Népszabadság, 1967. december (25. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-01 / 284. szám
1961. december 1. péntek NÉPSZABADSÁG Részvéttáviratok dr. Münnich Ferenc elhunyta alkalmából A Pravda megemtékezése Dr. Münnich Ferenc elvtárs elhunyta alkalmából táviratban fejezte ki mély részvétét a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, a magyar kormánynak és az elhunyt hozzátartozóinak a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága nevében Walter Ulbricht elvtárs, első titkár; a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága és a Mongol Népköztársaság kormánya; Phung Manh Cung, a Vietnami Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője; Johann Koplenig, az osztrák munkásmozgalom ismert személyisége. A szovjet harcostársak nevében I. Konyev, a Szovjetunió marsallja, M. Kazakov és P. Batov hadseregtábornok, a Magyar Népköztársaság területén ideiglenesen állomásozó szovjet katonai egységek parancsnoksága nevében K. Provalov vezérezredes és a parancsnokság több magas rangú tisztje. Valamennyi csütörtökön megjelent szovjet lap közli az MSZMP Központi Bizottságához és a Ma-Igyar Népköztársaság kormányé- jához Münnich Ferenc halála alkalmából intézett táviratot. A Pravda meleg hangú mélta-tásban emlékezik meg Münnich elvtársról, a lánglelkű forradalmárról, a kommunizmus eszméjének bátor harcosáról. A cikk hangsúlyozza: a magyar dolgozók mély gyászában teljes szívvel osztoznak a szovjet emberek, akik jól ismerték Münnich Ferencet, a Szovjetunió igaz barátját, s akinek egész élete összeforrott a marxizmus-lerinizmus eszméinek, a Nagy Október eszméinek győzelméért vívott harccal. A Pravda rámutat: a magyar nép dicső fia életének igazságát, a Nagy Október eszméiben, a nép boldogságáért vívott harcban találta meg. Münnich Ferenc nagy barátja volt a szovjetek országának, amely rzwsodisz hazája volt: a Szovjetunióért tett nagy szolgálatai elismeréseként több ízben szovjet érdemrendekkel tüntették ki. Legutóbb október 50. évfordulója ünnepi napjaiban ismételten Lenin-rendre érdemesítették. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának ülése (Tudósítónktól.) Csütörtökön ülést tartott a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa. Az ülésen, amelyen Szabó István, a TOT elnöke tartott beszámolót az elnökség és a titkárság eddigi munkájáról, valamint a területi szövetségek megalakulásának és eddigi működésének tapasztalatairól, megjelent Dobi István, az Elnöki Tanács nyugalmazott elnöke és Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára. Az elnöki beszámoló hangsúlyozta, hogy a TDT megalakulása óta eltelt hét hónapban az állami szervek minden olyan kérdésben kérték a TÓT véleményét, amely érinti a tsz-ek működését. Megkezdték működésüket az országos tanács különféle bizottságai is. Erejéhez képest közreműködött a TÓT elnöksége és titkársága a tsz-ek területi szövetségeinek megalakításában. Most egyik legfontosabb feladatuknak azt tartják, hogy segítsenek a tsz-eknek a termelőszövetkezeti törvény, a földjogi törvény s az új mecha- s nizmussal összefüggő egyéb jogi szabályok megismerésében, a terrületi szövetségeknek pedig munkájuk lehető legjobb megszervezésében. K. Nagy Sándor, a TDT főtitkára a termelőszövetkezetek információs rendszerének kiépítéséről adott tájékoztatást. Az ülés harmadik napirendi pontja a tsz-ek szocialista munkaversenyének továbbfejlesztése volt. Erről Virág István főtitkárhelyettes terjesztett elő javaslatot. A tanácsülés beható vita után, amely főképpen az információ jelentőségéről és módszereiről folyt, határozati javaslatot fogadott el. A tanácsülés megbízta a TDT titkárságát, hogy az információs rendszerhez hasonlóan dolgozzon ki javaslatot a szaktanácsadás rendszerére is, és megvitatás vég igett terjessze azt a tanácsülés elé. MAKARIOSZ KORMÁNYA a nyáron éppen úgy, mint ezekben a hetekben, arra törekedett, hogy megoldja a szigetország görög és török nemzetiségei között meglevő, hosszú ideje kívülről tudatosan szított, de együttes jóakarattal rendezhető kérdéseket. Az athéni junta lépései mindkét esetben ennek kudarcba fullasztását szolgálták. A nyáron a ciprusi görögök megosztására tett kísérlet akkor jött, amikor Makariosz a barikádok ledöntésére akart felhívást kibocsátani. Most, a szigetről régebben kiutasított, de illegálisan visszatért, jobboldali ciprusi török politikus, Denktas nemrég történt jóakaratú szabadon bocsátása keltette azt a gyanút Athénban, hogy a kormány gesztusa közeledést jelent a török kisebbséghez. A jobboldali nézeteiről ismert Grivasz úgy vélte, annál is inkább megteheti ezt a provokatív lépést, mert Törökországban kisebb politikai válság van: a jobboldal támadta a kormányt, a többi között a szocialista országokkal való kapcsolatok normalizálása miatt. Grivasznak, a katonai akcióhoz fűződő, másik számítása az volt, hogy a támadás révén a nicosiai kormányt függő helyzetbe hozza az ott tartózkodó görög katonaságtól, sőt a helyzet éleződése folytán, az athéni katonai juntától. Csakhogy Grivasz rosszul számította ki katonai akciójának hatását. A török kormány helyzete megszilárdult, és teljhatalmat kapott, hogy Cipruson vagy Görögországban katonailag is beavatkozzék. A provokáció azzal fenyegetett, hogy nagyméretű hadműveletekre kerül sor Görögország és Törökország között. Márpedig az athéni katonai junta, már csak saját belső gyengeségei miatt sem mehetett bele egy katonai konfliktusba. Ezért a görög fővárosban olyan hírek kerültek forgalomba, hogy a támadás Grivasz saját kezdeményezésére történt. A VÁLSÁG HÍRÉRE a helyszínen termelt a 6. amerikai flotta. Johnson különmegbízottja és a NATO főtitkára elsősorban a NATO érdekeit szolgáló megoldást tartotta szem előtt: a görög— török konfliktus ugyanis a szervezet délkeleti szárnyának összeomlását hozná magával. Nem érdekük viszont a ciprusi helyzet békés és végleges megoldása sem, ha ugyanis a demilitarizált semleges Ciprus a ciprusiaké lenne, megszüntetné a NATO minden beavatkozási lehetőségét, de ha a görögök és törökök vetélkednek birtoklásáért, a NATO erősíthetné nyomását. Az Acheson- és Lemnitzer-terv célja, hogy Ciprust bevonják az agresszív atlanti paktumba. Az Egyesült Államoknak ez a kettős játéka nemcsak Cipruson találkozik ellenzéssel, Cyrus Vance Törökországba érkezésekor a tüntető fiatalok elfoglalták a repülőteret, és Johnson megbízottja egy katonai repülőtéren szállt le és mellékutakon csempészték be Ankarába. Az Ant című török lap Amerika az egyedüli bűnös című vezércikkében megállapította: „Bejelentették Grivasz visszahívását Athénba, mint a dráma főszereplőjét, de hiszen csak egy bábról van szó, a lényeg, hogy Ciprust a NATO keretében tartsák. Washington több bábut is mozgat a színpadon, akik szembeállító,k, majd a független és demilitarizált Ciprus frontjával.” A ciprusi válságok bebizonyították, milyen károsak és veszélyesek a Zürich—londoni egyezmények, amelyek lehetőséget adnak a ciprusi államszerződést aláíró, úgynevezett garantáló hatalmaknak a szigetország politikájába való beavatkozásra és arra, hogy ott görög, török katonai egységek állomásozzanak, és hogy az angolok katonai támaszpontokat tartsanak területén. Áldatlan állapot az, hogy Athén és Ankara 22 hónapja tárgyal egymás között — a ciprusi kormány részvétele nélkül és akarata ellenére — a ciprusi kérdés megoldásáról. Az áprilisi athéni puccs után a szigeten állomásozó 15 ezer főnyi görög haderő nemcsak a török kisebbség ellen jelentett fenyegetést, hanem a Makarioszkormányra, Ciprus függetlenségére, a demokráciát és az önálló állami létet védelmező munkásmozgalomra is. A GÖRÖG—TÖRÖK tárgyalás helyett a ciprusi nép a ciprusi kérdést az ENSZ fórumán és a közgyűlés határozatainak megfelelően kívánta megoldani. A Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártja (AKEL) helyzetelemzésében hangoztatja, hogy az ENSZ segítsége mellett a nép egysége és határozott akciói szükségesek, és azokra az antiimperialista országokra kell támaszkodni, amelyek a múltban is támogatták Ciprus ügyét. Csakis a független és semleges Ciprus jelentheti a végleges, válság nélküli megoldást. Máté Sándor A KÖZÉ I. i. T ii í iie i Kádár János, Losonczi Pál, Fock Jenő és Kállai Gyula fogadta hazánk új indiai nagykövetét Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára fogadta dr. Kós Péter rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, hazánk új indiai nagykövetét, aki a közeljövőben utazik állomáshelyére. A nagykövet Burmában, Ceylonban, Kambodzsában és Nepálban is képviseli hazánkat. Fogadta a nagykövetet Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, valamint Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke is. Kádár János fogadta az amerikai nagykövetet Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára csütörtökön bemutatkozó látogatáson fogadta Martin J. Hillerbrandot, az Amerikai Egyesült Államok rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, alá a közelmúltban adta át megbízólevelét. Magyar politikusok hazautazása Londonból Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, aki részt vett Nagy-Britannia Kommunista Pártjának XXX. kongresszusán, csütörtökön hazautazott Budapestre. Ugyanezzel a repülőgéppel utazott el Londonból Szilágyi Béla külügyminiszterhelyettes és Házi Vencel nagykövet, a Külügyminisztérium osztályvezetője, akik négynapos nem hivatalos látogatást tettek az angol fővárosban. A londoni repülőtéren Incze Jenő nagykövet búcsúztatta Komócsin Zoltánt és a két vezető magyar diplomatát. A HANG A kölesdi termelői szövetkezeti parasztok nemrég a miniszterhelyettessel beszélték meg ügyes-bajos dolgaikat. A vendég nem udvariaskodni utazott Kölesdre, hanem hogy segítsen. Szinte záporoztak a kérdései, s a kényes témák feszegetése közben a kölesdiek eleinte kényelmetlenül feszengtek. Később meglátták, mire megy a „játék”. Észrevették, hogy a kérdések nyomán kialakult vita választ ad legégetőbb kérdéseikre. Milyen búzát termeljenek, miért érdemes teljes gőzzel marhát, sertést hizlalniuk? Végül az őszintén feltárt országos gondokba ágyazva, világosan látták a maguk tennivalóit is. S amikor a félnapos vita végén elhangzott a kérdés, hogy mi volt számukra a legtanulságosabb a megbeszélésből, nem késett a válasz: „A felelős, őszinte hang.” Van persze más példa is. A dunántúli tsz elnökét éppen gorombád hangja miatt váltotta le a tagság. Kitűnő szakember volt, vezetésével már 50 forintot osztott a közös. De az elnök képtelen volt megválogatni a szavait. Csekélységekért is „leszamarazta”, „lenaplopózta” az embereket. S a közgyűlésen hiába érvelt mellette a járási pártbizottság embere. Hiába ismételgette, hogy az elnök távoztával esetleg 10 forinttal is csökkenhet egy-egy munkaegység értéke. A válasz egyértelmű volt: „Nekünk ma már megér 10 forintot, hogy emberi hangon beszéljenek velünk.” A hang az emberi érintkezésben nagyon fontos dolog. Csak örülhetünk a növekvő önérzetnek, mely mindinkább, és mindenütt megfelelő emberi hangot követel. Az viszont már kevésbé örvendetes, hogy ha elszórtan is, újra kezd lábra kapni a rideg utasítgatás, parancsolgatás megfellebbezhetetlen hangja. Talán múló jelenség — mondhatnánk. Nagy tettek, nagy gondok idejét éljük. A sok munka idegfeszültséget teremt, hamarabb kicsúszik egyegy goromba szó. Csakhogy — a szerkesztőségbe érkezett levelek tanúsága szerint is — egy-egy ke ’ményre fordult hang mögött gyanús, újsütetű „ideológia” lappang. Némelyek ugyanis éppen az új gazdaságirányítási rend nevében fogják keményebbre hangjukat, mondván: „Az új mechanizmus- ban megszűnik a bratyizás. Ez- után senkinek sem fogunk rimánkodni." Az idézet egy levélből való, amelynek gyári munkás írója döbbenten ízlelgeti a művezetője szájából elhangzott szavakat. Lej írja, hogy munkahelyükön valóban volt bratyizás, elvtelen rimánkodás is, és mindez a határozott irányítás helyett. De ennek éppen a most hangot váltó művezető volt az egyik legfőbb fokozója. Mégpedig azzal, hogy soha nem beszélt az embereknek a közösen vállalt felelősségről, soha nem tartotta beosztottjait arra méltó partnernek, akikkel komolyan meg lehetne beszélni a tennivalókat, s akiket szövetségeseinek érezhet a nehéz feladatok végrehajtásának idején is. A kollektíva erejének összefogása helyett mindig a maga feje után ment, s ha baj volt, ízetlen haverkodással próbált nagyobb rendet, jobb munkakedvet teremteni. Most pedig az új mechanizmus közeledtét használja rendteremtő, fegyelmező eszközül, kilátásba helyezve a keményebb, könyörtelenebb hangot. És egy másik levélíró szerint az ő hivatalukban mostanában a különféle vélekedésekkel együtt különféle hangszínárnyalatok is éledeznek. A levélíró közvetlen főnöke például abból indul ki, hogy az új irányítási rend racionalizmusa, határozott céltudatossága szétfoszlatja majd azt a patriarchális viszonyt, a családias hangot, mely az ő osztályukat eddig jellemezte. S ez csak helyeselhető, amennyiben az gátolta az eredményes munkát. De az már túlzás, hogy az illető vezető az eddigi „Mária kedves, legyen szíves” helyett máris a kopogósabb „kartársnő kéremet” használja. Más vélemény szerint viszont most végre kialakulhat a „hangok egyenlősége”. Hiszen a fesztelenebb, az anyagi javakat bővebben termő rendben több lesz a nyugalom, növekszik az emberek magabiztossága, határozottsága, mely a demokratizmust is szélesíti, gazdagítja majd. Ezekben a vitákban alapjában véve nincs semmi rossz, hiszen a várakozás, a fokozott érdeklődés szüli őket. Csak az a fontos, hogy a hangzavarban mindenütt szólaljon meg a józan felelősség hangja is, amely végül a helyére rakja a dolgokat. Az bizonyos, hogy az új gazdasági rendben jóval nagyobb határozottságra, sőt néhol fokozottabb erélyre is szükség lesz, így kívánják a megnövekedett feladatok. Az sem titok, hogy egy-két helyen a hangnak is meg kell majd változnia. S nemcsak ott, ahol a bratyizás, az elvtelen jóemberkedés ássa alá a fegyelmet, hanem ott is, ahol a ridegség, a gondok iránti részvétlenség dermesztette meg az embereket. Ne felejtsük el, hogy az új gazdasági irányítás az emberek millióit az eddiginél nagyobb, felelősségteljesebb tettekre hívja. Felnőtt, gondolkodó emberekhez méltó tettekre. S az ilyen embereket egyaránt sérti az édeskés kunyerálás és a goromba, fölényes lekezelés. Hamis ideológiát gyárt, aki az új rendet — a racionalizmus ürügyén — valamiféle marcona, rideg világnak festegeti, amelyben az érzések is akarva, akaratlanul hűvösebbek lesznek. Mint ahogy az is rossz úton jár, aki a hangok egyenlőségét követelve, nem figyel a tettek esetleges különbözőségére. Világos, hogy az új rendben a hang csakis a tettek függvénye lehet. É Érthető, hogy az emberek sokrkát várnak az új irányítás rendjétől és felkészültek a különböző változásokra is. Az különösen helyes, ha az új mechanizmus terveit úgy szövögetik, hogy azokban ne csak a gazdálkodás minősége javuljon, hanem a szocializmus egyéb tartalmi jegyei is gazdagodjanak. Egy valamit azonban nem szabad elfelejteni: az új rendben az irányítási módszerek változnak, a lényeg azonban változatlan marad. Ezután is a szocializmust építjük, és szerencsére ebben már van gyakorlatunk, nem kell mindent újonnan felfedezni. Csak éppen sok mindent jobban és okosabban kell tennünk, mint eddig. És ennek a jobbnak egyik előfeltétele a nagy munkát vállaló emberek egymáshoz való viszonyának további tökéletesedése is. Tehát nem a megváltoztatása, hanem a gazdagodása, a fejlődése — az eddigiekhez képest. S nem az itt a kérdés, hogy keményebb, pattogóbb vagy lágyabb legyen-e a hang. Az emberi hang hatalma, akármilyen is a vezetési módszer, nem a hangerőben rejlik. Az érdesebb hangból is áradhat meleg, s a lágyabb is lehet határozott, ha tartalom, gondolat, útmutatás, őszinteség és felelősség van benne. S főként, ha tettek állnak mögötte. Bár az emberi érintkezésben fontos dolog a hang minősége, az új mechanizmusra mégsem a hangerő és a hangszín próbálgatásával kell készülni. A kéz, az ész és a szív készüljön inkább. Kékesdi Gyula Magyar internacionalisták a Hadtörténelmi Múzeumban A Szovjetunióban élő, magyar származású internacionalista veteránok Budapesten tartózkodó csoportja csütörtökön ellátogatott a Hadtörténelmi Múzeumba, ahol dr. Csillag Ferenc ezredes fogadta, s kalauzolta őket. A veteránok megnézték a Tanácsköztársaság és a spanyol polgárháború történetét idéző tablókat, képeket, fegyvereket, s megtekintették a magyar internacionalisták harcait bemutató összeállítást. Ezután levetítették számukra a Vörös jelek a hadak útján című dokumentumfilmet. 3