Népszabadság, 1967. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-01 / 179. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XIGO fillér NÉPSZABADSÁG 1967. augusztus 1. kedd A HÍ AGYAIK SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXV. évfolyam, 179. szám Búcsú a papíroktól Nem a minden igazgatáshoz szükséges papírokról van szó, hanem azokról az igazolásokról, jelentésekről, írásos dokumentumokról, amelyeket a pesti köznyelv azért nevezett találóan bőrpapíroknak, mert valamilyen hiba, mulasztás esetén megmenthették a különböző beosztású vállalati vezetők „bérét” a súlyosabb következményektől. A túlzottan központosított, utasításokkal történő gazdaságirányításnak sajátos ismérve volt a tipikusan hivatali-irodai módszer, amely mindenekelőtt jelentésekkel igyekezett dokumentálni a végzett munkát, hogy az megkapja a felsőbb szerv elismerését, jóelőre biztosított aláírásokkal, igazolásokkal fedezve az esetleges hibákat, mulasztásokat. Óhatatlan kísérőjelensége volt ez annak a helyzetnek, amelyben az iparirányító szervek tervmutatószámokba sűrített döntései pontosan előírták a vállalatoknak, hogy mit, miből, mennyit és mikor gyártsanak, csupán a végrehajtás hogyanjához adva valamelyes nagyobb mozgási lehetőségeket. A bürokratikus ellenőrzés termelte ki a papír mindennél fontosabb szemléletét és gyakorlatát, amely biztonságot adott a kényelmes, óvatos, a kötöttségekkel jól megférő vezetőknek, de sok nehézséget, bosszúságot, lelkiismereti válságot okozott azoknak, akiknek kezdeményező alkotókedve igyekezett áttörni a túlzott kötöttségek korlátait. A gazdaságirányítás új rendszerének mind konkrétabban megfogalmazott követelményei azonban arra figyelmeztetnek, hogy lejár a „bőrpapírok” és mindenféle felesleges papírok ideje. A szükségletre való termelés, a rugalmas alkalmazkodás a fogyasztók igényeihez, a vállalatok jövedelmező gazdálkodásának a biztosítása, egyszerűen nem fér össze a felelősség olyan formális érvényesülésével, mint amilyet az ilyenfajta papírok jelképeznek. 1968. január 1-től vállalati hatáskörbe kerül a döntés, hogy mit termeljenek, miből, mennyit, mikorra gyártsanak, önállóan kötnek a vállalati vezetők szerződéseket, adnak fel rendeléseket, vállalnak szállításokat. Hogy jól döntöttek-e, helyesen választották-e meg a gyártmányösszetételt, előrelátóan állapodtak-e meg a határidőben, egyáltalán, hogy kellő eredménnyel végezték-e a munkájukat, erről készíthetnek jelentést, igazolást százfélét, de semmiféle papír sem változtathatja meg a vállalati zárómérleg ítéletét. Rossz, veszteséges gazdálkodás esetén semmiféle hasonló módszer nem mentesítheti a vállalati vezetőket döntéseik felelőssége és következménye alól, a jövedelmezőségnek meg éppen nincs szüksége külön dokumentálásra, igazolásokra. Az országgyűlés legutóbbi ülésszakán sok szó esett arról, hogy milyen szerepük lesz a gazdasági vezetőknek az új mechanizmus körülményei közt. Könnyebb lesz-e a dolguk vagy nehezebb — általános érvénnyel aligha lehet ezt megválaszolni. Kinekkinek saját magának kell rá megadni a feleletet. Annak, aki túlságosan hozzászokott a felülről diktált feladatok mechanikus végrehajtásához, akit a kényelmesség és túlzott óvatosság viszszatartott attól, hogy valamivel is többre vállalkozzék, mint amennyit kifejezetten előírtak neki, annak nehezebb lesz megszoknia az önálló döntések kockázatát és felelősségét. Annak viszont, aki a jobb eredmények kedvéért eddig hadakozott a merev előírásokkal, a nehézkes és bátortalan ügyvitellel, könnyebbséget, nagyobb lehetőséget ad a kötöttségek megszűnése, a döntésekhez adott önállóság. Vannak, akik az új mechanizmus nagyobb követelményeinek a hangsúlyozásából általában az eddigi vezetői tevékenység lebecsülését, kritikai elmarasztalását vélik kihallani. Holott senki sem vonhatja kétségbe, hogy volt különbség, méghozzá lényeges, az egyes vezetők munkája, erőfeszítései és eredményei közt, voltak eddig is jó vezetők és voltak gyengébbek is. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az anyagi és erkölcsi elismerés nem mindig esett egybe a munka valóságos hatékonyságával, eredményességével. A napi tervteljesítési érdekeket előnyben részesítő értékelés miatt pl. könnyen érhette mellőzés, vagy elmarasztalás azokat, akik a mai feladatok mellett a holnapot is szem előtt tartották. A tervmutatókban összpontosuló irányítás és ellenőrzés mindenesetre határt szabott a vezetői képességek, ambíciók és törekvések kifejtésének. Valahogy úgy, mint ahogy a villamosok sínpályája a villamosvezető tevékenységének használta a hasonlatot a minap egy beszélgetés során az egyik tapasztalt gazdasági vezető. Mert a villamosvezető — folytatta — nem választhatja meg az útirányt, legfeljebb a sebességet fokozhatja vagy csökkentheti legjobb belátása szerint. Tovább alkalmazva az analógiát, a gazdaságirányítás új rendszerében már a gépkocsi volánjánál ülő vezető önállósága érvényesül, aki megválaszthatja a célhoz vezető legrövidebb, legalkalmasabb utat, elkerülheti a forgalomkorlátozásokat, torlódásokat, visszafordulhat és más útra térhet, ha az célszerűnek látszik. Mint minden hasonlat, ez is sok tekintetben sántíthat, de azért elgondolkoztatóan szemlélteti a vezetés helyzetében bekövetkező változást. Azzal mindjárt ki kell egészíteni, hogy az új mechanizmus is csupán a kedvező feltételeket teremti meg a vezetői tevékenység színvonalának emeléséhez, végső soron a vezető felkészültségétől, tudásától, gazdasági és politikai látókörétől, felelősségérzetétől és bátorságától függ, hogy mennyire tudja a népgazdaság, a vállalati kollektíva és a saját javára hasznosítani a kedvező feltételeket. Az új mechanizmus az eddiginél még inkább meghúzza a választóvonalat a rátermett, tehetséges és az önállótlan, határozatlan emberek közt. Az utóbbi idők tapasztalatai azt mutatják, hogy a nagyvállalati vezetők többsége érti az új mechanizmus, az önállóság szabta követelményeket, képes és kész azoknak eleget tenni és minden szívfájdalom nélkül válik meg a papírballaszttól. Mégis korai lenne már örvendezni. A vállalatok új helyzetbe kerülnek, de azokon belül még sok helyütt továbbélnek a régi irányítási módszerek. Mindenütt, ahol figyelmen kívül hagyják azt az elvet, hogy a döntéseket ott kell meghozni, ahol a legtöbb információ és tapasztalat áll rendelkezésre, ott továbbra is lesz lehetősége a papírokkal való takarózásnak. A vállalati vezetők felelősségétől, munkamódszereinek megvalósításától függ tehát az is, hogy e gúnynévvel illetett papírok ne csak a saját, hanem a beosztottaik tevékenységéből és szemléletéből is végleg eltűnjenek. Sőtér Edit Amerikai légitámadás a VDK fővárosa és gátjai ellen Élénk partizántevékenység • A Forrésfalon pusztító tűzvész súlyos veszteségeket okozott A TASZSZ jelenti: A Vietnami Demokratikus Köztársaság fővárosában hétfő reggel megszólaltak a szirénák. A légelhárító csapatok tűzfüggönnyel fogadták az amerikai repülőgépek több csoportját. Az utóbbi napokban az amerikai repülőgépek mind gyakrabban jelennek meg Hanoi bejáratánál, és Strike mintájú rakétákkal lövik a város külső peremét. Az amerikaiak az esős évszak küszöbén intenzíven folytatják az észak-vietnami gátak bombázását. Legutóbb Vinh Fnk tartományban, a Kau folyó jobb parti gátját bombázták, minek következtében a gát súlyosan megrongálódott, és öt ember életét vesztette. A dél-vietnami szabadságharcosok hétfőre virradóra felrobbantottak egy hidat a 4-es számú főútvonalon, amely Saigont a Mekong deltájával köti össze. Az amerikai tengerészgyalogosok zászlóalja vasárnap súlyos veszteségekkel vonult vissza a demilitarizált övezetből. A tengerészgyalogosok csütörtökön kezdték meg tankokkal és lángszórókkal támogatott „tisztogató hadműveletüket” a Vietnami Demokratikus Köztársaságot és Dél-Vietnamot elválasztó fegyvermentes övezetben. Vasárnap a szabadságharcosok rajtuk ütöttek és a zászlóalj körülbelül 50 halottat vesztett. Az amerikaiaknak csak a légierő bevetésével sikerült biztosítani a visszavonulást. A fülöp-szigeti Subic Bay kikötőjébe érkezett Forrestal amerikai repülőgép-anyahajó tisztjei közölték, hogy a legénység 129 tagja biztosan életét vesztette. Hét pedig eltűnt. A sebesültek száma hatvannégy. Az anyagi kárt 75 millió dollárra becsülik. A 318 méteres hajóóriás fedélzetein pusztító tűzben 26 harci repülőgép megsemmisült, több mint 30 pedig erősen megrongálódott. A Thant ENSZ-főtitkár vasár-Johnson elnök hétfőn rögtönzött sajtóértekezletet tartott, amelyen éles hangon elutasította U Thant ENSZ-főtitkár előző este elhangzott beszédét. U Thant annak a véleményének adott kifejezést, hogy a vietnami nép olyan harcot vív, amelyhez hasonlót 1775-ben az amerikai nép vívott az angol gyarmatosítók ellen. Johnson kijelentette: — Nem értek egyet vele (U Thanttal), de semmi kedvem sincs ahhoz, hogy leálljak vitatkozni egy ENSZ- képviselővel, valahányszor az véleményt nyilvánít nap beszédet mondott az északkarolinai Greensboróban a kvékerek kongresszusán. Vietnamról szólva U Thant élesen szembeszállt azzal az amerikai érveléssel, hogy a VDK és a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front erőfeszítései a kommunista uralom kiterjesztésére irányulnak. Tisztában kell lenni azzal — hangsúlyozta —, hogy a Vietnamban folyó háború nem a kommunizmus ellen vívott valamiféle keresztes hadjárat, hanem ellenállási küzdelem a nemzeti függetlenségért minden idegen erővel, elsősorban az amerikaiakkal szemben. Az elnök hangoztatta, változtatás nélkül folytatni kívánja vietnami politikáját, annak ellenére, hogy a legutóbbi közvéleménykutatások szerint az amerikaiak 52 százaléka elégedetlen a háború irányításával, és ellenzi az Egyesült Államok Dél-Vietnamban harcoló csapatai létszámának növelését. Az elnök hangoztatta, hogy a nem túl távoli jövőben előreláthatólag sor kerül a vietnami háborúban az Egyesült Államok oldalán harcoló hat ország és az USA csúcsértekezletére. Johnson durva támadása az ENSZ főtitkára ellen Fock Jenő fogadta a japán külügyminisztert Miki Takeo elutazott Budapestről fekszünk tudományos és kulturális téren is. Őszinte, nyílt véleménycserét folytattunk a jelenlegi nemzetközi helyzetről is. Ezzel kapcsolatban elsősorban a nemzetközi feszültség enyhítésének lehetősége, és a béke fenntartása érdekében teendő lépések kerültek szóba. Annak ellenére, hogy különböző társadalmi rendszerű országok képviselőiként jöttünk össze, úgy látjuk, lehetséges együttműködnünk, méghozzá együttes akciók és kapcsolataink erősítése révén. (Folytatás 2. oldalon) Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke hétfőn az országházban fogadta Miki Takeo japán külügyminisztert, aki Yagi Masao nagykövet, Kitahara Hideo, a japán külügyminisztérium európai és óceániai hivatalának igazgatója és Tsurumi Kiyohiko, a külügyminisztérium gazdasági hivatalának igazgatója társaságában kereste fel a kormány elnökét. A találkozón jelen volt Péter János külügyminiszter és Szigeti Károly, hazánk tokiói nagykövete. A barátságos légkörben lezajlott beszélgetésen Fock Jenő és Miki Takeo eszmecserét folytatott a nemzetközi helyzetről, a két ország közötti kapcsolatokról, főleg a gazdasági és a kulturális kapcsolatok továbbfejlesztésének lehetőségeiről. Miki Takeo hétfőn hivatalában meglátogatta dr. Bíró József külkereskedelmi minisztert is. Szívélyes légkörben eszmecserét folytattak a két ország kereskedelmi kapcsolatainak helyzetéről és továbbfejlesztésük lehetőségeiről Megállapodtak abban, hogy a megbeszéléseken felvetődött konkrét kérdéseket mindkét fél behatóan tanulmányozza és diplomáciai úton lépéseket tesz gyakorlati megvalósításukra. Fock Jenő, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke fogadta Miki Takeo japán külügyminisztert és kíséretét. Képünkön balról Miki Takeo, jobbról Fock Jenő és Péter János. (Pálfai Gábor felvétele / MTI Fotó.) A külügyminiszter sajtófogadása Arici Takeo japán külügyminiszter vasárnap este a Gellért Szállóban találkozott a magyar és a nemzetközi sajtó képviselőivel. Nyilatkozatában teljes megelégedését fejezte ki magyarországi látogatásával kapcsolatban. Meleg szavakkal köszönte meg a vendégszeretetet, amelyben kíséretével együtt része volt. — Péter János külügyminiszter úrral folytatott három és fél órás megbeszélésünkön — mondta többek közt — kölcsönös együttműködésünkről volt szó. Elhatároztuk, hogy a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok továbbfejlesztése érdekében előmozdítjuk delegációk, személyek cseréjét, az együttműködés kiszélesítésére !.