Népszabadság, 1967. október (25. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-19 / 247. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ár* 50 fillér NÉPSZABADSÁG 1967. október 19. csütörtök A HÍ AGYAIK SZOCIALISTA MINKÁSPÁNT KÖZPONTI LAPJA XXV. évfolyam, 217. szám Folytatjuk a tanulást Köszöntőt illene mondani, mint ahogy azt az évnyitók ünnepélyes pillanataiban szokás. Most, a pártoktatási év kezdetén, mégis inkább a tennivalókról, a közös feladatokról kell szólnunk, méltóbb így oktatókhoz, a tanfolyamok hallgatóihoz egyaránt. E pártoktatási év tennivalóinak és feladatainak jelentősége az egész társadalom érdekeit tekintve nagyobb, mint volt bármikor. A társadalmi fejlődés jelenlegi szakaszában összetett, bonyolult folyamatok, jelenségek tanúi és egyben cselekvő részesei vagyunk. Ilyen új, hosszú időre alapvetően meghatározó folyamat például a népgazdaság irányításának átfogó reformja. Az új gazdasági mechanizmus, érthetően, nem csupán új rendeleteket, munkajogi szabályozásokat követel, hanem szemléleti változásokat is. Az elhatározási jogok széles körű decentralizálása a termelés minden posztján növeli a munkahelyek közvetlen vezetőinek felelősségét, és ugyanekkor ezzel párhuzamosan az üzemi, vállalati, hivatali pártszervezetek ellenőrző, segítő tevékenységének politikai fontosságát is. Egy-egy döntésnél különböző érdekek kerülnek majd előtérbe, s nemegyszer megütköznek egymással. A nagy közösség, a társadalom érdekeinek felismerése, útjuk egyengetése, érvényre jutásuk biztosítása nem csupán megfelelő szakmai, közgazdasági ismereteket követel, de ugyanakkor ideológiai, politikai felkészültséget, megalapozott biztonságot is. Ez már önmagában is magyarázza a most kezdődő pártoktatási év jelentőségét: elsősorban e biztonság megszerzésében kell a marxizmus—leninizmus széles körű és ugyanakkor magas fokú oktatásával segítséget nyújtani, felhasználva a cél érdekében a kisegítő tudományágak, a pedagógia, a pszichológia valamennyi korszerű, legújabb értékeit is. Nem arról van szó — és ezt ma már nem is követeli senki sem —, hogy elmúlt korok történeti eseményeit ismertetve, erőszakolt napi aktualitásokat produkáljanak a pártoktatási tanfolyamok, szemináriumok részvevői, így születnek ugyanis a sablonok. Napjainkban különben sem boldogulnánk előre gyártott elemekből összetákolt okoskodásokkal; soha nem volt olyan szükség az önálló helyzetfelismerésre, értékítéletekre, mint éppen most. Nincs tehát kész recept, és ilyeneket nem nyújthatnak át a pártoktatók sem majd hallgatóiknak. A marxista-leninista tudomány segít azonban megérteni a különböző társadalmi folyamatok, jelenségek közötti összefüggéseket, s ez a legjobb alap az önálló felismeréshez, elhatározáshoz. Különösen napjainkban nő az ilyen felkészültség jelentősége, most, amikor az irányító szervekben éppúgy, mint azokon a munkahelyeken, ahol megvalósul a termelés folyamata, mindenütt új, hatékonyabb módszerek, szervezési formák után kutatnak. Ez az útkeresési időszak nemcsak értékesebb eredményeket szülhet, de ugyanakkor le is rövidülhet a nem csupán tartalmi ismereteket nyújtó, de önálló gondolkodásra késztető és erre felkészítő pártoktatás segítségével. Korántsem lenne azonban helyes ilyenformán leszűkíteni, leegyszerűsíteni a most kezdődő pártoktatási év feladatait. Senki sem akarja takargatni; napjaink jelentős társadalmi változásaival, a szocialista viszonyok minőségi fejlődésével egy időben tanúi vagyunk különböző kispolgári magatartási formák, nézetek megélénkülésének is. Növekedett tehát az erkölcsi-világnézeti nevelés jelentősége is. A hatékony pártpropaganda, a tudatos, tudományos politikai nevelő tevékenység egyik alapvető feladata visszaszorítani a különböző kispolgári hatásokat. Ugyanígy azonban kötelességünk felhasználni a pártoktatás lehetőségeit, az oktatómunka minden eszközét a párt és a rendszerrel szembeni nyílt és álcázott ellenséges nézetekkel szemben is. Sokszor azonban még az ilyen egyértelmű ellenséges nézetek legyűrésénél is nehezebb feladatot ró propagandamunkánkra a hozzánk tartozó jóhiszemű emberek konzervativizmusa, idegenkedésük minden változástól. Nincs és nem is lehet más eszköz meggyőzésükre, mint a valóban tudományos politikai ismeretek széles körű terjesztése, a türelmes, észszerű indokokkal érvelő felvilágosító-nevelő munka. A pártoktatási év kezdetén a feladatok hosszú sorában korántsem utolsósorban kell szólnunk a politikai-elméleti képzés jelentőségéről. A vallásos ideológia elleni harc, a kommunista világmozgalom alapvető kérdéseinek helyes megértetése eredményeként egyértelmű meggyőződést kell erősíteni a pártoktatás valamennyi tanfolyamán, kivétel nélkül minden hallgatóban: a marxizmus—leninizmus harcos tudomány és gyakorlat, a vele ellenséges nézetekkel szemben soha nem ismert és nem is ismer el még csak pillanatnyi fegyverszünetet sem. Százezrek kezdenek most a tanuláshoz, pontosabban szólva folytatják mindennapi alkotó-, termelőmunkájuk mellett önmaguk politikai képzését. Egy perc szünetet tartva, most, a kapunyitáskor, sok sikert kívánunk ezeknek az elvtársaknak, és azoknak, akik a nyomukba lépve először vesznek részt szervezett pártoktatásban. Külön sok sikert kívánunk a tanfolyamok vezetőinek, az oktatóknak, a propagandistáknak nehéz és felelősségteljes munkájukhoz. Sólyom József Kozmosz 183. A Szovjetunióban szerdán Föld körüli pályára juttatták a Kozmosz 183. mesterséges holdat. A szputnyikban felszerelt tudományos műszerek arra szolgálnak, hogy folytassák a világűr kutatását. A mesterséges hold pályájának a Földtől való legnagyobb eltávolodása 212, legkisebb eltávolodása 145 kilométer; a pályának az egyenlítő síkjával bezárt hajlásszöge: 50 fok. (MTI) ÚJ NAGY TUDOMÁNYOS SIKER Százhuszonhét napos út után a szovjet űrállomás leszállt a Venuson Másfél óráig közvetített a Földre a bolygóközi laboratórium A Venus 4. szovjet automatikus űrállomás szerda hajnalban a világon elsőként simán leszállt a Venus bolygó felületére és adatokat szolgáltatott a bolygó légköréből. A Venus 4. a második kozmikus sebességgel jutott be a Venus bolygó légkörébe szerdán, moszkvai idő szerint reggel hét óra 34 perckor. Az űrállomásról levált egy tudományos laboratórium, amely aerodinamikai lefékeződés és ejtőernyőrendszer működésbe lépése eredményeképpen ereszkedett le a Venus felszínére. Az űrállomás körülbelül 350 millió kilométert tett meg, míg eljutott az égitestre. Négyhónapos útja során sok érdekes adatot szolgáltatott a világűr fizikai tulajdonságairól. A Venusra érve az űrállomás műszerei megállapították, hogy a bolygónak nincs számottevő mágneses mezeje, a bolygót nem veszi körül sugárzási övezet. A műszerek gyenge hidrogénburkot jeleztek. A Venus 4. pályájának befejező, leereszkedési szakaszán az űr-állomás műszereinek mérési adatai szerint a légkör hőmérséklete 40 fok Celsius és 280 fok Celsius között, a légköri nyomás 1 és 15 atmoszféra között ingadozott. A mérések azt mutatták, hogy a légkör majdnem teljesen széndioxidból áll, oxigén- és vízgőztartalma körülbelül másfél százalék, nitrogénnek észrevehető nyomai nem voltak tapasztalhatók. A műszerek 25 kilométeres pályaszakaszon végeztek állandó méréseket és másfél órán át továbbították a Földre a Venus légkörének adatait. Az adatok feldolgozása folyik és közzétételükre sor kerül majd. (TASZSZ) (Moszkvai tudósítónk telefonjelentése.) Kedden még Keldis, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája elnöke — mint ahogy tudóshoz illik — nagyon tartózkodóan nyilatkozott a Venus 4. bolygóközi laboratórium szerdára tervezett célba érésének esélyeiről, s csak a feladat rendkívüli technikai, tudományos nehézségeire hívta fel figyelmünket. Szerdán azonban már világgá kürtölhették a szovjet hírközlő szervek: a páratlanul bonyolult tudományos kísérlet teljes sikerrel járt, a Venus 4. bolygóközi állomás és kutatólaboratórium leszállt a Venusra, s erről a titokzatos planétáról 80 millió kilométer távolságból másfél órán át közvetítette az érdekesebbnél érdekesebb, a világmindenség megismerése szempontjából páratlan jelentőségű adatokat. A szovjet űrkutatás rendkívüli teljesítménye ez az akció, amely több mint hatévi szívós, megfeszített tudományos munkát koronáz meg. 1961 februárjában bocsátották fel a Venus 1. űrlaboratóriumot a Szovjetunióban. Értékes megfigyeléssel szolgált útjáról, de mintegy százezer kilométerre haladt el az égitesttől. A Venus 2. 1966 februárjában 24 ezer kilométerre közelítette meg a bolygót. A Venus 3. pedig ugyanannak az évnek március elsején felibe találta az égitestet. Közben az amerikai Venuskísérletek is folytak. 1962 júliusában kísérleteztek először a Marínei’ 1-gyel, amely azonban rögtön fellövése után letért pályájáról. Az 1962 augusztusában megismételt kísérlet már sikeresebb volt: a Mariner 2. az év december 14-én 35 ezer kilométerre süvített el a Venustól. Az amerikaiak továbbra is igyekeztek a szovjetek nyomában járni. Két nappal a Venus 4. fellövése után, ez év június 14-én felbocsátották a Mariner 5. nevű állomásukat. Október 19-én — tehát mára — várják megérkezését, azonban a tervelő szerint nem a Venusra ér, hanem csak a közelében megy el. Ebből is látható, hogy a Venus 4. sikerében első helyen áll a páratlanul pontos célba találás, vagyis a nagyszerű irányítás és útközben a szükséges pályakorrekciók pontos végrehajtása. A Venus 4-et előbb Föld körüli — repülőnyelven szólva azt mondhatnánk — kifutópályára lőtték fel, majd onnan indították 350 millió kilométeres útjára. A kezdő sebesség és az irány meghatározása hihetetlenül bonyolult dolog. Minden méter tévedés a „startnál”, a Venus körzetébe érkezéskor 68 000 kilométer eltérést jelent, s ehhez jön még, hogy repülés közben a Föld, a Nap és a Venus vonzását, sőt a Jupiter „befolyását” is számításba kell venni, hogy a megfelelő korrekciókat elvégezzék. A másik ezzel összefüggő és bonyolultságát illetően nem sokkal kisebb probléma: ilyen mérhetetlen távolságra a kapcsolat fenntartása az űrlaboratóriummal. Az amerikai kutatók általában elismerik, hogy a rakétatechnikában a Szovjetunió az élen jár, de úgy tartották, hogy a közvetítő berendezések, a távközlés terén valamelyest megelőzték szovjet kollégáikat. A Venus 4. útja és főleg a tudományos adatok közvetítése a bolygó felszínéről, azt bizonyítják, hogy az űrhajónak az űrkutató állomásokkal, illetve a bolygóközi laboratóriumokkal való kapcsolatát a lehető legjobban biztosítják a szovjet berendezések is. Nagy figyelmet érdemel az is, hogy milyen szellemes módon oldották meg a szükséges tudományos és távközlő műszereknek a Venusra való eljuttatását a szovjet szakemberek. Amikor a Venus atmoszférájába jutott az űrhajó, levált a „leszálló készülék” a tudományos laboratóriumról. A leszálló készülék fékezett, automatikusan működésbe lépett az ejtőernyős rendszer. Ezért használják a lebegő leereszkedés kifejezést a hivatalos jelentésben. Tudományos körökben azonban felhívják a figyelmet arra, hogy ez nem lényegesen különbözik a simaleszállástól. (A sima leszállás szakkifejezés a különböző Luna-állomásoknál honosodott meg, amelyek simán ereszkedtek le az égitestre. — A szerk.) Mivel a Venuson „földet ért” laboratórium sértetlen maradt, értzékelni tudta környezetét, és a távközlő rendszeren keresztül le is adta azokat a földi megfigyelő állomásnak. A Venus 4. révén szerzett tudományos adatok jónéhány rejtélyre fényt derítenek. A Venus ismeretesen szeszélyes, titokzatos csillag, igen nehezen ismerhető ki. Hatalmas atmoszférája van — állapították meg az eddigi megfigyelések —, így sokszor burkolódzik „felhőbe”. Eddig inkább tudományos feltételezések voltak a hőmérsékleti viszonyokról, most a Venus 4. ezt pontosan megmértette. Ugyancsak különböző tudományos vélemények voltak a Venus felhőtakarójának és magának a bolygónak az anyagi természetéről is. Most a megszerzett adatok bebizonyították, hogy az atmoszféra többségében szénsavas gáz található, benne oxigén is, viszont nitrogént egyáltalán nem tartalmaz. A laboratóriumnak ez utóbbi megállapítása — hívják fel a figyelmet tudományos körökben — eldönt egy régen tartó tudományos vitát Magáról a tudományos laboratóriumról elmondották, hogy majdnem egészen gömb alakú, te- hát bármilyen helyzetben került is a Venusra, „keljfeljancsi” módjaira megfelelő állást vett fel. Fell színét olyan anyaggal vonták be, hogyha vízbe kerül is, szigetelve legyen. Bár útja 127 napig tartott, és a megtett távolság 350 millió kilométer, mindössze plusz—mínusz 100 másodpercet térhetett el érkezése az előre megtervezett időponttól. Nemes János Az űrállomás eljuttatta a Venusra a szovjet címert és zászlót.