Népszabadság, 1967. április (25. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-01 / 77. szám

1967. április 1. szombat N­ÉPSZABADSÁG Nagytőkések és CIA-ügynökök bujtogattak véres összetűzésre Calcuttában Súlyos fegyveres összetűzések robbantak ki a napokban a ben­­gáli Calcuttában az ott élő szikhek és más csoportok között. Jelentések érkeztek arról, hogy az ellentétek felszításában részt vesz a kongresszus párt Bengál­­ban ellenzékben levő szervezete is, így próbálva nehézsége­ket okozni a fiatal baloldali kor­mánynak. A zavargások során 13 ember halt meg, igen sokan meg­sebesültek, a rendőrség könny­gázbombákat használt a tömeg szétoszlatására. Egy tömeggyűlé­sen a szónokok élesen elítélték azokat, akik a társadalmi és val­lási ellentétek felszításával akar­ják a bengáli kormányt súlyos helyzetbe hozni. Több szónok a Birla nagytőkés monopólium em­bereit vádolta azzal, hogy fegy­veres összecsapásokra hajtogat­tak. A szónokok a CIA indiai ügynöksége által szervezett pro­vokációról beszéltek, és a Patriot című delhi lap Calcuttai tudósító­ja jelentést közöl arról, hogy né­hány könnygázgránáton, melyet a tömeg közé dobtak, Made in USA felirat állott. A tudósító közli a Calcuttai rendőrség nyilatkozatát arról, hogy ilyen könnygázgráná­tot ők sohasem használtak. Csütörtökön heves vitát rob­bantottak ki a delhi parlament­ben az ott használható nyelv kér­déséről. A vita azzal zárult: az ország történetében először a Ház elnöke engedélyt adott arra, hogy angolon és hindin kívül más nyel­veket is használjanak a képvise­lők anélkül, hogy — mint azt a szabályok eddig előírták — be­szédük fordítását írásban beter­jesztenék. (MTI) Bolívia az argentin és brazil diktátorok támogatását kéri a partizánok ellen A hírügynökségek szerint a guatemalai kormány 30 nappal meghosszabbította az ostromálla­potot, amely a hó végével lejárt volna. Az intézkedés a haladó erők, főleg a partizánok ellen irá­nyul, akik igazságos agrár­reformért, szociális intézkedé­sekért és Washingtontól függet­len külpolitikáért küzdenek. Az argentin sajtó jelenti: Kolle Cueto ezredes, a bolíviai légierő vezérkari főnöke csütörtök este Buenos Airesbe érkezett. A bolí­viai elnök Argentína támogatását kéri a népfelszabadító erők elfoj­tására kifejtett katonai akcióihoz. A bolíviai megbízott Buenos Airesből Brazíliába utazik ha­sonló kéréssel. Az AFP szerint Kolumbiában változatlanul tart a gerillaerők ellen irányuló kampány. A kato­naság helikopterek és repülőgé­pek támogatásával végzi a „tisz­togatást” az ország nyugati tér­ségében. Venezuelából hasonló hadmű­veleteket jeleznek, főleg Miranda államból. (MTI) Bűnvádi eljárást indítanak a zágrábi nyilatkozat szerzői ellen? A horvát nemzetgyűlés csütör­töki ülésén a küldöttek határo­zatot fogadtak el, amely követeli, állapítsák meg a zágrábi nyilat­kozat szerzőinek társadalmi-poli­tikai és bűnvádi felelősségét. A határozat hangsúlyozza, erre azért van szükség, mert a dekla­ráció a jugoszláv népek testvé­risége és egysége ellen irányuló nyílt, ellenséges kihívás. Az ülésen Vladimír Bakarics, a Horvát Kommunisták Szövet­ségének elnöke rámutatott: a nyilatkozat tételei mögött ellen­séges álláspontok rejlenek. A nyilatkozat — mondotta — nem­csak a jugoszláv társadalom, hanem egyúttal a szocialista for­radalom mostani szakasza ellen is irányul, mert visszalépést kö­vetel a szocialista forradalom vívmányai tekintetében. A nemzetgyűlés határozatainak közzététele után a horvát köztár­sasági ügyész kijelentette, a Hor­vát Szocialista Köztársaság ügyészsége arra törekszik, hogy a „büntető törvénykönyvből fa­kadó jogai és felhatalmazásai ke­retében minél lelkiismereteseb­ben teljesítse kötelezettségét”. Az ügyész hozzáfűzte, a horvát nem­zetgyűlést tájékoztatni fogja ar­ról, milyen mértékben sértették meg a zágrábi nyilatkozat alá­írói a büntető törvénykönyv 119. paragrafusát, amely a nemzeti­ségi, faji, felekezeti türelmetlen­ség szítására vonatkozik, és ilyen bűncselekményekért szigorított börtönbüntetést irányoz elő. (MTI) Mark Lane: Tudom, ki adta le a végzetes lövést A koppenhágai Ekstrabladet cí­mű lap pénteki számában Mark Lane amerikai ügyvéd cikkét közli. A jelenleg New Orleans­­ben tartózkodó Lane azt írja, tudja, ki adta le a végzetes lövést Dallasban Kennedy elnök­re. Hozzáfűzte, hogy nem Lee Harvey Oswald volt a gyilkos. „Tudom, milyen erők álltak az elnök gyilkosa mögött” — fűzte hozzá, de kijelentette, hogy még nem érkezett el az idő az adatok közlésére. Lane szerint a gyilkos megne­vezése politikai káoszhoz vezetne az Egyesült Államokban. Hozzá­fűzte, hogy Garrison bizonyíté­kait fel fogja tárni a bíróság, az amerikai nép és az egész világ előtt. A hatóságok akkor majd kénytelenek lesznek felderíteni azt a bűnt, amelyet oly sokáig nem vettek tudomásul. Hozzáfűzte, hogy Castro-elle­­nes elemek fontos szerepet ját­szottak a merényletben. Könyvet akart írni Rubyról , merényletet kíséreltek meg ellene A New Orleans-i State Item című lap csütörtökön közölte, hogy a Kennedy meggyilkolására szövetkezett összeesküvők után nyomozó Garrison kerületi ügyész egyik fontos tanúja, a szökésben levő Gordon Nevel átlépte a ka­nadai határt. Garrison feltételezése az, hogy Gordon Nevel, volt New Or­leans-i bártulajdonos 1961-ben tudott arról a kubai disszidens szervezkedésről, amelynek tagja­ként lépett fel egykor Lee Harvey Oswald, s röpcédula-osztogatásai­ról fényképek is készültek. A Texas állambeli League City rendőrségéről kiszivárgott a hír, hogy szerda este merényletet kí­séreltek meg Norman Hooten volt dallasi rendőrtiszt ellen. Hooten a dallasi rendőrkapitány­ságon teljesített szolgálatot és be­járása volt a letartóztatott Ruby­­hoz. Nemrég hozta nyilvánosság­ra, hogy könyvet akar írni Ruby­­val folytatott beszélgetéseiről. El­mondotta, hogy Rubyval folyta­tott beszélgetései „fényt fognak vetni sok olyan dologra, amiről az emberek most beszélnek" a Ken­­nedy-gyilkossággal összefüggés­ben. Hooten szerdán League City közelében az országúton vezette kocsiját, amikor valaki tüzet nyi­tott rá. A kocsi ablakai betörtek, neki nem történt baja. (MTI) 3 BB^aaggg—g—M—E—BBE ......................... ................ mm ............ ROGYION MALINOVSZKIJ 1898-1967 Nem látjuk többé Lenin mauzóleumának mell­védjén, a Vörös téren, amint a felvonuló csapatok díszelgését fogadja. Életének 69. esztendejé­ben elhunyt Rogyion Malinovszkij, a Szov­jetunió marsallja, honvédelmi minisztere, az SZKP Központi Bizottságának tagja. Élete egybefonódott a hadsereggel. Az ukraj­nai munkásfiú 16 éves korában lett katona, Franciaországban az orosz expedíciós hadse­reg tagjaként harcolt az első világháború idején, és ezrede katonataná­csának megalakulásától kezdve elnöke volt. 1919- ben elhagyta Francia­­országot, Távol-Keleten és Szibérián keresztül tért haza, s nyomban fegyvert ragadott Köl­esek ellen. Végigjárt valamennyi rendfokoza­tot; személyes bátorsá­gára, szervezői tehetsé­gére hamar felfigyeltek, s mind magasabb pa­rancsnoki beosztásokba került. A géppuskakeze­lőből szakasz-, század-, majd zászlóaljparancs­nok lett. A polgárháború befe­jezése után minden energiáját a katonai tu­dományok elsajátítására fordította. 1930-ban elvégezte a Frunze katonai akadémiát, s a vezérkar különböző osztályain, a szovjet hadsereg csapatainál szolgált. Amikor 1941 júniusában a hitlerista hadosztá­lyok rátámadtak a Szovjetunióra, Malinovszkij vezérőrnagy hadtestparancsnokként szolgált Nyu­gat-Ukrajnában, és 250 kilométer hosszú arcvona­lon kellett csapataival súlyos védelmi harcot foly­tatnia. Az ellenség hatalmas túlerejének nagy erejű támadását kellett felfognia. Csapatai sikere­sen védekeztek, és teljes két hónapon át tartották fel az ellenség hatalmas nyomását. Közben egy né­met páncéloshadosztály hadtestének hátába ke­rült, a szovjet hadtest azonban áttörte az ellenség gyűrűjét, átkelt a megáradt Dnyeperen, és meg­mentette egész hadifelszerelését. Dnyepropetrovszk sikeres védelméért tüntették ki először Lenin-renddel; ezt a magas kitüntetést később még négyszer kapta meg. Malinovszkij elvtárs nevével ezután találkozha­tunk a Nagy Honvédő Háború történetének szinte minden fejezetében. Tevékeny részt vett — immár hadseregparancsnokként — Sztálingrád védelmé­ben és jelentős része volt a Volga-parti hős város­nál elért szovjet győzelemben. Később osztály­részéül jutott, hogy csapatai élén ő foglalhassa vissza szülővárosát, Odesszát. Három évtizeddel korábban mint serdülő ifjú közkatonaként ebben a városban öltötte magára először az egyenruhát, és mint frontparancsnok tért vissza ide. 1944. szep­tember 10-én kapta meg a Szovjetunió marsallja rendfokozatot. Ukrajna délnyugati részének felszabadítása után a Malinovszkij marsall parancsnoksága alatt küz­dő Második Ukrán Front részt vett Románia, Cseh­szlovákia és hazánk felszabadításában is. A pa­rancsnoksága alatt álló egységek zúzták szét a fa­siszták legerősebb csoportosításait magyar földön é­s nagy véráldozat árán meghozták Budapest né­pének a szabadságot. A Második Ukrán Front parancsnokának nagy szerepe volt abban, hogy a szovjet csapatok a vé­res harcok közepette is, a legnehezebb körülmé­nyek között is mindent megtettek, hogy csökkent­sék a polgári lakosok veszteségét. „A szovjet pa­rancsnokság arra törekedett, hogy kímélje a buda­pestiek életét és elkerülje az értelmetlen vérontást. A harc a város utcáin különösen elkeseredett volt. És mégis, tekintet nélkül a rendkívül nehéz körül­ményekre, a szovjet csa­patok mindent megtet­tek, amit csak tudtak, hogy kíméljék a lakos­ságot, a főváros kultu­rális és történelmi érté­keit” — mondotta négy évvel ezelőtt a Népsza­badság moszkvai tudó­sítójának adott interjú­jában. Csapatai elfoglalták Bécset, és 1945 nyarán, a német fasiszták fegyver­­letétele után már a Tá­vol-Keleten harcoltak. Hallatlan nehézségek árán keltek át a Nagy- Hingan hegy láncolatán, és Mongólia víztelen pusztaságain, és 950 ki­lométernyire előrenyo­mulva, szétzúzták a Kvantung hadsereg elit alakulatait, elfoglalták Mandzsúria fővárosát. Malinovszkij marsall, aki a győzelem után kü­lönböző magas kato­nai posztokat töltött be, 1957 novembe­rében lett a Szovjetunió honvédelmi minisz­tere. Neve elválaszthatatlanul összefonódik az­zal a korszakkal, amelyben korunk követelmé­nyeinek megfelelően befejeződött a szovjet had­sereg átszervezése. E hadsereg a legkorszerűbb rakéták és nukleáris töltetek, fegyverek és harci eszközök birtokában sziklaszilárd, felbecsülhetet­len tényezője a szocialista közösség védelmének, a világbéke fenntartásának. A Szovjetunió Kommu­nista Pártjának XXIII. kongresszusán, egy évvel ezelőtt, a küldöttek tapsa közepette ezt mondotta a kongresszusi palotában: „A szovjet fegyveres erők képesek teljesíteni bármilyen katonai felada­tot, amelyet a párt és a kormány állít eléjük ha­zánk védelmében ... Nem szándékunk reklámozni fegyveres erőinket; ezeket az erőket nem támadás céljából hoztuk létre, hanem hazánk határainak megvédésére, népünk és a velünk baráti országok biztonságának oltalmazására.” Malinovszkij elvtárs a legutóbbi években is többször járt magyar földön. Legutóbb a múlt év tavaszán üdvözölhettük hazánkban. Járt vadász­repülőinknél, végignézte gyakorlatukat, és meglá­togatta azt a kis Heves megyei falut, ahol több mint húsz évvel ezelőtt a Második Ukrán Front parancsnokságának főhadiszállása volt. „Sok em­berrel találkoztam és beszélgettem, akik a legkü­lönbözőbb korosztályokat és foglalkozásokat kép­viselték — mondotta akkor. — Minden ilyen együttlét mély benyomást tett rám, s világosan megmutatta, milyen nagy utat tett meg az elmúlt években a szocialista Magyarország.” Még ott volt a szocialista országok testvérhadse­­regeinek Vltava-hadgyakorlatán, Csehszlovákiá­ban... Mindvégig ott állt felelősségteljes parancsnoki posztján. A szovjet emberek súlyos veszteségét mi is mélységesen átérezzük. Április első napjaiban ün­nepre készülünk, felszabadulásunk évfordulójára, és népünk úgy emlékszik Malinovszkij elvtársra-­ mint aki örökre beírta nevét a mi történelmünk leg­­szebb lapjaira. A szovjet nép, a szovjet hadsereg gyászában osztozva hajtunk fejet elhunyt bará­tunk, Rogyion Malinovszkij elvtárs előtt. A NATO-főparancsnokság búcsúja Franciaországtól (Párizsi tudósítónk jelentése.) A NATO-főparancsnokság hi­vatalosan is búcsút vett Francia­­országtól. Mikor a Párizs közelé­ben levő Rocquencourt-ban az utolsó katonai szemle és a NA­­TO-egységek díszelgése véget ért, a NATO-főparancsnok, Lemnitzer tábornok rövid beszédében saj­nálkozását fejezte ki, hogy el kell hagyniuk Franciaországot. Aille­­ret francia tábornok viszont vá­laszában megelégedéssel állapí­totta meg, hogy új helyzet ala­kult ki, amelyben nincs jelen a háború kísérlete, ezért nem tart­ják szükségesnek a francia csa­patok integrációját a szövetséges katonai erők szervezetében. A volt amerikai és NATO- bázisok egy része megtartja ko­rábbi rendeltetését a francia had­sereg szolgálatában, többségük viszont polgári feladatot kap. Franciaország kiválása a NA­­TO-ból és az idegen csapatok, valamint bázisok távozása azon­ban nem jelenti Franciaország és a NATO teljes szakítását. Fran­ciaország továbbra is részt vesz a NATO politikai szervezeteinek, mint például a NATO-parlament, a minisztertanács (amelynek székhelye ma is Párizsban van) és az állandó csoport munkájá­ban. Nem szakadnak meg a katonai kapcsolatok sem. A francia ösz­­szekötő tisztek ezután is ott lesz­nek a nagyobb NATO-parancs­­nokságok mellett. Franciaország továbbra is együttműködik a NATO légvédelmi riasztó rend­szerének fejlesztésében, a nápo­lyi tengeralattjáró kutatóintézet munkájában. A régóta tartó tárgyalások el­lenére még mindig nem született megállapodás a NATO és a fran­cia csapatok esetleges háborús együttműködéséről, a francia bá­zisok és a légitér használatáról. E vitában a NATO, illetve az amerikai fél álláspontját jól jel­lemzi az, hogy nem szívesen mentek el, tehát szívesen vissza­térnének mielőbb; a nagyhatalmi törekvésektől fűtött francia állás­pont viszont egészen más célokat követ, amely felé jelenleg a két­oldalú katonai kapcsolatok ki­építésével és szorosabbra fűzésé­vel halad. Ezen a téren a Nyugat- Németországgal, Angliával és Spanyolországgal épülő kapcso­latai a legelőrehaladottabbak. Mától kezdve tehát NATO zászlók nem lengenek francia földön. De Gaulle elnök meg­nyerte az amerikai gyámság és hegemónia ellen katonai téren vívott első nehéz menetet.

Next