Népszabadság, 1967. május (25. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-27 / 123. szám
1967. május 27 szombat N BP SZABADSÁG ÚI EMBEREK A NÍLUS MENTÉN (Szombat, 16.10) Dokumentumfilm. A televízió munkatársai az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezetének felkérésére készítették filmjüket. A hivatal alkalmanként más-más ország televíziós csoportjait kéri fel a különböző országokban végzett tevékenységéről készítendő filmek forgatására A Magyar Televízió filmjéről a rendezőt, B. Megyeri Gabriellát kérdeztük. — Három hétig tartott a forgatás az Egyesült Arab Köztársaságban. Ennek az időnek nagy részét Kairóban és a fővárost környező iparvidéken töltöttük. A felkérésnek megfelelően az volt a célunk, hogy a film eszközével adjunk számot az egyiptomi szakmunkásképzés helyzetéről és azokról a nehézségekről, amelyekkel az ország e téren küzd, hogy hatalmas ütemben fejlődő iparát el tudja látni megfelelő számú szakemberrel. Nagymértékben hozzájárultak utunk sikeréhez a kairói tv és az ottani iparügyi minisztérium munkatársai, akik mindenben segítségünkre voltak, mindenhová — ahol erre csak szükség volt — kijártak helyettünk, megszerezték a megfelelő igazolásokat, engedélyeket. Az Egyesült Arab Köztársaság hatalmas összegeket áldoz a szakmunkásképzésre és nem kis mértékű az érdeklődés ezek iránt az intézetek iránt a munkásság körében. A műsor szer- PICASSO kesztője. Láng A KORTÁRS Róbert: SZEMÉVEL _ Nemrég (Szombat, volt Budapest 17.55) Jen a Picasso- ------------------------kiállítás, az ott szereplő anyag szolgáltatja mű-sorunk alapját. Ezenkívül számos filmből vágtunk ki részeket, amelyek a nagy művész munkásságát méltatják vagy őt magát mutatják be alkotás közben. Az egyik, a műsorban is bemutatásra kerülő részben például a nézők előtt festi üvegre híres békegalambját. Emellett, egy riport keretében, a nézők személyesen is megismerkedhetnek az idős művész egyik barátjával, Kahnweilerrel, aki a Picasso-kiállításhoz is küldött anyagot, és aki Picassonak egy időben mecénása is volt. Rajta kívül megszólaltatjuk még a neves kortársakat is: Aragon, Eluard, Garaudy szólnak a haladó szellemű művészről. Igyekszünk a műsorban bemutatni Picasso legismertebb képeit — az Avignoni kisasszonyokat, a Guernicát és másokat — és egy-két művével reprezentáljuk híres korszakait is, például a kék és a rózsaszínű korszakot. A Tv-Híradó HARMINC riportfilmje, A NAP A FÖLD szemlő-hegyi ALATT barlang expe(Kedd, 18:10)díciójának ------------------------egyik tagjával, Bokodi Bélával beszélgettünk a barlangi egy hónap érdekességeiről és az ott készített riportfilmről. — Expedíciónk egyik legfőbb célja az volt, hogy a szakemberek értesüléseket szerezzenek arról, hogy ha különböző korú, nemű és foglalkozású emberek kerülnek a külvilágtól elzárt helyzetbe — egyetlen összeköttetésünk a felszínnel egy telefon volt —, miképpen hat rájuk a környezet, miként viselkedik, működik a szervezet úgynevezett belső biológiai órája. A riportfilmben — azon kívül, amit az expedíció munkájáról a tv akkoriban bemutatott — igyekeztem az olyan részeket hangsúlyozni, amelyekből a nézők értékelhetik a helyzetünket és a barlangi napok múlásával egyre erősödő egymáshoz tartozás érzését. Különben nagyon vártuk már a felszállást, bár rendkívüli volt az élmény és talán a tudósoknak is segítségére lehettünk ezzel a barlangban eltöltött hónappal. Valamennyiünk egybehangzó véleménye volt, hogy nem szívesen csinálnánk meg még egyszer, mert noha nyolcan voltunk, és tudtuk, mikor jöhetünk fel a bar- langból, mindannyiunkra nagyon nősen nehezedett a magány, a külvilágtól való elszakítottság érzése. J. Gy. EMELT FŐVEL JÁRHAT Munkáját szerető, tevékeny, a szervezéshez jól értő ember Szabó László, a Zalaszentgróti Járási Tanács művelődési osztályának tanulmányi felügyelője. Sohasem elégszik meg azzal, hogy csak annyit tegyen, amennyi a munkaköri kötelessége. Akkor érzi jól magát, ha minél nagyobb hasznára lehet a közösségnek. Akik közelről ismerik, azok mindanynyian így vélekednek Szabó Lászlóról. "Mikor Kehidán tanított, országos hírű falusi ifjúsági szövetkezetet hozott létre. Új munkakörében, a járási tanácsnál szintén kezdeményezően lépett fel. Úttörőtábor jórészt társadalmi munkából Akkoriban — öt évvel ezelőtt — nagy gond volt a zalaszentgróti járásban a falusi iskolások táboroztatása. Megtörtént, hogy a járás 26 községéből, 36 iskolájából mindössze 12 gyerek mehetett nyári üdülésre, holott több mint négyezren tanulnak a járás általános iskoláiban. Szabó László javaslatára, végül 1962 tavaszán a járás illetékes szervei elfogadták azt az elgondolást, hogy a Balaton partján úttörő üdülőtábort — kihelyezett nyári napközi otthont — létesítsenek az általános iskolásoknak. Bizottság is alakult, és a tábor létrehozásával, vezetésével Szabót bízták meg. Ezután különös, zaklatott, de mégis szép évek következtek életében. Biztos pénzforrások, megfelelő anyagellátás nélkül vágtak neki a munkának Táborhelyet Balatonmárián, a Hullám utcában, a vasút mögött szereztek. Puszta föld volt ez. Itt kezdtek munkához. A tábor rendjéhez tartozott, hogy az üdülő gyermekek napi két óra hosszat segítettek — természetesen erejükhöz mérten — saját táboruk építkezésénél. Mások, felnőttek, tanítók, tanárok, úttörővezetők is sokat dolgoztak itt társadalmi munkában. Évente 450—500 gyermek fordult itt meg, fürdött, játszott, betont kevert, mosogatott, csónakázott, mólót épített, hancúrozott, új csónak építésénél segédkezett, bőséges koszton élt, és kitűnően pihent. Mindannyian, szüleikkel együtt lelkes hívei és szószólói lettek a Hullám utcai tábornak, öt év bajairól, örömeiről sokat lehetne írni, sokan tudnának sokféle élményt elmondani. Évente száz és száz problémát kellett megoldani. És amíg a kis tábor aludt, addig a tábor vezetője, Szabó László, a segítőtársaival együtt tanácskozott.Már a holnapra és a holnaputánra gondolt, honnan szereznek meszet, cementet, fuvarost, kútfúrót a tervezett, további munkákhoz. Maga, Szabó László szinte már az életét sem tudta elképzelni a tábor gondjai, örömei nélkül. Mondták is róla, hogy a két gyermeke mellé szerzett egy harmadikat is, a tábort. Ahogyan az évek teltek, úgy vált ismertté a járásban, sőt a megyében is Szabó László önzetlen, szép, eredményes munkája. Akik jól ismerik, állítják: nem akart feltűnést. Sohasem sajátította ki magának a táborépítés dicsőségét. Mindent felettesei tudtával, helyeslésével csinált, s közvetlen segítői Györkös Dezső, Kerekes György, Horváth Béla, Berkovics Gábor, Takács Béla, Tarsoly Béla pedagógusok, úttörővezetők és a többiek mindenben mellette álltak. Tény viszont, hogy ilyen jelentős, ilyen értékű, ilyen nagy hírű társadalmi munka még nem volt a zalaszentgróti járásban. Ezért keltettek nagy feltűnést a későbbi fejlemények. Elindul a suttogás... Az irigyek, a suttogó rosszakarók Szabó László állítólagos viszszaéléseiről kezdtek beszélni. Tény, hogy az építkezéssel kapcsolatos könyvelés, bizonylati rend eléggé laza volt, sőt, szabálytalanság is akadt. A vádaskodó, gyanúsíttató hírek tehát szárnyra kaptak. Eljutottak a járási tanács vezetőihez is. Ők bíztak Szabó Lászlóban, jól ismerték, a szemük előtt dolgozott. Mégis megvizsgáltatták a tábor pénzügyeit a járási tanács pénzügyi osztályával. A vizsgálat semmiféle nagyobb mulasztást vagy más, egyéni érdeket szolgáló szabálytalanságot nem állapított meg. A rosszindulatú hírek mégis tovább keringtek. Ezért a járási tanács vezetői a járási népi ellenőrzési bizottságot kérték meg, hogy kezdjen vizsgálatot. Ez a vizsgálat sokáig elhúzódott, és egyre nagyobb port vert fel. A végén azonban Szabó László pontosan nem is tudta, mivel gyanúsítják. A járási népi ellenőrzési bizottság elnöke ugyanis nem közölte vele a vizsgálat legfőbb megállapításait. Ez a mulasztás sok baj előidézője lett. A járási NEB feljelentése alapján a zalaszentgróti járási ügyészség elrendelte a nyomozást. Később az ügy a Zalaegerszegi Városi és Járási Ügyészség hatáskörébe került. A rendőrségi nyomozás során Szabó Lászlót két hétig őrizetben tartották, majd megtiltották neki, hogy 50 napig kimozduljon Zalaszentgrótról. Végül lelkiismeretes és alapos nyomozás után, a bűnvádi eljárást, bizonyítékok hiányában megszüntették. •• .A Legfőbb Ügyészség véleménye Szerkesztőségünk kérésére a Legfőbb Ügyészség is felülvizsgálta ezt az ügyet. Tény: Szabó László nem bűnös, kezéhez idegen pénz nem tapad. Az ügyészségi szerveink tehát végül is elégtételt szolgáltattak Szabó Lászlónak. Most sokan mégis azt mondják: ha kedvező fordulatot vett is az ügy, Szabó László és családja mégiscsak megfizetett a lelkes, önzetlen munkáért. Hiszen Szabóéknak hónapokig nem volt nyugalmuk, és valósággal féltek emberek közé menni. Sajnos, a meghurcoltatás valóban bekövetkezett, de nem volt szükségszerű. A Legfőbb Ügyészség véleménye erről a következő: „Megállapítható volt, hogy sem a büntetőeljárás megindítása, sem a nyomozás során személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedések alkalmazása nem volt megalapozott. Az eljárt ügyészi szerveket mulasztás terheli, mert kellő körültekintés és megfontolás, a rendelkezésre álló adatok alapos tanulmányozása nélkül jártak el.** A Legfőbb Ügyészség véleménye szerint az ügyészi szervek helytelen intézkedései arra vezethetők vissza, hogy nem tekintettek megfelelő kritikával a zalaszentgróti járási népi ellenőrzési bizottság vizsgálati megállapításaira. Csak a nyomozás folyamán derült ki, hogy a NEB-vizsgálat körültekintőbb lehetett volna. És Szabó Lászlónak lehetőséget kellett volna kapnia arra, hogy a megállapításokkal kapcsolatos védekezését előadja. A rendőrségi nyomozás végül is mindent tisztázott. Ezek után remélhető, hogy befejeződik Szabó László ügye. Remélhető még akkor is, ha a zalaszentgróti járási népi ellenőrzési bizottság néhány nappal ezelőtt felszólamlással élt a bűnvádi eljárást megszüntető határozat ellen. Úgy látszik, egyesek tekintélyüket féltik ettől az ügytől. Lemondással fenyegetőznek, ahelyett, hogy együtt örülnének azokkal, akik jóleső érzéssel vették tudomásul a nyomozás megállapítását. Szabó László tisztessége, becsülete makulátlan, és nem történt semmiféle bűncselekmény a tábor építése körül. A régi kedvvel és energiával Elismerést érdemelnek a járási tanács vezetői, különösen Húsz István járási tanácselnök, Lábodi Kálmán elnökhelyettes és Nagy Pál osztályvezető, akik még a legviharosabb napokban sem voltak hajlandók Szabó Lászlót felfüggeszteni az állásából. Bíztak benne, és nem voltak hajlandók meggyőződésük ellenére cselekedni. A fejlemények őket igazolták. Szabó László tehát továbbra is felemelt fejjel járhat a zalaszentgróti járás községeiben. Sokak segítségével, önzetlen társadalmi munkájával, 350 ezer forintból 800 ezer forintos úttörőüdülő épült a Balaton partján. Kár, sajnálatos, hogy sor került Szabó László meghurcoltatására, de az igazán káros, az igazán sajnálatos az volna, ha nem kapna teljes elégtételt Szabó László. A járási tanács vezetői teljes mértékben egyetértenek a rehabilitálással. Csak helyeselni lehet, hogy továbbra is Szabó Lászlóra bízták a tábor vezetését, és a további építkezés irányítását. Ez gyógyír lesz a friss sebekre. Ez válik hasznára a tábornak is. A napokban már a táborban találtam Szabó Lászlót. A vihar által megrongált tetőt javította, újra csak társadalmi munkásokkal. Készülődtek a tavaszi festéshez is. — Milyen jó lenne, ha az építőipar valamelyik szocialista brigádja felfigyelne ránk — mondotta az egyik úttörővezető tanár. — Hétvégenként örömmel látnánk őket táborunkban, és sokat tudnának rajtunk segíteni. Ezen a napon még hideg szél fújt, de a nap már elő-előbukkant a felhők mögül. Június 20-ára várják az első úttörőcsoport érkezését. Ez a hónap újra próbára teszi Szabó László erejét, szervezőkészségét. Hiszen nagyon elmaradtak az előkészületekkel. De ő bizonyára dolgozni fog a tőle megszokott szenvedéllyel, mert újra érzi a bizalmat maga körül. Ez pedig jobban melegíti az ember szívét, mint a balatoni nyári nap. Tóth Bencát. Kíséruházak, falatozók, felvásárlás, szoláltatás Ötvennyolc üzlete, évi kilencvenmilliós bolti forgalma van a kiskunhalasi szövetkezetnek (Tudósítónktól.) Bármerre tekint az ember, az országot járva észleli az erősödő paraszti életforma tucatnyi megnyilvánulását, nemcsak a megújuló határban s a csinosodó községekben, hanem az emberek öltözködésén, viselkedésén és az olyan látványokon is, mint amilyen a Kiskunhalasi Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet üzlete — alighanem kisáruház a rangja — Pirtón. Sokféle tennivaló Ezren ha élnek ezen a településen, s igazán nem lehet panasz, tetszetős, korszerű, jól felszerelt a pirtói üzlet. Kaphatók benne élelmiszerek, háztartási cikkek, van itt minden. S a többi ilyen boltban hasonlóképpen. Kiskunhalas városán kívül öt községre is kiterjed a szövetkezet működési köre. Bolti forgalma — 58 boltban és elárusítóhelyen — tavaly kereken 90 millió forintra rúgott. Van a szövetkezetnek két kisvendéglője, tíz italboltja, falatozója és egy halászcsárdája. Fontos dolga a szövetkezetnek, hogy megvásárolja és értékesítse működési területén a zöldség- és gyümölcsféléket. Ezt a feladatot részint maga a szövetkezet látta el, részint a megyei értékesítő központ, aMÉK. Hét felvásárlótelepen vett meg tavaly a szövetkezet csaknem hétmillió forint értékű zöldséget és gyümölcsöt. Aligha lehetne olyan nevet találni, amelyik pontosan kifejezi ennek és a többi ilyen szövetkezetnek valamennyi tennivalóját. Kiskunhalason például azt, hogy a vázoltakon kívül foglalkozik baromfi- és tojásfelvásárlással, de megveszi a nyersbőrt, a gyógynövényt és a szálas takarmányt is. Van szeszfőzdéje, törődik a növényvédelemmel a háztáji gazdaságokban, facsemetéket vesz és elad, sertést hizlal, s tervei között szerepel egy keltetőüzem. Feladatának tekinti azt is, hogy fejlessze az úgynevezett szolgáltató tevékenységet, mert a lakosság jogos igényei maradtak eddig kielégítetlenül. Mosógépkölcsönzés, kisebb fuvarozások, falhengerkölcsönzés a lakások kifestéséhez, s különféle javítások, szolgáltatások: mindez hasznos, szükséges és jól teszi a szövetkezet, ha még többet gondol velük, mint eddig. Kedvező változások Hatezernél több tagja van ennek a szövetkezetnek, vagyona meghaladja a 26 millió forintot. Sokáig tudnának beszélni a halasi szövetkezet vezetői arról, hogy mennyit elértek már, s mi mindent szeretnének még megvalósítani. Mészáros Imre, az igazgatóság elnöke, örömmel újságolja, hogy bizakodnak, mert az utóbbi időben kedvező változások következtek be gazdálkodásukban. Érzik már — mondja — az új mechanizmus friss áramlatát, szabadabban, ésszerűbben dolgozhatnak, kevesebb a megkötöttség. Újdonság, hogy a halasi szövetkezet közvetlenül vásárolhat bort szomszédos vagy közeli állami gazdaságoktól. Mutatják is a megállapodást az egyik gazdasággal 200, a másikkal 150 hektoliter borról, a harmadikkal pedig 24 ezer palackról. Nem kell tehát valamilyen elosztóközpontba utaztatni a bort a termelőgazdaságból, azután vissza, esetleg néhány kilométernyire a kiindulóhelytől. S milyen jó, hogy a rémi Dózsa György Tsz-szel szabadon köthetett a halasi szövetkezet baromfi adásvételi szerződést, egész évre. Átlagosan heti 3—5 mázsa rántani való csirkét szállít a tsz. Ugyanazzal a gazdasággal állapodtak meg abban is, hogy közvetlenül az elárusítóhelyre viszi eladó paprikáját, paradicsomját, kelkáposztáját, burgonyáját, s megkapja érte a fogyasztói ár húsz százalékkal csökkentett összegét. A munka a fő nem a világraszóló jelentőségű fejlemények ezek, de félreismerhetetlen jelei annak, hogy átalakulóban van az ilyen szövetkezetek működése is. Erre utal a SZÖVOSZ nemrégiben megtartott kongresszusának az a határozata is, hogy megszüntetik a földművesszövetkezeti elnevezést, mert a megváltozott körülményeknek és feladatoknak jobban megfelel, ha általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetnek hívják. Kiskunhalason is vannak, akik nem pártolták ezt a névváltoztatást. Arra hivatkoztak, hogy húsz év alatt nagyon megszokták már az emberek a régi nevet. Igen, a két évtizednél is hoszszabb idő folyamán valóban közismertté és kedveltté is lettek a földművesszövetkezetek. Persze nem a nevük, hanem hasznos munkájuk révén. Ezentúl is az lesz a döntő, hogy miképpen töltik be fontos szerepüket. 11