Népszabadság, 1967. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-27 / 23. szám
1987. január 27. péntek SZILÁGYI DEZSŐ (1897-1967) Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy Szilágyi Dezső elvtárs, a munkásmozgalom és a párt régi, kiemelkedő harcosa, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának tagja, hazánk volt varsói nagykövete, aki egész életét a dolgozó nép szolgálatában töltötte, hosszas betegség után, 70 éves korában elhunyt. Temetéséről később történik intézkedés. AZ MSZMP AZ MSZMP KÖZPONTI KÖZPONTI BIZOTTSÁGA ELLENŐRZŐ BIZOTTSÁGA A hosszas betegség után elhunyt Szilágyi Dezső elvtársban a párt, a magyar munkásosztály, a nemzetközi munkásmozgalom tapasztalt, sokat próbált fiát veszítette el. Egészen fiatalon, 1914- ben mint szabósegéd került a munkásmozgalomba. A háború elleni harc nevelte tudatos forradalmárrá, így kapcsolódott ahhoz a csoporthoz, amely az érlelődő forradalom előestéjén, 1918 őszén, a Kommunisták Magyarországi Pártját megalapította. S meggyőződéséhez egy életen át minden viszontagság és harc közepette hű maradt. A Tanácsköztársaság idején előbb a tanácsszervekben tevékenykedett. A választáson tagja lett a budapesti „500-ak tanácsának”, de ebben a minőségében alig dolgozhatott. Az ellenség közeledett az ország szívéhez, és Szilágyi elvtárs is önként jelentkezett a frontra. Ott politikai biztosként küzdött a hazáért. Amikor a túlerő elnyomta a magyar nép hősi harcát, Csehszlovákiába utazott. Onnan segítette a mozgalom újjászületését Magyarországon is. Szilágyi Dezső elvtárs harminckét esztendőt a Szovjetunióban töltött, a Szovjetunió Kommunista Pártjának aktív harcosaként. Ez idő alatt volt párttitkár, s Moszkva egyik küldötteként vett részt az SZKP XVI. kongresszusán. A legnehezebb években vállalt szerepet a szovjet könnyűipar fellendítésében, az ellátás megszervezésében. Közben azonban nagy figyelmet szentelt a magyarországi helyzetnek, és lehetőségeihez képest segítette az itthoni harcot. Hazatérése után a Központi Bizottság külügyi osztályának lett a vezetője. Nagy tapasztalatával jelentős része volt pártunk nemzetközi kapcsolatai erősítésében, az új külügyi apparátus felépítésében. 1959-ben az MSZMP VII. kongresszusa a Központi Bizottság tagjává választotta. Egy évre rá kormányzatunk megbízta varsói nagykövetségünk vezetésével. Elhatalmasodó betegsége miatt 1963-ban Szilágyi elvtárs kérte nyugdíjaztatását. Erejéhez képest azonban tovább tevékenykedett. A párt IX. kongresszusa a Központi Ellenőrző Bizottság tagjává választotta. Halálával ismét egy nagyszerű harcos dőlt ki a sorból. Tevékenysége nemcsak itthon, de nemzetközi méretekben is érdemdús volt. Szerénysége, közvetlensége, szeretetre méltó egyénisége mindazok számára felejthetetlenné teszi Szilágyi Dezső elvtársat, akik ismerték. Emlékét úgy őrizzük, mint olyan emberét, aki egész életét hazájának, népének, a világ proletariátusa felemelkedésének szentelte. Fogadás a szovjet nagykövetségen F. J. Tyitov, a Szovjetunió budapesti nagykövete csütörtök este fogadást adott abból az alkalomból, hogy Budapesten tartózkodik D. P. Gorjunov, a TASZSZ vezérigazgatója és A. Verbenko, az APN szovjet hírügynökség elnökhelyettese. A szívélyes hangú fogadáson részt vett Orbán László, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a KB osztályvezetője, Gosztonyi János, a Központi Bizottság tagja, a Népszabadság főszerkesztője, Barcs Sándor, az MTI vezérigazgatója, a MUOSZ elnöke, Naményi Géza, a Tájékoztatási Hivatal vezetője, valamint a magyar sajtó több képviselője. A magyar nők szolidárisak vietnami testvéreikkel A Magyar Nők Országos Tanácsa a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front nőbizottságához intézett táviratában felháborodottan ítéli el az amerikai imperialisták által az utóbbi időben elkövetett gaztetteket, a védtelen anyáknak és ártatlan gyermekeknek okozott kínszenvedéseket. A magyar nőtársadalom nevében táviratot küldtek a Vietnami Demokratikus Köztársaság nőszövetségéhez is; ebben együttérzésükről biztosítják vietnami testvéreiket és csodálattal adóznak az ellenségei szemben tanúsított bátorságukért. Koszorúzás a Vörös brigád síremlékénél A Vörös brigád Kerepesi temetőben levő síremlékénél — hősi haláluk 22. évfordulóján — koszorúzási ünnepséget rendezett csütörtökön a Magyar Partizán Szövetség és a KISZ budapesti bizottsága. Konok Ferenc ezredes, a szövetség országos bizottságának tagja emlékezett a mártírhalált halt partizánok hőstetteire, majd Rónai Gyulával, a Vörösbrigád egykori harcosával elhelyezték a Partizán Szövetség koszorúját a síremléken. Ugyancsak megkoszorúzták a síremléket a KISZ budapesti bizottságának képviselői is. Sajtótájékoztató a koreai nagykövetségen Szon Za Rjong, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövete csütörtökön sajtóértekezleten ismertette a magyar és külföldi sajtó képviselői előtt Kim Ir Szon válaszlevelét, amelyet Kim Rjong Zunhoz, a Washingtonban működő koreai intézet igazgatójához intézett. A levélben Kim Ir Szen ismételten leszögezi, hogy az ország egyesítésének kérdése belügy, amelyet minden külső beavatkozás nélkül, saját erőből, demokratikus úton, békés eszközökkel kell megoldani. Az írás e többi között kiemeli, hogy az ország egyesítéséhez vezető út: az idegen csapatok kivonása, össznépi választások megtartása, majd az egyesített demokratikus központi kormány megalakítása. A válaszlevél tartalmazza mindazokat a javaslatokat, amelyeket az évek során Észak-Korea pártos állami vezetői az ország egyesítése, a feszültség enyhítése és a béke biztosítása érdekében előterjesztettek, s ismerteti Észak-Korea kormányának feltételeit, azt az öt pontot, amely alapul szolgálhat a két ország egyesítését célzó tárgyalásokhoz. NÉPSZABADSÁG Két fő mozzanatban lehetne megjelölni ismeretterjesztő könyvkiadásunk fejlődését: egyrészt abban, hogy megnőtt a közérdekű témák tekintélye, másrészt a tudományos kutatás és népszerűsítés közelítésében. A legszélesebb olvasóközönséghez szóló kötetek mellett — mint például Marék Antal tetszetősen és kulturáltan megírt orvostudományi munkája, Az emberiség harca a fájdalom ellen — a speciálisabb érdeklődés felkeltését és az alkotómunka ösztönzését szolgálja az Akadémiai Kiadó néhány új füzetsorozata. A Szociológiai Tanulmányok sorozatban a mind konkrétabb és mélyebb feldolgozás tűnik jelentősnek; a Modern Filológiai Füzeteket megindító Villon-értekezés pedig (Süpek Ottó tollából) világirodalmi kutatásaink élénkülését példázza. Éppen az irodalomtudományi munkák publikálásában tetszik egészségesnek különféle kiadóink versengése. A Szépirodalmi Kiadó jelentette meg Diószegi András gondosan és sok szeretettel írt kismonográfiáját Illés Béla alkotói útjáról, valamint Móricz Miklós aprólékos és szinte kivételesen szerény, posztumusz életrajzrészletét (Móricz Zsigmond érkezése). Az előbbiben az életpálya és az írói sajátosságok finom szembesítése, az utóbbiban a legendaellenes biográfiai hűség a legfőbb érték. A tények szigorú igazsága, a személyes élmény és művészet együttes igénye — mind általánosabb, műfaji határokat feszítő erőnek látszik korunkban. A dokumentumdrámák és a memoárok világméretű megújulása és tömegsikere nem lehet véletlen: a jelen józan megismerése és a jövő iránti érdeklődés biztat a tényeket feltáró számvetésre. Persze valamennyiünk élete „kész” dráma vagy regény; ahhoz azonban, hogy az élmények tengeréből műalkotás párlódjék le, legalábbis az szükséges, hogy ezek az élmények társadalmilag jelentősek legyenek, papírra vetőjüket pedig ne csak ambíció, hanem tehetség is fűtse. A memoárok népszerűsége ugyanakkor az olvasói és kritikusi mérce megemelését is szorgalmazza. A Szépirodalmi Kiadó két újdonsága tartozik ebbe a szépprózai csoportba — sőt egymással is érintkeznek, hiszen íróik erdélyi indulása és az 1910-es, 1920-as élményeket rögzítő elbeszélése rokonítja a témát. A századunkkal egy idős Passuth László a Kolozsvárott töltött gyermekkor, majd a Budapesten és Milánóban megélt ifjúság élményeit eleveníti fel Kutatóárok című memoárjában. E három város világa sok sajátos szépséggel és izgalommal telítette sorsát. Azok számára pedig, akik Passuth írói alkatát kedvelik, aligha kell mondani, hogy a részletek színesítésében, az eleven atmoszféra megteremtésével (mint amilyen például Károly exkirály puccskísérletének leírása) megkapja az érdeklődést. Mégsem tagadhatom, hogy csalódást okozott számomra a könyv: alig itt-ott találtam tárgyilag csakugyan jelentős, történelmi érvényű mozzanatot — mondjuk, a fasiszta hatalomátvétel leírását —, a Passuthra jellemző barokkos hevület pedig még ritkábban egyéníti az elbeszélést. Benamy Sándor ifjúkori élményeit az rangosítja közérdekűvé, hogy a húszas évek Erdélyében egy társadalmilag , művészileg egyaránt mély sodrású irodalmi világnak volt tanúja és részese. A XX. században éltem cím a kötet hangulatát is érzékelteti: a környezet pezsgése csakúgy megfrissíti az emlékezést, mint az író magába nézése. A korabeli haladó irodalom sok jelentős egyénisége tűnik fel a lapokon, Benamy egyéni és olykor inkább meghökkentő, mint meggyőző megvilágításában. A részletérdekességek hajszolása egyébként sem válik a mű javára: sem tartalmilag, sem szerkezetileg nem kerekedik egységes egész az adalékok,pillanatképek tömkelegéből. Vannak írók, akik oly intenzíven és tudatosan harcolták meg koruk és személyes önmaguk harcát, hogy az írás is „csak” a cselekvés egy formáját jelentette számukra. Ilyen írónk volt nekünk Zalka Máté is, akit immár nemcsak forradalmi nagyságában, hanem írói rangjában is az igazsághoz híven tudunk szeretni.. Monumentális regénytorzójának kiadását most elbeszéléseinek kétkötetes gyűjteménye követi. 1918 az első, 1936 az utolsó írás dátuma. Történelmi és magánemberi drámák lávája tüzesíti át Az éneklő börtön legtöbb elbeszélését. A tapasztalt és megküzdött valóságot írta meg Zalka Máté — forradalmi hittel, tényekre figyelmező, katonás tömörséggel. De talán a legmegkapóbb ebben a történelmi krónikában, hogy a harcosok és mártírok emberi szépségét milyen szívbéli szeretettel örökíti meg az író, különösen a feszes szerkesztésű novellákban. Ha romantikusan arányit is, a forradalmi igazság lobog benne, s anyanyelvünk szépségeit ízlelgette a stílust fakító messzeségben is. Korunkról és korunknak mutat tükröt az Európa Kiadó két gyűjteményes kiadványa, a külföldi széppróza maradandó értékeit prezentálva ez alkalommal is. A Mai osztrák elbeszélők című kötet negyven író egy-egy elbeszélését tartalmazza, s bár a „mai” jelző túlzott és félrevető — a kötet élére helyezett Schnitzler több mint egy évszázada született, élő kortársunk pedig csak huszonhét szerepel a válogatásban —, jelentős és sokárnyalatú olvasmányul szolgál. Három generáció művészi hitvallása ölt testet a novellákban, századunk szinte valamennyi irányzatát képviselve — olyan jelentős alkotók révén, mint Rilke, Musil, Stefan Zweig, Kafka, Werfel és mások. Módszerük és világképük nagyon is különböző, delyek az embertelenség elutasításában, a szebbet áhító és akaró humánumban. Három bibliapapírú kötetben kaptuk kézhez a modern román irodalom nagyjának, Mihail Sadoveanunak válogatott műveit — közöttük azokat is, melyeket korábbi magyar kiadásokban már olvashattunk. A nyelv, az egyszerű nép és a társadalmi igazság mély gyökerű szeretete és alkotásaiban; emberi portréi és természeti leírásai Móricz, Reymont s a kortársi realizmus más nagyjai szintjén varázsolják élővé a román parasztok világát. De példáz valami mást is ez az életmű: azt, hogy a valóságlátás forradalmi megújulása milyen többlettel gazdagítja a kor lényegét kifejező, tiszta szívvel alkotott remekműveket. A valóság örök változása és az emberi lényeg titkainak differenciáltabb feltárása a szépirodalom mestereitől is új eszközöket kíván, de Sadoveanu hagyatéka is történelmi korfordulónk eleven igazságú, elmúlással dacoló emlékei közé tartozik. Falus Róbert ZALKA MÁTÉ AZ ÉNEKLŐ BÖRTÖN A Hamlet, a Cigánybáró, a Don Carlos és a Mojszejevegyüttes műsora a szegedi szabadtéri játékok programján Tari János, a szegedi szabadtéri játékok igazgatója, csütörtökön ismertette az idei szegedi szabadtéri játékok végleges programját. Mint elmondotta, július 22-től augusztus 20-ig 17 előadást tartanak a fogadalmi templom előtti színpadon, amelyet a játékok kezdetéig több mint 10 millió forintos költséggel korszerűsítenek. A játékokat július 22-én Erkel Hunyadi László című operájával nyitják meg. Az operát Mikó András rendezi és Vaszy Viktor vezényli. Ez a mű még két ízben szerepel a programon. Július 23-án Shakespeare Hamletje lesz a második bemutató, Vámos László rendezésében, a főbb szerepekben több neves művészünkkel, köztük Gábor Miklóssal, Tolnay Klárival és Bessenyei Ferenccel. A Hamlet július 26-án és 29-én kerül még színre. A játékokon ezúttal első alkalommal vendégszerepel majd a világhírű Mojszejev-együttes, legtöbb sikert aratott műsorszámaival. A mintegy 100 táncossal érkező szovjet művészcsoport műsorával július 25-én, 27-én, 28-án és 30-án ismerkedhet meg a közönség. J. Strauss Cigánybáró című nagyoperettje augusztus 5-én, 12-én, 15-én és 19-én kerül színre, Szinetár Miklós és Félix László közös rendezésében. Ezeken az előadásokon a hazánkban is jól ismert és kedvelt Willi Boskovsky vezényli a zenekart. Verdi Don Carlos című operájának előadásai augusztus 13-án, 16-án és 20-án kaptak helyet a műsornaptárban. A játékok igazgatósága olasz, jugoszláv és román művészeket szándékozik szerződtetni a főbb szerepekre. (MTI)