Népszabadság, 1967. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-08 / 185. szám
1967. augusztus 8, kedd Karnevál a Parnasszuson Úgy látszik, erre a nyárra is tartogat valami meglepetést rádiónknak az a részlege, amelyet — szakmai szakszerűséggel — összetett műsorok szerkesztőségének hívnak. Tavaly az újságírók csináltak valami egyebet két estén keresztül, mint ami a hivatásuk volna, tavalyelőtt a színészek léptek fel valami mással, ez idén az íróktól kapunk valami vidáman meg nem szokottat. A múlt szombaton megkezdett „karnevál” még két hét végén folytatódik. Kérdés persze, hogy vajon igazán tőlük idegen műfajba szorította-e a Parnasszus különféle rendű és rangú képviselőit Kaposy Miklós szerkesztő és Marton Frigyes rendező? Vagy éppen hogy ők is rájöttek arra, hogy vérbeli íróemberektől, szakmájuk természetrajzát tekintve, nem áll, nem állhat messze a játékos kedv, a vidámodási hajlam, a humor? Mindegy, akár tudták, akár most derült ki, ez az írókabaré a maga szakmán belüli ugratásaival, tréfáival, paródiáival és persziflázsaival — Abody Béla egyszerre kedélyes és ironikus, fölényes és közvetlen játékmesteri irányításával — olyan friss műsort adott már az első alkalommal, ami még az évad derekán is ritka „rejtett tartalékra"’ derített fényt, amelyből a rádió vidám műsorainak szerkesztői, is meríthetnek majd. A Fészek Klubban felvett nyilvános műsor gazdáinak és a purparlé leglelkesebb részvevőinek, Devecseri Gábornak, Gyárfás Miklósnak, Zelk Zoltánnak, Hegedűs Gézának, Benedek Istvánnak meg a többieknek méláin volt zajos sikere a stúdió meghívott közönsége előtt is. Kíváncsian várjuk a folytatást. Két hasznos sorozat Az elsőnek, amelyről most szólni akarunk, gazdasági újságírók szállítják az anyagát: Vincze Péter, Orbán Attila, Vértes Csaba és társaik. A címe pedig ez: Beszéljük meg.... és vagy egy fél éve halljuk időről időre két nagyobb műsor között rövid kommentárjaikat, vitacikkeiket. Legutóbb az önkiszolgáló rendszer előnyeiről és hátrányairól volt szó néhány adáson keresztül, s a riporter alaposan rátapintott önkiszolgáló boltjaink problémáira, sokat vitatott módszereire. A lényegre ható elemzésen kívül ki kell emelnünk a sorozat szubjektív hangvételét; az oldottabb rádiós hang egyben a személyes indulatok érvényre juttatását is elősegíti: az effajta kommentároknál ez éppen nem hátrány. A másik sorozat, az irodalmi osztályé, szintén nem nagyon idős: az Először magyarul rövid időközönként a nálunk még meg nem jelent érdekesebb külföldi művek bemutatásával foglalkozik. A meglehetősen mostoha időben sugárzott kilátó mellett ez a rövidebb adás nyit ablakot a rádióban a külföldi irodalom legújabb termése felé. (Véleményünk szerint azonban a kettő még együtt sem fedezi a reális közönségigényeket ezen a téren.) A regény, amelyről ezúttal szó volt, nem mondható ugyan frissen születettnek; a huszonhét éve halott szovjet író, Mihail Bulgakov szatirikus regénye azonban sokáig kéziratban lappangott, és csak most, nemrég került elő. A Mester és Margit annak a szatírairodalomnak jó hagyományait folytatja, amelynek gyökerei az antik Görögországba nyúlnak, s amelynek Rabelais és E. T. A. Hoffmann mellett olyan orosz képviselői is voltak, mint Gogol, és Dosztojevszkij. A gyilkos erejű parabola a Biblia szereplőit helyezi a huszadik századi környezetbe, és azt vizsgálja, mi lett volna sorsuk a mi világunkban. A magyar nyelven még meg nem jelent regény, amelyet Varga Mihály ismertetett, a még mindig méltatlanul keveset emlegetett szovjet klasszikus legkiválóbb munkájának tetszik. Lukácsy András Népművészeti kiállítás és faragótalálkozó Balatonlellén Kaposi Antal Kossuth-díjas népművész, a neves somogyi faragó születése századik, halálának 10. évfordulója alkalmából vasárnap jubileumi népművészeti kiállítást és faragótalálkozót rendeztek Balatonlellén. A kiállítás alkalmából leleplezték idős Kapoli Antal bronz mellszobrát. Ezután a Kapoli-díj és az országos faragópályzat díjainak átadására került sor. Az idei Kapoli Antal vándordíját Pados Antal budapesti népművésznek ítélte oda a bíráló bizottság. FISCHER ANNIÉ KÖZREMŰKÖDÉSE tette emlékezetessé a martonvásári park idei második Beethoven-hangversenyét. A műsor középpontjában ezúttal a cmoll zongoraverseny tolmácsolása állott, Fischer Annie gazdag repertoárjának egyik fénypontja. A legutóbbi években hányszor is hallottuk ezt a remekművet nagyszerű pianistánk előadásában. Hányszor is emelte a forró személyes vallomás élményt adó magaslataira Beethoven muzsikáját ... Nagyon beethoveni volt a mű valamennyi előadása, s egyúttal külön életet is élő: Fischer Annie képtelen arra, hogy teljesen azonos módon ismételje meg egy-egy mű eljátszását. Az előadó-művészet valószínűleg alapvető értelmét veszítené el az ő szemében, ha nem törekedne szüntelenül arra, hogy a zeneművek objektív igazságát mindig más és más nézőpontból közelítse meg. A c-moll koncertben ezúttal az a művészi szabadság nyűgözött le, amely a hangok rendjénekszerepének teljesen egyéni értelmezését adja. Súlyos és súlytalan, hosszú és rövid, hangos és halk — mindezek a relációk újjászületnek Fischer Annie játékában. Hirtelen érzelmi váltásai, a hősi és a lírai hangvétel szüntelen mozgása ismét új megvilágításba helyezte a mű első tételét. A lassú rész bensőséges dalolásának hangulati ellentéteként szinte félelmet keltően hatott a tétel utolsó harmadát előkészítő visszafojtott, zsongó zongoraeffektus. Erőt éreztetett, acélos keménységet a zárótétel, s itt megint csak végtelen gazdagság volt a szólók kifejezésvilágában. Garaguly Károly, az évtizedek óta Svédországban élő magyar karmester átvette és az Állami Hangversenyzenekarnak is továbbította a szólista szenvedélyét; önálló produkcióként a Fidelio-nyitányt és a VL szimfóniát vezényelte. KOMOR VILMOS Károlyi-kerti hangversenyének a lendületét némiképp befolyásolta a mármár agyat bénító kánikula. Molnár Antal, a kiváló zenetudós és pedagógus 1931-ben írt Magyar vígjáték-nyitánya, ez a nemzeti romantika hangvételében fogant derűs darab, meglehetősen álmos előadásban szólalt meg. (Bár ki kell azt is mondani, hogy maga a mű sem hat már igazán felvillanyozóan.) Muszorgszkij—Ravel képkiállításának tolmácsolása is — jóllehet voltak szép mozzanatai — azzal a mélyebb költői tartalommal maradt adásunk, amely olyannyira érzékletessé teszi ezt a hangokba „transzponált” tárlatot. A hangverseny legszebb momentuma Káté László fiatal hegedűművészünk szólója volt, az Állami Hangversenyzenekarral előadott Hacsaturján Hegedűversenyben. A teljes művet ugyan még nem győzte belső szuggesztivitással, erővel, a zárótétel lendületét nem tudta töretlenül feltárni, annál teljesebbet nyújtott az örmény folklórt az orosz románc hangvételével egybeötvöző lassú tételben és a nagy ritmikus feszültségű nyitórészben. Különösen örvendetesen hallgattuk, mennyire kitelt, színben, kifejezésben mennyit gazdagodott hegedűjének hangja. Győzte a mű virtuozitását, a nyaktörő passzázsok, menetek nem jelentettek Káté részére különösebb nehézséget. Ezúttal, szerencsére az erősítőberendezés sem akadályozta a szólista művészi munkáját. KEMÉNY ENDRE HANGVERSENYÉN a közismerten jó muzsikus valamiféle túldimenzionált feszültségigénnyel valósággal ízekre szedte szét a Károlyikert műsorán szereplő darabokat. Maros Rudolf Musica di ballo című zenekari szvitje, igaz, nehezebb és igényesebb annál, semhogy a nyári koncerteken rendelkezésre álló kevés próbával „megszólalna”. Különben éppen az a fajta új zene, amely még szabad téren is érvényesülni tud, ha az előadás csak egy kicsit is csiszoltabb és koncentráltabb, ha a karmesternek nem arra kell energiáit tartogatnia, hogy a zenekari szólamok ne essenek szét, hanem arra is figyelhet, hogy megformálja a két lassú netturné emberi léptékű dallamvonalait, a gyors tételek mozgástartalmát. BRAHMS II. SZIMFÓNIÁJÁNAK a tolmácsolásából különösen hiányzott a nyugalom. Mindjárt az első tétel nyitóütemében olyan — a hangjegyekből ki nem olvasható — drámaiság és idegesség vibrált, hogy szinte nem is maradt a továbbiakban már lehetőség a belső fokozásra. Ez a nyugtalanság azután mindvégig elvette az Állami Hangversenyzenekar dalolókedvét, holott éppen ez a Brahms-szimfónia telve van éneklő részekkel. A lassú tételben tudta Kemény Endre érzékeltetni, hogy mi mindent mondana el, szerencsésebb körülmények között a remekmívű szimfóniáról. Ezen az estén ismét a szólista képviselt jelentékeny színvonalat, Tarjáni Ferenc, aki Richard Strauss 11. kürtversenyét adta elő. A darab különben a kevésbé jelentékeny Strauss-kompozíciók közül való, s elsősorban arra alkalmas, hogy kiemelje egy kitűnő szólista legjava képességeit. Tarjáni Ferenc valóban olyan művésze a kürtnek, amilyenre a zeneszerző is gondolhatott versenyének írásakor. Szinte nem ismer technikai lehetetlent, hangszíne bársonyos szépségű és játéka olyan muzikális, hogy még a kevésbé értékes zenei matériát is megnemesíti. A mű játékos örömét éppoly sokoldalúsággal tárta fel, mint igazi, romantikus notturnoköltészetét, s mendelssohni scherzohangját. Szép produkciója méltán aratott nagy sikert. Breuer János NÉPSZABADSÁG r Elhunyt Aprily Lajos Űjabb fájdalmas veszteség érte a magyar irodalmat: Aprily Lajos, a kiváló költő és műfordító életének 80. évében, hétfőn elhunyt. A Magyar Írók Szövetsége saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek. (MTI) Országos képzőművészeti tárlat Debrenleti (Tudósítónktól.) Népes közönség előtt nyílt meg vasárnap a Déri Múzeum kiállítótermeiben az 1. debreceni országos nyári tárlat. A kiállítás, amelyet a jövőben ismételten megrendeznek, új színfoltja a tiszántúli város kulturális programjának. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója jegyében meghirdetett tárlatra az ország különböző részeiből 08 festőművész és szobrász 319 művet küldött be, amelyek közül a zsűri 141 alkotást fogadott el kiállításra. A megnyitón átadták a rendező szervek díjait a nyertes művészeknek. A tárlat anyagát értékelve a nagydíjat ez alkalommal nem adták fel. A zsűri a Szakszervezetek Hajdú-Bihar megyei Tanácsa 10 ezer forintos díját megosztva Józsa Jánosnak (Debrecen) kiállított festményeiért és Szöllősi Enikőnek (Budapest) bronz Emlékműtervéért ítélte oda. Bolgár táncegyüttes Hajdúszoboszlón (Tudósítónktól.) Évek óta baráti szálak fűzik össze Debrecent bolgár testvérvárosával, Sumennel. A két város kórusai, tánccsoportjai, festőművészei rendszeresen találkoznak egymással és műsoros esteken, kiállításokon, baráti összejöveteleken adnak számot egymás kultúrájáról. E beiratkozás jegyében szombaton (lengyelországi és franciaországi vendégszereplés után) Debrecenbe érkezett a bolgár város 45 tagú népi táncegyüttese. A táncegyüttes hétfő este nagy sikerű műsorral mutatkozott be a hajdúszoboszlói művelődési házban. A következő fellépésre kedden a debreceni szabadtéri színpadon kerül sor, ahol a bolgár táncosok a debreceni népi együttessel adnak közös műsort. A további programban baráti találkozások és kiállítások szerepelnek. Hová kerülnek új képzőművészeti alkotások ? szító alkotást adott át mintegy 70 millió forint értékben. Az alkotások kétharmada vidékre került. A legközelebbi hónapokban ismét sok terünk, középületünk gazdagodik képzőművészeti alkotással, így — a többi között — két új budapesti színház belső térségeit szépítik képzőművészeink. A Nagymező utcai Mikroszkóp Színház falaira Gorka-kerámiák, Szandai Sándor szobrászművész lemezdomborításai, valamint Makrisz Agamennon szobrászművész Színház című fémkompozíciója kerülnek. Ezt a színházat fogják díszíteni még Petrilla István festőművész üvegablakai is. A Vígszínház Váci utcai kamaraszínháza — a volt Bartók Terem — falmozaikjait Thúry Mária festőművész tervezte. A budai Sportkórház lépcsőházát Kurucz D. István festőművész két hatalmas — egyenként 30 négyzetméteres — sporttárgyú freskója fogja ékesíteni; az V. kerületi MSZMP-székházat Bedő Ferenc festőművész nyolc négyzetméteres, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom témáit ábrázoló gobelinje gazdagítja. Vidékre is sok új képzőművészeti alkotás kerül a közeli hónapokban, így — többek között — a sátoraljaújhelyi tanácsházán Tóth Imre festőművész hat négyzetméteres, forradalmi tárgyú pannóképet fejez be. Az ózdi Közgazdasági Technikumban Ludmány Ottó festőművész 34 négyzetméteres nagyságú, pedagógiai tárgyú sgraffitót ad át. A sajószentpéteri általános iskola kertjének csorgója fölé Nagy Sándor szobrászművész kőből faragott Álló kislánya kerül. A salgótarjáni tanácsháza előtt Marton László szobrászművész Lenin-mellszobra kerül felállításra. (Tudósítónktól.) Három és fél éves fennállása — 1964 februárja — óta az Állami Képzőművészeti és Iparművészeti Lektorátus több mint 500, közteret, illetve középületet díj 7 BOLOGNAI OPHRIIÁZ SIKERE A MARGITSZIGETEN A bolognai Teatro Comunale Budapestre érkezett operatársulata vasárnap este megkezdte nagy érdeklődéssel várt vendégjátékát a Margitszigeti Színpadon. Az első estén Bellini Normáját adták elő , kitörő sikerrel. Az Alfredo Gorzanelli vezényelte előadás az olasz operaművészet legjobb hagyományait csillogtatta meg. Képünkön jelenet az előadás I. felvonásából. Augusztusi filmújdonságok a mozikban A hónap végéig 13 ország 17 filmalkotása jelenik meg a filmvásznon. Köztük van a Mafilmstúdiók legújabb termése: Oláh Gábor A múmia közbeszól című bűnügyi komédiája, amelyben Szuttkai Éva, Major Tamás, Avar István és Keltai János játszik főszerepet. Felújítják az elmúlt évek egyik nagy sikerű magyar filmvígjátékát is, Herskó János Két emelet boldogság című alkotását. Románia felszabadulásának évfordulóján művészdelegáció érkezik Budapestre. A küldöttség részt vesz az Asszonyok kálváriája című új román film bemutatóján. Mircea Dragan fiatal rendező műve hat bányászaszszony drámáját eleveníti meg. Nyugatnémet—francia koprodukcióban készült a bemutatásra váró A tolvaj című film. Rendezője Jean Chapot. A Diplomaták összeesküvése című szovjet filmnek hiteles esemény a történelmi háttere. Egy másik szovjet alkotás, a Mindenre, emlékszem, Richard, két egykori barát története: egyikük idegen ország ügynökeként tér vissza hazájába sok évvel a háború után. Az új szovjet filmek mellett reprízként tűzik műsorra Mihail Romm Sivatagi 13-ak című alkotását. Gazdag a program rövidfilmekben is. Bemutatják a többi között a Tanúvallomás című dokumentumfilmet, amelyet Kis József rendező és Zöldi István operatőr készített. A film a hét esztendő előtti és a napjainkban készült felvételek összeállításával beszél a vietnami nép drámájáról.