Népszabadság, 1966. december (24. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-04 / 286. szám

1966. december 4. vasárnap NÉPSZABADSÁG Az MSZMP Központi Bizottságának fogadása A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága a IX. pártkongresszus befejezése alkal­mából a kongresszuson részt vett külföldi pártküldöttségek tiszte­letére szombat este fogadást adott a Magyar Néphadsereg Központi Klubjának nyári helyi­ségében. A fogadáson részt vettek az MSZMP újonnan megválasztott Központi Bizottságának tagjai, a Központi Ellenőrző Bizottság tagjai. Ott voltak a kommu­nista és munkáspártok hazánk­ban tartózkodó delegációinak ve­zetői és tagjai A meleg, baráti fogadáson Ká­dár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának első tit­kára pohárköszöntőt mondott. Kádár János fogadta Leonyid Iljics Brezsnyevet Kádár János, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára szomba­ton fogadta a Szovjetunió Kom­munista Pártjának a IX. kong­resszuson részt vett küldöttségét . Leonyid Iljics Brezsnyevet, az SZKP Központi Bizottságának fő­titkárát, a küldöttség vezetőjét, J. V. Andropovot, a kb titkárát, K. F. Katujevet, a kb tagját, a Gorkij területi pártbizottság első titkárát, O. P. Kolcsinát, a kb póttagját, a Moszkva területi pártbizottság első titkárát és F. J. Tyitovot, a kb tagját, a Szovjet­unió budapesti nagykövetét. A találkozón magyar részről je­len volt: Kállai Gyula, a Politi­kai Bizottság tagja, a Miniszter­­tanács elnöke, Biszku Béla, a Po­litikai Bizottság tagja, Komócsin Zoltán, a Politikai Bizottság tag­ja, a Központi Bizottság titkárai, Puja Frigyes, a Központi Bizott­ság tagja, a KB külügyi osztályá­nak vezetője, Erdélyi Károly, a Központi Bizottság tagja, kül­­ügyminiszter-helyettes és Szipka József, a Központi Bizottság tag­ja, hazánk moszkvai nagykövete. A szívélyes légkörű, baráti ta­lálkozón a két testvérpárt képvi­selői véleményt cseréltek az őket kölcsönösen érdeklő időszerű kér­désekről. Elutazott a Leonyid Brezsnyev vezette szovjet pártküldöttség Szombat este elutazott Buda­pestről a Szovjetunió Kommunis­ta Pártjának küldöttsége, amely részt vett a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusán. A­­ delegációt Leonyid Iljics Brezsnyev, az SZKP Központi Bi­zottságának főtitkára vezette. Tagjai voltak: J. V. Andropov, a központi bizottság titkára, K. F. Katuse­v, a központi bizottság tagja, a Gorkij megyei pártbi­zottság első titkára, O. P. Kolcsi­­na, a központi bizottság póttagja, a moszkvai területi pártbizottság első titkára és F. J. Tyitov, a központi bizottság tagja, budapes­ti szovjet nagykövet, aki Buda­pesten búcsúzott a küldöttség többi tagjától. A szovjet vendégek búcsúztatá­sára a Nyugati pályaudvaron megjelent Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának­­első titkára, Kállai Gyula, a Mi­nisztertanács elnöke, Biszku Béla és Komócsin Zoltán, a Központi Bizottság titkárai, a Politikai Bi­zottság tagjai, Pója Frigyes, a Központi Bizottság osztályvezető-,­je, Erdélyi Károly külügyminisz­ter-helyettes és Szipka József moszkvai magyar nagykövet, az MSZMP Központi Bizottságának tagjai. (MTI) Testvérpártok delegációinak látogatásai Az MSZMP IX. kongresszusá­ra érkezett külföldi delegációk közül szombaton három küldött­ség látogatott el üzemekbe és in­tézményekbe. . A bolgár pártküldöttség Todor Zsivkovnak, a Bolgár Kommunis­ta Párt Központi Bizottsága első titkárának, a minisztertanács el­nökének vezetésével meglátogat­ta a Bolgár Kultúra, valamint a magyar—bolgár Agromas és In­­transzmas társaság budapesti irodáját. A vendégeket elkísérte Vaszil Bogdánon, a Bolgár Nép­köztársaság rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövete. A Bol­gár Kultúra munkájáról, felada­tairól Sztojan Radev igazgató tá­jékoztatta a vendégeket.. Az In­­transzmas budapesti irodájában Kincses István kohó- és gépipa­ri miniszterhelyettes, valamint a szervezet vezetői, az Agromas bu­dapesti irodájában pedig Kiss Já­nos kohó- és gépipari miniszter­­helyettes, valamint Bodolai Im­re igazgató tájékoztatták a ven­dégeket munkájukról és felada­taikról.­­A mongol delegáció, amelyet Demcsigij­ Molomzsamc, a Mon­gol Népi Forradalmi Párt Politi­kai Bizottságának tagja, a köz­ponti bizottság titkára vezet, szombaton Andrásfi Gyulának hazánk ulánbátori nagykövetének társaságában a Budapesti Hús­ipari Vállalatot látogatta meg. A mongol vendégeket Csikvári Je­nő, a IX. kerületi Pártbizottság titkára, Köves Béla, a Húsipari Tröszt vezérigazgatója és Dömö­tör Károly, az üzem pártszerve­zetének titkára üdvözölte. Gaston Plissonniere-nek, a Fran­cia Kommunista Párt Politikai Bizottsága tagjának, a központi bizottság titkárának vezetésével, a francia küldöttség a Budapesti Keksz- és Ostyagyárba látogatott. A vendégeket elkísérte Ortutay Zsuzsa, a Magyar Nők Országos Tanácsának titkára. A francia küldötteket a gyárban Szeles Gá­bor, a X. kerületi Pártbizottság titkára, valamint a gyár vezetői fogadták. A kongresszus erőt, ösztönzést adott Szerszámgépipari Művek : Tovább javítjuk pártmunkánk módszereit A Szerszámgépipari Művek székesfehérvári gyáregységében a műszakkezdést megelőző negyed­órákban kis csoportok tárgyalnak a kongresszus eseményeiről, a fel­szólalásokról.­­ Csaknem egy hét óta, mióta a kongresszus tart, mindennapo­sak ezek a „spontán röpgyűlé­­sek” — mondja Glaez Ferenc szb-titkár. — Élénk visszhangja van a kongresszusnak. A mun­kások nem elégszenek meg azzal hogy este otthon elolvassák az újságot vagy meghallgatják a rá­diót. kíváncsiak egymás vélemé­nyére is. Paksi József művezetőtől kér­dezem, hogy a kongresszuson ed­dig elhangzottak közül mi ragad­ta meg leginkább a figyelmét? — .Ami a legjobban megraga­dott: az elmúlt négy esztendő munkájának értékelése. Hogy jó volt az, amit mi, kommunisták csináltunk e négy esztendő alatt. A párt vezetése alatt az ösz­­szes dolgozók derekas munká­jából gazdagabb lett az ország, jobban élnek az emberek. Ez — véleményem szerint — egy­értelműen kiviláglik a beszámo­lóból, és ez az igazság. Vannak gondok, bajok is, hogyne. Négy­évi munkánknak ez a kongresz­­szusi összegezése mégis meg­nyugtat s további erőt ad. Jó ér­zés biztosan tudni azt, hogy he­lyes úton járunk. Ritter György műszaki csoport­­vezető hozzáfűzi: — Én — afféle gyakorlatias műszaki módjára igyekeztem nyomban „lefordítani” a gyár nyelvére azt, ami a gazdasági mechanizmusról a kongresszu­son elhangzott. Általában tetszik nekem az a szemlélet, ahogy a kongresszusi beszámoló — és a felszólalások is — a gazdaságirá­nyítás kérdéseit megközelítették. Az új, korszerű formák bevezeté­sének legfőbb szorgalmazója a párt. — S ez vonatkozik a pártmun­ka módszereinek javítására is — teszi hozzá Molnár Ernő öntödei művezető. — Mélységesen egyet­értek azzal, amit erről Biszku elvtárs elmondott. A szervezeti szabályzat a mostani módosítá­sokkal alkalmasabb keretet ad a kommunisták tevékenységének. Elhatároztuk, hogy a kongresz­­szust követő első taggyűlésen ala­posan megvitatjuk ezeket a kér­déseket, és tovább javítunk párt­munkánk módszerein. T.­­ Mezőberényi Aranykalász Tsz: Bizakodón nézünk a jövő elé A hó és az eső a mezőberényi Aranykalász Tsz tagságát is be­szorította a házakba. Jócskán van most idő a közös ügyek meg­tárgyalására. De nincs is olyan este, hogy kisebb-nagyobb cso­portok ne gyűlnének össze a szö­vetkezet székházába. Az emberek mérlegelik, megtárgyalják gazda­ságuk helyzetét. Amikor most rá­juk nyitottam, éppen egy biza­kodó beszélgetés közben találtam a szövetkezeti embereket. A párt IX. kongresszusán a szövetkezetek tevékenységéről adott értékelés és a jövőre szóló javaslatok elé­gedettségre hangolták a szövet­kezet tagjait. — Még sohasem volt ilyen jól előkészítve a jövő esztendő, mint most — mondja Kocka Sándor elvtárs, a szövetkezet elnöke. — S minden okunk megvan rá, hogy bizakodjunk a­ jövőben, hi­szen a mi munkánkhoz is nagy segítséget nyújtanak azok a ter­vezett intézkedések, amelyekről Kádár elvtárs beszélt a kongresz­­szuson. A szövetkezetben sokat foglal­koznak most a földtulajdon ter­vezett rendezésével. A könyvelők már ki is számították, hogy a tsz­­ben több mint 200 olyan úgyneve­zett „bebíró” földtulajdonos van, akik nem is laknak a község­ben. A zárszámadások idején ezért a szövetkezet sok-sok ilyen EGYÜTT LENINNEL A nagy tanácskozás második szó napján Leonyid Iljics Brezs­­nyev, miután elmondta felszóla­lását, Lenin-portréval ajándékoz­ta meg a kongresszust. A hangu­lat, amely addig is gazdag volt érzésekben, egyszerre felforróso­dott. Lenin a megnyitás első per­cétől kezdve szellemi ihletője volt kommunistáink számadásának, de a küldöttek az ajándékozás nagy­szerű pillanatában, talán a portré szuggesztív művészi erejétől is lenyűgözve, szinte tapinthatóan érezték jelenlétét. A teremben ülő, idős veterán tekintete a boltozatos homlokra, Lenin arcmására tapadt, és szin­te hallani vélte a messze hangzó szavakat, melyek hatására egykor a felbolydult Petrográdban örök­re elkötelezte magát a forrada­lomnak. A kongresszus művészvendé­ge, aki maga is többször megfo­galmazta már a nagy forradalmár alakját, a forró pillanatban a fel­lelkesült emberek között meg­lelte és megérezte azt, akit min­dig is keresett Leninben: az ihle­tet, a tettek, a gondolatok ser­kentőjét. A fiatalok a tiszta emberség, a harcos, küzdeni kész humanizmus Leninjének jelenlétét érezték. S az volt igazán jóleső meg­érzés, hogy a portréból áradó em­berszeretet nem csupán szimbó­lum maradt. Lenin jelenlétében az emberért való harc lett a kong­resszus vezérlő gondolata. Tovább a lenini úton! Ez a jel­szó világított a tanácskozóterem homlokzatán, ezt az eltökélt szán­dékot példázta a Központi Bizott­ság számadása, ez volt a mélyre­ható elemzés alapgondolata is. Napról napra többet tenni az em­berekért. Lenin szellemében meg­teremteni az ésszerű gazdasági rendet, melyben még teljesebben kibontakozhatnak az ember al­kotó értékei. Mind jobban meg­becsülni a munkát, a szorgalmat. Tartalmas életet, biztonságos, nyugodt öregkort teremteni min­denkinek, aki dolgozik. Egy idős borsodi bányász írta a kongresszushoz címzett levelé­ben, hogy számára nagy megnyug­vás Lenin szellemét érezni a fel­szólalásokban. „Együtt Leninnel, ez a legfontosabb!" — írta levele befejezéseként, figyelmeztetve ar­ra, hogy nagyon becsüljünk meg minden jó szándékot, minden ér­telmes tettet, s minden hazánk­fiát, aki verejtékezni kész a kö­zös boldogulásért. S testvéri né­pek koszorújába fonódva — mél­tó nemzeti önérzettel, de fullán­­kos nacionalista indulatok nélkül —, Lenin szellemében szolgáljuk a szocialista forradalom ügyét. Az elvek, a szándékok tiszta­sága, a torzítások és a túlzások elleni határozott kiállás, a hibák lankadatlan felkutatása, az előre­lépés lehetőségeinek szenvedélyes keresése jelezte Lenin jelenlétét a kongresszuson. Az a közvetlen­ség és mélyen őszinte hang, aho­gyan például az ófehértói tsz­­elnökasszony beszámolt gondjai­ról, s az a segíteni kész együtt­érzés, amellyel szavait elvtársai fogadták. A Szovjetunió Kommunista Pártjától kapott szép ajándék, a Lenin-portré tehát nem maradt elvont jelkép csupán, hiszen a ba­rátság, az újért való harc, a kor megértésére való törekvés ser­kentő levegője áradt körülötte. S mély tisztelete a roppant műnek, melyet Lenin örökül hagyott. Kékesdi Gyula földtulajdonossal levelez, a föld­járadék kifizetése végett. A tulaj­donosoknak és a szövetkezetnek egyaránt hasznos lesz ennek megegyezés alapján történő ren­dezése — ez a tagság véleménye. A szövetkezetben nem csök­ken, hanem növekszik a fiatalok száma. Prorok János technikus, a KISZ titkára immár 40 tagú szervezet vezetője. E fiataloknak mintegy fele már itt tanul szak­mát, vagy iskola után itt kezdi az életét, a faluban. Általános a helyiek véleménye, hogy a jövő­ben, a kedvező javaslatok alap­ján, még több fiatal tér vissza. Liska János elvtársat, a szö­vetkezeti pártszervezet titkárát sokan keresik fel ezekben a na­pokban. Mind többet olvasnak el a kongresszusi tanácskozás anya­gából a szövetkezet tagjai, s egyik-másik problémát megvitat­ják a párttitkárral is. A kommu­nisták egy csoportja Biszku elv­társ referátumának elolvasása után arról vitatkozott, miként kell majd módosítani a kommunisták munkáját, miután a jövőben tag­jelöltség nélkül veszünk fel új ta­gokat a pártba. Egyöntetű volt a vélemény, hogy valóban megérett már a helyzet a tagjelöltség rend­szerének megszüntetésére, viszont nagyobb gonddal kell törődni az­zal, hogy valóban jól ismerjük a felvételüket kérő embereket. Ezért gondosabban kell figyelni és se­gíteni a társadalmi szervezetek, a szocialista brigádok aktivistáinak munkáját, hogy a legjobbak min­denkor eljussanak a párthoz. Megalapozott bizakodást vál­tottak ki a berényi szövetkezeti tagokban a párt kongresszusának javaslatai, s ez a bizakodás fel­fokozta a még jobb munkára való készség egészséges hangúvát is. T. P. Kender-Juta : Urális számvetés Érthetően jó a hangulat a Ken­der-Jutában: 14 napi nyeresé­get terveztek erre az évre, s már 21-nél tartanak. A gyáriak azon­ban azt is felmérik, hogy minek tulajdonítható ez az eredmény. Elsősorban és döntően a válla­lat megjavult munkájának. A dolgozókat a párt kongresszusán elhangzott országos számadással együtt ez is foglalkoztatja, hi­szen mindkét számadásnak ugyanaz a fő tanulsága. Klárik Györgyné, az előfonó hattagú Előre brigádjának veze­tője példákkal bizonyítja: a kongresszus reális számvetést adott az életszínvonalról. Az ár­rendezés mellett például azt is tapasztalhatták a gyárban, hogy az idén 10 százalékkal emelked­tek a keresetek. Csak a második félévben több mint félmillió fo­rint prémiumot kaptak a fizikai dolgozók — minden korábbinál többet. — Világos, őszinte beszéd hang­zott el a kongresszuson: az élet­­színvonal további emelkedése at­tól függ, miként dolgozunk, mennyivel adunk többet és jobbat — mondja. — Vannak egyesek, akik csak kapni szeretnek,­ és sűrűn benyújtják igényeiket, sőt, követelőznek. De a dolgozók több­sége azt vallja, hogy csak a több munka érdemel nagyobb anyagi megbecsülést. Zombik Sándor szövődei üzem­vezető megjegyzi: — Napról napra figyelem a kongresszus tanácskozását, és át­gondolom, mennyi új, nagy fel­adatot tartogatnak a következő­­évek. Bizonyos, hogy a növekvő feladatok több felelősséget s több tettet is kívánnak tőlünk, műszaki vezetőktől. Például nem szabad megrekedni a tavaly még dicsért, de jövőre már elavultnak számító módszereknél. Ami a jö­vőt illeti, az szép: 1967-ben kor­szerű importgépsoron megindul nálunk a műszálgyártás. Nagy vállalkozás ez, hiszen világvi­szonylatban is még csak a kísér­letezés szakaszában van a gyár­tástechnológia. Persze nem köny­­nyű szakítani az évtizedeken át megszokott juta, kender és lert­­kóc alapanyaggal. De mernünk kell vállalni az újat. Csak így le­hetünk versenyképesek. Nagyobb szakképzettségre lesz szükségünk, tanulni kell, kísérletezni, gazdál­kodni — röviden: felelősséggel s áldozatvállalással dolgozni, ör­vendetes, hogy valamennyien így látjuk ezt, s húzódozás nélkül egyetértünk a tennivalókban. A Kender-Jutában is bizako­dást, újult erőt és ösztönzést adott a párt IX. kongresszusa. A gyár dolgozói készen állnak, hogy megvalósítsák a kongresszusi ha­tározatokból a rájuk háruló fel­adatokat. I. Cs. 11

Next