Népszabadság, 1967. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-01 / 206. szám

11957. szeptember 1. péntek NÉPSZABADSÁG Kezdeményezések és ellentétek a khartúmi arab csúcsértekezleten Kiküldött tudósítónk, Rud­­nyánszky István jelenti: Csütörtök délelőtt az arab ál­lamfők és képviselőik a Szudán Hotelban ismét tanácskozásra ül­tek össze. Ezt megelőzően, szerda este Nasszer elnök és Fejszál ki­rály Mahgub szudáni kormányfő közvetítésével tárgyalt. A hármas tanácskozás után a szudáni mi­niszterelnök felolvasta a tanács­kozáson kötött egyezményről ki­adott közleményt. Eszerint a két államfő az arab országok közti légkör megjavítása, a testvéri kapcsolatok helyreállítása és a je­meni kérdésben fennálló viszá­lyának felszámolása érdekében a következőkben állapodott meg: Háromhatalmi bizottságot hoz­nak létre a jemeni kérdés megol­dására. Az EAK Irakot, Szaúd- Arábia Marokkót kéri fel a bi­zottságban való részvételre, s mindketten javasolják, hogy a bizottság­­harmadik tagjává a csúcsértekezlet Szudánt jelölje ki. Ez a bizottság tervet dolgoz ki, amelynek alapján két egyidejű intézkedés: az I­RAK fegyveres erőinek visszavonása Jemenből és a szaúdi katonai segítség megál­lítása és megszüntetése bármely jemeni félnek. A bizottság erőfe­szítéseket tesz a jemeni stabilitás biztosítására, összhangban a je­meni népnek teljes függetlenség­re és szuverenitásra való jogával. A bizottság tevékenységének bármely akadályoztatása esetén tanácskozik mind az EAK-kal, mind Szaúd-Arábiával, hogy min­den érintett fél számára elfogad­ható megoldást találjon, lehetővé téve ezzel az arab vér ontásának megakadáyozását és az arab egy­ség biztosítását. A szudáni kormányfő hozzáfűz­te, hogy Nasszer elnök és Fejszál király nemcsak a jemeni viszály rendezésében állapodott meg, ha­nem minden más köztük fennálló vitatott kérdés rendezésére is erő­feszítést tesz. A csütörtöki nap folyamán Ab­­del Aziz Szalam jemeni külügy­miniszter fogadta különtudósítón­­kat, és közölte vele, hogy Jemen visszautasítja a Nasszer-Fejszal találkozóról kiadott közlemény­ben szereplő beavatk­ozási kísér­letet.­­ — Jemen nem engedi meg, hogy az EAK és Szaúd-Arábia ál­tal javasolt hármas bizottság Je­men területére lépjen — mondot­ta a miniszter, majd átadta tu­dósítónknak Szalai jemeni elnök nyilatkozatát. A nyilatkozat visz­­szautasít minden beavatkozást Jemen belügyeibe, tiltakozik Je­men függetlenségének megsérté­se ellen. A jemeni elnök vissza­utasít minden visszatérést a dzsiddai egyezményhez és elvet minden más egyezményt, amit Je­men jóváhagyása nélkül kötöttek meg. A jemeni külügyminiszter sza­vait megerősítette maga a jeme­ni elnök is, aki sajtóértekezleten jelentette be, hogy a jemeni nép nem hajlandó lemondani szabad­ságáról, forradalmi vívmányairól. Szalai hangsúlyozta, hogy hazá­ja ellenzi a dzsiddai egyezmény mindennemű felújítását. Nasszer elnök a délutáni órákban Khar­­túmban tanácskozást kezdett Sza­lai elnökkel.­­ Az arab csúcsértekezlet szer­da délelőtti zárt üléséről a MENA hírügynökség részletesebb beszá­molót közölt. Eszerint az ülésen Nasszer elnök elemezte az arab világ helyzetét, majd ismertette az EAK álláspontját és beszámolt az izraeli imperialista agresszió folytán elszenvedett veszteségek­ről. Nasszer elnök kijelentette: pil­lanatnyilag az a lényeg, hogy minden arab nemzet részt vegyen a politikai, katonai és gazdasági téren megvívandó harcban. Ki­emelte az arab országok gazda­sági megerősödésének fontossá­gát. Nasszer elnök 70 perces beszé­de után Husszein jordániai király beszámolt országa elszenvedett veszteségeiről. Becsléseink sze­rint — mondotta — Jordánia em­bervesztesége mintegy 1000 fő volt, a költségvetési deficit 50 millió jordániai dinár körül mo­zog. Közölte Husszein, hogy Jeru­zsálem polgármesterétől üzenetet kapott, amely szerint a Jordán folyótól nyugatra megszállt or­szágrész arab lakossága a csúcs­­értekezletbe és döntéseibe helyezi reményét.­ Azef iraki elnök az áldozatvál­lalások szükségességét emelte ki. Benhima marokkói miniszterel­nök támogatta Nasszer, Husszein és Aref álláspontját és bejelen­tette, hogy Marokkó teljes mér­tékben csatlakozik a csúcsértekez­let határozataihoz. Helou libanoni elnök az egysé­ges arab front szükségességét húzta alá és ígérte, Libanon min­den erőfeszítéssel azon lesz, hogy a reá háruló szerepet jól be­töltse. A szerda esti ülésen Bahi Ladg­­ham, Tunézia államminisztere hangsúlyozta, hogy egyes arab országok a múltban félremagya­rázták Tunézia politikáját. Tuné­ziának vannak elgondolásai, ame­lyeket egyes arab országok nem néznek jó szemmel, de — mon­dotta — országa kész elfogadni a csúcsértekezlet határozatait. Hasszán líbiai trónörökös meg­erősítette, hogy országa szolidáris az arab erőfeszítésekkel. Kuwait emírje hangsúlyozta, országa kész hozzájárulni mindenhez, amit a közös arab ügy megkövetel. A Szudáni Kommunista Párt főtitkára a csúcstalálkozóról Abdel Khálek Mahgub, a Szu­dáni Kommunista Párt főtitkára sajtónyilatkozatban kijelentette: az arab csúcsértekezlet egyik leg­fontosabb feladata az agresszió áldozatainak, s különösen az EAK-nak hathatós támogatása. A főtitkár hangsúlyozta, hogy az arab országok közvéleménye sür­geti az agresszort támogató ame­rikai és brit imperialisták meg­bélyegzését és a két hatalom el­len irányuló hatékony intézkedé­seket. A párt főtitkára kijelentette, hogy az arab népek előtt álló problémák végső megoldása az lesz, ha mindegyik arab ország­ban a haladó és nemzeti erők vállalhatják majd a kormányzás felelősségét. A jugoszláv külügyminiszter Tito üzenetét átadta Johnsonnak Belgrád erőfeszítései a közel-keleti válság megoldására Marko Nikezics jugoszláv kül­ügyminiszter szerdán Washing­tonba érkezett. Johnson szerda este fogadta Tito elnök külön­­i megbízottját, aki átadta a Fehér Házban a jugoszláv köztársasági elnök személyes üzenetét. A Johnson—Nikezics megbe­szélés több mint egy órán át tar­tott, közleményt nem adtak ki. A megbeszélésen jelen volt Ros­­ton, Johnson elnök politikai ta­nácsadója, Lucius Battle külügyi államtitkár és Jugoszlávia wa­shingtoni nagykövete. Nikezics csütörtök reggel más­fél órás megbeszélést folytatott Bush amerikai külügyminiszter­rel, ezt követően New Yorkba utazott, hogy U Thanttal talál­kozzék. A külügyminiszter kije­lentette, Tito üzenete Johnson­­hoz a közel-keleti helyzetre vo­­­­natkozott, a jugoszláv elnök vé­­­­leményét és helyzetmegítélését­­ tartalmazta. Amerikai politikai­­ körökben úgy tudják, hogy az üzenet konkrét javaslatokat is előterjeszt a válság megoldására. Mint ismeretes, Kocsa Popovics Párizsban De Gaulle elnöknek adott át egy Tito-üzenetet. De Gaulle tábornok — jelentések szerint — rendkívül nagy ér­deklődéssel fogadta Tito elnök kezdeményezését a közel-keleti kérdés megoldására. . Belgrádi tudósítónk jelentése szerint a jugoszláv diplomáciai erőfeszítések célja: kaput nyitni egy olyan új formula megfogal­mazásához, amely biztosíthatja a hamarosan összeülő ENSZ-köz­­gyűlés hasznos hozzájárulását az izraeli agresszió okozta közel-ke­leti válság megoldásához. Ez a formula biztosítaná a Közel-Ke­let minden népének békéjét, az ENSZ és a négy nagyhatalom fe­lelősségteljes részvételét a közel­­keleti béke garantálásában. Belgrádi politikai megfigyelők hangsúlyozzák, hogy Tito üzene­tei több mint egyhetes tanácsko­zássorozat eredményeként szület­tek, s tartalmazzák mindazokat a tapasztalatokat, amelyeket a jugoszláv államelnök kairói, da­maszkuszi és bagdadi tanácskozá­sai során szerzett. Az amerikai baloldal az erők összefogását szervezi Chicagóban csütörtökön meg­kezdődött az új politikát követe­lő országos szervezet ötnapos konferenciája, amelyen több ame­rikai haladó szervezet, békemoz­galmi és polgárjogi csoport képvi­selői vesznek részt. A szervezet a jövő évi választási kampány előtt ki akarja dolgozni politikai prog­ramját, amelyet a haladó erők cé­lul tűzhetnek ki maguk elé. Az Amerikai Szocialista Mun­­­káspárt országos bizottsága szer­­­­dán bejelentette, hogy indul az­­ 1968-as elnökválasztásokon. A­­ párt Fred Halsteadet jelöli el­­­ nőknek és Faul Boutelle-t alel- i nőknek. Programjuk két lényeges I pontra korlátozódik: a­ Vietnam­­i­ban állomásozó amerikai csapa­­­­tok azonnali hazarendelése, és az,­­ hogy az egyesült államokbeli né­­■ ger közösségeket a négerek ellen­­i őrizzék.­­ Halstead 40 éves, húsz éve tagja­­ a Szocialista Munkáspártnak.­­ Szervezője volt az április 15-i­­ nagy New York-i tüntetésnek,­­ amelynek részvevői a vietnami­­ háború ellen tiltlakoztak. Boutelle 35 éves néger, a Fekete hatalom elnevezésű mozgalom egyik tá­mogatója.* A Wisconsin állambeli Mil­­waukee-ban, ahol 85 000 néger él, a rendőrség szerda este meg­támadott egy néger gyűlést. A milwaukee-i négerek kedden la­kásügyi egyenjogúságot követelve vonultak fel a város hivatali ne­gyedében és eközben a fehérek felgyújtották központjukat. Szerdán mintegy 200 néger tar­tott gyűlést a székház romjai kö­zött. A rendőrség gumibottal és puskával támadt rájuk, és mint­egy 50 személyt letartóztatott. Ez­zel 6­1-re emelkedett a két nap alatt letartóztatottak száma, és összesen 24 néger sebesült meg.­­ * Az amerikai szenátus szerdán 69 szavazattal 11 ellenében jóvá-, hagyta Thurgood Marshall kiné­­zését az Egyesült Államok leg­felsőbb bíróságának tagjává. Marshall lesz a legmagasabb amerikai igazságügyi fórum első néger tagja. (­MTI) | A dán miniszterelnök Romániában és Bulgáriában Jens Otto Krag dán miniszter-­­elnök és külügyminiszter szerda este Bukarestben vacsorát adott­ Ion Gheorghe Maurer román mi­­i­niszterelnök tiszteletére. A dán kormányfőt szerdán Nicolae Ceausescu, a Román­­ Kommunista Párt főtitkára is fo­­­gadta. Csütörtökön, romániai tartózko­­­­dásának utolsó napján Krag Bu­­­­karestben sajtóértekezleten vála­­szolt az újságírók kérdéseire.­­ Egyebek között hangsúlyozta,­­ hogy Dánia feltétlenül aláírja a Genfben előterjesztett atomso­­rompó-szerződés­t. Krag aggasztónak és veszélyes­nek nevezte a vietnami események alakulását, majd kijelentette: — Egyetlen nemzetnek sincs joga fegyveres erővel meghódítani ide­gen területeket. Ennek értelmé­ben Izrael köteles kivonulni a megszállt arab területekről. Más részről minden államnak joga van a létezésre, a közel-keleti válság rendezése érdekében tárgyaláso­kat kell kezdeni. * Todor Zsivkov bolgár minisz­terelnök meghívására csütörtökön Otto Krag dán miniszterelnök és külügyminiszter hivatalos látoga­tásra Szófiába érkezett. (MTI) 3 Háború és béke A második világháború kezde­tének dátumát 1939. szep­tember 1-re teszik a történészek. Akkor támadta meg Hitler Len­gyelországot: a háború valóban ekkor tört ki, hogy úgy mond­juk, hivatalosan.­­Valójában már korábban, a fasizmus uralomra jutása után, amikor a tőkés nagy­hatalmak Hitlerrel szemben oly elnéző türelmet tanúsítottak, hogy étvágyát és fegyvereinek élét a Szovjetunió ellen fordíthassa, már eldöntött kérdés volt, hogy­ legyen világháború , és lett. Az a mérhetetlen szenvedés, amit az emberekre zúdított, arra figyel­meztet: a háborúk nem kezdőd­nek véletlenül. A casus belli, az ok a háborúra, könnyen megtalál­ható, ha elhatározzák, hogy ilyen okot találni akarnak. Casus pacis, azaz ok a békére, azonban min­dig több van. Ezért a háborúk el­len korábban kell a harcot meg­kezdeni, mint amikor az első puskalövés már eldördült. Huszonnyolc éve, hogy kitört a második világháború, huszonkét esztendeje, hogy véget ért. A má­sodik világégés óta hosszabb bé­­keperiódus­t éltünk meg, mint amennyi a két nagy világháború közt eltelt. Ez jó. Nem véletlen, hogy így van: a Szovjetunió, a második világháború győztes ha­talma — világhatalom, s felsora­koznak mellé elvtársi népek, szo­cialista országok a béke védelmé­ben. De a két háború közt is nyugtalan volt, most is nyugtalan a béke az emberiség számára. Ak­kor béke volt, és folytak a gyar­mati háborúk, és volt Hitler, és volt fasizmus. Most béke van, de volt Korea, volt Kongó, és van Vietnam, és vannak katonai puccsok, és helyi háborúk. "Mind­ezeken felül van valami, ami a századunkban lezajlott két világ­háború közt még nem volt. Van hidrogénbomba, s ezzel az embe­riség olyan pontra ért, ahol szem­be kell néznie saját megsemmisü­lésének veszélyével is. A technika és a tudomány­ for­radalma megváltoztatta a hábo­rúk természetét. De vajon azt je­lenti ez, hogy megváltozott a bé­kéért, a háború ellen folytatott harc természete is? Bármily nagy hatalmat adott is a technika és a tudomány az em­ber kezébe, emberkézbe adta azt, a háborút emberek csinálják és embereken áll az is, hogy ne le­gyen háború. A békeharc termé­szete, eszközei módosulhatnak, de a lényege azonos maradt. Nem igaz, hogy a tudomány felszaba­dította roppant energiák fölé­be nőttek volna az emberiség­nek. A nukleáris erőt az ember fedezte fel, az ember kormányoz­za, és felhasználhatja azt jóra is, rosszra is. Éppen mert ilyen rop­pant energia van birtokunkban, az emberi döntések súlya, felelős­sége mérhetetlenül megnőtt. Nem háríthatjuk át a felelőssé­get senki másra, mi, emberek. Mert tudjuk, melyik ország akar­ja külpolitika rangjára emelni az erőszakot, szervez évek óta kato­nai puccsokat, juttat uralomra terrorista­­ diktatúrákat, kirobbant helyi háborúkat. És ezek segítsé­gével teszi mindazt, ami ősi ta­pasztalat szerint háborúkat szül: eltiporja a nemzeti függetlensé­get, elnyomja népek szabadságtö­rekvéseit, országok sorsát aláren­deli a mammuttrösztök profitér­dekeinek; ott áll ez mind az Egyesült Államok politikai bűn­lajstromán. Tudjuk, hányszor tört ki hábo­rú amiatt, hogy egyik ország a másik területére tört. Van olyan ország ma is Európában, amely nyíltan bejelenti igényét szom­szédja területére, azzal, hogy nem ismeri el annak állami létét és határait: a Német Szövetségi Köztársaság ez az ország. Ők azok, akik háborúval fenyegetik a világot. Az imperializmus az, amely Ázsiában, Afrikában, La­­tin-Amerikában arra kényszerít embereket, hogy fegyverrel a kéz­ben szánjanak szembe a fojtoga­tó önkénnyel. Nem lennének sza­badságharcok, ha az imperializ­mus nem próbálná megfojtani a szabadságot. Imperializmus nem mindig volt, és egyszer majd nem lesz többé imperializmus. Addig még sok harc és szenvedés vár az emberi­ségre. De tapasztaltuk már, hogy a haladó erők összefogásával az imperialistákat is meg lehet fé­kezni. Az agressziót meg lehet akadályozni, vagy vissza lehet verni. A háborús politika megvál­toztatását ki lehet kényszeríteni. Éppen erre, e ma legfontosabbra biztosít módot és lehetőséget az, hogy van a világon szocialista ha­talom, amely az imperialis­ták nukleáris erejével saját atomütőerejét állítja szembe, s védi az emberiséget a nukleáris világkatasztrófától. Ezért bízunk benne, bízhatunk benne, hogy el­kerülhetjük a harmadik, az atom­világháborút. De nem nyugodha­tunk meg ennyiben. Abban az év­században, amely már két világ­háborút átszenvedett, meg kelle­ne most már nyernünk a békét. Nemcsak a legfontosabb cél, a cé­lunk, az, hogy ne legyen atomhá­ború. Célunk az is, hogy bizton­ságos és szilárd legyen a béke, hogy ne teremtsenek új háborús gócokat, hogy a békés együttélés jelszavát senki se használhassa fel az elnyomás és az önkény ta­karójául. Az agresszió­­ vissza­­csapást szül. A „kis”, helyi hábo­rúkból — világháború lehet. A háború erőit még a katasztrófához vezető úton kell megállítani és nem rettenetes céljuk küszöbén. Az a nemzedék, amely átélt két világháborút, meg az, amelyik érett férfikorban küzdötte át az utolsó nagy világcsatát, és az, amely már felnőttsorba lép, de még nem is élt, amikor az antifa­siszta háború már véget ért — fogjon össze, hogy közös erővel tárjuk fel, leplezzük le és feszít­sük meg erőinket, hogy kiküszö­böljük a gazdaságból, a politiká­ból, a kultúrából mindazt, ami új világháborúhoz vezethet. Nemcsak a háború veszélye nőtt meg, a béke erői, a békeszerető emberek tudatossága és szerve­zettsége is együtt nőtt velük. Van rá mód, hogy a népek kimond­ják: soha többé ne legyen hábo­rú! És akkor nem lesz. Patkó Imre

Next