Népszabadság, 1967. november (25. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-01 / 258. szám

1961. november 1. szerda NÉPSZABADSÁG Algéria ünnepe Ma tizenhárom esztendeje, hogy az algériai hazafiak ma­roknyi csoportja fegyvert raga­dott a francia gyarmati uralom ellen és meghirdette a nemzeti felszabadítás programját. A füg­getlenségi harc szellője csak­hamar orkánná erősödött és a gyarmatosítók talpa alatt meg­forrósodott az afrikai föld. Algé­ria kincsei idegen kézben voltak, a luxusvillák negyedei, a ban­kok utcasorai, a földbirtokosok ültetvényei fölött az idegenlégió őrködött. A gyarmatosítóké volt a gazdagság és az erő; az ejtő­ernyősök géppisztolyai, az OAS — a hírhed ultrák — plasztik­bombái végül is azonban gyen­gébbnek bizonyultak a hazafiak hősi önfeláldozásánál. A francia gyarmatosítóknak távozniuk kel­lett Algériából. Az algériai szabadságharc az újkori antiimperialista, antiko­­lonialista mozgalmak történeté­nek kiemelkedő fejezete, amely­nek harci tapasztalataiból mél­tán merítenek a még elnyomás alatt élő afrikai népek, az ango­lai, a dél-afrikai szabadsághar­cosok. Függetlenségének elnyerése óta Algéria népe nagy erőfeszítése­ket tett általános felemelkedé­se, gazdaságának megszilárdítá­sa érdekében. A gyarmatosítók távozásuk előtt mindent elkövet­tek, hogy életképtelenné tegyék a fiatal államot. A szocialista országok — miként a harc évei­ben, úgy az önállóság elnyerése után is — önzetlenül elsőként siettek Algéria segítségére: az erkölcsi, politikai támogatáson túl, anyagi, katonai eszközökkel és szakemberekkel is hozzájá­rultak ahhoz, hogy megtörjenek a neokolonialista törekvések. Nem utolsósorban ez a segítség lehetővé tette, hogy az ország viszonylag gyorsan kiheverje a háborús évek pusztításait — és az ezernyi nehézség ellenére — helyreállítsa, fejlessze gazdasá­gát, és rálépjen a társadalmi ha­ladás útjára. Algéria szilárd antiimperialis­ta politikájával jelentős szerepet tölt be az arab nemzetek csa­ládjában. A közel-keleti válság első napjaitól fegyveres támoga­tásban részesíti az agresszió ál­dozatait, és kitartóan vallja, hogy a támadóknak távozniuk kell a megszállt területekről. A magyar nép őszinte megbe­csüléssel és elismeréssel kísérte Algéria függetlenségi harcát, és ma is igaz barátságot érez népe iránt. Ezért nemzeti ünnepén tiszta szívvel sok sikert kívá­nunk új társadalmának felépíté­séhez, anyagi és szellemi fel­­emelkedéséhez, békés és boldog jövendőjének megteremtéséhez. Az algériai felszabadító harc kezdetének 13. évfordulója, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság nemzeti ünnepe al­kalmából Losonczi Pál, az Elnöki ■tanács elnöke táviratban üdvözöl­te Huari Bumedient, a forradal­mi tanács és az algériai kormány elnökét. Péter János külügymi­niszter Abdel Aziz Buteflika kül­ügyminiszternek küldött üdvözlő táviratot. Amerikai akció az ENSZ-ben a KNDK jogainak kétségbevonására Az ENSZ-közgyűlés I. (politi­kai) bizottsága hétfőn megkezdte az úgynevezett „koreai kérdés” tárgyalását. Az ülés öt ország — Guinea, Kambodzsa, Brazzaville- Kongó, Mali és Mongólia — azon határozati javaslatának megvita­tásával kezdődött, amely szerint a bizottság ülésére hívják meg a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság és Dél-Korea képvise­lőit. Fedorenko, a Szovjetunió kép­viselője felszólalásában hangoz­tatta, hogy Korea mindkét része képviselőinek részvételére szük­ség van a Koreával kapcsolatos kérdések objektív megvitatásá­hoz. A szovjet delegátus bírálta azt az amerikai törekvést, hogy megakadályozzák a KNDK ál­­láspontjának megismertetését. Broomfield amerikai delegátus azt igyekezett bebizonyítani, hogy a KNDK képviselőjének nincs jo­ga részt venni a bizottság mun­kájában. Az amerikai álláspont szerint csak Dél-Korea képviselő­jét kellene meghívni, minthogy „ő képviseli az egész koreai né­pet”. Csatorday Károly, a Magyar Népköztársaság képviselője fel­szólalásában elutasította az ame­rikai delegátus érvelését a KNDK képviselőjének meghívása ellen. Hangoztatta, hogy az Egyesült Államok meg akarja fosztani a KNDK-t szuverén jogaitól, ami ellentétben, áll az ENSZ alapok­mányával. A magyar delegátus rámutatott arra, hogy a KNDK támogatja a világszervezetet és tiszteletben tartja annak alap­okmányát. Az események azt bi­zonyítják, hogy éppen az Egye­sült Államok sérti meg az alap­okmányt, amikor kegyetlen há­borút folytat Vietnamban, és ál­landóan beavatkozik Dél-Korea belügyeibe. Diaconescu román küldött han­goztatta, hogy a „koreai kérdés­nek” a napirendre tűzése már ön­magában is az ENSZ-alapok­­mány megsértését jelenti és dur­va beavatkozás Korea belügyei­be. Tomorowicz lengyel küldött megállapította, a „koreai kérdés” megvitatása a KNDK képviselő­jének kirekesztésével Dél-Korea amerikai megszállásának tartósí­tására irányul. Szambát kam­bodzsai küldött szintén a KNDK képviselőinek meghívását támo­gatta. Az amerikai álláspont mellett szólalt fel a Közép-afrikai Köz­társaság, Ausztrália, Ú­j-Zéland és Costa Rica képviselője. A bizottság kedden folytatta a „koreai kérdés” vitáját. (MTI) Megkezdődött az EAK légierejének pusztulásáért felelős katonatisztek pere Hétfőn Kairóban zárt ajtók mö­gött megkezdődött­ a legfelsőbb hadbíróságon az EAK légierejé­nek júniusi pusztulásáért felelős személyek pere — jelenti a keddi kairói sajtó. A bíróság előtt négy vádlott áll: Szidki Mahmud, a légierő volt fő­­parancsnoka, Gamal Afifi, a légi­erő volt vezérkari főnöke, Abdel Hamid el Dogeid, a sínai front egykori parancsnoka és Iszmail Kabib, a légvédelem volt parancs­noka. A vádlottakat szolgálati kö­telességeik elmulasztása következ­tében felelősség terheli jelentős számú egyiptomi repülőgép június 5-i megsemmisüléséért. Hétfőn a vádindítványt olvasták fel, majd a pert november 11-ig elnapolták. Erre azért volt szük­ség, mert néhány ügyvédet csak vasárnap neveztek ki, s így nem volt kellő idejük az aktákat ta­nulmányozni. Husszein ismét elutasította az izraeli feltételeket A Nyugat-Németországban tar­tózkodó Husszein jordániai király hétfőn megbeszélést folytatott Kiesinger nyugatnémet kancellár­ral és Willy Brandt­­külügyminisz­terrel. Husszein Düsseldorfban beszé­det mondott a nyugatnémet üz­letemberek és gyáriparosok klub­jában. Beszédében a király kije­lentette, hogy Jordánia nem haj­landó lemondani a júniusi háború alatt Izrael által megszállt terü­leteiről, s arra sem hajlandó, hogy elfogadja az Izrael által sza­bott feltételeket. (MTI) A LEN­IN-REND KITÜNTETETTJEI 1. Carasin Rudolf 1895- ben született Csáktornyán. Elemi iskolát végzett, majd nyomdászmesterséget ta­nult. Az első világháború­ban, 1915-ben orosz fogság­ba esett. Már 1917 végén a Vörös Gárdát szervezte és 1918-ban a Szovjetunió Kommunista Pártjának is tagja lett. A legendás hírű önálló Internacionalista Lovasezred törzsfőnökeként harcolt Ukrajnában, s 1921- ben mint az ezred pa­rancsnoka szerelt le. A Szovjetunióban maradt, gazdasági beosztásban dol­gozott. Előbb nyomdaigaz­gató volt, majd elvégezte a Népgazdasági Akadémiát, a könnyűipari miniszté­riumban viselt különféle tisztségeket. A második vi­lágháborúban, mint a Vö­rös Hadsereg tagja, hadi­ipari építkezéseket veze­tett, 1945 elején pedig par­tizáncsoport élén Magyar­­országon harcolt. A felsza­badulás után az Új Szó szerkesztője lett, de csak 1951-ben tért végleg haza. A Belügyminisztériumban és a Külügyminisztérium­ban dolgozott nyugdíjazta­tásáig. 1965 novemberében a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa a polgárháború­ban tanúsított hőstetteiért a Vörös Zászló Renddel tüntette ki. 2. Kiss Lajos Szolnok me­gyében, Kunmadarason született tizenhárom gyer­mekes földművescsaládban. Budapesten autószerelő szakmát tanult. Garázsok­ban dolgozott, majd 1910- ben a Posta járműjavító műhelyében lett szerelő, később gépkocsivezető. 1913-ban vonult be katoná­nak. Az első világháború­ban a szerb, majd az orosz fronton harcolt, 1915-ben esett orosz fogságba. 1918 tavaszán már a Vörös Hadsereg katonájaként Le­nin szülővárosában harcolt az első páncélosezredben. Tagja volt az egységnek, mely Szimbirszkból Moszk­vába kísérte a híres arany­vonatot. Az SZKP VIII. kongresszusán megismerke­dett Leninnel és Kalinyin­­nal, akik a vele való be­szélgetés során nagyra ér­tékelték a magyar inter­nacionalisták küzdelmeit. Később Frunze seregében harcolt. Legemlékezetesebb hőstettei a buharai emirá­tus szétzúzásához fűződnek. Harcolt Kolcsak, Gyenyi­­kin, Jugyenics, Vrangel ellen is. A Vrangel-front szétverése után politikai is­kolára küldték, majd 1922- ben leszerelt és hazajött il­legális munkára. Itthon sok üldöztetés várta, csak a fel­­szabadulás mentette meg a Horthy-rendszer életveszé­lyes fenyegetéseitől. Most nyugdíjasként Egerben él. 3. László Aladár Buda­pesten született 1896-ban, egy tizenkét gyerekes, bá­dogos fiaként. Már felső­­ipariskolás korában, 1913- ban tagja lett a szociálde­mokrata pártnak. Az első világháború kitörésekor a frontra került, s 1916-ban orosz hadifogságba esett. Ivanovo-Voznyeszenszkben, a forradalom egyik köz­pontjában volt fogoly. Innen Szibériába került, s Troickoszovszkban részt vett a Vörös Őrség szer­vezésében. 1919-ben már Irkutszkban van, s mint a nemzetközi ezred századparancsnoka, részt vesz az ellenforradal­mi bandák megsemmisíté­sében. Ezután, mint a bol­sevik párt tagja egy lovas­­különítménnyel jakut föld­re indul, hogy megszervez­ze a szovjethatalmat. A si­keres vállalkozás után 1925- ben hazakerül és Horthy vérbírósága 10 évi börtönre ítéli. A Szovjetunió szabadítot­ta ki. Igazgató, műszaki vezető, különféle szovjet üzemekben. A helyi ipart szervezte, Hitler ellen is fegyvert fogott Moszkva védelmében. Hazatérte után az Országos Tervhivatal fő­­osztályvezetőjeként dolgo­zott. Most nyugdíjas. 1958- ban Vörös Zászló Érdem­renddel, 1967-ben Munka Vörös Zászlórenddel tüntet­ték ki. 4. Dr. Münnich Ferenc elvtárs életútját az egész nemzetközi munkásmozga­lom ismeri. A seregélyesi szülőháztól a tokaji, az ig­­lói ifjú éveken az első vi­lágháború zivatarán, s a tomszki fogolytábor Kun Béla vezette forradalmi is­koláján át vitt az út a nagy tettek magasára: részt vett az októberi forradalom, majd a Magyar Tanácsköz­társaság harcaiban. A magyar proletárforra­­dalom leverése után a Szovjetunió adott számára, otthont, ahol a termelő­­munkában is bebizonyí­totta képességeit. De a fegyveres harc volt az életeleme. Ott volt a spa­nyol harctéren, amíg csak fegyver volt a szabadság­­harcosok kezében, Hitler zsoldosai ellen pedig a sztálingrádi pergőtűzben küzdött. A felszabadulás után különböző párt- és ál­lami tisztségeket töltött be, majd 1956-ban, az ellenfor­radalom elleni harc szer­vezésében tűnt ki, mint a fegyveres erők minisztere; később a kormány elnöke­ként bizonyította be ál­lamférfiúi képességeit. A második Lenin-rend (az elsőt 1965-ben kapta) méltó elismerése fél évszázadot átívelő forradalmi pályájá­nak. ­ Kedd délután ünnepélyes kere­tek között nyitották meg a Mű­csarnokban a Magyar Munkás­­mozgalmi Múzeum által, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére rende­zett kiállítást. A megnyitón meg­jelent Nemes Dezső és Szirmai István, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai, Ilku Pál mű­velődésügyi miniszter, a Politikai Bizottság póttagja, Aczél György, a Központi Bizottság titkára, a kormány több tagja, politikai, tár­sadalmi és kulturális életünk sok képviselője. Ott voltak a Szovjet­unió magyarországi nagykövetsé­gének követtanácsosa, N. N. Szilea­­csov, valamint több más szocia­lista ország diplomáciai testületé­nek képviselői. Nagy számban je­lentek meg a munkásmozgalom régi harcosai, közöttük Garasin Rudolf, akit most tüntettek ki Lenin-renddel. Az ünnepség elején Horváth Ferenc színművész részletet sza­valt el Majakovszkij Csudajó cí­mű költeményéből, majd Esti Béla, a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum főigazgatója köszöntötte a kiállítás rendezősége nevében a vendégeket. Az ünnepi beszédet Nemes Dezső elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja tar­totta. — Korunk legnagyobb esemé­nyeit idézi fel e kiállítás — mon­dotta beszédében Nemes Dezső elvtárs. — Ismerteti az előzmé­nyeket, a forradalmi munkás­­mozgalom több évtizedes harcát. Felidézi az Októberi Szocialista Forradalom győzelmének viharos napjait és megvilágítja azt a fo­lyamatot, amely az első munkás­paraszt állam létrejöttével vette kezdetét: a kapitalizmusból a szo­cializmusba való átmenetet, en­nek eddig megtett útját. Beszél arról a küzdelemről, amelyet a népek vívtak és vívnak, hogy a szabadság, a szocializmus és a béke diadalmaskodjék az egész földön. Az 50 éves jubileum al­kalmával világszerte köszöntik a szovjet népet, amely Lenin nagy pártjának vezetésével elsőnek re­­pesztette szét az imperializmus rendszerét, elsőnek döntötte meg a kizsákmányolok uralmát és te­remtett új hazát, új társadalmat. A továbbiakban Nemes elvtárs azokról a nagy áldozatokról be­szélt, amelyeket a Szovjetunió a Nagy Honvédő Háborúban hozott a fasizmus elleni harcban. A haladó emberiség az elisme­rés és a hála szavaival adózik Október népének nagy tetteiért, amelyeket hazájáért és az embe­riségért véghez vitt. Ezután Nemes elvtárs így foly­tatta: — A haladó emberiség őszinte örömmel és lelkesedéssel köszön­tötte és köszönti a Szovjetunió sikereit. Örömünket teljessé teszi az a tudat, hogy annak az ország­nak az eredményeit, tudományos és technikai vívmányait üdvözöl­hetjük, amely e vívmányokat az emberi fejlődés gyorsítására és az emberiség védelmére hasz­nálja fel. A Szovjetunió hatal­mas teljesítményei jogos büszke­séggel töltik el a nagy szovjet népet és mindazokat, akik vele egy úton haladnak az új világ építésében és akik a kapitalista országokban vívják harcukat a dolgozók hatalmáért, a kommu­nizmus győzelméért. Ezután a megjelentek megte­kintették a kiállítást. 50 év a Nagy Október útján címmel kiállítás nyílt a Műcsarnokban Az 1905-ös forradalmat ábrázoló részlet a Műcsarnok kiállításán.

Next