Népszabadság, 1967. március (25. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-07 / 56. szám
VILÁGPROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 1967 1 ; Xra Go ti&fr m r h SZABADSAG 1967. március 7. kedd A MAGIAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁNT KÖZPONTI LAPJA XXV. évfolyam, 56. szám Meghalt Kodály Március 6-án, hétfőn, életének 85. évében elhunyt Kodály Zoltán, a magyar kultúra kimagasló személyisége, a világ zeneművészetének nagy alkotója, háromszoros Kossuth-díjas kiváló művész, akadémikus. Haláláról a Művelődésügyi Minisztérium, a Magyar Tudományos Akadémia és a Zeneművész Szövetség adott ki gyászjelentést, amelyet lapunk 5. oldalán közlünk. Temetése szombat délelőtt tizenegy órakor a Farkasréti temetőben lesz. Jelzések Egy Bakony vidéki járásban történt. Két-három alapszervezet taggyűlésén is szóba került, hogy a környék földművesszövetkezeti kiskocsmáiban, italméréseiben túlságosan lábra kapott a „hasznossági” szemlélet, mégpedig nem az erkölcsösen szerzett üzleti haszon, hanem a dolgozók kárára történő jövedelmezőség hajhászása. Az italmérések a tél folyamán még a nyitva tartási időt is gyakran módosították: a bányászok, az erdőmunkások műszakkezdéséhez igazították, úgy, hogy a napnak egyetlen órája se legyen, amikor nem mérnek szeszes italt. Még mozgóboltokat is szerveztek, divatba hozták a „hitelkönyvet”, egyszóval minden eszközt megragadtak, hogy fokozzák az alkoholfogyasztást. Az akciónak, sajnos, meg is lett az eredménye: sok részeg, sok eladósodófélben levő ember. A Pápai Állami Erdőgazdaság és néhány bakonyi falu kommunistái elhatározták, hogy nem nézik tétlenül ezt a fejleményt. Megbíztak három elvtársat, hogy a környék kommunistáinak nevében járjanak el a felettes szerveknél, keressék meg a körzeti földművesszövetkezet s ha szükséges, a megyei központ kommunistáit. Az fmsz illetékes egységének kommunistái utánanéztek az ügynek, beszámoltatták a boltvezetőket, és leállíttatták ezt az enyhén szólva fura kampányt. Ha a kommunisták, akik felfigyeltek erre a jelenségre, megelégszenek azzal, hogy taggyűlésen szóvá teszik, esetleg a felettes szerveknek csak jelzik a dolgot, s nem cselekszenek gyorsan, határozottan, talán hónapok múlva kezd megindulni valamilyen vizsgálat. S közben ez a beteges kampány tovább folyik. Így viszont idejekorán meglett az eredmény. Az alapszervezetek munkáját tanulmányozva, mostanában mind több ehhez hasonló örvendetes jelenséget tapasztalhatunk. Az önállóságnak, a dolgok jobb megítélésének és a gyors közbeavatkozásoknak példáit. Tapasztalhatjuk azt is, hogy már nem elégszenek meg a puszta helyzetismerettel, mind több kérdést igyekeznek ők maguk tisztázni és megoldani, anélkül, hogy ehhez felsőbb pártfórumoktól várnának külön biztatást. Világosabban kezdik látni: mi az, amiről jelzést kell adniuk, s mi az, amit saját erejükkel maguk is megoldhatnak. Korántsem arról van szó, hogy a felsőbb pártszerveknek adott jelzéseket — lényeges kérdésekben — ki kell küszöbölni. S vannak olyan kérdések, amelyeket a kommunisták a helyszínen nem is tudnak felsőbb állásfoglalás nélkül megoldani. Hiszen vannak esetek, amikor az intézkedéshez, a problémák eredményes megoldásához megfelelő jogkör, áttekintés kell, különben hozzá sem lehet kezdeni. S azt se feledjük el, hogy nagyon sokszor maga a jelzés is tett, mert politikai felkészültség, biztonság, emberismeret, konkrét helyzetismeret kell a jelenségek közül kiválasztani azokat, amelyekről a felsőbb pártvagy vállalati szerveknek feltétlenül tudomást kell szerezniük. Ezekkel a jelzésekkel az alapszervezetek igen sok esetben befolyásolják a megoldást, a dolgozók érdekében hozott intézkedések előkészítéséhez járulnak hozzá. Nem szabad tehát a jelzésekről, a helyzetelemzésről lemondani. De egész sereg olyan helyi kérdés adódik, aminek a megoldásával nem kell várni, amit találékonyan, ügyesen azonnal el lehet intézni. Ha figyelmesebben szemügyre vesszük azokat az eseteket, amelyek — talán mondhatjuk így — alapszervezeti szinten intéződtek el, megállapíthatjuk, hogy elsősorban gazdasági természetűek, a mindennapi gyakorlati munkával s a dolgozók ügyes-bajos dolgaival kapcsolatosak. Ez arra mutat, hogy a legtöbb alapszervezetben jól megértették, milyen feladatokat állít a kommunisták elé az új gazdasági mechanizmus előkészítése és bevezetése, mit követel a reform szelleme: gyakorlatias szemléletet, gyors reagálást, hatékony, körültekintő intézkedést. Mindezt a maguk területén máris igyekeznek érvényesíteni az alapszervezetek, a pártbizottságok. Olyan dolgokért harcolnak, amelyekkel egyetértenek a munkások, amelyek a jobb munkaszervezést, a termelést segítik, a többi között azáltal is, hogy felszámolnak egyes egészségtelen jelenségeket, gócokat. Tért hódít az a szemlélet, hogy minden jelenséget felelősen és önállóan kell értékelni, a megoldáshoz pedig nem kell minden esetben a felsőbb szervek „ámenjére” várni, hanem ha mód van rá, önállóan szükséges cselekedni. Nyilvánvaló, a kommunistáknak ez a harca mindjobban aktivizálja a munkásokat, mert világosabbá teszi a pártszervezet által meghirdetett célokat, és tettekre, gyakorlatiasságra serkent. Senki sem kívánhatja, hogy egy-egy alapszervezet tagjai országos problémákat oldjanak meg. De azt joggal kívánják meg a munkások és joggal kívánja meg a párt, hogy a kommunisták — ahol csak mód nyílik rá — önálló cselekvéssel, határozott fellépéssel küzdjenek a jobb módszerek elterjesztéséért, a káros helyi jelenségek megakadályozásáért. Amint a Bakony vidékiek példája mutatja: ha felelősséggel elemzik a jelenségeket, erre bőven kínálkozik alkalom. Jelzések és tettek — ugyanazon tennivaló két oldalát jelentik. Az a pártszervezet, amely semmit sem mulaszt el abból, amit helyileg ténylegesen megoldhat, és esetleg már éppen azt jelzi, hogy mit tett a megoldásért — ebben feltétlenül megsokszorozhatja erejét és munkája hatékonyságát. Tamás István AZ 1962-ES EREDMÉNYEKKEL ÖSSZEVETVE egymillióval több kém a francia választás első fordulójában A baloldal együttesen több szavazatot szerzett, mint a gaulleisták A francia választások első fordulóját a baloldal jelentékeny előretörése, a gaulleisták viszonylagos stabilitása, a jobboldal súlyos vesztesége jellemezte. A 28 milliót meghaladó szavazópolgárnak mintegy 80 százaléka, több mint 22 millió ember adta le szavazatát. Az 1962-es választásokon 32 százalékos volt a V. köztársaságiak (gaulleisták) Francia Kommunista Párt Demokrata—Szocialista Szövetség (Mitterrand) Demokratikus Centrum (Lecarnet) Egyesült Szocialista Párt Szélsőjobb (Tixier—Vignancourt) Egyéb A táblázatból kitűnik, hogy a francia baloldali erők legerősebb pártja a Francia Kommunista Párt maradt, amely az előző, 1962-es választások első fordulójához képest-több mint egymillió szavazatot nyert. Az FKP már megválasztott nyolc képviselője között van Waldeck Rochet, a párt főtitkára is. A Demokrata Szocialista Szövetség egyetlen megválasztott képviselője Francois Mitterrand. A szövetség azonban, amely magában foglalja a szocialista és a radikális pártot, valamint a klubokat, lényegesen több szavazatot kapott, mint a felsorolt pártok együttvéve az előző választásokon. Ami a jövő szempontjából rendkívül fontos, az az, hogy az FKP és a baloldali szövetség együttvéve több szavazatot kapott, mint az V. köztársaságiak. Ez azt jelenti, hogy az egyfordulós, arányos képviseleti választási rendszer esetén a gaulleisták már elvesztették volna a parlamenti többségüket. A baloldal eredményéhez hozzátartozik az Egyesült Szocialista tartózkodók arányszáma. A mostani választásokon öt szavazókörzettel és csaknem 4 millió szavazóval van több, mint 1962-ben. A szavazatok szám és százalék szerinti megoszlása és az első fordulóban megválasztott képviselők száma — nem hivatalos és nem végleges adatok szerint — a következőképpen alakult (zárójelben az 1962-höz viszonyított nyereség vagy veszteség): Pártra leadott több, mint 2 százaléknyi szavazat, amellyel együtt a baloldali erők a szavazatok mintegy 44 százalékát szerezték meg, szemben az elnökválasztásokon Mitterrand-ra leadott 32 százalékkal. Az első forduló nagy vesztesei a Lecarnet-féle centristák, akik mint ismeretes, az 1965-ös elnökválasztások előtt verbuválódtak egy új többségi csoportosulás kialakítására. A centristák az elnökválasztásokhoz képest mintegy egymillió szavazatot, szavazataik több mint egynegyedét vesztették el. A második nagy vesztes a szélsőjobboldal, a fasiszták, akik az elnökválasztásokhoz képest több mint egymillió szavazatot vesztettek és a leadott szavazatoknak még egy százalékát sem sikerült megszerezniük. A kis pártok és az úgynevezett disszidensek szinte megsemmisítő vereséget szenvedtek.A gaulleisták vagy V. köztársaságiak eredménye százalékos arányban lényegében megfelel az 1962-es nemzetgyűlési választások eredményének, de 6 százalékkal alatta marad az elnökválasztások első fordulójában De Gaulle-ra leadott szavazatoknak. Az előző nemzetgyűlési választásokhoz képest a gaulleisták helyzete a centristáktól és az új választóktól kapott szavazatokkal, valamint a szombat esti második elnöki beavatkozással viszonylag stabil maradt. A választási eredményt befolyásoló elnöki beszédet egyébként a televízió közvetlenül éjfél előtt megismételte. Az első fordulóban csak 73 képviselőt választottak meg a 486-ból (ha a Szomáliparton rövidesen megtartandó népszavazáson nem a függetlenség, hanem a Franciaországhoz való tartozás mellett döntenek, akkor utólagosan ott is választanak egy képviselőt, a 487-iket. így a második fordulóban március 12-én dől el végérvényesen a nemzetgyűlés összetétele. Párizsban például egyetlen képviselőt sem választottak meg az első fordulóban. A második fordulóban a párizsi választókörzetekben szinte minden helyen gaulleista és kommunista jelölt maradt egymással szemben. A kormány 26 tagja közül eddig csak tizet választottak meg. A második fordulóban csak azok a jelöltek vehetnek részt, akik választókörzetükben megszerezték a listára feliratkozott szavazók legalább tíz százalékának szavazatát. A jelöltek létszáma ezért erősen megcsappan. A pártok között létrejött megállapodások a kölcsönös visszalépésekről a legjobb eredményt elért jelöltek javára ugyancsak tovább csökkentik a jelöltek számát. Ismeretes, hogy a Francia Kommunista Párt ilyen egyezményt kötött a baloldali szövetséggel és a PSU-val, a baloldali szövetség pedig még külön a PSU-val is. Félhivatalos jelentés alapján minden előzetes megállapodás nélkül, de a kényszertől hajtva tárgyalások kezdődnek a gaulleisták és a centristák között is. Kovács István 8 453 512 37,75% (+1 508 420) 5 029 868 22,46 „ (+1 026 255) 4 207 166 18,79 „ (+ 547 788) 2 864 272 12,79 „—205 600 506 592 2,26 „ (+ 79 125) 194 776 0,87— 1 136 191 5,08 „— Az agressziót fokozó amerikai lépések határozott ellenintézkedésekbe ütköznek Alekszej Koszigin választási beszéde Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke hétfőn beszédet mondott a moszkvai Nagy Színházban tartott választási gyűlésen. A szovjet kormányfő szólt azokról a nagy sikerekről, amelyeket az utóbbi években a Szovjetunió a gazdasági építésben elért. Hangoztatta, hogy a mezőgazdasági és az ipari termelésben, a közszükségleti cikkek és a termelőeszközök gyártásában a növekedési ütem egyre közelebb kerül egymáshoz. Mindez nélkülözhetetlenül fontos ahhoz, hogy gyorsabban emelhessük a szovjet emberek jólétét. Négy év alatt több mint 20 százalékkal nőtt az egy főre számított reáljövedelem. Az idén rekordmennyiségű lakás készül el. Fokozatosan áttérnek az ötnapos munkahétre. A népgazdaság sikeres fejlődésének kedvez az országban most megvalósuló gazdasági reform. A miniszterelnök ezután külpolitikai kérdésekről szólt. Hangoztatta, hogy a Szovjetuniónak meglehetősen nehéz körülmények között kell megvalósítania békeszerető külpolitikáját. Az Amerikai Egyesült Államok továbbra is az agresszió és az imperialista terjeszkedés politikáját folytatja. A Kínában végbemenő események szintén a feszültség forrásául szolgálnak. Ilyen körülmények között a Szovjetunió kénytelen volt növelni katonai célokra fordítandó előirányzatait. Ugyanakkor a Szovjetunió az elmúlt időszakban nemcsak, hogy nem csökkentette a nemzetközi enyhüllést célzó erőfeszítéseit, hanem tovább bővítette a békeharc frontját. A Varsói Szerződéshez tartozó államok az európai politikai életben konkrét programot terjesztettek elő, amely szerte Európában egyre szélesebb körű támogatásra talál. Egyre többen megértik, hogy Európa biztonsága és az európai problémák megoldása a legjobban a Nyugat és a Kelet (Folytatás a 2. oldalon.)