Népszabadság, 1967. április (25. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-01 / 77. szám
1967. április 1. szombat NÉPSZABADSÁG Nagytőkések és CIA-ügynökök bujtogattak véres összetűzésre Calcuttában Súlyos fegyveres összetűzések robbantak ki a napokban a bengáli Calcuttában az ott élő szikhek és más csoportok között. Jelentések érkeztek arról, hogy az ellentétek felszításában részt vesz a kongresszus párt Bengálban ellenzékben levő szervezete is, így próbálva nehézségeket okozni a fiatal baloldali kormánynak. A zavargások során 13 ember halt meg, igen sokan megsebesültek, a rendőrség könnygázbombákat használt a tömeg szétoszlatására. Egy tömeggyűlésen a szónokok élesen elítélték azokat, akik a társadalmi és vallási ellentétek felszításával akarják a bengáli kormányt súlyos helyzetbe hozni. Több szónok a Birla nagytőkés monopólium embereit vádolta azzal, hogy fegyveres összecsapásokra hajtogattak. A szónokok a CIA indiai ügynöksége által szervezett provokációról beszéltek, és a Patriot című delhi lap Calcuttai tudósítója jelentést közöl arról, hogy néhány könnygázgránáton, melyet a tömeg közé dobtak, Made in USA felirat állott. A tudósító közli a Calcuttai rendőrség nyilatkozatát arról, hogy ilyen könnygázgránátot ők sohasem használtak. Csütörtökön heves vitát robbantottak ki a delhi parlamentben az ott használható nyelv kérdéséről. A vita azzal zárult: az ország történetében először a Ház elnöke engedélyt adott arra, hogy angolon és hindin kívül más nyelveket is használjanak a képviselők anélkül, hogy — mint azt a szabályok eddig előírták — beszédük fordítását írásban beterjesztenék. (MTI) Bolívia az argentin és brazil diktátorok támogatását kéri a partizánok ellen A hírügynökségek szerint a guatemalai kormány 30 nappal meghosszabbította az ostromállapotot, amely a hó végével lejárt volna. Az intézkedés a haladó erők, főleg a partizánok ellen irányul, akik igazságos agrárreformért, szociális intézkedésekért és Washingtontól független külpolitikáért küzdenek. Az argentin sajtó jelenti: Kolle Cueto ezredes, a bolíviai légierő vezérkari főnöke csütörtök este Buenos Airesbe érkezett. A bolíviai elnök Argentína támogatását kéri a népfelszabadító erők elfojtására kifejtett katonai akcióihoz. A bolíviai megbízott Buenos Airesből Brazíliába utazik hasonló kéréssel. Az AFP szerint Kolumbiában változatlanul tart a gerillaerők ellen irányuló kampány. A katonaság helikopterek és repülőgépek támogatásával végzi a „tisztogatást” az ország nyugati térségében. Venezuelából hasonló hadműveleteket jeleznek, főleg Miranda államból. (MTI) Bűnvádi eljárást indítanak a zágrábi nyilatkozat szerzői ellen? A horvát nemzetgyűlés csütörtöki ülésén a küldöttek határozatot fogadtak el, amely követeli, állapítsák meg a zágrábi nyilatkozat szerzőinek társadalmi-politikai és bűnvádi felelősségét. A határozat hangsúlyozza, erre azért van szükség, mert a deklaráció a jugoszláv népek testvérisége és egysége ellen irányuló nyílt, ellenséges kihívás. Az ülésen Vladimír Bakarics, a Horvát Kommunisták Szövetségének elnöke rámutatott: a nyilatkozat tételei mögött ellenséges álláspontok rejlenek. A nyilatkozat — mondotta — nemcsak a jugoszláv társadalom, hanem egyúttal a szocialista forradalom mostani szakasza ellen is irányul, mert visszalépést követel a szocialista forradalom vívmányai tekintetében. A nemzetgyűlés határozatainak közzététele után a horvát köztársasági ügyész kijelentette, a Horvát Szocialista Köztársaság ügyészsége arra törekszik, hogy a „büntető törvénykönyvből fakadó jogai és felhatalmazásai keretében minél lelkiismeretesebben teljesítse kötelezettségét”. Az ügyész hozzáfűzte, a horvát nemzetgyűlést tájékoztatni fogja arról, milyen mértékben sértették meg a zágrábi nyilatkozat aláírói a büntető törvénykönyv 119. paragrafusát, amely a nemzetiségi, faji, felekezeti türelmetlenség szítására vonatkozik, és ilyen bűncselekményekért szigorított börtönbüntetést irányoz elő. (MTI) Mark Lane: Tudom, ki adta le a végzetes lövést A koppenhágai Ekstrabladet című lap pénteki számában Mark Lane amerikai ügyvéd cikkét közli. A jelenleg New Orleansben tartózkodó Lane azt írja, tudja, ki adta le a végzetes lövést Dallasban Kennedy elnökre. Hozzáfűzte, hogy nem Lee Harvey Oswald volt a gyilkos. „Tudom, milyen erők álltak az elnök gyilkosa mögött” — fűzte hozzá, de kijelentette, hogy még nem érkezett el az idő az adatok közlésére. Lane szerint a gyilkos megnevezése politikai káoszhoz vezetne az Egyesült Államokban. Hozzáfűzte, hogy Garrison bizonyítékait fel fogja tárni a bíróság, az amerikai nép és az egész világ előtt. A hatóságok akkor majd kénytelenek lesznek felderíteni azt a bűnt, amelyet oly sokáig nem vettek tudomásul. Hozzáfűzte, hogy Castro-ellenes elemek fontos szerepet játszottak a merényletben. Könyvet akart írni Rubyról , merényletet kíséreltek meg ellene A New Orleans-i State Item című lap csütörtökön közölte, hogy a Kennedy meggyilkolására szövetkezett összeesküvők után nyomozó Garrison kerületi ügyész egyik fontos tanúja, a szökésben levő Gordon Nevel átlépte a kanadai határt. Garrison feltételezése az, hogy Gordon Nevel, volt New Orleans-i bártulajdonos 1961-ben tudott arról a kubai disszidens szervezkedésről, amelynek tagjaként lépett fel egykor Lee Harvey Oswald, s röpcédula-osztogatásairól fényképek is készültek. A Texas állambeli League City rendőrségéről kiszivárgott a hír, hogy szerda este merényletet kíséreltek meg Norman Hooten volt dallasi rendőrtiszt ellen. Hooten a dallasi rendőrkapitányságon teljesített szolgálatot és bejárása volt a letartóztatott Rubyhoz. Nemrég hozta nyilvánosságra, hogy könyvet akar írni Rubyval folytatott beszélgetéseiről. Elmondotta, hogy Rubyval folytatott beszélgetései „fényt fognak vetni sok olyan dologra, amiről az emberek most beszélnek" a Kennedy-gyilkossággal összefüggésben. Hooten szerdán League City közelében az országúton vezette kocsiját, amikor valaki tüzet nyitott rá. A kocsi ablakai betörtek, neki nem történt baja. (MTI) 3 BB^aaggg—g—M—E—BBE ......................... ................ mm ............ ROGYION MALINOVSZKIJ 1898-1967 Nem látjuk többé Lenin mauzóleumának mellvédjén, a Vörös téren, amint a felvonuló csapatok díszelgését fogadja. Életének 69. esztendejében elhunyt Rogyion Malinovszkij, a Szovjetunió marsallja, honvédelmi minisztere, az SZKP Központi Bizottságának tagja. Élete egybefonódott a hadsereggel. Az ukrajnai munkásfiú 16 éves korában lett katona, Franciaországban az orosz expedíciós hadsereg tagjaként harcolt az első világháború idején, és ezrede katonatanácsának megalakulásától kezdve elnöke volt. 1919- ben elhagyta Franciaországot, Távol-Keleten és Szibérián keresztül tért haza, s nyomban fegyvert ragadott Kölesek ellen. Végigjárt valamennyi rendfokozatot; személyes bátorságára, szervezői tehetségére hamar felfigyeltek, s mind magasabb parancsnoki beosztásokba került. A géppuskakezelőből szakasz-, század-, majd zászlóaljparancsnok lett. A polgárháború befejezése után minden energiáját a katonai tudományok elsajátítására fordította. 1930-ban elvégezte a Frunze katonai akadémiát, s a vezérkar különböző osztályain, a szovjet hadsereg csapatainál szolgált. Amikor 1941 júniusában a hitlerista hadosztályok rátámadtak a Szovjetunióra, Malinovszkij vezérőrnagy hadtestparancsnokként szolgált Nyugat-Ukrajnában, és 250 kilométer hosszú arcvonalon kellett csapataival súlyos védelmi harcot folytatnia. Az ellenség hatalmas túlerejének nagy erejű támadását kellett felfognia. Csapatai sikeresen védekeztek, és teljes két hónapon át tartották fel az ellenség hatalmas nyomását. Közben egy német páncéloshadosztály hadtestének hátába került, a szovjet hadtest azonban áttörte az ellenség gyűrűjét, átkelt a megáradt Dnyeperen, és megmentette egész hadifelszerelését. Dnyepropetrovszk sikeres védelméért tüntették ki először Lenin-renddel; ezt a magas kitüntetést később még négyszer kapta meg. Malinovszkij elvtárs nevével ezután találkozhatunk a Nagy Honvédő Háború történetének szinte minden fejezetében. Tevékeny részt vett — immár hadseregparancsnokként — Sztálingrád védelmében és jelentős része volt a Volga-parti hős városnál elért szovjet győzelemben. Később osztályrészéül jutott, hogy csapatai élén ő foglalhassa vissza szülővárosát, Odesszát. Három évtizeddel korábban mint serdülő ifjú közkatonaként ebben a városban öltötte magára először az egyenruhát, és mint frontparancsnok tért vissza ide. 1944. szeptember 10-én kapta meg a Szovjetunió marsallja rendfokozatot. Ukrajna délnyugati részének felszabadítása után a Malinovszkij marsall parancsnoksága alatt küzdő Második Ukrán Front részt vett Románia, Csehszlovákia és hazánk felszabadításában is. A parancsnoksága alatt álló egységek zúzták szét a fasiszták legerősebb csoportosításait magyar földön és nagy véráldozat árán meghozták Budapest népének a szabadságot. A Második Ukrán Front parancsnokának nagy szerepe volt abban, hogy a szovjet csapatok a véres harcok közepette is, a legnehezebb körülmények között is mindent megtettek, hogy csökkentsék a polgári lakosok veszteségét. „A szovjet parancsnokság arra törekedett, hogy kímélje a budapestiek életét és elkerülje az értelmetlen vérontást. A harc a város utcáin különösen elkeseredett volt. És mégis, tekintet nélkül a rendkívül nehéz körülményekre, a szovjet csapatok mindent megtettek, amit csak tudtak, hogy kíméljék a lakosságot, a főváros kulturális és történelmi értékeit” — mondotta négy évvel ezelőtt a Népszabadság moszkvai tudósítójának adott interjújában. Csapatai elfoglalták Bécset, és 1945 nyarán, a német fasiszták fegyverletétele után már a Távol-Keleten harcoltak. Hallatlan nehézségek árán keltek át a Nagy- Hingan hegy láncolatán, és Mongólia víztelen pusztaságain, és 950 kilométernyire előrenyomulva, szétzúzták a Kvantung hadsereg elit alakulatait, elfoglalták Mandzsúria fővárosát. Malinovszkij marsall, aki a győzelem után különböző magas katonai posztokat töltött be, 1957 novemberében lett a Szovjetunió honvédelmi minisztere. Neve elválaszthatatlanul összefonódik azzal a korszakkal, amelyben korunk követelményeinek megfelelően befejeződött a szovjet hadsereg átszervezése. E hadsereg a legkorszerűbb rakéták és nukleáris töltetek, fegyverek és harci eszközök birtokában sziklaszilárd, felbecsülhetetlen tényezője a szocialista közösség védelmének, a világbéke fenntartásának. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXIII. kongresszusán, egy évvel ezelőtt, a küldöttek tapsa közepette ezt mondotta a kongresszusi palotában: „A szovjet fegyveres erők képesek teljesíteni bármilyen katonai feladatot, amelyet a párt és a kormány állít eléjük hazánk védelmében ... Nem szándékunk reklámozni fegyveres erőinket; ezeket az erőket nem támadás céljából hoztuk létre, hanem hazánk határainak megvédésére, népünk és a velünk baráti országok biztonságának oltalmazására.” Malinovszkij elvtárs a legutóbbi években is többször járt magyar földön. Legutóbb a múlt év tavaszán üdvözölhettük hazánkban. Járt vadászrepülőinknél, végignézte gyakorlatukat, és meglátogatta azt a kis Heves megyei falut, ahol több mint húsz évvel ezelőtt a Második Ukrán Front parancsnokságának főhadiszállása volt. „Sok emberrel találkoztam és beszélgettem, akik a legkülönbözőbb korosztályokat és foglalkozásokat képviselték — mondotta akkor. — Minden ilyen együttlét mély benyomást tett rám, s világosan megmutatta, milyen nagy utat tett meg az elmúlt években a szocialista Magyarország.” Még ott volt a szocialista országok testvérhadseregeinek Vltava-hadgyakorlatán, Csehszlovákiában... Mindvégig ott állt felelősségteljes parancsnoki posztján. A szovjet emberek súlyos veszteségét mi is mélységesen átérezzük. Április első napjaiban ünnepre készülünk, felszabadulásunk évfordulójára, és népünk úgy emlékszik Malinovszkij elvtársra- mint aki örökre beírta nevét a mi történelmünk legszebb lapjaira. A szovjet nép, a szovjet hadsereg gyászában osztozva hajtunk fejet elhunyt barátunk, Rogyion Malinovszkij elvtárs előtt. A NATO-főparancsnokság búcsúja Franciaországtól (Párizsi tudósítónk jelentése.) A NATO-főparancsnokság hivatalosan is búcsút vett Franciaországtól. Mikor a Párizs közelében levő Rocquencourt-ban az utolsó katonai szemle és a NATO-egységek díszelgése véget ért, a NATO-főparancsnok, Lemnitzer tábornok rövid beszédében sajnálkozását fejezte ki, hogy el kell hagyniuk Franciaországot. Ailleret francia tábornok viszont válaszában megelégedéssel állapította meg, hogy új helyzet alakult ki, amelyben nincs jelen a háború kísérlete, ezért nem tartják szükségesnek a francia csapatok integrációját a szövetséges katonai erők szervezetében. A volt amerikai és NATO- bázisok egy része megtartja korábbi rendeltetését a francia hadsereg szolgálatában, többségük viszont polgári feladatot kap. Franciaország kiválása a NATO-ból és az idegen csapatok, valamint bázisok távozása azonban nem jelenti Franciaország és a NATO teljes szakítását. Franciaország továbbra is részt vesz a NATO politikai szervezeteinek, mint például a NATO-parlament, a minisztertanács (amelynek székhelye ma is Párizsban van) és az állandó csoport munkájában. Nem szakadnak meg a katonai kapcsolatok sem. A francia öszszekötő tisztek ezután is ott lesznek a nagyobb NATO-parancsnokságok mellett. Franciaország továbbra is együttműködik a NATO légvédelmi riasztó rendszerének fejlesztésében, a nápolyi tengeralattjáró kutatóintézet munkájában. A régóta tartó tárgyalások ellenére még mindig nem született megállapodás a NATO és a francia csapatok esetleges háborús együttműködéséről, a francia bázisok és a légitér használatáról. E vitában a NATO, illetve az amerikai fél álláspontját jól jellemzi az, hogy nem szívesen mentek el, tehát szívesen visszatérnének mielőbb; a nagyhatalmi törekvésektől fűtött francia álláspont viszont egészen más célokat követ, amely felé jelenleg a kétoldalú katonai kapcsolatok kiépítésével és szorosabbra fűzésével halad. Ezen a téren a Nyugat- Németországgal, Angliával és Spanyolországgal épülő kapcsolatai a legelőrehaladottabbak. Mától kezdve tehát NATO zászlók nem lengenek francia földön. De Gaulle elnök megnyerte az amerikai gyámság és hegemónia ellen katonai téren vívott első nehéz menetet.