Népszabadság, 1967. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-01 / 1. szám
1987. január 1. vasárnap NÉPSZABADSÁG Walter Ulbricht a két német állam megegyezésének lehetőségéről Szilveszter estéjén az NDK valamennyi rádió- és televízióállomása közvetítette Walter Ulbrichtnak, az NSZEP Központi Bizottsága első titkárának, az NDK Államtanácsa elnökének újévi üzenetét. Walter Ulbricht üzenetében az új év fontos problémájaként jelölte meg a két német állam kapcsolatainak alakulását. Hangsúlyozta, hogy az eltérő társadalmi fejlődés ellenére a két állam népének vannak közös érdekei, és ezekre vonatkozóan megegyezésre lehetne jutni. Ennek a megegyezésnek az érdekében született az a minimális program, amelyet elfogadhat az NDK és Nyugat-Németország minden, békét és biztonságot óhajtó polgára. A minimális programban foglaltak végrehajtása elvezethet a két német állam konföderációs együttműködéséhez. (MTI) Sötét gazdasági jóslatok Ausztriában Az ország növekvő gazdasági nehézségei szerepelnek vezető helyen az osztrák politikai pártok, személyiségek újévi nyilatkozataiban. A kormányzó Osztrák Néppárt hangoztatja, hogy olyan kis ország, mint Ausztria, nem engedheti meg magának, hogy illúziókat kergessen. Riasztó, hogy az ipari beruházások 1987-ben ismét, ezúttal 7 százalékkal csökkennek, s így már csak feleannyit tesznek majd ki, mint 1981-ben. A néppárt a helyzet megjavítására alapvető reformokat helyez kilátásba a jövő esztendőre. Az Osztrák Gyáriparosok Szövetsége szerint „további bérkövetelések inflációhoz vezetnének”. Az ellenzéki szocialista párt igen éles hangú nyilatkozatban bírálja hajdani koalíciós partnerét, amely 1966 áprilisa óta egyedül kormányoz. Gazdasági szempontból az új év Ausztriában valóban előnytelenül kezdődik: január elsejével ismét több érzékeny áremelés lép életbe. 25—30 százalékkal drágul a postai és a távbeszélő-díjszabás, egyharmadával a tej és a kenyér, emelkedik valamennyi tejtermék, valamint a szén ára. (MTI) Bombamerényletek sorozata Ammanban Kairó, december 31. Ammanban rendkívüli biztonsági intézkedéseket léptettek életbe az utóbbi négy napon megmegismétlődő bombamerényletek miatt. A királyi család tagjainak rezidenciái és a középületek előtt megerősített őrség áll, városszerte bombák után kutatnak, a bombarobbanásokról azonban hírzárlatot rendeltek el és a cenzúra megakadályozza a külföldi tudósítókat, hogy azokról beszámoljanak. A követségek megerősítik a bombamerényletek hírét. A kairói sajtó újabb részleteket közöl a robbanásokról. Nemcsak a király, hanem Zein anyakirálynő palotája ellen is merényletet követtek el. A Dzsebel-Amman rezidenciális negyedben sok bomba robbant, a többi között az udvari miniszter, Szaad Goma palotájában, a miniszterelnökség irodáiban. Fel nem robbant dinamitrudakat találtak a rádió épületében is. (MTI) hetőséget a legváratlanabb és a legérzékenyebb rajtaütésekre. E legfrissebb keletű pacifikálási programnak mindjárt az elején aligha számítottak az amerikaiak ilyen balsikerre. Különösen nem, hogy csapataik száma a támogató 7. flotta állományával együtt már eléri a 400 ezret, a dél-vietnami kormánycsapatok, valamint a vietnami agresszióban részt vevő többi külföldi intervenciós alakulat száma, per .ig együttesen meghaladja a 600 ezret. ny csapatai semmire sem használhatók Az igazság azonban az, hogy a pacifikálási program végrehajtásához a 196. különleges dandár és más partizánvadász-alakulatok még esetleges sikeres harca sem elegendő. Ez csak a kezdő lépés lenne. A második lépés a megvert és elűzött szabadságharcosok területeinek elfoglalása, megszállása és birtokban tartása lenne. Ez jelentené az amerikaiak fogalmazása szerint a teljes pacifikálást. A manilai értekezlet úgy döntött, hogy a harcokban ezután kizárólag csak az amerikai csapatok vesznek részt, vagyis azok vállalják a pacifikálás első feladatát, míg a dél-vietnami csapatokra a pacifikálás második feladata, az elfoglalt területek megszállása és megtartása hárul majd. Már ez a fajta szereposztás is nyílt beismerése a dél-vietnami bábkormány csődjének, és a kor- Imányhadsereg harcra való teljes alkalmatlanságának. Hamar — mielőtt még a szerepet egyáltalán megosztották volna — kiderült azonban, hogy Ky hadserege nemcsak harcra, de megszállásra is alkalmatlan. „Az eddigi jelek kérdésessé teszik — írja elemzésében a The Economist —, hogy ha szétszórják a vietnami hadsereget különálló helyőrségekbe, úgy ez nem rontana-e a helyzeten, ahelyett, hogy javítana rajta. Egyes vietnami csapatok a falvakban semmivel sem viselkednének jobban, mint a Viet Kong.” A lap megjegyzése, úgy látszik, hivatalos katonai véleményt tükröz. Erre mutat, hogy november folyamán az amerikai csapatok a Mekong deltavidékénmegkezdték felváltani a SCy-hadsereg alakulatait. E vidéken eddig kizárólag dél-vietnami kormánycsapatok, a 4. hadtest egységei tevékenykedtek. A hadtest parancsnokát, Khanh tábornokot, aki miniszteri tárcát is viselt, november második felében kitették a kormányból. Hírek szerint hadtestparancsnoki beosztásában is megrendült, mert a hadtest hadosztályainál már hosszabb ideje igen feszült a viszony a vietnami tisztek és az amerikai tanácsadók között. A Mekong-deltavidék átvétele és az „Amerika-ellenes szellemmel megfertőzött” 4. hadtest leváltása annál kellemetlenebb az amerikaiak és csatlósaik számára, mert itt még az „északvietnami behatolás” meséjével sem állhatnak elő. A Mekongdeltavidék ugyanis Dél-Vietnam legdélibb része, még Saigontól is délre fekszik, Észak-Vietnam legközelebbi pontja is 800 kilométerre van innen. Csak matematika? A pacifikálási program mindkét teendőjének végrehajtásához, azaz mind a harctéri, mind pedig a megszállási és „rendfenntartási” feladatokra egyaránt amerikai csapatok szükségesek tehát. A jelenlegi létszám — ezt mutatják a harctéri események — a harcfeladatok ellátására sem elegendő. Ez a magyarázata, hogy bár a legfrissebb csapat- szállítások még folynak, Westmorreland tábornok, a dél-vietnami 11 amerikai haderők főparancsnoka máris újabb százezer főnyi létszámemelést kér. Bizonyos körök pedig már annak a lehetőségét tanulmányozzák — jelenti az AFP hírügynökség Washingtonból —, hogy a következő hónapokban 600—700 ezerre emeljék a Dél-Vietnamban állomásozó I amerikai csapatok létszámát. A The Economist szerint ez már túlzás, azt azonban katonai szakértők véleménye alapján reálisnak tartja a lap, hogy a létszámot rövidesen 500 ezerre emeljék. Persze nagyon könnyen lehetséges, hogy e „mérsékeltek”, akik most soknak tartják a 700 ezret és „csak” 500 ezret javasolnak, ugyanazok, akik nemcsak túlzásnak tartották, hanem valósággal felhördültek, amikor két esztendővel ezelőtt szóba került, hogy a dél-vietnami amerikai csapatok létszámát emeljék fel 25 ezerről 40 ezerre. Ötszázezer vagy akár 700 ezer amerikai katona , vajon ekkora hadsereg valóban elég lesz-e Dél- Vietnam pacifikálására? Ki merne ezek után az amerikai stratégák közül e kérdésre határozott választ adni? Bizonyára a bátrabbak is úgy vélik, hogy tanácsosabb előbb megvárni McNamara hadügyminiszter újabb szemleútját és újabb optimista nyilatkozatát. A tábornokok gyakran és szívesen hangoztatják, hogy minden háború kimenetele csupán matematikai probléma. Vajon hány eredménytelen létszámemelés és hány amerikai katona értelmetlen halála győzi meg őket végre, hogy Vietnamban, ebben a különleges háborúban, a létszám növelése aligha oldhatja meg a dilemmát. Ami pedig az amerikai politikusokat, az amerikaiak megannyi „békeoffenzívájának” apostolait illeti: úgy gondolják-e, hogy egy 500 vagy 700 ezres agressziós hadsereg az eddiginél jobban meggyőzi majd a világot, hogy „az USA valóban békét akar Vietnamban”? Fábián Ferenc Ho Si Minh nyilatkozott a Spiegelnek Ho Si Minh, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke, a Hamburgban megjelenő Spiegel számára adott nyilatkozatában hangoztatta, hogy a vietnami béke csak akkor valósítható meg, ha az amerikai csapatokat kivonják Vietnamból. A nyilatkozatban Ho Si Minh rámutat arra, hogy Vietnamban az amerikai imperialisták a támadók, és az agressziót meg kell szüntetni, ha azt akarják, hogy Vietnamban véget érjenek a harcok. Az amerikai kormánynak és csatlósainak a haderőit ki kell vonni Dél-Vietnamból, feltétel nélkül és egyszer s mindenkorra abba kell hagyni a VDK bombázását, meg kell szüntetni a VDK elleni harci cselekményeket, és tiszteletben kell tartani a vietnami nép nemzeti jogait. Ha mindez megtörténik, a béke azonnnal létrejön. Jelenleg azonban az amerikaiak Vietnamban a legszégyenletesebb eszközöket és fegyvereket alkalmazzák, a polgári lakosság körében tömegmészárlást hajtanak végre, iskolákat, kórházakat és templomokat pusztítanak el. A VDK elnöke nyilatkozatában kifejezte meggyőződését, hogy a vietnami nép harca győzelemmel végződik. Vietnam népe a végsőkig harcol az amerikai agreszszorok ellen, bármilyen áldozatot követeljen is e harc. „Ügyünk igazságos. Élvezzük a szocialista országok testvéri támogatását, és aktívan támogatnak bennünket a világ népei, köztük a haladó amerikaiak is. Győzni fogunk!” — fejezte be a Spiegelnek adott nyilatkozatát Ho Si Minh. (DPA) Az összeomlott illúziók éve Washingtonban Az Izvesztyija december 31-i cikkében megvonja az 1966-os év politikai mérlegét és megállapítja, hogy a múlt esztendő az Egyesült Államok számára az illúziók összeomlásának esztendeje volt világuralmi tervei megvalósítása szempontjából. A NATO-ban támadt szakadékok mélyebbekké váltak. Az Egyesült Államok nem képes megváltoztatni az események menetét sem Európában, sem a világ más térségeiben — írja a lap. — Ékesszóló példa erre a vietnami agresszív háború, amely sem közeli, sem távoli győzelmet nem ígér a Pentagonnak. „Az amerikai politika presztízse még sohasem volt olyan mélyponton, mint most” — állapítja meg a lap. A múlt év — folytatja az Izvesztyija — új fontos jelenségeket tárt fel a kommunista világmozgalomban, nevezetesen azt, hogy az összefogásra való törekvés a kommunista világmozgalom jelenlegi fejlődésének igen fontos irányzatává válik. Soós testvérpárt kongresszusán kifejezésre jutott az a vélemény, hogy létrejönnek a kedvező feltételei a kommunista és munkáspártok új értekezletének, „amelyet a pártok közötti kölcsönös konzultációk során jól elő kell készíteni”. „A múlt év azt is megmutatta írja az Izvesztyija —, hogy a jelenlegi kínai vezetőik — Mao Cetung és csoportja — antiileninista szakadár politikája kárt okoz a szocializmus, a nemzetközi munkásmozgalom és a nemzeti felszabadító mozgalom érdekeinek, a kínai nép vívmányainak, megmutatta, hogy ez a politika objektíve segítséget nyújt az imperializmusnak.” „A nemzetközi kommunista rsozgalom óriási történelmi tapasztalatokkal rendelkezik, egyebek között olyan tapasztalatokkal is, hogy miképpen kell harcolni a hibás és káros antimarxista nézetek ellen” — hangsúlyozza végezetül a cikk. (TASZSZ) Börtönbe vonultak a sztrájkoló indiai közalkalmazottak Az Uttar Pradesh államban negyedik hete folyó közalkalmazottsztrájk legújabb fejleménye: 700 közalkalmazott önkéntesen börtönbe ment, hogy nagyobb nyomatékot adjon követeléseinek. A közalkalmazottak tömegfelvonulással és tüntetéssel szándékosan megsértették a helyileg kihirdetett gyülekezési tilalmat és százával vonultak egyenesen a rendőrautókhoz, hogy tartóztassák le és kísérjék tömegesen a börtönba őket. Az Uttar Pradesh-i kormány azzal utasítja vissza a közalkalmazottak drágaságipótlék-követelését, hogy nem áll az ehhez szükséges anyagi fedezet rendelkezésére. (MTI) n belül”. Megfigyelők rámutatnak, hogy a brit külügyminiszter fel- s hívása egyáltalán nem tesz emlí- tést a bombázás beszüntetéséről és a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Frontról, amit Washington esetleg „zavarbaejtőnek’ találhatott volna. Kétnapos újévi tűzszünet Vietnamban Az új év küszöbén 380 000 amerikai katona van Dél-Vietnamban Szombat reggel hét órakor — magyar idő szerint pénteken éjjfélkor — életbe lépett a kétnapos újévi tűzszünet Vietnamban. A tűzszünet előtti órákban már nem került sor komolyabb akciókra. Az AP beszámol arról, hogy közvetlenül a tűzszünet életbe lépése előtt megkezdődött négy- ezer amerikai katona partraszállása Vang Tao térségében. Velük együtt az amerikai csapatok létszáma 1967 küszöbén 380 000 főre emelkedik Dél-Vietnamban. Az új egységek amerikai katonai források szerint a Mekong deltájában veszik fel a harcot a partizánokkal. Londonban péntek este bejelentették, hogy Brown angol külügyminiszter üzenetet intézett amerikai, észak-vietnami és délvietnamii kollégáihoz, hármas találkozót indítványozva az ellenségeskedések befejezésének megvitatására. Brown felajánlotta kormányának jószolgálatait a találkozó megszervezésére brit fennhatóság alatt álló területen. A külügyminiszter előzőleg telefonon megbeszélést folytatott a szabadságát töltő Wilson miniszterelnökkel. Brown üzeneteinek szövegét nem tették közzé. Az MTI londoni tudósítójárnak kommentárja hangsúlyozza, hogy George Brown külügyminiszter legújabb vietnami „békekezdeményezése” mindenekelőtt az amerikai terrorbombázástól , való azonnali elhatárolódást követelő angol közvélemény megbékítésére irányul. Az angol lapok washingtoni tudósítói szombat reggel egybehangzóan azt jelentették, hogy, az amerikai kormánynak nincs semmi kifogása a brit kezdeményezés ellen, s jóllehet semmi eredményt sem várnak tőle, „nagyon jól megértik és méltányolják Wilson nehézségeit saját pártján Jemeni köztársasági erők fegyveres akciója Jemeni hivatalos közlés szerint a Jemeni Köztársaság csapatai egyiptomi egységek támogatásával Észak-Jemenben támadást intéztek egy királypárti törzs ellen, és nagyobb mennyiségű amerikai gyártmányú lőszert zsákmányoltak. Jemeni források szerint a fegyvereket Szaúd-Arábia szállította a törzsnek, hogy újabb felforgató akciót robbantson ki a Jemeni Köztársaság ellen. Másfél év óta ez volt az első hivatalos bejelentés Jemen területén folyó fegyveres összetűzésről. (AP) Lengyel-francia kommunista párttanácskozás December 27 és 29 között Varsóban tárgyalások voltak a Lengyel Egyesült Munkáspárt és a Francia Kommunista Párt küldöttségei között. A tárgyalásokon megvitatták a kommunista és munkáspártoknak az európai biztonság kérdésével kapcsolatos kezdeményezését, és megerősítették a két párt álláspontjának teljes azonosságát. (PAP) Gyilasz amnesztiát kapott Mint a Tanjug jugoszláv hírügynökség jelenti, Milovan Gyitasz, a jugoszláv kormány egykori alelnöke, akit 1962 májusában hivatalos titkok kiszolgáltatásáért egy olyan kézirat külföld-re juttatásáért ítéltek el szigorít börtönre, amely a hidegháborút szította és Jugoszlávia érdekeit súlyosan sértette, elnöki kegyelmet kapott. Gyilasz szombaton szabadult a börtönből, miután négy évet és nyolc hónapot letöltött nyolcéves és nyolchónapos börtönbüntetéséből