Népszabadság, 1967. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-04 / 3. szám

Több figyelmet az öntödékre A gépipar által felhasznált fontosabb alapanyagok között je­lentős az öntvények szerepe, ame­lyek az utóbbi években elérik az összes kohászati jellegű anyagfel­használás 20%-át. Nem közömbös tehát, hogyan dolgoznak öntö­déink, különösen, ha azt is tekin­tetbe vesszük, hogy az öntvény­gyártás nálunk eléggé importigé­nyes; az 1965-ben a külföldről be­hozott öntödei alapanyagok ér­téke az anyagköltségek kb. egy-, negyedét alkotta. Kihasználatlan kapacitások és import Mindamellett az öntödék tevé­kenysége közel sincs olyan „ref­lektorfényben”, mint a többi ko­hászati ágazaté. Ennek — nem utolsósorban — az az oka, hogy az öntödék jelentős része nem ön­álló vállalati üzemegység. Önál­ló vállalatként működő vas- és acélöntödéink az állami ipar vas- és acélöntvény-termelésének — a legutóbbi öt év alatt — csak 36— 37%-át adták, a többi öntvény a nemegyszer „másodrendűként” kezelt vállalati gyáregységekből származik. Az utóbbi öt évben az állami ipar­ öntödéinek termelése — meglehetősen egyenetlen ütem­ben, visszaeséssel váltakozva — végeredményben 16%-kal emel­kedett. Nehéz lenne megállapíta­ni, hogy ez a növekedés kevés-e vagy sok. Annyi azonban bizo­nyos, hogy az utóbbi évben az ön­tödék jelentős része nem hasz­nálta ki kapacitását, ugyanak­kor a megrendelők konkrét igé­nyeinek kielégítésére csaknem 6000 tonna öntvényt importál­tunk. Az öntvényimport pedig — főleg a magas szállítási költségek miatt — közismerten igen gaz­daságtalan. A gépesítés mértéke Mint minden termelési ágazat­ban, az öntvénygyártásban is a termelékenység igen fontos mu­tatója a termelési ráfordítások hatékonyságának. Más országok­kal összehasonlítva, nálunk az öntvénygyártás termelékenysége ■ igen alacsony. Egy öntödei munkásra jutó öntvény termelés (1964-ben, tonna/fő) Vas- és Színes­A termelékenységet — mint más cikkek termelésénél — dön­tően a munkaigényes műveletek gépesítésének mértéke befolyásol­ja. Az egyik legfontosabb művelet, a formázás gépesítése nálunk vi­szonylag alacsony színvonalú. Vasöntödéinkben 1965-ben a ho­mokformázott öntvénytermelés­nek csupán 41%-át tette ki a gép­pel formázott öntvények aránya. A többi öntvénygyártási műve­let gépesítése ennél is elmaradot­tabb. A gépesítés fokozását nem­csak egyes korszerű, nagyobb tel­jesítőképességű öntödei berende­zések hiánya késlelteti (bár ez is szerepet játszik), hanem főként az, hogy a meglevő gépek és be­rendezések kapacitását nem hasz­nálják ki megfelelően. Az öntö­déknek csupán 20—30%-ában működtetik a gépeket és beren­dezéseket naponta átlagosan egy műszaknál hosszabb ideig. A gé­pek és berendezések kihasználat­lanságát többnyire nem munka­­i szervezési nehézségek vagy mun-­­­kaerőhiány-problémák okozták. Az öntödei műveletek gépesítésé-­­ nek alapfeltételei technológiailag homogén öntvények előállítása, lehetőleg minél nagyobb sorozat­ban. (A „lehetőséget” azért hang­súlyozzuk, mert ma már kis so­rozatok aránylag gazdaságos elő­állítására alkalmas öntödei be­rendezések is vannak.) Ez a fel­tétel azonban csak kevés öntö­dénkben biztosított, némi túlzás­sal „mindenki mindent gyárt", s még a nagy öntödék is jórészt túlságosan kis sorozatban termel­nek. Ugyanabba a súlykategóriá­ba tartozó öntvényeket pl. 60—70 öntöde is gyártja. A fémbetét-felhasználás Az öntödék anyagköltségének mintegy 70—75%-át teszi ki a fé­mes alapanyagok (fémbetét) költ­sége, s ezek 30—40%-a (öntvény­fajtánként változóan) importere­­detű. Fontos tehát a fajlagos fémbetét-felhasználás minél je­lentősebb mérvű csökkentése (a technológiailag lehetséges hatá­rok között). E követelmény meg­valósítása azonban alig tapasztal­ható: egy tonna öntvényhez csak a szürkevas és a temperöntvény­­gyártásában használtak fel vala­mivel kevesebb fémes alapanya­got 1965-ben az öt év előtti szint­hez képest, az acél- és fém­öntvények fajlagos fémbetétje vi­szont növekedett. Ennek fő oka: a selejt kedvezőtlen alakulása. A selejtszázalék 1965-ben 1960-hoz képest 10—15%-kal emelkedett, és egyes öntvényfajtákban eléri a termelés 5—10%-át. Majdnem minden öntvényfajtánál növeke­dett az ún. fehérselejt aránya. Ezt csak az öntödén kívül fedezik fel, legtöbbször már bizonyos megmunkálás — tehát kárba ve­szett ráfordítások — után. A se­lejt ilyen alakulásában — a tech­nológiai, anyagminőségi stb. okok mellett — nem kis szerepet ját­szik az a körülmény, hogy az ön­tödéket — a jelenlegi öntvény­árak, szállítási feltételek stb. mel­lett — anyagilag nem érinti kü­lönösebben „érzékenyen’’ az a veszteség, amit a selejttel a fel­dolgozóknak okoznak. Csak néhány főbb területét vi­lágítottuk meg az öntvénygyár­tásnak, de — úgy véljük — ezek indokolttá teszik a következtetést: az eddiginél nagyobb figyelmet, a beruházások gazdaságosabb felhasználását és sok más ten­nivalót igényel e fontos gyártási ág munkájának javítása, fejlesz­tése. Lacfalvi József acél­fém­öntödékben Magyarország 24,1 7,3 Csehszlovákia 27,1. NSZK 31,7 11,3 USA 85,7 19,6 GAZDASÁGI JELZŐTÁBLA 1966. január—november hónapokról (Az előző év azonos időszaka : 100) 1966. január—november hóna­pokban a népgazdaság fejlődését a következő főbb adatok jellem­zik: Az állami ipar 11 havi termelé­se (élelmiszeripar nélkül számít­va) 8%-kal, az élelmiszeriparé 3%-kal, együttvéve az egész ál­lami ipar termelése 7%-kal volt több idén, mint egy évvel koráb­ban. Novemberben a termelés — részben a kongresszusi munka­verseny eredményeként — az iparban átlagosan 9—10%-kal, a termelékenység 8%-kal haladta meg a tavaly novemberi szintet. Az építőiparban a kongresszu­si munkaverseny elsősorban az átadásokban mutatkozott meg. Októberben és novemberben együttvéve az állami építőipar 66%-kal több lakást adott át, mint egy évvel azelőtt, év elejétől szá­mítva azonban még mindig ke­vesebb lakást építettek, mint 1965. első tizenegy hónapjában. 1966. január—november hóna­pokban a 16 legfontosabb cikk felvásárlása körülbelül 4%-kal volt több, mint egy évvel koráb­ban. A fontosabb vágóállatokból és állati termékekből — a sertés kivételével — az év első 11 hó­napjában és november hónapban is többet vásároltak fel, mint a múlt év azonos időszakában. A bor-, a napraforgó- és rizstermés jobb volt az idén a tavalyinál. November végéig borból 58%-kal, napraforgóból 39%-kal, rizsből 37%-kal vásároltak fel többet, mint 1965 ugyanezen időszakában. Az idei felvásárlás azonban mindhárom termékből kevesebb volt, mint a megelőző öt év átla­gában. 1966. január—november hóna­pokban az összes behozatal ugyan­annyi, az összes kivitel 7%-kal több volt, mint egy évvel koráb­ban. Idén a fejlett tőkésországok­kal mind a behozatali, mind a kiviteli forgalmat fokoztuk. A szocialista országokból származó import kevesebb, az oda irányu­ló kivitel több volt, mint tavaly a 11 hónap alatt. A külkereskedelmi egyenleg kedvezőbben alakult, mint tavaly ugyanebben az idő­szakban. Az év eddig eltelt időszakában a kiskereskedelmi forgalom — fo­lyó árakon számítva — 9%-kal volt több, mint egy évvel azelőtt. Élelmiszerekre 9%-kal, ruházati cikkekre 2%-kal, vegyes iparcik­kekre 12%-kal többet költött a lakosság, mint a múlt év azonos időszakában. Az első három ne­gyedévi stagnálás után, október­ben és novemberben jelentéke­nyen emelkedett a ruházati forga­lom, októberben 8%-kal, novem­berben 13%-kal volt több, mint 1965 ugyanezen hónapjaiban. A miniMS-átlagkeresetek az iparban és az építőiparban 4%-kal haladták meg a tava­lyi első 11 havi szintet. A fo­gyasztói árindex — országosan — egy év alatt nem egészen 2%-kal emelkedett. Reálértékben számít­va, a munkás-átlagkeresetek kö­rülbelül 2%-kal voltak magasab­bak idén az első tizenegy hónap­ban, mint tavaly ugyanekkor. 1960. 1906. novem- január bér —no­vember IPARI TERMELÉS (élelmiszer­ipar nélkül) 110 108 Élelmiszeripar 104 103 Ipari termelés összesen 109 107 Ezen belül: Gépipar 109 108 Vegyipar 114 112 Könnyűipar 109 106 Villamosenergia-termelés 101 106 Létszám 101 101 Termelékenység 108 106 ÉPÍTŐIPARI TERMELÉS 110 109 Átadott lakások száma 137 93 Építőipari munkáslétszám 103 102 FELVÁSÁRLÁS 97 • 101 Ezen belül: Vágóállatok és állati termékek 99 103 Kenyérgabona 67 97 Szemes takarmányok 68 100 Gyümölcs, zöldség, burgonya 116 128 PIACI FELHOZATAL (csak városi) 122 114 1906. 1966. novem- január bér —no­vember KÜLKERESKEDELEM Behozatal 114 100 Kivitel 102 107 Ezen belül: Ipari termékek exportja 105 107 Élelmiszerek exportja 96 111 KISKERESKEDELMI FOR­GALOM 111 109 Ezen belül: Élelmiszerek 109 109 Ruházati cikkek 113 102 Vegyes iparcikkek 113 112 KÖZLEKEDÉS Áruszállítás (tonnak­m) 111 108 Távolsági utasszállítás (utaskm) 101 103 MUNKÁS-ÁTLAGKERESETEK Az iparban 105 104 Az építőiparban 107 104 FOGYASZTÓI ÁRINDEX (csak Budapesten) 104,3 103 A PIACI FELHOZATAL ÁR­INDEXE (csak városi) 96 91 Fűtőanyag-energetikai mérleg a Szovjetunióban Az energiagazdálkodásnak a Szovjetunióban — nálunk is és­­ mindenütt a világon — legfőbb problémája az energiával való­­ ésszerű és takarékos gazdálkodás­­ és ezzel szoros összefüggésben az energiatermelés szerkezetének át­alakítása. Bár a Szovjetuniónak­­ bőségesen állnak rendelkezésére energiahordozók, azok területi el­oszlása nem egyenletes. A terme­lőerők szempontjából legfejlet­tebb európai részre (az Urállal együtt) az energiaforrásoknak csak mintegy tizedrésze jut és ki­termelésük itt kb. kétszer annyiba kerül, mint az ázsiai területeken. A szállítási költségek pedig meg­lehetősen nagyok. Számítások sze­rint a kuznyecki szénből 1 tonna egyezményes fűtőanyag (7000 ka­lória) kitermelése a helyszínen 10,85 rubelba kerül, a szállítási költségekkel együtt az európai rész központi kerületeiben ez az összeg eléri a 17,40 rubelt. Az ésszerűbb és olcsóbb ener­giagazdálkodás fő útja az energia­­hordozók termelésének szerkezeti átalakítása. A szovjet gazdaság­ban­ igen nagy a szerepe és jelen­tősége a széntermelésnek és nem is tervezik (legalábbis 1970-ig) a termelés csökkentését. A prog­resszívabb energiahordozók ter­melése azonban mind az utóbbi, mind a következő öt évben lénye­gesen felülmúlja a széntermelés növekedését. Tíz év alatt, 1960 és 1970 között, a széntermelés össze­sen mintegy 30 nrokkal, a kőolajter­melés csaknem 140°/0-kal, a gáz­termelés pedig kb. ötszörösére emelkedik. Figyelemre méltó, hogy a fentie­ken, továbbá az úgynevezett egyéb energiahordozókon (pala, tőzeg, fa stb.) kívül más energia­­forrásokat is hasznosítanak. Itt el­sősorban a kohóváz és az ipari berendezések farmit hőenergiájá­ról van szó. Ez a­­­étel 1965-ben 2,6%-kal szerepelt az energiamér­ő termelés különböző fejlődési üteme lényegesen megváltoztatja a fűtőanyagenergia-termelés szer­kezetét. Míg 1960-ban az összes el­sődleges energiatermelésnek több mint a felét a szén tette ki és az ún. szénhidrogének (kőolaj, föld­gáz) alig több mint egyharmadát, addig 1970-re a helyzet fordított lesz: a szénhidrogének aránya 50% fölé emelkedik, a széné pe­dig egyharmadra csökken. legyen az összes energiaforrások között, ami 27 millió tonna egyez­ményes fűtőanyagnak felel meg, és szovjet tervezők szerint e té­ren még további nagy lehetősé­gek vannak (1970-ig elérhető a 40 millió tonna.) A fűtőanyag-termelés szerkeze­tének megváltozása jelentős elő­nyökkel jár: egy tonna egyezmé­nyes fűtőanyag átlagos önköltsé­ge — jórészt a szerkeze­ti változások kapcsán — a hétéves terv időszakában 24%-kal csökkent. (A tervek sze­rint a mostani ötéves tervben to­vábbi 16%-os csökkenéssel lehet számolni.) A vasúti közlekedésben a gőzvontatásról mind nagyobb mértékben térnek át a Diesel- és villamos vontatásra. 1965-ben már a tehervontatás 85%-át bo­nyolították le ily módon. Ez nagy­mértékű fűtőanyag-megtakarítást eredményez. A hétéves terv idő­szakában a vasúti teherforgalom mintegy másfélszeresére emelke­dett, s a vasút tüzelőanyag-fel­használása majdnem a felére csökkent. Más szóval: 10 000 ton­nakilométer teljesítményhez 1958- ban (a gőzvontatás 74%-os aránya mellett) 273 kg, 1965-ben (a gőz­­vontatás 15%-os volt) 114 kg egyezményes fűtőanyagot hasz­náltak fel. Az energia gazdaságosabb fel­­használását a terv nemcsak a fű­tőanyag-felhasználás szerkezeté­nek megváltoztatásával akarja elérni. Az előirányzatok szerint az energiatermelés és -felhaszná­lás valamennyi területén fokozni kell a gazdaságosságot: ugyan­annyi elsődleges fűtőanyagból több energiát kell nyerni és ugyanannyi energiával na­gyobb termelési teljesítménye­ket­­ kell elérni, valamint csökkenteni kell az energia­­veszteséget. A Szovjetunió­ban pl. az összes energiahordo­zók kb. egynegyedét villamos energia termelésére használják fel. A tervek szerint 1970-ben egységnyi villamos energia előál­lításához mintegy 15 százalékkal kevesebb fűtőanyagot fognak fel­használni, mint 1965-ben. H. Gy. A fontosabb energiahordozók termelése­­1960 1963 1970 (terv) Szén, millió tonna 513 578 665—675 Kőolaj, millió tonna 148 243 345—355 Gáz, millió kobra, 47,2 129,2 225—240 AZ ENERGIAHORDOZÓK TERMELÉSÉNEK SZERKEZETE A SZOVJETUNIÓBAN

Next