Népszabadság, 1967. április (25. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-20 / 92. szám
60 fillér VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! NÉPSZABADSÁG 1967. április 20. csütörtök A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXV. évfolyam, 92. szám Köszönjük a tsz-ek kongresszusát Nagy jelentőségű esemény kezdődik ma a Parlament épületében: több mint háromezer-négyszáz tsz, tszes és halászati tsz képviseletében 518 választott küldött vitatja meg szövetkezeti mozgalmunk legfontosabb, időszerű kérdéseit és szombaton megválasztja a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsát. A mintegy két évtizedre viszszatekintő magyar termelőszövetkezeti mozgalom első országos kongresszusa méltán kelti fel nemcsak a falu, hanem egész társadalmunk figyelmét. Azok a változások ugyanis, melyek falvainkban, különösen a tsz-ek tömeges megalakulása óta lezajlottak, közvetve vagy közvetlenül érintik hazánk minden állampolgárát. A termelőszövetkezetek szántóterületünknek mintegy 80 százalékán gazdálkodnak, ők termelik meg azoknak az élelmiszereknek a legnagyobb részét, amelyekkel a belső fogyasztást és az exportigényeket ki lehet elégíteni. Nem lehet tehát közömbös senki számára sem, hogy a tsz-ek miképpen gazdálkodnak, hogyan haladnak előre. A kongresszus elé kerülő kérdéseket februárban és márciusban szövetkezeti közgyűléseken, megyei szövetkezeti tanácskozásokon már széles körben megvitatták. Minden tsz-tag lehetőséget kapott, hogy kifejtse véleményét szövetkezeteink jelenéről és jövőjéről. A megyei tanácskozásokon megválasztott küldöttek értékes útravalóval érkeztek Budapestre. Magukkal hozták az utóbbi évek sikereinek, kudarcainak tanulságait, a jól és gyengén gazdálkodó szövetkezetek minden örömét, minden baját. Sok év, sok tsz, sok százezer nyitott szemű tsz-tag tapasztalatát összegezi majd ez a tanácskozás. Nem volt könnyű és sima az út, melyet termelőszövetkezeteink az utóbbi öt-hat évben maguk mögött hagytak. Kezdetben rengeteg nehézség, sokféle kétség lassította a haladást. Az új tagok között is voltak olyanok, akik csak sodródtak a többiekkel, de nem vagy nem eléggé bíztak a közös gazdálkodásban és családjuk megélhetését, jövőjét féltették. A városi lakosok közül is sokan attól tartottak, hogy a tsz-ek miatt veszélybe kerül az ország élelmiszer-ellátása, élelmiszerexportja. Ugyancsak a tömeges tsz-szervezés és a szövetkezetek első lépései idején másfajta „aggodalmak” is jelentkeztek. Az ellenséges rádióadók reggeltől estig siránkoztak a magyar falu sorsa miatt és százszor, ezerszer megjósolták, bizonygatták, bejelentették a magyar mezőgazdaság teljes csődjét. Az utóbbi évek falusi változásai, az elért eredmények országvilág előtt ismertek. Ma már vitán felül áll, hogy érdemes volt szövetkezni. Azoknak lett igazuk, akik nagy erőfeszítéseket tettek azért, hogy az MSZMP agrárpolitikája hiánytalanul megvalósuljon. A tények bizonyítják, hogy a hatalmas méretű gazdasági és társadalmi átalakulás elleném a termelés nem esett vissza, sőt fejlődött. Azokra az eredményekre, melyeket — népi államunk, a tanácsi és pártszervek állandó s hatékony segítségével — a tsz-ek elértek, büszke lehet minden szorgalmas tsz-tag és minden tszvezető. A nagyobb búza-, kukorica- és cukorrépatermést, a több húst, tejet, gyümölcsöt stb. egy létszámában erősen — fél évtized alatt majdnem félmillióval — megfogyatkozott falusi lakosság érte el. Sokat segítettek az új gépek, épületek, berendezések, a műtrágyák és a vegyszerek. Mégis az emberek helytállása jelentett legtöbbet. Az ismert adatok szerint a magyar mezőgazdaság az utóbbi években átlagban évi két százalékkal növelte termelését. Ez lényegében megfelel az európai országokban elért átlagos növekedésnek. Érdemes azonban azt külön is megemlíteni, hogy az egész mezőgazdaságon belül a tsz-ek közösből származó árutermelése az utóbbi hat évben 41 százalékkal, vagyis csaknem évi hét százalékkal növekedett. Figyelemre méltó, szép siker ez. A magyar falu történetírói az 1960-as évek első felét minden bizonnyal, mint a tsz-mozgalom legfontosabb, sorsdöntő szakaszát tartják majd számon. Szövetkezeti tagjaink, szövetkezeti vezetőink cselekvő részesei voltak azoknak a változásoknak, melyek eredményeképpen a magyar falvakban is uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok, mezőgazdaságunkban is leraktuk a szocializmus alapjait. Ma már nem a születés, a vagyon, a holdak száma, hanem a hozzáértés, a szorgalom, a közösben végzett munka határozza meg a tsz-tagok társadalmi rangját és tekintélyét. Az új elv, az új értékmérő térhódítása elősegítette a szövetkezeti öntudat, a közösségi érzés erősödését, az egységes, szövetkezeti parasztosztály formálódását. Az emberséges, a parasztság múltjával, lelkületével és az egész nép érdekével számoló agrárpolitikának tehát beértek a gyümölcsei. Parasztságunk az iránta tanúsított bizalmat hasonló bizalommal viszonozta. A tsz-ek megalakulásával és egészséges fejlődésével együtt erősödött a munkás-paraszt szövetség, a népi hatalom alapja. Most a tsz-ek új és nagy feladatok előtt állnak. A IX. pártkongresszus döntései és a múlt évi májusi központi bizottsági határozatok a gazdasági irányítás reformjáról új helyzetet teremtenek a mezőgazdaságban is. A már meghozott intézkedések kedvezően éreztetik hatásukat. A tsz-tagok családi pótlékának, táppénzének, nyugdíjának rendezése, az önállóbb tervezés, a saját alapok képzése, a hitelek rendezése, mind-mind erősíti a tsz-eket, segíti fejlődésüket. A kongresszus megvitatja majd az új szövetkezeti törvény alapelveit, a szövetkezeti földtulajdon kialakításának feltételeit, a tsz-ek gazdasági tevékenységének bővítésével, a munkadíjazás rendszerének továbbfejlesztésével kapcsolatos feladatokat, a terüreti tszszövetségek tevékenységének irányát. A kongresszus vitái, határozatai minden bizonnyal hozzájárulnak ahhoz, hogy tsz-eink még kedvezőbb körülmények között, többet és olcsóbban termeljenek, jól hasznosítsák lehetőségeiket. A tsz-ek első kongresszusa fontos, nagy jelentőségű állomása szövetkezeti mozgalmunknak. Köszöntjük a szocialista magyar falu küldötteit, a kongresszus részvevőit. Végezzenek eredményes, jó munkát egész népünk javára. Amerikai csapatösszevonások a demilitarizált övezetben Az amerikai légierő kedden minden eddiginél hevesebb légitámadást intézett a VDK legje jlentősebb ipari komplexuma, a Thai Nguyen-i acélművek ellen — közölték szerdán Saigonban. A gépek 500 és 750 fontos bombákkal támadták az évi 100 000 tonna kapacitású kohóművet. Az amerikai szóvivő beismerése szerint a támadók erős légelhárításba ütköztek. A keddi akció volt az utóbbi hetekben a tizedik amerikai légitámadás a Hanoitól 50 kilométerre levő Thai Nguyen-i iparvidék ellen. Dél-Vietnamban a B-52-es nehézbombázók Quang Tri tartományban bombázták a szabadságharcosok feltételezett állásait. A TASZSZ washingtoni tudósítója az amerikai sajtó jelentései alapján beszámol arról, hogy az amerikai parancsnokság megkezdte erőinek tömeges átdobását a Dél-Vietnamot Észak-Vietnamtól elválasztó demilitarizált övezetbe. Jelenleg már ötezernél több amerikai katona tartózkodik ebben a térségben és a csapatösszevonások üteme a New York Times értesülése szerint a jövőben még gyorsabb lesz. E csapatok élére az Egyesült Államok egyik legismertebb tábornokát fogják kinevezni. Az amerikai propaganda e csapatösszevonásokat úgy igyekszik beállítani, hogy azok célja Dél-Vietnam „elszigetelése” Északtól. Több sajtóértesülés szerint azonban a Pentagon nagyszabású hadműveleteket készít elő ebben a térségben. Ez arra mutat — hangoztatja a TASZSZ-tudósítás —, hogy az Egyesült Államok újabb veszélyes háborús cselekményekre készül Vietnamban. Washingtonban kedden sajtóértekezletet tartottak a vietnami háború elleni tüntetéseket szervező „Tavaszi mozgósítás” mozgalom vezetői és bejelentették: május 17-re találkozót kértek Johnson elnöktől. — Nem hisszük, hogy a tömeggyűlések és a beszédek egymaguk elegendőek — jelentette ki David Dellinger, a mozgalom alelnöke. Ha az elnök nem hajlandó fogadni félmillió tüntető képviselőit, ez már önnmagában is beszédes tény lesz James Bevel, a mozgalom egyik vezetője közölte, hogy a Johnsonnal való találkozó után döntenek a további megmozdulásokkal kapcsolatban. A hét végi New York-i tüntetésen — fűzte hozzá — 400 000 ember vett részt. A Thant ENSZ-főtitkár kedd este Pirzada pakisztáni külügyminiszter díszvacsoráján kijelentette, hogy a vietnami kérdés rendezését a vietnami népre kell bízni. Háborús eszközökkel nem lehet rendezni a kérdést, csak a politikai és diplomáciai módszerek lehetnek eredményesek — fűzte hozzá. (MTI) A népgazdaság fejlesztésének feladatai az NSZEP kongresszusa szerdai tanácskozásának középpontjában Berlini tudósítónk jelenti: Az NSZEP VII. kongresszusának harmadik napja Willi Stophnak, az NDK Minisztertanácsa elnökének A népgazdasági feladatok megoldása című beszámolójával kezdődött. — Az 1970-ig ránk váró munka szempontjából döntő jelentőségű a népgazdaság tervszerű, arányos fejlesztése, és a szocializmus új gazdálkodási rendszerének megteremtése — mondotta Willi Stoph. — A nemzeti jövedelem 1970-ben 1965-höz képest 28—32 százalékkal lesz nagyobb. Ennek előfeltétele elsősorban a munkatermelékenység emelése az iparban 40—45 százalékkal, az építőiparban 35—40 százalékkal, a mezőgazdaságban 30—35 százalékkal. A beruházási eszközöket mindenekelőtt a komplex szocialista racionalizálás végrehajtására kell fordítani, úgy, hogy ezzel maximálisan biztosítsák a termelési alapok hatékony kihasználását. A népgazdaságba beruházott eszközök 1970-ben 1965- höz képest 48—52 százalékkal lesznek nagyobbak. Ehhez az építőipari termelést legalább 40 százalékkal, az ipari termelést 37—40 százalékkal kell növelni. Az NDK külkereskedelmi forgalma 1970- ben eléri a 33—35 milliárd márkát. Döntő a népgazdaság sokoldalú és folyamatos fejlődése szempontjából a külkereskedelmi kapcsolatok fejlesztése a szocialista országokkal, mindenekelőtt Az életszínvonal további javításának előfeltételeit csakis magat fokú munkatermelékenységgel lehet elérni. Ennek annál nagyobb a jelentősége az NDK-ban, miután nyolc év óta és a legközelebbi jövőben a népgazdaság számára nincs lehetőség a dolgozók létszámának növelésére. A feladatok nagyságát érzékelteti az ötnapos munkahét tervbe vett általánossá tétele, ami azt jelenti, hogy a dolgozók heti munkaideje további másfél-két órával megrövidül. Referátuma befejező részében Willi Stoph hangsúlyozta: A szocializmus teljes felépítésének döntő előfeltétele a dolgozók millióinak alkotó részvétele ebben a Szovjetunióval — hangsúlyozta Willi Stoph, folyamatban. Az emberek bevonása a társadalmi feladatok megoldásába minden olyan állam legnemesebb kötelessége, amely nem a dolgok igazgatásában, hanem a szocialista kollektíva irányításában látja hivatásának értelmét. Mindezzel tovább akarjuk növelni nemcsak államunk gazdasági erejét, de politikai vonzóerejét is — mondotta végül az NDK Minisztertanácsának elnöke. Willi Stoph beszéde után Wradyslaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt első titkára szólalt fel. Csakis magas munkatermelékenység alapozhatja meg az életszínvonal-emelkedést . A szocialista gazdálkodás rendszerének alakításánál abból indulunk ki, hogy csupán a szocializmus gazdasági törvényeinek komplex alkalmazása biztosítja a népgazdaság hatékonyságát. — Willi Stoph hangsúlyozta, mennyire fontos az eredmények szempontjából az egyének és a kollektívák érdekeinek összehangolása a társadalom érdekeivel. — Ehhez — mondotta — arra is szükség van, hogy a gazdasági vezetők munkája tudományos előrelátáson és szüntelen elemzésen alapuljon, hiszen a modern termelőerők fejlődése megköveteli, hogy újra és újra megteremtsük ezt az összhangot. A tervezés és az irányítás korábbi módszerei már nem elégségesek ahhoz, hogy úrrá legyünk a tudományos és technikai forradalmon. Ehhez a rendelkezésre álló munkaerők és anyagi eszközök legracionálisabb felhasználása, valamint a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal folytatott nemzetközi munkamegosztás tervszerű alakítására van szükség. A gyártmányok rendkívül gyors erkölcsi kopása és a tudomány rohamos fejlődése miatt az a követelmény, hogy az új ismereteket a lehető leggyorsabban átvigyük a gyakorlatba. Ez a kutatási és fejlesztési kapacitások összpontosítását követeli meg. Willi Stoph ezután rátért a dolgozók munka- és életfeltételeinek kérdéseire és hangsúlyozta: Gomulka: Az NDK Európa békéjéért küzd Beszéde elején utalt a lengyel és a német nép történelmi barátságára és közös harcaira, különösen pedig a két nép kommunistáinak nagyszerű küzdelmeire, a háború, majd a fasizmus éveinek súlyos megpróbáltatásai alatt. A Lengyel Népköztársaság és az NDK között nemrégiben létrejött barátsági és kölcsönös segélynyújtási szerződés — folytatta Gomulka — új tartalmat ad a két nép kapcsolatainak, elmélyíti a tudományos, műszaki és kulturális együttműködést, és egyúttal szolgálja az európai béke fenntartását. A Lengyel Népköztársaság és az NDK között ezzel a szerződéssel létrejöttek a munkamegosztás magasabb szintjének feltételei, új szakasz kezdődik a specializálásban és a kooperációban, a távlati tervek koordinálásában, a beruházási és kutatási célok egyeztetésében. Gomulka ezután áttért az Európában a második világháború eredményeként kialakult helyzet jellemzésére, a két német állam létrejöttének körülményeire és fejlődésük ellentétes, összeegyeztethetetlen irányára. Míg az NSZK-ban a nyugati megszálló hatalmak segítségével restaurálták a német monopoltőke, a nacionalizmus és a militarizmus erőit és állami dogmává emelték az antikommunizmust, addig az NDK építői a béke és a szocializmus eszméit tűzték zászlajukra és azt a jelszót, hogy ne. (Folytatás a 2. oldalon.)