Népszabadság, 1968. március (26. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-01 / 51. szám

1968. március 1. péntek NÉPSZABADSÁG Az NSZEP levele Nyugat-Németország polgáraihoz A Neues Deutschland csütör­töki száma közli a Német Szocia­lista Egységpárt Központi Bi­zottságának Nyugat-Németország polgáraihoz intézett nyílt levelét. A levél a többi között megálla­pítja, hogy miután a két német állam dolgozói nem mondtak le az egységes, békeszerető és hala­dó Németország megteremtéséről, ezért természetes, hogy komoly formában foglalkoznak Németor­szág jövőjével. A levél vitába száll azzal a nyugatnémet propa­gandával, amely azt állítja, hogy az NDK új alkotmánya megpe­csételi Németország kettéosztott­­ságát. Kiemeli, hogy a szocializ­mus felépítése az NDK-ban sem­mi esetre sem jelenti a nemzeti egység gondolatának feladását, hiszen Ny­ugat-Németországban is a szocialista rendszer lép majd a kései kapitalizmus helyére. A továbbiakban hangsúlyozza a levél, hogy Bonn úgynevezett új keleti politikája semmi újat sem hozott, mert a nyugatnémet kormány továbbra sem hajlandó normalizálni kapcsolatait az NDK-val, nem köt egyezményt az erőszakos megoldások kizárásá­ról, nem ismeri el a fennálló európai határokat, nem hajlandó kezdettől fogva semmisnek te­kinteni a müncheni egyezményt és nem mond le az atomfegyver­kezés valamennyi formájáról. A levél összehasonlítja az NDK és az NSZK fejlődésének távla­tait s ezzel összefüggésben szól a Német Kommunista Párt prog­ramjáról, mint valamennyi nyu­gatnémet haladó erő összefogásá­nak alapjáról, hozzáfűzve, hogy az NDK mindent megtesz harcuk támogatására. (MTI) NDK-nyilatkozat a delhi értekezleten Az ENSZ Kereskedelmi és Fej­lesztési Értekezletének (UNCTAD) Delhiben folyó második ülés­szakán csütörtökön közzétették a Német Demokratikus Köztársa­ság közlekedésügyi minisztériu­mának nyilatkozatát. Minthogy az NDK delegációja csak megfi­gyelő minőségben lehet jelen, a nyilatkozatot a lengyel küldöttség osztotta szét a delegátusok kö­zött. „Az NDK — hangzik a nyilat­kozat — a világ első tíz ipari ál­lama közé tartozik és széles kö­rű kereskedelmi kapcsolatokat tart fenn sok országgal. Az NDK szakértői hathatós tudományos és műszaki segítséget nyújtanak a fejlődő országoknak kereskedel­mi flottájuk megteremtésében; az NDK számos országgal kétoldalú hajózási egyezményt kötött. Az NDK megalakulásának első nap­jától fogva állhatatosam segíti az ázsiai, afrikai és latin-amerikai népek harcát a politikai és gaz­dasági függetlenségért, az igaz­ságos nemzetközi munkamegosz­tásért, többek között a tengerha­józás területén is. Ilyen körülmé­nyek között az NDK semmibe ve­­vésének politikája és Nyugat- Németországnak mint egyetlen német államnak az elismerése durva igazságtalanság az antiim­­perialista, békeszerető erőkkel szemben, s egyet jelent a fenn­álló realitások figyelmen kívül hagyásával. Az NDK joggal követelheti, hogy egyenrangú félként vehes­sen részt az UNCTAD és szervei munkájában. Ha ennek útjába akadályokat gördítenek, úgy ez csupán a nemzetközi együttmű­ködést ássa alá és kedvezőtlenül hat a világgazdaságra — hangzik az NDK közlekedésügyi minisz­tériumának nyilatkozata. Újabb provokációk a washingtoni szovjet nagykövetség ellen Szerdán a késő esti órákban a washingtoni szovjet nagykövetség épületének északkeleti oldalánál robbanás vagy lövés zaját hallot­ták, amelyet 20—25 perces időkö­zönként további három robbanás követett. Körülbelül egy óra múl­va, az épület nyugati oldalánál, a faltól mintegy másfél méter­nyire ötödször is robbanás zaja hallatszott. A nagykövetségi tiszt­viselők az utolsó robbanás he­lyén egy kisebb gyújtórakéta füs­tölgő maradványaira bukkantak. Ugyancsak szerdáról csütörtök­re virradó éjjel egy Virginia ál­lambeli rendszámot viselő gépko­csi hajtott a nagykövetség kapuja elé. A kocsi két ismeretlen utasa megpróbált behatolni az épületbe. A washingtoni külügyminiszté­rium a február 21-i bombarobba­nás után biztosította a szovjet nagykövetség tisztviselőit, hogy biztonságuk és sérthetetlenségük érdekében mindent elkövetett. Ugyanakkor semmi jele annak, hogy a hatóságok az épület rend­őri őrzésének biztosításán kívül valami mást is tettek volna. 150 FBI-ügynök és detektív még min­dig keresi a február 21-i merény­let tettesét. (TASZSZ) Ismét Anglia belépéséről tárgyalnak a Közös Piac külügyminiszterei A Közös Piac minisztereinek tanácsa Couve de Murville fran­cia külügyminiszter elnökletével csütörtökön Brüsszelben összeült. Ez a külügyminiszterek első ér­tekezlete december 19-e óta, ami­kor Franciaország másodízben vétózta meg Nagy-Britannia be­lépését a Közös Piacba. A legnagyobb brit szakszervezetek elvetik az önkéntes bérkorlátozást Londoni tudósítónk jelenti: Croydonban országos konferen­ciát tartott a Brit Szakszervezetek Főtanácsa, amelyen a tanácshoz tartozó 165 szakszervezetnek dön­tenie kellett, hogy elfogadják-e a bérkövetelések önkéntes mérsék­lését vagy pedig mindegyik szak­­szervezet önállóan terjeszti köve­teléseit a munkaadók elé és har­col értük. A problémát a font leértékelése után keletkezett helyzet tette sürgetővé. Miközben ugyanis a kormány szabad utat enged az árak és a profitok emelkedésének, egyre határozottabban fenyegető­zik újabb bérbefagyasztással. A főtanács és titkára, G. Woodcock a bérkövetelések önkéntes mér­séklését ajánlotta. A legnagyobb szakszervezetek, a szállító-, a gép­ipari, az elektroipari munkások vezetői viszont kifejtették: mind­addig, amíg a gyárosok maximális profitra, a kereskedők maximális árakra törekednek, a szakszerve­zeteknek kötelességük, hogy a maximális bérekért harcoljanak. A szavazás során a főtanács ja­vaslatát csekély többséggel fogad­ták el. Ez azt jelenti, hogy a szak­­szervezetek nagy része saját be­látása szerint indít majd bérhar­cokat. A kormány bérbefagyasztó intézkedéseire várhatóan a már­cius 19-én előterjesztendő költség­­vetéssel összefüggésben kerül sor. B. A. Duschek Lajosné, a IX. kerületi Pártbizottság első titkára: Közös elveink biztosítékai az egység megteremtésének Kerületünk kommunistái múlt év végén örömmel fogadták a hírt: testvérpártjaink a Magyar Szocialista Munkáspártot bízták meg a konzultatív találkozó elő­készítésével és megrendezésével. Hasonló egyetértéssel, megelége­déssel fogadtuk valamennyien Kádár elvtárs üdvözlő beszédét, amely mindannyiunk legigazibb érzéseit tolmácsolta a találkozó valamennyi részvevőjének: a nemzetközi munkásmozgalom egységének megteremtése lehet­séges és szükségszerű. Közös elveink vannak, ezért nem lehetnek közöttünk olyan véleménykülönbségek, amelyek eleve elvágnák a lehetőségét a nemzetközi munkásmozgalom egy­sége megteremtésének. Valameny­­nyi kommunista és munkáspárt alapelve az internacionalizmus. Ha hűek maradunk ehhez, akkor közös nevezőre is tudunk jutni a legfontosabb kérdések megítélé­sében, szilárd akcióegységet tu­dunk teremteni a népek legfőbb ellenségével, az imperializmussal szemben. Ezért nagy eredmény­nek tartjuk, hogy a budapesti ta­lálkozó első napjaiban teljes egyetértéssel megszületett a viet­nami néphez szóló szolidaritási üzenet, önmagában ez a tény is bizonyítja: meg lehet találni a szoros együttműködés alapvető pontjait, közelebb lehet jutni a nemzetközi munkásmozgalom egy­ségéhez. A szolidaritási üzenet legszebb reményeinket, legőszin­tébb érzéseinket önti szavakba. Mi, magyar kommunisták rendít­hetetlenül hiszünk a vietnami nép hősi harcának győzelmében, csodáljuk e nép példamutató bá­torságát, helytállását és küzdel­méhez ma is és a jövőben is erőnkhöz mértemn minden segítsé­get megadunk. Nem túlzás, ha kimondom: nem csupán kerületünk párttag­sága, hanem az egész lakosság feszült érdeklődéssel figyeli a bu­dapesti konzultatív találkozó munkájáról érkező híreket. A la­pokban olvashattuk, hogy a test­vérpártok küldöttei sorra java­solják: még ez év végén rendez­zék meg a kommunista és mun­káspártok világméretű tanácsko­zását, éspedig Moszkvában. Mi teljesen egyetértünk ezekkel a javaslatokkal. Taggyűléseinken már nagyon sok kommunista elmondta: nap­jainkban parancsolóan szüksé­ges a kommunista és munkáspár­tok olyan tanácskozása, amelyen elemzik a világ új jelenségeit, egyetértésben összehangolják har­cukat, megteremtik akcióegysé­güket az imperializmussal, első­sorban az amerikai imperializ­mussal szemben. Mi is valljuk, akárcsak más testvérpártok, hogy a nemzetközi munkásmozgalom­ban nem lehetnek központok, nincsenek alá- és fölérendelt pár­ ­ A magyar közvélemény továbbra is nagy figyelemmel és várako­zással kíséri a 67 kommunista és munkáspárt budapesti konzultatív találkozóját. Osztatlan örömet és megelégedést keltett mindenütt a vietnami néphez intézett szolidaritási üzenet, amely — és ezt tükrözik a közvéleményben tapasztalható első reagálások, vélemények is — a népünkben egységesen élő vágyat fejezik ki: tömörítsék soraikat, fokoz­zák erőfeszítéseiket a világ haladó, szabadságszerető erői a vietnami nép megsegítésében, az imperialista agresszorok elleni küzdelemben. A közvélemény úgy tekint erre az üzenetre, mint tanúbizonyságté­telre: a tanácskozáson részt vevő pártok egységesek abban, hogy egye­síteni kell minden erőt az imperializmus, a vietnami nép szabadsá­gára törő agresszív erők ellen. Változatlanul nagy az érdeklődés a tanácskozáson részt vevő pár­tok képviselőinek felszólalásai iránt azért is, mert ezek szinte mind­egyike állásfoglalást tartalmaz a kommunista és munkáspártok ez évi nagy tanácskozásának összehívása mellett. Az alább közölt néhány nyilatkozat kifejezi azokat a véleménye­ket, amelyek a budapesti találkozóval kapcsolatban élnek a magyar közvéleményben. Dr. Szabó Imre akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettese: A nyilatkozatot intern­arioinalista felelőssé ad­hatja át Nagy figyelemmel olvasom a konzultatív találkozóról szóló saj­tóközleményeket és már az első napok tapasztalatai alapján erő­södik bennem a meggyőződés: a kommunista és munkáspártok rendkívül fontos érdeküknek, szívügyüknek tartják, hogy sorai­kat egységessé kovácsolják az im­perializmus elleni összehangolt küzdelemre. Ebből a szempontból különösen nagy jelentőségűnek tartom a vietnami népnek küldött üzenetet, hiszen azt a közös fel­lépés óhaja és kötelezettsége, az internacionalizmus felelőssége hatja át. Amint a hatvanhét párt talál­kozásának ténye adta az első biz­tató jelét annak, hogy reális lehe­tőség van az akcióegység megte­remtésére, kibontakoztatására, úgy ez az üzenet már jelképezi a törekvést a legfontosabb közös platform megvalósítására is. Bu­dapesten egy széles antiimperia­­lista nemzetközi front élvonala egységesen biztosította együttér­zéséről, tevékeny támogatásáról a minden nép szabadságáért, füg­getlenségéért harcoló Vietnamot; azt a Vietnamot, ahol napjaink­ban az imperializmus erőszakos, brutális jellege a legnyilvánvalóbb formát ölti, arculata a leg­leple­­zetlenebb. A konzultatív találkozónak ez a lépése, egyszersmind a további tennivalók, a sürgető feladatok megoldásának jegyeit is magán hordozza. A részvevőknek meg lehet és meg is kell találniuk a választ a népek világszerte meg­nyilvánuló óhajára: a további összehangolt akciókra, a békéért, függetlenségért folyó harc formái­ra, a forradalmi erők egységes taktikájának és stratégiájának ki­dolgozására. Ehhez csak érdemi tárgyalás, a problémák kollektív elemzése vezethet el, olyan ta­nácskozás, amelyet nem lehet so­káig halogatni, mert a lehetősé­gek és a követelmények most adottak. Örömmel olvasom, hogy az ed­dig felszólalt küldöttek nagy többsége hangot is adott ennek a kívánalomnak, s ez arra a re­ményre jogosít fel, hogy tovább erősödik az óhaj a nagy tanácsko­zás idei megtartását illetően. tok. Valljuk azonban azt is, hogy kötelességünk internacionalis­tákhoz méltóan élni, cselekedni, harcolni. Valljuk, hogy vala­mennyi kommunista és munkás­párt felelősséggel tartozik saját tagságának, népének, de tettein­kért internacionalista felelősség­gel tartozunk egymásnak, vala­mennyi népnek. Ez a felelősség­­érzet követeli meg elsősorban, hogy a magunk erejéhez mérten mindent megtegyünk a nemzetkö­zi munkásmozgalom egységének megteremtéséért. Kazimir Károly, a Thália Szánkás Kossuth-díjas főrendezője: A szoldaritási Usenet legfeszintébb elesése ki Vélemények a budapesti konzultatív találkozóról Hatalmas erő a segítség Valamennyiünk egyetértésével, meleg együttérzésével találkozott az üzenet, amelyet a Budapesten tanácskozó 67 kommunista és munkáspárt képviselői intéztek a vietnami néphez. Leghőbb vá­gyunk, hogy mindaz, ami abban kifejeződik, anyagi erővé, a viet­nami népnek nyújtott segítség gazdag forrásává váljék. Persze tudjuk, hogy a nyilatkozatok ön­magukban nem fékezik meg a háborús erőket. De e mögött a nyilatkozat mögött hatalmas erő áll. Bár földrajzilag messze van tőlünk Vietnam, népének élet­halál harca arra figyelmeztet ben­nünket, hogy addig kell kiáltani és cselekedni, amíg erre lehető­ség van. Egy kis nép vívja har­cát hatalmas ellenségével. Ro­­konszenvünk, együttérzésünk nem egyszerűen a sokkal nehe­zebb feltételek között harcoló félé, hanem a szabadságáért küzdő né­pé, amely mellett a történelem igazsága áll. Ha az emberiség job­bik részén múlna, ma már nem lenne háború Vietnamban. De a történelem azt bizonyítja, hogy a népellenes háborúk kezdemé­nyezői nem tanulnak a múlt pél­dáiból. És nem tanulnak az iroda­lomból, a művészetekből sem, amelyek pedig annyiszor és oly meggyőző erővel bizonyítják: előbb vagy utóbb, de szükségsze­rűen elbukik minden olyan tö­rekvés, amely semmibe veszi a néptömegek alapvető érdekeit Bármennyire paradoxomnak hang­zik, de mennyit tanulhatott vol­na például Hitler, ha annak ide­jén komolyan veszi Tolsztoj Háború és békéjét. Mi, a színházak művészei kö­telességünknek tartjuk, hogy mű­vészetünkkel a világ népeinek igazságos harcát szolgáljuk. Szín­házunk nemrégiben mutatta be Pablo Neruda darabját. Ez a cso­dálatosan szép költői színpadi mű is azt bizonyítja, hogy a né­pek a világ minden részén, ha más és más feltételek között is, de egy és ugyanazon célokért, szabadságukért, az emberibb tár­sadalom megteremtéséért küz­denek. Ennek a harcnak sikerre vitelét szolgálja a budapesti találkozó is. Tudjuk, vannak nézeteltérések a nemzetközi munkásmozgalomban, s az egység erősítése ma minden­nél fontosabb. A vietnami nép­hez intézett üzenet és a pártok állásfoglalásai az ez év végére ja­vasolt moszkvai nagy tanácsko­zással kapcsolatban azonban ar­ra a reményre jogosítanak fel bennünket, hogy a nézeteltérése­ket leküzdve, sikerül még szilár­dabb harci szövetségbe tömörí­teni a világ haladó erőit, s az em­beriség jobbik része diadalmas­kodni fog az elnyomás, a háború erői felett.

Next