Népszabadság, 1967. március (25. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-01 / 51. szám

1908. március 1. szerda MÍTSZABADSÁG A szolidaritás a magyar nép magasrendű proletár internacionalizmusát bizonyítja Hoang Bac nyilatkozata A szabadságáért és függetlenségéért harcoló hős vietnami nép képviseletében tartózkodik hazánkban a vietnami béketanács küldöttsége, amelynek vezetője, Hoang Bac, nyilatkozott az MTI munkatársának. — Népünk nagyrta értékeli — mondta többek között —, hogy a Magyar Népköztársaság újra, meg újra állást foglal a Vietnami Demokratikus Köztársaság négy, és a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front öt pontban foglalt javaslatai mellett, ismételten elítéli az Egyesült Államok agreszszióját és barbár bűneit, s határozatokban, nyilatkozatokban követeli a Vietnami Demokratikus Köztársaság bombázásának feltétel nélküli megszüntetését, a Dél- Vietnamban állomásozó amerikai csapatok kivonását. A szavakban és tettekkel kifejezésre juttatott szolidaritás öt világrész népeinek hatalmas mozgalmához járul hozzá, erősíti népünk igazságos harcát és a magyar nép magasrendű proletár internacionalizmusát, a népeinket összekapcsoló eszmei közösségét bizonyítja. Az Egyesült Államok ugyan unos-untalan békeszólamokat hangoztat, de — mint Nguyen Dny Trinh, a Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminisztere egyik nyilatkozatában kijelentette — cselekedeteiben rendkívül megrögzött és álnok; folytatja az eszkalációt, fokozza és kiterjeszti az agresszív háborút. Ha valóban tárgyalásokat akar, akkor előbb feltétel nélkül be kell szüntetnie a bombázásokat és a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni összes egyéb hadműveleteket. A világ valamennyi béke- és igazságszerető népe és kormánya hatékonyan támogatja a Vietnami Demokratiikus Köztársaság kormányának négypontos állásfoglalását és magatartását. Ha az Egyesült Államok nem hajlandó a józan ész szavára hallgatni, továbbra is makacs agresszorként leplezi le önmagát. Kormányunk és népünk világos és feddhetetlen álláspontja — politikai irányzattól, nyelvtől és vallástól függetlenül — milliók szívét és értelmét hódította meg az egész világon, mert az a jog és az igazság álláspontja. Vietnam 32millió lakosa készen áll arra, hogy elszántan küzdjön függetlensége megőrzéséért, a végső győzelemért, s teljesítse az imperializmus ellen harcoló népek iránti kötelességét. Még egyszer hangsúlyozom: mélységes hálát érzünk a magyar nép testvéri támogatásáért, együttérzéséért. Kívánjuk, hogy új, nagy sikereket érjenek el a szocializmus teljes felépítésében, a béke megvédésében — fejezte be nyilatkozatát Hoang Bac. A hazánkban tartózkodó vietnami békedelegáció hétfőn a Hazafias Népfront budapesti bizottságához látogatott el, majd a Csepeli Szerszámgépgyárat kereste fel, ahol a szocialista brigádok képviselőivel találkozott baráti beszélgetésen. A delegáció tagjai kedden Komárom megyében jártak, a megye vezetőitől kapott tájékoztatás után felkeresték Tata városát, megtekintették a cipőgyárat s találkoztak a megye fiataljainak képviselőivel. Iti reti tísórumi n eplőtjeSikon A móri Bodó Nándor munkásőrzászlóalj kedden tartotta jubileumi ünnepségét, amelyen megjelent Cseterki Lajos, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, dr. Münnich Ferenc nyugalmazott államminiszter, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, Herczeg Károly, a Fejér megyei Pártbizottság első titkára, Bodó Nándorné, a zászlóalj bányászmártír névadójának özvegye. Klujber László, az MSZMP Móri Járási Bizottságának első titkára üdvözölte a megjelenteket, majd dr. Münnich Ferenc mondott ünnepi beszédet. Ezután hatvan — tíz éve szolgálatot teljesítő — munkásőrt tüntettek ki a szolgálati érdeméremmel. választanak-e újra? Ki tudja. A választók tekintetbe vesznek minden körülményt, s eszerint döntenek.” CSUPA IDEG ÉS CSUPA SZÍV ember az ellenjelölt, a 49 éves Fogarasi András is. Ő is már hosszú ideje (1930) rákosszentmihályi lakos, s 1954 óta tanácstag. Kézenfekvő volt, hogy az egészségügyi állandó bizottságban működjön, fogtechnikus. Választói főleg odaadását, szívósságát emlegetik. Különösen az öregek és a gyermekek ügyeit viseli szívén. Egyszer egy 68 éves néni ment el hozzá, hogy szenved, nagy fájdalmai vannak, a körzeti orvos meg csak széttárja karját, neki nincs kórházi ágya. A tanácstag azonnal bevillamosozott a városba, a Szövetség utcai kórház igazgatójához. Bemutatkozott, itt sürgős segítségre van szükség. Az igazgató felvette a kórházba a műtétre váró idős beteget. Hallottam egy másik esetről is. Akkor későn este, 11 óra után csengettek be Fogarasi Andráshoz. Az ajtó előtt rimánkodó asszony állt, gyerekeivel együtt, megint leitta magát a férje, mindenkit agyon akar ütni, az isten szerelmére, segítsen, tanácstag úr. Ruhát kapott magára, rohant velük — és persze a közben általa kihívott URH- sokkal —, a rend helyreállt. De ezzel nem elégedett meg. Addig nem volt nyugta, amíg az iszáácos férj nem csinálta végig az elvonókúrát. Hálálkodtak is érte. — Szeretne újra tanácstag lenni? — Szeretem az embereket, szeretem a közösség szolgálatát. A tanácstagságért semmi sem jár. Én aránylag kis fizetésű ember vagyok, de nem sajnálom, hogy szabad időmet a tanács, a lakótársak szolgálatára fordítom. Szerencsére, a munkabeosztásom is kedvező, hetenként délelőttös, illetve délutános vagyok, jut idő, jutott idő a tanácstagi teendőkre. Nagyon örülök, hogy a jelölő gyűlésen bizalmat tapasztaltam, bár már évek óta, ha csak kis távolságra is, de nem lakom a szavazókörzetben. Tőle is megkérdem, hogyan lép a választási harc utolsó szakaszába. — Évtizedek óta ismerem Vörös Ferencet, tisztelem és szere tem őt. Ha nálunk is szokásos jó lenne a személyeskedés a jelöltek között, úgy elszaladnék, hogy utol sem érnének. Naponta többször is találkozom választókkal, s még az is feszélyezne, hogy terveimről beszéljek nekik, mert ezzel esetleg jogosulatlan előnyhöz jutnék, hiszen a másik jelölttel azonosak a politikai nézeteink, a céljaink, csak érdeklődési, szakmai körünk más. Sok választó — a körzetben több mint hétszázan vannak — meg szokta kérdezni, mit ír elő a választási törvény a szavazás módjára. Legfeljebb erre szoktam válaszolni. Őt Sokat tudtam meg a rákosszentmihályi sétából, és a két beszélgetésből. De ha jóslatot kérnének tőlem, mintha még bizonytalanabb lennék, mint az elindulási kor. Nehéz lesz választani e két I jelölt közül. De annyi bizonyos, egyikre sem foghatják majd, hogy , I bukott jelölt. Vető József " ÜRESJÁRAT NÉLKÜL Bevált gyakorlat a pártéletben és a társadalmi munkában, hogy az erőfeszítések mindig a legfontosabb közösségi tennivalókra irányulnak, de nagy hiba lenne eközben bárhol is megfeledkezni az egyes emberekről, ügyes-bajos dolgaikról, napi gondjaikról. Ezek ismerete és új megoldásukhoz nyújtandó segít- ség nélkül a „nagy politika”, a párt- és társadalmi munka nem teljes értékű. Erről már csak azért is szólni kell, mert sokasodnak azok a felek, amelyek a társadalmi és pártmunkában az „üresjáratok” veszélyére figyelmeztetnek. Helyenként megint túl sok a hosszú értekezlet, leköti a munkaidő tetemes részét. Megesik, hogy olyan dolgokról, amilyenekről megfele-lő előkészítéssel percek alatt ha-tározni lehetne, csak órákig tartó értekezlet, esetleg tanácskozássorozat után döntenek. A maratoni értekezletek megrendezői nemcsak saját energiájukat és idejüket tékozolják, hanem azokét is, akiket más munkaterületről hívnak meg, gyakran fontosabb munkájuk mellől szólítanak el. Az egyik kulturális intézmény élére nemrég új vezetőt neveztek ki. Mint ilyenkor történni szokott, az ottani régi gazda, az összeszoríkott közösség — amelynek évek folyamán természetszerűen munkamódszere is egy sajátos stílus szerint alakult és némiképpen egyhangúvá vált — kíváncsian várta az igazgató bemutatkozását. Aligha véletlen, hogy irányító stílusának valóságérzéke és gyakorlatiassága mindjárt a kezdet kezdetén jó benyomást tett környezetére. Korábbról megszokták, hogy a heti értekezletekre sok írásos anyagot vigyenek, de minthogy azt gyakran az érdekeltek is csak felületesen nézték át (vagy éppen sehogy), bőven volt mellébeszélés, a „hangosan gondolkozom” ürügyén tartalmatlan szócséplés. Az új igazgató ezt nyomban észrevette s azt mondta: „ha nincs lényeges mondanivalónk, ne pazaroljuk az értékes időt”. A megbeszélések ideje felére, negyedére csökkent, kevesebb az írásos előterjesztés, és csak az beszél, akinek van érdemi mondanivalója. Az érdekeltek örülnek ennek a változásnak. Senki sem állítja, hogy minden értekezlet, valamennyi megbeszélés fölösleges, mindent el lehet dönteni percek alatt, semmihez sem kell vita, eszmecsere és alapos átgondolás, vagy hogy jelentésekre, írásos összefoglalókra általában nincs szükség. Ezeknek teljes kiiktatása, mellőzése elképzelhetetlen. A baj akkor kezdődik, amikor ezek öncélúvá válnak, s olyannyira lefoglalják a pártmunkásokat, a társadalmi munkát végző embereket, hogy egész tevékenységük hovatovább gépiessé, fantáziátlanul mesterségszerűvé válik. Az adminisztráció szükséges segítője, kiegészítője, rendszerezője a politikai, a társadalmi munkának. Az ügyek érdemi elintézése azonban a „terepen”, a helyszínen történik, az emberekkel folytatott személyes érintkezések, megbeszélések közben. A hivatalban, az íróasztal mellett az ügyintézők többnyire csak rögzítik, nyilvántartásba veszik, öszszegezik az intézkedéseket. Ezért arra kell törekedni, hogy az utóbbi eljárás rövid legyen, de világos, egyértelmű állásfoglalással, döntéssel végződjék. A közelmúltban az egyik alföldi város gyámhivatalának munkatársai azzal az indokolással, hogy statisztikai felmérésekkel vannak elfoglalva, megtagadták egy támogatásukra szoruló gyermek ügyében az intézkedést. Az történt ugyanis, hogy a fiú anyja súlyos betegen feküdt a kisváros kórházában, ahol a kommunista igazgató szigorúan vett orvosi kötelezettségén túlmenően, odaadó lelkiismeretességgel törődött az asszony családi gondjainak enyhítésével. Egyes pszichológiailag hátrányos tényezők megszüntetéséhez szüksége lett volna a gyámhivatal közreműködésére. Amikor felhívta őket, jöjjenek át intézetébe, hogy a beteggel és vele együttesen megbeszéljék a tennivalókat, a gyámhatósági emberek hivatali, adminisztrációs lekötöttségükre hivatkozva elzárkóztak a kérés teljesítése elől. Elképzelhető persze, hogy az említett gyámhatósági tisztviselők valóban fontos adminisztrációs teendőkkel voltak elfoglalva. Mégis, merőben félreértik az egész helyzetet, ha nem ismerik fel; számukra a legfontosabb politikai munka, hogy hivatásuknak megfelelően, gondos lelkiismeretességgel segítsenek az embereknek családi, szociális problémáik megoldásában. Több helyütt újra lábra kapott az a rossz szokás, hogy a munkát az értekezletek számán, idején és iratanyagának — a kimutatásoknak és jelentéseknek — mennyiségén mérik, így nem csoda, ha kevés idő jut a helyszíni vizsgálatokra, a látszólag kicsi, de az emberek hangulatát mégis erősen befolyásoló körülmények megismerésére. Ha belenézünk egyik-másik funkcionárius előjegyzési naplójába, meghökkentő, menyire „be van táblázva” minden ideje, hányfajta munkaközösségben, bizottságban, választott és kijelölt testületben kell tevékenykednie. Kötelezettségei hónapok és évek alatt olyan tömegűvé sokasodnak, hogy végül szinte maguk alá temetik, s egy idő múltán már-már nem is róható fel neki, ha sem ereje, sem türelme nem marad holmi „egyéni ügyekre”. Pedig ezek az egyéni ügyek nagyon sokszor közügyek, anélkül, hogy tudna róluk. Csak ha rendszeresen meghallgathatná az embereket, akkor látná, hogy nem egy, hanem sok embert foglalkoztatnak az általa felületesen, olykor jóhiszeműen háttérbe szoríthatónak vélt gondok. Vissza kell térni ahhoz a jó gyakorlathoz, amely a párt- és társadalmi munka értékét, hatékonyságát a konkrét helyzet alakulásán méri le. Milyen környezetének hangulata? — ez egyetlen politikai munkás számára sem lehet közömbös. Hiába vigasztalná magát bárki azzal, hogy keze a nap minden órájában tele van munkával és a rárótt teendőket látszólag hiánytalanul elvégzi, ha közvetlen munkatársaival foglalkozni sem marad ideje, azok is nagy ritkán léphetik át a küszöböt, sok egyéb irányú elfoglaltsága miatt vagy elzárkózik előlük, vagy azok „kíméletből” nem zavarják őt. Nem zavarják, de elkedvetlenednek, ha kezdeményezéseikkel, ötleteikkel nincs kihez fordulniuk. A politikai munka hatékonyságának, eredményességének a környezet hangulatán kívül másik — nem kevésbé fontos — ismérve: milyen a vezető környezetében a beosztottak, a munkatársak aktivitása? Sok ember, miközben éjt nappallá téve fáradozik, szervez, adminisztrál, jelentést ír, nem veszi észre, hogy e sok elfoglaltságát könnyűszerrel csökkenthetné, ha megosztaná másokkal. Ha ezt tenné, lélegzethez jutna, több ideje maradna irodán kívüli tartózkodásra, másrészt egész környezete megélénkülne, több ember hasznosabbnak érezné magát, kedvét lelné a társadalmi munkában, önként, jószántából vállalna közérdekű elfoglaltságot. Iisztában vagyunk azzal, hogy máról holnapra, minden átmenet nélkül nem várhatunk sehol sem, e téren sem döntő változást. De mindenkivel meg kell értetni: az adminisztrációs munka, az értekezlet, a jelentés, a statisztika és minden egyéb csak eszköz lehet, nem pedig cél. Anynyi kell belőle, amennyi tényleg megalapozza, elindítja, segíti, ellenőrzi és összefogja a munkát. A közéleti fáradozások érdemi része odakint folyik, az emberek sűrűjében, a műhelyekben, a munkahelyeken, a lakóterületen, ahol az ügyek intézői ügyfeleikkel találkoznak, ahol a párt- és társadalmi szervezetek irányítják, ösztönzik, segítik a tömegek alkotó tevékenységét. Vadász Ferenc 5 Felkészült a SZOT a gyermekgondozási segély folyósítására Az első segélyeket májusban fizetik ki A gyermekgondozási segély bevezetése érthetően nagy érdeklődést keltett. Tekintve, hogy az országban évente 135 000—138 000 gyerek születik, az intézkedés több tízezer családot érint. Bár a munkajogi és társadalombiztosítási rendelkezések eddig is sok kedvezményt biztosítottak a terhes és a kisgyermekes anyáknak, az új segélytomna bevezetése több szempontból is nagy jelentőségű — mondották a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságán. Mint ismeretes, a gyermekgondozási segély, bizonyos feltételekkel, azok után a gyermekek után folyósítható, akik 1967. január 1-én, vagy azt követően születnek. Tekintve, hogy ez a segély csak a szülési szabadság lejárta után jár, az első gyermekgondozási segélyek április 23-tól lesznek esedékesek. Április 22-én jár ugyanis le azoknak a nőknek a szülési szabadsága, akik január 1-én szültek és a szülés előtt a maximális 28 nappal kezdték meg szabadságukat. Mivel a pénzt utólag folyósítják, az első segélyeket májusban fizetik ki. A SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságán közölték: a gyermekgondozási segély igénylőjének csupán az a teendője, hogy munkahelyén igazolást kér, s ezt az iratot leadja az illetékes társadalombiztosítási igazgatóságon, vagy ahol ilyen van, az üzemi SZTK- kifizetőhelyen. A pénzt ugyanúgy folyósítják, mint a táppénzt. Az SZTK felkészült a többletmunkára, bár még pillanatnyilag nem lehet tudni, hogy hányan kívánnak élni az új lehetőséggel. Egyelőre csak annyi biztos, hogy januárban 12100 gyermek született Magyarországon, majdnem ezerrel több, mint 1966 első hónapjában. (MTI) ElsÍIBA iszlítumi attaséjántik forftndisa A Német Demokratikus Köztársaság nemzeti néphadserege megalakulásának 11. évfordulója alkalmából Heinz Beutel alezredes, az NDK budapesti nagykövetségének katonai attaséja kedd este fogadást adott a nagykövetségen. A fogadáson megjelent Borbándi János, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője, Csémi Károly altábornagy, a honvédelmi miniszter első helyettese, a néphadsereg vezérkari főnöke, Böjti János külügyminiszter-helyettes, néphadseregünk tábornoki és parancsnoki karának sok tagja, a társ fegyveres testületek több vezetője. Heinz Knobbe ideiglenes ügyvivővel az élen részt vettek a fogadáson az NDK nagykövetségének munkatársai. Jelen volt a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője, katonai és légügyi attaséja, továbbá ott voltak a szovjet hadsereg ideiglenesen hazánkban állomásozó csapatai parancsnokságának magas rangú képviselői.