Népszabadság, 1967. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-04 / 3. szám
Több figyelmet az öntödékre A gépipar által felhasznált fontosabb alapanyagok között jelentős az öntvények szerepe, amelyek az utóbbi években elérik az összes kohászati jellegű anyagfelhasználás 20%-át. Nem közömbös tehát, hogyan dolgoznak öntödéink, különösen, ha azt is tekintetbe vesszük, hogy az öntvénygyártás nálunk eléggé importigényes; az 1965-ben a külföldről behozott öntödei alapanyagok értéke az anyagköltségek kb. egy-, negyedét alkotta. Kihasználatlan kapacitások és import Mindamellett az öntödék tevékenysége közel sincs olyan „reflektorfényben”, mint a többi kohászati ágazaté. Ennek — nem utolsósorban — az az oka, hogy az öntödék jelentős része nem önálló vállalati üzemegység. Önálló vállalatként működő vas- és acélöntödéink az állami ipar vas- és acélöntvény-termelésének — a legutóbbi öt év alatt — csak 36— 37%-át adták, a többi öntvény a nemegyszer „másodrendűként” kezelt vállalati gyáregységekből származik. Az utóbbi öt évben az állami ipar öntödéinek termelése — meglehetősen egyenetlen ütemben, visszaeséssel váltakozva — végeredményben 16%-kal emelkedett. Nehéz lenne megállapítani, hogy ez a növekedés kevés-e vagy sok. Annyi azonban bizonyos, hogy az utóbbi évben az öntödék jelentős része nem használta ki kapacitását, ugyanakkor a megrendelők konkrét igényeinek kielégítésére csaknem 6000 tonna öntvényt importáltunk. Az öntvényimport pedig — főleg a magas szállítási költségek miatt — közismerten igen gazdaságtalan. A gépesítés mértéke Mint minden termelési ágazatban, az öntvénygyártásban is a termelékenység igen fontos mutatója a termelési ráfordítások hatékonyságának. Más országokkal összehasonlítva, nálunk az öntvénygyártás termelékenysége ■ igen alacsony. Egy öntödei munkásra jutó öntvény termelés (1964-ben, tonna/fő) Vas- és SzínesA termelékenységet — mint más cikkek termelésénél — döntően a munkaigényes műveletek gépesítésének mértéke befolyásolja. Az egyik legfontosabb művelet, a formázás gépesítése nálunk viszonylag alacsony színvonalú. Vasöntödéinkben 1965-ben a homokformázott öntvénytermelésnek csupán 41%-át tette ki a géppel formázott öntvények aránya. A többi öntvénygyártási művelet gépesítése ennél is elmaradottabb. A gépesítés fokozását nemcsak egyes korszerű, nagyobb teljesítőképességű öntödei berendezések hiánya késlelteti (bár ez is szerepet játszik), hanem főként az, hogy a meglevő gépek és berendezések kapacitását nem használják ki megfelelően. Az öntödéknek csupán 20—30%-ában működtetik a gépeket és berendezéseket naponta átlagosan egy műszaknál hosszabb ideig. A gépek és berendezések kihasználatlanságát többnyire nem munkai szervezési nehézségek vagy mun-kaerőhiány-problémák okozták. Az öntödei műveletek gépesítésé- nek alapfeltételei technológiailag homogén öntvények előállítása, lehetőleg minél nagyobb sorozatban. (A „lehetőséget” azért hangsúlyozzuk, mert ma már kis sorozatok aránylag gazdaságos előállítására alkalmas öntödei berendezések is vannak.) Ez a feltétel azonban csak kevés öntödénkben biztosított, némi túlzással „mindenki mindent gyárt", s még a nagy öntödék is jórészt túlságosan kis sorozatban termelnek. Ugyanabba a súlykategóriába tartozó öntvényeket pl. 60—70 öntöde is gyártja. A fémbetét-felhasználás Az öntödék anyagköltségének mintegy 70—75%-át teszi ki a fémes alapanyagok (fémbetét) költsége, s ezek 30—40%-a (öntvényfajtánként változóan) importeredetű. Fontos tehát a fajlagos fémbetét-felhasználás minél jelentősebb mérvű csökkentése (a technológiailag lehetséges határok között). E követelmény megvalósítása azonban alig tapasztalható: egy tonna öntvényhez csak a szürkevas és a temperöntvénygyártásában használtak fel valamivel kevesebb fémes alapanyagot 1965-ben az öt év előtti szinthez képest, az acél- és fémöntvények fajlagos fémbetétje viszont növekedett. Ennek fő oka: a selejt kedvezőtlen alakulása. A selejtszázalék 1965-ben 1960-hoz képest 10—15%-kal emelkedett, és egyes öntvényfajtákban eléri a termelés 5—10%-át. Majdnem minden öntvényfajtánál növekedett az ún. fehérselejt aránya. Ezt csak az öntödén kívül fedezik fel, legtöbbször már bizonyos megmunkálás — tehát kárba veszett ráfordítások — után. A selejt ilyen alakulásában — a technológiai, anyagminőségi stb. okok mellett — nem kis szerepet játszik az a körülmény, hogy az öntödéket — a jelenlegi öntvényárak, szállítási feltételek stb. mellett — anyagilag nem érinti különösebben „érzékenyen’’ az a veszteség, amit a selejttel a feldolgozóknak okoznak. Csak néhány főbb területét világítottuk meg az öntvénygyártásnak, de — úgy véljük — ezek indokolttá teszik a következtetést: az eddiginél nagyobb figyelmet, a beruházások gazdaságosabb felhasználását és sok más tennivalót igényel e fontos gyártási ág munkájának javítása, fejlesztése. Lacfalvi József acélfémöntödékben Magyarország 24,1 7,3 Csehszlovákia 27,1. NSZK 31,7 11,3 USA 85,7 19,6 GAZDASÁGI JELZŐTÁBLA 1966. január—november hónapokról (Az előző év azonos időszaka : 100) 1966. január—november hónapokban a népgazdaság fejlődését a következő főbb adatok jellemzik: Az állami ipar 11 havi termelése (élelmiszeripar nélkül számítva) 8%-kal, az élelmiszeriparé 3%-kal, együttvéve az egész állami ipar termelése 7%-kal volt több idén, mint egy évvel korábban. Novemberben a termelés — részben a kongresszusi munkaverseny eredményeként — az iparban átlagosan 9—10%-kal, a termelékenység 8%-kal haladta meg a tavaly novemberi szintet. Az építőiparban a kongresszusi munkaverseny elsősorban az átadásokban mutatkozott meg. Októberben és novemberben együttvéve az állami építőipar 66%-kal több lakást adott át, mint egy évvel azelőtt, év elejétől számítva azonban még mindig kevesebb lakást építettek, mint 1965. első tizenegy hónapjában. 1966. január—november hónapokban a 16 legfontosabb cikk felvásárlása körülbelül 4%-kal volt több, mint egy évvel korábban. A fontosabb vágóállatokból és állati termékekből — a sertés kivételével — az év első 11 hónapjában és november hónapban is többet vásároltak fel, mint a múlt év azonos időszakában. A bor-, a napraforgó- és rizstermés jobb volt az idén a tavalyinál. November végéig borból 58%-kal, napraforgóból 39%-kal, rizsből 37%-kal vásároltak fel többet, mint 1965 ugyanezen időszakában. Az idei felvásárlás azonban mindhárom termékből kevesebb volt, mint a megelőző öt év átlagában. 1966. január—november hónapokban az összes behozatal ugyanannyi, az összes kivitel 7%-kal több volt, mint egy évvel korábban. Idén a fejlett tőkésországokkal mind a behozatali, mind a kiviteli forgalmat fokoztuk. A szocialista országokból származó import kevesebb, az oda irányuló kivitel több volt, mint tavaly a 11 hónap alatt. A külkereskedelmi egyenleg kedvezőbben alakult, mint tavaly ugyanebben az időszakban. Az év eddig eltelt időszakában a kiskereskedelmi forgalom — folyó árakon számítva — 9%-kal volt több, mint egy évvel azelőtt. Élelmiszerekre 9%-kal, ruházati cikkekre 2%-kal, vegyes iparcikkekre 12%-kal többet költött a lakosság, mint a múlt év azonos időszakában. Az első három negyedévi stagnálás után, októberben és novemberben jelentékenyen emelkedett a ruházati forgalom, októberben 8%-kal, novemberben 13%-kal volt több, mint 1965 ugyanezen hónapjaiban. A miniMS-átlagkeresetek az iparban és az építőiparban 4%-kal haladták meg a tavalyi első 11 havi szintet. A fogyasztói árindex — országosan — egy év alatt nem egészen 2%-kal emelkedett. Reálértékben számítva, a munkás-átlagkeresetek körülbelül 2%-kal voltak magasabbak idén az első tizenegy hónapban, mint tavaly ugyanekkor. 1960. 1906. novem- január bér —november IPARI TERMELÉS (élelmiszeripar nélkül) 110 108 Élelmiszeripar 104 103 Ipari termelés összesen 109 107 Ezen belül: Gépipar 109 108 Vegyipar 114 112 Könnyűipar 109 106 Villamosenergia-termelés 101 106 Létszám 101 101 Termelékenység 108 106 ÉPÍTŐIPARI TERMELÉS 110 109 Átadott lakások száma 137 93 Építőipari munkáslétszám 103 102 FELVÁSÁRLÁS 97 • 101 Ezen belül: Vágóállatok és állati termékek 99 103 Kenyérgabona 67 97 Szemes takarmányok 68 100 Gyümölcs, zöldség, burgonya 116 128 PIACI FELHOZATAL (csak városi) 122 114 1906. 1966. novem- január bér —november KÜLKERESKEDELEM Behozatal 114 100 Kivitel 102 107 Ezen belül: Ipari termékek exportja 105 107 Élelmiszerek exportja 96 111 KISKERESKEDELMI FORGALOM 111 109 Ezen belül: Élelmiszerek 109 109 Ruházati cikkek 113 102 Vegyes iparcikkek 113 112 KÖZLEKEDÉS Áruszállítás (tonnakm) 111 108 Távolsági utasszállítás (utaskm) 101 103 MUNKÁS-ÁTLAGKERESETEK Az iparban 105 104 Az építőiparban 107 104 FOGYASZTÓI ÁRINDEX (csak Budapesten) 104,3 103 A PIACI FELHOZATAL ÁRINDEXE (csak városi) 96 91 Fűtőanyag-energetikai mérleg a Szovjetunióban Az energiagazdálkodásnak a Szovjetunióban — nálunk is és mindenütt a világon — legfőbb problémája az energiával való ésszerű és takarékos gazdálkodás és ezzel szoros összefüggésben az energiatermelés szerkezetének átalakítása. Bár a Szovjetuniónak bőségesen állnak rendelkezésére energiahordozók, azok területi eloszlása nem egyenletes. A termelőerők szempontjából legfejlettebb európai részre (az Urállal együtt) az energiaforrásoknak csak mintegy tizedrésze jut és kitermelésük itt kb. kétszer annyiba kerül, mint az ázsiai területeken. A szállítási költségek pedig meglehetősen nagyok. Számítások szerint a kuznyecki szénből 1 tonna egyezményes fűtőanyag (7000 kalória) kitermelése a helyszínen 10,85 rubelba kerül, a szállítási költségekkel együtt az európai rész központi kerületeiben ez az összeg eléri a 17,40 rubelt. Az ésszerűbb és olcsóbb energiagazdálkodás fő útja az energiahordozók termelésének szerkezeti átalakítása. A szovjet gazdaságban igen nagy a szerepe és jelentősége a széntermelésnek és nem is tervezik (legalábbis 1970-ig) a termelés csökkentését. A progresszívabb energiahordozók termelése azonban mind az utóbbi, mind a következő öt évben lényegesen felülmúlja a széntermelés növekedését. Tíz év alatt, 1960 és 1970 között, a széntermelés összesen mintegy 30 nrokkal, a kőolajtermelés csaknem 140°/0-kal, a gáztermelés pedig kb. ötszörösére emelkedik. Figyelemre méltó, hogy a fentieken, továbbá az úgynevezett egyéb energiahordozókon (pala, tőzeg, fa stb.) kívül más energiaforrásokat is hasznosítanak. Itt elsősorban a kohóváz és az ipari berendezések farmit hőenergiájáról van szó. Ez aétel 1965-ben 2,6%-kal szerepelt az energiamérő termelés különböző fejlődési üteme lényegesen megváltoztatja a fűtőanyagenergia-termelés szerkezetét. Míg 1960-ban az összes elsődleges energiatermelésnek több mint a felét a szén tette ki és az ún. szénhidrogének (kőolaj, földgáz) alig több mint egyharmadát, addig 1970-re a helyzet fordított lesz: a szénhidrogének aránya 50% fölé emelkedik, a széné pedig egyharmadra csökken. legyen az összes energiaforrások között, ami 27 millió tonna egyezményes fűtőanyagnak felel meg, és szovjet tervezők szerint e téren még további nagy lehetőségek vannak (1970-ig elérhető a 40 millió tonna.) A fűtőanyag-termelés szerkezetének megváltozása jelentős előnyökkel jár: egy tonna egyezményes fűtőanyag átlagos önköltsége — jórészt a szerkezeti változások kapcsán — a hétéves terv időszakában 24%-kal csökkent. (A tervek szerint a mostani ötéves tervben további 16%-os csökkenéssel lehet számolni.) A vasúti közlekedésben a gőzvontatásról mind nagyobb mértékben térnek át a Diesel- és villamos vontatásra. 1965-ben már a tehervontatás 85%-át bonyolították le ily módon. Ez nagymértékű fűtőanyag-megtakarítást eredményez. A hétéves terv időszakában a vasúti teherforgalom mintegy másfélszeresére emelkedett, s a vasút tüzelőanyag-felhasználása majdnem a felére csökkent. Más szóval: 10 000 tonnakilométer teljesítményhez 1958- ban (a gőzvontatás 74%-os aránya mellett) 273 kg, 1965-ben (a gőzvontatás 15%-os volt) 114 kg egyezményes fűtőanyagot használtak fel. Az energia gazdaságosabb felhasználását a terv nemcsak a fűtőanyag-felhasználás szerkezetének megváltoztatásával akarja elérni. Az előirányzatok szerint az energiatermelés és -felhasználás valamennyi területén fokozni kell a gazdaságosságot: ugyanannyi elsődleges fűtőanyagból több energiát kell nyerni és ugyanannyi energiával nagyobb termelési teljesítményeket kell elérni, valamint csökkenteni kell az energiaveszteséget. A Szovjetunióban pl. az összes energiahordozók kb. egynegyedét villamos energia termelésére használják fel. A tervek szerint 1970-ben egységnyi villamos energia előállításához mintegy 15 százalékkal kevesebb fűtőanyagot fognak felhasználni, mint 1965-ben. H. Gy. A fontosabb energiahordozók termelése1960 1963 1970 (terv) Szén, millió tonna 513 578 665—675 Kőolaj, millió tonna 148 243 345—355 Gáz, millió kobra, 47,2 129,2 225—240 AZ ENERGIAHORDOZÓK TERMELÉSÉNEK SZERKEZETE A SZOVJETUNIÓBAN