Népszabadság, 1967. november (25. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-01 / 258. szám
1961. november 1. szerda NÉPSZABADSÁG Algéria ünnepe Ma tizenhárom esztendeje, hogy az algériai hazafiak maroknyi csoportja fegyvert ragadott a francia gyarmati uralom ellen és meghirdette a nemzeti felszabadítás programját. A függetlenségi harc szellője csakhamar orkánná erősödött és a gyarmatosítók talpa alatt megforrósodott az afrikai föld. Algéria kincsei idegen kézben voltak, a luxusvillák negyedei, a bankok utcasorai, a földbirtokosok ültetvényei fölött az idegenlégió őrködött. A gyarmatosítóké volt a gazdagság és az erő; az ejtőernyősök géppisztolyai, az OAS — a hírhed ultrák — plasztikbombái végül is azonban gyengébbnek bizonyultak a hazafiak hősi önfeláldozásánál. A francia gyarmatosítóknak távozniuk kellett Algériából. Az algériai szabadságharc az újkori antiimperialista, antikolonialista mozgalmak történetének kiemelkedő fejezete, amelynek harci tapasztalataiból méltán merítenek a még elnyomás alatt élő afrikai népek, az angolai, a dél-afrikai szabadságharcosok. Függetlenségének elnyerése óta Algéria népe nagy erőfeszítéseket tett általános felemelkedése, gazdaságának megszilárdítása érdekében. A gyarmatosítók távozásuk előtt mindent elkövettek, hogy életképtelenné tegyék a fiatal államot. A szocialista országok — miként a harc éveiben, úgy az önállóság elnyerése után is — önzetlenül elsőként siettek Algéria segítségére: az erkölcsi, politikai támogatáson túl, anyagi, katonai eszközökkel és szakemberekkel is hozzájárultak ahhoz, hogy megtörjenek a neokolonialista törekvések. Nem utolsósorban ez a segítség lehetővé tette, hogy az ország viszonylag gyorsan kiheverje a háborús évek pusztításait — és az ezernyi nehézség ellenére — helyreállítsa, fejlessze gazdaságát, és rálépjen a társadalmi haladás útjára. Algéria szilárd antiimperialista politikájával jelentős szerepet tölt be az arab nemzetek családjában. A közel-keleti válság első napjaitól fegyveres támogatásban részesíti az agresszió áldozatait, és kitartóan vallja, hogy a támadóknak távozniuk kell a megszállt területekről. A magyar nép őszinte megbecsüléssel és elismeréssel kísérte Algéria függetlenségi harcát, és ma is igaz barátságot érez népe iránt. Ezért nemzeti ünnepén tiszta szívvel sok sikert kívánunk új társadalmának felépítéséhez, anyagi és szellemi felemelkedéséhez, békés és boldog jövendőjének megteremtéséhez. Az algériai felszabadító harc kezdetének 13. évfordulója, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Losonczi Pál, az Elnöki ■tanács elnöke táviratban üdvözölte Huari Bumedient, a forradalmi tanács és az algériai kormány elnökét. Péter János külügyminiszter Abdel Aziz Buteflika külügyminiszternek küldött üdvözlő táviratot. Amerikai akció az ENSZ-ben a KNDK jogainak kétségbevonására Az ENSZ-közgyűlés I. (politikai) bizottsága hétfőn megkezdte az úgynevezett „koreai kérdés” tárgyalását. Az ülés öt ország — Guinea, Kambodzsa, Brazzaville- Kongó, Mali és Mongólia — azon határozati javaslatának megvitatásával kezdődött, amely szerint a bizottság ülésére hívják meg a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és Dél-Korea képviselőit. Fedorenko, a Szovjetunió képviselője felszólalásában hangoztatta, hogy Korea mindkét része képviselőinek részvételére szükség van a Koreával kapcsolatos kérdések objektív megvitatásához. A szovjet delegátus bírálta azt az amerikai törekvést, hogy megakadályozzák a KNDK álláspontjának megismertetését. Broomfield amerikai delegátus azt igyekezett bebizonyítani, hogy a KNDK képviselőjének nincs joga részt venni a bizottság munkájában. Az amerikai álláspont szerint csak Dél-Korea képviselőjét kellene meghívni, minthogy „ő képviseli az egész koreai népet”. Csatorday Károly, a Magyar Népköztársaság képviselője felszólalásában elutasította az amerikai delegátus érvelését a KNDK képviselőjének meghívása ellen. Hangoztatta, hogy az Egyesült Államok meg akarja fosztani a KNDK-t szuverén jogaitól, ami ellentétben, áll az ENSZ alapokmányával. A magyar delegátus rámutatott arra, hogy a KNDK támogatja a világszervezetet és tiszteletben tartja annak alapokmányát. Az események azt bizonyítják, hogy éppen az Egyesült Államok sérti meg az alapokmányt, amikor kegyetlen háborút folytat Vietnamban, és állandóan beavatkozik Dél-Korea belügyeibe. Diaconescu román küldött hangoztatta, hogy a „koreai kérdésnek” a napirendre tűzése már önmagában is az ENSZ-alapokmány megsértését jelenti és durva beavatkozás Korea belügyeibe. Tomorowicz lengyel küldött megállapította, a „koreai kérdés” megvitatása a KNDK képviselőjének kirekesztésével Dél-Korea amerikai megszállásának tartósítására irányul. Szambát kambodzsai küldött szintén a KNDK képviselőinek meghívását támogatta. Az amerikai álláspont mellett szólalt fel a Közép-afrikai Köztársaság, Ausztrália, Új-Zéland és Costa Rica képviselője. A bizottság kedden folytatta a „koreai kérdés” vitáját. (MTI) Megkezdődött az EAK légierejének pusztulásáért felelős katonatisztek pere Hétfőn Kairóban zárt ajtók mögött megkezdődött a legfelsőbb hadbíróságon az EAK légierejének júniusi pusztulásáért felelős személyek pere — jelenti a keddi kairói sajtó. A bíróság előtt négy vádlott áll: Szidki Mahmud, a légierő volt főparancsnoka, Gamal Afifi, a légierő volt vezérkari főnöke, Abdel Hamid el Dogeid, a sínai front egykori parancsnoka és Iszmail Kabib, a légvédelem volt parancsnoka. A vádlottakat szolgálati kötelességeik elmulasztása következtében felelősség terheli jelentős számú egyiptomi repülőgép június 5-i megsemmisüléséért. Hétfőn a vádindítványt olvasták fel, majd a pert november 11-ig elnapolták. Erre azért volt szükség, mert néhány ügyvédet csak vasárnap neveztek ki, s így nem volt kellő idejük az aktákat tanulmányozni. Husszein ismét elutasította az izraeli feltételeket A Nyugat-Németországban tartózkodó Husszein jordániai király hétfőn megbeszélést folytatott Kiesinger nyugatnémet kancellárral és Willy Brandtkülügyminiszterrel. Husszein Düsseldorfban beszédet mondott a nyugatnémet üzletemberek és gyáriparosok klubjában. Beszédében a király kijelentette, hogy Jordánia nem hajlandó lemondani a júniusi háború alatt Izrael által megszállt területeiről, s arra sem hajlandó, hogy elfogadja az Izrael által szabott feltételeket. (MTI) A LENIN-REND KITÜNTETETTJEI 1. Carasin Rudolf 1895- ben született Csáktornyán. Elemi iskolát végzett, majd nyomdászmesterséget tanult. Az első világháborúban, 1915-ben orosz fogságba esett. Már 1917 végén a Vörös Gárdát szervezte és 1918-ban a Szovjetunió Kommunista Pártjának is tagja lett. A legendás hírű önálló Internacionalista Lovasezred törzsfőnökeként harcolt Ukrajnában, s 1921- ben mint az ezred parancsnoka szerelt le. A Szovjetunióban maradt, gazdasági beosztásban dolgozott. Előbb nyomdaigazgató volt, majd elvégezte a Népgazdasági Akadémiát, a könnyűipari minisztériumban viselt különféle tisztségeket. A második világháborúban, mint a Vörös Hadsereg tagja, hadiipari építkezéseket vezetett, 1945 elején pedig partizáncsoport élén Magyarországon harcolt. A felszabadulás után az Új Szó szerkesztője lett, de csak 1951-ben tért végleg haza. A Belügyminisztériumban és a Külügyminisztériumban dolgozott nyugdíjaztatásáig. 1965 novemberében a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa a polgárháborúban tanúsított hőstetteiért a Vörös Zászló Renddel tüntette ki. 2. Kiss Lajos Szolnok megyében, Kunmadarason született tizenhárom gyermekes földművescsaládban. Budapesten autószerelő szakmát tanult. Garázsokban dolgozott, majd 1910- ben a Posta járműjavító műhelyében lett szerelő, később gépkocsivezető. 1913-ban vonult be katonának. Az első világháborúban a szerb, majd az orosz fronton harcolt, 1915-ben esett orosz fogságba. 1918 tavaszán már a Vörös Hadsereg katonájaként Lenin szülővárosában harcolt az első páncélosezredben. Tagja volt az egységnek, mely Szimbirszkból Moszkvába kísérte a híres aranyvonatot. Az SZKP VIII. kongresszusán megismerkedett Leninnel és Kalinyinnal, akik a vele való beszélgetés során nagyra értékelték a magyar internacionalisták küzdelmeit. Később Frunze seregében harcolt. Legemlékezetesebb hőstettei a buharai emirátus szétzúzásához fűződnek. Harcolt Kolcsak, Gyenyikin, Jugyenics, Vrangel ellen is. A Vrangel-front szétverése után politikai iskolára küldték, majd 1922- ben leszerelt és hazajött illegális munkára. Itthon sok üldöztetés várta, csak a felszabadulás mentette meg a Horthy-rendszer életveszélyes fenyegetéseitől. Most nyugdíjasként Egerben él. 3. László Aladár Budapesten született 1896-ban, egy tizenkét gyerekes, bádogos fiaként. Már felsőipariskolás korában, 1913- ban tagja lett a szociáldemokrata pártnak. Az első világháború kitörésekor a frontra került, s 1916-ban orosz hadifogságba esett. Ivanovo-Voznyeszenszkben, a forradalom egyik központjában volt fogoly. Innen Szibériába került, s Troickoszovszkban részt vett a Vörös Őrség szervezésében. 1919-ben már Irkutszkban van, s mint a nemzetközi ezred századparancsnoka, részt vesz az ellenforradalmi bandák megsemmisítésében. Ezután, mint a bolsevik párt tagja egy lovaskülönítménnyel jakut földre indul, hogy megszervezze a szovjethatalmat. A sikeres vállalkozás után 1925- ben hazakerül és Horthy vérbírósága 10 évi börtönre ítéli. A Szovjetunió szabadította ki. Igazgató, műszaki vezető, különféle szovjet üzemekben. A helyi ipart szervezte, Hitler ellen is fegyvert fogott Moszkva védelmében. Hazatérte után az Országos Tervhivatal főosztályvezetőjeként dolgozott. Most nyugdíjas. 1958- ban Vörös Zászló Érdemrenddel, 1967-ben Munka Vörös Zászlórenddel tüntették ki. 4. Dr. Münnich Ferenc elvtárs életútját az egész nemzetközi munkásmozgalom ismeri. A seregélyesi szülőháztól a tokaji, az iglói ifjú éveken az első világháború zivatarán, s a tomszki fogolytábor Kun Béla vezette forradalmi iskoláján át vitt az út a nagy tettek magasára: részt vett az októberi forradalom, majd a Magyar Tanácsköztársaság harcaiban. A magyar proletárforradalom leverése után a Szovjetunió adott számára, otthont, ahol a termelőmunkában is bebizonyította képességeit. De a fegyveres harc volt az életeleme. Ott volt a spanyol harctéren, amíg csak fegyver volt a szabadságharcosok kezében, Hitler zsoldosai ellen pedig a sztálingrádi pergőtűzben küzdött. A felszabadulás után különböző párt- és állami tisztségeket töltött be, majd 1956-ban, az ellenforradalom elleni harc szervezésében tűnt ki, mint a fegyveres erők minisztere; később a kormány elnökeként bizonyította be államférfiúi képességeit. A második Lenin-rend (az elsőt 1965-ben kapta) méltó elismerése fél évszázadot átívelő forradalmi pályájának. Kedd délután ünnepélyes keretek között nyitották meg a Műcsarnokban a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum által, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére rendezett kiállítást. A megnyitón megjelent Nemes Dezső és Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Ilku Pál művelődésügyi miniszter, a Politikai Bizottság póttagja, Aczél György, a Központi Bizottság titkára, a kormány több tagja, politikai, társadalmi és kulturális életünk sok képviselője. Ott voltak a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének követtanácsosa, N. N. Szileacsov, valamint több más szocialista ország diplomáciai testületének képviselői. Nagy számban jelentek meg a munkásmozgalom régi harcosai, közöttük Garasin Rudolf, akit most tüntettek ki Lenin-renddel. Az ünnepség elején Horváth Ferenc színművész részletet szavalt el Majakovszkij Csudajó című költeményéből, majd Esti Béla, a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum főigazgatója köszöntötte a kiállítás rendezősége nevében a vendégeket. Az ünnepi beszédet Nemes Dezső elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja tartotta. — Korunk legnagyobb eseményeit idézi fel e kiállítás — mondotta beszédében Nemes Dezső elvtárs. — Ismerteti az előzményeket, a forradalmi munkásmozgalom több évtizedes harcát. Felidézi az Októberi Szocialista Forradalom győzelmének viharos napjait és megvilágítja azt a folyamatot, amely az első munkásparaszt állam létrejöttével vette kezdetét: a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenetet, ennek eddig megtett útját. Beszél arról a küzdelemről, amelyet a népek vívtak és vívnak, hogy a szabadság, a szocializmus és a béke diadalmaskodjék az egész földön. Az 50 éves jubileum alkalmával világszerte köszöntik a szovjet népet, amely Lenin nagy pártjának vezetésével elsőnek repesztette szét az imperializmus rendszerét, elsőnek döntötte meg a kizsákmányolok uralmát és teremtett új hazát, új társadalmat. A továbbiakban Nemes elvtárs azokról a nagy áldozatokról beszélt, amelyeket a Szovjetunió a Nagy Honvédő Háborúban hozott a fasizmus elleni harcban. A haladó emberiség az elismerés és a hála szavaival adózik Október népének nagy tetteiért, amelyeket hazájáért és az emberiségért véghez vitt. Ezután Nemes elvtárs így folytatta: — A haladó emberiség őszinte örömmel és lelkesedéssel köszöntötte és köszönti a Szovjetunió sikereit. Örömünket teljessé teszi az a tudat, hogy annak az országnak az eredményeit, tudományos és technikai vívmányait üdvözölhetjük, amely e vívmányokat az emberi fejlődés gyorsítására és az emberiség védelmére használja fel. A Szovjetunió hatalmas teljesítményei jogos büszkeséggel töltik el a nagy szovjet népet és mindazokat, akik vele egy úton haladnak az új világ építésében és akik a kapitalista országokban vívják harcukat a dolgozók hatalmáért, a kommunizmus győzelméért. Ezután a megjelentek megtekintették a kiállítást. 50 év a Nagy Október útján címmel kiállítás nyílt a Műcsarnokban Az 1905-ös forradalmat ábrázoló részlet a Műcsarnok kiállításán.