Népszabadság, 1967. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-23 / 46. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! fím GO fillér F*?SZABADSÁG 1967. február 23. csütörtök A MAGYAR SZOCIALISTA M LAKÁS PÁRT KÖZPONTI LAPJA XXV. évfolyam, 46. szám Választási nagygyűlés a Sportcsarnokban Beszédet mondott dr. Erdei Ferenc és Kádár János elvtárs A Magyar Szocialista Munkáspárt Budapesti Bizottsága és a Hazafias Népfront budapesti bizottsága szerda délután választási nagygyűlést rendezett a Nemzeti Sportcsarnokban. A gyűlésen beszédet mondott dr. Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára és Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. A Sportcsarnok már jóval fél öt előtt megtelt budapestiekkel: eljöttek a különböző üzemek, vállalatok, hivatalok, intézmények dolgozói, részt vett a gyűlésen a főváros politikai, gazdasági és kulturális életének sok kiválósága, valamint több egyházi személyiség is. A Sportcsarnok belső homlokzatát hatalmas fehér drapériával díszítették fel, amelyet átlósan egy nemzetiszínű zászló borított. A fehér drapérián a következő szöveg volt olvasható: „Éljen és erősödjék a szocialista építést segítő nemzeti összefogás.’’ Pontosan fél ötkor foglalta el helyét a nagygyűlés elnöksége. Az elnökségben foglalt helyet Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára és Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Németh Károly, a Politikai Bizottság póttagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára, dr. Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront főtitkára, dr. Beresztóczy Miklós, az országgyűlés alelnöke, dr. Dallos Ferenc, az Országos Választási Elnökség elnöke, Dóra János, a Hazafias Népfront budapesti bizottságának titkára, Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke, dr. Erdey-Grúz Tibor, akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, Fél Ella pedagógus, Garai Gábor Kossuthdíjas költő, dr. Harrer Ferenc, a Hazafias Népfront budapesti bizottságának elnöke, Hídvégi Lászlóné, az Egyesült Izzó dolgozója, Kodály Zoltán Kossuth-díjas akadémikus, Lukács Istvánné, a KISTEXT dolgozója, Méhes Lajos, a KISZ központi bizottságának első titkára, Nagy Józsefné könnyűipari miniszter, Pátzay Pál Kossuth-díjas szobrász, Pesti Endre vezérőrnagy, a budapesti helyőrség parancsnoka, Sarlós István, a Fővárosi Tanács vb-elnöke, dr. Sós György rendőr vezérőrnagy, a Budapesti Rendőr-főkapitányság vezetője, Schumeth János, az MSZMP XIV. kerületi Pártbizottságának első titkára, Szabó Zoltán festőművész, Szekeres Sándorné, a Láng Gépgyár dolgozója, Varga József, a Ganz-MÁVAG dolgozója, Varjú Vilmos, kétszeres Európa-bajnok atléta, Végi Istvánné, a budapesti választási elnökség elnöke és dr. Vető Lajos evangélikus püspök. A Himnusz elhangzása után Németh Károly elvtárs, a Budapesti Pártbizottság első titkára nyitotól meg a nagygyűlést, majd dr. Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára lépett a mikrofonhoz. Nyugodt, alkotó légkörben dolgozunk kásánk felvirágoztatásán Tisztelt nagygyűlés! Kedves elvtársak! Tisztelt választópolgárok! A Hazafias Népfront Országos Tanácsa nevében tisztelettel és szeretettel köszöntöm választási nagygyűlésünk részvevőit és rajtuk keresztül az ország minden választópolgárát: nőket és férfiakat, idősebbeket és fiatalabbakat, közöttük külön azokat a fiatalokat, akik ez alkalommal először élnek majd alkotmány adta jogukkal. Engedjék meg, hogy — élve a megtisztelő lehetőséggel — szóljak néhány szót mostani választásunkról, választási programunkról, különös tekintettel a Hazafias Népfrontra, a népfrontmozgalom szerepére, hivatására. Az általános választás szocialista országunk kiemelkedő jelen-,tőségű politikai eseménye, amely összegezi és értékeli az elmúlt időszakot, programot állít az ország elé a jövő feladatok tekintetében, s erre vonatkozóan az ország összes választópolgárai nyilvánítanak véleményt. A Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa politikánk minden lényeges kérdésében már számadást végzett és programot tűzött ki, amit — a tapasztalatok szerint — az ország közvéleménye helyeselt és elfogadott. A IX. kongresszus állásfoglalásait, még javaslati formában, előzetesen megtárgyalták olyan társadalmi fórumokon is, ahol a pártonkívüüliek véleménye is kifejezésre jutott. A kongresszus határozata után pedig még szélesebb körben tárgyalták országszerte a kongresszusi állásfoglalásokat. Megvitatta ezeket a Hazafias Népfront Országos Tanácsa is, és arra az egyértelmű állásfoglalásra jutott, hogy egyetért e program céljaival , és támogatja megvalósításukat. Ilyen értelemben fogalmaztuk meg a Hazafias Népfront válasz- tási felhívását, amely tömören magában foglalja a párt és a Népfront választási programját. A jelölő gyűléseken úgy tapasztaltuk, hogy a választópolgárok túlnyomó többsége helyesli ezt a programot, kivételesen hangzott el csak kételkedő vagy ellentmondó vélemény, s a véleménynyilvánítástól tartózkodók száma is nagyon kevés volt. Mégis külön jelentősége van az országgyűlési és tanácsi választásoknak, a március 19-én leadandó szavazatoknak. Miért? Azért, mert akkor a választópolgárok külön-külön véleményt nyilvánítanak e politikáról, s személy szerint szavaznak arról, hogy ezt a politikát és az ő érdekeiket kik képviseljék az országgyűlésben és a tanácsokban. Állami életünk fontos eseménye tehát a választás, amely abban dönt, hogy az országgyűlés és a tanácsok milyen programot valósítanak meg, s kik legyenek azok, akiket a választópolgárok e feladattal megbíznak. A párttagok, a kommunisták már egyszer véleményt nyilvánítottak e programról, amikor meghozták, illetőleg elfogadták a IX. kongresszus határozatait. Most a pártonkívüliek is szavaznak erről, s a párttagokkal együtt döntenek az országgyűlési képviselők és a tanácstagok személyéről. A választások iránt — jelentőségének megfelelően — komoly és nyomatékos a választópolgárok érdeklődése és várakozása. Azt Tisztelt nagygyűlés! A jövő iránti bizakodás a múltban és a jelenben gyökerezik. A politikai program hitelét az adja meg, hogy milyen megtett útra, milyen teljesítményekre hivatkozhatnak azok, akik most a következő időszakra szóló programot ajánlják. E tekintetben nyilvánvaló és egyértelmű a helyzet, mégis szükséges erről néhány komoly szót szólni. Tovább a lenini úton — ez volt a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusának jelmondata. A kommunisták számára ez az irány tökéletesen érthető és nem szorul magyarázatra. A pártonkívüliek széles tömegei számára pedig úgy kell értelmeznünk, hogy a párt továbbra is a népfrontpolitika, a szövetségi politika útján kíván haladni, tehát minden alkotó erőt be kíván volzti a szocialista építés munkájába. Ez az alapja a népfrontmozgalomnak, s a népi-nemzeti egység erősítésére irányuló párt- és népfrontpolitikának. A párt és a Népfront politikája tíz év óta töretlenül ilyen irányban halad, s ezt kívánjuk folytatni a jövőben is. Egyértelmű és közérthető program ez, amely megnyerte a széles töme-várják — és erre alapszik egyetértő meggyőződésük —, hogy olyan feladatokat tűzzünk országunk elé, amelyek reálisak, megvalósíthatók, s amelyek révén képesek leszünk gazdasági, társadalmi, kulturális problémáink megoldására, hazánk szocialista fejlődésének sikeres előbbrevitelére ezek bizalmát, s szoros kapcsolatokat és együttműködést hozott létre a párttagok és a pártonkívüliek között, mégis felmerül ezzel kapcsolatban két kérdés, amiről beszélni kell. Az egyik az, hogy vajon nem olyan konzervatív politikát jelent-e ez, amely kitér a változó helyzet és a fejlődés nyomán előálló új problémák és feladatok elől? Kevés, ha azt mondjuk, hogy nem ilyen tartalom és szándék jut kifejezésre a bevált irány követésében. Tényekkel bizonyíthatjuk, hogy a bevált régi irány a legteljesebb mértékben haladó politika, hiszen ezen az alapon tűztük napirendre a gazdaságirányításreformját, a szocialista demokrácia továbbfejlesztését, a választójog reformját, az országmagunk is tudjuk bizonyítani,, hogy sikeresnek bizonyult, bevált ez a politika. A tények magukért beszélnek, s így ítéli meg országunk legszélesebb közvéleménye, a baráti országok állásfoglalása és a világ haladó közvéleménye is. Épp ezért elegendő, ha ez alkalommal csupán kiemeljük az gyűlés és a tanácsok tevékenységének erősítését s így tovább. A bevált irány további követésének hangsúlyozása tehát kettős értelmű: ugyanabban a fő irányban akarunk haladni, nem pedig letérni az útról, s tovább akarunk haladni ezen az úton , nem pedig meghátrálni a továbbhaladás feladatai elől. A másik kérdés egész szocialista fejlődésünk megítélése, hogy valóban haladunk-e előre, szocialista rendünk fejlődik-e afelé, hogy gazdaságunkat, kultúránkat, népünk életszínvonalát s általában társadalmi viszonyainkat mind közelebb vigye a szocializmus teljes megvalósulásához? Semmi kétség nem férhet hozzá, hogy ilyen irányban, hatalmas léptekkel haladtunk előre a régi időszakhoz, a felszabadulás előtti viszonyokhoz képest. De akkor is egyértelmű előrehaladást állapíthatunk meg, ha a szocialista átszervezés első évtizedéhez viszonyítjuk fejlődésünk szintjét és előrehaladásunk ütemét. És kiváltképp jól érzékelhető a fejlődés, ha azt nézzük, hogy az utóbbi évtizedben — amióta a továbbra is folytatni kívánt politikánk irányát követtük — milyen fejlődési utat tettünk meg, elmúlt évtizedben elért fejlődés néhány vonását. Mindenekelőtt azt, hogy néhány kivételesen nagy és bonyolult feladatot sikerült eredményesen megoldanunk. Ilyen volt elsősorban a mezőgazdaság szocialista átszervezése. A legfőbb ebben az, hogy a terme(Folytatás a 2. oldalon.) A paris/tiv politikája változikkin laszt és bonyolult (cludalokat oldottunk meg Budapesti választók a Sportcsarnokban.