Népszabadság, 1967. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-19 / 247. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ár* 50 fillér NÉPSZABADSÁG 1967. október 19. csütörtök A HÍ AGYAIK SZOCIALISTA MI­NKÁSPÁN­T KÖZPONTI LAPJA XXV. évfolyam, 217. szám Folytatjuk a tanulást Köszöntőt illene mondani, mint ahogy azt az évnyitók ünnepélyes pillanataiban szokás. Most, a pártoktatási év kezdetén, mégis inkább a tennivalókról, a közös feladatokról kell szólnunk, mél­tóbb így oktatókhoz, a tanfolya­mok hallgatóihoz egyaránt. E pártoktatási év tennivalóinak és feladatainak jelentősége az egész társadalom érdekeit tekintve na­gyobb, mint volt bármikor. A társadalmi fejlődés jelenlegi szakaszában összetett, bonyolult folyamatok, jelenségek tanúi és egyben cselekvő részesei va­gyunk. Ilyen új, hosszú időre alapvetően meghatározó folyamat például a népgazdaság irányítá­sának átfogó reformja. Az új gazdasági mechanizmus, érthe­tően, nem csupán új rendeleteket, munkajogi szabályozásokat kö­vetel, hanem szemléleti változá­sokat is. Az elhatározási jogok széles körű decentralizálása a termelés minden posztján növeli a munkahelyek közvetlen veze­tőinek felelősségét, és ugyanek­kor ezzel párhuzamosan az üze­mi, vállalati, hivatali pártszerve­zetek ellenőrző, segítő tevékeny­ségének politikai fontosságát is. Egy-egy döntésnél különböző ér­dekek kerülnek majd előtérbe, s nemegyszer megütköznek egy­mással. A nagy közösség, a tár­sadalom érdekeinek felismerése, útjuk egyengetése, érvényre jutá­suk biztosítása nem csupán meg­felelő szakmai, közgazdasági is­mereteket követel, de ugyanak­kor ideológiai, politikai felké­szültséget, megalapozott bizton­ságot is. Ez már önmagában is magyarázza a most kezdődő párt­oktatási év jelentőségét: elsősor­ban e biztonság megszerzésében kell a marxizmus—leninizmus széles körű és ugyanakkor magas fokú oktatásával segítséget nyúj­tani, felhasználva a cél érdeké­ben a kisegítő tudományágak, a pedagógia, a pszichológia vala­mennyi korszerű, legújabb érté­keit is. Nem arról van szó — és ezt ma már nem is követeli senki sem —, hogy elmúlt korok törté­neti eseményeit ismertetve, erő­szakolt napi aktualitásokat pro­dukáljanak a pártoktatási tanfo­lyamok, szemináriumok részve­vői, így születnek ugyanis a sab­lonok. Napjainkban különben sem boldogulnánk előre gyártott elemekből összetákolt okoskodá­sokkal; soha nem volt olyan szükség az önálló helyzetfelis­merésre, értékítéletekre, mint ép­pen most. Nincs tehát kész re­cept, és ilyeneket nem nyújthat­nak át a pártoktatók sem majd hallgatóiknak. A marxista-leni­nista tudomány segít azonban megérteni a különböző társadal­mi folyamatok, jelenségek kö­zötti összefüggéseket, s ez a leg­jobb alap az önálló felismeréshez, elhatározáshoz. Különösen nap­jainkban nő az ilyen felkészült­ség jelentősége, most, amikor az irányító szervekben éppúgy, mint azokon a munkahelyeken, ahol megvalósul a termelés folyamata, mindenütt új, hatékonyabb mód­szerek, szervezési formák után kutatnak. Ez az útkeresési idő­szak nemcsak értékesebb eredmé­nyeket szülhet, de ugyanakkor le is rövidülhet a nem csupán tar­talmi ismereteket nyújtó, de ön­álló gondolkodásra késztető és er­re felkészítő pártoktatás segítsé­gével. Korántsem lenne azonban he­lyes ilyenformán leszűkíteni, le­egyszerűsíteni a most kezdődő pártoktatási év feladatait. Sen­ki sem akarja takargatni; nap­jaink jelentős társadalmi válto­zásaival, a szocialista viszonyok minőségi fejlődésével egy időben tanúi vagyunk különböző kispol­gári magatartási formák, nézetek megélénkülésének is. Növekedett tehát az erkölcsi-világnézeti ne­velés jelentősége is. A hatékony pártpropaganda, a tudatos, tudo­mányos politikai nevelő tevé­kenység egyik alapvető feladata visszaszorítani a különböző kis­polgári hatásokat. Ugyanígy azonban kötelességünk felhasz­nálni a pártoktatás lehetőségeit, az oktatómunka minden eszkö­zét a párt és a rendszerrel szem­beni nyílt és álcázott ellenséges nézetekkel szemben is. Sokszor azonban még az ilyen egyértel­mű ellenséges nézetek legyűrésé­nél is nehezebb feladatot ró pro­pagandamunkánkra a hozzánk tartozó jóhiszemű emberek kon­zervativizmusa, idegenkedésük minden változástól. Nincs és nem is lehet más eszköz meggyőzé­sükre, mint a valóban tudomá­nyos politikai ismeretek széles körű terjesztése, a türelmes, ész­szerű indokokkal érvelő felvilá­­gosító-nevelő munka. A pártoktatási év kezdetén a feladatok hosszú sorában koránt­sem utolsósorban kell szólnunk a politikai-elméleti képzés jelentő­ségéről. A vallásos ideológia el­leni harc, a kommunista világ­mozgalom alapvető kérdéseinek helyes megértetése eredménye­ként egyértelmű meggyőződést kell erősíteni a pártoktatás vala­mennyi tanfolyamán, kivétel nélkül minden hallgatóban: a marxizmus—leninizmus harcos tudomány és gyakorlat, a vele ellenséges nézetekkel szemben soha nem ismert és nem is is­mer el még csak pillanatnyi fegy­verszünetet sem. Százezrek kezdenek most a ta­nuláshoz, pontosabban szólva folytatják mindennapi alkotó-, termelőmunkájuk mellett önma­guk politikai képzését. Egy perc szünetet tartva, most, a kapu­nyitáskor, sok sikert kívánunk ezeknek az elvtársaknak, és azok­nak, akik a nyomukba lépve elő­ször vesznek részt szervezett pártoktatásban. Külön so­k sikert kívánunk a tanfolyamok vezetői­nek, az oktatóknak, a propagan­distáknak nehéz és felelősségtel­jes munkájukhoz. Sólyom József Kozmosz 183. A Szovjetunióban szerdán Föld körüli pályára juttatták a Koz­mosz 183. mesterséges holdat. A szputnyikban felszerelt tudomá­nyos műszerek arra szolgálnak, hogy folytassák a világűr kuta­tását. A mesterséges hold pályájá­nak a Földtől való legnagyobb eltávolodása 212, legkisebb eltá­volodása 145 kilométer; a pályá­nak az egyenlítő síkjával bezárt hajlásszöge: 50 fok. (MTI) ÚJ NAGY TUDOMÁNYOS SIKER Százhuszonhét napos út után a szovjet űrállomás leszállt a Venuson Másfél óráig közvetített a Földre a bolygóközi laboratórium A Venus 4. szovjet automatikus űrállomás szerda hajnalban a világon elsőként simán leszállt a Venus bolygó felületére és adato­kat szolgáltatott a bolygó légköréből.­­ A Venus 4. a második kozmikus sebességgel jutott be a Venus­­ bolygó légkörébe szerdán, moszkvai idő szerint reggel hét óra 34 perckor. Az űrállomásról levált egy tudományos laboratórium, amely aerodinamikai lefékeződés és ejtőernyőrendszer működésbe lépése­­ eredményeképpen ereszkedett le a Venus felszínére. Az űrállomás körülbelül 350 millió kilométert tett meg, míg el­jutott az égitestre. Négyhónapos útja során sok érdekes adatot szol­gáltatott a világűr fizikai tulajdonságairól. A Venusra érve az űrállomás műszerei megállapították, hogy a bolygónak nincs számottevő mágneses mezeje, a bolygót nem veszi körül sugárzási övezet. A műszerek gyenge hidrogénburkot jeleztek. A Venus 4. pályájának befejező, leereszkedési szakaszán az űr-­­­állomás műszereinek mérési adatai szerint a légkör hőmérséklete 40 fok Celsius és 280 fok Celsius között, a légköri nyomás 1 és 15 atmoszféra között ingadozott. A mérések azt mutatták, hogy a lég­kör majdnem teljesen széndioxidból áll, oxigén- és vízgőztartalm­­a körülbelül másfél százalék, nitrogénnek észrevehető nyomai nem voltak tapasztalhatók. A műszerek 25 kilométeres pályaszakaszon végeztek állandó mé­réseket és másfél órán át továbbították a Földre a Venus légköré­nek adatait. Az adatok feldolgozása folyik és közzétételükre sor kerül majd. (TASZSZ) (Moszkvai tudósítónk te­lefonjelenté­se.) Kedden még Keldis, a Szov­jetunió Tudo­mányos Akadé­miája elnöke — mint ahogy tudóshoz illik — nagyon tar­tózkodóan nyi­latkozott a Ve­nus 4. bolygó­közi laborató­rium szerdára tervezett célba érésének esé­lyeiről, s csak a feladat rend­kívüli techni­kai, tudomá­nyos nehézsé­geire hívta fel figyelmünket. Szerdán azon­ban már világ­gá kürtölhették a szovjet hír­közlő szervek: a páratlanul bonyolult tu­dományos kí­sérlet teljes si­kerrel járt, a Venus 4. bolygókö­zi állomás és kutatólaboratórium leszállt a Venusra, s erről a ti­tokzatos planétáról 80 millió ki­lométer távolságból másfél órán át közvetítette az érdekesebbnél érdekesebb, a világmindenség megismerése szempontjából pá­ratlan jelentőségű adatokat. A szovjet űrkutatás rendkívü­li teljesítménye ez az akció, amely több mint hatévi szívós, megfeszített tudományos munkát koronáz meg. 1961 februárjában bocsátották fel a Venus 1. űrla­boratóriumot a Szovjetunióban. Értékes megfigyeléssel szolgált útjáról, de mintegy százezer ki­lométerre haladt el az égitesttől. A Venus 2. 1966 februárjában 24 ezer kilométerre közelítette meg a bolygót. A Venus 3. pe­dig ugyanannak az évnek már­cius elsején felibe találta az égi­testet. Közben az amerikai Venus­­kísérletek is folytak. 1962 júliu­sában kísérleteztek először a Ma­rínei’ 1-gyel, amely azonban rög­tön fellövése után letért pályá­járól. Az 1962 augusztusában megismételt kísérlet már sikere­sebb volt: a Mariner 2. az év december 14-én 35 ezer kilomé­terre süvített el a Venus­­tól. Az amerikaiak továbbra is igyekeztek a szovjetek nyomá­ban járni. Két nappal a Venus 4. fellövése után, ez év június 14-én felbocsátották a Mariner 5. nevű állomásukat. Október 19-én — tehát mára — várják megérkezését, azonban a tervelő szerint nem a Venusra ér, ha­nem csak a közelében megy el. Ebből is látható, hogy a Venus 4. sikerében első helyen áll a pá­ratlanul pontos célba találás, vagyis a nagyszerű irányítás és útközben a szükséges pályakor­rekciók pontos végrehajtása. A Venus 4-et előbb Föld körüli — repülőnyelven szólva azt mond­hatnánk — kifutópályára lőtték fel, majd onnan indították 350 millió kilométeres útjára. A kez­dő sebesség és az irány meghatá­rozása hihetetlenül bonyolult do­log. Minden méter tévedés a „startnál”, a Venus körzetébe érkezéskor 68 000 kilométer elté­rést jelent, s ehhez jön még, hogy repülés közben a Föld, a Nap és a Venus vonzását, sőt a Jupiter „befolyását” is számításba kell venni, hogy a megfelelő korrek­ciókat elvégezzék. A másik ezzel összefüggő és bonyolultságát illetően nem sok­kal kisebb probléma: ilyen mér­hetetlen távolságra a kapcsolat fenntartása az űrlaboratórium­mal. Az amerikai kutatók általá­ban elismerik, hogy a rakétatech­nikában a Szovjetunió az élen jár, de úgy tartották, hogy a közvetí­tő berendezések, a távközlés te­rén valamelyest megelőzték szov­jet kollégáikat. A Venus 4. útja és főleg a tudományos adatok közvetítése a bolygó felszínéről, azt bizonyítják, hogy az űrhajó­nak az űrkutató állomásokkal, illetve a bolygóközi laboratóriu­mokkal való kapcsolatát a lehető legjobban biztosítják a szovjet berendezések is. Nagy figyelmet érdemel az is, hogy milyen szellemes módon oldották meg a szükséges tudo­mányos és távközlő műszereknek a Venusra való eljuttatását a szovjet szakemberek. Amikor a Venus atmoszférájába jutott az űr­hajó, levált a „leszálló készülék” a tudományos laboratóriumról. A leszálló készülék fékezett, auto­matikusan működésbe lépett az ejtőernyős rendszer. Ezért hasz­­­­nálják a lebegő leereszkedés ki­fejezést a hivatalos jelentésben. Tudományos körökben azon­­­­ban felhívják a figyelmet arra,­­ hogy ez nem lényegesen különbö­zik a sima­­leszállástól. (A sima leszállás szakkifejezés a külön­­­­böző Luna-állomásoknál honoso­dott meg, amelyek simán eresz­kedtek le az égitestre. — A szerk.) Mivel a Venuson „földet ért” la­boratórium sértetlen maradt, ér­­t­zékelni tudta környezetét, és a­­ távközlő rendszeren keresztül le is adta azokat a földi megfigyelő állomásnak. A Venus 4. révén szerzett tudo­mányos adatok jónéhány rejtély­re fényt derítenek. A Venus is­meretesen szeszélyes, titokzatos csillag, igen nehezen ismerhető ki. Hatalmas atmoszférája van — állapították meg az eddigi meg­figyelések —, így sokszor burko­lódzik „felhőbe”. Eddig inkább tudományos feltételezések voltak a hőmérsékleti viszonyokról, most a Venus 4. ezt pontosan megmér­­t­­ette. Ugyancsak különböző tudo­­­­mányos vélemények voltak a Ve­­­­nus felhőtakarójának és magának­­ a bolygónak az anyagi természe­téről is. Most a megszerzett ada­tok bebizonyították, hogy az at­moszféra többségében szénsavas gáz található, benne oxigén is, viszont nitrogént egyáltalán nem tartalmaz. A laboratóriumnak ez utóbbi megállapítása — hívják fel a figyelmet tudományos kö­rökben — eldönt egy régen tartó tudományos vitát Magáról a tudományos labora­tóriumról elmondották, hogy majdnem egészen gömb alakú, te-­­ hát bármilyen helyzetben került is­­ a Venusra, „keljfeljancsi” módja­­i­ra megfelelő állást vett fel. Fel­­l színét olyan anyaggal vonták be, hogyha vízbe kerül is, szigetelve legyen. Bár útja 127 napig tartott, és a megtett távolság 350 millió kilométer, mindössze plusz—mí­nusz 100 másodpercet térhetett el érkezése az előre megtervezett időponttól. Nemes János Az űrállomás eljuttatta a Venusra a szovjet címert és zászlót.

Next