Népszabadság, 1967. április (25. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-20 / 92. szám

60 fillér VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! NÉPSZABADSÁ­G 1967. április 20. csütörtök A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXV. évfolyam, 92. szám Köszön­­jük a tsz-ek kongresszusát Nagy jelentőségű esemény kez­dődik ma a Parlament épületé­ben: több mint háromezer-négy­száz tsz, tszes és halászati tsz képviseletében 518 választott kül­dött vitatja meg szövetkezeti moz­galmunk legfontosabb, időszerű kérdéseit és szombaton megvá­lasztja a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsát. A mintegy két évtizedre visz­­szatekintő magyar termelőszövet­kezeti mozgalom első országos kongresszusa méltán kelti fel nemcsak a falu, hanem egész tár­sadalmunk figyelmét. Azok a vál­tozások ugyanis, melyek falvaink­­ban, különösen a tsz-ek tömeges megalakulása óta lezajlottak, közvetve vagy közvetlenül érin­tik hazánk minden állampolgá­rát. A termelőszövetkezetek szán­tóterületünknek mintegy 80 szá­zalékán gazdálkodnak, ők terme­lik meg azoknak az élelmiszerek­nek a legnagyobb részét, ame­lyekkel a belső fogyasztást és az exportigényeket ki lehet elégíte­ni. Nem lehet tehát közömbös senki számára sem, hogy a tsz-ek miképpen gazdálkodnak, hogyan haladnak előre. A kongresszus elé kerülő kér­déseket februárban és március­ban szövetkezeti közgyűléseken, megyei szövetkezeti­ tanácskozá­sokon már széles körben meg­vitatták. Minden tsz-tag lehető­séget kapott, hogy kifejtse véle­ményét szövetkezeteink jelené­ről és jövőjéről. A megyei ta­nácskozásokon megválasztott küldöttek értékes útravalóval ér­keztek Budapestre. Magukkal hoz­ták az utóbbi évek sikereinek, kudarcainak tanulságait, a jól és gyengén gazdálkodó szövetkeze­tek minden örömét, minden ba­ját. Sok év, sok tsz, sok százezer nyitott szemű tsz-tag tapasztala­tát ö­sszegezi majd ez a tanács­kozás. Nem volt könnyű és sima az út, melyet termelőszövetkezeteink az utóbbi öt-hat évben maguk mö­gött hagytak. Kezdetben rengeteg nehézség, sokféle kétség lassította a haladást. Az új tagok között is voltak olyanok, akik csak sodród­tak a többiekkel, de nem vagy nem eléggé bíztak a közös gazdálko­dásban és családjuk megélhetését, jövőjét féltették. A városi lako­sok közül is sokan attól tartot­tak, hogy a tsz-ek miatt veszély­be kerül az ország élelmiszer-el­látása, élelmiszerexportja. Ugyan­csak a tömeges tsz-szervezés és a szövetkezetek első lépései ide­jén másfajta „aggodalmak” is je­lentkeztek. Az ellenséges rádió­adók reggeltől estig siránkoztak a magyar falu sorsa miatt és száz­szor, ezerszer megjósolták, bi­zonygatták, bejelentették a ma­gyar mezőgazdaság teljes csőd­jét. Az utóbbi évek falusi változá­sai, az elért eredmények ország­világ előtt ismertek. Ma már vi­tán felül áll, hogy érdemes volt szövetkezni. Azoknak lett iga­zuk, akik nagy erőfeszítéseket tet­tek azért, hogy az MSZMP agrár­­politikája hiánytalanul megvaló­suljon. A tények bizonyítják, hogy a hatalmas méretű gazdasági és társadalmi átalakulás elleném a termelés nem esett vissza, sőt fejlődött. Azokra az eredményekre, me­lyeket — népi államunk, a ta­nácsi és pártszervek állandó s hatékony segítségével — a tsz-ek elértek, büszke lehet minden szor­galmas tsz-tag és minden tsz­vezető. A nagyobb­ búza-, kuko­rica- és cukorrépatermést, a több húst, tejet, gyümölcsöt stb. egy létszámában erősen — fél év­tized alatt majdnem félmillióval — megfogyatkozott falusi lakos­ság érte el. Sokat segítettek az új gépek, épületek, berendezések, a műtrágyák és a vegyszerek. Mégis az emberek helytállása je­lentett legtöbbet. Az ismert adatok szerint a ma­gyar mezőgazdaság az utóbbi években átlagban évi két száza­lékkal növelte termelését. Ez lé­nyegében megfelel az európai országokban elért átlagos nö­vekedésnek. Érdemes azonban azt külön is megemlíteni, hogy az egész mezőgazdaságon belül a tsz-ek közösből származó áruter­melése az utóbbi hat évben 41 százalékkal, vagyis csaknem évi hét százalékkal növekedett. Fi­gyelemre méltó, szép siker ez. A magyar falu történetírói az 1960-as évek első felét minden bizonnyal, mint a tsz-mozgalom legfontosabb, sorsdöntő szaka­szát tartják majd számon. Szö­vetkezeti tagjaink, szövetkezeti vezetőink cselekvő részesei vol­tak azoknak a változásoknak, me­lyek eredményeképpen a ma­gyar falvakban is uralkodóvá váltak a szocialista termelési vi­szonyok, mezőgazdaságunkban is leraktuk a szocializmus alapjait. Ma már nem a születés, a vagyon, a holdak száma, hanem a hozzá­értés, a szorgalom, a közösben végzett munka határozza meg a tsz-tagok társadalmi rangját és tekintélyét. Az új elv, az új ér­tékmérő térhódítása elősegítette a szövetkezeti öntudat, a közös­ségi érzés erősödését, az egysé­ges, szövetkezeti parasztosztály formálódását. Az emberséges, a parasztság múltjával, lelkületével és az egész nép érdekével számoló agrár­­politikának tehát beértek a gyü­mölcsei. Parasztságunk az irán­ta tanúsított bizalmat hasonló bizalommal viszonozta. A tsz-ek megalakulásával és egészséges fejlődésével együtt erősödött a munkás-paraszt szövetség, a né­pi hatalom alapja. Most a tsz-ek új és nagy fel­adatok előtt állnak. A IX. párt­­kongresszus döntései és a múlt évi májusi központi bizottsági ha­tározatok a gazdasági irányítás reformjáról új helyzetet terem­tenek a mezőgazdaságban is. A már meghozott intézkedések ked­vezően éreztetik hatásukat. A tsz-tagok családi pótlékának, táp­pénzének, nyugdíjának rendezé­se, az önállóbb tervezés, a saját alapok képzése, a hitelek rende­zése, mind-mind erősíti a tsz-eket, segíti fejlődésüket. A kongresszus megvitatja majd az új szövetkezeti törvény alap­elveit, a szövetkezeti földtulajdon kialakításának feltételeit, a tsz-ek gazdasági tevékenységének bőví­tésével, a munkadíjazás rendsze­rének továbbfejlesztésével kapcso­latos feladatokat, a terüre­ti tsz­­szövetségek tevékenységének irá­nyát. A kongresszus vitái, határo­zatai minden bizonnyal hozzájá­rulnak ahhoz, hogy tsz-eink még kedvezőbb körülmények között, többet és olcsóbban termeljenek, jól hasznosítsák lehetőségeiket. A tsz-ek első kongresszusa fon­tos, nagy jelentőségű állomása szövetkezeti mozgalmunknak. Köszöntjük a szocialista magyar falu küldötteit, a kongresszus részvevőit. Végezzenek eredmé­nyes, jó munkát egész népünk javára. Amerikai csapatösszevonások a demilitarizált övezetben Az amerikai légierő kedden­­ minden eddiginél hevesebb légi­támadást intézett a VDK legje­ j­lentősebb ipari komplexuma, a Thai Nguyen-i acélművek ellen — közölték szerdán Saigonban. A gépek 500 és 750 fontos bombák­kal támadták az évi 100 000 ton­na kapacitású kohóművet. Az amerikai szóvivő beismerése sze­rint a támadók erős légelhárítás­ba ütköztek. A keddi akció volt az utóbbi hetekben a tizedik amerikai légitámadás a Hanoitól 50 kilométerre levő Thai Nguyen-i iparvidék ellen. Dél-Vietnamban a B-52-es ne­hézbombázók Quang Tri tarto­mányban bombázták a szabad­ságharcosok feltételezett állá­sait. A TASZSZ washingtoni tudó­sítója az amerikai sajtó jelenté­sei alapján beszámol arról, hogy az amerikai parancsnok­ság meg­kezdte erőinek tömeges átdobá­sát a Dél-Vietnamot Észak-Viet­namtól elválasztó demilitarizált övezetbe. Jelenleg már ötezernél több amerikai katona tartózko­dik ebben a térségben és a csa­patösszevonások üteme a New York Times értesülése szerint a jövőben még gyorsabb lesz. E csapatok élére az Egyesült Álla­mok egyik legismertebb táborno­kát fogják kinevezni. Az ameri­kai propaganda e csapatösszevo­­­­násokat úgy igyekszik beállítani,­­ hogy azok célja Dél-Vietnam „el­szigetelése” Északtól.­ Több saj­tóértesülés szerint azonban a Pentagon nagyszabású hadműve­leteket készít elő ebben a tér­ségben. Ez arra mutat — han­goztatja a TASZSZ-tudósítás —, hogy az Egyesült Államok újabb veszélyes háborús cselekmények­re készül Vietnamban. Washingtonban kedden sajtó­­értekezletet tartottak a vietnami­­ háború elleni tüntetéseket szer­vező „Tavaszi mozgósítás” moz­galom vezetői és bejelentették: május 17-re találkozót kértek Johnson elnöktől. — Nem hisszük, hogy a tö­­meggyűlések és a beszédek egy­­maguk elegendőek — jelentette ki David Dellinger, a mozgalom alelnöke. Ha az elnök nem hajlandó fogadni félmillió tün­tető képviselőit, ez már önn­­magában is beszédes tény lesz James Bevel, a mozgalom egyik vezetője közölte, hogy a Johnson­­nal való találkozó után döntenek a további megmozdulásokkal kapcsolatban. A hét végi New York-i tüntetésen — fűzte hozzá — 400 000 ember vett részt. A Thant ENSZ-főtitkár kedd este Pirzada pakisztáni külügy­miniszter díszvacsoráján kijelen­tette, hogy a vietnami kérdés ren­dezését a vietnami népre kell bízni. Háborús eszközökkel nem lehet rendezni a kérdést, csak a politikai és diplomáciai módsze­rek lehetnek eredményesek — fűzte hozzá. (MTI) A népgazdaság fejlesztésének feladatai az NSZEP kongresszusa szerdai tanácskozásának középpontjában Berlini tudósítónk jelenti: Az NSZEP VII. kongresszusá­nak harmadik napja Willi Stoph­­nak, az NDK Minisztertanácsa el­nökének A népgazdasági felada­tok megoldása című beszámoló­jával kezdődött. — Az 1970-ig ránk váró mun­ka szempontjából döntő jelentő­ségű a népgazdaság tervszerű, arányos fejlesztése, és a szocia­lizmus új gazdálkodási rendsze­rének megteremtése — mondotta Willi Stoph. — A nemzeti jöve­delem 1970-ben 1965-höz képest 28—32 százalékkal lesz nagyobb. Ennek előfeltétele elsősorban a munkatermelékenység emelése az iparban 40—45 százalékkal, az építőiparban 35—40 százalékkal, a mezőgazdaságban 30—35 száza­lékkal. A beruházási eszközöket mindenekelőtt a komplex szocia­lista racionalizálás végrehajtásá­ra kell fordítani, úgy, hogy ez­zel maximálisan biztosítsák a ter­melési alapok hatékony kihasz­nálását. A népgazdaságba beru­házott eszközök 1970-ben 1965- höz képest 48—52 százalékkal lesznek nagyobbak. Ehhez az épí­tőipari termelést legalább 40 szá­zalékkal, az ipari termelést 37—40 százalékkal kell növelni. Az NDK külkereskedelmi forgalma 1970- ben eléri a 33—35 milliárd már­kát. Döntő a népgazdaság sokol­dalú és folyamatos fejlődése szempontjából a külkereskedelmi kapcsolatok fejlesztése a szocia­lista országokkal, mindenekelőtt Az életszínvonal további javításá­nak előfeltételeit csakis magat fokú munkatermelékenységgel le­het elérni. Ennek annál nagyobb a jelentősége az NDK-ban, mi­után nyolc év óta és a legköze­lebbi jövőben a népgazdaság szá­mára nincs lehetőség a dolgozók létszámának növelésére. A felada­tok nagyságát érzékelteti az öt­napos munkahét tervbe vett ál­talánossá tétele, ami azt jelenti, hogy a dolgozók heti munkaideje további másfél-két órával meg­rövidül. Referátuma befejező részében Willi Stoph hangsúlyozta: A szo­cializmus teljes felépítésének döntő előfeltétele a dolgozók mil­lióinak alkotó részvétele ebben­­ a Szovjetunióval — hangsúlyozta Willi Stoph, folyamatban. Az emberek bevo­nása a társadalmi feladatok meg­oldásába minden olyan állam legnemesebb kötelessége, amely nem a dolgok igazgatásában, ha­nem a szocialista kollektíva irá­nyításában látja hivatásának ér­telmét. Mindezzel tovább akarjuk növelni nemcsak államunk gaz­dasági erejét, de politikai vonzó­erejét is — mondotta végül az NDK Minisztertanácsának elnöke. Willi Stoph beszéde után Wra­­dyslaw Gomulka, a Lengyel Egye­sült Munkáspárt első titkára szó­lalt fel. Csakis magas munkatermelékenység alapozhatja meg az életszínvonal-emelkedést . A szocialista gazdálkodás rendszerének alakításánál abból indulunk ki, hogy csupán a szo­cializmus gazdasági törvényeinek komplex alkalmazása biztosít­ja a népgazdaság hatékonysá­gát. — Willi Stoph hangsú­lyozta, mennyire fontos az eredmények szempontjából az egyének és a kollektívák érdekeinek összehangolása a tár­sadalom érdekeivel. — Ehhez — mondotta — arra is szükség van, hogy a gazdasági vezetők munká­ja tudományos előrelátáson és szüntelen elemzésen alapuljon, hi­szen a modern termelőerők fejlő­dése megköveteli, hogy újra és újra megteremtsük ezt az össz­hangot. A tervezés és az irányítás ko­rábbi módszerei már nem elég­ségesek ahhoz, hogy úrrá legyünk a tudományos és technikai forra­dalmon. Ehhez a rendelkezésre álló munkaerők és anyagi eszkö­zök legracionálisabb felhasználá­sa, valamint a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal foly­tatott nemzetközi munkamegosz­tás tervszerű alakítására van szükség. A gyártmányok rendkí­vül gyors erkölcsi kopása és a tudomány rohamos fejlődése miatt az a követelmény, hogy az új ismereteket a lehető leggyor­sabban átvigyük a gyakorlatba. Ez a kutatási és fejlesztési kapa­citások összpontosítását követeli­­ meg. Willi Stoph ezután rátért a dolgozók munka- és életfeltételei­nek kérdéseire és hangsúlyozta: Gomulka: Az NDK Európa békéjéért küzd Beszéde elején utalt a lengyel és a német nép történelmi ba­rátságára és közös harcaira, kü­lönösen pedig a két nép kommu­nistáinak nagyszerű küzdelmei­re, a háború, majd a fasizmus éveinek súlyos megpróbáltatásai alatt.­­ A Lengyel Népköztársaság és az NDK között nemrégiben létrejött barátsági és kölcsönös segélynyújtási szerződés — foly­tatta Gomulka — új tartalmat ad a két nép kapcsolatainak, elmé­lyíti a tudományos, műszaki és kulturális együttműködést, és egyúttal szolgálja az európai béke fenntartását. A Lengyel Népköz­­társaság és az NDK között ezzel a szerződéssel létrejöttek a mun­kamegosztás magasabb szintjének feltételei, új szakasz kezdődik a specializálásban és a kooperá­cióban, a távlati tervek koordiná­lásában, a beruházási és kutatási célok egyeztetésében. Gomulka ezután áttért az Európában a második világhá­ború eredményeként kialakult helyzet jellemzésére, a két né­met állam létrejöttének körülmé­nyeire és fejlődésük ellentétes, összeegyeztethetetlen irányára. Míg az NSZK-ban a nyugati meg­szálló hatalmak segítségével restaurálták a német monopoltő­ke, a nacionalizmus és a milita­­rizmus erőit és állami dogmává emelték az antikommunizmust, addig az NDK építői a béke és a szocializmus eszméit tűzték zász­lajukra és azt a jelszót, hogy ne. (Folytatás a 2. oldalon.)

Next