Népszabadság, 1967. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-02 / 180. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 1967. augusztus 2. szerda A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXV. évfolyam, 180. századra 60 fi líra Helytörténet, honismeret Már sok éve, hogy segítjük, ösztönözzük tudományos kutatásban és irodalomban, városban és falun, üzemben és lakóterületen a honismereti mozgalmat. Sok értékes munka látott napvilágot az utóbbi esztendőkben is; rengeteg tudós, pedagógus, művész, sok autodidakta, történész, lelkész és mindenekelőtt tíz- és tízezer fiatal foglalkozik lakóhelyének, üzemének rég- és közelmúltjával; igyekszik minél több hiteles dokumentumot, visszaemlékezést e vonatkozásban összegyűjteni. A IX. kongresszus határozata is a hazafias nevelés lényeges elemének jelöli meg a mozgalmat. Érdemes itt felidézni e határozat ide vonatkozó részét: „A szocialista hazafiság... magában foglal minden igazi értéket, melyet évszázadok során a magyar nép teremtett, de nem táplálkozhat kizárólag a múlt forrásaiból. Szocialista vívmányaink joggal tölthetnek el bennünket nemzeti büszkeséggel." E megállapítások szellemében találkozik össze sok helyütt az igényes, tudományos kutató- és feldolgozómunka a lelkes érdeklődők, szorgalmas iskolások társadalmi tevékenységével. Mint ahogy az igen sok helyen már bebizonyosodott, az érdeklődők, munkát végezni akarók száma igen nagy. Inkább ösztönzés kérdése, hol fognak rendszeresen hozzá a hely történetének alapos felkutatásához. A kis Sármelléken működik például dr. Kisvarga Lajos pedagógus. A kutatás bizony innen nem egyszerű dolog. Szabadságidejét, hétvégi pihenőit áldozta fel, hogy a zalaegerszegi, a budapesti irattárakban böngészve összeszedje a községre vonatkozó régi okmányanyagot. Részleteiben azóta meg is jelent kitűnő munkájához azonban segítséget kapott a helyi honismereti kör húsz lelkes, aktív tagjától, pedagógusoktól, diákoktól, tsz-tagoktól, akik sok helyi adatot, emléket, népszokást gyűjtöttek össze ehhez a szép munkához. Az utóbbi években elég sok vita zajlott le arról, ki legyen e hasznos munka gazdája: a Művelődésügyi Minisztérium, a Népművelési Intézet, a Tudományos Akadémia, a tanács, a KISZ, a TIT, a megyei múzeum vagy más szerv. Máig sem dőlt még ez el. De aligha is kell ilyen központi irányító egy ennyire szétágazó mozgalomnak. Óriási apparátus kellene ehhez és központilag kibocsátott esetleges utasítások inkább korlátoznák, mint ösztönöznék az ilyen irányú tevékenységet. Egyik-másik nagyüzemben a pártbizottság és a szakszervezet ösztönzi a gyártörténet megírását. A budapesti kerületek népfrontbizottságai között jó néhány foglalkozik helytörténeti anyagok összegyűjtésével. Több Csongrád megyei tanács végzett e vonatkozásban eredményes munkát. Kalocsán a TIT által irányított járási értelmiségi klub keretében működő csoport tagjai írták meg Fájsz, Szakmár és Homokmégy történetét, és most lát hozzá egy munkaközösség a város monográfiájának elkészítéséhez. A múzeumok a legtöbb helyen segítséget nyújtanak e munkákhoz. Keszthelyen sok igen értékes tudományos munkához használták fel a szakemberek e mozgalmat. Itt sok ösztönzést adott Bakay Kornél, Kalicz Nándor és Sági Károly nagyszabású munkája, amelyben a keszthelyi és a tapolcai járás régészeti és topográfiai anyagát dolgozták fel. Mindez nagy lendületet és segítséget ad a mozgalomnak és sok olyan személynek, aki helytörténeti munkával akar foglalkozni. Másutt a helyi lelkész végzett értékes kutatómunkát. Halász Béla, Kapolcs evangélikus lelkésze régebben megírta községének történetét, és tovább is gyűjtötte az ide vonatkozó adatokat. Zalában a nagy göcseji monográfiához járul hozzá a helyi gyűjtők munkája. A Fejér megyei Tácon folyó nagyméretű ásatásban évről évre segédkeznek régészet iránt érdeklődő diákok; legtöbbje a KISZ által szervezett szakkörben képezi tovább magát: például Sin Ágota, az általános iskola VIII. osztályának elvégzése óta minden nyáron részt vett a múzeum túri ásatásaiban; most már másodéves egyetemista. Bizonyára régészettel fog később is foglalkozni, de már hivatásként. A honismereti szakkörök tevékenysége azonban nem merül ki a történelemkutatásában. Sok helyen — különösen, ahol megfelelő képzettségű szaktanár áll a csoport élén — helynévgyűjtéssel, földrajzi kutatással, növénymeghatározással, néprajzzal is foglalkoznak. Ehhez a gyűjtőmunkához kapcsolódik — a többi között — a Várvölgy községben Bodor László tanár által életre hívott falukrónika-mozgalom is. A krónikaírók felismerték, hogy ez a kor milyen történelmi jelentőségű a magyar falu fejlődése szempontjából. Ezért — részben a maguk emlékeztetésére, részben az utókor részére — rendszeresen feljegyzik a falu eseményeit és fényképanyagot is gyűjtenek hozzá. Régi és új házak, régimódi és korszerű földművelés, ünnepélyek, népszokások, jelentős személyek arcvonásai kerülnek ebbe a mai krónikába. Még a kihalóban levő babonaságot is összeírják. De bekerülnek a krónikába a helyi pártszervezet kezdeményezései is, mintegy jelezve, hogy a régi és az új öszszecsapásából a párt, a haladás ügye győzedelmeskedett. A helyi munkásmozgalmak feltárása is szerves része ma már a történetkutatásnak. Orosházán igen előrehaladott ez a munka. Orgoványban Somogyi András pedagógus ilyen irányú kutatásainak nemcsak irodalmi, de tárgyi eredményei is vannak. Kiállítás nyílik az anyagból. A veteránok visszaemlékezéseit gyűjtő kis miskolci úttörőktől az olyan nagyszabású vállalkozásokig, mint amilyen sok más hasonló munka mellett a Magyar Tanácsköztársaság 50. évfordulójára dr. Beszteri Bélának, a megyei pártbizottság munkatársának szerkesztésében megjelenő Veszprém megyei visszaemlékezés-gyűjtemény, vagy ugyanennek a megyének felszabadulás utáni 25 éves fejlődéséről készülő kötet — megannyi hozzájárulás a magyar munkásmozgalom múltjának sokoldalú feltárásához. A tömegek helytörténeti, honismereti kutatása a tudománynak adhat értékes anyagtámogatást. De ez a mozgalom több is ennél. Az említett párthatározat szellemében tudatosítja a részvevőben a hazához való tartozás gondolatát. A hazai föld titkait kutatók, a néprajzzal foglalkozók, a visszaemlékezés-gyűjtők jobban megértik mai törekvéseinket is, saját kutatásaikból rájönnek, hogy a mai építőmunkával azokat az eszményeket valósítjuk meg, amelyeket egy ezredév történelme készített elő és érlelt megvalósítható tervvé. Máté György Különtudósítónk jelenti Khartúmból: Megnyílt az arab külügyminiszterek értekezlete a szudáni fővárosban Kedd délután a szudáni fővárosban, a Nílus-parti köztársasági palotában megnyílt az arab országok külügyminisztereinek rendkívüli értekezlete. Az ülést délelőtt 11 órára hívták össze, de erre az időpontra három küldöttség — az algériai, a marokkói és a tunéziai — nem érkezett meg. Emiatt a megnyitóülést délutánra halasztották. Egyes megfigyelők a késésből az illető küldöttségek távolmaradására, a konferencia kudarcára következtettek, de délben leszállt a khartúmi repülőtérre a marokkói és a tunéziai delegációt hozó gép, s az algériaiaktól üzenet érkezett, hogy csak szerda reggel jöhetnek. Kedd délután 5 órakor egyedül az algériai küldöttek számára fenntartott székek maradtak üresen a köztársasági palota nagy tanácstermében. Sorra helyet foglaltak a patkó alakú asztal mellett az arab országok külügyminiszterei, köztük oly ismert államférfiak, mint Mahmud Riad egyiptomi, Ibrahim Makhusz Szíriai, Georges Hakim libanoni külügyminiszter. A tunéziai delegációt Monzsi Szlim, az elnök személyes képviselője vezeti. Ilassan Sabri el Kholi, Nasszer elnök személyes képviselője, az EAK küldöttségének tagja. Részt vesz az értekezleten megfigyelőként Haszszuna, az Arab Liga főtitkára és Sukeiri, a Palesztinai felszabadítási szervezet elnöke is. Az ülést Mahgub szudáni miniszterelnök és külügyminiszter nyitotta meg Rámutatott, hogy a június elején az arab országok ellen indított izraeli agresszió nemcsak arab területek ellen irányult, hanem az arab nemzetet is támadta, sorsát akarta meghatározni. Kifejezte azt a reményét, hogy az arab országok közös erőfeszítéssel tudnak majd részt venni az agresszió következményeinek felszámolásában. Kijelentette, hogy Szudán az arab államfők jövendő csúcstalálkozójától várja a közös intézkedéseket az arab nemzet tekintélyének helyreállítására. Ezután Sukeiri javasolta, hogy a szudáni kormányfőt és külügyminisztert válasszák meg a rendkívüli tanácskozás elnökévé. A javaslatot egyhangú tapssal elfogadták. Az elnöki tisztet elfoglaló Mahgub rövid beszédben megnyitotta a rendkívüli tanácskozást, amelyet ezután zárt ajtók mögött folytattak. Rudnyánszky István A közel-keleti agresszió Afrika ellen is irányul A keddi Izvesztyija kommentálva azt az álláspontot, amelyre egyes afrikai országok helyezkedtek az ENSZ közgyűlésének a közel-keleti válsággal foglalkozó rendkívüli ülésszakán, rámutat: néhány afrikai ország nem érti, hogy az imperialista agresszió nemcsak az arab országok, hanem az afrikai nemzeti felszabadító mozgalom ellen is irányul. A cikk megállapítja, hogy az arab országok elleni izraeli támadás közvetlenül érinti a független afrikai országok létérdekeit. Az EAK-ra mért csapás egyidejűleg csapás Afrikára is, ugyanis az Egyesült Arab Köztársaság, amely az afrikai kontinens egyik haladó országa, fontos támaszpont abban a harcban, amelyet az afrikai népek vívnak az imperializmus és a gyarmatosítás ellen. Ha az imperialistáknak sikerült volna megtörni az EAK-ot, akkor ez közvetlenül kihatott volna az egész arab világra, s így a Szaharától délre fekvő afrikai országok elveszítenék hűséges arab fegyvertársaikat. Az Izvesztyija ezután rámutat: egyes afrikai országoknak a közel-keleti veszéllyel szembeni passzív magatartását azzal lehet magyarázni, hogy Izrael uralkodó körei fokozott politikai aktivitást fejtenek ki az afrikai kontinensen. Diplomáciai és politikai tevékenységük gyümölcsei arra mutatnak, hogy az izraeli vezető körök minden tőlük telhetőt elkövetnek, hogy egyengessék az utat az imperialista politika számára az arab Keleten és Afrikában. MÁR A FEHÉR HÁZ KÖRNYÉKÉN IS CSATÁZNAK Négerek és rendőrök összecsapása Washingtonban (Washingtoni tudósítónktól.) Hétfő éjszaka 1967-ben először a fővárosban is összecsapásokra került sor néger fiatalok csoportjai és a rendőrök között. Az eseménysorozat röviddel éjfél előtt kezdődött, amikor a tűzoltók egy bútorüzletben támadt tűzhöz vonultak ki. A rendőrség szerint a több száz összegyűlt néger fiatal közül egyesek köveket, téglákat és üres üvegeket kezdtek dobálni a tűzoltókra. Mások szerint erre csak akkor került sor, amikor a helyszínre érkezett rendőrök szét akarták oszlatni a kíváncsiskodók tömegét. Bárhogyan is kezdődött, az elkövetkező két és fél órában tucatnyi tűz lobbant fel a 14-es, a 3-as, az U és M utcák által határolt négerek lakta területen. (Washingtonban az utcákat részben számokkal, részben betűkkel, részben pedig nevekkel jelölik.) Néger fiatalok csoportjai a Fekete hatalmat jelszóval az ajkukon, betörték több üzlet kirakatait és téglákkal dobálták meg az arra járó gépkocsikat. A csoportok megpróbáltak előrenyomulni a „downtown” felé, ahol a nagy üzletházak vannak, de a helyszínre érkezett rendőrök elzárták az utakat. A rendőrség és a néger fiatalok összecsapása során több sebesülés történt, de lövöldözésre nem került sor. Hajnali két órakor záporeső zúdult Washingtonra, s a néger fiatalok csoportjai eltűntek az utcákról. A rendőrség 29 személyt tartóztatott le. A Fehér Háztól mintegy másfél kilométerre, az amerikai kongresszus épületétől két kilométerre lezajlott éjszakai összecsapás rendkívüli idegességet keltett Washingtonban. A város nyolcszázezernyi lakosságának kétharmada néger, s bizonyosra veszik, hogy Washingtont sem kerülik el a nagy négermegmozdulások. Az amerikai kormányzat, melyet rendkívül kínosan érintene, ha a fővárosban is véres eseménysorozatra kerülne sor, egyszerre alkalmaz fenyegetéseket és ígéreteket, hogy megelőzze egy zavargás kirobbanását. A Washingtonban is meglevő „slum”ok, nyomornegyedek helyzetének megjavítására egész sor tárgyalást kezdtek meg. Munkaalkalmak után kutatnak a négernegyedek fiataljai számára, hogy elvonják őket az utcákról. Ilyen munkaalkalmak azonban csak gyéren találhatók. Fenyegetően újra meg újra bejelentik azt is, hogy a rendőrség felkészült „minden eshetőségre”, s ha szükséges, a szövetségi katonai egységek tiz -tizenöt percen belül Washington utcáin lesznek. Árkus István Megkezdődött a latin-amerikai szolidaritási szervezet konferenciája Havannában hétfőn Osvaldo Dorticos kubai elnök megnyitotta a Latin-amerikai Szolidaritási Szervezet (OIAS) első konferenciáját. Az értekezleten a latinamerikai földrész valamennyi országának képviselői jelen vannak. Sok vendég érkezett más földrészek országaiból és a nemzetközi szervezetekből is. A részvevők száma meghaladja a 700-at. Küldöttség képviseli a Szovjetuniót, a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Frontot, valamint a Vietnami Demokratikus Köztársaságot. Az értekezlet napirendjén a következő kérdések szerepelnek: a forradalmi imperialistaellenes harc Latin-Amerikában; a forradalmi harc különböző formáinak tapasztalatai; a lakosság haladó rétegeinek harci megmozdulásai stb. A delegátusok megvitatják, hogyan léphetnek fel az északamerikai imperializmusnak a latin-amerikai földrészre való behatolása ellen és kidolgozzák az OIAS szervezeti szabályzatát. Hírügynökségi jelentések szerint a tanácskozás díszelnökévé választották Ernesto Che Guevarát, de nem tartják valószínűnek, hogy a két év óta nyilvánosság előtt nem szereplő Guevara személyesen is megjelenik a szolidaritási értekezleten. Corticos elnök megnyitó beszédében szólt azokról a támadásokról, amelyek az Egyesült Államok vezető körei részéről érték a most összeült értekezletet. „Ha ez a konferencia aggodalmat okoz az imperializmusnak, ez csak azt mutatja, hogy helyes úton járunk” — mondotta Dorticos. A kubai államfő harcra hívott fel minden latin-amerikai népet a közös ellenség, a „jenki imperializmus és lakájai, a nemzetilz oligarchák ellen”. (MTI)