Népszabadság, 1967. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-22 / 171. szám

1967. július 22. szombat NÉPSZABADSÁG frtcrfiEIJSZETES TURGENYEV: REGGELI A MARSALL­­NÁL (Vasárnap 20.40) Tv-vígjáték. — Turgenye­vet nemegy­szer nevezték „mélabúsnak”, és legtöbb mű­vére valóban rá i­s illik a jelző — mondja Békés István, aki a fordítás és a televízióra alkal­mazás munkáját is vég­ezte. — A legtöbb olvasó is erről az oldaláról ismeri őt, ezért is fog érzésem szerint meglepetést kel­teni ez a Magyarországon még színre sem került egyfelvonásos, amely a nagy író ritka, szatirikus művei­ közé tartozik. A téma, vagyis inkább a közeg viszont ugyanaz, amelyet epikai széles­séggel számtalanszor és számta­lan formában vizsgált: a múlt századi Oroszország nemesi tár­sadalmának világa. A szarkaszti­kus gúnnyal megírt játék egy bé­kítő misszió történetét tárja a né­zők elé, amelynek keretében a nemesek marsallja megkísérli ki­békíteni egymással az egy hagya­téki kérdésen összekülönbözött két felet. Ám egyikük, aki egyéb­ként fennen hangoztatja, hogy mindenfajta egyezségbe bele­megy, gyakorlatilag semmilyen megegyezésre sem hajlandó. Az anyagi kérdések megoldhatatlan­nak bizonyulnak, aminthogy meg­oldhatatlan az egész osztály prob­lémája. A múlt század derekán íródott, néhol a bohózatot meg­közelítő vígjátékában Turgenyev a ma közönsége számára is élve­zetesen gúnyoros hangot használ. A zenés, szatiri­kus műsor rész­leteinek közve­títése az Iro­dalmi Színpad előadásából, felvételről. Az Iro­dalmi Színpad elmúlt évadi elő­adásai közül az egyik legsikere­sebb A pénz komédiája, amelyben az összeállítók azt tűzték maguk A PÉNZ KOMÉDIÁJA (Kedd, 20.20) elé, hogy bemutassák a pénz ör­dögi szerepét, kissé gúnyolódva, torzítva és a képtelenségig vive­­ egyes lehetséges következményeit, és a szatíra eszközeivel világítva­­ rá annak az elvnek a kisszériűsé-­­ gére, amely szerint az emberi bol-­­­dogság elérésének egyetlen esz-­­köze a pénz. A műsorban helyet­­ kapott Johanne d’Orliac A király­­­­né számlái című írása, egy mu­­sicalesített részlet Ben Jonson­­ Volpone című darabjából — ez­­ utóbbit Illyés Gyula fordításában láthatjuk —, egy érdekes össze­állítás Hotel a Telizsebhez cím­mel Bertolt Brecht verseiből, és néhány vers, magánszám, vala­mint részletek az ötletes cirku­szi keretjátékból. A rendező, Me­gyeri Gabriella a következőket mondta: — Adásunk­ ezúttal két vi­dám könyvet mutat be és a Pa­noráma-sorozatban most megje­lent néhány útikönyvet. Ez utób­biak Miskolcot, Pécset és Eszter­gomot ismertetik meg. A két vi­dám könyv: Karinthy Frigyesé és Gombó Pálé; mindkettőből egy­­egy tévésített jelenetet is lát­hatnak a nézők. Az albérlő című Karintffy-krokit és Gom­bó Pál Karrierológia című könyvéből azt a részt, amely­ben négy utas leharapja a nyelvét az autóbuszon egy rázkó­dáskor, és az orvosok tévedésből mindegyiknek a másikét varrják vissza, ami által valamennyien a másik „nyelvén” kezdenek be­szélni. Csapó Györggyel interjút készítettünk az útikönyvírásról és Levantei utazás című köny­véről, befejezésül pedig Bokodi Béla könyvét ismertetjük, amely a szemlő-hegyi barlangexpedíció­ról szól. J. Gy. A TV KÖNY­VESBOLTJA (Csütörtök, 18:15) Szörpüzemet létesít a tokodi Aranykalász Termelőszövetkezet (Tudósítónktól.) Az idén a tokodi tsz nyolc és fél hold földön 636 mázsa földs­epret termelt. A szép, jó minő­ségű gyümölcs egy részét friss ál­lapotban adták át a tokodiak a felvásárló kereskedelemnek. A többit, mintegy 350 mázsát, a ba­­linkai tsz csőri szörpüzemében dolgoztatták fel szörpnek. A vál­lalkozás jól sikerült. A szörp a gyártási szabványnak megfelelő, jó ízű, kitűnő minőségű. Még csak második hete kapható a dorogi járás földművesszövetkezeti bolt­jaiban, és már híre van, sokan csak ezt vásárolják. Két hatalmas tartályban érke­zett meg a szörp Tokodra. A pa­lackozást ugyanis már a tokodi tsz végzi. A 600 mázsa szörpöt fél­literes és hét és fél decis, vala­mint ötliteres üvegekben hozzák forgalomba. Gondoltak arra is, hogy ízléses címkével lássák el az üvegeket. A „csomagolás” külön érdekessége, hogy az üvegek mű­anyag dugóit a tsz maga állította elő. Kényszerhelyzetben voltak, nem tudtak sehol se megfelelő dugót beszerezni, nem volt más megoldás: gyártott dugót a tsz or­szágosan ismert gombkészítő rész­lege, így most 100 ezer dugót ké­szítenek a maguk céljaira, de hajlandók másokon is segíteni. Az eddigi tapasztalatok szerint a tokodi szamócaszörpnek sikere lesz. Jól jár a fogyasztó és a tsz is. Ez a vállalkozás mintegy 200 ezer forinttal növeli az Arany­kalász Tsz idei jövedelmét. Gondos számítások és tapasz­talatcsere-látogatások után — megnézték a tokodiak a szabad­kígyósa technikum tangazdaságá­nak konzervüzemét is — úgy ha­tároztak, hogy jövőre már saját üzemükben készítik el a különféle szörpöket, az idei mennyiség tíz­szeresét. Az új üzem előrelátható­lag egymillió forintba kerül. A beruházás egy részét a Komárom megyei MÉK magára vállalja, és ugyancsak a MÉK előre, szerző­désben biztosítja a tokodi szörpök értékesítését. A nyersanyag előteremtése nem jelent gondot. Csak földieperből 17 hold telepítése van a tsz-nek, melyből 8,5 hold már az idén ter­mett. Szépen teremnek a tsz málna- és ribizlitelepei is. Emlí­tésre méltó, hogy a váci országos gyümölcskiállításon a tokodi Aranykalász Tsz málna- és ribizli­­termése két első és egy második díjat nyert, és ők kapták meg a termelői nagydíjat is. Az új szörp­üzem nyersanyagellátását szol­gálja az is, hogy a tokodiak 25 hold málna-, 25 hold ribizli- és 20 hold földi eper-telepítést is el­határoztak. Ennyi minden megelőzte és ennyi minden követi a tokodi szörpüzem létesítését. Megerősített postai szolgálat a Balaton partján A Balaton partján, ahol a fő­szezonban több mint 100 000 em­ber tartózkodik egyszerre, és hét végén a kirándulók száma meg­közelíti a negyedmilliót, kettőzött feladatot lát el a posta. A postások legnehezebb teen­dője a mozgószolgálat. Autópos­ta és motoros kézbesítő keresi fel azokat az idegenforgalmi he­lyeket, campingeket, szabad strandokat, ahol nincs postahiva­tal. A tó 42 nyaralótelepén idény­pavilonokkal és mozgószolgálat­tal többszörözték meg a hírlap-, bélyeg- és képeslapárusító­ helyek számát. Ezenkívül több mint 150 képeslap- és bélyegárusító auto­mata működik. II ..Jiep/Jia eipjjze.if phpcpiikjtp Egy kis történelem Külföldi rend­számú ..autó áll meg a járda mellett, szép nagy masina, olyan, amilyet ta­lán méterszámra árulnak. Veze­tője tétován hajol ki az ablakon, elnézést kér a zavarásért, de mer­re is találná meg a Váci utcát? Egy csapásra több lelkes idegen­­vezető is mutogat. Hát hogyne tudnák, merre van a nevezetes utca! Valamikor, erről tanúskodik az emléktábla, az utca végén állott a Váczi-kapu, Pest városának északi kapuja, ahonnan a Vác fe­lé vezető út elindult. Innen a ne­ve. A kaput már vagy 180 éve el­söpörte a terjeszkedés, az egyko­ri városszéli környék ma Buda­pest legforgalmasabb üzleti utcá­ja. Valamelyest megváltozott a jellege is, kirívó luxusról már nem beszélhetünk vele kapcso­latban, ha van is benne néhány különlegesen magas színvonalú üzlet, szalon. A pestiek, ha szid­ják is egyik-másik maszek árait, azért szívesen benéznek ide is, örülnek, ha a háborúban sokat szenvedett utcában valami újat fedeznek fel, egy új üzletet, egy vonzó kirakatot, egy modern por­tált vagy akár csak egy végre helyrehozott kapualjat. Manap­ság már mind több eredménnyel járnak az ilyen felfedező séták. A Váci utca megint eleven, fő­leg az új Erzsébet-híd megnyitá­sa óta, amikor nemcsak sétaut­cává lépett elő, hanem a város­rendezés is kezdett vele törődni. Nem is ok nélkül. Nemrég az egyik tekinté­lyes nyugatné­met újság, a Frankfurter Allgemeine Zeitung, teljes lepedőoldalt szentelt annak a témának, hogy a nyári évadban útrakelők hol vásárolhatnak a legjobban Európában. A cikk ki­lenc európai főváros leghíresebb üzleti utcáit mutatta be; olyan hírességek, mint a bécsi Kamm­­­erstrasse, a zürichi Bahnhof­­strasse, a londoni Oxford Street,­­ a koppenhágai Streget és mások között ott volt a Váci utca, mint „a kétmilliós Budapest nemzetkö­zileg legismertebb üzleti utcája". Az írás a többi között felhívta a figyelmet a Váci utca különleges áruira, a divatszalonokra, a kéz­művesekre, az idegen nyelvű iro­dalmat is árusító könyvkereske­désekre, a Csók Galériára, az eszpresszókra, no és a színes kor­zóra. Eddig rendben van. Csak azután kezdődött a baj, amikor rátért a Váci utca elhanyagoltsá­gára. Pedig nemcsak a cikk ke­vésbé hízelgő megjegyzéseiből le­hetne rájönni arra, hogy a Váci utcában — szeplők is vannak szép számmal, ha a kozmetikázás már megkezdődött is. Notesszal, ce­ruzával men­tem végig teg­nap a Váci utcán. Nem megeről­tető túra. Az igazi Váci utca — mennyi is lehet, kétszáz—három­száz méter? — tulajdonképpen csak a Vörösmarty tértől a pá­ros oldalon a Haris közig, a túl­oldalon pedig a Pesti Barnabás utcáig tart. (Már nemegyszer szó­ba került a teljes Váci utca, te­hát a Tolbuhin körútig terjedő folytatás felvirágoztatása is. De ez nem reális terv. Ezen a részen olyan épületek, objektumok van­nak, amelyek ki nem fizetődő, valósággal reménytelen vállalko­zássá tennék üzletsorok létreho­zását.) Maradjunk tehát a hagyomá­nyos, híressé vált Váci utcánál. Árgus szem sem kell hozzá, hogy az ember összeállítsa hibajegyzé­két. Ha a Vörösmarty tértől indul el az ember, rögtön szembe tűnik, hogy ennek a rövid, páros oldalon mindössze 15 háznyi utcaszakasznak nem kis ré­szét palánkok fedik el. A 2. számú házban épül, épülget, mint valami városi Luca széke három üzlet (Ofotért, Férfidivat, Óra­­ékszer). Nem is csak arról szólva, hogy az utcaképet zavarja a hosz­­szadalmas tatarozás, hogyan is le­het oly könnyen eltűrni három üzlet évekig tartó kikapcsolását éppen ezen a frekventált, forgal­mas környéken ? Megak­adunk a Türr István utcánál is, ahol a Váci utcára is kiterjeszkedik az ÉM Ipari és Mezőgazdasági Ter­vező Vállalat vasrácsos, szürke irodasora, ami természetesen nem ide való. S nem ide való vele szemben az, hogy a Paris Divat­szalon több kirakatában modellek helyett hatalmas érettségi tabló­kat talál a szemlélődő. Ám jobb ezt abbahagyni. Ha az ötlettelen, ízléstelen portálokat, primitív cégtáblákat, semmitmondó hom­lokzatokat, poros, gyér kirakato­kat, elhanyagolt kapualjakat mind megkísérelnénk összeírni, gyorsan elkopna a ceruza. Külö­nösen a Váci utca mellékutcáira jellemző ez nagymértékben, s e te­kintetben hozzátartozik, hozzászá­mítják. Pedig ezeket, nem is nagy áldozatokkal, orvosolni lehetne. Ami költségesebb, és ami, sajnos, az egész Váci utcára rányomja bélyegét, az négy háborús marad­vány, romház, földszinti „szükség­­üzletekkel”: négy ház, Váci utca 16., 20., 19. és 21. (Ezt a legutób­bit most kezdték bontani.) Örvendetes, hogyne volna az, hogy néhány nagyon szép üzlet­­helyiség épült a legutóbbi eszten­dőkben, tessék csak megnézni. Megszaporodott a modern cégé­rek, világítótestek száma. De az újdonságok mellett még inkább kiugranak az elhanyagolt részek. A Váci utcá­nak — az em­ber úgy gon­dolná —, főleg a foghíjak beépítésénél, elsőbbség jár, hisz hol, ha nem itt találkoz­nék össze a városépítés, az ide­genforgalom, a kereskedelem, a lakásgyarapítás érdeke? Érdeklődtünk a Váci utca jövő­je felől. Az általános rendezési terv megvan, nagyon szép dolgo­kat tartalmaz. Az építészek nagy buzgalommal foglalkoznak a Váci utcai kép kialakításával, házak, üzletházak megtervezésével, hi­szen ezek egyedi építkezések lesz­nek, csak itt képzelhetők el, tehát igen szép feladatokat állít a szak­ember elé. A Váci utca 21. számú ház helyén, ahol most már a csá­kányok dolgoznak, olyan új épü­let lesz, amelynek legalább a földszintje és az első em­elete a kereskedelem és a vendéglátóipar rendelkezésére áll majd. Az emlí­tett tervezővállalatnak új székhe­lyet keresnek a városban, s így a komor, rácsos részen is ide tar­tozó „valami” lehet majd. A fog­híjakat rendezik, beépítik, még­pedig úgy, hogy ezek belső terü­letén kis üzletutcácskák alakulja­nak ki, amelyek összekötik a Váci utcát a párhuzamos Petőfi Sándor utcával és az Aranykéz utcával, más világvárosok üzleti negyedei­nek mintájára. Nem pontos szá­mítás szerint, akár 8000—10 000 négyzetméter alapterülettel gaz­dagodhatna ennek a résznek az üzlethálózata a következő öt év­ben. Ahol lehet, árkádosítanak, ez is a járókelők, a vásárlók kényel­mét szolgálná. A Váci utca kié­pítése természetesen magával húzz­a a környék rendezését is, mindenekelőtt a Martinelli téri templom tőszomszédságában levő, elképesztően rút front eltünteté­sét, itt a Posta építkezne. Napi­rendre kerülnek a portálok, a ka­pualji vitrinek, az utcai feliratok, reklámok is, mert ebbe is bele kell szólni. Az egyik leg­fontosabb kér­dés, hogy szép, szép, de meny­nyi idő kell mindehhez, mikorra lesz olyan a Váci utca, amilyen­nek szeretnénk? Mert például a Váci utca 21-et bontják, de a foly­tatásról, a 19-es házról még hall­gat a fáma. A belvárosi rendezés egyik kitűnő szakértője azt jó­solja, hogy ha úgy haladnak, mint eddig, még tíz év is eltelhet, amíg a Váci utca teljes rendezése befejeződik. Tíz év... Ezt mindenképpen soknak érezzük. Számolni kell, persze, lehetőségeinkkel, mennyit tudunk rendelkezésre bocsátani erre! De az ütemet jó lenne gyor­sítani. Még az se lenne baj, ha e cél érdekében, a Váci utca eseté­ben, a zsebükbe nyúlnának az itt mégiscsak igen jól prosperáló vagy itt üzletet nyitni szándékozó állami vállalatok, szövetkezetek és magánvállalkozók is. Vető József Nyugati szemmel Séta közben Megvannak a tervek... ...de hány évre? Déli forgalom a sétáló- és bevásárlóutcában. LEGYEN MINDIG JÓL ÁPOLT HASZNÁLJON KÖLNIVIZET

Next