Népszabadság, 1967. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-01 / 206. szám
11957. szeptember 1. péntek NÉPSZABADSÁG Kezdeményezések és ellentétek a khartúmi arab csúcsértekezleten Kiküldött tudósítónk, Rudnyánszky István jelenti: Csütörtök délelőtt az arab államfők és képviselőik a Szudán Hotelban ismét tanácskozásra ültek össze. Ezt megelőzően, szerda este Nasszer elnök és Fejszál király Mahgub szudáni kormányfő közvetítésével tárgyalt. A hármas tanácskozás után a szudáni miniszterelnök felolvasta a tanácskozáson kötött egyezményről kiadott közleményt. Eszerint a két államfő az arab országok közti légkör megjavítása, a testvéri kapcsolatok helyreállítása és a jemeni kérdésben fennálló viszályának felszámolása érdekében a következőkben állapodott meg: Háromhatalmi bizottságot hoznak létre a jemeni kérdés megoldására. Az EAK Irakot, Szaúd- Arábia Marokkót kéri fel a bizottságban való részvételre, s mindketten javasolják, hogy a bizottságharmadik tagjává a csúcsértekezlet Szudánt jelölje ki. Ez a bizottság tervet dolgoz ki, amelynek alapján két egyidejű intézkedés: az IRAK fegyveres erőinek visszavonása Jemenből és a szaúdi katonai segítség megállítása és megszüntetése bármely jemeni félnek. A bizottság erőfeszítéseket tesz a jemeni stabilitás biztosítására, összhangban a jemeni népnek teljes függetlenségre és szuverenitásra való jogával. A bizottság tevékenységének bármely akadályoztatása esetén tanácskozik mind az EAK-kal, mind Szaúd-Arábiával, hogy minden érintett fél számára elfogadható megoldást találjon, lehetővé téve ezzel az arab vér ontásának megakadáyozását és az arab egység biztosítását. A szudáni kormányfő hozzáfűzte, hogy Nasszer elnök és Fejszál király nemcsak a jemeni viszály rendezésében állapodott meg, hanem minden más köztük fennálló vitatott kérdés rendezésére is erőfeszítést tesz. A csütörtöki nap folyamán Abdel Aziz Szalam jemeni külügyminiszter fogadta különtudósítónkat, és közölte vele, hogy Jemen visszautasítja a Nasszer-Fejszal találkozóról kiadott közleményben szereplő beavatkozási kísérletet. — Jemen nem engedi meg, hogy az EAK és Szaúd-Arábia által javasolt hármas bizottság Jemen területére lépjen — mondotta a miniszter, majd átadta tudósítónknak Szalai jemeni elnök nyilatkozatát. A nyilatkozat viszszautasít minden beavatkozást Jemen belügyeibe, tiltakozik Jemen függetlenségének megsértése ellen. A jemeni elnök visszautasít minden visszatérést a dzsiddai egyezményhez és elvet minden más egyezményt, amit Jemen jóváhagyása nélkül kötöttek meg. A jemeni külügyminiszter szavait megerősítette maga a jemeni elnök is, aki sajtóértekezleten jelentette be, hogy a jemeni nép nem hajlandó lemondani szabadságáról, forradalmi vívmányairól. Szalai hangsúlyozta, hogy hazája ellenzi a dzsiddai egyezmény mindennemű felújítását. Nasszer elnök a délutáni órákban Khartúmban tanácskozást kezdett Szalai elnökkel. Az arab csúcsértekezlet szerda délelőtti zárt üléséről a MENA hírügynökség részletesebb beszámolót közölt. Eszerint az ülésen Nasszer elnök elemezte az arab világ helyzetét, majd ismertette az EAK álláspontját és beszámolt az izraeli imperialista agresszió folytán elszenvedett veszteségekről. Nasszer elnök kijelentette: pillanatnyilag az a lényeg, hogy minden arab nemzet részt vegyen a politikai, katonai és gazdasági téren megvívandó harcban. Kiemelte az arab országok gazdasági megerősödésének fontosságát. Nasszer elnök 70 perces beszéde után Husszein jordániai király beszámolt országa elszenvedett veszteségeiről. Becsléseink szerint — mondotta — Jordánia embervesztesége mintegy 1000 fő volt, a költségvetési deficit 50 millió jordániai dinár körül mozog. Közölte Husszein, hogy Jeruzsálem polgármesterétől üzenetet kapott, amely szerint a Jordán folyótól nyugatra megszállt országrész arab lakossága a csúcsértekezletbe és döntéseibe helyezi reményét. Azef iraki elnök az áldozatvállalások szükségességét emelte ki. Benhima marokkói miniszterelnök támogatta Nasszer, Husszein és Aref álláspontját és bejelentette, hogy Marokkó teljes mértékben csatlakozik a csúcsértekezlet határozataihoz. Helou libanoni elnök az egységes arab front szükségességét húzta alá és ígérte, Libanon minden erőfeszítéssel azon lesz, hogy a reá háruló szerepet jól betöltse. A szerda esti ülésen Bahi Ladgham, Tunézia államminisztere hangsúlyozta, hogy egyes arab országok a múltban félremagyarázták Tunézia politikáját. Tunéziának vannak elgondolásai, amelyeket egyes arab országok nem néznek jó szemmel, de — mondotta — országa kész elfogadni a csúcsértekezlet határozatait. Hasszán líbiai trónörökös megerősítette, hogy országa szolidáris az arab erőfeszítésekkel. Kuwait emírje hangsúlyozta, országa kész hozzájárulni mindenhez, amit a közös arab ügy megkövetel. A Szudáni Kommunista Párt főtitkára a csúcstalálkozóról Abdel Khálek Mahgub, a Szudáni Kommunista Párt főtitkára sajtónyilatkozatban kijelentette: az arab csúcsértekezlet egyik legfontosabb feladata az agresszió áldozatainak, s különösen az EAK-nak hathatós támogatása. A főtitkár hangsúlyozta, hogy az arab országok közvéleménye sürgeti az agresszort támogató amerikai és brit imperialisták megbélyegzését és a két hatalom ellen irányuló hatékony intézkedéseket. A párt főtitkára kijelentette, hogy az arab népek előtt álló problémák végső megoldása az lesz, ha mindegyik arab országban a haladó és nemzeti erők vállalhatják majd a kormányzás felelősségét. A jugoszláv külügyminiszter Tito üzenetét átadta Johnsonnak Belgrád erőfeszítései a közel-keleti válság megoldására Marko Nikezics jugoszláv külügyminiszter szerdán Washingtonba érkezett. Johnson szerda este fogadta Tito elnök különi megbízottját, aki átadta a Fehér Házban a jugoszláv köztársasági elnök személyes üzenetét. A Johnson—Nikezics megbeszélés több mint egy órán át tartott, közleményt nem adtak ki. A megbeszélésen jelen volt Roston, Johnson elnök politikai tanácsadója, Lucius Battle külügyi államtitkár és Jugoszlávia washingtoni nagykövete. Nikezics csütörtök reggel másfél órás megbeszélést folytatott Bush amerikai külügyminiszterrel, ezt követően New Yorkba utazott, hogy U Thanttal találkozzék. A külügyminiszter kijelentette, Tito üzenete Johnsonhoz a közel-keleti helyzetre vonatkozott, a jugoszláv elnök véleményét és helyzetmegítélését tartalmazta. Amerikai politikai körökben úgy tudják, hogy az üzenet konkrét javaslatokat is előterjeszt a válság megoldására. Mint ismeretes, Kocsa Popovics Párizsban De Gaulle elnöknek adott át egy Tito-üzenetet. De Gaulle tábornok — jelentések szerint — rendkívül nagy érdeklődéssel fogadta Tito elnök kezdeményezését a közel-keleti kérdés megoldására. . Belgrádi tudósítónk jelentése szerint a jugoszláv diplomáciai erőfeszítések célja: kaput nyitni egy olyan új formula megfogalmazásához, amely biztosíthatja a hamarosan összeülő ENSZ-közgyűlés hasznos hozzájárulását az izraeli agresszió okozta közel-keleti válság megoldásához. Ez a formula biztosítaná a Közel-Kelet minden népének békéjét, az ENSZ és a négy nagyhatalom felelősségteljes részvételét a közelkeleti béke garantálásában. Belgrádi politikai megfigyelők hangsúlyozzák, hogy Tito üzenetei több mint egyhetes tanácskozássorozat eredményeként születtek, s tartalmazzák mindazokat a tapasztalatokat, amelyeket a jugoszláv államelnök kairói, damaszkuszi és bagdadi tanácskozásai során szerzett. Az amerikai baloldal az erők összefogását szervezi Chicagóban csütörtökön megkezdődött az új politikát követelő országos szervezet ötnapos konferenciája, amelyen több amerikai haladó szervezet, békemozgalmi és polgárjogi csoport képviselői vesznek részt. A szervezet a jövő évi választási kampány előtt ki akarja dolgozni politikai programját, amelyet a haladó erők célul tűzhetnek ki maguk elé. Az Amerikai Szocialista Munkáspárt országos bizottsága szerdán bejelentette, hogy indul az 1968-as elnökválasztásokon. A párt Fred Halsteadet jelöli el nőknek és Faul Boutelle-t alel- i nőknek. Programjuk két lényeges I pontra korlátozódik: a Vietnamiban állomásozó amerikai csapatok azonnali hazarendelése, és az, hogy az egyesült államokbeli né■ ger közösségeket a négerek elleni őrizzék. Halstead 40 éves, húsz éve tagja a Szocialista Munkáspártnak. Szervezője volt az április 15-i nagy New York-i tüntetésnek, amelynek részvevői a vietnami háború ellen tiltlakoztak. Boutelle 35 éves néger, a Fekete hatalom elnevezésű mozgalom egyik támogatója.* A Wisconsin állambeli Milwaukee-ban, ahol 85 000 néger él, a rendőrség szerda este megtámadott egy néger gyűlést. A milwaukee-i négerek kedden lakásügyi egyenjogúságot követelve vonultak fel a város hivatali negyedében és eközben a fehérek felgyújtották központjukat. Szerdán mintegy 200 néger tartott gyűlést a székház romjai között. A rendőrség gumibottal és puskával támadt rájuk, és mintegy 50 személyt letartóztatott. Ezzel 61-re emelkedett a két nap alatt letartóztatottak száma, és összesen 24 néger sebesült meg. * Az amerikai szenátus szerdán 69 szavazattal 11 ellenében jóvá-, hagyta Thurgood Marshall kinézését az Egyesült Államok legfelsőbb bíróságának tagjává. Marshall lesz a legmagasabb amerikai igazságügyi fórum első néger tagja. (MTI) | A dán miniszterelnök Romániában és Bulgáriában Jens Otto Krag dán miniszter-elnök és külügyminiszter szerda este Bukarestben vacsorát adott Ion Gheorghe Maurer román miiniszterelnök tiszteletére. A dán kormányfőt szerdán Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára is fogadta. Csütörtökön, romániai tartózkodásának utolsó napján Krag Bukarestben sajtóértekezleten válaszolt az újságírók kérdéseire. Egyebek között hangsúlyozta, hogy Dánia feltétlenül aláírja a Genfben előterjesztett atomsorompó-szerződést. Krag aggasztónak és veszélyesnek nevezte a vietnami események alakulását, majd kijelentette: — Egyetlen nemzetnek sincs joga fegyveres erővel meghódítani idegen területeket. Ennek értelmében Izrael köteles kivonulni a megszállt arab területekről. Más részről minden államnak joga van a létezésre, a közel-keleti válság rendezése érdekében tárgyalásokat kell kezdeni. * Todor Zsivkov bolgár miniszterelnök meghívására csütörtökön Otto Krag dán miniszterelnök és külügyminiszter hivatalos látogatásra Szófiába érkezett. (MTI) 3 Háború és béke A második világháború kezdetének dátumát 1939. szeptember 1-re teszik a történészek. Akkor támadta meg Hitler Lengyelországot: a háború valóban ekkor tört ki, hogy úgy mondjuk, hivatalosan.Valójában már korábban, a fasizmus uralomra jutása után, amikor a tőkés nagyhatalmak Hitlerrel szemben oly elnéző türelmet tanúsítottak, hogy étvágyát és fegyvereinek élét a Szovjetunió ellen fordíthassa, már eldöntött kérdés volt, hogy legyen világháború , és lett. Az a mérhetetlen szenvedés, amit az emberekre zúdított, arra figyelmeztet: a háborúk nem kezdődnek véletlenül. A casus belli, az ok a háborúra, könnyen megtalálható, ha elhatározzák, hogy ilyen okot találni akarnak. Casus pacis, azaz ok a békére, azonban mindig több van. Ezért a háborúk ellen korábban kell a harcot megkezdeni, mint amikor az első puskalövés már eldördült. Huszonnyolc éve, hogy kitört a második világháború, huszonkét esztendeje, hogy véget ért. A második világégés óta hosszabb békeperiódust éltünk meg, mint amennyi a két nagy világháború közt eltelt. Ez jó. Nem véletlen, hogy így van: a Szovjetunió, a második világháború győztes hatalma — világhatalom, s felsorakoznak mellé elvtársi népek, szocialista országok a béke védelmében. De a két háború közt is nyugtalan volt, most is nyugtalan a béke az emberiség számára. Akkor béke volt, és folytak a gyarmati háborúk, és volt Hitler, és volt fasizmus. Most béke van, de volt Korea, volt Kongó, és van Vietnam, és vannak katonai puccsok, és helyi háborúk. "Mindezeken felül van valami, ami a századunkban lezajlott két világháború közt még nem volt. Van hidrogénbomba, s ezzel az emberiség olyan pontra ért, ahol szembe kell néznie saját megsemmisülésének veszélyével is. A technika és a tudomány forradalma megváltoztatta a háborúk természetét. De vajon azt jelenti ez, hogy megváltozott a békéért, a háború ellen folytatott harc természete is? Bármily nagy hatalmat adott is a technika és a tudomány az ember kezébe, emberkézbe adta azt, a háborút emberek csinálják és embereken áll az is, hogy ne legyen háború. A békeharc természete, eszközei módosulhatnak, de a lényege azonos maradt. Nem igaz, hogy a tudomány felszabadította roppant energiák fölébe nőttek volna az emberiségnek. A nukleáris erőt az ember fedezte fel, az ember kormányozza, és felhasználhatja azt jóra is, rosszra is. Éppen mert ilyen roppant energia van birtokunkban, az emberi döntések súlya, felelőssége mérhetetlenül megnőtt. Nem háríthatjuk át a felelősséget senki másra, mi, emberek. Mert tudjuk, melyik ország akarja külpolitika rangjára emelni az erőszakot, szervez évek óta katonai puccsokat, juttat uralomra terrorista diktatúrákat, kirobbant helyi háborúkat. És ezek segítségével teszi mindazt, ami ősi tapasztalat szerint háborúkat szül: eltiporja a nemzeti függetlenséget, elnyomja népek szabadságtörekvéseit, országok sorsát alárendeli a mammuttrösztök profitérdekeinek; ott áll ez mind az Egyesült Államok politikai bűnlajstromán. Tudjuk, hányszor tört ki háború amiatt, hogy egyik ország a másik területére tört. Van olyan ország ma is Európában, amely nyíltan bejelenti igényét szomszédja területére, azzal, hogy nem ismeri el annak állami létét és határait: a Német Szövetségi Köztársaság ez az ország. Ők azok, akik háborúval fenyegetik a világot. Az imperializmus az, amely Ázsiában, Afrikában, Latin-Amerikában arra kényszerít embereket, hogy fegyverrel a kézben szánjanak szembe a fojtogató önkénnyel. Nem lennének szabadságharcok, ha az imperializmus nem próbálná megfojtani a szabadságot. Imperializmus nem mindig volt, és egyszer majd nem lesz többé imperializmus. Addig még sok harc és szenvedés vár az emberiségre. De tapasztaltuk már, hogy a haladó erők összefogásával az imperialistákat is meg lehet fékezni. Az agressziót meg lehet akadályozni, vagy vissza lehet verni. A háborús politika megváltoztatását ki lehet kényszeríteni. Éppen erre, e ma legfontosabbra biztosít módot és lehetőséget az, hogy van a világon szocialista hatalom, amely az imperialisták nukleáris erejével saját atomütőerejét állítja szembe, s védi az emberiséget a nukleáris világkatasztrófától. Ezért bízunk benne, bízhatunk benne, hogy elkerülhetjük a harmadik, az atomvilágháborút. De nem nyugodhatunk meg ennyiben. Abban az évszázadban, amely már két világháborút átszenvedett, meg kellene most már nyernünk a békét. Nemcsak a legfontosabb cél, a célunk, az, hogy ne legyen atomháború. Célunk az is, hogy biztonságos és szilárd legyen a béke, hogy ne teremtsenek új háborús gócokat, hogy a békés együttélés jelszavát senki se használhassa fel az elnyomás és az önkény takarójául. Az agresszió visszacsapást szül. A „kis”, helyi háborúkból — világháború lehet. A háború erőit még a katasztrófához vezető úton kell megállítani és nem rettenetes céljuk küszöbén. Az a nemzedék, amely átélt két világháborút, meg az, amelyik érett férfikorban küzdötte át az utolsó nagy világcsatát, és az, amely már felnőttsorba lép, de még nem is élt, amikor az antifasiszta háború már véget ért — fogjon össze, hogy közös erővel tárjuk fel, leplezzük le és feszítsük meg erőinket, hogy kiküszöböljük a gazdaságból, a politikából, a kultúrából mindazt, ami új világháborúhoz vezethet. Nemcsak a háború veszélye nőtt meg, a béke erői, a békeszerető emberek tudatossága és szervezettsége is együtt nőtt velük. Van rá mód, hogy a népek kimondják: soha többé ne legyen háború! És akkor nem lesz. Patkó Imre