Népszabadság, 1967. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-22 / 45. szám
1987. február 22. szerda NÉÉPSZABADSÁG c *k 2EE3 NEVELÉSRŐL Nem akarja, mégis teszi... A cselekvésre irányuló valamennyi ösztönzőt serkentési bázisnak mondja a szakirodalom. S ennek legfőbb eleme az akarati tevékenység. Reggel cseng az ébresztőóra Fel kellene kelni — gondolja a gyerek —, a múlt héten is elkéstem. S ezt ismételgeti addig, amíg újra elkésik. Minden megvan a cselekvésre: a szituáció (itt a felkelés ideje), a cselekvésgondolat (tudja, mit kell tennie), a lehetőség (fel tud kelni), csak éppen egy dolog hiányzik: az akarat. Az okokat kutatom. Azt, hogy miért elegendő sokszor a legkisebb akadály is a cselekvés viszszatartásához Miért fordul elő oly sokszor, hogy dicséretes jó szándék marad beteljesületlen valami apró nehézség miatt? Miért növekszik a körülmények és hangulatok között botladozó, kislányosan síró fiúgyerekek száma? Az igaz, hogy a mai élet körülményei kevésbé szorítják rá a fiatalokat az akarat erősítésére. Kényelmes, jól szervezett minden. Kislányomnak nem kell türelemmel elolvasnia a Tristan és Zsoldát, megkönnyezheti pizsamában a tv előtt is. Vagy: osztályom kirándul. Természetesen autóbuszszal. Kiszállnak, elálmélkodnak a hegytetőn és máris vissza a puha bőrülésekre. Tanulóim munkarendjét nézem. Olyan pontosan szervezett percek, órák, olyan tervszerű egymásutániság, hogy aligha lehet másképpen csinálni. Aztán, amikor elvégzik az iskolát, csaknem szinte előre kiszámítható érvényesülési lehetőségek várakoznak rájuk. Nagy erőpróbákra, látványos akarati hőstettekre is ritkábban van lehetőségük. Szerencsére az akarati nevelés kevéssel is beéri, mindennapi apró cselekedetekkel is gyakorolhatjuk. Sajnos nem vagyok bizonyos benne, hogy kihasználja-e őket a szülő és az iskola. Rá kell szoktatni a gyereket arra, hogy ha felcsördül az ébresztőóra, azonnal kiugorjék az ágyból. Ne legyen hideg a reggeli mosdóvíz, amely hűvösségével serkenti a vérkeringést, sőt akaraterősítőnek számítson. Mondjon le a villamosról, gyalogoljon tiszta időben néhány megállót, ha kissé hűvös is van. Tartsa meg néha a napi foglalatosságok rendjét percnyi pontossággal. Tudja felvenni a már nem használt roszszabbik blúzt vagy nadrágot egyegy napra. Könyörtelen szigorúsággal tanulja meg mindennap az öt új angol szót, ha egyszer elhatározta ... Igaz, nem könnyű a gyerekkel megkóstoltatni az akarati sikerélményt Legkönnyebb közelítő módszer talán először a játékosság, a tréfa. Talán a szülőknek sem lesz haszontalan egy „fogadjunk, hogy” vagy „mától kezdve” játék. És lássa a gyerek, hogy anyuka valóban minden hónapban félrerakja azt a pár forintot, amit megfogadott. Érdeklődjünk akarati sikerei felől, örüljünk vagy sajnálkozzunk vele együtt. De semmiképpen se engedjük a kihagyást. Mert miként a gyakorlás erősíti az akarati bázist, a kihagyás demoralizál. Azt is lerombolja, ami eddig felépült. Csak egyszer hagyja abba a leckeírást, mert „nincs kedve”, mert „elromlott a toll”, vagy azért, mert játszani csalja őt a csábító gyerekzsivaly, máris kétheti akaratgyarkorlás veszett el, figyeljük, hogyan reagál a vereségre, összeomlik, siránkozik-e, vagy összeszorított fogakkal újrakezd. S ha szükséges, gyakoroltassuk ezt is. Mert a kudarcélmény mozgósíthat a következő cselekedetnél, de megbéníthat is. Mindehhez azonban le kell számolni azzal a hamis szemlélettel, mely az akarati nevelést — ennek gyakorlását — nem kívánatos tényezőnek tekinti. Nem ok az akarati nevelés elhanyagolására, hogy itt-ott még kísértenek a középkori önsanyargatás, a felszabadulás előtti iskola embertelenségig torz burjánzásai. Féltjük a gyereket, kedveskedni akarunk neki, s kitisztítjuk cipőjét, mert sokáig tanult az este, hozzátesszük a hiányzó összeget a félig összespórolt táskarádióhoz, vagy magunk fogjuk a seprűt, amikor ő is elsöpörhetné a havat az ajtó elől, s közben nem is gondolunk rá, hogy az akarati nevelésben kihagyunk egy-egy jó lehetőséget. Mindig és mindenben persze nem kell és nem is szabad akaratjátékot játszani. Mint ahogy a kényelmesebb megoldást választani sem. Van a kettőnek egy természetes aránya, amit megtalálni nem túlságosan nehéz. Útbaigazítja a szülőt a gyerek viselkedése. Figyelje meg, hogy gyakran hiúsul-e meg jó szándékú, hasznos cselekedet akarat híján vagy sem. Faggassa ki a szülő a gyereket, hogy miért nem készült el a tegnapi lecke. S nem lesz nehéz felállítani a diagnózist: kell-e vagy nem a játékos akaratgyakorlás. Az akarati bázis komplikált mechanizmus. Gyakoroltatni kell erősségét, rugalmasságát, sőt hasznos erkölcsi tényezőkhöz is szoktatni. Mert képesnek kell lenni erkölcsi ösztökélés alapján is erősen akarni. Az akarathiányt sok más, cselekvést akadályozó tényező leplezheti. De vannak hirtelen támadt kritikus helyzetek, amikor az egész akarati bázisra szükség van. Amikor valamilyen nagy dologban kell dönteni vagy cselekedni. S könnyen kiderülhet, hogy kellő erősségű és rugalmasságú akarati bázis hiányában — bár tudja, mit kellene vagy nem kellene tennie — mégis másképpen cselekszik a gyerek. A legnagyobb veszélye ennek az állapotnak az, hogy a megoldások között csakis annak alapján válogat, hogy hol kisebb az akadály. S erkölcsi, érzelmi, értelmi tényezőkre való tekintet nélkül taszigálja őt az akadályoktól való félelme a legkisebb akadály, a legkönnyebb megoldás felé. S azt választja akkor is, ha cselekvése, döntése erkölcsi elvekbe ütközik, ha érzelmi és értelmi szándéka más. Hazudni, csalni és lopni annak is nehéz, akit csak kevéssé kínoznak erkölcsi meggondolások. De szánalomra méltó annak a kínja, aki tudja, hogy rosszat tesz, nem akarja szt cselekedni, de gyengesége, akaratnélkülisége miatt mégis azt teszi, mégis a könnyebb, a helytelenebb utat választja. Laki Pál A Budapest, IX. kerületi, I. István Közgazdasági Technikum tanára Minden külön értesítés helyett közöljük kedves megrendelőinkkel, hogy szövetkezetünk átalakítás után megnyitotta a Lenin krt. 70. sz. alatt (Abbázia mellett) a főváros egyik legkorszerűbb férfi és női mérték utáni szabóságát, ahol szövetkülönlegességek bő választéka található FÉKISZ KTSZ KULTURÁLIS HÍREK VÁRKONYI ISTVÁN FÖLDMUNKÁSVEZÉR születésének 115. és az első magyarországi földmunkáskongresszus 70. évfordulója alkalmából a ceglédi Kossuth Múzeumban kiállítás nyílt meg.# TÓTÉK címmel február 24-én mutatja be a Thália Színház Örkény István drámáját. Latinovits Zoltán, Nagy Attila, Dayka Margit és Peti Sándor játssza a főbbszerepeket, rendező Kazimir Károly. SZIRMAI ALBERTNEK, a nemrég elhunyt zeneszerzőnek 70 kottás levele került a Színháztudományi Intézet birtokába. 1964- ben, az akkor már betegeskedő komponista ezekben a levelekben küldte Budapestre a Tihdérlaki lányok című operettjének zenei anyagát.* A JELENKOR-MAGVETŐ könyvkiadó Dunántúli lírai antológiát ad ki a költészet napjára. A kötet 21 dunántúli költő több mint 200 versét tartalmazza. Júliusig kilenc új magyar film a mozikban Júliusig a MAFILM-stúdiók terméséből kilenc produkció kerül a mozik vásznára. A legközelebbi premier csütörtökön lesz, ekkor játsszák első ízben, Utószezon címmel Fábri Zoltán új alkotását. A filmben Páger Antal, Básti Lajos, Tolnay Klári, Kőmíves Sándor és Szendrő József játssza a főbb szerepeket. Bő humorú, kalandos történet Keleti Márton Változó felhőzet című filmje; főbb szereplői Sinkovits Imre, Major Tamás és Halász Judit. A Tíz perc az nagy idő című burleszk felvételeit hamarosan befejezi Kormos Gyula rendező. A főszereplő Iglódi István és több ismert mulattató. A Tízezer nap című film rendezője Kása Ferenc. A főbb szerepeket Molnár Tibor, Koltai János, Bűrös Gyöngyi és Kozák András formálja meg. Zolnai Pál rendezésében készült a Hogy szaladnak a fák című film. A történet egy fiatal történészről szól, aki hazavetődve falujába, találkozik szülőhelye problémáival. A két főszereplő Kiss Manyi és Iglódi István. Egy mai fiatal lányt mutat be Herskó János filmje, a Szevasz, Vera. Balaton-parti környezetben játszódik Fehér Imre Harlekin és szerelmese című filmje. Még az év első felében műsorra tűzik a mozik a Berkesi András regényéből készült Sellő a pecsétgyűrűn című kétrészes és Heltai Jenő regényéből írt Jaguár című filmet. (MTI) Magyar hangjátékok külföldön Határainkon túl is növekvő érdeklődés kíséri a magyar rádiószínház bemutatóit: az elmúlt évben 15 magyar rádiódrámát tűztek műsorukra külföldi stúdiók. Az egyik legsikeresebb szerző Gyárfás Miklós volt, akinek A hűség útvesztőiben című komédiája Londonban, Oslóban, Kölnben, Berlinben, Helsinkiben és Antwerpenben, Kényszerleszállás című szatírája pedig Prágában, Pozsonyban, Ostravában és Helsinkiben került a rádió műsorára. Sós György Igaz legenda című hangjátékát a londoni, zürichi, frankfurti, berlini, ljubljanai és prágai , rádióállomások, Köznapi legenda című művét az antwerpeni és berlini stúdió, a Julikát a berlini és a prágai adó sugározta. Szabó Magda rádiódrámáit Kölnben és Prágában játszották. Kilenc adó közvetítette Szirmai Rezső Mindenki karácsonyfája című művét. Vészi Endre Statisztika című drámáját a hamburgi, a berlini, a prágai, a bázeli, a stuttgarti, a ljubljanai rádió. Félhomályos zóna című hangjátékát a frankfurti és a pozsonyi rádió is bemutatta. (MTI) GONDOLATOK A CSEPERNYŐI ELŐTT A GRÓF, A GRÓF A VÍZBE FÚLT ..azaz pardon, Vaskúti úr végezte így bűnös életét, s néhány perc múltán pont került a Princ-sorozat utolsó epizódja mögé is. Ez a csattanónak szánt kétrészes kalandos krimi, míg (véletlen) hőst csinál a huligánból öntudatos ifjúvá változott Rómaiból, halvány, de látható dicsfénykoszorúval övezve homlokát, kiegészíti a sorozat műfajleltárát is. Hiszen volt abban sexfilm, vígjáték, bohózat, dráma, tanmese (nagy mennyiségben), dokumentum (a harcászati gyakorlatok), hogyan is hiányozhatna hát a bűnügy izgalma, a nyomozás és az üldözés? Nem is vitáznék ezzel a kissé erőltetetten kiszámított műfajváltogatással (bár még a szórakoztatás ürügyén sem épkézláb dolog, ha a gombhoz kerítik a kabátot), ha összhangban lenne, de legalábbis megférne a szerző,örsi Ferenc egyéb igényeivel. Nevezetesen azzal a komoly szándékkal, hogy hitelesen bemutassa a mai sorkatonák mindennapi életét, feladatait, hogy aktuális gondokról, társadalmi problémákról ejtsen szót, hogy morális kérdéseket feszegessen, hogy a főhős jellemváltozásán át a katonai kiképzés jótékonyan átnevelő, emberformáló hatását bizonyítsa, és mellesleg még a kiképzés gyakorlati részéről is tájékoztasson. Ennyi mindent nem lehet összeegyeztetni. A sokat markolás eredménye, hogy egyik szándék sem teljesül, keresztezik egymást, egyik hangvétel üti a másikat, és végül — egy-egy jól sikerült epizód ellenére is — ebben a konglomerátumban az egyébként megemészthető anyag íze sem teljesen élvezhető, így azután érthető, hogy Princ vegyes fogadtatásra talált. Inkább a gyerekek lelkesedtek érte (a mesét élvezték) mintsem a tizennégy éven felüliek, akik részére tulajdonképpen készült. De azért az utóbbiak sem voltak hűtlenek a sorozathoz. Az a furcsa dolog történt, hogy Rémai-Princ a gátló körülmények ellenére a szívükhöz nőtt. Ernyei Béla a csinált és naiv fordulatok közepette is valahogyan meg tudta őrizni figurájának emberi voltát, belső hitelét. Azt a fajta nagyon rokonszenves fiatalt állította elénk, akitől távol áll mindenfajta dekadens szenvelgés, aki érzékeny, bátor, jól formálható. „Megváltozását” nem hiszi el senki, inkább azt vonjuk kétségbe, hogy valaha is huligán volt. Természetesnek és kedvesnek hatott szájából a hamisítatlan pesti argó, milyen gyöngédséggel tudta kimondani, hogy „krapek”... Mások is ki tudtak válni a szabványosításból, így Kalányos (Madaras József) és Acsádi (Schwetz András), akiknek valóságos problémája viszont a művi úton oldódik meg. A sorozaton végigvonul ugyanis valami furcsa szemlélet, amit így summázhatnék: „öntsd ki szívedet katonai feljebbvalód előtt, és akkor minden jóra fordul.” Nos, az őszinte bizalom dicsérendő erény, de néphadseregünk tisztjei nem csodatevő mágusok, és aligha tartanak rá igényt, hogy bárki is ilyennek mutassa őket. Emberek ők, egyéniségek (bár ezt domborította volna ki a sorozat), akik segíteni akarnak — és olykor tudnak is —, de nem társadalmi méretekben, nem ujjcsettintéssel és nem az illető helyett, aki hozzájuk fordul. A film, sajnos, az ellenkezőjét igyekezett bizonyítani... Vujicsics Tihamér ismét kitűnő „szignált” komponált a műsorhoz, Fejér Tamás rendezése főként a Kalányos-epizódnál tetszett. SZOMBAT ESTE... Az önirónia olykor ravasz óvatosságot takar és hasznos védőfegyver lehet. Jean-Christophe Averty rendező és Jean-Claude Pelletier szövegíró már a főcímben utaltak rá, hogy varietéműsoruk „vert”, azaz éretlen, és „monstrueux”, azaz szörnyű. Úgy is zárták filmjüket, hogy a bemondónő, mint űzött vad, menekül egy telefonfülkébe, és félelemtől remegő hangon suttogja a kagylóba a közreműködők nevét, ám mielőtt a végére jutna, gépfegyversorozat némítja el (alighanem egy indulatos néző bosszúja. Esküszöm, nem én voltam. Különben is, mit tehet az egészről a szegény bemondónő?). Tehát ha nem tetszik „A zöld szőlő” — így a szerzők —, mi előre megmondtuk! A montreux-i fesztivál zsűrije szerintem ezt a csavaros észjárást tüntette ki nagydíjjal. Nekem Marie Laforet, szeme és Yves Montand sajátos klasszisa tetszett, de honi revürendezőinknek szeretném elmondani, hogy amikor ötleteket várok tőlük, nem az itt látott excentrikus és erőltetett képi szüleményekre gondolok. Az egész produkciót könnyű szívvel elcserélem a Márkus—Psota kettős első számára, a Mi kettenre, mely zenében, szövegben, előadásban és kompozícióban (a gyatra képminőség ellenére) egy kis könnyűzenei költészetet varázsolt a képernyőre. Talán az eddig látott legjobb francia rövid tv-játékfilm a Ketrecben. Tévedés ne essék: nem krimi. A fiatalkori bűnözéssel foglalkozik, de vizsgálódva. Valamit meg akar állapítani, valamit be akar bizonyítani és ki akar mondani: Mi lehet a torz hősködés mögött? Milyen nehéz megérteni egy ember cselekedeteinek, magatartásának indítékait, a maguk differenciáltságában. Claude Barma író-rendező ennek hatásos kifejtéséhez kitűnő színészt talált, André Versini személyében (akinek magyar szinkronhangjáról sem feledkezhetünk meg: Latinovits Zoltán növelte az alakítás értékét). Másnap láttuk Firenzét, az árvizet, a rombolást, a szolidaritást, az elszántságot. Valóban láttuk, mi történt. És nemcsak a műkincseket láttuk, de az embereket is. Megnyugtató, hogy ami kulturális értéket meg lehet menteni, azt meg is mentik. Arra viszont nem kaptam választ a filmből, hogy azokat, akiknek mindenük odaveszett a katasztrófában, és akiknek révén egyáltalán létrejöhetnek a műalkotások — őket vajon hogyan „restaurálják”. Hegedűs Tibor A tavaszi forradalmi évfordulókat köszöntik a műkedvelő együttesek Megkezdődött a Hazám, hazám, te mindenem művészeti bemutatósorozat, amelynek fórumán a tavaszi forradalmi évfordulókat, március 15-ét és 21-ét, valamint április 4-ét köszöntik verssel, prózával, énekkel, zenével, tánccal az ország legjobb műkedvelő együttesei. Az irodalmi színpadok, színjátszó csoportok, kórusok, zenekarok tagjai olyan 25—30 perces műsorokat állítottak össze, amelyek a forradalmi ifjúsági napok programjában 1848, 1919 és 1945 történelmi eseményeire, a haladás ügyének legkiemelkedőbb magyar hőseire emlékeznek. Ezekben a napokban tájegységenként mutatták, illetőleg mutatják be műsoraikat az ifjú műkedvelők. A tájegységi bemutatókat a KISZ központi bizottsága, a Magyar Televízió, a Művelődésügyi Minisztérium és a Népművelési Intézet szakértői is végignézik s a látottak alapján választják ki azokat az együtteseket, illetőleg műsorszámokat, amelyek a televízió ünnepi műsoraiban is helyet kapnak. (MTI)