Népszabadság, 1968. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-20 / 16. szám

1088. január 20. szombat NÉPSZABADSÁG F­ÉVÉJELENETES BOR AMBRUS: BESZÉLŐ (Péntek, 20.20). A televízió új műsorformá­ja, a péntek es­ti tv-színház be­mutatója. — A darab, amelyet Bor Ambrus a tv felké­résére, egyik karcolatéról írt, egy, e fiatalkorból alig kilépett fiúról szól — mondja a dramaturg, Sém­lét Jenő —, akivel a történet kez­detén a börtönben ismerkedhe­tünk meg. A fiú autófeltörések miatt került ide, s a beszélőre je­lentkezőkkel folytatott dialógu­sokból ismerhetjük meg az előz­ményeket. A fiú — Sztankay Ist­ván alakítja — ekkor még dédel­geti magában a reményt, hogy a tárgyaláson mindannyian neki fognak drukkolni, fizikailag és ér­zelmileg egyaránt mellette fognak állni. Ez erőt ad számára az el­lenálláshoz, hogy semmit se is­merjen be, hogy tagadja felelős­ségét. A tárgyalásra azonban a börtönlátogatók közül senki sem megy el... Tudományos híradó. A szer­kesztő, Várhe­lyi Tamás: — Bátran ál­líthatom, hogy rendkívül érde­kes adásnak lehetnek tanúi a né­zőit. Gömöri Pál akadémikus a szívátültetés kérdéseit elemzi, be­leértve a közvéleményben kiala­kult félreértések eloszlatását is, és egyben reálisan magyarázza meg a sajtóban, a szívátültetéssel kapcsolatosan megjelent túlzáso­kat. Szó lesz azokról a nehézsé­gekről is, amelyekkel még meg kell küzdenie a tudománynak, és a gyógymód távlatairól is. Az adás többi része is az orvostudomány­­nyal, ennek új eredményeivel, gé­peivel foglalkozik. Bemutatunk egy ultrahanggal működő diag­­nosztikai berendezést, amelynek segítségével, a többi között a ko­ponyaűri sérülésekről kaphatnak pontos értesüléseket az orvosok. Egy másik riportfilmünk egy ha­zai gyógyintézet új, kísérleti rák­terápiájáról számol be; az eddi­gi kobalt- és röntgenbesugárzás helyett, most részecskegyorsítás­­sal próbálkoznak az orvosok, például protonok gyorsításával, amelyek viszonylag pontosan nya­lábosatok, és így az egészséges szövetekben nem okoznak káro­sodást. Irodalmi ké­peskönyv: Jack London novel­láinak tv-vál­­tozata. A szá­zadelő ameri­kai irodalma kiemelkedő egyéni­ségének három novelláját láthat­juk. A dramaturg, Szántó Erika mondja: " A dramatizált változatban képernyőre kerülő darabokat el­sősorban az kapcsolja össze, hogy valamennyi romantikus hangvé­telű és igen kiélezett helyzetek­ben játszódik. Jack London ki­váló mesélő volt, és műveiből az éles társadalomrajz sem hiányzik. Az Egy napi kvártély egy — úgy tűnik, szokványos — szerelmi há­romszögről szól, de mivel Alasz­kában játszódik, a körülmények rendkívülisége alkalmas arra, hogy még inkább sűrítse a tör­ténet atmoszféráját. A Csak hús­ban két kisszerű gengszter jut — életükben először — nagyobb zsákmányhoz, csakhogy éppen kisszerű kapzsiságuk és kegyet­lenségük miatt esnek el mindket­ten a konctól. Az egyetlen mele­gebb színekkel megrajzolt darab az Egy szelet sült, amely egy öre­gedő bokszoló utolsó mérkőzéséről szól, aki ekkor döbben rá, arra, hogy elődei is mit éltek át azon a bizonyos utolsó meccsen. Érde­kességként említem meg, hogy a bok­szolót Papp László alakítja. J. Gy. DELTA (Vasárnap, 18.45). SZERENCSE­VADÁSZOK (Vasárnap, 20.20). Múzeumközség a Balatonnál (Tudósítónktól.) A Veszprém megyei Szigligeten száznál több olyan ősi kőház van, amely megérdemli a műemléki védettséget. Az Országos Műemlé­ki Felügyelőség elképzelései sze­rint — az észak-magyarországi Hollókőhöz hasonlóan — itt is a négyutcányi teljes ősi negyed ke­rülne védelem alá, mint népi mű­emlék-egység és a festői utcácskák egyes házait majd a bakonyi ősi foglalkozások (vadászat, szénége­tés, kőbányásza­t, pásztorkodás stb.) kis múzeumaivá rendeznék be.. A távlati tervek szerint kitűnő autóút visz fel majd a híres szig­ligeti várromhoz, valamint a nád­­fedeles, barokk Lengyel-kúriához, amelynek — a szigligeti hegyol­dalon — most kezdődött meg mű­emléki felújítása. ÚJ GYÁRTMÁNYOK Az Anód Áramirányítógyárban most kikísérletezett Sirály I. és II. berendezések hideg, téli időben jelentősen segítik a gépkocsi­­parkkal rendelkező vállalatokat. Az egyszerűen kezelhető, köny­­nyen mozgatható szerkezettel, szakképzettség nélkül, bárki bein­díthatja, akár 40 fokos hidegben is a gépkocsik motorját. A 3000 lóerős, szilícium-egyenirányítós villanymozdonyok részére a gyár­ban sorozatban készítik az egyenirányító berendezéseket. Képün­kön: Sirály I-es berendezések a gyár elektromos ellenőrző ál­lomásán. MAI MAGYAR FALU Leomló válaszfalak ■— Mi volt és mi ma az emberi értékmérő Karódon? Meghökkentő a kérdés Árvai József, a Búzakalász Tsz fiatal párttitkára számára. De némi gon­dolkodás után így fogalmazza meg a választ: — Én még gyerek voltam a régi világban, de azt tudom, hogy fa­lunkban az egyedüli értékmérő az volt, ki hány hold földet mond­hatott magáénak. Akinek birto­ka volt, az már tekintélyt köl­csönzött neki. Ahogy nőtt a hol­dak száma, vele arányosan nö­vekedett a tekintélye is. Szeren­csére mindez a múlté. Ma az em­berek megítélésében, a tekintély­­szerzésben az egyetlen mérce: ki hogyan áll helyt a szövetkezet­ben, a közösségért végzett mun­kában. Emlékezés a falusi kasztrendszerre Annyi bizonyos, hogy — mint a legtöbb magyar faluban — a 3200 lakosú Karódon is a felsza­badulás előtt a vagyoni helyzet szinte áthidalhatatlan válaszfalat emelt az egyes paraszti rétegek közé. Valóságos kasztrendszerben éltek a cselédek, a szegény- és középparasztok, valamint a nagy­gazdák, hiszen a birtokmegoszlás a következő képet mutatta: 1—5 holdja volt 603, 6—10 holdja 258­, 11—15 holdja 87, 16—20 holdja 43, 21—25 holdja 29 családnak és 25 holdnál nagyobb birtoka 22 családnak. Kétségtelen, hogy a holdak szá­ma, a családi eredet megszabta minden karádi paraszt helyét a falu társadalmában. Persze ez ma már csak az idősebb generáció — Horkai József, Dobos István, Fábri Józse­f és társaik — emlé­kezetében él. De érdemes fel­idézni, okulásul, hogy lássuk a megtett utat. — Községünkben sokáig Posza Imre bíró volt a mindenható úr. Az akkori szólás-mondás szerint: akinek az isten földet, annak ha­talmat is adott. Posza bíró össze­harácsolt magának 70 holdat, és ez egyből tekintélyt szerzett neki. Társai voltak a falu vezetésében a Vacskó testvérek, a János meg a József. Egyiknek 35, a másik­nak 30 holdja volt. Ők alakítot­ták meg az úgynevezett kaszinót, ahová a kisparasztoknak — hogy a cselédekről ne is beszéljek — kuss volt a bemenetel. Vigyáztak erre a csendőrtollak. Még a templomi ülésrend is a paraszti rétegződés szerint ala­kult ki. A nagygazdákra az első padsorban kiváltságos hely várt, a kisgazdák a hátsó sorban foglal­hattak helyet. A szegényemberek­nek, cselédeknek csak állóhely jutott, íratlan szabályok, megrögzött szokások, irányították sorsun­kat, amelyeket a vagyoni helyzet, a kasztszellem alakított ki. Hogy mást ne mondjak: a fiatalok pár­választásánál is a holdak száma, a várható örökség volt a fő szem­pont. A föld a földdel házasodott — szoktuk mondani. Mennyire embertelen volt ez, mennyi életet tönkretett — sorolhatnánk az ese­teket —, hiszen a vagyon utáni sóvárgás, a földszerzés hajszája szülője ellen fordította gyerekét is, gyereke ellen az apát és anyát. Nem véletlenül él úgy a köz­tudatban községünk, hogy Ka­­rád a „bicskások faluja’’. Hogy a bálokon, búcsúkon nálunk vér folyt és ebből sírig tartó haragok származtak, annak nem valami­féle különleges karádi legényvir­tus volt az oka, hanem egyesek így akarták megőrizni társadalmi rangjukat, mások pedig bicská­val lázadtak a kialakult hierar­chia ellen. tettak számára egyedüli remény­ségül ez szolgált a szolgasorsból való kijutásra, társadalmi elisme­résre. Viszont az igazsághoz hoz­zátartozik, hogy az addigi falusi ranglétra legfelső fok­én állók — a nagy gazdák — helyzete nem csábított többé, hiszen ez az 50-es évek elején, együttjárt a „kulák­­listával”. Ettől pedig mindenki félt, hiszen állandó zaklatást, po­litikai megbélyegzést vont maga után. — A múlt és jelen szétválásá­nak pontos dátuma 1959 — bizo­nyítják a község vezetői. — Ek­kor „egy falu egy nóta elve” alap­ján, egyetlen szövetk­ezetbe tömö­rült a község népe, az 5500 hol­das Búzakalászba. Kérdés: hogyan tanult meg kö­zös nyelven beszélni, egymást megérteni és becsülni ez a vegyes összetételű szövetkezeti közösség? Tóth Ferenc tanácselnök: — Nem mondanánk igazat, ha azt bizonygatnánk, hogy ez zökkenő­­mentesen történt. Voltak súrlódá­sok az egyes paraszti rétegek kö­zött bőségesen. A „pógárok” azt hangoztatták: nem lesz jó vége a számunkra, ha a senkiháziakkal (volt cselédekkel, szegényparasz­tokkal) egy tálból cseresznyézünk. Jobb lenne külön úton járni, ne­künk való közös gazdaságot ala­kítani. És tessék-lássék módon fogtak a közös munkához. A meg­vádoltak viszont azzal vágtak vissza: nem dolgozunk a naplo­­pók helyett, akiknek sose fűlött a foguk a munkához. Kromek Pál tsz-elnök: — Ha visszaemlékezem a 60-as évek ele­jére, a kasztrendszer a közösben is érvényesülni próbált: az egy­kori gazdák fogatosok lettek, mondván: a lovamat én akarom hajtani, a volt nincsteleneknek pedig az állatok körüli munka maradt, mert ezek gondozását ke­vesen vállalták jószível. Szerencsére már az indulásnál gondosan ügyeltek arra, hogy a tsz-vezetésben — társadalmi ho­vatartozás szempontjából — biz­tosítsák az arányos képviseletet a hajdani nincsteleneknek, szegény- és középparasztoknak. Ma is a tsz-vezetőség tagjai közül Szűcs Imre, Rosta József, Parrag János egykori nincstelen családból szár­mazik, Kétszeri János, Komáromi Imre, Magyarica József középpa­raszt volt, Strangli Jánosné, Hor­váth Imre is 20 holdon felüli bir­tokon gazdálkodott. Az ember új értékmérője Az idő jó orvosnak bizonyult Kóródon is. Még egy évtized sem telt el egészen, s ez az idő­szak nagy és biztató változásokat eredményezett. Feltétlenül érvé­nyesül a közös munka ember­formáló, jellemalakító hatása. Ez — a karádiak tevékeny közremű­ködésével — döngette, bomlasz­totta a régi társadalmi válasz­falakat. Napjainkban, tapasztal­ható, hogy az egykori rangok, ré­gi tekintélyek, a falu hajdani tár­sadalmi rendje a karádi szövetke­zeti emberek szeme előtt omlik össze. Az egységes parasztosztály ala­kulásának, formálódásának lé­nyeges eleme, hogy ne azt néz­zük, ki honnan jött, hanem azt, ki hova megy. Jó dolog, hogy a szövetkezeti emberré válásban ez a helyes nézőpont érvényesült Ka­tádon is. Az új változó világban új ambíciók bontak­oztak ki, új mesterségek vannak születőben, új tekintélyek nyernek elismerést, polgárjogot. Számon tartja a fa­lu népe a hozzáértő brigád- és munkacsapat-vezetőket, az ügyes szakmunkásokat, a rátermett traktorosokat. „Zöld a jelzés” minden emberi érték és tehetség előtt, s szerencsére olyan szuny­­íryadó kincsek is felszínre törhet­nek, amelyek a régi társadalmi tagozódásban rejtve voltak, nem érvényesülhettek. Hogy példát is mondjak: egyaránt tekintélye van Komáromi János főmezőgazdász­nak, aki valamikor cselédgyerek volt a hírhedt Posza bírónál és Birkás Lajos állattenyésztő agro­­nómusnak, akinek otthon is volt mit a tejbe aprítania, mert jómó­dú középparaszti családból szár­mazik. Két traktorossal is beszélget­tem. Egyik Keresztes János, a másik Volák Lajos. Büszke rájuk a tsz-vezetőség, mondván: „legki­válóbb traktorvezetőink s ugyan­akkor jó barátok, szinte egymás keze alá dolgoznak”. Azt firtat­tam, honnan indultak, hogy így egymásra találtak a közösben. — Nekünk 25 hold földünk volt — mondta Keresztes János. — Apám is, én is cseléd voltam — tette hozzá Volák Lajos. — De hát kit érdekel ma már az, hogy gazdag vagy szegény volt-e azelőtt? — próbálják szinte egybehangzóan elhessegetni a múlt árnyékát. — Egyedül az szá­mít, hogy hozzáértő mesterei le­gyünk gépünknek, megkeressük a havi két és fél ezret és emberi módon éljünk. Emberibben, mint a régi világ­ban, mikor Keresztesek a foguk­hoz verték a garast, hogy meg­tartsák a vagyont, vagy ha lehet, még több földre tegyenek szert Volákék pedig azért keltek hajna­li kon­gáláskor a pusztán, hogy meglegyen a mindennapi kenye­rük. Tü­rsei József házassága Hol van már az a világ Karó­don, amelyet beszélgetésünk ele­jén Harkai Józsi bácsi úgy jel­lemzett: a föld a földdel háza­sodott. Ez ugyancsak a múlté, mint annyi más, amely tartóosz­lopa volt a régi falusi hierarchiá­nak. Ma már természetes dolog, hogy Tipszics József traktoros, aki jómódú középparaszti szülők gyereke, egy pusztai cselédlányt, Kovács Magdit vette feleségül. A falusi közvélemény egyetértésé­vel találkozott Türjei József há­zassága is. Ez az egykori 25 hol­das fiatalember, ma gépszerelő a tsz-ben, és egy nincstelen árva parasztlány, Hub­er Ilonka „fejét kötötte be”, összehozott a véletlen Türjei Józseffel a gépműhelyben. — Boldogok? — A feleségem véleményét is tolmácsolom: jobban egyikünk se választhatott volna. Van egy kis­fiúnk és egy kislányunk, a Laci meg a Zsuzsi. Érdemes egymásért is és értük is dolgozni. íme semmi akadálya már, hogy a szerelem igazi jogai igazán ér­vényesüljenek. Nem áll útjában a vagyonszerzés, hogy szétzúzza a legszebb emberi kapcsolatokat. Az egységes szövetkezeti pa­rasztosztály alakulását vizsgálva, szükséges szólni — az elismerés hangján — a Búzakalász Tsz kom­munistáinak közösségéről, amely erjesztő kovásza volt az új élet­forma kialakításának és rombo­lója a régi, hierarchikus társadal­mi rendnek. Árvai József párttit­kár szerint a pártszervezet mun­kamódszerének lényege a követ­kező: az emberekkel való őszinte kapcsolat kialakítása, a megfelelő hangnem megtalálása, amely a parasztság különböző rétegeit ösz­­szekapcsolja, egymáshoz közelíti. Arra törekedtek a kommunisták, hogy a hajdani ellentéteket tom­pítsák, megszüntessék, elfelejtes­sék a régi, fájó emlékeket. Mond­hatjuk — mint az eddigi példák is bizonyítják —, sikerrel. — És ami a fő nyereség — foly­tatta —, egyre több szövetkezeti paraszt találja meg az utat a pártba. Csak egy számot mon­dok: 1960-ban csupán 15 pártta­got tartottunk nyilván, most pe­dig a kommunisták száma ponto­san 50 a Búzakalász Tsz-ben. Hogy kik kérték felvételüket? Mindegyik volt paraszti rétegből nevelődnek kommunisták. Mar­­kas József traktoros például 22 holdas parasztnak a fia, Szűcs Im­re fogatos brigádvezető pedig egykori cselédgyerek. Tempóra mutantur... az idők változnak, és az emberek is for­málódnak, alakulnak benne. Em­beribb, becsületesebb életformát teremtenek maguknak a mai ka­rádiak a régi falusi kasztrendszer helyett. Major Lajos Fordulat: a Búzakalász Tsz megalakulása Ne gondolja senki, hogy Kóró­don a régi évszázados életszemlé­let, a társadalmi szokások és be­idegződések az új élet kezdetén, 1945-ben, egy csapásra megváltoz­tak. Nem. Sőt a „holdszemlélet” sokáig tartotta magát, hiszen a volt cselédek, az új földhözjutta­ 11

Next