megtalálták! Megtalálták! — üvöltözött MacFox. — De hol? Hiszen ugyanezt a térképet használták! És a mi adatainkat!! Itt van feketén, fehéren: a számkulcs szerint megadott tárgytól másfél mérföldnyire északra! Egy pillanatig megmerevedve nézett az ujjhegyénél virító szövegre, majd hirtelen elkeseredetten a fejéhez kapott. — Hát persze! Nekik van igazuk! Micsoda ökör vagyok, hogy erre eddig nem gondoltam!! A banda tagjai várták a rejtély megfejtését. De hiába. MacFoxot megütötte a guta. * Sírba vitte a titkot, de az olvasó megfejtheti. Ha megvan mind a 15 tárgy neve, sikerült megállapítani a helyes sorrendet, beírni a betűhálóba és összeolvasni a megfelelő betűket, megkapjuk annak a tárgynak a nevét, amelytől másfél tengeri mérföldnyire van a kincs. Ezt a szót kell megfejtésül beküldeni. A helyes megfejtés beküldői között 50 könyvet sorsolunk ki. Azok között, akik arra is rájönnek, hol tévedett MacFox, miért kereste rossz helyen a kincset, s ezt is megírják, 20 háromárbocos nagy játékvitorlást sorsolunk ki. Beküldési határidő: 1967. január 5. ÍRTAK: If PDF NC_______ NÉPSZABADSÁG Komlós János: A nyomok a mechanizmushoz Lehet-e magyar krimit írni? Állítólag nem. Én megpróbáltam. Lehet, hogy annak, ami itt következik, a valósághoz nem sok köze van, de a krimihez ... ^Jsülve perelt az egyetemen — Biztos ön ebben? — kérdezte a detektív. — Sajnos, igen — felelt az ellenőr, és könnyek gyűltek a szemébe. — Ügy. Akkor kihallgatjuk. De ha melléfogott, ön a felelős! özvegy Gunda Lipótné nem tagadott. Beismerte a szörnyű valót, amit a több mint egy hónapig tartó vizsgálat feltárt: özvegy Gunda Lipótné takarítónő jegyzőkönyvbe mondta, hogy a Szerelékgyárból tíz seprűt ellopott! — Eladta? — Nem. Elajándékoztam. A szomszédom kisfiának. Mindig azzal játszik. Seprűnyélen lovagol a gangon, és járul hozzá. — Hány éves a kicsike? — Huszonhárom. — Mit beszél? — Nem beszél. Még nem. De én úgy szeretem, mint a tulajdon gyermekemet, aki hároméves. És ennek sincs több esze ... — És a szülei? — Apja még 44-ben Nyugatra ment. Vitéz Koromfay altábornagy, ha tetszik rá emlékezni. A detektív nem emlékezett. Tv fiatal volt. A bűnügyi nyilvántartó sem emlékezett. Az is fiatal volt. De Pintér, a Népszabadságtól emlékezett. Mert ő még fiatalabb volt. — Halló, Koromfay? Persze. Jelenleg Münchenben a „Ha magyar vagy, nem hagyod magad’’ elnevezésű emigráns szervezet cipőpaszta-összekötője. A szervezetet ugyanis a Box amerikai cipőpasztagyár pénzeli, mert Koromfay megfogadta, hogy győzelmük esetén halálbüntetés terhe alatt kötelezi a magyar népet, hogy cipőjét mindenki csak Box pasztával kenheti. — Köszönöm. — A detektív letette a kagylót. — Nos, Gundáné — fordult a takarítónőhöz —, finom helyre adja a nép seprűit. — Mit tehet arról az a szegény fiú? Még olvasni sem tud. De talán most! Azok megtanítják ... Mert felvették az egyetemre. — Hülye gyerek az egyetemen?! — a detektív felugrott, réglá következményei — Kénytelenek voltunk felvenni — mondták a tanulmányi osztályon —, mert jóllehet, a fiú hülye, de osztályidegen! És Schulhof prof., az öreg Schulhof a Biokémiáról kijelentette, ha nem vesszük fel, ő lemond. És jóllehet, nagyon örülnénk, ha lemondana, mert tudatlan a Schulhof, az újabb szakirodalmat Aquinói Szent Tamás óta nem ismeri, és a régi rendszerben is csak azért kapott katedrát, mert a felesége a Turul-bálon nyitópár volt Albert főherceggel, és utána Schulhof vállalta, a gyereket... De nem lene jó, ha lemondana a Schulhof, mert azt mondanák, hogy fúrjuk a szövetségi politikát. És nagyobb bajt nem csinál az a Koromfay gyerek. Az órákon csendes, csak a szünetben lovagol egy seprűnyélen és tutul. Schulhof professzor nehezebb eset volt. De végül is beismerte, hogy megkörnyékezték: ha felveszi a Koromfay gyereket az egyetemre, akkor tanácsadónak szerződtetik őt a Szerelékgyárban. A detektív agya lázasan kombinált. Szerelékgyár... Innen lopta Gundáné is a seprűket... Hohó... — Ki tette önnek az ajánlatot, professzor? — A Szerelékgyár igazgatója, Faculák Márton. Wir Ifproformmal — Mondja, Gundáné, hogy vitte ki a seprűket a gyárból? — Este, amikor az őrség alszik. — Alszik? — Az őrség minden este alszik. A gyári portáról velőtrázó horkolás hallatszott. A detektív behatolt a helyiségbe, de a szagtól visszatántorodott. Kloroform! Ezeket kloroformmal elaltatják! Minden este! Vajon miért? Egyszerű! Hogy ismeretlen tettesek zavartalanul kilophassák az árut. Gyorsan a falhoz lapult. Mert már közeledett áruval megrakva egy teherautó-konvoj. De nem kifelé mentek, hanem befelé. Az éj leple alatt, a kloroformmal elkábított őrség mellett valamit hoztak a gyárba! Másnap a detektív elrejtőzött a rendészeknél. A támadás úgy folyt le, ahogy várta: az ultizó rendészek mögé három férfi lépett nesztelenül és orruk elé vattát nyomott. — A kontrát azért bemondhatta volna — morogta a banditák vezére, amikor az asztalra bukó rendész kezében megnézte a lapot. A detektív viszont a banditát nézte meg. Meglepetésében majdnem felkiáltott. A kloroformos banda vezére nem volt más, mint a Szerelékgyár igazgatója, Faculák Márton. 14 kör kezdi át Miért vétet fel hülye gyereket az egyetemre? Miért kábítja el a saját őrségét? Mit szállít titokban a saját gyárába Faculák Márton? A következő hetekben a detektív ezekkel a rejtélyekkel birkózott. Koromfainé, a seprűn lovagló fiú anyja beismerte, hogy ajánlatot kapott: felveszik a fiát az egyetemre, ha egy régi ismerőse, bizonyos Spitz Ádám útján elintézi, hogy dr. Alszeghy nőorvosnak ne kelljen a kocsijáért túl sok vámot fizetni. — Ki tette az ajánlatot? — Faculák Márton. Dr. Alszeghy nőorvos beismerte, hogy ajánlatot kapott: elintézik a kocsiügyét — egy év alatt ugyanis a harmadik kocsit küldi neki a nagynénje, és ez nem jó, másrészt nincs is nagynénje, és ez se jó —, de elintézik neki az ügyet, ha vállalja bizonyos H. Magdolna nevű leánynál a tiltott műtétet. — Ki tette az ajánlatot? — Faculák Márton. — Kinek a szeretője H. Magdolna? Faculáké? — Nem. Tötösié. Tötösi Elemér a Főhatóságnál tervelőadó. Tötösi Elemér beismerte, hogy ajánlatot kapott, ha elintézi, hogy a Hajszálrugó Gyárnak ne kelljen hajszálrugót gyártania, akkor H. Magdolnának megcsinálják a műtétet. — Ki tette az ajánlatot? — Faculák Márton. Slfafizdarugó a fön a falt A Hajszálrugó Gyár főmérnöke, Vidosi Lóránt beismerte, hogy ajánlatot kaptak Faculáktól: elintézi nekik, hogy ne kelljen hajszálrugót gyártaniuk a tervelőírás szerint. — És ennek fejében mit követelt az a gaz zsaroló? — Ennek fejében azt követelte, hogy gyártsunk hajszálrugót. — Ezt nem értem. — Pedig egyszerű. A Hajszálrugó Gyár fő feladata a hajszálrugógyártás. De időközben ránk profilírozták a vastraverzeket is. Minthogy a tervünket mennyiségben kell teljesíteni és ezután kapunk prémiumot, és minthogy a tonnatervet vastraverzben könnyebb teljesíteni, mint hajszálrugóban, ezért a Hajszálrugó Gyár a tervteljesítés érdekében nem gyártott hajszálrugót. Faculák viszont elintézte, hogy ne terheljen minket ez a kötelezettség. Ennek fejében viszont mi megszerveztük titokban, egy föld alatti üzemben a hajszálrugógyártást, ami most már kifizetődik nekünk, minthogy azt Faculák valami titkos alapból pénzeli. Ő is szállítja el titokban, éjszaka, egy huligánbanda segítségével, a TEFU-tól rabolt teherautókkal, be a Szerelékgyárba, ahol előbb kloroformmal elkábítja az őrséget. Siínei távozik Faculák Márton, amikor elébe tárták a bizonyítékokat, széttárta karját: — Mit csináljak, ha egyszer hajszálrugó kell? — Miért kell az önnek? — Anélkül nem tudjuk elkészíteni a szerelékeket, amelyeket exportálunk, amivel a népgazdaságnak sok millió devizát szerzünk. Igazgató vagyok. Szeretem a hazámat. Mit tegyek? — Eszerint nem érzi bűnösnek magát? — Egy cseppet sem. Teljesítettem a kötelességem. Hoztam egy csomó devizát. — Én bűnösnek érzem magam — zokogott Gundáné. — Elvittem tíz seprűhühüt... A detektív töprengve nézte őket, ami közben nem vette észre, hogy a kilincs halkan megrándul. Most távozott éppen a Régi Mechanizmus. 29 Pihenjen télen a VÉRTESBEN Tökéletes nyugalom, csend, kikapcsolódás Töltse a Szilvesztert a műemlék-kastélyban berendezett szállodánkban, vagy turistaszállónkban BODAJKON és MÓRON Szép környezet, olcsó árak, kényelmes elhelyezés, csoportok részére különterem is biztosítható! Érdeklődés, helyfoglalás a Fejér megyei Idegenforgalmi Hivatalnál, Székesfehérvár, Szabadság tér 6. Telefon: 24—94 és az IBUSZ üdülőszolgálatánál Budapest V., Petőfi tér 3. Telefon: 181—484 ÜGETŐVERSENY hétfőn du. 2 órakor HÁRMASPRÓBA döntő futama