Népszabadság, 1967. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-01 / 179. szám

1961. augusztus 1, kedd NÉPSZABADSÁG Pattanásig feszült a helyzet 190 amerikai városban Két halottja és nyolcvanhét sebesültje van a rendőrség és a négerek összecsapásának Milwaukeeban Washingtoni tudósítónk jelenti: A néger gettók lakóinak elke­seredése a faji megkülönböztetés és kilátástalan helyzetük miatt legújabban a wisconsini Mil­waukeeban robbant ki elemi erő­vel. A több mint háromnegyed­­millió lakosú iparváros négerne­gyedei vasárnap éjszaka és hétfő hajnalban hadszíntér képét mu­tatták. A rendőrök és a négerek kö­zötti összecsapások vasárnap az éjszakai órákban kezdődtek el a néger városrészben. A városban hamarosan tüzek lobogtak, a tűz­oltók a reggeli órákig hetven gyújtogatás színhelyére vonultak ki. A rendőrök és a négerek kö­zött heves összetűzések zajlottak le. Az utcák lövöldözéstől voltak hangosak. A rendőrök barikádo­kat készítettek, s azok mögül vet­ték fel a harcot a házak ablakai­ból tüzelő néger lövészekre. Az összecsapásnak a városra zúduló zápor vetett véget. A hajnali órákban újra szór­ványos lövöldözés kezdődött. Minthogy a rendőrség képtelen volt úrrá lenni a helyzeten, moz­gósították a nemzeti gárda egysé­geit, s 1500 érkezett a rendőrök segítségére. Henry Maier mil­­waukeei polgármester megtiltotta a lakosságnak, hogy kimenjen az utcákra, s bejelentette, hogy akit a rendőrök és a katonák az utcán találnak, letartóztatják. Az utasí­tás a rend helyreállításáig lesz érvényben. Az összecsapásoknak eddig két halottja és nyolcvanhét sebesült­je van. A rendőrség ISO négert tartóztatott le. Kisebb összecsapásokat és inci­denseket jelentettek az ország más részeiből is. Ezek közül a leghevesebbre a floridai Palm Beachhez közel fekvő Riviéra Beachben került sor. Itt 400 elke­seredett néger fiatal ütközött meg a rendőrökkel. A rendőrség ti­zenhárom négert tartóztatott le. A néger megmozdulások terjedé­se fokozódó idegességet kelt Wa­shingtonban, ahol a detroiti hely­zet nyugvópontra kerülése után már-már abban reménykedtek, hogy a „forró nyár” legsúlyosabb eseményei már elmúltak. A mil­­waukeei újabb összecsapások azonban azt jelzik, hogy a hely­zet még változatlanul robbané­kony az amerikai nagyvárosok­ban. Hírek szerint a kormány elé olyan jelentést terjesztettek, mely szerint legalább 191 amerikai vá­rosban pattanásig feszült a hely­zet a néger gettókban, s összecsa­pásokra lehet számítani. A kor­mány sürgeti a Johnson által ki­nevezett tizenegy tagú vizsgáló­bizottság munkáját a néger meg­mozdulások okainak „felderítésé­re”. A nagyvárosok polgármeste­rei ugyanakkor azonnali segélye­ket sürgetnek, hogy csökkentsék a saját városaikban uralkodó fe­szültséget. A. L Görögországban negyvenezer demokratát börtönöztek be Görögországban 40 850 demok­ratát tartanak börtönben — írja Georgiosz Pacisz görög újságíró a Rudé Právóban. Pacisznak sike­rült Ciprusra menekülnie. Sok politikai foglyot megkínoz­nak. Manolisz Glezoszt, Leonidasz Kirkoszt letartóztatásakor eszmé­letlenségig verték. Andreasz Pa­pandreut, a Centrum Unió parla­menti képviselőjét több ízben verték meg gumi­bottal és fél na­pokon á­t vallatták. A görög hatóságok nem enge­dik, hogy a nemzetközi szerveze­tek képviselői felvegyék az érint­kezést a foglyokkal, mert meglát- t nák rajtuk az ütlegelések nyo­­­ mait (TASZSZ) letek, majd szokványosak, nagy hangzavarban, míg feladják a já­tékot, s kíváncsian felém fordul­nak. Amikor megmondom, ki va­gyok, én élvezhetem elképedésü­ket. A gyűrű megnyílik körülöt­tem, s a hirtelen ránk zúduló eső­ben a társaság szétszéledne, ha nem kérném őket, hogy egy kis beszélgetésre térjünk be a legkö­zelebbi cafeteria-ba. A hűvös, esős estén jólesik a forró amerikai tejeskávé. Mielőtt beszélgetni kezdenénk, kölcsönö­sen mutatkozzunk be egymásnak — ajánlom, ,M 17" — mondja a magas fiatalember, aki meglökött. „M 31", „M 5” — hallom a többitől, s a lányok is számokat mondanak, nevük he­lyett csak éppen „F” betű áll azok előtt. Értetlenül nézek reá­juk. Mi ez, James Bond-játék? Titkos ügynökök számait vették fel? Dehogy — magyarázzák —, az „M” betű a „male", az „F” a „female", azaz a hím- és nőnem rövidítése. Számot viselnek, mert a nevüket az a társadalom adta, mellyel ők nem vállalnak semmi­féle közösséget. Az egyetem az a közösség vagy inkább csoporto­sulás, melyhez tartozónak vallják magukat — ott kapták a számai­kat is. Valamennyien egyetemi hallga­tók? — „Egyelőre — igen” — hangzik a válasz. Mint később megtudom, a társadalommal va­ló szembenállásuk az egyetemi szabályok semmibe vevésére is kiterjedt, ezért fegyelmi eljárás van ellenük folyamatban, s attól tartanak, hamarosan kizárják őket az egyetemről. Pedig ezt mindenképpen szeretnék elkerül­ni, mert ezzel megszűnne ideig­lenes felmentésük a katonai szol­gálat alól. , — „Ne higgye, hogy gyávák va­gyunk — mondja „M 16” —, de most háború folyik Vietnamban, és ez annak a rendnek a hábo­rúja, mellyel mi szemben állunk. Miért lövöldöznénk halomra em­bereket azért, hogy tűzzel-vas­­sal rájuk erőszakoljunk egy olyan életformát, melyet mi magunk itt megvetünk, elutasítunk és fellá­zadunk ellene? Ha arra kerül a sor, s nincs más választás, inkább átmegyek Kanadába, hogy elke­rüljem a behívást vagy börtön­be záratom magam, de nem me­gyek a vietnami mészárszékre. „M 5”, egy vörös hajú fiatal­ember, sokkal dühösebben fejti ki nézeteit: „Bennünket senki sem akar megérteni. A professzorok is becsapnak. Ar­ról akarnak meggyőzni, hogy „►fe­gyelmezettnek" kell lennünk, s fel kell készülnünk a jövőre. Ez a legnagyobb hazugság. Nem fe­gyelmet, hanem alázatosságot kö­vetelnek tőlünk, hogy aztán egész életünkben hétrét görnyedjünk majd különféle főnökök előtt. Szegény apám, így élte végig az életét, s mire vitte? A gyárban, ahol dolgozott, elviselhetetlenül poros, füstös volt a levegő, s többször is szó volt sztrájkról, de a dolgozók többsége épp olyan megtört gerincű emberből állt, mint apám, így aztán minden ma­radt a régiben. Apám negyven­éves korában engedelmesen meg­halt, tüdőrákban. Ez az, amit én nem akarok vállalni... Ezért va­gyok ilyen, amilyen. Még akkor is, ha gúnyosan „hippiek-nek kiáltanák ki...” A fiatalokból ömlik a zavaros panasz. Az állam — teher. A csa­lád is csak teher. „Családot ala­pítani annyi, mint önként meg­hunyászkodni, beállni az á•aláza­tosak­ sorába, fizetni a részlete­ket a jégszekrényért, eltartani a feleséget, gyereket. Elutasítjuk a hivatalos házaséletet — mondják. — A párok alkalomszerűen, a kölcsönös vonzalom és megegye­zés alapján alakulnak ki. Így ta­lán állásra sem lesz szükségünk — tervezgetnek —, alkalmi mun­kából fogunk megélni.” A háborús „boom”,­ a konjunk­túra tényleg ad munkaalkalma­kat az hippie­knek is, így az al­kalmi munkát esetleg éppen a vietnami háborúnak köszönhe­tik ... Erre csak a vállukat vono­­gatják, és a kérdésre: „Mi lesz később, ha az évek elröpülnek és kiderül, hogy senki sem lehet örökké húszéves?" — csak ta­nácstalanul széttárt kezek mu­tatják, hogy erre sincs válaszuk. Egyikük közbeveti: „Akkor is lesz LSD." Az LSD, ez a divatossá lett, fantasztikus álmokat hozó kábítószer — ez lenne a társadalom ellen tiltako­zó hippie­k végső menedéke? El­szomorodom. Ezek fogadkoznak, hogy „nem hunyászkodunk meg semmi előtt”. Nem? Azt sem tudják, mi ellen tiltakoznak, azt sem, hogy miként lehet a tiltako­zás eredményes, és nincs más ter­vük a jövőre, mint az LSD. Nem csoda, hogy a társadalom urai ártalmatlanoknak tekintik őket: nem ellenzéke, csupán áldozata a hippié ennek a rendnek. Tiszta szívvel, de zavaros fejjel fordul­tak szembe a meg nem értett vi­lággal, és tragédiájuk, hogy az utazási irodák komikus turiszti­kai nevezetességként mutogatják őket, mint egy különleges állat­kert szabadon járó-kelő, érdekes példányait. Árkus István Harcban az újért, a korszerűért A pártmunka tapasztalatai a tamási járásban P­ártszervezeteink szervező, ta­nácsadó, segítő és ellenőrző munkája nagymértékben közre­játszott abban, hogy járásunkban az elmúlt évben csaknem kétsze­resére növekedett a jó kategóriá­ba tartozó termelőszövetkezetek száma. Számottevően nőtt a ter­melőszövetkezetek pénzbevétele, javultak a gazdálkodási eredmé­nyek, emelkedett a tagok közös­ből származó jövedelme. A ter­melőszövetkezetek termelése egy év alatt 23 százalékkal, a szövet­kezeti bruttó jövedelem 17, a dol­gozó tsz-tagok közösből származó jövedelme pedig 12 százalékkal volt több, mint az előző esztendő­ben. Jórészt ennek eredménye volt,hogy a tervtárgyaló közgyű­léseken járásunkban 270 fiatal, munkaképes új tagot vettek fel. Az egy szántóegységre jutó szövetkezeti bruttó jövedelem já­rási átlagban mintegy 2400 forint volt, a gyenge tsz-ek száma hét­ről kettőre csökkent. A pártszer­vezetek helyesen éltek azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a IX. kongresszus után megjelent párt­os kormányhatározatok, miniszté­riumi rendeletek jelentettek. Ezek az intézkedések megkönnyí­tették a tsz-ek gazdálkodását, hozzájárultak az önállóság és ez­zel együtt a felelősségérzet növe­léséhez, a jobb árbevételekhez. A tsz-pártszervezetek taggyűlése­ken, közgyűléseken, csoportos beszélgetéseken ismertették meg a tagsággal a parasztság életkö­rülményeit javító intézkedéseket. Ezzel hatásos fegyvert adtak a kommunisták és a szövetkezethez hű pártonkívüliek kezébe a két­kedő vagy izgága elemek meg­győzéséhez, a megfelelő morá­lis légkör kialakításához. A pártszervezetek megértették, hogy a termelőszövetkezeteknek a jelenlegi helyzetben a kong­resszusi határozatban is megje­lölt készpénzes, garantált díjazási, jövedelemelosztási módszer felel meg a legjobban. Járásunk ter­melőszövetkezetei e vonatkozás­ban az országos, de a megyei át­lagnál is előbbre vannak, mivel tsz-eink kétharmadában már ezt a munkadíjazási formát alkal­mazzák. Ezzel sikerült visszaszo­rítani a túlzott részesművelést szorgalmazó konzervatív erőket, törekvéseket, amelyek járásunk­ban még 1964-ben is szinte álta­lánosak voltak. Ebben a munká­ban a pártszervezetek kezdemé­nyeztek, ők adták meg a kellő se­gítséget a gazdasági vezetésnek a helyes szemlélet kialakításához. A járási pártbizottság és a he­lyi pártszervezetek arra ne­velik a termelőszövetkezetek ve­zetőit, hogy — a helyi adottságo­kat figyelembe véve — legyenek kezdeményezők a leggazdaságo­sabb, a legjövedelmezőbb vetés­­szerkezet bevezetésében. Járá­sunk szövetkezetei ezért arra tö­rekszenek, hogy a belterjesség égisze alatt ne aprózzák el erői­ket, ne univerzális termelésszer­kezetet alakítsanak ki, hanem elsősorban egy-két termelési ágat fejlesszenek. Tolna megyében — ezen belül a tamási járásban is — régi hagyományai vannak a szarvasmarha- és juhtenyésztés­nek. Ezeket a hagyományokat most, hogy tsz-eink nagyobb ön­állósággal rendelkeznek, sok he­lyütt igyekeznek továbbfejlesz­teni. Az a véleményünk, hogy az erők összpontosításával, egy-két termelési ágban a termelés szako­sításával sokkal nagyobb ered­ményeket érnek majd el a ter­melőszövetkezetek. Hivatkozom az igen gyenge természeti adott­ságokkal rendelkező, dombos vi­déken fekvő ozorai Egyetértés Termelőszövetkezet példájára. Ozora községben emberemlékezet óta nagyon sok szegény ember, cseléd, agrárproletár, szegénypa­raszt tengette életét. A 7000 ka­­tasz­trális holdas termelőszövet­kezet több éven át a megye leg­gyengébb termelőszövetkezete volt. A beruházási eszközök össz­pontosításával, a sajátos terme­lésszerkezet kialakításával, a készpénzes munkadíjazás beveze­tésével azonban ez a termelőszö­vetkezet is megszilárdult. A me­gyében a közeljövőben az ozorai termelőszövetkezet rendelkezik majd a legkorszerűbb, szakosított tehenészeti (500 férőhelyes) telep­pel. P­róbaköve volt az önállóság­nak az idei aratás. Ebben az évben történt meg először, hogy a járási tanács mezőgazdasági osztálya a velünk való megálla­podás alapján nem hívta össze a nyári munkák előtt a termelőszö­vetkezetek vezetőit, hogy megbe­szélje velük a teendőket, hanem rájuk bízta, szervezzék meg ön­állóan a munkát. A járási párt­­bizottság is csupán felhívta a pártszervezetek figyelmét arra, hogy a nyári mezőgazdasági mun­kákra szervezetten készüljenek fel. A munkák mikénti megszer­vezéséről mi sem beszéltünk, ezt teljesen a tsz-ekre bíztuk. Azt már most megállapíthatjuk, hogy a bizalom jótékonyan hatott. Az idén sokkal kevesebb a munka­erőgond, a gépalkatrész-problé­ma, mint más években. Régi törekvésünk, hogy a párt­­szervezetek közéleti szere­pét, tekintélyét növeljük a falu­ban. Ezt elsősorban nem szerve­zeti intézkedésekkel igyekszünk elérni, hanem azzal, hogy a párt­­szervezetekben tekintélyes, hoz­záértő, politikailag szilárd veze­tők legyenek, akiknek a szövetke­zetek vezetésében is jelentős sze­rep jut. Különösen nagy a fele­lőssége a pártszervezeteknek a tsz-elnök, a főagronómus, a fő­állattenyésztő és a főkönyvelő személyének megítélésében. A pártszervezetek ilyen aktivitása a kádermunkában jótékonyan hat a szövetkezet munkájára. Ahol ez hiányzik, ott a közös munka látja kárát. Példa erre a felsőnyéki Egyetértés Termelőszövetkezet, amelynek vezetői nem támasz­kodnak eléggé a helyi pártszer­vezetre és ez károsan hat ki munkájukra, a tagok lelkesedésé­re, a szövetkezet eredményeire, t­ermelőszövetkezeteink párt- s szervezetei az új gazdasági mechanizmus előnyeiről beszélve, hangsúlyozzák, hogy ez az irá­nyítási módszer nagy perspektí­vákat jelent a termelőszövetkeze­tek gyors ütemű fejlődéséhez és ezen keresztül a termelőszövet­kezeti parasztság életszínvonalá­nak további növeléséhez. Ezt az agitációt igen eredményesen ösz­­szekötik az új termelési eljárások népszerűsítésével. Erre a meg­győző munkára nagy szükség van, mert különösen az idősebb, nagy termelési gyakorlattal rendelkező egykori gazdáknál ellenállás mu­tatkozik az új módszerek, új ter­melési eljárások bevezetésével szemben. A gazdaságvezetés bát­ran támaszkodhat itt is a kom­munistákra, mert azokban nem csalódik, ha az újért száll síkra. Merész tervet tűztünk ki célul já­rásunkban 1965 végén: elhatároz­tuk, hogy mintegy tíz termelőszö­vetkezetben bevezetjük a villany­­pásztoros sávos legeltetési eljá­rást. Az érintett tsz-ek felerészé­ben elálltak e módszer alkalma­zásától. Arra hivatkoztak, hogy a tagok nem akarják. Mozgósítot­tuk a pártszervezeteket. Megin­dult a felvilágosító, agitációs munka a célkitűzés végrehajtá­sáért. Ez évben már mind a tíz termelőszövetkezetben szaksze­rűen alkalmazzák az új legelteté­si eljárást, a tsz-tagok pedig nagy elismeréssel nyilatkoznak róla. A nagykónyi termelőszövetkezetiben a múlt évben 90 holdon legeltet­tek 120 szarvasmarhát villany­­pásztoros módszer nélkül. Ebben az évben ugyanannyi területen ugyanannyi szarvasmarhát legel­tetnek, de a legelőterület kéthar­mad részét egyszer le kellett ka­szálni. E területről holdanként csaknem 80 mázsa zöldtömeget takarítottak be. A tagok azt mondják, ha nem látnák, el sem hinnék. A gazdasági reform bevezetése nálunk egybeesik az állat­­tenyésztés perspektivikus korsze­rűsítési tervének kialakításával és konkrét végrehajtásával. Mintegy tíz termelőszövetkezetet alkal­masnak találunk arra, hogy ott a tudomány által kikísérletezett és a gyakorlatban jól bevált hazai és külföldi nagyüzemi korszerű ter­melési eljárásokat bevezessék. Ennek érdekében a járási vezetés több tudományos kutatással fog­lalkozó intézettel lépett közvetlen kapcsolatba, többek között a Ka­posvári Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum kutatóosztályával, az iregszemcsei kutatóintézettel, az Agrártudományi Egyetemmel, a Keszthelyi Mezőgazdasági Főisko­lával, a Szekszárdi Mezőgazdasá­gi Felsőfokú Technikummal. A pártszervezetek — ahol erre szük­ség van — megmagyarázzák, hogy a fejlesztés útja elsősorban nem a költséges építkezés, hanem a korszerű technológia, a helyi adottságok jó kihasználása, az ember munkájának megkönnyí­tése és meggyorsítása, a komplex gépesítés, a gazdálkodás jövedel­mezőségi szemléletének kiterjesz­tése. Úgy gondolom, a járás kom­munistái jó szolgálatot tesznek ezzel, hozzásegítik szövetkezetei­ket a jobb, a szilárdabb alapokon nyugvó gazdálkodáshoz. Berecz László a Tamási Járási Pártbizottság titkára Eltemették Albert Lut­ulit A dél-afrikai Natal tartomány egyik kis városkájában, Grout­­ville-ben vasárnap örök nyuga­lomra helyezték Albert Luthulit, a faji megkülönböztetés ellen ví­vott harc egyik híres vezetőjét. A Nobel-békedíjas Luthuli július 21-én tragikus szerencsétlenség áldozata lett. Stangerben egy te­hervonat halálra gázolta a csak­nem teljese­n vak 69 éves férfit Sírját ötezer dél-afrikai állta körül, valamennyi faj képviselői. A világközvélemény nyomására Vorster miniszterelnök felfüggesz­tette a tilalmat, amelynek értel­mében fehérek és feketék nem vehetnek részt közös gyűlésen, szertartáson vagy rendezvényen. 3

Next