Népszabadság, 1967. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-22 / 45. szám

A népgazdasági tervezés és a reform A gazdasági mechanizmus re­formjának fő vonása a népgazda­ság központi irányításának ös­s szekapcsolása a piaci és áruviszo­nyokkal. A tudatos, tervszerű irá­nyítás továbbra is jellemzője ma­rad népgazdaságunknak. A gaz­dálkodás formáinak és módsze­reinek jelentős változása nem érinti a tervgazdálkodást. A nép­­gazdasági tervezés továbbra is a gazdasági fejlődés meggyorsítá­sának, a hatékony és reális fejlő­dési irányok kijelölésének alap­vető eszköze lesz. Ugyanakkor a gazdasági mechanizmus egészével változni fog a népgazdasági ter­vezés módszere, rendszere is. Ha a tervezés állandó és változó vo­násait jellemezni akarjuk, akkor célszerű fogalmilag megkülönböz­tetni a tervezés rendszerén belül a népgazdasági terv, tehát a jó­váhagyott tervdokumentum, to­vábbá az új tervutasítás, tehát a végrehajtás eszközei és végül a szűkebb értelemben vett tervezés, tehát a tervkészítés fogalmát. Ezek mindegyike változik, és az egyik változása kölcsönösen ki­hat a másikra. A tervkészítés Az új mechanizmusról szóló irányelvek megállapítják, hogy a leglényegesebb változás az ún. tervutasítások alkalmazásában, illetve­­e rendszer megszüntetésé­ben lesz. A jövőben a tervek megvalósulásáról nem a minisz­tériumokra, vállalatokra bontott széles körű — részben vállalaton belüli folyamatokat is megszabó — utasítások rendszerével gon­doskodunk. A terv megvalósításá­nak eszköze és biztosítéka a jö­vőben egyrészt az állami bevé­telek­ összegyűjtésének központi szabályozása (adórendszer stb.) és az így összegyűjtött pénzeszközök (költségvetési kiadások) közvet­len elosztása, másrészt a piacra ható gazdasági eszközök (például hitel, ár) útján a vállalatok be­folyásolása lesz. Állami utasítást — a közérdek­ biztosítására — csak meghatározott esetekben al­kalmaznak. A vállalati terveket a vállalatok készítik saját hasz­nálatukra, azokat az állam nem hagyja jóvá. A népgazdasági terv A tervutasítások megszűnése nem jelenti, hogy nem lesz terv. Továbbra is a népgazdasági ter­vekben testesülnek meg a társa­dalom vezető szerveinek gazda­ságpolitikai elgondolásai, elhatá­rozásai. A terv egységes keretbe, egységes rendszerbe foglalja a gazdaságfej­lesztési elgondoláso­kat, összehangolja a fejlesztési célokat a rendelkezésre álló erő­forrásokkal, meghatározza a gaz­daság arányait. Ezzel megadja az egységes alapot a különböző terü­letekkel, szektorokkal foglalkozó állami szervek összehangolt cse­lekvéséhez A piaci és értékviszonyok nö­vekvő szerepe és a megnöveke­dett vállalati önállóság körülmé­nyei között változni fog a terv tartalma és formája. A vállalatok önálló gazdálkodása mellett a népgazdasági terv csak a valóban központi, a népgazdaság fonto­sabb vonásaira (az ún. makro­­ökonómiai folyamatokra) irányuló akaratot fejezi ki, és nem lesz szükség arra, hogy magában fog­lalja a vállalati gazdálkodást sza­bályozó részletes utasítások töme­gét. Részben ezzel, részben a piaci és áruviszonyok nagyobb szerepével függ össze, hogy a népgazdasági tervekben a jövő­ben nagyobb szerep jut az érték­­folyamatok tervezésének a natu­rális mutatók terhére. A népgazdasági terv — széle­sebb értelemben — nemcsak egy össztársadalmi akarat kinyilvání­tása, hanem elemzése, leírása is azoknak a feltételeknek, adottsá­goknak, amelyekkel a jövőben számolunk. Nem tagadható ugyanis hogy bár a terv egésze, lényege végrehajtásra szánt elha­­vrozás, mégis egyes részletei, egyes előirányzatai előrejelzés jellegűek. Számolnunk kell azzal, hogy pontosságuk korlátozott (tén­­y­határokkal jelölhető) és külön­böző hatásokra változhat. Az ilyen jellegű előirányzatok tervbe foglalása szintén célszerűnek lát­szik, mert ezzel a terv informá­ciós szerepet tölt be a gazdasági szervek számára. Gondot kell for­dítanunk a terv tájékoztató jel­legére azért is, mert a közvéle­mény számára is csak így érthe­tők a tervben foglalt célok. Továbbra is különböző időtar­tamú terveket fogunk kidolgozni. Célszerűnek látszik kb. 15 évre­­ szóló hosszú távlatú, ötéves közép­távlatú és ezenkívül egy-két éves operatív tervek készítése. A kü­lönböző távlatú tervek rendszeré­nek objektív alapja, hogy a gaz­dasági feladatok megoldásának időigénye, „átfutási ideje" külön­böző. A gazdaságpolitika straté­giai feladatait, például egy ország iparosításának útját, a város- és faluhálózat fejlesztését stb. hosz­,­szú időre szólóan kell megszabni. Ezzel szemben a fontosabb ipar­ágak fejlesztési programja, egyes főbb gazdasági arányok, mint például a fogyasztás és felhalmo­zás aránya, 4­0 éves perspektí­vában alakítható ki a legjobban. Ennek alapján őrizzük, meg az ötéves tervek rendszerét, amely elég hosszú időszak a vállalati fejlesztési politika orientálására, másrészt elég rövid ahhoz, hogy a feladatok konkretizálhatók és a végrehajtásukhoz szükséges esz­közök és szabályozók (árpolitika, adópolitika stb.) megállapíthatók legyenek. Továbbra is szükség lesz ope­ratív (évi) tervekre, amelyekben az ötéves terv megvalósítása, a gazdaság folyamatos egyensúlya érdekében szükséges összehan­golt intézkedéseket irányozzák elő. Operatív intézkedést indokol­nak előre nem látható esemé­nyek (például változó termés­­eredmények), az ötéves terv ki­sebb pontatlanságai, a gazdasági szabályozóeszközök előre nem látott hatásai. A különböző időtartamú tervek egységes rendszeréről csak akkor beszélhetünk, ha azok tartalma, a bennük szabályozott folyama­tok köre megfelel a tervidőszak hosszából adódó feltételeknek. Minden terv csak az időszak hosszának megfelelő kérdéseket szabályozhat eredményesen. Ami a tervek jóváhagyását illeti: a hosszú távú népgazdasági terv leíró jellegű dokumentum legyen. Jóváhagyásának módja fejezze ki irányelvszerepét. Köz­vetlen végrehajtási intézkedések általában nem kapcsolódnak hoz­zá, realizálása az ötéves és az operatív tervek útján történjék. Az ötéves terv tartalmazza a tervidőszak fő gazdasági felada­tait, a megvalósításukhoz elő­irányzott fő arányokat, ismertes­se az egyes ágazatok, területek és az életszínvonal fejlesztésének feladatait és a terv megvalósítá­sához szükséges gazdasági szabá­lyozók alkalmazásának irányel­veit. A terv fő kérdéseit továbbra is célszerű törvénybe iktatni. Az operatív terv évenként fel­méri a gazdaság menetét, egybe­veti azt a távlati terv céljaival, és szükség esetén intézkedéseket tartalmaz a szabályozási rendszer módosítására, pénzügyi, hitel- és árpolitikai stb. intézkedésekre. Jóváhagyása a kormány feladata, a lényegesebb intézkedések az állami költségvetés szokásos or­szággyűlési tárgyalásán vitatan­­­dók meg. (Az operatív szabályo­zás eszközeinek legtöbbje kap­csolódik az állami költségvetés bevételi vagy kiadási előirányza­taihoz.) A módszer Fejlesztenünk kell a tervkészí­tés módszerét is. A tervezés töké­letesítése eddig is állandó feladat volt, de az új mechanizmus viszo­nyai között a továbbfejlesztésnek részben új útjai, részben új lehe­tőségei nyíltak meg. A megváltozott lehetőségek kö­zül ki kell emelni azt, hogy a ter­vezés a jövőben mentesül sok, ko­rábban a vállalati gazdálkodás irányítására kidolgozott tervmu­tató kimunkálása és a miniszté­riumokkal való egyenkénti meg­tárgyalása alól. A címzett minisz­tériumi tervek megszüntetése le­hetővé teszi, hogy a tervezés fő erejét ne ezek egymással való utólagos egyeztetése kösse le, ha­nem a tervezés valóban a köz­ponti irányítás alapvető eszköze­ként működő, egységes koncep­ción alapuló központi funkcióvá váljék. A különböző szervek közti ap­rólékos egyeztetés megszűnése nem gyengíti a tervek belső össz­hangja iránti követelményt. El­lenkezőleg, a fontosabb összefüg­gések tekintetében a koordinációt erősíteni kell, és ehhez fel kell használni a tervezés olyan újabb keletű módszertani eszközeit, mint például az ágazati kapcso­latok mérlege, a pénzügyi mérle­gek összehangolt rendszere stb. Hosszabb idő óta hangoztatott, de csak az új mechanizmus fel­tételei között — a tervlebontás rendszerének megszüntetésével — reális követelmény a tervezőkkel szemben, hogy ne csak egy terv­­variánst, hanem több variánst terjesszenek a vezető szervek elé, amelyek közt politikai mérlege­léssel lehet kiválasztani a társa­dalmi-gazdasági cél figyelembe­vételével a legmegfelelőbbet. A gazdaságfejlesztésnek sok változata képzelhető el. Hogy a variánsok valóban mérlegelhetők és áttekinthetők legyenek, a terv­­készítéskor meg kell különböztet­ni a jövőre vonatkozó adottságo­kat a valóban variálható ténye­zőktől. A­­tervezés olyan módsze­reit kell alkalmazni, amelyek se­gítségével a szakértő tervezők maguk kiválaszthatják a techni­kai, gazdasági változatok közül a legkedvezőbbeket, és elő tudják terjeszteni a gazdaságpolitikai döntésre érett változatokat. Ilye­nek például a fogyasztás és fel­halmozás különböző arányai stb. Ebben nagy szerepet szánunk a fejlett matematikai módszerekkel és a nagy teljesítményű számoló­gépekkel végzendő munkáknak. Közgazdasági elemzés Megnövekszik a közgazdasági elemzőmunka iránti igény. Alap­jában véve ez sem új követel­mény, de még inkább sürgető, mint eddig volt. Az eddig is szo­kásos elemzéseken felül például a tervkészítéskor gondosan kell elemezni a gazdasági szabályozók jövendő várható hatását a gazda­ság arányaira. A terv arányainak kialakításakor szem előtt kell tartani például, hogy milyen gaz­dasági eszközökkel, azok milyen kombinációjával érhetők el a cé­lok. És megfordítva: számolni kell azzal, hogy a szabályozóesz­közök visszahatnak a terv ará­nyaira. Mindezek új feladatokat jelentenek a tervezőknek. Megnö­vekedett igény az elemzőmunká­val szemben a gyorsaság, az új tényezőkre, jelenségekre való reagálás, főként azért, mivel a gazdasági szabályozóeszközök las­sabban hatnak, mint korábban az utasítások, és általában nem teszik lehetővé a hirtelen változ­tatásokat. A változásokra tehát gyorsan kell reagálni, amikor még kisebb irányváltoztatás is elég. Látható, hogy az új gazdasági mechanizmus körülményei között a tervezés és a tervezők feladatai nem csökkennek, sőt csak az ed­diginél igényesebb munkájuk ré­vén lehet a gazdaságfejlesztés jobb, hatékonyabb útjait biztosí­tani. Mint sok más területen, itt is érvényes az, hogy a mechaniz­mus nem helyettünk dolgozik, hanem nekünk kell és lehet job­ban dolgozni a megváltozott vi­szonyok között. Dr. Hetényi István az Országos Tervhivatal elnökhelyettese GAZDASÁGI JELZŐTÁBLA 1987 január hónapról­(Az előző év azonos időszaka 1 100) 1967 januárjában — a tavalyi első hónaphoz képest — csaknem minden ágazatban növekedtek a teljesítmények, bár decemberhez viszonyítva — a korábbi évekhez hasonlóan — az idén is számotte­vő volt a visszaesés. Az állami ipar napi átlagos ter­melése (az idényjellegű élelmi­szeripar nélkül számítva) 1967 ja­nuárjában 50­0-kal haladta meg az egy évvel azelőttit és 10%-kal volt kevesebb, mint az előző­ év decemberében. Az év eleji terme­lés-visszaesés idén nagyobb mér­tékű volt a tavalyinál. Vágómarhából, baromfiból, tej­ből és tojásból többet, vágósertés­ből lényegesen kevesebbet vásá­roltak fel 1967 januárjában, mint egy évvel azelőtt. Decemberhez képest valamennyi fontosabb vá­góállat felvásárlása csökkent, a visszaesés nagyobb volt, mint a korábbi években. 1967 januárjában a behozatal és a kivitel egyaránt 11%-kal volt több, mint egy évvel azelőtt. De­cemberhez képest a behozatal a tavalyinál nagyobb, a kivitel a szokásos mértékben esett vissza. A januári kiskereskedelmi for­galom — folyó árakon számítva — 16%-kal volt több, mint egy év­vel korábban. A lakosság jövedel­mei januárban kb. hasonló arány­ban emelkedtek, elsősorban azért, mert a tavalyi kedvezőbb termés folytán jobb eredménnyel zártak a termelőszövetkezetek. Ugyan­akkor a szövetkezetek előbb is készítették el zárszámadásaikat, és korábban kezdték meg a mun­kaegységek kifizetését, mint az előző években. A parasztság nö­vekvő vásárlásait tükrözi a föld­művesszövetkezeti boltok januá­ri forgalmának 20%-os emelke­dése. Az élelmiszerek januári eladása — folyó árakon számítva — 8%­­kal, az 1966 februári árrendezés hatását is figyelembe véve — azaz összehasonlítható árakon számít­va — kb 4%-kal haladta meg az egy évvel azelőttit. A szokásosnál jóval magasabb januári ruházati forgalom részben a parasztság fo­kozódó vásárlásaiból, részben ab­ból adódott, hogy a lakosság, szá­mítva a februári árcsökkentésre, tavaly januárban igen nagy mér­tékben korlátozta vásárlásait. (1966 januárjában a ruházati vá­sárlások színvonala 13%-kal ke­vesebb volt, mint 1985 januárjá­ban.) Számottevően nőtt január­ban a vegyes iparcikkek, ezen be­lül különösen a tartós fogyasztási cikkek forgalma is. Ebben — a növekvő pénzjövedelmeken kívül — szerepe volt a hitelakció to­vábbi bővítésének és annak, hogy idén januárban 70%/o-kal több sze­mélyautót hoztak forgalomba, mint egy évvel azelőtt. 1967. január IPARI TERMELÉS (élelmi­szeripar nélkül) 105 Élelmiszeripar 101 Ipari termelés összesen 104 Ezen belül: Gépipar 105 Vegyipar 110 Könnyűipar 103 Valamosenergia-termelés 105 Létszám 101 Termelékenység 103 ÉPÍTŐIPARI TERMELÉS 113 Átadott lakások száma 115 Építőipari munkáslétszám 99 FELVÁSÁRLÁS 86 Ezen belül: Vágóállatok 72 Állati termékek 122 KÜLKERESKEDELEM Behozatal 111 Kivitel 111 KISKERESKEDELMI FORGALOM 116 Ezen belül: Élelmiszerek 108 Ruházati cikkek 132 Vegyes iparcikkek 121 KÖZLEKEDÉS Áruszállítás (tonnakm) 110 Távolsági utasszállítás (utaskm) 102 munkás Átlagkeresetek Az iparban 103 Az építőiparban 107 FOGYASZTÓI ÁRINDEX (csak Budapesten) 101 Tanulmányok a borsodi iskola anyagából Az utóbbi időben világszerte napirendre került a vezetési-igaz­gatási tevékenység tudományos megalapozásának problémája. Nyilvánvalóvá vált egyrészt, hogy a vezetés színvonalának, haté­konyságának javítása végett tudo­mányos alapossággal fel kell dol­gozni a vezetési funkció tartal­mát, módszereit, a vezetői munka szervezését, másrészt, hogy a gaz­dasági vezetőket széles körben fel kell vértezni a korszerű vezetési elvekkel, módszerekkel, a közgaz­daságtudomány legújabb eredmé­nyeivel. A vezető-továbbképzés megindí­tásában, módszereinek kialakítá­­sában hazánkban úttörő szerepet játszott és jelentős érdemeket szerzett a borsodi vezetőtovább­képző. Ezért is külön érdeklődés­re tarthat számot a Vezetési is­meretek címmel most megjelent könyv, amely a „borsodi iskola” anyagából ad közre tanulmányo­kat A kötet — amelyet dr. Susánsz­­ky János, a borsodi vezetőto­vábbképző vezetője szerkesztett — 12 tanulmányt tartalmaz. A könyvet Kiss Árpád igen figye­lemreméltó előszava vezeti be. A szerzők — egyebek között — be­hatóan tárgyalják a vezetés álta­lános módszertani kérdéseit, a ve­zetői terhelés és a szervezet ta­goltságának összefüggéseit, az in­formációs rendszert, a vezetés szociológiai és pszichológiai kér­déseit, a politikai munka szere­pét a termelés irányításában, a gazdaságossági vizsgálatok, a ma­tematikai és a hálódiagramos módszerek alkalmazásának lehe­tőségeit, az értekezletek szervezé­sének kérdéseit. Az egyes témaköröket a tanul­mánykötet a vezető-továbbképzés igényeinek, követelményeinek megfelelően tárgyalja. A szerzők a meglevő ismeretanyag rendsze­rezése mellett jelentős új kutatási eredményekről adnak számot. A színvonalas könyv számottevően gazdagítja a hazai vezetési szak­­irodalmat, még akkor is, ha egy­két tartalmi, tudományrendsze­rezési kérdésben a szerzők állás­pontja vitatható. A Vezetési ismereteket haszon­nal forgathatják — a gazdasági mechanizmus reformjára való fel­készülés jegyében — a vállalatok­nál a gazdasági vezetők, a párt­és a szakszervezeti funkcionáriu­sok egyaránt. V. S. a­z emópai szocialista országok­­t acéltermelése 1966-ban első ízben haladta túl az USA acélter­melését. Termelésük 126 millió 500 ezer tonnát tett ki, az USA 124 millió 700 ezer és a Montán­­unió 85 100 000 tonnás termelésé­vel szemben. A Szovjetunió 1966- ban 97 millió tonna acélt gyártott.­­ Több mint 8000 görög munkás érkezett haza az NSZK-ból az ottani gazdasági recesszió miatt. A közeljövőben további 30 000 görög munkás hazatérésé­re számítanak.A­ív­agy-Britannia 1966-ban 1 mil- IV­lió 603 700 személy- és 438 700 kereskedelmi gépjárművet állított elő, 7%-kal, illetve 3,5%­­kal kevesebbet az 1965. évinél. A gépkocsiexport ugyanez idő alatt 10%-kal csökkent. A T­uwait 114 040 000 tonnás tér- ter­­meléssel a második helyre került a közép-keleti országok nyersolajtermelésében. Az első hely 119 380 000 tonnával Szaúd- Arábiáé.

Next