Népszabadság, 1967. április (25. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-13 / 86. szám
1967. április 13. csütörtök NÉPSZABADSÁG Szocialista országok a montreali világkiállításon Az április 28-án megnyíló montreali nemzetközi és egyetemes világkiállításon, az Expo 67-en, négy szocialista ország vesz részt: a Szovjetunió, Csehszlovákia, Jugoszlávia és Kuba. A házigazda Kanada után a Szovjetunióé a legnagyobb kiállítási terület. A 42 méter magas szovjet pavilon nagy szenzációja a Kozmosz-csarnok lesz, amelyben a közönség megismerkedhet az űrrepülés technológiájával, és kipróbálhatja a súlytalanság állapotát. Az Expo 67 bezárása után, októberben, a kiállítási pavilont szétszerelik, Moszkvába szállítják, s azt mint állandó kiállítási csarnokot használják majd. Az IBUSZ — a Skandináv Légiforgalmi Társaság, a SAS közreműködésével — csoportokat indít az idei montreali világkiállításra Az utat az év elején hirdették meg, s már több mint negyvenen jelentkeztek a júliusi, 19 napos túrára. Az IBUSZ, a MALÉV és a SAS közös kezdeményezésére mód nyílik arra is, hogy a repülőjegy árát vagy legalábbis egy részét nyugati devizában fizessék be a kint élő rokonok, és egy kisebb összeget kelljen csak forintban törleszteni. Erre az utazási típusra is nagy az érdeklődés, már sokan jelentkeztek, hogy rokonaik szívesen vállalják az útiköltség fedezését A montreali Expo 67 szovjet pavilonja. Magyar—jugoszláv megállapodás a határmenti áruforgalomról A Magyarország és Jugoszlávia közötti áruforgalom, valamint a két ország belföldi piaci áruválasztékának bővítése érdekében dr. Mulató János külkereskedelmi miniszterhelyettes és Teodoszije Glisics jugoszláv szövetségi külkereskedelmi miniszterhelyettes szerdán Budapesten, a Külkereskedelmi Minisztériumban megállapodást írt alá a magyar és jugoszláv határmenti területek áruforgalmáról. Az aláírásnál ott volt dr. Dusán Csalics, Jugoszlávia budapesti nagykövete. ként értelmiségieket igyekeznek megkörnyékezni. Őket veszi célba a CCF könyvajándékozási akciója is. Az árukapcsolás módszerét alkalmazzák: a szakemberek kiválaszthatják és díjtalanul megkapják, amire valóban szükségük van, de ezekhez a könyvekhez aztán a CCF megbízottjaiként működő könyvkereskedők hazánk elleni ellenséges propagandakiadványokat is mellékelnek. Visszaélés a Kossuth névvel A Free Europe Commitee, a Szabad Európa Bizottság és a CIA kapcsolata megalakulásától kezdve közismert. A Szabad Európa Rádió az USA-ból kapja a pénzt s az utasításokat is. A Szabad Európa Bizottságnak azonban csak egyik osztálya a SZER, a a SZER ezenkívül a legkülönbözőbb emigránsszervezetek irányításával is foglalkozik. Külön történet, hogy mi minden történt 1950 óta a magát emigráns ellenkormánynak tekintő társaságnál, amely először Magyar Nemzeti Bizottmánynak, majd Magyar Bizottmánynak, jelenleg pedig Magyar Bizottságnak nevezi magát Mindenesetre e társaság vezetői havi 800 dolláros fizetésit kapnak a SZEB-től, amely ezenkívül több tucatnyi magyar emigránsszervezetet is pénzel. A CIA pénze a SZEB közvetítésével jut el az ABN (Nemzetek Antibolsevista Blokkja) nevű nemzetközi ellenforradalmi szervezethez, amelyben magyarok is tevékenykednek,s a Kossuth Foundation nevű, Kossuth Lajos nevével visszaélő úgynevezett alapítványhoz. A Kossuth Alapítvány vezetői ma azt vallják, hogy „hidat kell építeni a hazai értelmiség felé”. A „hídépítés” okát és célját lemérhetjük, ha tudjuk: az alapítvány kezdettől fogva jelentős összegeket kap a CIA-tól. Az „amerikai magyarság kultúrintézménye” erőfeszítéseket tesz, hogy befolyása alá vonjon hazai szakembereket. Április elejére a Columbia Egyetem kelet- és közép-európai intézetével társulva, a jelenlegi magyar gazdasági kérdésekről szimpoziont hirdetett. A főszervező Horváth János, a Kossuth Alapítvány igazgatója, aki a felszabadulás után a demokratikus Magyarország elleni összeesküvésben játszott szerepével nyerte el disszidálása után a CIA kegyeit A szimpozion elnöke John M. Montias, a Yale Egyetem profeszszora, aki 1965-ben tanulmányúton is járt Magyarországon, de ezt nem tanulmányok, hanem adatok gyűjtésére használta fel elsősorban. Amikor nincs több pénz Ha a CIA valamelyik fiókintézetének vezetői szembefordulnak a washingtoni főnökökkel, megszűnik a pénzfolyósítás és ezzel legtöbbször maga a szervezet is. Példa erre a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egyesületei Szövetsége, amely nemrégiben megszűnt A szövetség az úgynevezett Nemzetközi Diákkonferencia tagszervezeteként működött. A Nemzetközi Diákkonferenciát a CIA-ügynökök által a Nemzetközi Diákszövetségben végrehajtott szakadás után hozták létre. Ennek a CIA-akciónak a leleplezése nyomán tört ki az egész CIA-botrány. Metz úr, a Szabad Európa Bizottság akkori párizsi megbízottja sűrűn utalt át különböző összegeket a MEFESZ céljaira, amíg a szervezet végrehajtotta az utasításokat Ennek az összegnek a nagysága és gyakorisága aszerint változott, milyen engedelmesen követték a szövetség vezetői a Metz úr közvetítette amerikai utasításokat Amikor a vezetők egy része felismerte, hogy akarva-akaratlanul hazája ellenségeit szolgálta, a pénz csökkent, de szaporodtak a fenyegetések: ha továbbra is így viselkednek, az anyagi támogatás teljesen elmarad. Végül is a MEFESZ két vezetője, megundorodva ettől a tevékenységtől és az egész nyugati világtól, hazatért, s sajtókonferencián leplezte le egykori megbízóit. Ezek után nem maradt más hátra, mint megszüntetni a MEFESZ-t. Lapok és szerkesztők A müncheni Nemzetőr című lapot Tollas Tibor „költő” szerkeszti. Igaz, hogy 1944-ben még nem irodalmár, hanem csendőr főhadnagy volt és Kecskés Tibornak hívták, s a beregszászi üldözöttekkel való kegyetlenkedései miatt a felszabadulás után a népbíróság tízévi börtönre ítélte. Az ellenforradalom idején Kecskési kiszabadult a börtönből, Nyugatra szökött, ahol a CIA sietett alkalmazni. Nemcsak lapszerkesztéssel foglalkozik — a Nemzetőr egyike a leguszítóbb hangú, legszélsőjobboldiadalibb emigránslapoknak —, hanem a CIA pénzén nagy utazásokat is tesz. Útjai általában eredményteleneknek bizonyulnak, de a CIA pénzén kiadott úti beszámolók, brosúrák azért megjelennek, hogy megpróbálják megtéveszteni azt, aki még megtéveszthető. Egy másik emigránslapot, a Bécsben megjelenő Magyar Híradót, az IBFG, az úgynevezett Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége pénzeli. Ezt a disszidenslapot alapítása idején Molden, Allen Dulles egykori veje látta el anyagiakkal, majd a CIA egyik fiókszerve, a Citizen Service fedezte a meglehetősen nagy deficitet és az emigráns szerkesztők megélhetését. A Citizen Service megszűnése után sem szűnt meg a Magyar Híradó, hanem annak pénzelését — washingtoni elhatározás alapján — az IBFG vette át. Az IBFG bécsi irodáját egy Matal nevű csehszlovák származású és egy Havas Gábor nevű, magyar sirformázású újsütetű osztrák állampolgár vezeti. A Genfben működő Nemzetközi Jogász Szövetség kelet-európai osztályának, vagyis legfontosabb részlegének vezetője dr. Tóth János magyar disszidens. A szervezet jogászi érveléssel, a jogászokat általában körülvevő tisztelettel visszaélve támadja mindazokat az intézkedéseket, amelyeket az európai népi demokráciákban hoznak, s amelyeket a CIA jogellenesnek, vagyis — hiszen ez a kémügynökök jogérzéke szerint ezzel megegyező —érdekeire károsnak ítél. Az amerikai titkosszolgálat manőverei napfényre kerülésük után nagy felháborodást keltettek világszerte. A felháborodás nőttönnő az újabb leleplezések hallatán, az újabb bizonyítékok láttán. A Nyugaton élő magyarság körében bizonyára nem okoz örömet, hogy tudomásul kell venniük: sokat azok közül, akik szervezeteiket vezetik, megvásárolt a CIA, s a színleg a magyarság érdekében létrehozott egyesületek tulajdonképpen a magyarság ellenségeinek szolgálatában állnak. Pintér István Elemezzük és megszívleljük a választási munka tanulságait Beszélgetés Szabó Kálmán elvtárssal, a Veszprém megyei Pártbizottság titkárával Végrehajtó bizottsági ülésre készülve, a Veszprém megyei Pártbizottságon most elemzik és értékelik a március 19-i országgyűlési és tanácsválasztások tapasztalatait. Az a kép, amit az összesített adatok mutatnak — a jelölő gyűléseken való megjelenésről, a felszólalások számáról és tartalmáról, a választás napjának eseményeiről — egészéből egybevág az országos tapasztalatokkal. A végrehajtó bizottság elé kerülő jelentés több érdekes gondolatot, figyelemre méltó következtetést tartalmaz. Ezekről beszélgettünk Szabó Kálmán elvtárssal, a megyei pártbizottság titkárával. — A megyei tapasztalatok alapján — mondotta Szabó elvtárs — joggal állapíthatjuk meg, hogy mindenütt az emberek óhaja és akarata érvényesült. A választókörzetek a legmegfelelőbb jelölteket küldték a parlamentbe s a tanácsokba A jelölésben, a kiválasztásban a szó szoros értelmében tömegek vettek részt. Csak szemléltetésiképpen egy számadat: Veszprém megyében 5098 tanácstagi jelölő gyűlést tartottak, s ezeken kis híján kétszázezer választópolgár volt jelen. Nagyon gyakran bizonyult kicsinek az a terem, ahol a jelölő gyűlést tartották. Ilyen méretű érdeklődés és aktivitás a választások iránt még sohasem nyilvánult meg. Ezrek és ennek mondták el véleményüket politikánkról s a jelöltekről. S a megválasztott képviselők és tanácstagok most joggal érezhetik magukat a nép küldötteinek. A kettős jelölésekről — Nekünk, akik részt vettünk a választást előkészítő politikai munkában, a szervezésben és az agitációban, van egy közös megfigyelésünk. Egyetemes, csaknem egyhangú bizalmat mindenütt azok a jelöltek szereztek, akiknek — jól végzett mindennapi munkájuk mellett — közéleti gyakorlatuk, múltjuk van. (Leszámítva azokat a fiatal embereket, akik ezt a gyakorlatot életkoruknál fogva még nem szerezhették meg, de éppen azért kerültek a jelöltek közé, mert hajlamot és fogékonyságot mutatnak ahhoz, hogy a közösség gondjaival foglalkozzanak.) S ezen nemcsak azt értem, hogy a hivatalos ügyintézésben járatosak. Sokkal inkább: akiknek politikai áttekintésük van, akiknek tapasztaltságában és ítélőképességében megbíznak az emberek, a választók. A kettős jelölésekről beszélgettünk ezután. Szabó elvtárs elmondotta, hogy Veszprém megyében 38 választókerületben történt kettős — egy helyen hármas — jelölés. — Milyen tapasztalatokat szereztünk ezzel kapcsolatban? A dolog lényege: mindenütt, ahol kettős jelölés történt, a szavazatok többségét azok kapták, akikben jobban megbíztak a választók, akikről eddigi munkájuk alapján úgy vélték, hogy jól képviselik majd érdekeiket a községi, a járási vagy a megyei tanácsban. Tagadhatatlan, hogy sokak számára a kettős jelölés gyakorlata szokatlan volt, és még aggályokat is tápláltak magukban. Mi lesz — kérdezték —, ha a jelölő gyűlésen a választók más jelöltet vagy jelölteket állítanak? A tartózkodás és az aggály — ez már a jelölések fázisában bebizonyosodott — indokolatlan volt. Utólag megállapíthatjuk, hogy abban a harmincnyolc körzetben, ahol kettős jelölés volt, minden esetben a „Jobbik” futott be, aki több ember bizalmát bírta. Ez erősítette rendszerünk demokratikus hitelét, erejét, a törvényesség iránti tiszteletet. És igazolta a IX. kongresszusnak azt a megállapítását, hogy a nép éretten, szocialista szellemben, felelősen ítél és gondolkodik. Akiket nem választottak meg — Hadd említsek meg egy ellentmondásos — vagy látszólag ellentmondásos jelenséget. Veszprém megye négy községi választókörzetében egy-egy jelölt a szavazás napján nem kapta meg a szükséges többséget, s így pót választást kellett tartani. Négy jelöltet — köztük két tanácselnököt — elutasítottak a választók, önként adódik a kérdés: miért jelölték őket? Amint utólag megállapítottuk, ezek gépiesen lefolytatott, érdektelen jelölő gyűlések voltak; a megjelenteket aligha ösztönözték, hogy őszintén mondják el véleményüket a jelöltekről. Ezt végül csak a szavazással mondották el. De vajon a Hazafias Népfront, a párt, a tanács illetékes területi szervei miért javasolták őket? Mert a kiválasztás rutinszerű, mechanikus volt. Például a tanácselnököknél csak azt nézték, hogy kifogástalan-e az adminisztrációs munka, betartják-e a határidőket, szabályszerűen lefolytatják-e a végrehajtó bizottsági üléseket és így további. Nem figyeltek arra, ami munkájuk tartalmát, lényegét fejezi ki: milyen a kapcsolatuk az emberekkel, megbíznak-e bennük, szeretik-e őket. Az egyik tanácselnök például, aki most a választáskor elbukott, kétségtelenül tiszta kezű, becsületes ember, de bizalmatlan, barátságtalan, mogorva természetű. Nem osztotta meg a gondjait az emberekkel, nem törődött a véleményükkel, nem kérte a tanácsukat. Sohasem volt valami látványos összeütközés közte és a falu népe között. Mindig elvégezte a munkáját, csak éppen egyedül, elszigetelten. Az ilyen, ember nem alkalmas arra, hogy a közösség élén álljon. Helyes és igazságos volt a választók döntése. Ez a négy eset nagyon tanulságos a számunkra. Amint mondottam, ezeket a jelölteket nem a jelölő gyűlésen, hanem már csak a titkos szavazásnál utasították el egyértelműen. Tehát a jelölő gyűlésen nem szívesen mondták volna el a véleményüket. Miért ? Nyilván kellemetlen közérzetük volt ott az embereknek. Ez most már megszűnt, megtörtént a pótválasztás. A szavazópolgárok olyan embereket választottak meg, akikben megbíznak. De a példa figyelmeztető: szüntelenül és állandóan érintkezésben kell lenni az emberekkel, s nem szabad megengedni, hogy a kapcsolatok kihűljenek. A választókkal nemcsak négyévenként kell találkozni; megvitatnivalók, tennivalók, gondok és problémák mindig vannak. Évekre szóló program — Megyénk politikai vezetői, pártmunkásai számára a választás előkészítése, lefolyása s az egész választási munka a tapasztalatok kimeríthetetlen tárháza — mondotta befejezésül Szabó elvtárs. — Sok tekintetben évekre szóló programot építhetünk fel belőle. A jelölő gyűlésen elhangzott ezer meg ezer javaslat és gondolat elemzése is hosszú időre szóló munka lesz. Segít bennünket ebben az a személyes élményünk, hogy milyen jó és egészséges a rendkívül megnövekedett közéleti aktivitás. Tizenegyezer felszólalás hangzott el a megyében a jelölő gyűléseken, mégpedig túlnyomórészt közéleti kérdésekről, a közösség gondjairól. Közvetlen vagy közvetett formában a párt politikájáról, amelyet — amint a felszólalások tartalma bizonyítja — az emberek magukénak éreznek, támogatnak. Politikánknak új agitátorai támadtak ezekben a hónapokban — nemcsak a megválasztott képviselők, tanácstagok személyében, hanem azokéban, akik (Veszprém megyében mintegy huszonötezren) tevékenyen közreműködtek a választások előkészítésében, megszervezésében. A végrehajtó bizottság elé kerülő jelentés is hangsúlyozza: azon kell dolgoznunk, hogy ezt a politikai érdeklődést és lendületet szüntelenül ébren tartsuk, s a tanulságait munkánk során hasznosítsuk. Tamás István