Népszabadság, 1966. december (24. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-25 / 304. szám

(Folytatás a 28. oldalról.) És akkor Bobo Sugár rontott be MacFoxhoz. — Idegen üzenetet fogtam fel. Más a rejtjelzése, mint a mienk, de köny­­nyű megfejteni, a számítógépek szám­­rendszere a megoldás kulcsa. MacFox elkerekedett szemmel ol­vasta : „AYZE ULTIONLISZON ANDIANTIOTT A NYEV­­MA ÉJHETEJEÜIK. HIÓBA AGY­ODNIYE YLARGÜYE IN­OBRAGY­­ODNIYEL HÁT NACS ? IZSOMIÉRT MEGLŐNNE A MIENGE!“ * Négyen ültek MacFox szobájában. A­ főnök jobbján Bobo, kezében az elfogott üzenet, velük szemben két alvezér. — Áruló van köztünk! — mondta ■ötéten MacFox. — Áruló, aki egy konkurrens bandának dolgozik. És mivel minden titkunkat ismeri, a tér­képet, a számkulcsot, az eddig meg­talált tárgyakat, ez a gengszterbanda ugyanott tart, ahol mi. Pedig mi dol­goztunk, ők csak vártak a készre. Áruló van köztünk, de én már azt is tudom, hogy ki. Ha van egy kis logikátok, ti is rájöhettek. — Honnan tudhatnánk, Főnök? — Hát onnan, hogy valaki hiány­ukt most közülünk! Idióták! — Óriási!! Nagy vagy, Főnök! De te miből jöttél rá? — Mi sem egyszerűbb, figyeljetek, elmagyarázom. — És egy papírra jegyzetelni kezdett: 1. Az akció a főnök vállalkozása. 2. Bobo Sugár elfogta és bejelen­tette a megfejtett üzenetet. 3. Bill és Joe állandóan rádióval dolgozik!! Viszont, a) egymást ellen­őrzik, b) ha rendszeresen másnak adnának, szünetelt volna velük az ál­landó összeköttetés. 4. Tshoekoett, Cantor és Newlsey felettébb gyanús lehet. Mert: a) Tshoekoett kapzsi, könnyen el­tesz láb alól egy embert. De: köztudottan hülye. Nem tud­hat rejtjelezni. b) Cantor túlságosan sokat jár a bárszekrényhez, mégis­­ mindig józan. De: ő javasolta, hagyjuk abba a ku­tatást, amikor a rabszolgaszállító ha­jóra bukkantunk. c) Newssey is gyanús, mert vigyor­­gó pofájáról soha nem tudni, mit gondol. De­ szinte egy másodpercre sem józan! — Látjátok, hetünk közül csak egy volt, aki kétségkívül alaposan gya­núsítható! — Nézd csak! Nem is gondoltam, hogy ilyen aljas ez a . . . — Megyek és elintézem a gazem­bert! — Lassan a testtel, barátaim. Bizo­nyítékokra is szükségünk van! Csap­dát állítunk neki. Ha megtaláljuk az utolsó tárgyat, bizonyára jelentést ad róla. És akkor nyakon csípjük. * A Diogenes 2. akció a végéhez kö­zeledett. Az expedíció hatvanharma­dik napján Bili és Joe a SKORPIÓ— Vll-es négyzetet fésülte át. Két óra hosszat Bill úszott elöl és Joe ellen­őrizte. Aztán cseréltek. Négyórai munka után a hordóban pihentek és ebédeltek, délután még két órán át a vízben kellett lenniük — akkor szolgáltatták a Főakadémia tudósai­nak a tudományos adatokat. Bili óvatosan tapogatta végig a sziklákat. Egy tintahal húzott el siet­ve, szépiaszínű felhőt hagyva maga mögött, aztán a festék eloszlott és Bili egy repedésben megpillantotta a keresett, várva várt tizenötödiket ... Ez volt a: D Ü H + N Helyes. OROSZLÁN—VIII. mező. — Ma még maradjatok lent — üzen­te MacFox a békáknak. — Ne fogja­nak gyanút a tojásfejűek. — Mi pedig ünnepelünk. Kezünk­ben a siker kulcsa. — Várj még az ünnepléssel! — MacFox hangja fagyos volt. — Bo­bo, halljam hát, melyik tárgy mutat­ja meg a kincseshajó irányát? — Figyelj, Főnök! Itt a négyzetrács, ha ebbe a bejgli szerinti sorrendben beírom a talált tárgyak nevét, a tér­kép alján levő rajzos számkulcs alap­ján máris olvashatod a döntő tárgy nevét. — Ahá! Tehát ettől a tárgytól más­fél tengeri mérföldnyire északra ta­láljuk meg a kincseshajót. Most már ihatunk! — Helyes — szólalt meg az egyik alvezér. — Van nekem egy 1860-as évjáratú Napóleon konyakom. Mind­járt hozom. A többiek némán összenéztek, az­tán a távozó után lopakodtak. Az áruló az étterem bárszekrényé­hez lépett. Kinyitotta az ajtót, aztán becsukta, kinyitotta, becsukta, hos­­­­zabb-rövidebb ideig lengette az ajtó­­szárnyat, majd elégedetten nyúlt a konyakosüveg után. — Most megvagy! — ordította Mac­Fox. — A bárszekrénybe építetted a rádióadót. Ezzel adtál jelzéseket a konkurenciának. A rajtakapott alvezér homlokán ve­­rejtékcseppek jelentek meg. Né­ry kés meredt rá, és a helyzet nem lát­szott túl biztatónak. — Várjatok! — kiáltotta. — Ha­­ meghalok, soha nem szerzitek meg a kincset. Tengeralattjárójuk van és én már leadtam a jelentést. Elindultak. Ha azonban jelzek nekik, a választ be tudjátok mérni és vízi bombával elintézhetitek őket. — Rendben — vette el a kést Mac­Fox alvezére torkáról. — Életben ma­radhatsz. Jelezz! A kapitány és a hajó személyzete mit sem értett az egész zűrből, ami ezután következett. A Főakadémia tu­dósai hasztalan dörömböltek kajüt­­juk bezárt ajtaján. — Indulás, azonnal! — üvöltötte MacFox. — Ne beszéljen vissza! Ma­ga a kapitány, de én parancsolok . . . S. O. S. jelzést kaptunk, indulás, meg kell menteni ... a hordóért visszajö­vünk . . . Gyerünk, gyerünk! — kia­bálta zavarosan. A Diogenes csavarja felkavarta a vizet, az­ ebédlőben egy verejtékében úszó, kegyvesztett alvezér lengette szomorúan a bárszekrény ajtaját. Bo­bo pedig szorgalmasan adta meg a koordinátákat. Aztán három hatalmas dördülés hangzott fel, a hajó teste megreme­gett, Bobo pedig már nem tudott újabb adatokat adni. A tengeralatt­járó elnémult. A tenger felszínén egy­re növekvő olajfolt úszott. — Eddig rendben vagyunk! — lé­legzett mélyet MacFox. — Visszafor­dulhatunk a békákért. Halló Bili! Hallotok? Azonnal gyertek föl! Két óra múlva a fedélzeten volt Bill is, Joe is, teljes épségben és frissen borotválva. — Egy cáparaj támadta meg őket — magyarázta MacFox a bombázás okát. A kapitány furcsán nézett rá, de egy szót sem szólt. A három tu­dós, a Főakadémia tojásfejei lelke­sen ugráltak a két könnyűbúvár kö­rül, mérték a vérnyomásukat, sú­lyukat, lélegzetüket, meg mindent, ami ilyenkor szokás. Elvégre világ­rekordról van szó. Eltelt egy örömteli nyugtalan éjsza­ka, és másnap a békák új helyen ereszkedtek le a tengerbe. Másfél mérföldnyire északra. Bili úszott elöl és azonnal megpil­lantotta egy hatalmas gálya körvo­nalait. „Ad Dei Glóriám” — olvasta el a hajó nevét. Meglepődött. Ez a név nem szerepelt a kincsesflotta ha­jónévsorában. Joe-val együtt behatolt az egyik repedésen. A hajótérben nyoma sem volt pén­zesládáknak. Korhadt evezők és rozs­dás bilincsek hevertek a padlón. És fél mérföldes távolságban körös­körül kincseshajónak se híre, se hamva.* Elkeseredett társaság csapdosta a legyeket egy floridai luxusvilla te­raszán. — Nem értem — morfondírozott MacFox. — Amikor többrendbeli hul­la árán megszereztem a térképet, biz­tos voltam benne, hogy halálbizto­sak az adatai. — Mi ez? — ordított fel hirtelen, céklavörösen a kezében tartott új­ságra pillantva. — „Megtalálták a kincsesflotta leggazdagabban megra­kott gályáját. Sajtóértekezleten mu­tatták be a mesés kincseket. Egy gengszterbanda orra elől kaparintot­ták meg egy konkurrens banda segít­ségével. Többet ésszel, mint erővel. Tengeri csata a két banda között. A tengeralattjáró egy hordó olajjal csapta be a támadókat!” — Megtalálták! Megtalálták! — üvöltözött MacFox. — De hol? Hiszen ugyanezt a térképet használták! És a mi adatainkat!! Itt van feketén, fehéren: a számkulcs szerint meg­adott tárgytól másfél mérföldnyire északra! Egy pillanatig megmerevedve né­zett az ujjhegyénél virító szövegre, majd hirtelen elkeseredetten a fejé­hez kapott. — Hát persze! Nekik van igazuk! Micsoda ökör vagyok, hogy erre ed­dig nem gondoltam!! A banda tagjai várták a rejtély megfejtését. De hiába. MacFoxot megütötte a guta. * Sírba vitte a titkot, de az ol­vasó megfejtheti. Ha megvan mind a 15 tárgy neve, sikerült megállapítani a helyes sorrendet, beírni a betűhálóba és összeol­vasni a megfelelő betűket, meg­kapjuk annak a tárgynak a ne­vét, amelytől másfél tengeri mér­földnyire van a kincs. Ezt a szót kell megfejtésül beküldeni. A helyes megfejtés beküldői között 50 könyvet sorsolunk ki. Azok között, akik arra is rá­jönnek, hol tévedett MacFox, miért kereste rossz helyen a kin­cset, s ezt is megírják, 20 há­­romárbocos nagy játékvitorlást sorsolunk ki. Beküldési határidő: 1967. ja­nuár 5. ÍRTAK: If PDF NC_______ NÉPSZABADSÁG Komlós János: A nyomok a mechanizmushoz Lehet-e magyar krimit írni? Állítólag nem. Én megpróbáltam. Lehet, hogy annak, ami itt követ­kezik, a valósághoz nem sok kö­ze van, de a krimihez ... ^Jsülve perelt az egyetemen — Biztos ön ebben? — kér­dezte a detek­tív. — Sajnos, igen — felelt az ellenőr, és könnyek gyűl­tek a szemé­be. — Ügy. Ak­kor kihallgat­juk. De ha melléfogott, ön a fe­lelős! özvegy Gunda Lipótné nem ta­gadott. Beismerte a szörnyű va­lót, amit a több mint egy hóna­pig tartó vizsgálat feltárt: özvegy Gunda Lipótné takarí­tónő jegyzőkönyvbe mondta, hogy a Szerelékgyárból tíz seprűt ello­pott! — Eladta? — Nem. Elajándékoztam. A szomszédom kisfiának. Mindig azzal játszik. Seprűnyélen lova­gol a gangon, és járul hozzá. — Hány éves a kicsike? — Huszonhárom. — Mit beszél? — Nem beszél. Még nem. De én úgy szeretem, mint a tulajdon gyermekemet, aki hároméves. És ennek sincs több esze ... — És a szülei? — Apja még 44-ben Nyugatra ment. Vitéz Koromfay altábor­nagy, ha tetszik rá emlékezni. A detektív nem emlékezett. Tv­ fiatal volt. A bűnügyi nyilvántar­tó sem emlékezett. Az is fiatal volt. De Pintér, a Népszabadság­tól emlékezett. Mert ő még fia­talabb volt. — Halló, Koromfay? Persze. Jelenleg Münchenben a „Ha ma­gyar vagy, nem hagyod magad’’ el­nevezésű emigráns szervezet cipő­­paszta-összekötője. A szervezetet ugyanis a Box amerikai ci­­pőpasztagyár pénzeli, mert Ko­romfay megfogadta, hogy győzel­mük esetén halálbüntetés terhe alatt kötelezi a magyar népet, hogy cipőjét mindenki csak Box pasztával kenheti. — Köszönöm. — A detektív le­tette a kagylót. — Nos, Gundá­­né — fordult a takarítónőhöz —, finom helyre adja a nép seprűit. — Mit tehet arról az a szegény fiú? Még olvasni sem tud. De ta­lán most! Azok megtanítják ... Mert felvették az egyetemre. — Hülye gyerek az egyetemen?! — a detektív felugrott, rég­­lá­ következményei — Kénytele­nek voltunk felvenni — mondták a ta­nulmányi osz­tályon —, mert jóllehet, a fiú hülye, de osz­tályidegen! És Schulhof prof., az öreg Schul­hof a Bioké­miáról kijelentette, ha nem vesszük fel, ő lemond. És jólle­het, nagyon örülnénk, ha lemon­dana, mert tudatlan a Schulhof, az újabb szakirodalmat Aquinói Szent Tamás óta nem ismeri, és a régi rendszerben is csak azért kapott katedrát, mert a felesége a Turul-bálon nyitópár volt Al­bert főherceggel, és utána Schul­hof­ vállalta, a gyereket... De nem len­e jó, ha lemondana a Schulhof, mert azt mondanák, hogy fúrjuk a szövetségi politi­kát. És nagyobb bajt nem csinál az a Koromfay gyerek. Az órá­kon csendes, csak a szünetben lovagol egy seprűnyélen és tutul. Schulhof professzor nehezebb eset volt. De végül is beismerte, hogy megkörnyékezték: ha felve­szi a Koromfay gyereket az egye­temre, akkor tanácsadónak szer­ződtetik őt a Szerelékgyárban. A detektív agya lázasan kom­binált. Szerelékgyár... Innen lopta Gundáné is a seprűket... Hohó... — Ki tette önnek az ajánlatot, professzor? — A Szerelékgyár igazgatója, Faculák Márton. Wir Ifproformmal — Mondja, Gundáné, hogy vit­te ki a seprűket a gyárból? — Este, amikor az őrség alszik. — Alszik? — Az őrség minden este alszik. A gyári portáról velőtrázó hor­kolás hallatszott. A detektív be­hatolt a helyiségbe, de a szagtól visszatántorodott. Kloroform! Ezeket kloroformmal elaltatják! Minden este! Vajon miért? Egy­szerű! Hogy ismeretlen tettesek zavartalanul kilophassák az árut. Gyorsan a falhoz lapult. Mert már közeledett áruval megrakva egy teherautó-konvoj. De nem ki­felé mentek, hanem befelé. Az éj leple alatt, a kloroformmal elká­bított őrség mellett valamit hoz­tak a gyárba! Másnap a de­tektív elrejtő­zött a rendé­­szeknél. A tá­madás úgy folyt le, ahogy várta: az ulti­zó rendészek mögé három férfi lépett nesztelenül és orruk elé vat­tát nyomott. — A kontrát azért bemondhat­ta volna — morogta a banditák vezére, amikor az asztalra bukó rendész kezében megnézte a la­pot. A detektív viszont a banditát nézte meg. Meglepetésében majd­nem felkiáltott. A klorof­ormos banda vezére nem volt más, mint a Szerelékgyár igazgatója, Facu­lák Márton. 14 kör kezdi át Miért vétet fel hülye gyereket az egyetemre? Miért kábítja el a saját őrségét? Mit szállít titok­ban a saját gyárába Faculák Márton? A következő hetekben a detektív ezekkel a rejtélyekkel birkózott. Koromfainé, a seprűn lovagló fiú anyja beismerte, hogy aján­latot kapott: felveszik a fiát az egyetemre, ha egy régi ismerőse, bizonyos Spitz Ádám útján elin­­tézi, hogy dr. Alszeghy nőorvos­nak ne kelljen a kocsijáért túl sok vámot fizetni. — Ki tette az ajánlatot? — Faculák Márton. Dr. Alszeghy nőorvos beismer­te, hogy ajánlatot kapott: elinté­zik a kocsiügyét — egy év alatt ugyanis a harmadik kocsit küldi neki a nagynénje, és ez nem jó, másrészt nincs is nagynénje, és ez se jó —, de elintézik neki az ügyet, ha vállalja bizonyos H. Magdolna nevű leánynál a tiltott műtétet. — Ki tette az ajánlatot? — Faculák Márton. — Kinek a szeretője H. Mag­dolna? Faculáké? — Nem. Tötösié. Tötösi Elemér a Főhatóságnál tervelőadó. Tötösi Elemér beismerte, hogy ajánlatot kapott, ha elintézi, hogy a Hajszálrugó Gyárnak ne kelljen hajszálrugót gyártania, akkor H. Magdolnának megcsi­nálják a műtétet. — Ki tette az ajánlatot? — Faculák Márton. Slfafizd­arugó a fön a falt A Hajszálrugó Gyár főmérnöke, Vidosi Lóránt beismerte, hogy ajánlatot kaptak Faculáktól: el­intézi nekik, hogy ne kelljen haj­szálrugót gyártaniuk a tervelő­írás szerint. — És ennek fejében mit köve­telt az a gaz zsaroló? — Ennek fejében azt követelte, hogy gyártsunk hajszálrugót. — Ezt nem értem. — Pedig egyszerű. A Hajszál­rugó Gyár fő feladata a hajszál­rugógyártás. De időközben ránk profilírozták a vastraverzeket is. Minthogy a tervünket mennyi­ségben kell teljesíteni és ezután kapunk prémiumot, és minthogy a tonnatervet vastraverzben könnyebb teljesíteni, mint haj­szálrugóban, ezért a Hajszál­­rugó Gyár a tervteljesítés érdekében nem gyártott haj­szálrugót. Fa­culák viszont elintézte, hogy ne terheljen minket ez a kötelezett­ség. Ennek fe­jében viszont mi megszerveztük titokban, egy föld alatti üzemben a hajszál­rugógyártást, ami most már ki­fizetődik nekünk, minthogy azt Faculák valami titkos alapból pénzeli. Ő is szállítja el titokban, éjszaka, egy huligánbanda segít­ségével, a TEFU-tól rabolt teher­autókkal, be a Szerelékgyárba, ahol előbb kloroformmal elká­bítja az őrséget. Siínei távozik Faculák Márton, amikor elébe tárták a bizonyítékokat, szét­tárta karját: — Mit csináljak, ha egyszer hajszálrugó kell? — Miért kell az önnek? — Anélkül nem tudjuk elkészí­teni a szerelékeket, amelyeket exportálunk, amivel a népgazda­ságnak sok millió devizát szer­zünk. Igazgató vagyok. Szeretem a hazámat. Mit tegyek? — Eszerint nem érzi bűnösnek magát? — Egy cseppet sem. Teljesítet­tem a kötelességem. Hoztam egy csomó devizát. — Én bűnösnek érzem magam — zokogott Gundáné. — Elvittem tíz seprűhühüt... A detektív töprengve nézte őket, ami közben nem vette ész­re, hogy a kilincs halkan megrán­dul. Most távozott éppen a Régi Mechanizmus. 29 Pihenjen télen a VÉRTESBEN Tökéletes nyugalom, csend, kikapcsolódás Töltse a Szilvesztert a műemlék-kastélyban berendezett szállodánkban, vagy turistaszállónkban BODAJKON és MÓRON Szép környezet, olcsó árak, kényelmes elhelyezés, csoportok részére különterem is biztosítható! Érdeklődés, helyfoglalás a Fejér megyei Idegenforgalmi Hivatalnál, Székesfehérvár, Szabadság tér 6. Telefon: 24—94 és az IBUSZ üdülőszolgálatánál Budapest V., Petőfi tér 3. Telefon: 181—484 ÜGETŐVERSENY hétfőn du. 2 órakor HÁRMASPRÓBA döntő futama

Next