Népszabadság, 1967. május (25. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-27 / 123. szám

1967. május 27 szombat N BP SZABADSÁG Ú­I EMBEREK A NÍLUS MENTÉN (Szombat, 16.10) Dokumen­tumfilm. A te­levízió munka­társai az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezetének felkérésére készítették filmjüket. A hivatal alkalmanként más-más ország televíziós csoportjait kéri fel a különböző országokban vég­zett tevékenységéről készítendő filmek forgatására A Magyar Te­levízió filmjéről a rendezőt, B. Megyeri Gabriellát kérdeztük. — Három hétig tartott a for­gatás az Egyesült Arab Köztár­saságban. Ennek az időnek nagy részét Kairóban és a fővárost környező iparvidéken töltöttük. A felkérésnek megfelelően az volt a célunk, hogy a film esz­közével adjunk számot az egyip­tomi szakmunkásképzés helyze­téről és azokról a nehézségekről, amelyekkel az ország e téren küzd, hogy hatalmas ütemben fejlődő iparát el tudja látni meg­felelő számú szakemberrel. Nagy­mértékben hozzájárultak utunk sikeréhez a kairói tv és az ottani iparügyi minisztérium munka­társai, akik mindenben segítsé­günkre voltak, mindenhová — ahol erre csak szükség volt — kijártak helyettünk, megszerez­ték a megfelelő igazolásokat, en­gedélyeket. Az Egyesült Arab Köztársaság hatalmas összegeket áldoz a szakmunkásképzésre és nem kis mértékű az érdeklődés ezek iránt az intézetek iránt a munkásság körében. A műsor szer- PICASSO kesztője. Láng A KORTÁRS Róbert: SZEMÉVEL _ Nemrég (Szombat, volt Budapest 17.55) Jen a Picasso-­­ ------------------------kiállítás, az ott szereplő anyag szolgáltatja mű-­­­sorunk alapját. Ezenkívül számos filmből vágtunk ki részeket, ame­lyek a nagy művész munkássá­gát méltatják vagy őt magát mu­tatják be alkotás közben. Az egyik, a műsorban is bemuta­tásra kerülő részben például a­­ nézők előtt festi üvegre híres bé­kegalambját. Emellett, egy riport keretében, a nézők személyesen is­­ megismerkedhetnek az idős mű­vész egyik barátjával, Kahnwei­­lerrel, aki a Picasso-kiállításhoz is küldött anyagot, és aki Pica­sso­­nak egy időben mecénása is volt. Rajta kívül megszólaltatjuk még a neves kortársakat is: Aragon, Eluard, Garaudy szólnak a haladó szellemű művészről. Igyekszünk a műsorban bemutatni Picasso legismertebb képeit — az Avi­­gnoni kisasszonyokat, a Guernicát és másokat — és egy-két művével reprezentáljuk híres korszakait is, például a kék és a­ rózsaszínű korszakot.­­ A Tv-Híradó HARMINC riportfilmje, A NAP A FÖLD szemlő-hegyi ALATT barlang expe­(Kedd, 18:10)­díciójának ------------------------egyik tagjával, Bokodi Bélával beszélgettünk a barlangi egy hónap érdekességei­ről és az ott készített riportfilm­ről. — Expedíciónk egyik legfőbb célja az volt, hogy a szakemberek értesüléseket szerezzenek arról, hogy ha különböző korú, nemű és foglalkozású emberek kerülnek a külvilágtól elzárt helyzetbe — egyetlen összeköttetésünk a fel­színnel egy telefon volt —, mi­képpen hat rájuk a környezet, miként viselkedik, működik a szervezet úgynevezett belső bioló­giai órája. A riportfilmben — azon kívül, amit az expedíció munkájáról a tv akkoriban be­mutatott — igyekeztem az olyan részeket hangsúlyozni, amelyek­ből a nézők értékelhetik a hely­zetünket és a barlangi napok mú­lásával egyre erősödő egymáshoz tartozás érzését. Különben nagyon vártuk már a felszállást, bár rendkívüli volt az élmény és talán a tudósoknak is segítségére lehettünk ezzel a barlangban eltöltött hónappal. Valamennyiünk egybehangzó vé­leménye volt, hogy nem szívesen csinálnánk meg még egyszer, mert noha nyolcan voltunk, és­­ tudtuk, mikor jöhetünk fel a bar-­­ langból, mindannyiunkra nagyon nősen nehezedett a magány, a külvilágtól való elszakítottság érzése. J. Gy. EMELT FŐVEL JÁRHAT Munkáját szerető, tevékeny, a szervezéshez jól értő ember Szabó László, a Zalaszentgróti Járási Ta­nács művelődési osztályának ta­nulmányi felügyelője. Sohasem elégszik meg azzal, hogy csak annyit tegyen, amennyi a munka­köri kötelessége. Akkor érzi jól magát, ha minél nagyobb hasz­nára lehet a közösségnek. Akik közelről ismerik, azok mindany­­nyian így vélekednek Szabó Lászlóról. "Mikor Kehidán tanított, orszá­gos hírű falusi ifjúsági szövetke­zetet hozott létre. Új munkaköré­ben, a járási tanácsnál szintén kezdeményezően lépett fel. Úttörőtábor jórészt társadalmi munkából Akkoriban — öt évvel ezelőtt — nagy gond volt a zalaszentgróti járásban a falusi iskolások tábo­roztatása. Megtörtént, hogy a já­rás 26 községéből, 36 iskolájából mindössze 12 gyerek mehetett nyári üdülésre, holott több mint négyezren tanulnak a járás álta­lános iskoláiban. Szabó László javaslatára, végül 1962 tavaszán a járás illetékes szervei elfogadták azt az elgondolást, hogy a Balaton partján úttörő üdülőtábort — ki­helyezett nyári napközi otthont — létesítsenek az általános iskolá­soknak. Bizottság is alakult, és a tábor létrehozásával, vezetésével Szabót bízták meg. Ezután különös, zaklatott, de mégis szép évek következtek éle­tében. Biztos pénzforrások, meg­felelő anyagellátás nélkül vágtak neki a munkának Táborhelyet Balatonmárián, a Hullám utcá­ban, a vasút mögött szereztek. Puszta föld volt ez. Itt kezdtek munkához. A tábor rendjéhez tar­tozott, hogy az üdülő gyermekek napi két óra hosszat segítettek — természetesen erejükhöz mérten — saját táboruk építkezésénél. Mások, felnőttek, tanítók, tanárok, úttörővezetők is sokat dolgoztak itt társadalmi munkában. Évente 450—500 gyermek for­dult itt meg, fürdött, játszott, be­tont kevert, mosogatott, csónaká­zott, mólót épített, hancúrozott, új csónak építésénél segédkezett, bő­séges koszton élt, és kitűnően pi­hent. Mindannyian, szüleikkel együtt lelkes hívei és szószólói lettek a Hullám utcai tábornak, öt év bajairól, örömeiről sokat lehetne írni, sokan tudnának sok­féle élményt elmondani. Évente száz és száz problémát kellett megoldani. És amíg a kis tábor aludt, addig a tábor vezetője, Szabó László, a segítőtársaival együtt tanácskozott.­­Már a hol­napra és a holnaputánra gondolt, honnan szereznek meszet, cemen­tet, fuvarost, kútfúrót a tervezett, további munkákhoz. Maga, Szabó László szinte már az életét sem tudta elképzelni a tábor gondjai, örömei nélkül. Mondták is róla, hogy a két gyer­meke mellé szerzett egy harmadi­kat is, a tábort. Ahogyan az évek teltek, úgy vált ismertté a járás­ban, sőt a megyében is Szabó László önzetlen, szép, eredményes munkája. Akik jól ismerik, állít­ják: nem akart feltűnést. Sohasem sajátította ki magának a tábor­­építés dicsőségét. Mindent felet­tesei tudtával, helyeslésével csi­nált, s közvetlen segítői Györkös Dezső, Kerekes György, Horváth Béla, Berkovics Gábor, Takács Béla, Tarsoly Béla pedagógusok, úttörővezetők és a többiek min­denben mellette álltak. Tény viszont, hogy ilyen jelen­tős, ilyen értékű, ilyen nagy hírű társadalmi munka még nem volt a zalaszentgróti járásban. Ezért kel­tettek nagy feltűnést a későbbi fejlemények. Elindul a suttogás... Az irigyek, a suttogó rosszaka­rók Szabó László állítólagos visz­­sza­éléseiről kezdtek beszélni. Tény, hogy az építkezéssel kap­csolatos könyvelés, bizonylati rend eléggé laza volt, sőt, sza­bálytalanság is akadt. A vádas­kodó, gyanúsítta­tó hírek tehát szárnyra kaptak. Eljutottak a já­rási tanács vezetőihez is. Ők bíz­tak Szabó Lászlóban, jól ismerték, a szemük előtt dolgozott. Mégis megvizsgáltatták a tábor pénz­ügyeit a járási tanács pénzügyi osztályával. A vizsgálat semmi­féle nagyobb mulasztást vagy más, egyéni érdeket szolgáló szabályta­lanságot nem állapított meg. A rosszindulatú hírek mégis to­vább keringtek. Ezért a járási ta­nács vezetői a járási népi ellenőr­zési bizottságot kérték meg, hogy kezdjen vizsgálatot. Ez a vizsgálat sokáig elhúzódott, és egyre na­gyobb port vert fel. A végén azon­ban Szabó László pontosan nem is tudta, mivel gyanúsítják. A járási népi ellenőrzési bizottság elnöke ugyanis nem közölte vele a vizs­gálat legfőbb megállapításait. Ez a mulasztás sok baj előidézője lett. A járási NEB feljelentése alapján a zalaszentgróti járási ügyészség elrendelte a nyomo­zást. Később az ügy a Zalaeger­szegi Városi és Járási Ügyészség hatáskörébe került. A rendőr­ségi nyomozás során Szabó Lászlót két hétig őrizetben tartot­ták, majd megtiltották neki, hogy 50 napig kimozduljon Zalaszent­­grótról. Végül lelkiismeretes és alapos nyomozás után, a bűnvádi eljárást, bizonyítékok hiányában megszüntették. •• .A Legfőbb Ügyészség véleménye Szerkesztőségünk kérésére a Legfőbb Ügyészség is felülvizsgál­ta ezt az ügyet. Tény: Szabó László nem bűnös, kezéhez ide­gen pénz nem tapad. Az ügyész­ségi szerveink tehát végül is elégtételt szolgáltattak Szabó Lászlónak. Most sokan mégis azt mondják: ha kedvező fordulatot vett is az ügy, Szabó László és családja mégiscsak megfizetett a lelkes, önzetlen munkáért. Hiszen­­ Szabóéknak hónapokig nem volt­­ nyugalmuk, és valósággal féltek emberek közé menni. Sajnos, a meghurcoltatás való­ban bekövetkezett, de nem volt szükségszerű. A Legfőbb Ügyész­ség véleménye erről a következő: „Megállapítható volt, hogy sem a büntetőeljárás megindítása, sem a nyomozás­ során személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedések alkal­mazása nem volt megalapozott. Az el­járt ügyészi szerveket mulasztás ter­heli, mert kellő körültekintés és megfontolás, a rendelkezésre álló adatok alapos tanulmányozása nélkül jártak el.** A Legfőbb Ügyészség vélemé­nye szerint az ügyészi szervek helytelen intézkedései arra vezet­hetők vissza, hogy nem tekintet­tek megfelelő kritikával a zala­szentgróti járási népi ellenőrzési bizottság vizsgálati megállapítá­saira. Csak a nyomozás folyamán derült ki, hogy a NEB-vizsgálat körültekintőbb lehetett volna. És Szabó Lászlónak lehetőséget kel­lett volna kapnia arra, hogy a megállapításokkal kapcsolatos védekezését előadja. A rendőrségi nyomozás végül is mindent tisztázott. Ezek után remélhető, hogy befejeződik Szabó László ügye. Remélhető még ak­kor is, ha a zalaszentgróti járási népi ellenőrzési bizottság néhány nappal ezelőtt felszólamlással élt a bűnvádi eljárást megszüntető határozat ellen. Úgy látszik, egye­sek tekintélyüket féltik ettől az ügytől. Lemondással fenyegetőz­nek, ahelyett, hogy együtt örülné­nek azokkal, akik jóleső érzéssel vették tudomásul a nyomozás megállapítását. Szabó László tisz­tessége, becsülete makulátlan, és nem történt semmiféle bűncselek­mény a tábor építése körül. A régi kedvvel és energiával Elismerést érdemelnek a járási tanács vezetői, különösen Húsz István járási tanácselnök, Lá­­bodi Kálmán elnökhelyettes és Nagy Pál osztályvezető, akik még a legviharosabb napokban sem voltak hajlandók Szabó Lászlót felfüggeszteni az állásából. Bíz­tak benne, és nem voltak hajlan­dók meggyőződésük ellenére cse­lekedni. A fejlemények őket iga­zolták. Szabó László tehát továbbra is felemelt fejjel járhat a zalaszent­gróti járás községeiben. Sokak segítségével, önzetlen társadalmi munkájával, 350 ezer forintból 800 ezer forintos úttörőüdülő épült a Balaton partján. Kár, sajnála­tos, hogy sor került Szabó László meghurcoltatására, de az igazán káros, az igazán sajnálatos az vol­na, ha nem kapna teljes elégtételt Szabó László. A járási tanács ve­zetői teljes mértékben egyetérte­nek a rehabilitálással. Csak he­lyeselni lehet, hogy továbbra is Szabó Lászlóra bízták a tábor ve­zetését, és a további építkezés irányítását. Ez gyógyír lesz a friss sebekre. Ez válik hasznára a tá­bornak is. A napokban már a táborban ta­láltam Szabó Lászlót. A vihar ál­tal megrongált tetőt javította, új­ra csak társadalmi munkásokkal. Készülődtek a tavaszi festéshez is. — Milyen jó lenne, ha az építő­ipar valamelyik szocialista bri­gádja felfigyelne ránk — mondot­ta az egyik úttörővezető tanár. — Hétvégenként örömmel látnánk őket táborunkban, és sokat tudná­nak rajtunk segíteni. Ezen a napon még hideg szél fújt, de a nap már elő-előbukkant a felhők mögül. Június 20-ára várják az első úttörőcsoport érke­zését. E­z a hónap újra próbára teszi Szabó László erejét, szer­vezőkészségét. Hiszen nagyon el­maradtak az előkészületekkel. De ő bizonyára dolgozni fog a tőle megszokott szenvedéllyel, mert újra érzi a bizalmat maga körül. Ez pedig jobban melegíti az em­ber szívét, mint a balatoni nyári nap. Tóth Bencát. Kíséruházak, falatozók, felvásárlás, szoláltatás Ötvennyolc üzlete, évi kilencvenm­illiós bolti forgalma van a kiskunhalasi szövetkezetnek (Tudósítónktól.) Bármerre tekint az ember, az országot járva észleli az erősödő paraszti életforma tucatnyi meg­nyilvánulását, nemcsak a meg­újuló határban s a csinosodó köz­ségekben, hanem az emberek öl­tözködésén, viselkedésén és az olyan látványokon is, mint ami­lyen a Kiskunhalasi Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövet­kezet üzlete — alighanem kisáru­­ház a rangja — Pirtón. Sokféle tennivaló Ezren ha élnek ezen a telepü­lésen, s igazán nem lehet panasz, tetszetős, korszerű, jól felszerelt a pirtói üzlet. Kaphatók benne élelmiszerek, háztartási cikkek, van itt minden. S a többi ilyen boltban hasonlóképpen. Kiskun­halas városán kívül öt községre is kiterjed a szövetkezet működési köre. Bolti forgalma — 58 bolt­ban és elárusítóhelyen — tavaly kereken 90 millió forintra rú­gott. Van a szövetkezetnek két kisvendéglője, tíz italboltja, fala­tozója és egy halászcsárdája. Fontos dolga a szövetkezetnek, hogy megvásárolja és értékesítse működési területén a zöldség- és gyümölcsféléket. Ezt a feladatot részint maga a szövetkezet látta el, részint a megyei értékesítő központ, a­­MÉK. Hét felvásárló­telepen vett meg tavaly a szövet­kezet csaknem hétmillió forint értékű zöldséget és gyümölcsöt. Aligha lehetne olyan nevet ta­lálni, amelyik pontosan kifejezi ennek és a többi ilyen szövetke­zetnek valamennyi tennivaló­ját. Kiskunhalason például azt, hogy a vázoltakon kívül foglal­kozik baromfi- és tojásfelvásár­lással, de megveszi a nyers­bőrt, a gyógynövényt és a szálas takarmányt is. Van szeszfőzdéje, törődik a növényvédelemmel a háztáji gazdaságokban, facseme­téket vesz és elad, sertést hizlal, s tervei között szerepel egy kel­­tetőüzem. Feladatának tekinti azt is, hogy fejlessze az úgynevezett szolgáltató tevékenységet, mert a lakosság jogos igényei maradtak eddig kielégítetlenül. Mosógép­kölcsönzés, kisebb fuvarozások, falhengerkölcsönzés a lakások ki­­festéséhez, s különféle javítások, szolgáltatások: mindez hasznos, szükséges és jól teszi a szövetke­zet, ha még többet gondol ve­lük, mint eddig. Kedvező változások Hatezernél több tagja van en­nek a szövetkezetnek, vagyona meghaladja a 26 millió forintot. Sokáig tudnának beszélni a hala­si szövetkezet vezetői arról, hogy mennyit elértek már, s mi min­dent szeretnének még megvalósí­tani. Mészáros Imre, az igazgató­ság elnöke, örömmel újságolja, hogy bizakodnak, mert az utóbbi időben kedvező változások követ­keztek be gazdálkodásukban. Ér­zik már —­ mondja — az új me­chanizmus friss áramlatát, szaba­dabban, ésszerűbben dolgozhat­nak, kevesebb a megkötöttség. Újdonság, hogy a halasi szö­vetkezet közvetlenül vásárolhat bort szomszédos vagy közeli ál­lami gazdaságoktól. Mutatják is a megállapodást az egyik gaz­dasággal 200, a másikkal 150 hek­toliter borról, a harmadikkal pe­dig 24 ezer palackról. Nem kell tehát valamilyen elosztóközpont­ba utaztatni a bort a termelő­gazdaságból, azután vissza, eset­leg néhány kilométernyire a ki­indulóhelytől. S milyen jó, hogy a rémi Dózsa György Tsz-szel sza­badon köthetett a halasi szövet­kezet baromfi adásvételi szerző­dést, egész évre. Átlagosan heti 3—5 mázsa rántani való csirkét szállít a tsz. Ugyanazzal a gaz­dasággal állapodtak meg abban is, hogy közvetlenül az elárusító­helyre viszi eladó paprikáját, pa­­radicsomját, kelkáposztáját, bur­gonyáját, s megkapja érte a fo­gyasztói ár húsz százalékkal csök­kentett összegét. A munka a fő nem a világraszóló jelentőségű fejlemények ezek, de félreismer­hetetlen jelei annak, hogy átala­kulóban van az ilyen szövetke­zetek működése is. Erre utal a SZÖVOSZ nemrégiben megtar­tott kongresszusának az a hatá­rozata is, hogy megszüntetik a földművesszövetkezeti elnevezést, mert a megváltozott körülmé­nyeknek és feladatoknak jobban megfelel, ha általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetnek hív­ják. Kiskunhalason is vannak, akik nem pártolták ezt a névvál­toztatást. Arra hivatkoztak, hogy húsz év alatt nagyon megszokták már az emberek a régi nevet. Igen, a két évtizednél is hosz­­szabb idő folyamán valóban köz­ismertté és kedveltté is lettek a földművesszövetkezetek. Persze nem a nevük, hanem hasznos munkájuk révén. Ezentúl is az lesz a döntő, hogy miképpen töltik be fontos szere­püket. 11

Next