Népszabadság, 1967. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-01 / 206. szám

VILÁG PROLETÁRJAI: EGYESÜLJETEK! Ára 60 fillér NÉPSZABADIÁG 1967. szeptember 1. péntek A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXV. évfolyam, 206. szám Új tanév küszöbén Ma kezdődik az új tanév az általános és a középiskolákban. Ilyenkor rengeteg dolguk van a pedagógusoknak. Ki kell oszta­niuk a tankönyveket, ellenőriz­niük a felszereléseket, hozzá kell fogniuk az osztálytermek ottho­nossá tételéhez. Feladatuk a sta­tisztikai adatgyűjtés, aztán az is­métlés után megkezdeni az új anyag tanítását. Szülői érte­kezletet kell tartaniuk, s közben sürget a családlátogatások meg­kezdése, az őszi kirándulások megszervezése. Ennyi feladat közben bizony kísért a veszély, hogy észre sem veszik, s akaratuk ellenére máris sablonosan, rutinszerűen végzik munkájukat. Azért oly fontos, hogy a tanév eleji sok tennivaló közepette is szakítsanak időt ok­tató- és nevelőmunkájuk végig­gondolására. A pedagógusok ön­­ellenőrzésére­, szándékaik és az igények, lehetőségek, valóságos állapotok állandó belső összeve­tésére, s főként a célok szemmel tartására ugyanis mindig szükség van, hiszen csak ez adhat tuda­tosságot a munkájukban, ez óv­hatja meg őket attól, hogy tevé­kenységük ösztönössé, megszokot­tá váljék. Szóljunk mindenekelőtt a tanít­ványokról, különös tekintettel az elsősökre. Rendkívül sok függ a gyermekek fogadtatásától. Lehet őket unottan, kötelességszerűen fogadni, de lehet számukra olyan indítást is adni, amely hosszú évekre szól. Lehet az adminiszt­ratív munkákat, a száraz lecke­feladást előnyben részesíteni, s lehet a közvetlen emberi kapcso­latok megteremtését, a tanulás megszerettetését is. Lehet beszél­ni a diákokkal „magas katedrá­ról”, de itt a nagyszerű alkalom ahhoz is, hogy hozzáfogjanak a jó osztályközösség kialakításához. S mindez vonatkozik azokkal a diákokkal való kapcsolatokra is, akik nem most lépik át először iskolájuk küszöbét. Nem mind­egy, megadják-e nekik a lehető­séget és a segítséget, hogy öröm­mel kezdjék az új tanévet, vagy magukra hagyják őket. A felso­roltakban és minden másban tu­lajdonképpen a szocialista tanár— diák viszony kialakításának az igényéről van szó, arról az új ne­velői magatartásról, amely hasz­nosan átformálhatná iskoláink belső életét. Szólni kell a tanév elején a nevelőpartnerekről, tehát az ifjú­sági és társadalmi szervezetek képviselőiről, valamint a szülők­ről is. Milyen sok lehetőség és milyen sok buktató rejlik a velük való kapcsolatokban! A tantestü­letek bezárkózhatnak az iskola négy fala közé, a gyerekek neve­lését tekinthetik csakis a saját szakmai feladatuknak, de tarthat­nak szoros kapcsolatokat is az élettel, környezetükkel, szervez­hetik és irányíthatják is a szülők és a különböző nevelési tényezők pedagógiai munkáját. Sajnos nem egy iskolában meg­lehetősen formális a szülői mun­kaközösségek tevékenysége, s fő­leg nem mindig törekszik a leg­fontosabbra: az iskolai és az ott­honi nevelésnek az összehangolá­sára. S ha ezekben az iskolákban nagy ritkán találkoznak is egy­mással a szülők és a pedagógu­sok, még mindig szinte csakis a „saját gyerek” tanulmányi elő­menetelén van a beszélgetés hangsúlya, s alig esik szó az egész osztályról, a gyermekközösség fej­lődéséről, az ifjúsági szervezetek tevékenységéről. A szülőkkel és az ifjúsági szervezetekkel való foglalkozást — a nem túlságosan gyakori kivételtől eltekintve — sok iskolában még mindig amo­lyan kötelező feladatnak tekintik. Pedig itt nem valamiféle plusz­munkáról, hanem a nevelői tevé­kenység szerves és nélkülözhetet­len részéről van szó. Nyilvánvaló: súlyos hiba volna, ha valaki csupán a pedagógusokat okolná a nevelőmunka valameny­­nyi hibájáért, viszonylagos elma­radottságáért, mint ahogy a szü­lői ház kizárólagos elmarasztalása is abszurd egyoldalúság volna. A nevelés javítása érdekében sokat kell tenniük a szülőknek, az ifjú­sági és a társadalmi szervezetek­nek is. A pedagógusok munkájában, nevelői tevékenységében minden­ki által tapasztalt pezsgés indult meg a legutóbbi években, szinte nincs is olyan tanár, tanító, aki legalább néhány vonatkozásban ne javított volna régebbi neve­lési felfogásán, tevékenységén. Általában nem is a szándékkal van baj. Inkább az a hiba, hogy a legjobb törekvések is gyakran megrekednek a megvalósulás so­rán valahol a félúton. Úgy tűnik, hogy a körülmények, a mennyisé­gileg sok és szerteágazó munka eltereli figyelmüket a legfonto­sabb kérdésekről. Tulajdonkép­pen e veszély elkerülése érdeké­ben kell a nevelőknek újra és új­ra végiggondolniuk munkájukat. S van más oka is annak, hogy most, tanévkezdéskor a pedagó­gusokhoz szólunk. Arról van szó, hogy nekik hivatásuk a neve­lés, s helyzetük révén lehe­tőségeik a legjobbak az erők összefogásához, ők vannak a ne­velés központjában, hozzájuk egy­formán közel van mind a szülői ház, mind az ifjúsági mozgalom. S hogy pontosan miként kellene hozzáfogniuk a nevelőmunka ja­vításához, s ami ennek feltétele, a tanítványokkal, a szülőkkel és a különböző, neveléssel foglalko­zó szervezetek képviselőivel való jobb, termékenyebb kapcsolatok teremtéséhez, ezt bizony minden­kinek magának kell megtalálnia, elhatároznia és megfogalmaznia, amikor önmagában ismét végig­gondolja, értékeli nevelőmunkája eredményeit, s esetleg még meg­levő hiányosságait. Sok munkájuk van ilyenkor, tanévkezdéskor a pedagógusok­nak, s nem nagyon lesz kevesebb később sem. Mégis arra kérjük őket, teremtsenek lehetőségeket a tanítványaikkal, a szülőkkel és minden, a nevelésben érdekelttel való őszinte együttműködés ki­alakításához, hiszen a nevelés — s most a szülők nevelésére, peda­gógiai ismereteinek gyarapítására is gondolunk — bonyolult emberi kapcsolatok dolga. Ha ez sikerül, közelebb kerülnek egymáshoz, könnyebben jutnak közös neve­zőre a legbonyolultabb nevelési kérdésekben is. Ehhez kívánunk eltökélt szándékot, odaadást, a szülőktől és a hivatalos művelő­dési szervektől pedig segítséget. Tóth László Ülést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hiva­tala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. A mezőgazdasági és élelmezésügyi, valamint az igaz­ságügy-miniszter előterjesztette a mezőgazdasági termelőszövetkeze­tekről, továbbá a földtulajdon és a földhasználat továbbfejleszté­séről szóló törvények tervezetét. Ezeket a kormány június 22-i ülé­sén már megtárgyalta, majd az Országgyűlés állandó bizottságai­nak javaslatait és észrevételeit figyelembe véve, az előterjesztők több vonatkozásban módosították. A kormány a két törvény terve­zetét megvitatta, elfogadta, s úgy határozott, hogy az országgyűlés elé terjeszti. A pénzügyminiszter benyújtot­ta a gazdasági és pénzügyi ellen­őrzés rendjének szabályozásáról szóló törvényerejű rendelet ter­vezetét. A Minisztertanács úgy határozott, hogy a tervezetet a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elé terjeszti. Az Országos Tervhivatal elnö­kének előterjesztése alapján a kormány megvitatta és elfogadta az 1968. évi népgazdasági terv ki­dolgozásának alapjául szolgáló főbb célkitűzéseket és irányelve­ket. A pénzügyminiszter és a mező­­gazdasági és élelmezésügyi mi­niszter javaslatai alapján a kor­mány határozatot és rendeletet hozott a mezőgazdasági üzemek jövedelemszabályozási rendszeré­ről, továbbá a földadóról, vala­mint a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek jövedelemadójáról. A mezőgazdasági és élelmezés­­ügyi miniszter jelentést tett a nyári mezőgazdasági munkák végrehajtásáról és az őszi mun­kákra való felkészülésről. A kor­mány a jelentést tudomásul vet­te. Elismerését és köszönetét fe­jezte ki a mezőgazdasági üzemek, a felvásárló vállalatok dolgozói­nak és mindazoknak, akik odaadó munkájukkal elérték, illetve elő­mozdították, hogy a búza holdan­kénti átlagtermése meghaladta a 14 mázsát, s bár a vetésterület a felszabadulás előttihez képest ke­reken 1 millió holddal kevesebb, ez a termés az újig fedezi a la­­kosság teljes ellátását. A kor­mány kötelezte az illetékes mi­nisztereket és az országos hatás­körű szervek vezetőit, hogy az őszi munkák sikeres elvégzéséhez szükséges intézkedéseket tegyék­­ meg. Felkéri a mezőgazdaság és valamennyi érintett vállalat, in­tézmény és szervezet dolgozóit: tegyenek meg mindent a kapás­növények, a szőlő és a gyümölcs eredményes betakarításáért és feldolgozásáért, s az őszi munkák gondos elvégzésével biztosítsák a jövő évi megfelelő termés felté­teleit. A Minisztertanács az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság el­nökének előterjesztése alapján módosította a bizottság szerveze­téről és működéséről szóló, 1962- ben kiadott határozatát. A kormány ezután egyéb ügye­ket tárgyalt. A mezőgazdasági nagyüzemek­ jövedelemszabályozási rendszere A mezőgazdasági nagyüzemek jövedelemszabályozási rendszeré­ről szóló kormányhatározat egy­séges szerkezetben foglalja össze a mezőgazdasági nagyüzemeknek (termelőszövetkezeteknek, állami gazdaságoknál­, egyszerűbb me­zőgazdasági szövetkezetek közös A közelmúltban meghirdetett árintézkedések következtében a mezőgazdasági felvásárlási ár­színvonal emelkedik. Bár ennek hatására a saját források aránya a korábbihoz képest számottevően növekszik, a mezőgazdasági nagy­üzemek még így sem tudják termelési, beruházási költségeiket teljes egészében az árbevételből fedezni. Ezért továbbra is szak­gazdaságainak­ a gazdaságirányí­tás új rendszerében érvényesülő támogatási, anyagi érdekeltségi és adózási rendszerét, így a közis­mert — a mezőgazdasági terme­lőszövetkezetek támogatását tar­talmazó — 3004-es kormányhatá­rozat megújítása nem szükséges.­séges a mezőgazdaságban fel­használt ipari anyagok, beruhá­zások és szolgáltatások után ál­lami támogatások, kedvezmények nyújtása. Az alkalmazásra kerü­lő ártámogatási rendszer alapvető célkitűzése, hogy a mezőgazdasá­gi üzemek beszerzési árszínvona­la ne emelkedjék számottevően. Az új jövedelemszabályozási rendszer az üzemi érdekeltség útján ösztönöz a kitűzött gazda­ságpolitikai célok elérésére. A mezőgazdaságban termelési célra felhasznált ipari eredetű eszközök, anyagok, szolgáltatások ártámogatá­sánál a határozat abból indul ki, hogy az új gépek, alkatrészek ára és a gép­javítási díjak között olyan arányt kell kialakítani, amely helyes irányban befolyásolja a mezőgazdasági üzeme­ket új gépek vásárlására, a gépek fel­újítására, javítására. A kormányhatározat fontos intéz­kedése, hogy a mezőgazdaság gépe­sítéssel kapcsolatos költségei, az új gépek és a pótalkatrészek beszerzési árai, valamint a gépjavítás és gépi munka díjai számottevően nem emel­kedhetnek. A különböző mezőgazdasági üze­mek közötti különbségek csökkentése és az egyenlő feltételek megteremtése céljából a növényvédő és gyomirtó szerek 1968. évi beszerzési árszintjét valamennyi mezőgazdasági felhasz­náló részére egységesen határozzák meg. (Folytatás a 2. oldalon.) A felvásárlási árszínvonal és az állami támogatás Ma nyílik A szovjet tudomány és technika­ 30 éve című kiállítás Csütörtök délután mutatták be a Budapesti Nemzetközi Vásár te­rületén a sajtó képviselőinek A szovjet tudomány és technika 50 éve kiállítást. A sajtófogadást Kiss Árpád mi­niszter, az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság elnöke nyitotta meg, majd Konsztantyin Csernya­­jev, a Szovjetunió Minisztertaná­csa tudományos és műszaki álla­mi bizottságának elnökhelyettese, a kiállítás rendező bizottságának elnöke ismertette a kiállítást. Em­lékeztetett arra, hogy a szovjet emberek ezekben a napokban nagy büszkeséggel összegezik a világ első szocialista államának fél évszázados eredményeit. — Népünknek e nagyszerű munkagyőzelmét hivatott bemu­tatni a testvéri Magyar Népköz­­társaság fővárosában — mondot­ta — A szovjet tudomány és technika 50 éve kiállítás. A Budapesti Nemzetközi Vásár mintegy harmincezer négyzetmé­ternyi területén, a legszebb pavi­lonokban rendezett kiállítás a szovjet tudomány és technika (Folytatás a 2. oldalon.) Egy nyolcszázezer kilowattos turbógenerátor modellje.

Next