Népszabadság, 1966. december (24. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-20 / 299. szám

1936. december 20. kedd NÉPSZABADSÁG Átadta megbízólevelét a Brani­éi Unió nagykövete Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke hét­főn fogadta a Ba­li rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, a Burmai Unió új magyarországi nagykövetét, aki átadta megbízó­levelét. A megbízólevél átadásánál je­len volt Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára, Mihályfi Ernő, az Elnöki Tanács tagja, Szarka Ká­roly külügyminiszter-helyettes, Koltai Vilmos vezérőrnagy és Csaba Ferenc, a Külügyminiszté­rium protokollosztályánnak helyet­tes vezetője. A Ba­li nagykövet megbízó­­levele átadásakor mondott beszé­dében hangoztatta: — Mi, burmaiak­, mindig figye­lemmel kísértük azokat a nagy eredményeket, amelyeket Ma­­gyarország népe hazája építésé­ben, jobb és teljesebb életének biztosításában elnök úr és a Ma­gyar Népköztársaság kormánya vezetésével elért. A nagy földrajzi távolság elle­nére országaink rövid néhány év alatt megteremtették a jó szándé­kú megértés alapjait, amiből szi­lárd barátság született. A Burmai Unió kormányának őszinte óhaja, hogy tovább szilárdítsa az orszá­gaink között fennálló baráti kap­csolatokat. Örömömre szolgál majd, hogy megbízatásom idején közelről láthatom a magyar nép fejlődését és állandóan arra tö­rekszem, hogy erősítsem a két or­szág közötti jó kapcsolatok­at. Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke válaszbeszédében többek között hangsúlyozta: — Őszinte érdeklődéssel, baráti együttérzéssel kísérjük figyelem­mel a Burmai Unió népének a boldogabb élet, országa felvirág­zásának megteremtése útján a Forradalmi Tanács vezetésével el­ért eredményeit, nagyszerű előre­haladását. Népeink barátsága az elmúlt évek során elmélyült, s ennek alapján a Burmai Unió­ és a Ma­gyar Népköztársaság kapcsolatai szilárdabbá, sokoldalúbbá váltak. Különös örömmel tölt el, hogy kormányaink azonos nézeteket vallanak és kölcsönös erőfeszíté­seket tesznek a nemzetközi élet sok alapvető kérdésében. Kívánom, hogy a népek közötti barátság és együttműködés szel­lemében a Burmai Unió és a Ma­gyar Népköztársaság népeinek érdekeit kölcsönösen szolgáló ál­lami, társadalmi és személyes kapcsolataink a politikai, a gaz­dasági és a kulturális élet terüle­tén egyaránt tovább mélyüljenek és erősödjenek. A megbízólevél átadása után a nagykövet bemutatta Dobói Ist­vánnak a kíséretében megjelenít­ő Tun Lwin nagykövetségi atta­sét. Az Elnöki Tanács elnöke ez­után szívélyesen elbeszélgetett a nagykövettel.* A Ba­li nagykövet megbízó­­levele átadása után a Hősök te­rén megkoszorúzta a Magyar Hő­sök Emlékművét (MTI) Tér­vessetek a munka javításár­a Az Országos Népművelési Ta­nács gazdasági szakbizottsága el­készítette a népművelés rendel­kezésére álló anyagi eszközök összehangolt tervezésére és fel­­használására vonatkozó javasla­tát. Ugyancsak elkészült a Mű­velődésügyi Minisztériumban és megküldték az említetteknek a művelődési otthonok és köz­­művelődési könyvtárak telepíté­séhez és építéséhez szükséges alapelveket. Mindkét tervezet a napokban került a megyei népművelési ta­nácsokhoz, észrevételek, javasla­tok megtétele végett. ról­a, holott a kijelölt ország­utak hossza több mint 10 ezer kilométer volna. S hogy ezt a ké­pet csak egyetlen gazdasági adat­tal egészítsük ki: az ország ex­portjának 50 százalékát az őser­dei fakitermelés szolgáltatja, szinte kétségbeejtő egyoldalúsá­got okozva és kiszolgáltatottságba taszítva minden önállósulási kí­sérletet. A PIROS-SÁRGA-ZÖLD lobo­gó felvonása 1960-ban a kor szel­lemét hirdette Brazzaville-ben is. A francia kolonialisták azonban szívós erőfeszítéseket tettek befo­lyásuk megtartására. Ezek voltak az évek, ami­kor fekete Afrika politikai életében polarizálódott a forra­dalmi szellemű casablancai cso­port (az EAK, Ghana, Guinea stb.) és a brazzaville-i csoport, amelyhez főként volt francia gyarmatok tartoztak. Kongóban a szuperkorrupt Youlou abbé vodit az úr, s a függetlenség főként azt jelentette, hogy az elnök és kör­nyezete lopta és harácsolta össze annak a pénznek egy részét, amely korábban az utolsó fillérig a gyarmatosítók zsebébe folyt be. A francia hadsereg ott állomáso­zott az országban, a gazdasági életet továbbra is a legutolsó sza­tócsboltig európaiak ellenőrizték, a zászlón és az elnök fehér re­verendáján kívül vajmi kevés je­lét érzékelhették az emberek a változásnak. Nem csoda hát, hogy bár még csak hatesztendős a köztársaság, a függetlenségi ünnepet árnyék­ba borítja annak a napnak az év­fordulója, amelyen három évvel ezelőtt megdöntötték a Youlou­­rendszert és elnökké választották Massemba-Debat-t, akinek veze­tésével Brazzaville-Kongó ma kétségtelenül balra tart. Ha valaki arra vállalkozik, hogy bemutasson és érthetővé te­gyen egy ilyen politikai fordula­tot, annak azzal kell kezdenie, hogy ismertesse a forradalmi vál­tozás mögött meghúzódó osztály­viszonyokat és azt a pártot vagy pártokat, amelyek a tömegmozga­lom irányítói. Nos, a kongói kró­nikás zavarban van, amikor szembesítik ezekkel a kérdések­kel. A rezsimváltozás ugyanis úgy következett be, hogy marok­nyi fegyveres fiatalember körül­vette az elnöki palotát, s erre Youlou felhívta telefonon De Gaulle-t, közölte vele, hogy rend­szerének vége, s ő nem lát más lehetőséget, mint hogy távozzék. Ezután a szó szoros értelmében meglépett. Győzött a forradalom és egyetlen puskalövést sem ej­tett a francia hadsereg, holott kü­lönösebb nemzetközi feltűnés nél­kül megmenthette volna a You­­lou-rezsimet. Ám a francia magatartás még csak magyarázható: tételezzük fel, hogy „ejtették emberüket”, látva a növekvő elégedetlenséget és az ország csődjét. De honnan jött Massamba-Debat és politikustár­sai? Pártjuk nem volt, az csak a fordulat után egy évvel alakult, ma is szervezik még az MNB-t, a Nemzeti Forradalmi Mozgal­mat. Politikai szervezet az or­szágban csak olyan volt, amelyet Youlou ellenőrzött, ezek is in­kább­­ papíron, mintsem a való­ságban. Igaz, szakszervezetek mű­ködtek, de a legerősebbek ezek között sem az ipari munkásoké, hanem a köztisztviselők, a vas­utasok, a kikötői munkások szak­­szervezetei. Különben is: Brazza­­ville nem gazdasági központja az országnak, a néhány ezer ipari munkás a tengerparti Pointe Noire-ban él és dolgozik. A­ má­sik oldalon Youlou mögött sem állt ott a nemzeti burzsoázia, mert ilyen nincs, hasonlóképpen föld­­birtokos osztály sincs, csak a bü­rokrata burzsoázia létezik, ám ennek többsége ma is hivatalban van, csak egy elenyésző kisebbsé­get kellett bebörtönözni, azokat, akik túlságosan össze voltak fo­nódva Youlou rendszerével és kí­sérletet tettek az új rezsim meg­döntésére. S hogy ezt a minden vonatkozásban rendhagyó, a mi megszokott fogalmainkhoz képest teljesen szabálytalan képet ke­rekké tegyük, még arról is be kell számolnunk, hogy a baloldali vál­tozásnak a nemzeti hadsereg nem híve, hanem ellenfele, mert e fegyveres testület zsoldoskato­nákból áll, afrikai tisztjeik vala­ha a francia hadsereg altisztjei voltak, s ma kiváltságaikat féltik és laktanyáikban duzzognak, mi több, ez év nyarán megpróbál­koztak a lázadással is. Ez a ma­gyarázata különben annak, ami­ről később még részletesen is be­számolunk, hogy az új párt ifjú­sági szervezetében fegyveres if­júsági gárdát állítottak fel. A TÁRSADALMI VISZO­NYOK klasszikus elemzéséhez szokott európai persze nem sokat tud kezdeni ezzel a képlettel. De mégis az az igazság, hogy egy maroknyi ember elszántsága vál­tozást tudott okozni az ország­ban, és hozzákezdtek a társada­lom, a tömegek megszervezésé­hez. Mindez a tisztázatlanság, meg­­határozhatatlanság, az egész rendhagyó képlet a mérhetetle­nül elmaradott társadalmi viszo­nyok következménye, egyik vetü­lete. És miután ez nemcsak Kon­góra jellemző, hanem szomszédai közül bármelyik országra, talán az is érthető, miért tudnak órák alatt államcsínyeket, politikai fordulatokat végrehajtani hadna­gyok és­ ezredesek, vagy más eset­ben szakszervezeti kisfunkcioná­­riusok, miniszteriális bürokraták. Fekete Afrikában az utóbbi időben — sajnos — inkább bal­ról jobbra következnek be hata­lomátvételek. Brazzaville-Kongó­­ban fordítva történt. Az ország meghirdetett célja a tudományos szocializmus útja. Vajon járha­tó-e ez az út? — erre szeretnénk — nem választ adni — csupán adatokat, tényeket felsorolni.­­ Hajdú János (Folytatjuk) NAGY VÁSÁRLÁSI KEDV JEGYÉBEN Az eső sem zavarta meg az aranyvasárnapi forgalmat Az idő egyáltalán nem volt „aranyos”, egész nap esett, még­sem tudta otthon tar­tani az embe­reket. A december 18-i aranyva­sárnapon a kíváncsiskodók ezrei lepték el a belváros utcáit, az üzleteket és áruházakat, így volt ez Budapesten, és így az ország más városaiban, Miskolcon, Veszprémben, Tatabányán, Szege­den, Szombathelyen, Győrben is. A fővárosban már a tízórás üz­letnyitáskor sorban álltak a bol­tok ajtajai előtt, s mindenütt nagy volt az érdeklődés. Jó né­hány üzletben ez volt az első aranyvasárnap. Akiknél ez volt a premier Az­ újoncok között a legjelentő­sebb a Csepel Áruház. Különö­sen a játék-, a fehérnemű- és az ajándékosztály volt keresett A környék lakói örültek annak, hogy ebben az esetben nem kell beutazni a belső kerületekbe: mindent megtalálnak Csepelen is. A fehérneműn és egyéb divatárun kívül különösen sokan vettek háztartási cikkeket Vincze Tamás, az áruház áru­forgalmi vezetője elégedetten ál­lapította meg: " Csaknem nyolcezer vevőt szolgáltunk ki, s a forgalmunk 30 százalékkal több volt, mint egy hete, az ezüstvasárnapon. A hé­ten továbbra is várjuk, és áru­készleteinkkel állják a vásárlók rohamát Jól sikerült a Lenin körúti New York-palotában levő önkiszolgáló férfidivatáru-szaküzlet bemutat­kozása is. Az üzletben nagy a vá­laszték, még 45—48-as méretű ing és 56—58-as pizsama is kap­ható. Nagy keletje volt az egyip­tomi puplinból készült No-Iron­ingeknek, valamint a műanyag tasakban árusított­ magyar mohair sálaknak. A Budapesti Finomki­­készítő-gyár még arra is gondolt, hogy ezekbe a csomagokba „kel­lemes ünnepeket” feliratú cédulá­kat tegyen. Kozma Gyula, az üz­let vezetője arról számolt be, hogy a bolt forgalma jóval meg­haladta a százezer forintot és kü­lönösen sok kalapot, sálat, kön­töst, nyakkendőt vettek karácso­nyi ajándékként Új bolt a Lenin körúti női di­vatáru üzlet is. Az újdonság és a jó áruellátás egyaránt vonzotta a vásárlókat. „Mindent” vittek, fe­hérneműt sálat nylonharisnyát Sok esernyő is fogyott persze. Es­te több mint ezer blokkot számol­tak össze, a bevétel meghaladta a százezer forintot A csúcsforgalom előtt négy ön­­kiszolgáló játékbolt nyílt a fővá­rosban, a Rákóczi téren, a Rákó­czi úton, Újpesten, és a legna­gyobb közöttük a Lenin körúti Hófehérke Fogytak a mechani­kai játékok, a társas játékok és a babák. Estére a nagy forgalom hatására már néhány mechanikai játék el is fogyott, s jóval több kellett volna villamosvasút-al­­katrészekből. Különösebb baj még sincs, mert az ünnepek előtt a kereskedelem kétszer annyi árut szerzett be utánpótlás cél­jaira, mint tavaly. Rákóczi út — Extra nélkül Az igazi bevásárlóközpont a Rákóczi út volt Az árkádok alatt még az esőben is jobban lehetett nézelődni... Az Otthon Áruház­ban különösen az „ezer a­prócsikik”­­osztályt verbéik sokan közük itt árusították ugyanis a legtöbb ajándéktárgyat. Nagy keletje volt az étkező- és ivókészleteknek, az egyéb üvegáruknak, s különösen sok érdeklődőt lehetett találni a földszinten, elhelyezett híradás­­technikai osztályon.. Ezen a na­pon 110 ezer forint értékben ad­tak el rádiót és televíziót, az áruház összforgalma pedig meg­­haladta a 800 ezer forintot. Az átépítés alatt álló, állványokkal körülvett Corvin a vártnál na­gyobb forgalmat bonyolított le; a három és fél milliónyi bevétel több a tavalyi aranyvasárnapi­nál. Itt körülbelül 43 ezer vevőt szolgáltat­ ki. A Lottó Áruházban állandóan szólt a figyelmeztető hangszóró, hogy a látogatók minden lépcső­házat vegyenek igénybe, olyan nagy volt a torlódás. A legtöbben a földszinti fehérnemű- és aján­dékosztályokat keresték föl. Kü­lönösen sok dolga akadt Imám Józsefnénak, aki a kalaposztályon 380 férfikalapot adott el. A Lot­tóban vasárnap mintegy 100 teddykabátot és több száz pár nylonharisnyát, valamint férfi­ingből, kesztyűből és sálból álló ajándékcsomagot adtak el. A be­vétel másfél millió forint volt. Sok vevőt fogadott a Csillag és a Verseny áruház, s érdekes­ség, hogy a jelenleg bezárt Extra Áruház nélkül is túlteljesítették a tavalyi forgalmat az egy veze­tés alatt álló három áruházban. Itt átszervezték a Csillagot, a földszinten külön ajándékosztályt rendeztek­ be, és négynyelvű ta­nácsadó működött. A két áruház­ban egymillió 800 ezer forint volt a bevétel, s a többi között 450 női kabát, több ezer sál, zsebken­dő talált gazdára. Különösen a gyerekes családok választották maguknak az Úttörő Áruházat, ahol megnagyobbított játékosztály fogadta a látogató­kat. Itt élénk volt az érdeklődés a ruházati cikkeket árusító osz­tályon is. Ajándékvásár, kisebb hibákkal A Petőfi­ Sándor utcában, a Váci utcában és a Vörösmarty té­ren is egész nap hullámzott a tö­meg. A Luxus Áruházban még a vészkijáratot is meg kellett nyit­ni, hogy zavartalan közlekedést biztosítsanak. A Luxusban a leg­kelendőbb az angol mohair sál és stója, az importnyakkendő, valamint a nyloning volt. A szaküzletek is eredményesen zárták az aranyvasárnapot. A fő­városi játék- és ajándékboltok be­vétele több mint kétmillió 600 ezer forint volt. Sokan vásárol­tak bőrdíszmű árukat, bizsukat, karkötőket, nyakláncokat és sportszereket A hanglemezbol­tokban a legtöbben a­ televízió táncdalfesztiváljának számait ke­resték , és meg is kapták. Bár az aranyvasárnap a tava­lyinál jobb eredménnyel­­ zárult, néhány vásárló­­elégedetlenül tá­vozott a boltokból. Az ő észrevé­teleiket is feljegyeztük: még min­dig kevés a harisnyanadrág, a vé­konyabb szálú pulóver és kardi­gán. Akik kerestek, nemigen kap­tak műszálas szetteket, csak né­hány helyen volt nyloning, egy­általán nincs Sokol táskarádió, évek óta megoldatlan probléma az autószifon-ellátás, s legújab­ban nem lehet kapni lemezjátszóit sem. Reméljük, hogy a hét folyamán még igyekeznek javítani a tapasz­talt hibákon. K- 1. Aranyvasárnapon. S

Next