Népszabadság, 1967. június (25. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-01 / 127. szám
1967. június 1, csütörtök NÉPSZABADSÁG Hazaérkezett a kulturális küldöttség Moszkvából Szerdán visszaérkezett Moszkvából Budapestre az Ilku Pál művelődésügyi miniszter vezette kulturális küldöttség, amely a szovjet fővárosban a szovjet- magyar kormányközi kulturális együttműködési bizottság létrehozásáról tárgyalt. Előzőleg a miniszter Finnországban tett néhány napos látogatást. A delegáció fogadtatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent dr. Orbán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese és dr. Pesta László, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének alelnöke. Jelen voltak a fogadtatásnál a Szovjetunió, valamint Finnország budapesti nagykövetségének képviselői is. Megkezdődött a KGST mezőgazdasági állandó bizottságának 23. ülésszaka Szerdán a Gellért Szálló különtermében megkezdődött a KGST mezőgazdasági állandó bizottságának 23. ülésszaka, amelyen Bulgária, Csehszlovákia, Magyarország, Mongólia, Lengyelország, az NDK, Románia és a Szovjetunió küldöttségein kívül megfigyelőként a Vietnami Demokratikus Köztársaság képviselői is részt vesznek. A tanácskozást Sztojan Szjatomezov, a bolgár küldöttség vezetője, a mezőgazdasági állandó bizottság elnöke nyitotta meg, majd Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese a magyar kormány és a KGST végrehajtó bizottsága nevében köszöntötte a küldötteket. Apró elvtárs a KGST keretében megvalósított kölcsönösen hasznos együttműködés eredményeiről, a gazdasági kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeiről beszélt. Megállapította többek között, hogy a Magyar Népköztársaság gazdasági fejlődésében különösen fontos szerepet játszik a szocialista országok közötti s ezen belül a KGST keretében folyó nemzetközi együttműködés. A mindennapi élet tapasztalatai — nálunk éppúgy, mint a többi szocialista országban — azt bizonyítják, hogy a népgazdaság fejlődésében mind fontosabb helyet foglal el a kölcsönös előnyökön alapuló nemzetközi együttműködés. A tudományos eredmények, az értékes tapasztalatok cseréje és bevezetése a mezőgazdasági termelőüzemek gyakorlatába nagyban segíti a mezőgazdasági termelés növekedését, amely előfeltétele az életszínvonal emelésének. — Kormányunk figyelemmel kíséri — mondotta a továbbiakban — a KGST mezőgazdasági állandó bizottságának tevékenységét. Teljes mértékben egyetértünk és támogatjuk a bizottságnak az újabb s az eddiginél hatékonyabb együttműködés lehetőségeit kereső munkáját, az együttműködés tökéletesítésére irányuló törekvéseit. Üdvözöljük azt az újabb gyakorlatot is, amely szerint az ülésszak ideje alatt a delegációvezetők tájékoztatják egymást az országukban a mezőgazdaság fejlesztésére tett új intézkedésekről, a mezőgazdasági termelés általános helyzetéről. Apró Antal hangsúlyozta, hogy a tanács 20. ülésszaka határozatainak szellemében a mezőgazdaság területén is hozzá kell fogni az 1970. utáni tervek egybehangolásához. Az ülésszak részvevői ezután megállapították a június 5-ig tartó tanácskozás napirendjét, majd megkezdték a programban szereplő kérdések tárgyalását. (MTI) a gyár berendezésének hibái. Egy új üzemnél mindjárt az elején, aztán három-négy év után van sok baj a berendezéssel. Ennyi idő múltán már megkopnak a gépek, generálozni kell az éjjelnappal működő, elfáradt szerkezeteket. A tmk-sokra emiatt néha tálon túl nagy teher szakad mostanában. Különösen a kemencékben sok a hiba. Ki a hibás: a gyártó üzem? Az anyag? A kezelőszemélyzet? A karbantartás? Erre nehéz felelni. Ezért is feszültséget okoz az üzemben a hiba. A 4-es alapszervezet taggyűlései gyakran kavarnak vihart. „Egymás mellett élünk Deákváron, de klubhelyiség hiányában alig ismerjük egymást.” (Jess György, a DCM 5-ös alapszervezetének titkára.) Visszatérve Deákvárra, ismerkedjünk meg az ott élő másik népes réteggel, az irodainkkal. Kereken számítva, kétszázan dolgoznak a DCM irodáiban: a termelést közvetve irányító műszakiak, az adminisztrátorok és a kisegítők. Elég szép szám, mintegy 16 százalék. Egy svéd cementgyáros rettenetesen sokallná — mi azt mondjuk: elfogadható, roszszabb is akad. Jó része az ország sok részéből, a testvérüzemekből települt ide, vagy az utóbbi időben szerzett diplomát. A deákvári lakások jelentős részében ők laknak. Az évek során Deákváron sok barátság szövődött: az együtt végzett munka, a véletlen, a gyerekek barátsága sok kis kollektíva a termelés gondjait tárgyalják ott, valósággal felbolydul a gyár. Érdekes, hogy éppen egy ilyen békétlen alapszervezetben megy jól a tagfelvételi munka. Utoljára április 28-án vettek fel új párttagot, de már öten várnak, mikor tűzi az ő kérelmüket is napirendre a taggyűlés. Igaz, a párttagság több fizikai és erkölcsi megterheléssel jár, mint a pártonkívüliség. Ez azonban, úgy látszik, nem riasztja el a munkások javát. Éppen fordítva áll a dolog. Nagy a vonzereje a 4-es alapszervezetnek, Fát kovácsolt össze. Szomszédoló telep ez. Kártyapartik, kirándulótársaságok, „pecaegyüttesek” alakultak. De furcsa dolog: valahogy a rétegek nem keverednek. Mérnök mérnökkel, könyvelő könyvelővel, szakmunkás szakmunkással barátkozik leginkább. Igaz, a technika is épít válaszfalakat. A huszonöt autótulajdonos könynyebben csinál egymással közös programot, és ugyanez vonatkozik a 150 motorozóra is. És a technika hiánya is elkülöníti egymástól az embereket. Nincs klubház, ahol összejöhetnének szórakozni, táncolni, beszélgetni, így marad a spontaneitás, a szakmai összetartozás. Az 5. sz. pártszervezet erős, a létszámhoz képest a legnagyobb. Az irodai dolgozók 21 százaléka, 42 elvtárs tagja a pártnak. Persze jó része még fizikai dolgozó, vagy diákkorában lett kommunistává, úgy emelték ki irányító munkakörbe. Az alapszervezet taggyűléseinek ez adja meg a jellegét. Ide tartozik az igazgatóság, a műszaki-gazdasági vezetés. Az 5-ös számú alapszervezetnek számolnak be a vezetők saját gondjukról, az anyagellátásról, a javítás, a bővítés helyzetéről. Itt kérnek a vezetők támogatást a párttagságtól. A számviteli osztály vezetője itt egy taggyűlésen vetette fel, mennyire akadályozza munkájukat a kisgéphiány. Azóta javulás van ebben a vonatkozásban. Az anyagosztály vezetője itt panaszolta el, mennyi bajt okoz neki a munkaerővándorlás; a pártszervezet segítségével átcsoportosítottak ezután, hogy ez a fontos osztály is megfelelő munkát tudjon végezni. Talán ennek a pártszervezetnek a leghatékonyabb a munkája. Amit itt elhatároznak, ami ennek nyomán történik, az kihat az egész gyárra, talán az országra is. Mégsem mondható a helyzet teljesen egészségesnek. Az a tíz-tizenöt ember, aki hivatali beosztásánál fogva lényeges befolyást tud gyakorolni az események menetére, tevékeny pártmunkás is, viszont a többiek, az alacsonyabb munkakörben működő műszakiak, egyszerű adminisztrátorok ritkán avatkoznak bele a dolgok menetébe. Alkalmilag elvégzik, ha pártmegbízatást kapnak, de ezzel kész. Ha itt az óra, sietnek haza, Deákvárra. A pártaktiva megálig győzi a munkát. Máté György (Folytatjuk.) Fiatalok városa Kereskedelmi egyezmény az Elefántcsontpart és Magyarország között Az Elefántcsontpart Köztársaság és a Magyar Népköztársaság kétéves időtartamra 750 millió afrikai frank értékű árucsereforgalomra vonatkozó kereskedelmi egyezményt kötött. Az egyezményt az Elefántcsontpart Köztársaság részéről Ronan Bédié, gazdasági és pénzügyi miniszter, magyar részről Domokos Mátyás, a Külkereskedelmi Minisztérium osztályvezetője írta alá. Kemizálás és a mezőgazdaság A mezőgazdaság kemizálása, ezen belül a vegyi növényvédelem, különösen 1960 óta fejlődik gyorsan. Ezzel kapcsolatban az utóbbi időben igen heves viták alakultak ki. Egyesek a fejlődést elégtelennek, mások indokolatlannak tartják, és a vegyi anyagok társadalmi veszélyére hivatkoznak. A vita legtöbb részvevője helytelen következtetésre jut, mert a vegyi növényvédelem fejlődésének rugójául csak azt az évi 6-7 milliárd forintnyi veszteséget tekinti, amelyet a különböző károsítók okoznak. Ez nagyon figyelemre méltó, de a kemizálás fejlődésének nem ez az egyetlen oka. A kemizálás és vegyszeres védelem terjedése szorosan kapcsolódik a mezőgazdaságban történt változásokhoz. A nagy táblákon fokozódik a fertőzés veszélye, a fertőzési góc gyorsan terjed. Egy- egy gazdaság mind kevesebb növényféleséggel foglalkozik, így a klasszikus vetésforgó helyett legfeljebb az ésszerű vetési sorrend kialakításával törődhet. Ennek következtében a vetésforgóban alkalmazható agrotechnikai eljárást vegyi anyaggal kell helyettesíteni. A termelés biztonsága szintén előtérbe került. Márpedig a különböző kártevők teljes egészében tönkretehetik a termést. Az exportra termelt árunak — s a hazai piac követelményei is nőnek — teljesen mentesnek kell lennie a kártevőktől. A mezőgazdaságban dolgozók elöregedése és csökkenése szintén a vegyi védekezés gyorsítását követeli. Tavaly például a kukorica vegyszerezésével, mintegy kétmillió munkanapot helyettesítettünk és a kezelt területen a munkatermelékenység 46 százalékkal növekedett. Egyébként 1970-ig megkétszerezhetjük ezt az eredményt. Mindebből nyilvánvaló, hogy a kemizálás — s ezen belül a vegyi növényvédelem kiterjesztése — elengedhetetlen feltétele a mezőgazdaság fejlődésének, szemben tavaly 67 000 tonna szert használtunk fel. S ennek értéke megközelítette az egymilliárd forintot. Számottevően nőtt a műtrágya-felhasználás is, s a kiszórt műtrágya értéke 1,9 milliárd forintra növekedett. Ez összefoglalva azt jelenti, hogy a múlt évben a magyar mezőgazdaság hozzávetőlegesen hárommilliárd forint értékű vegyi anyagot használt fel. Ugyanakkor a jelentős méretű gépesítés után is kétmilliárd forint alatt van a mezőgazdasági gépek évi amortizációja. Az utóbbi években tehát a mezőgazdasági termelőeszközök struktúrájában jelentős eltolódás következett be a vegyi anyagok javára, és ez a folyamat tovább tart. A változást egyáltalán nem követte a szakmai képzés. Oktatásunk a kor igényétől jelentősen elmaradt. Azt nem állítja senki, hogy a mezőgazdaság gépesítésében minden rendben van — s elegendő szakember áll rendelkezésre. Mégis a gépesítésben — ahonnan egy termelési ciklus alatt kétmilliárd forintnyi érték megy át az árutermelésbe — a szakmunkások, a technikusok, mérnökök egész sora dolgozik. Ugyanakkor a több mint hárommilliárd értékű vegyi anyag felhasználásához átlagüzemenként egy speciális képzettségű szakmunkás sem jut. A kilenc és fél ezer nagyüzemi növényvédő gép közül nyolcezerre még betanított munkás sem jut. A mezőgazdasági szakember a főiskolán csak nagyon kevés kémiai ismeretet szerez. Unikumként idekívánkozik, hogy bár a kemizálás ugrásszerű növekedése az elmúlt évtized közepén kezdődött, ugyanezen időben minden mezőgazdasági főiskolában megszüntették az agrokémiai tanszékeket. A mezőgazdasági termelés kemizálásának mai helyzetében és további fejlesztésében alapvető problémaként jelentkezik a szakismeretek elmaradása. Ez az egyik legfőbb oka annak, hogy a lehetőségekhez képest alacsony a felhasznált kémiai szerek hatásfoka s a vegyi anyagok a hozzá nem értők kezében sokakra veszélyesek. Bizonytalan az ellátás A kemizálás és vegyszeres védelem hatékonyságát, az ellátásban mutatkozó és sajnos egyelőre állandósult zavarok is csökkentik. A növényvédelmi eljárások — a károsítók járványjellege miatt — csak az adott növény védelmi rendszerének maradéktalan végrehajtása mellett adnak teljes eredményt. Egy-egy elmulasztott munkafolyamat pótolhatatlan, és következményei a szomszédos területeken is érezhetők. Az ellátás hibái tehát erősen megmutatkoznak. Nehezíti a helyzetet, hogy az időjárástól függően, az egyes szerekből rövid időn belül 30—50 százalékkal is nagyobb mennyiség kell, mint amennyi több esztendő átlagában. Ennek ellenére évek óta nem tudtuk elérni, hogy az alapvető növényvédő szerekből legalább 30 százalékos tartalékunk legyen. Nem sikerült változtatni azon sem, hogy a bank az AGROTRÖSZT-nél mutatkozó minimális átmenőkészleteket ne sújtsa eszközlekötési kamattal. Ez a helyzet arra kényszeríti az AGROTRÖSZT-öt és a termelőüzemek illetékeseit is, hogy a készleteket messze a biztonsági tartalék alá szorítsák. Az egyes szerek helyes értékítélet alapján történő használatához feltétlenül szükség lenne a jelenlegi szubjektív árrendszer megváltoztatására. Olyan mozgó árak kellenének, amelyek híven tükrözik az egyes szerek áringadozásait a külföldi piacon, így az árak a jó és gazdaságosabb növényvédő szerek használatára ösztönöznék a termelőket. Amennyiben ilyen árrendszer kialakul, gondoskodnunk kell arról, hogy az egyes szerek márkái ne jellegtelenedjenek el azzal, hogy csak a hatóanyag kerül megnevezésre. Több gépet a vegyszerek felhasználására A vegyi anyagok hatékonyságát jelentősen csökkenti a rendelkezésre álló géppark elégtelensége. Rendkívül sok bosszúságot okoz, hogy a meglevő géppark alkatrészellátása évek óta nem rendeződik. Nemcsak azért nincs javullás, mert az illetékes cégek nem gyártanak elég alkatrészt, a MEGÉV sem rendel megfelelő mennyiséget. Valamiféle tarthatatlan szubjektív elképzelés miatt a hazai gyártásból származó, mintegy 332-féle alkatrész közül 116-félét központi ellátásban tar- tanak. Ennek következtében, ha a termelőüzemben egy gép meghibásodik, akkor csak nagyon késedelmesen érkezik meg az alkatrész, esetleg a néha filléres árut több száz forintos útiköltséggel lehet beszerezni. A géppark lehető legjobb feehasználását akadályozza a gépjavító központnak az az intézkedése, amelyik szerint megyénként egy-két állomásra specializálta a gépek javítását. Ezért aztán az A termelőszövetkezet, amelyik nem rendezkedett be a gépjavításra, néha 80—100 km távolságra is kénytelen a gépét szállítani. Márcsak ezért is mindenképpen helyes támogatni a termelőüzemeknek azt a törekvését, hogy a növényvédő gépeket a gazdaságban javítsák, így a kiesést minimálisra csökkentsék. A kutatás fogyatékosságai Az ilyen korszerű és termelékeny, ugyanakkor hatásában igen sokoldalú eljárás fejlesztésében, mint a kemizálás, nagy jelentősége van a kutatásnak. Sajnos ami a kemizálással kapcsolatos kutatásokat illeti, nincs sok dicsekednivalónk. A fejlett ipari országokban észlelhető tendenciával ellentétben, nálunk rendkívül elaprózott a kutatás. A rendelkezésre álló eszközök, felszerelések is nagyon szerények, elmaradottak. A fő veszélyt azonban mégsem ebben, hanem a kemizálással, de főleg a növényvédelemmel kapcsolatos kutatás szűken empirikus jellegében látom. Az ipar nem az adott növény vagy károsító biológiájának, fiziológiájának ismeretéből kiindulva keres hatásos anyagokat. Kutatóink közül pedig sokan hajlamosak arra, hogy a gyors eredmény reményében, csak szerkipróbálási kísérleteket folytassanak, adaptáljanak anélkül, hogy a szer következményeit, a környezetre való hatását alaposan tanulmányoznák. Arra kell törekednünk, hogy a rendelkezésünkre álló szerény kutatóerőket valóban a tudományos kérdések vizsgálatára ösztönözzük. A szerek adaptálására és elterjesztésére pedig — éppen úgy, mint a károsítók előrejelzésére — középirányító szerveinknek kellene berendezkedniük. Egyrészt a növényvédelem járványjellegéből, másrészt az óriási tömegben használt vegyi anyagok veszélyéből kiindulva, az eddigieknél hatékonyabbá kell tenni a növényvédelmi és egészségügyi hatósági munkát. Az új mechanizmusban a gazdasági önállóság növekedésével egyenes arányban kell fokoznunk társadalmi érdeket szolgáló hatósági teendőket. S e téren a tanácsok mezőgazdasági osztályaira is igen fontos szerep vár. A vegyi anyagok felhasználása már az utóbbi években is számottevően hozzájárult a mezőgazdasági termelés fejlődéséhez. A kutatás és főként a gyakorlat sok tanulsággal szolgált. A kemizálás továbbfejlődésének üteme számottevően meghatározza, hogy milyen gyorsan haladnak szocialista nagyüzemeink a termelés korszerűsítésének útján. Nagy Bálint Kevés a szakember Érdemes tehát vizsgálni, menynyire készült fel a mezőgazdaság a mai szintű, illetve a közeli években várható kemizálásra? Vegyük itt figyelembe a fejlődés ütemét. A legfőbb jellemző: az 1962-es 40 790 tonna, növényvédő szerrel