Népszabadság, 1968. február (26. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-01 / 26. szám

1968. február 1. csütörtök NÉPSZABADSÁG G Gáspár Sándor a sercsétu­i zárszámadó közgyűlésén Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára is részt vett és felszólalt a szécsényi 11. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet szer­dán tartott zárszámadó közgyűlé­sén. Tolmácsolta a Központi Bi­zottság üdvözletét a közös gaz­daság dolgozóinak, majd a szö­vetkezet vezetőinek társaságában az ugyancsak vendégül érkezett Brutyó Jánossal, az MSZMP Köz­ponti Ellenőrző Bizottság elnöké­vel együtt meglátogatta a tsz bencúrfalvi üzemegységének dol­gozóit, este pedig felkeresték műtermében a betegségéből fel­épült idős Szabó István Kossuth­­díjas szobrászművészt. Az érsek­vadker­ti Mat­rar-cseh­szlovák Barátság Tsz zárszám­adó közgyűlése Szerdán tartotta zárszámadó közgyűlését az Ipoly völgye leg­nagyobb közös gazdasága, a csak­nem hétezer holdon gazdálkodó, nyolcszáz tagú érsekvadkerti Ma­gyar—Csehszlovák Barátság Ter­melőszövetkezet. Az esemény a községben egyben a magyar— csehszlovák barátság hagyomá­nyos ünnepét is jelentette. Ott voltak a budapesti csehszlovák nagykövetség képviselői, s eljöt­tek a közgyűlésre a testvérgazda­ság küldöttei is a dél-szlovákiai spolsk­a-sokoleci Csehszlovák— Magyar Barátság Szövetkezetből. Ott voltak a lévai nemzeti bizott­ság, valamint a Szlovák Kommu­nista Párt lévai járási bizottságá­nak képviselői is, Jozef Orbán­nak, a járási pártbizottság első titkárának vezetésével. A közgyűlésen felszólalt Brutyó János, az MSZMP Központi El­lenőrző Bizottságának elnöke is, aki Kádár János elvtárs üdvözle­tét tolmácsolta a legeredménye­sebben gazdálkodó Nógrád me­gyei tsz tagságának. A közgyűlés után­ ünnepi hangverseny volt csehszlovák vendégművészeti köz­reműködésével. Pullai Árpád látogatá­sa Vis­jk­éiy­tini Pullai Árpád, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára szer­dán Veszprémbe látogatott, ahol Pap János, a Veszprém megyei Pártbizottság első titkára fogad­ta. Pullai elvtárs részt vett és­­ felszólalt a megyei pártbizottság­­ ülésén, majd megyei pártaktívák­­­­kal tanácskozott. Magyar—tunéziai egészségügyi egyezményt írtak alá Szerdán dr. Ajtai Miklós, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese dr. Szabó Zoltán egészségügyi minisz­ter társaságában fogadta dr. Hédi Khefala közegészségügyi minisz­tert, a Tunéziai Köztársaság ha­zánkban tartózkodó egészségügyi küldöttségének vezetőjét. Dr. Hédi Khefasa ezután egészségügyi in­tézményeket látogatott meg, járt a budafoki szakorvosi rendelőin­tézetben, s megtekintette a Medi­cor bemutatótermét. Délután az Egészségügyi Mi­nisztériumban dr. Szabó Zoltán és dr. Hédi Khefasa aláírta a Ma­gyar Népköztársaság és a Tuné­ziai Köztársaság ötéves egészség­­ügyi együttműködési egyezményét. Az ünnepélyes aláíráson jelen volt Szarka Károly külügyminiszter­helyettes és dr. Tóth Béla egész­ségügyi miniszterhelyettes is. Az aláírás után a két minisz­ter rövid beszédben méltatta az egyezmény jelentőségét, majd dr. Szabó Zoltán fogadást adott a tunéziai küldöttség tiszteletére. nak, hogy Dél-Vietnamban rette­netes az egészségügyi helyzet, s hogy ijesztően sok a kolera-­ és a tífuszmegbetegedés, hogy a tbc tömegesen pusztít — „a paci­fikálás” az oka. E program kere­tében az amerikaiak Dél-Viet­­nam 13 millió lakosából kétmil­liót — elsősorban falusiakat — telepítettek stratégiai falvaknak elkeresztelt koncentrációs tábo­rokba. E „pacifikálás” célja az volt, hogy a szabadságharcosok bázisai körül néptelen senki földjét te­remtsenek és megfosszák a parti­zánokat az őket támogató és élel­mező falvaktól. Maguk az ameri­kaiak is beismerték, hogy az or­szág néhány ■ körzetében, például a Mekong-deltában, kudarccal járt a pacifikálás. A 2. számú katonai körzet területét azonban az akció sikerének a példájaként emleget­ték és ide hozták más körzetek „pacifikáló” osztagait is tapaszta­la­tcserére. Az események — akár­csak Westmoreland általános op­timizmusára — alaposan rácáfol­tak a nép rettenetes szenvedései árán végrehajtott „sikerre”. Ha a Penta- ■t­­ic­­. -i gon némileg Távol Északtól magához tér majd a dél­vietnami ese­mények okozta mostani fejvesz­­tettségéből, talán elgondolkozik ama tényen is, hogy a DNFF fegyveres akcióinak központjai sehol sem esnek közel sem Észak-Vietnamh­oz, sem Kambod­zsához. Mintha csak válasz akar­na lenni ez a Pentagon és a sai­­goni amerikai főparancsnokság — egyébként ezerszer megcáfolt — rögeszméjére, hogy a dél-viet­nami szabadságharcosok Északtól kapnak mindenféle utánpótlást, és hogy a továbbításhoz kambod­zsai útvonalakat és „ott levő bá­zisokat” használnak fel. Nos, Saigon mintegy 1000 kilométerre van Észak-Vietnamtól, a Me­­kong-delta pedig pár százra még Kambodzsától is. Új vonást jelent a DNFF jelen­legi akcióiban a nagyvárosok egész sorában végrehajtott, igen sikeres rajtaütés. A nagyvárosok­ban — ellentétben a dzsungelek peremén sorakozó falvakkal — az amerikaiak eddig teljes biztonság­ban érezték magukat. Nemcsak azért, mert magas fokú techni­kájuk ott és az oda vezető főút­vonalakon jól érvényesült, hanem azért is, mert a DNFF — saját bevallása szerint is — korábban itt csak igen korlátozott befolyás­sal rendelkezett. Azokat a bravú­ros, szinte már kalandfilmekbe illő akciókat, amelyeket a hírügy­nökségek például Saigonból je­lentenek, a szabadságharcosok csak a lakosság igen odaadó tá­mogatásával hajthatták végre. Alig kétséges, hogy az akciók si­kere növelni fogja a DNFF be­folyását a városokban és tovább mélyíti a szabadságharcosok irán­ti rokonszenvet. " A pacifika-különleges lással az ame­háború "kai hadveze­_________________főség célja mindenekelőtt az volt, hogy a dél-vietnami „különleges” háborút, „szabályos" háborúvá változtassa. E háború sajátossága, hogy az dzsungel­terepen, rendkívüli körülmények között és gerilla-hadviselés for­májában folyik. Az amerikaiak soha nem tudják hol ütnek raj­tuk a szabadságharcosok, amikor pedig üldözőbe vennék őket, ki­térnek a túlerőben levő ameri­kaiakkal való szabályos ütközet elől, eltűnnek a dzsungelben, hogy aztán váratlanul ismét fel­bukkanjanak. Mindez megaka­dályozza az amerikaiakat abban, hogy — a klasszikus, „szabályos" háború szabályai szerint— nagy számbeli és még nagyobb techni­kai fölényüket érvényesíthessék. A partizánok elszigetelésével, a pacifikálással bázisaik körül­­ megteremtett senki földjével ép­pen azt szerették volna, hogy összefüggő arcvonalat alakíthas­sanak ki ellenük és „szabályos” háborút kényszeríthessenek rájuk. A szabadságharcosok legfrissebb akciói nemcsak e törekvés teljes kudarcáról vallanak, hanem arról is, hogy — éppen ellenkezőleg — a DNFF-nek minden eddiginél határozottabban sikerült saját harcmodorát: az amerikaiaknak oly kellemetlen „különleges” há­ború gerilla hadviselését a nagy erejű ellenségre rákényszeríteni. Anélkül, hogy az események elébe vágnánk, vagy jóslásokba bocsátkoznánk, bizonyosra ve­hető, hogy a szabadságharcosok ezúttal sem adják fel ezt a szá­mukra annyira kedvező harcmo­dort. Valószínű, hogy az ország­szerte egy időben és bizonyos központi irányítással végrehajtott rajtaütéseik után erőiket vissza­vonják, hogy majd újabb akciók­ra készüljenek fel. A nagyvárosok szilárd kézbentartására egyelőre sem elegendő erejük, sem meg­felelő fegyvereik nincsenek (noha tüzérségük az utóbbi hónapokban már szinte félelmetes). Hallatlanul merész és bámula­tosan szervezett akcióik rendkí­vüli hatását azonban most még talán fel sem lehet mérni. A pá­rizsi Figaro munkatársa, aki két hete jött meg egy hosszú dél-viet­nami riportúrról, így ír lapja szerdai számában: „A szabadság­­harcosok üzenete Dél-Vietnam népének, világos: Johnson és tiszt­jei azt akarják nektek bemesélni, hogy megnyerték a háborút. Ez hazugság. Erősebbek vagyunk, mint valaha.” F. F. Miért és hogyan kapnak támogatást építkezéseikhez a tsz-ek? Sok száz termelőszövetkezetben igen nagy szükség van arra, hogy korszerű, a követelményeknek megfelelő szarvasmarha- és ser­­téstartási épületeket emeljenek. Az ilyen beruházásokat 70 száza­lékos ártámogatásban részesíti az állam, mert fontos népgazdasági érdekek fűződnek mind a szarvas­­marha-, mind pedig a sertéste­­­­nyésztés és -hizlalás fejlesztésé­­­­hez. Arról, hogy ennek az intéz­­­­kedésnek a nyilvánosságra hoza­tala óta milyen tapasztalatokat­­ szereztek, a következő felvilágosí­tást adta Szilágyi Sándor, a me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium közgazdasági főosztá­lyának helyettes vezetője. Hetven százalékos kedvezmény szarvasmarha- és sertéstartási épületekre . Köztudomású, hogy a mező­­gazdasági termelői árszínvonal két részletben végrehajtott, össze­sen 17 százalékos emelése igen lé­nyegesen hozzájárult a termelő­szövetkezetek gazdasági önállósá­gának megteremtéséhez. Arra azonban ez az átrendezés sem volt elegendő, hogy a tsz-ek csak­is bevételeikből fedezzék terme­lési költségeiket, bővítsék terme­lésüket. Államunk ezért más módszerekkel pótolja az árszínvo­nal nem teljes rendezése miatt még megmaradt hiányokat. Ár­rendszerünk kiegészítéseként kü­lönféle kedvezményeket nyújt a mezőgazdasági üzemeknek, egye­bek között úgy, hogy ártámogatást ad gazdasági épületek emeléséhez. A legszámottevőbb ilyen támoga­tás az, hogy a szarvasmarha- és sertéstartás épületeinek tényleges megvalósítási költségeiből 70 szá­zalékot az állam visel. Tapasztalataink szerint a leg­utóbbi félév folyamán jelentéke- í­nyen nőttek az igények erre az­­ ártámogatásra. Bizonyosra vehető,­­ hogy a közeljövőben elkészülő­­ termelőszövetkezeti üzemtervek­­­­ben is kifejeződik ez a megerősö­dött törekvés. Igények és lehetőségek — Nem kell-e attól tartani, hogy a termelőszövetkezetek több ilyen épületet akarnak emelni, mint amennyihez ártámogatást kaphat­nak? — Ahhoz, hogy korszerű, a mai követelményeknek megfelelő is­tállókban helyezhessék el mindazt a szarvasmarhát és sertést, ami most a tsz-ek közös állományában van, meglehetősen sok beruházás kellene. A szarvasmarha esetében legalább háromszor, a sertésre vo­­­natkoztatva pedig négyszer annyi, mint amennyire az idén módunk­­ van. Ami ezt az évet illeti, felméré­­­­seink szerint a tsz-ek és az ál­­­­lami gazdaságok bejelentett szarvasmarhatartási építkezései 1,3 milliárd, sertésférőhelyi pedig 0,6 milliárd forint ártámogatást tennének szükségessé az idén. Vi­­­­szont mi úgy ítéljük meg, hogy­­ ennek mintegy 50 százalékára­­ van reális lehetőség. Nem csupán azért, mert erre a célra több pénzt nem fordíthatunk, hanem más ok­ból is. Az építkezéseket közismer­ten befolyásolja, hogy mennyi hi­telt vehetnek igénybe a gazdaság I­­ok, hogyan vannak előkészítve,­­ van-e elegendő építőanyag és­­ ahogyan mondani szoktuk — kivi­telező kapacitás. A két utóbbinak­­a hiánya vagy elégtelensége még­­ akkor is késleltetheti, esetleg­­ meggátolhatja az építkezést, ha a gazdaság teljesen saját erejéből,­­ tehát hitel igénybevétele nélkül­­ akarja megvalósítani a beruhá-­­­zást. — Gyakran a hiteltől függ, hogy hozzáfoghat-e az építkezéshez a tsz. Mihez tarthatják magukat a szövet­kezetek ebben a vonatkozásban? — Korlátlan összegű hitel ter­mészetesen népi áll rendelkezésre. Abból a keretből, amit a Magyar Nemzeti Bank ilyen célokra folyó­síthat, több mint 50 százalékot felemésztenek a tavalyról áthúzó­dott beruházások. Ami marad, azért versenyeznek a termelőszö­vetkezetek. A bank ugyanis első­sorban azoknak a gazdaságoknak nyújt hitelt, amelyekben a beru­házások­ a leggazdaságosabbak, a leggyorsabban megtérülnek és a hitel-visszafizetést a legrövidebb időre vállalják. Annak érdekében azonban, hogy a kedvezőtlen adottságú tsz-ek is hozzájuthassa­nak bizonyos összegű hitelhez, te­hát ne kelljen eleve kilátástalan versenyre kelniük az erősekkel, a hitelkeret egy részét ezeknek a tsz-eknek adják, elkülönítetten kezelik. Verseny — természetesen — közöttük is van a hitelért. Egy félreértés tisztázása — Hogyan halad a hitelkérelmek elbírálása? — Tudomásunk szerint az új beruházások még nem indultak meg az idén egyetlen termelő­szövetkezetben sem. A hitelkére­lem elbírálásának módszere, a rendelkezésre álló keretek elosz­tásának rendje most van kialaku­lóban. Remélhető, hogy az illeté­kes szervek rövidesen döntenek, és az eltérő vélemények egyezte­tése után olyan rendszert alakíta­nak ki, amely megfelel az új gaz­daságirányítás alapelveinek. Sajnos, a hitelpolitikai elvek kiadásának elhúzódása miatt 2-3 hónap késésbe kerültünk, elvesz­tettük azt az előnyt, amelyet az előző években a beruházások két­éves tervezése és előkészítése adott. A Magyar Nemzeti Bankkal át­menetileg abban egyeztünk meg, hogy a folyamatban levő beruhá­zások pénzügyi feltételeit biztosít­juk. Ahol hitelt nem igényelnek, ott az új beruházásokat indítjuk, és előzetes keretet adunk a gép­vásárlásokra. — Hajdú megye néhány szövetke­zetében, de máshol is elterjedtek olyan hírek, hogy a szóban forgó 70 százalékos ártámogatást csak 300-as szarvasmarhatelep és kétezres sertéstelep építése esetén nyújtja az állam. — Félreértésből származhatnak ezek a hírek. Változatlanul úgy van, ahogyan az erről szóló jog­szabály meghatározza a kedvez­mény feltételeit. A 70 százalékos ártámogatás tehát mindenféle szarvasmarha- és sertéstartási épületre vonatkozik. Az említett méretű, szakosított telepek any­­nyiban jelentenek kivételt, hogy járulékos beruházásaik megvaló­sítására is vonatkozik a kedvez­­mény. G. P. Téli gépjavítás az ország legkorszerűbb gépjavító állomásán A Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat budapesti állomásán a téli gépjavítás során 230 SZK-típusú, szovjet gyártmányú kombájnt és több mint 350 erőgépet javítanak ki a Pest, Nógrád, Szolnok megyei mezőgazdasági nagyüzemek részére. A szezonban kijaví­tott kombájnokból 49-et már bejárattak, és most van a műszaki átvételük. Képünkön: Bejáratásra készítik az RS—09-es típusú traktorokat. (Bereth Ferenc felvétele — MTI Fotó.}

Next