Népszabadság, 1968. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-01 / 101. szám

4 Elutazott a csehszlovák mezőgazdasági kü­löttség Tibor Bogdanovszky nyilatkozata A hazánkba­­ látogatott cseh­szlovák mezőgazdasági küldöttség kedden elutazott Budapestről. Ti­bor Bogdanovszky, a Szlovák Nemzeti Tanács mezőgazdasági meghatalmazottja, a küldöttség vezetője, az elutazás előtt nyilat­kozott az MTI munkatársának. — Elsősorban az érdekelt ben­nünket — mondotta többek közt — hogyan működnek Magyar­­országon a tsz-ek érdekvédelmi szervei. Nálunk ugyanis ilyen szervezet még nem létezik, de mielőbb létre akarjuk hozni. Alaposan tanulmányozzuk tehát az idevágó magyarországi tapasz­talatokat, amelyek bizonyára hozzájárulnak majd ahhoz, hogy a csehszlovák közös gazdaságok számára is széles, demokratikus alapokon nyugvó érdekvédelmi szervezetet alapítsunk. A két ország mezőgazdasági szakembereinek meghitt kapcso­lata nem újkeletű, és most — hogy több magyar gazdaságot meglátogattunk — látjuk csak igazán, mennyi kiaknázatlan le­hetőség van még az együttműkö­dés elmélyítésére. Ennek alapjai jók, lehet rájuk építeni. Már 1962-ben szerződéses viszony sza­bályozta a Bábolnai Állami Gaz­daság és a csehszlovák baromfite­nyésztők kapcsolatait. A legjobb búzafajtákat is Magyarországról kaptuk, s meghonosításuknál az itteni tapasztalatokat kamatoz­tattuk a csehszlovák gabonatermő tájakon. Sok technikai eljá­rás bevezetésénél, elterjesztésénél kértük ki magyar barátaink szak­­véleményét és ezekre mindig is számíthattunk. Már a közeljövőre elképzelhető, hogy a két ország mezőgazdaságá­nak együttműködésében újabb programokat valósítunk meg. Ná­lunk égető szükség van gyümölcs­raktárakra és ezek szállítását kértük a magyar ipartól. Ugyan­akkor a legkorszerűbb technika szerint szerkesztett mezőgazdasá­gi gépeket ajánlottunk fel a ma­gyar gazdaságoknak. Tág tere van az együttműködés lehetőségének a tudományos kutatásban, pél­dául a növényvédelem, a gyü­mölcstermelés és a kertészet te­rületén. Tibor Bogdanovszky befejezé­sül hangsúlyozta, külön öröm szá­mukra, hogy dr. Dimény Imre minisztert látogatásuk során meg­hívhatták Csehszlovákiába. I NÉPSZABADSAG 1968. május 1. szerda Trofimov kapitány szállítmánya A TONKINI-ÖBÖL előterében április 24-re virradó éjjel a 7. amerikai flotta egyik anyahajójá­­nak radarkészülékei egy errefelé szokásos méretű kereskedelmi ha­jó közeledtét jelezték. Az ameri­kai hadikolosszus rádiósa — az általuk bevezetett szokás szerint — azonnal megkísérelte a kapcso­latfelvételt a közeledő hajóval, amely azonban visszautasította ezt. A „kezdeményező fél” ezután fényjelekkel próbált szerencsét, s azt tudakolta, hogy honnan és ho­vá tart a másik, s vajon milyen szállítmányt továbbít. Választ er­re a kísérletre sem kaptak, mint­hogy nyílt tengeren minden ilyen próbálkozás ellenkezik a nemzet­közi tengerjog írott normáival. A kereskedelmi hajó tisztjei és matrózai azonban jól tudták — hiszen nem először fordult ez elő velük —, hogy ezután már a to­lakodó közeledés sem maradhat el. Jött is az anyahajó az övéké­nél háromszorta nagyobb sebes­séggel, megközelítette, kísérte őket mintegy 200 méter távolság­ból, majd mint aki jól végezte dolgát, távozott. Amit a világtengerek kalózai­ ezúttal megállapíthattak, koránt­sem titok: a 6800 tonna vízkiszo­­rítású, az NDK-beli Rostockban épített szovjet teherhajó, a „Raz­­dolni”, Haiphong kikötője felé tar­tott, hogy Valentyin Szerafimo­­vics Trofimov kapitány parancs­noksága alatt célba juttassa sok­­sok ezer szovjet ember Vietnam­nak szánt ajándékát. TROFIMOV KAPITÁNY el­mondta a Népszabadság tudósító­jának, hogy szállítmánya ezúttal tényleg egészen különleges, mert Vlagyivosztokban 10 ezer csoma­got hajóztak be, amelyeket a szovjet emberek legjobb belátása szerint úgy állítottak össze, hogy mindegyikben van élelmiszer (rizs, tejkonzerv, más élelmisze­rek), néhány hasznos háztartási eszköz s néhány méter textília. Egyszerű vietnami embereknek szánták ezt a szovjet munkások május elsejei ajándék gyanánt, hogy a megajándékozottak kü­­­lön-külön is érezzék a proletariá­tus nagy nemzetközi ünnepén az együvétartozás kifejezését. — Persze a 10 ezer csomag mel­lett még akadt hely a hajón — mondta a kapitány —, így hát fel­pakoltunk még zsákokban, ládák­ban jó néhány tonna rizst, lisztet, cukrot, tejport, textíliát, csupa olyan holmit, amit különböző szovjet szervezetek — békebizott­ság, az Afroázsiai Szolidaritási Bizottság, a nőtanács és a töb­biek gyűjtésének eredményéből vásároltak odahaza, hogy meg­szépítsék a vietnami május else­jét. E BARÁTI KÜLDEMÉNY ér­téke is jóval meghaladja az egy­millió rubelt, mely összeg persze eltörpül a szovjet állam által a vietnami népnek nyújtott segítség értéke mellett, viszont a tízezer csomag és a többi áru — elnézést a talán banálisan csengő kifejezé­sért — mégiscsak amolyan szív szív küldi szívnek szívesen, em­bertől emberig kitapintható szála szolidaritás, a szeretet személyes üzenete Iván Ivanovicstól Nguyen Van Tiennek. Különben nem véletlenül mu­tatjuk be a kapitányt is név sze­rint. Májusban lesz egy esztende­je, hogy megszerezze a szovjet tá­vol-keleti kereskedelmi flotta ka­pitányi rangját, de alig egy esz­tendő leforgása alatt már hétszer fordult meg vietnami kikötőben. Ilyen szállítmánnyal most érke­zett először (korábban egy ha­sonló, ajándékokkal megrakott hajó már érkezett ide), de több mint három hónapig egy olyan hajó parancsnokaként szolgált, amelyet a Szovjetunió Vietnam rendelkezésére bocsátott. Ez utób­bi egyébként a „Timlat” nevű motoros hajó volt, amely Magyar­­országon épült és a Távol-Kele­ten teljesít szolgálatot. Trofimov kapitány — sok kol­légájához hasonlóan — megérte már az amerikaiak 7. flottájának legkülönbözőbb ellenséges manő­vereit. Volt rá eset, hogy hajója fölött 40 percig repült egy heli­kopter, mely időnként olyan ala­csonyra ereszkedett, hogy a for­gó szárnyaik kavarta szél elől kap­kodták a fejüket. Az amerikaiak pszichológiai hadviselésének jel­lemző módszere, hogy vadász­bombázók szárnyuk alatt rikítóra festett fedélzeti rakétákkal csap­nak le a szovjet kereskedelmi ha­jókra, Ő és emberei megértek már olyan napot a haiphongi kikötő­ben, hogy negyvenszer szólaltak meg a légiriadót jelző szirénák. A KÁR MINDEN fáradságért — mondta Trofimov kapitány —, az amerikaiak megtanulhatták volna, hogy mi, szovjet tengeré­szek most is, a jövőben is éppen olyan nyugalommal hajózunk a testvéri Vietnam kikötői felé, mintha úti célunk Nápoly vagy Odessza volna. A különbség csu­pán annyi, hogy hajómon­ a leg­fiatalabb, 18 éves matróz is pon­tosan tudja, hogy vietnami út­jainkon az amerikai imperializ­mus ellen harcoló vietnami né­pért dolgozunk. Hajdú János Táblaüveg homályosítását,------­pettyes üveg készítését VÁLLALJA A SAJÓMENTI KTSZ KAZINCBARCIKA. Telefon: 166 Szakszerve­ri­­ vezetők kitü­ntítése A SZOT elnöksége május 1-e alkalmából — a magyar szakszer­vezeti mozgalomban végzett ered­ményes tevékenységük elismeré­séül — a Szakszervezeti mun­káért kitüntető jelvény arany fo­kozatát adományozta: Vas-Witteg Miklósnak, a SZOT alelnökének, Ligeti Lászlónak, a KPVDSZ főtitkárának, Péter Er­nőnek, a Pedagógusok Szakszer­vezete főtitkárának, Vass Imré­nek, a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége főtitkárának, Földi Vilmosnak, a SZOT üdülési és szanatóriumi főigazgatósága ve­zetőjének, Donáth Bélának, a SZOT munkavédelmi osztálya vezetőjének, Bogár Józsefnek, a Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsa vezető titkárának és Sza­bó Lajosnak, a Szakszervezetek Bács-Kiskun megyei Tanácsa ve­zető titkárának. A kitüntetéseket kedden, a SZOT székházában Gáspár Sán­dor, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a SZOT főtitkára adta át. Elh­asult St. I­. Z«í»v v«szer«»rRia»r Szergej Dmitrijevics Zotov ve­zérőrnagy, a Szovjetunió buda­pesti nagykövetségének katonai attaséja tragikus hirtelenséggel elhunyt. Czinege Lajos vezérez­redes, az MSZMP Politikai Bi­zottságának póttagja, a Magyar Népköztársaság honvédelmi mi­nisztere kedden részvétlátogatást tett a Szovjetunió budapesti nagykövetségén F. J. Tyitovnál, a Szovjetunió budapesti nagyköve­ténél. Vele volt Csémi Károly al­tábornagy, vezérkari főnök, a honvédelmi miniszter első helyet­tese, Kovács Pál vezérőrnagy, po­litikai főcsoportfőnök, honvédel­mi miniszterhelyettes, Szűcs Fe­renc vezérőrnagy, Sárközi Sándor vezérőrnagy és Tölgyes Ernő ez­redes. A Külügyminisztérium nevé­ben Szilágyi Béla külügyminisz­ter-helyettes és a Külügyminisz­térium több vezető munkatársa fejezte ki részvétét. A honvédelmi miniszter rész­­véttáviratot küldött A. A. Grecs­­kónak, a Szovjetunió marsalljá­­nak, honvédelmi miniszternek. Szergej Dmitrijevics Zotov ve­zérőrnagy temetés előtti búcsúz­tatása május 3-án, péntek dél­után 15 órakor lesz a Kerepesi temetőben. (MTI) Üzembe helyezték az osztrák—magyar villamos távvezetéket (Tudósítónktól.) Bécsben és Győrött kedden ren­dezték meg a 223 kilovoltos oszt­rák—magyar távvezeték üzembe helyezésének ünnepségét. A táv­vezeték az osztrák villamos háló­zat Wien—SÜDOST alállomását a magyar villamosenergia-rendszer győri alállomásával köti össze. A távvezetéket az illetékes oszt­rák és magyar villamosenergia­ipari szervek 1965-ben kötött egyezménye alapján építették. A vezeték hazai területen 60, osztrák területen 64 kilométer hosszú. Az új távvezetéken Ausztria nyáron vízerőműveiből egész nap folya­matosan szállít villamos energiát, amit Magyarország azonos mér­tékben télen, éjjel, illetve ünnep­napokon hőerőműveiből ad vissza. A vezetéket kedd reggel Bécs­­ben helyezték feszültség alá, majd délután Győrött került sor a ma­gyar szakasz átadására. Az ünnepségen megjelent dr. Ludwig Weiss, Ausztria közleke­dési és az államosított vállalatok minisztere, dr. Kurt Enderl, Ausztria magyarországi nagykö­vete, Franz Hintermeyer, az ös­­terreichische Elektrizitätswirt­­schaft A. G. Verbundgesellschaft vezérigazgatója, dr. Lévárdi Fe­renc nehézipari miniszter, Szili­­ Géza miniszterhelyettes, dr. Si­­­­mó Jenő, hazánk ausztriai nagy­követe és Schiller János, a Ma­­­­gyar Villamos Művek Tröszt ve­­­­zérigazgatója. Győrött dr. Lévárdi Ferenc és­­ dr. Ludwig Weiss méltatta az új­­ létesítmény jelentőségét. Az ün­­­­nepség után a magyar nehézipa­­r­ri miniszter a sajtónak adott nyi­­­­latkozatában a többi között a kö­­­­vetkezőket mondotta: " A gazdasági számítások sze­rint a villamosenergia-csere mind­­­­két fél számára előnyös és a cse­­­­re lebonyolításához szükséges be­­­­ruházási költségek körülbelül öt­­ éven belül megtérülnek. A táv­­i vezeték üzembe helyezésével Ma­­­­gyarország villamosenergia-rend­szere most már valamennyi szom­szédjával összeköttetésbe került. A kapcsolat jelentősége túlnő Ausztria és Magyarország ener­giarendszereinek összeköttetésén, hiszen Ausztria a nyugat-euró­pai UCPTE villamos hálózatának, hazánk pedig az európai KGST- országok egyesített villamosener­­gia-rendszerének a tagja. Tehát ez a villamosenergia-csere része­se lehet a további villa­mosener­­gia-együttműködésnek is vala­mennyi európai ország között. A villamosenergia-összeköttetés az Osztrák Köztársaság és a Magyar Népköztársaság közötti jószom­szédi viszony és gazdasági együtt­működés újabb bizonyítéka. Munkából, emberségből: kitűnő Termelőszövetkezeti szocialista brigádok Tisza­földváron A NAGY TERÜLETŰ szövetke­zetek országos versenyében min­den évben váll váll mellett küzd a tiszaföldvári Lenin és a tisza­­földvári Szabad Nép tsz a kiváló szövetkezeti gazdaság címéért. Vetélytársak, örök riválisok. — Évek óta így tartják számon a községben e két szomszédos ter­melőszövetkezetet. Mindkettőjükre illik az elnevezés, mert kezdettől fogva árgus szemmel figyelik egy­mást: mit csinálnak jól a szom­szédban, hogyan lehet azt ellesni tőlük, és igyekeznek túl­termi egy­máson mindig és mindenben. Sze­­rencsésnek mondható, hogy ez a vetélkedés mind jobb munkára, nagyobb termelési eredmények el­érésére serkent a Lenin Tsz-ben is, a Szabad Nép Tsz-ben is. S eb­ből egyaránt haszna származik a közösségnek, a népgazdaságnak és az országnak. Érdemes szemügyre venni, hogy tavaly milyen munkasikerek­kel és eredményekkel igyekeztek kivívni a legjobbakat megillető rangot és jutalmat. Termésátlagok holdanként Lenin Szabad Nép Termelőszövetkezet Búza 28 mázsa 24,60 mázsa Kukorica (szemes) 31 mázsa 24,45 mázsa Cukorrépa 335 mázsa 376 mázsa Roszkender 58,7 mázsa 58,3 mázsa Lucernaszéna 34,4 mázsa 39,7 mázsa Az állattenyésztés is lépést tart a növénytermelés magas fejlettsé­gi fokával. Az egy katasztrális holdra jutó húsértékesítés mind­két tsz-ben meghaladja a 100 ki­lót. Egy tehéntől a Lenin Tsz-ben 3613, a Szabad Nép Tsz-ben 3414 liter tejet fejtek a tavalyi eszten­dőben. Mindent összegezve: az egy szántóegységre jutó bruttó jöve­delem a múlt évben a Lenin Tsz­ben 6161, a Szabad Nép Tsz-ben 5920 forintot tett ki. A Lenin Tsz-ben 57, a Szabad Népben 55 forint a munkaegység értéke. A közösből származó egy dolgozó tagra jutó évi részesedés a Leninben 29 502, a Szabad Nép­ben 28 466 forint volt. Ez a jöve­delem havonta átlagosan a Lenin­ben 2458, a Szabad Nép Tsz-ben 2372 forint fizetést jelentett a dol­gozóknak. MÁZSÁK, LITEREK, forintok , szürke számok. De ezek meg­teremtői, létrehozói az emberek, a közösségért és a maguk, valamint családjuk boldogulásáért tevé­kenykedő szövetkezeti gazdák. Azok, akik a kenyérnekvalót ter­melik, az állatokat gondozzák, a korszerű technikával bánnak, s közben arra törekszenek, hogy foglalkozásuk, szakmájuk mes­tereivé váljanak. Hogyan történik ez Tiszaföldváron? A közösségi emberré válás legjobb ismerője Tóth György, a Lenin Tsz és Tavasz Tibor, a Szabad Nép Tsz párttit­kára. Egybehangzóan állítják, hogy fontosak, nélkülözhetet­lenek a termelés szakmai teendői, a legkorszerűbb módszerek alkal­mazása, de naggyá ak­kor lehet egy szövetkezet, ha a kitűnő szak­mai irányítás párosul az emberek szívének megnyerésével, többet, jobbat akarásuk kiaknázával. En­nek pedig az emberekkel való tö­rődés, az igazságosság, a nyíltság, az értelmes szó, az egyén és a kö­zösség érdekeinek felismerése, fel­­ismertetése a legfőbb eszköze. A községben ezt sikerült mindkét helyen megvalósítani. Az embereik ma már magukénak érzik a közös gazdaságukat. Büszke az, aki azt mondhatja: a Leninben dolgozom, a Szabad Nép tagja vagyok. Hol van már az a világ, amikor az volt az egyedüli értékmérő, ki hány hold földet mondhat magáénak. Ma annak van tekintélye, aki a közösségért, hozzáértéssel és be­csülettel dolgozik. A munka teszi teljes emberekké a szövetkezeti tagokat, közös gazdaságukkal együtt fejlődnek, formálódnak szo­cialista emberekké. SOK ÖSSZETEVŐJE van en­nek. Tóth György szerint a tanu­lás, a szakmai hozzáértés elsajá­títása elengedhetetlenül szükséges ehhez. Nem véletlen, hogy a Lenin Tsz-ben csaknem százan — min­den hatodik dolgozó — ért a trak­torvezetéshez és 15 technikusuk, 32 szakmunkásuk van. „Aki ta­nul, fejjel kiemelkedik társai közül” — ezt vallják egymás­ról. Tavasz Tibor a tsz-tagok po­litikai fejlődését tartja nagyará­nyúnak az utóbbi években. A Sza­bad Nép Tsz-ben ugyanis 1963 óta több, mint ötvenen kérték felvéte­lüket a pártba, mondván, „jó ez a politika, a­­párt politikája, ez csi­nált embert belőlünk”. És a vetél­kedés szelleme nemcsak a két tsz együttműködését hatja át, hanem a szocialista mun­kaverseny pol­gárjogot nyert mindkét szövetke­zetben.­­ A Lenin Tsz-ben öt év óta három szocialista brigád dolgo­zik.­­ A Szabad Nép Tsz-ben öt szocialista brigád van. Kétségtelen, hogy a szocialista brigádmozgalom a közösségi em­ber formálódásának nagy kohója. A Lenin Tsz-ben Szelindi János baromfitenyésztő brigádja a leg­régibb: négyszer érdemelték ki a kitüntető szocialista címet. Vajon mi tesz szocialistává egy brigádot

Next