Népszabadság, 1968. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-03 / 1. szám

► / Dolgos hétköznapok Véget értek az ünnepek, s a pi­henés, a szórakozás után új hét­köznapok kezdődtek az üzemek­ben, az irodákban, az intézmé­nyekben. Újak, nemcsak a szó szokásos­ értelmében, a naptári év fordultával, hanem azért is, mert a gazdasági reform életbelépésé­vel olyan nagyszabású átalakulás vette kezdetét, amely kihat egész társadalmi életünkre, átformálja, felfrissíti gondolkodásunkat, te­vékenyebb, szorgosabb munkára serkent. Közvéleményünk a kor­mány intézkedéseiből mind vilá­gosabban látja, megérti, hogy a reform a vállalatok önállóságának növelésével, az árak, a piac ösz­tönző szerepének kibontakoztatá­sával új lehetőségeket tár fel anyagi erőforrásaink ésszerűbb hasznosítására, a város és a falu dolgozóinak felemelkedését szol­gáló gazdaságpolitikánk töretlen folytatására, a szocialista építés meggyorsítására. A megértés bizalmat szül, erőt ad a feladatok jobb elvégzéséhez, joggal mondhatjuk tehát, hogy az objektív és szubjektív feltételek kedvezőek a reform megvalósítá­sához, s ezzel együtt az 1968. évi népgazdasági terv céljainak eléré­séhez. Az új évet a vállalatok többségénél azzal a biztos tudat­tal kezdhették, hogy terveik most általában jobbak, reálisabbak, mint amikor központi utasítások, aprólékos előírások alapján készí­tették a terveket, mert vevőikkel és szállítóikkal most már nem hi­vatali ügyfelekként, hanem köl­csönösen érdekelt kereskedelmi partnerekként tárgyalhattak az igényekről, az árakról, üzletpoliti­kai kapcsolataik fejlesztésének lehetőségeiről. Ilyen értelemben határozta el kereskedelmi-koope­rációs kapcsolatainak elmélyítését a Diósgyőri Gépgyár, a Csepel Motorkerékpárgyár, a Duna Cipő­gyár és sok más vállalat. Igaz, ezek az újfajta kapcsolatok ma még magukon viselik adott gaz­dasági problémáink jegyeit. Ezért a termelői árakban, a szál­lítási határidőkben történő kor­rekt megállapodás még gyakran nehézségekbe, akadályokba ütkö­zik ott, ahol a kereslet lényegesen meghaladja a kínálatot, s így az eladó-, a szállítóvállalat többé­­kevésbé egyoldalúan próbálja diktálni a feltételeket. A reform azonban, ha egy csapásra nem is teremt anyagi bőséget, a különbö­ző érdekütközések révén, a fe­szültségek feloldását szolgálja, s mindenképpen a gyorsabb műsza­ki fejlesztésre, a kapacitások bő­vítésére, a mai és holnapi igények jobb kielégítésére ösztönöz. 1967 jó előiskolája volt a gaz­dasági reform bevezetésének, a felkészülésnek, rengeteg tapaszta­latot adott az önálóbb gazdálko­dáshoz, a lehetőségek jobb kihasz­nálásához. Vállalatok egész sora például régi égető munkaerőgond­jait oldotta meg saját kezdemé­nyezésére, kisebb-nagyobb vidéki telephelyek létesítésével, viszony­lag szerény anyagi eszközökkel, gyorsan és gazdaságosan. Másutt a külkereskedelemmel való szo­rosabb kapcsolat kiépítésével, kö­zös érdekeltségi formák alkalma­zásával teremtettek jó alapot az 1968. évi szélesebb körű együtt­működéshez, a növekvő termelési, műszaki fejlesztési feladatok el­végzéséhez. A korábbi gyakorlat kritikai felülvizsgálatával csak­nem mindenütt tervek készültek a vállalatok új életrendjére, belső mechanizmusára, a műszaki-köz­gazdasági tevékenység és szemlé­let egységének biztosítására. A kollektív szerződések kidolgozása pedig a dolgozók jogai és kötele­zettségei tekintetében alapozta meg a zavartalan átmenetet. Az átállás a reform rendszeré­nek vágányaira nyilvánvalóan konfliktusoktól, összeütközések­től sem mentes folyamat, amely­nek során szakítani kell a régi mechanizmushoz fűződő, a fo­gyasztót gyakran tizedrangúnak tartó bürokratikus gondolkodás­­móddal, az öncélú tervteljesítés mélyen beidegződött, káros gya­korlatával. S egyúttal elengedhe­tetlen a harc a reform szellemét, célját hamisan értelmező beállí­tottság, s minden törekvés ellen, amely a társadalom érdekeivel ellentétes. A vállalati, vezetők­nek s a dolgozóknak egyaránt szem előtt kell tartaniuk. 1968-cal, végérvényesen megszűnt az a helyzet — tegyük hozzá, az a ké­nyelmes állapot —, amelyben a rossz munkának s az alacsony színvonalú gazdálkodásnak, úgy­szólván minden rizikóját, kocká­zatát, az állam viselte. A válla­lati önállóság, párosulva az ugyanolyan mértékben megnöve­kedett anyagi felelősséggel, szi­gorú anyagi konzekvenciákkal, illetve előnyökkel jár. Ezzel együtt viszont az eddiginél is tá­­gabb tere nyílik az előrelátó, megfontolt vezetői elképzelések valóra váltásának, a dolgozók kezdeményezéseire támaszkodó, szocialista vezetési módszerek ér­vényesítésének. Hiszen a dolgozó kollektívának most úgyis mint termelőnek, úgyis mint fogyasz­tónak létfontosságú érdeke a jó minőségű, korszerű gyártmányok készítése, s mind a vállalati nye­reség, mind pedig az árak ala­kulásában döntő szerepet játszó önköltség csökkentése. Az 1968. évi terv, mint ismere­tes, a népgazdaság további fejlő­dését, a foglalkoztatottság bőví­tését, az áruellátás megjavítását, a lakosság anyagi-kulturális élet­­színvonalának emelését irányoz­za elő. A vállalatok a népgazda­sági terv, a termelői árak, az adózási kulcsok stb. ismeretében, pontosabban számot vethetnek lehetőségeikkel, s körültekintően, megfontoltan dönthetnek felada­taik végrehajtásáról. Az új kö­rülmények megkövetelik, hogy a vállalatok és az intézmények ve­zetői messzemenően éljenek a rájuk bízott nagyobb hatáskörrel és felelősséggel. Elsősorban az ő feladatuk, hogy az általános el­veket szem előtt tartva, a gya­korlatban alakítsák ki a helyi sajátosságoknak legjobban meg­felelő módszereket, hogy az első munkanapoktól kezdve határo­zottan törekedjenek az egyéni és közösségi érdekek helyes össz­hangjának megteremtésére, a sok helyütt­­ visszahúzó egyenlősdi megszüntetésére, a jó munka anyagi és erkölcsi ösztönzésére. A hangulat most az egész or­szágban várakozásteljes és jogo­san bizakodó. De még sok a ten­nivaló is, hogy az új feladatokat mindenki­­ megértse, az önállósá­got, a nagyobb lehetőségeket egy­ségesen­­értelmezze, hogy erősöd­jék a vezetők és a beosztottak felelősségérzete, s még széleseb­ben kibontakozzék a dolgozók kezdeményezése, a m­unka éssze­rűbb megszervezésére, a takaré­kos gazdálkodásra. Most már tő­lünk függ, valamennyiünktől, hogy az odaadó igyekezet, a fe­­g­címezett alkotómunka az új feltételek között az eddiginél is nagyobb eredményeket hozzon. Oroszi István ¡-■■■, ~ /Isi ^ r Ui Or • . _.,IL ^ VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ara 80 fiKar NÉPSZABADSÁG 1968. január 3. szerda A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXVI. évfolyam, 1. szám Magasabb szinten, nagyobb igényekkel folytathatjuk munkánkat LOSONCZI PÁL ÚJÉVI KÖSZÖNTŐJE­­ Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnö­ki Tanácsának elnöke, január 1-én délben a Kos­suth rádióban, illetve a televízióban köszöntötte a lakosságot. — Kedves hallgatóim! Egy eredményekben, gondokban bővelkedő esz­tendőtől búcsúzunk. S mégis, ha a gondokat és az örömöket a mérleg serpenyőjébe vetjük, jóleső érzéssel mondhatjuk, hogy erőfeszítéseinknek nem maradt el a jutalma. 1967 végén sikerekben gaz­dag esztendőt zárunk. Eredményes évet, mert né­pünk a gazda öntudatával élt, munkálkodott, tud­va azt, hogy amit jó lelkiismerettel megteremt, az mindannyiunké, hiszen jövendő közös céljainkat szolgálja. Ebben a biztos tudatban dolgozott, erejét meg­feszítve, munkásosztályunk. Ez a felismerés sar­kallta tettekre az új életben mind több örömét le­lő parasztságunkat s hasonló érzéseket táplál az értelmiség is. Ezért tudott egész dolgozó népünk alkotásainak magas színvonalával sok elismerést szerezni itthon és határainkon túl. Az 1967-es esztendő tehát népköztársaságunk­ban a cselekvés és a még nagyobb tettekre való felkészülés esztendeje volt, s ebben népünk tisz­teletre méltóan helytállt. A kölcsönös bizalomnak és a szilárd magabiztosságnak megvolt az alapja; pártunk kipróbált, határozott és humánus politi­kája, amelynek valóra váltásán egész társadalmunk eredményesen munkálkodott. Tovább szilárdítot­tuk új társadalmi rendünk alapjait, s az új esztendőben magasabb színten, nagyobb igények­kel folytathatjuk a munkát. A jó alapokon mind közelebb juthatunk a nagy célhoz, a szocializmus teljes felépítéséhez. Nyugodtan láthatunk hozzá az új gazdaságirá­nyítási rendszer megvalósításához, ami népünk érdeke. Hazánk minden jó szándékú fia tettekkel járul hozzá a közös nagy ügy sikeréhez. Ahogy idehaza a társadalmi, a gazdasági hala­dás érdekében munkálkodunk, úgy a külföldi or­szágokhoz, népekhez fűződő kapcsolatainkban is alapvető célunk a haladás erőivel való még szo­rosabb szövetség és testvéri jó barátság. Történelmünk során sohasem állt még népünk előtt ilyen egységesen vállalt, a nép döntő több­ségének rokonszenvét kivívott központi cél. En­nek jegyében ünnepeltük meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóját is. A fel­emelő, szép ünnepségek fényében még világosab­ban láthattuk: fél évszázad alatt milyen hatalmas erővé nőtt a szovjet nép és a szocializmus esz­méje. A hősök — köztük a magyar internacionalisták — vére hullatása, tettei nyomán új célok, új lehe­tőségek sokasága tárult fel a világ előtt. A fi­gyelem, amellyel az emberiség a nagy évfordu­lót kísérte, arról tanúskodott, hogy a Lenin által ■ elvetett magból a föl­d minden részén kisarjad a szabadság reménye. Még van nálunk jócskán ten­nivaló, de abban a biztos tudatban élünk, hogy a történelem legnemesebb eszméit hordozzuk, s a nyugodt életre, a békés, alkotómunkára vágyó emberiség a mi táborunkra tekint. Sajnos az ég nem olyan felhőtlen a világ felett, amilyennek azt a haladó emberiség szeretné. A mi békés, teremtő munkánkkal szemben állnak az erőszak, a háború erői. Amíg mi minden szándé­kot, az emberi tudás egészét a gazdagabb, a telje­sebb élet szolgálatába iparkodunk állítani, a reak­ció erői szervezkednek, hogy megállítsák, sőt visz­­szafordítsák a társadalmi fejlődés menetét. Gondoljunk az Amerikai Egyesült Államok viet­nami kegyetlen, embertelen háborújára. A távo­li országban egy hős nép védelmezi a rátámadó ragadozóval szemben hazáját, értékeit, eszméit, haladásba vetett hitét. S ez a nép a haladás erői­nek támogatásával emberfeletti hősiességet tanú­sít szabadságának, szocialista vívmányainak vé­delmében. Vietnamon kívül a világ számos más eseménye is tanúsítja, hogy az imperialisták felelőtlenül játszanak a tűzzel. Ez arra figyelmeztet: a haladó világnak összefogásra, határozottságra és józan­ságra van szüksége, hogy megálljt parancsoljon a háborús uszítóknak. Az új esztendő küszöbén nem állunk tehát prob­lémák és teendők nélkül. Itthoni kötelességeinken kívül előttünk áll a másik nagy cél, a békéért ví­­vott küzdelem további fokozása és a mind szoro­sabb együttműködés a haladás erőivel. Népünk közös akaratának és nyugalmának, a haladás tábora erejének és eltökéltségének, vala­mint a szocializmus ügye mellett világszerte megmutatkozó rokonszenv tudatában megalapo­zott optimizmussal, új sikerek reményeivel vág­hatunk neki az új esztendőnek. Kívánom, hogy 1968 népünk számára békés, eredményekben gazdag, boldog új esztendő le­gyen! (MTI) RIPORTEREINK JELENTIK a s­ér­­ekekről Az új esztendő új fogyasztói árakkal köszöntött be. Bár a par­lament legutóbbi ülésén bejelen­tették az új fogyasztói árrend­szert, s a legfontosabb árválto­­zások­at is, az emberek­­érthető érdeklődéssel nézték a kirakati árcédulákat, számolgatták, mit is jelent mindez a családi költ­ségvetés számára. Persze, ahány család, annyiféle számítás, de az új árak nem okoznak sehol sem lényeges változást a napi kiadá­sokban. Ennek biztosítására a hatósági (fix) áras cikkeknél az árcsökkentések éves kihatása mintegy 700 millió forinttal na­gyobb, mint az áremeléseké, a forgalmiadó-rendszer módosítá­sát pedig úgy hajtották végre, hogy a fogyasztói árakban levő forgalmi adót, ugyancsak éves kihatásban, mintegy 600 millió forinttal csökkentették. Mindez azt jelenti, hogy a fő fogyasztási cikkek árai összességükben 1,3 milliárd forinttal csökkentek, vagyis a fogyasztói árszínvonal január elsejével mintegy l°­0-kal alacsonyabb lett. A kiskereskedelmi forgalom mintegy felét kitevő fix és maxi­mált árucikkeknél az év folya­mán a most megállapított ár nem emelkedhet. A további mintegy 27°/0-nál bizonyos hatá­rok között, 23°/0-nál pedig sza­badon mozoghatnak év közben az árak. Ez várhatóan az év fo­lyamán a január 1-i helyzethez képest 2—3%-os, a tavalyi ár­szinthez képest pedig 1—2%-os fogyasztói árszintemelkedéshez vezethet. Terveink ezzel számol-ABC kisáruház a Kacsóh Pongrác úti lakótelepen. A pon­tosan fél esztendeje megnyílt áruház vezetője, Schlesinger László most minden idejét a boltban, a vásárlók körében töl­ti, hogy az új árakról a szüksé­ges tájékoztatást megadhassa. — Az élelmiszerek árváltozá­sai — mint mondja — túlnyomó­­részt kedvezően érintik a vásár­lókat. A mindennapi élethez szüséges főbb élelmezési cikkek árai nem változtak, megmarad­tak, s a jövedelmek növekedésé­nek lehetőségeit úgy állapítot­ták meg, hogy az­ áremelkedés ellenére biztosítani lehessen a reáljövedelmek 3—4%-os, a reál­bérek 1,5—2%-os növekedését. Az év első munkanapján mun­katársaink is beálltak az új árak után érdeklődők közé! Alább kö­zöljük tudósításaikat, hogyan is változtak az árak, s hogyan fo­gadták az új árakat az első vá­sárlókn­nak a régi szinten. Viszont a cu­kor kilónként egy forinttal lett olcsóbb, és csökkent a tejtermé­kek ára is. A tízdekás vajat ezentúl 6,60 helyett 5 forintért árusítjuk, és valamennyi sajtért is kevesebbet kell fizetni. Tíz de­ka trappista sajt ára az eddigi 4,60 helyett 4 forint, a füstölt sajté 3,60 helyett 3 forint, az ementáli sajté pedig 5,80 helyett 4,80 forint lett. Lényeges dolog (Folytatás a 2. oldalon.) Knrsvia /VBí-tkruhtísbun

Next