Népszabadság, 1967. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-01 / 1. szám

1987. január 1. vasárnap NÉPSZABADSÁG Walter Ulbricht a két német állam megegyezésének lehetőségéről Szilveszter estéjén az NDK va­lamennyi rádió- és televízióállo­mása közvetítette Walter Ulb­­richtnak, az NSZEP­ Központi Bizottsága első­ titkárának, az NDK Államtanácsa elnökének újévi üzenetét. Walter Ulbricht üzenetében az új év fontos problémájaként je­lölte meg a két német állam kap­csolatainak alakulását. Hangsú­lyozta, hogy az eltérő társadalmi fejlődés ellenére a két állam né­pének vannak közös érdekei, és ezekre vonatkozóan megegyezés­re lehetne jutni. Ennek a meg­egyezésnek az érdekében szüle­tett az a minimális program, amelyet elfogadhat az NDK és Nyugat-Németország minden, bé­két és biztonságot óhajtó pol­gára. A minimális programban foglaltak végrehajtása elvezet­het a két német állam konföde­rációs együttműködéséhez. (MTI) Sötét gazdasági jóslatok Ausztriában Az ország növekvő gazdasági nehézségei szerepelnek vezető he­lyen az osztrák politikai pártok, személyiségek újévi nyilatkozatai­ban. A kormányzó Osztrák Nép­párt hangoztatja, hogy olyan kis ország, mint Ausztria, nem enged­heti meg magának, hogy illúzió­kat kergessen. Riasztó, hogy az ipa­ri beruházások 1987-ben ismét, ez­úttal 7 százalékkal csökkennek, s így már csak feleannyit tesznek majd ki, mint 1981-ben. A nép­párt a helyzet megjavítására alap­vető reformokat helyez kilátásba a jövő esztendőre. Az Osztrák Gyáriparosok Szö­vetsége szerint „további bérköve­telések inflációhoz vezetnének”. Az ellenzéki szocialista párt igen éles hangú nyilatkozatban bírálja hajdani koalíciós partnerét, amely 1966 áprilisa óta egyedül kormá­nyoz. Gazdasági szempontból az új év Ausztriában valóban előnytelenül kezdődik: január elsejével ismét több érzékeny áremelés lép élet­be. 25—30 százalékkal drágul a postai és a távbeszélő-díjszabás, egyharmadával a tej és a kenyér, emelkedik valamennyi tejtermék, valamint a szén ára. (MTI) Bombamerényletek sorozata Ammanban Kairó, december 31. Ammanban rendkívüli bizton­sági intézkedéseket léptettek élet­be az utóbbi négy napon meg­megismétlődő bombamerényletek miatt.­ A királyi család tagjainak rezidenciái és a középületek előtt megerősített őrség áll, városszerte bombák után kutatnak, a bomba­robbanásokról azonban hírzárlatot rendeltek el és a cenzúra meg­akadályozza a külföldi tudósító­kat, hogy azokról beszámoljanak. A követségek megerősítik a bom­bamerényletek hírét. A kairói sajtó újabb részleteket közöl a robbanásokról. Nemcsak a király, hanem Zein anyakirálynő palotája ellen is merényletet kö­vettek el. A Dzsebel-Amman re­­zidenciális negyedben sok bomba robbant, a többi között az udvari miniszter, Szaad Goma palotájá­ban, a miniszterelnökség irodái­ban. Fel nem robbant dinamitru­­dakat találtak a rádió épületében is. (MTI) hetőséget a legváratlanabb és a legérzékenyebb rajtaütésekre. E legfrissebb keletű pacifiká­lási programnak mindjárt az ele­jén aligha számítottak az ame­rikaiak ilyen balsikerre. Különö­sen nem, hogy csapataik száma a támogató 7. flotta állományával együtt már eléri a 400 ezret, a dél-vietnami kormánycsapatok, valamint a vietnami agresszió­ban részt vevő többi külföldi in­tervenciós alakulat száma, per .­­ig együttesen meghaladja a 600 ezret. ny csapatai semmire sem használhatók Az igazság azonban az, hogy a pacifikálási program végrehajtá­sához a 196. különleges dandár és más partizánvadász-alakulatok még esetleges sikeres harca sem elegendő. Ez csak a kezdő lépés lenne. A második lépés a meg­vert és elűzött szabadságharco­sok területeinek elfoglalása, meg­szállása és birtokban tartása len­ne. Ez jelentené az amerikaiak fogalmazása szerint a teljes pa­cifikálást. A manilai értekezlet úgy döntött, hogy a harcokban ezután kizárólag csak az ameri­kai csapatok vesznek részt, vagy­is azok vállalják a pacifikálás el­ső feladatát, míg a dél-vietnami csapatokra a pacifikálás második feladata, az elfoglalt területek megszállása és megtartása hárul majd. Már ez a fajta szereposztás is nyílt beismerése a dél-vietnami bábkormány csődjének, és a kor- I­mányhadsereg harcra való teljes alkalmatlanságának. Hamar — mielőtt még a szerepet egyálta­lán megosztották volna — kide­­­­rült azonban, hogy Ky hadsere­ge nemcsak harcra, de megszál­­­­lásra is alkalmatlan. „Az eddigi jelek kérdésessé teszik — írja elemzésében a The Economist —, hogy ha szétszórják a vietnami hadsereget különálló helyőrsé­gekbe, úgy ez nem rontana-e a­­ helyzeten, ahelyett, hogy javítana rajta. Egyes vietnami csapatok a falvakban semmivel sem vi­selkednének jobban, mint a Viet Kong.” A lap megjegyzése, úgy látszik, hivatalos katonai véle­ményt tükröz. Erre mutat, hogy november folyamán az amerikai csapatok a Mekong deltavidékén­­megkezdték felváltani a SCy-had­­sereg alakulatait. E vidéken ed­dig kizárólag dél-vietnami kor­mánycsapatok, a 4. hadtest egy­ségei tevékenykedtek. A hadtest parancsnokát, Khanh tábornokot, aki miniszteri tárcát is viselt, no­vember második felében kitették a kormányból. Hírek szerint had­testparancsnoki beosztásában is megrendült, mert a hadtest had­osztályainál már hosszabb ideje igen feszült a viszony a vietnami tisztek és az amerikai tanácsadók között. A Mekong-deltavidék át­vétele és az „Amerika-ellenes szellemmel megfertőzött” 4. had­test leváltása annál kellemetle­nebb az amerikaiak és csatlósaik számára, mert itt még az „észak­vietnami behatolás” meséjével sem állhatnak elő. A Mekong­­deltavidék ugyanis Dél-Vietnam legdélibb része, még Saigontól is délre fekszik, Észak-V­ietnam legközelebbi pontja is 800 kilo­méterre van innen. Csak matematika? A pacifikálási program mind­két teendőjének végrehajtásához, azaz mind a harctéri, mind pe­dig a megszállási és „rendfenn­tartási” feladatokra egyaránt amerikai csapatok szükségesek tehát. A jelenlegi létszám — ezt mutatják a harctéri események — a harcfeladatok ellátására sem elegendő. Ez a magyarázata,­­­­ hogy bár a legfrissebb csapat-­­ szállítások még folynak, Westmo­­r­reland tábornok, a dél-vietnami 1­1 amerikai haderők főparancsnoka­­ máris újabb százezer főnyi lét­­­­számemelést kér. Bizonyos körök­­ pedig már annak a lehetőségét tanulmányozzák — jelenti az AFP hírügynökség Washington­ból —, hogy a következő hóna­pokban 600—700 ezerre emeljék­­ a Dél-Vietnamban állomásozó I amerikai csapatok létszámát. A The Economist szerint ez már túlzás, azt azonban katonai szak­értők véleménye alapján reális­nak tartja a lap, hogy a létszá­mot rövidesen 500 ezerre emel­jék. Persze nagyon könnyen le­hetséges, hogy e „mérsékeltek”, akik most soknak tartják a 700 ezret és „csak” 500 ezret javasol­nak, ugyanazok, akik nemcsak túlzásnak tartották, hanem való­sággal felhördültek,­­ amikor két esztendővel ezelőtt szóba került, hogy a dél-vietnami­­ amerikai csapatok létszámát emeljék fel 25 ezerről 40 ezerre. Ötszázezer vagy akár 700 ezer amerikai katona , vajon ekkora hadsereg valóban elég lesz-e Dél- Vietnam pacifikálására? Ki mer­ne ezek után az amerikai straté­gák közül e kérdésre határozott választ adni? Bizonyára a bát­rabbak is úgy vélik, hogy taná­csosabb előbb megvárni McNa­­mara hadügyminiszter újabb szemleútját és újabb optimista nyilatkozatát. A tábornokok gyakran és szí­vesen hangoztatják, hogy min­den háború kimenetele csupán matematikai probléma. Vajon hány eredménytelen létszámeme­lés és hány amerikai katona ér­telmetlen halála győzi meg őket végre, hogy Vietnamban, ebben a különleges háborúban, a létszám növelése aligha oldhatja meg a dilemmát. Ami pedig az ameri­kai politikusokat, az amerikaiak megannyi „békeoffenzívájának” apostolait illeti: úgy gondolják-e, hogy egy 500 vagy 700 ezres ag­­ressziós hadsereg az eddiginél jobban meggyőzi majd a világot, hogy „az USA valóban békét akar­­ Vietnamban”? Fábián Ferenc Ho Si Minh nyilatkozott a Spiegelnek Ho Si Minh, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság elnöke, a Hamburgban megjelenő Spiegel számára adott nyilatkozatában hangoztatta, hogy a vietnami béke csak akkor valósítható meg, ha az amerikai csapatokat kivonják Vietnamból. A nyilatkozatban Ho Si Minh rámutat arra, hogy Vietnamban az amerikai imperialisták a táma­dók, és az agressziót meg kell szüntetni, ha azt akarják, hogy Vietnamban véget érjenek a har­cok. Az amerikai kormánynak és csatlósaina­k a haderőit ki kell vonni Dél-Vietnamból, feltétel nélkül és egyszer s mindenkorra abba kell hagyni a VDK bombá­zását, meg kell szüntetni a VDK elleni harci cselekményeket, és tiszteletben kell tartani a viet­nami nép nemzeti jogait. Ha mindez megtörténik, a béke azon­n­nal létrejön. Jelenleg azonban az amerikaiak Vietnamban a legszé­­gyenletesebb eszközöket és fegy­vereket alkalmazzák, a polgári la­kosság körében tömegmészárlást hajtanak végre, iskolákat, kórhá­zakat és templomokat pusztíta­nak el. A VDK elnöke nyilatkozatában kifejezte meggyőződését, hogy a vietnami nép harca győzelemmel végződik. Vietnam népe a vég­sőkig harcol az amerikai agresz­­szorok ellen, bármilyen áldozatot követeljen is e harc. „Ügyünk igazságos. Élvezzük a szocialista országok testvéri támogatását, és aktívan támogatnak bennünket a világ népei, köztük a haladó ame­rikaiak is. Győzni fogunk!” — fe­jezte be a Spiegelnek adott nyi­latkozatát Ho Si Minh. (DPA) Az összeomlott illúziók éve Washingtonban Az Izvesztyija december 31-i cikkében megvonja az 1966-os év politikai mérlegét és megálla­pítja, hogy a múlt esztendő az Egyesült Államok számára az illúziók összeomlásának eszten­deje volt világuralmi tervei megvalósítása szempontjából. A NATO-ban támadt szakadékok mélyebbekké váltak. Az Egyesült Államok nem ké­pes megváltoztatni az események menetét sem Európában, sem a világ más térségeiben — írja a lap. — Ékesszóló példa erre a vietnami agresszív háború, amely sem közeli, sem távoli győzelmet nem ígér a Pentagonnak. „Az amerikai politik­a presztízse még sohasem volt olyan mélyponton, mint most” — állapítja meg a lap. A múlt év — folytatja az Iz­vesztyija — új fontos jelensége­ket tárt fel a kommunista vi­lágmozgalomban, nevezetesen azt, hogy az összefogásra való tö­rekvés a kommunista világmozga­lom jelenlegi fejlődésének igen fontos irányzatává válik. Soós testvérpárt kongresszusán kife­jezésre jutott az a vélemény, hogy létrejönnek a kedvező fel­tételei a kommunista és munkás­pártok új értekezletének, „ame­lyet a pártok közötti kölcsönös konzultációk során jól elő kell készíteni”. „A múlt év azt is megmutatta írja az Izvesztyija —, hogy a je­lenlegi kínai vezetőik — Mao Ce­­tung és csoportja — antiileninista szakadár politikája kárt okoz a szocializmus, a nemzetközi mun­kásmozgalom és a nemzeti felsza­badító mozgalom érdekeinek, a kínai nép vívmányainak, megmu­tatta, hogy ez a politika objektíve segítséget nyújt az imperializmus­­nak.” „A nemzetközi kommunista rs­ozgalom óriási történelmi ta­pasztalatokkal rendelkezik, egye­bek között olyan tapasztalatokkal is, hogy miképpen kell harcolni a hibás és káros antimarxista néze­tek ellen” — hangsúlyozza vége­zetül a cikk. (TASZSZ) Börtönbe vonultak a sztrájkoló indiai közalkalmazottak Az Uttar Pradesh államban ne­gyedik hete folyó közalkalmazott­­sztrájk legújabb fejleménye: 700 közalkalmazott önkéntesen bör­tönbe ment, hogy nagyobb nyoma­­tékot adjon követeléseinek. A köz­­alkalmazottak tömegfelvonulással és tüntetéssel szándékosan meg­sértették a helyileg kihirdetett gyülekezési tilalmat és százával vonultak egyenesen a rendőr­autókhoz, hogy tartóztassák le és kísérjék tömegesen a börtönba őket. Az Uttar Pradesh-i kormány az­zal utasítja vissza a közalkalma­zottak drágaságipótlék-követelé­­sét, hogy nem áll az ehhez szük­séges anyagi fedezet rendelkezé­sére. (MTI) n belül”. Megfigyelők rámutatnak,­­ hogy a brit külügyminiszter fel- s hívása egyáltalán nem tesz emlí-­­ tést a bombázás beszüntetéséről­­ és a Dél-vietnami Nemzeti Fel­­szabadítási Frontról, amit Wa­shington esetleg „zavarbaej­tőnek’­ találhatott volna. Kétnapos újévi tűzszünet Vietnamban Az új év küszöbén 380 000 amerikai katona van Dél-Vietnamban Szombat reggel hét órakor —­­ magyar idő szerint pénteken éj­­j­félkor — életbe lépett a kétnapos újévi tűzszünet Vietnamban. A tűzszünet előtti órákban már nem került sor komolyabb akciókra. Az AP beszámol arról, hogy közvetlenül a tűzszünet életbe­ lépése előtt megkezdődött négy-­­ ezer amerikai katona partraszál­lása Vang Tao térségében. Velük együtt az amerikai csapatok lét­­­­száma 1967 küszöbén 380 000 főre emelkedik Dél-Vietnamban. Az új egységek amerikai katonai for­rások szerint a Mekong deltájá­ban veszik fel a harcot a parti­zánokkal. Londonban péntek este beje­lentették, hogy Brown angol kül­ügyminiszter üzenetet intézett amerikai, észak-vietnami és dél­­vietnamii kollégáihoz, hármas ta­lálkozót indítványozva az ellen­ségeskedések befejezésének meg­vitatására. Brown felajánlotta kormányának jószolgálatait a ta­lálkozó megszervezésére brit­­ fennhatóság alatt álló területen. A külügyminiszter előzőleg tele­fonon megbeszélést folytatott a szabadságát töltő Wilson minisz­terelnökkel. Brown üzeneteinek szövegét nem tették közzé. Az MTI londoni tudósító­járnak kom­mentárja hangsúlyozza, hogy George Brown külügyminiszter legújabb vietnami „békekezdemé­­nyezése” mindenekelőtt az ame­rikai terror­bombázást­ól , való azonnali elhatárolódást követelő angol közvélemény megbékítésé­re irányul. Az angol lapok washingtoni tudósítói szombat reggel egybe­hangzóan azt jelentették, hogy, az amerikai kormánynak nincs sem­mi kifogása a brit kezdeménye­zés ellen, s jóllehet semmi ered­ményt sem várnak tőle, „nagyon jól megértik és méltányolják Wilson nehézségeit saját pártján Jemeni köztársasági erők fegyveres akciója Jemeni hivatalos közlés szerint a Jemeni Köztársaság csapatai egyiptomi egységek támogatásá­val Észak-Jemenben támadást in­téztek egy királypárti törzs ellen, és nagyobb mennyiségű amerikai gyártmányú lőszert zsákmányol­tak. Jemeni források szerint a fegy­vereket Szaúd-Arábia szállította a törzsnek, hogy újabb felforgató akciót robbantson ki a Jemeni Köztársaság ellen. Másfél év óta ez volt az első hivatalos bejelentés Jemen terü­letén folyó fegyveres összetűzés­ről. (AP) Lengyel-francia kommunista párttanácskozás December 27 és 29 között Varsó­ban tárgyalások voltak a Lengyel Egyesült Munkáspárt és a Francia Kommunista Párt küldöttségei között. A tárgyalásokon megvitatták a kommunista és munkáspártoknak az európai biztonság kérdésével kapcsolatos kezdeményezését, és megerősítették a­­ két párt állás­pontjának teljes azonosságát. (PAP) Gyilasz amnesztiát kapott Mint a Tanjug jugoszláv hír­­ügynökség jelenti, Milovan Gyi­tasz, a jugoszláv kormány egy­kori alelnöke, akit 1962 májusá­ban hivatalos titkok kiszolgálta­­tásáért egy olyan kézirat külföld­-­­re juttatásáért ítéltek el szigorít börtönre, amely a hidegháborút szította és Jugoszlávia érdekeit súlyosan sértette, elnöki kegyelmet kapott. Gyilasz szombaton szaba­dult a börtönből, miután négy évet és nyolc hónapot letöltött­­ nyolcéves és nyolchónapos bör­­­­tönbün­tetéséből

Next